Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-01 / 102. szám, kedd

12 OJSZ0 1951 május I Munkáslevelezőink szava gottwaldi ötéves tervünk harmadik május Május elseje már 6t év óta az egész világ dolgozóinak harcoi sereg­szemléje. Köztársaságunkban az idei május elseje kiemelkedő jelentősééi. A gottwaldi ötéves terv harmadik évében szülőpártunknak, Csehszlovákia Kommunista Pártjának, februári történelmi jelentőségű ülése olyan hatá­rozatokat hozott, melyeknek következetes végrehajtásival tervünket há­rom és félév alatt teljesíthetjük. Hatalmas távlatok nyíltak meg előttünk. Egész dolgozó népünk büszkén és örömmel tekint vissza edddigi munkánkra. Ma értékeljük eredményein­ket, győzelmeinket. Győzelmeinket az építés, a szocializmusért és világ­békéért folyó harc arcvonalán. És harcunkban nem lankadunk. Éberek va­gyunk! Neír engedjük, hogy Sllng, Svermová, Clementis, Novomeský és Husák-féle aljas kémek és árulók visszarántsanak minket a kapitalista múlt­ba. Ezen a májusi napon megmutatjuk erőnket az imperialistáknak is. Hadd 1919-től a legszebb május l-ig Holczer László — munkáslevelező, Komárom. Éjfél felé heves robbanásokra, lö­vésekre riadtunk fel. Apám kiráncigált minket az ágyból, és levitte az egész családot a pincébe. Engem a karján vitt a pince felé. Sötét éjjel volt, em­lékszem a levegőben csillogó villaná­sok cikkáztak, akkor azt hittem, hogy csillagok, de srapnelek robbanása voít. Az utcán gépfegyverek kattogtak, folyt az utcai barc. 1919. május elseje volt. A felszabadulni akaró proletariá­tus és a reakció mérkőzése' volt ez. Az első május eleseje, amelyre én em­lékszem. A következő májusi felvonulások mind népesebbek és érdekesebbek let­tek. A jelszavak égettek. Végigvág­tak a város utcáin s a reakció, amely azelőtt gúnyosan mosolygott, aggódva nézett le az emeleti ablakokból. A me­netet köröskörü mindig rendőrök, de­tektívek vették körül, akik felírták azoknak neveit, akik a Szovjetuniót és a proletár diktotúrát éltették. Ez­után következett az ütlegelés, börtön. De mindez nem törte meg a felvonu­lók lelkesedését. Évente mnd többen vettek részt a májusi felvonulásban. 1938-ban majdnem az egész lakosság egységfrontba tömörülve vonult fel. 1945-ben a szovjet hadsereg kiűzte a fasziszta elnyomókat. Szabadon ün­nepelhettük a szomorú hat év után május elsejét. A Kossuth-téren gyűl­tünk össze, itt fejeztük ki a felszaba­dulás feletti örömünket. Gyűlés közben néhány szovjet katonákkal telített te­herautó robogott végig a tér másik oldalán. Piros zászlókkal, harsány kiál­tással üdvözötek minket és mi lelkesen éltettük a szovjet katonákat. Szerin­iem ez volt a legszebb május elseje. Az idei május eseje a béke erőinek hatalmas seregszemléje. Az idei május elseje kifejezi mindannyiunknak szilárd akaratát, hogy a világbékét megtart­juk a háborús uszítók mindem acsar­kodása ellenére. lássik, hogy Itt nálunk, a népi demokráciák országaiban, hála a felszaba­dító Szovjetuniónak, a dolgozók szabadon ünnepelnek Hadd lássák, hogy Csehszlovák.a dolgozói egyik bástyáját képezik annak az ércfalnak, ame­lyet az egész világ dolgozó népe, élén a hatalma.- Szovjetunióval alkot. Hadd lássák az imperialisták, hogy a munkásosztály tanult a régi május else­jékből is. A München-előtti köztársaság Idején ezt a napot hamisan és helytelenül a munka ünnnepének hívták. Nem volt ez ünnep abban az időben, amikor százezrek voltak munka nélkül, nyomorogtak, éheztek és jussuk börtön, gu­mibot, vagy csendőrgolyó volt. Harc volt az akkori május elseje. Ma, amikor szabadon, örömteljesen ünnepeljük & nemzetközi munkásosztály szolidaritásának napját, vessünk egy pillantást munkáslevelezőink írásain keresztül, néhány Ilyen harcos május elsejére. Ma, hála a Szovjetuniónak - szép az életűnk Cserepes Lajos — munkáslevelező, Bratislava. 