Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-15 / 89. szám, vasárnap

Ili SZ§ 1951 április 15 százalékkal magasabb a megmunkálási idő és 143 százalékkal a pénzjutalmazás. Egy további példa: Az első üzemben 50 perc volt szükséges egy darab megmunkálására és 10.30 korona volt a jutalmazás. A munkát a 3. munkaosztályba sorozták. A második üzemben darabonként 95 perc volt szükség, a pénzjutalmazás 21.30 korona volt. A harmadik üzemben 130 percet számítottak és a pénzjutalmzaás 28.30 korona darabonként. A második és harmadik üzemben ezt a munkát a 3. munkaosztályba sorolták. Az ekő üzemhez viszonyítva a második üzemben a termelési idő 90 százalékkal, a pénzjutalmazás 106 százalékkal volt magasabb. . Más példa: Az első üzemben egy munkadarabra 56 percet irányoztak elő, a pénzjutalmazás 14.50 korona volt. A második tizemben 110 percet használtak fel egy munkadarabra, a pénzjutalmazás 25.40 korona volt. A harmadik üzemben 210 percig tartott a munkadarab megmunkálása és 48.20 korona volt a pénzjutalom. Az első üzemben a munkafolyamatot az 5. munkaosztályba sorolták, a második és a harmadik üzemben a 4. osztályba. A második üzemben a megmunkálási idő 96 százalékkal, a pénzjutalmazás 75 százalékkal volt magasabb az első üzemhez viszonyítva. A harmadik üzemben 275 százalékkal volt magasabb a munkaidő és a pértzjutalmazás 232 százalékkal. Egy más munkadarab gyártásánál az első üzemben 910 perc volt szükséges egv munkadarabra és 188 korona volt a darabonkénti jutalom. A munkafolyamatot a harmadik munkaosztályba sorozták. A második üzemben 2030 perc volt szükséges a megmunkálásra és 467 korona volt a jutalom darabonként. A