1930-ban a munkanélküliség még ugyan nem érlel el a tetőfokát, de a munkahivatal kimutatása szerint is vá­rosunkban jó pár ezer munkanélküli volt nyilvántaitva. Legtöbb építőmun­kás volt és ezek semmi módon sem tudtak elhelyezkedni. Építkezések nem folytak. Az a pár gyár pedig, ami Bra­tislavában állt. részben kevés munkást A kapitalista mattban munkáért, kenyérért, a munkásosztály fogaiért kar­coltunk foglalkoztatott. A város alkalmazott embereket átmunkára, de nagyon nehéz volt oda bejutni Meg ez csak szezón­munka volt 2.80 korona órabérért. A levesosztót is bezárták, ezzel is rosszabbodott a helyzet. Ilyen körülmé­nyek között vártuk a május elsejét. A rendőrség először nem akarta engedé­lyezni a felvonulást, később megenged­ték, de azzal a feltétellel, hogy gyűlést nem szabad tartani, hanem a felvonu­lás után szét kell oszlani. Mi ennek el­lenére ragaszkodtunk ahhoz, hogy a gyűlést megtartjuk. Május elsejei fel­vonulásunk olyan hatalmas volt, hogy a többi pártok felvonulásai együttvéve sem tettek ki annyi embert, mint a mienk. Ezután az akkori Szabadság­térre mentünk, ahol meg akartuk tar­tani gyűlésünket. Major elvtárs egy odakészített asztal tetejéről akart beszédet intézni hoz­zánk. Ekkor egy detektív hátulról lerán­totta. Megkezdődött a harc. A tömeget körülvevő lovasrendőrök lovaikkal be­csörtettek közénk, ütöttek, vertek min­ket kardlapokkal. Sokat elfogtak és au­tókon bevitték őket a rendőrségre. Itt azután folytatódott a bántalmazás. Ilyenek voltak azelőtt, a tőkésrend­szer idején a május elsejék. Ma, a fel­szabadulás után. mindannyiunk számá­ra munka jutott, mindannyian nyugod­tan, békésen élhetünk. Es ezt a felsza­badító szovjet hadseregnek köszönhet­jük, amely nemcsak a fasizmust söpör­te el, hanem az egész kizsákmányoló rendszert. Mí szabadon akarunk termelni és építeni Albert József. — munkáslevelező. Fülek. 1945 óta először tartjuk Füleken a május elsejét. Olyan időben, amikor az imperialisták ki akarják robbantani a harmadik világháborút. De elszámítot­ták magukat. A dolgozó nép acélgyű­rűje szilárdan áll gaz terveikkel szem­ben. Mi termelni, építeni akarunk, mert látjuk, hogy miként emelkedik életszín­vonalunk, ha többet termelünk. Csak kis példákat hozok fel. 1938-ban Bolgá­rom községben 2 rádió volt, ma 25. Bi­cikli a községben 1938-ban 10 volt, ma 121. Motorbicikli azelőtt egy se, ma 5. Pedig ez a Bolgárom csak 400 lakosú kis község. Es így van ez mindenütt, mert a munkás magának dolgozik. Fülek és környékének munkássága ezen a május elsején is megmutatja, hogy egységes a reakció elleni és a bé­kéért folyó harcban. A mi drága vezé­rünk, Gottwald elvtárs és Pártunk nem csalódik bennünk. Nem csalódik a vö­rös Fülekben. Mi magunkévá tesszük a Csehszlovákiai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának határozatait, foly­tatjuk a harcot Sllng,' Svermová, Cle­mentis, Novomeský, Husák áruló esz­méinek hordozói ellen. Erősek vagyunk és a még megbúvó reakciót leleplez­zük. Normáink teljesítésével, szervezeti szilárdságunk növelésével, káderpoliti­kánk erősítésével harcolunk a szocia­lizmusért. Május elsején Fülek minden dolgozója ott lesz a felvonuláson is e* a feleletünk a háborús uszítóknak. Mi tudjuk, hogy milyenek voltak a régi május elsejék, amikor »munkát, kenye­ret^ jelszóval mentünk kl az utcára. Emlékszem 1932-re. Előkészítettük a Jelvonulást, de za utolsó pillanatban betiltották. Mi azonban nem riadtunk vissza. Kiadtuk a jelszót: megtartjuk felvonulásunkat. Csendőrök százai vet­tek minket körül, de kierőszakoltuk a gyűlés megtartását. Ezen a napon gyer­mekdélutánt is rendeztünk. Gyűlésün­ket meg akarta bontani az áruló szo­ciáldemokrata titkár. Amikor beszélni akart, asztalostál felfordítottuk. Ekkor közénk törtek a csendőrök és még a kisgyermekeket sem kímélték. Milyen más a mostani május elseje. Szabadon ünnepelhetjük, kála a dicső szovjet hadseregnek, a nagy Szovjet­uniónak és szeretett vezérének, Sztálin elvtársnak. Ma a katonaság, a bizton­sági testület velünk dolgozókkal egy sorban vonul fel. Védik a munkásosz­tály vívmányait, hogy a reakció ne va­lósíthassa meg aljas szándékait. A ka­tonaság, népi hadseregünk, a munkás­ság és a parasztság hű fiai. Az 6 védel­mük alatt, dicső Kommunista Pártunk vezetésével, Gottwald elvtárssal az élen építjük szebb, boldogabb hazán­kat, bátrabban haladunk előre a szocia­lizmus felé és ígérjük, hogy ezen ez úton mi nem fogunk lemaradni. A szocdemek sem törték meg egységünket AMBRUS LASZLÖ, munkásJevelező, Rozsnyó. Gyakran gondolok az 1921. évi má­jus elsejei rozsnyói felvonulásra. Ezen a napon kerültem szoros kapcsolatba a munkásmozgalommal. Itt értettem meg, hogy csak akkor leszünk iga­.zán szabattok, ha a tőkésosztályt meg­Ma boldogan építjük országunkat, a szocialista Csehszlovákiát Az új Hitlerekre a régi Hitlerek sorsa vár Farkas Kálmán — munkáslevelező, Nagylég. 1938-ban 17 éves voltam. Fiatalko­rom ellenére láttam a burzsoá Cseh­szlovák Köztársaság kizsákmányoló mivoltát. Éreztük a nyomort, az el­nyomatást, mert községünk egész ha­tára „vitéz Benefal Bacsák Pál méltó­ságos alezredes úr" tulajdonát képez­te, aki úgy élt falunkban, mint egy kiskirály. 1938. május elsején Somorján vo­nultunk fel nagy számban tüntetni • munkásosztály életjogaiért, a fasizmus hódító szándékai ellen. A burzsoá csendőrség szuronyai alatt folyt a fel­vonulás Somorja főterére, ahol nagy­jelentőségű beszéd hangzott el az akkori nemzetközi feszült helyzetről. A nagy szovjetnép ereje azonban széttörte Hitler hódító terveit, szét­zúzta a fasizmust saját barlangjában és meghozta szabadságunkat és jo­gainkat. Ma épúgy, mint 1938-an, a hitleri fasizmus u jabb háborúra készül, az im­perialista háborús uszítók tábora még aljasabb szándékokkal. Az egyes nyu­gati Imperialista országok tőkés kl kk­j«!l, élükön az amerikai fasisztákkal, ösz­szefogtak a náci háborús bűnösökksl, a római pápával és mindazokkal, akik dj háborúra szomjaznak. De ma már a S«ov|etunó nem áll egyedül. Több mint 800 millió ember sorakozik fel a béke táborába. Ezen a májusi napon is a világ összes dolgozói bizalommal tekintenek a hatalmas Szovjetunióra és bölcs vezérére, Sztálin elvtársra azzal a biztos tudattal, hogy az új Hitlerek­re ugyanaz a sors vár, mint amilyen kijutott a rég Hittereknek, semmisítjük, ehhez pedig az szüksé­ges, hogy harcoljunk a Kommunista Párt soraiban. A burzsoázia már 1921­ben felismerte ezt a veszélyt, amelyet a Kommunista Párt jelent és ezért igyekezett megbontani a dolgozók egységét. Erre a mocskos szerepre a csehszlovák szociáldemokrata párt vállalkozott, Rozsnyón különösen Ju­dicényi Mátyás bányász-szakszerve­zeti titkár vezetésével. 1922-ben kiad­ták a parancsot, hogy a szociálde­mokraták csak a nemzeti szocialisták­k-1 vonulhatnak fel május elsején. De Rozsnyó és vidékének bányamun­kásai, parasztjai és iparosai minden cselszövés e' enére a Kommunista Pártot ismerték el pártjuknak. Judi­cényivel a szociáldemokraták felvonu­lásán csak kb. 40—50 ember vett részt, főleg állami és betegsegélyzői hivatalnokok. A Kommunista Párt felvonulásán 6—7000 öntudatos dol­gozó vett részt. A további május el­sejék mindig a kommunisták befolyá­sa alatt állottak, de az áruló szociál­demokrata vezetők megakadályozták az egységfront megalakítását. A Szovjet­unió és a Kommunista Párt elleni gyfilöle. tűkön megtört minden erre irányuló kísérlet. Ebben a főszerep újra Judi­cényi M uyásnak, a három Barbérik testvérnek és a likvidátor Hubert Ká­rolynak jutott, akit közben a Kommu­nista Párt kizárt. Folyt a harc, hi­szen a szociáldemokrata pártba tömö­rült munkások is kommunista társaik­kal akartak menetelni a májusi menet­ben, mert dolgozni is együtt dolgoz­tak és ugyanaz a szipolyozó zsákmá­nyolta ki őket. Es Judicényi pontosan teljesített J kenyéradóinak, a burzsoá­ziának parancsszavait. Jöttek a kizá­rások. Aki egységet akart, az repüli a szakszervezetből, aki kellemetlen volt a jobboldali szociáldemokraták szempontjából, elvesztette munkahe­lyét. De Rozsnyó kommunista mun­kássága nem ijedt meg. 1934-ben, amikor a rosznyói területi vezetőség majdnem minden tagját (köztük en­gem is), letartóztatták és három hó­napig vizsgálati fogságban tartották, május elsejének reggelén izgatottan lestük mi kommunisták, hogy vájjon a mi lefogásunk nem akadályozza-e meg a májusi felvonulást. Fenntartot­tuk a kapcsolatot a külvilággal, és megtudtuk, hatalmas örömünkre, hogy a rozsnyói elvtársak Réti, Husz­ti, Demeter és Szlovehcsák elvtársak vezetésével kivonultak május elsején. MARGARITA ALTGER: C7Ž mi Jlmiíiibtk Most, testvér, elmondom tenéked Szép sorra-rendre elmesélem; Köröskörül, bármerre nézek — Én Lenint látom — alva-ébren. Ugy tűnik néha: hallom léptét, Amint megy új házak során át. Megy, megy, megáll, vizsgálva néz szét, Hogy jól rakták-e le a téglát? S látom Lenint a napsütésben Izzó, nagy országúton áll most, Ali, ÜU a búzatábla-szélen És vizsgálgatja a kalászost... Testvér, minek fejünk lesütni... t Szivünkben — égő, nagy tüzek. Hisz látjuk: tudjuk, érezzük ml Mindig, mindenhol Djicset. Iljics nagy útján boldog-vígan, Bizakodva előre hát! Lenin nyomán a hajthatatlan Nagy Sztálin visz minket tovább! Madarász Emil fordítása. Vlagyimir Majakovszkij verses ítégi május A régi május 1. most felrémlik. Titokban lopóztam a város pereméig. Nézek sandán; van-e kozák, van-e zsandár? Mielsapkás munkás, kezében — tollak. Szembejön — jelszót súg, tovább ballag, « A szokolnild mögött, mint tolvaj horda, megbújtunk a réten egy bokorba, őrségre kiállt legéberebb, A suttogó szónoklat * gyorsan pereg. Ingünkből kihúztuk a vörös szövetet, mentünk és maréknyi zubbonyos követett. Ló paták alatt a bokor ropogott. — Börtönbe veletek! Korbácsot! Kardlapot! — De a reményünket nem ölte a bánat; Mi tudtuk — jön a nép, jönnek a gyárak. Mi tudtuk erz a pere egységbe szorítja a világ dolgozó koldusalt S tudta mikor kard sújtott a zászlóvivőre, legbiztosabb vetés a kiontott vére. Jönnek majd _ nevüket ne Is számláld össze. Lobog a lobogók millió vOrIVse! S jön századot, korszakot rohamozva vele a Szovjetunió végtelen ereje.

Next

/
Thumbnails
Contents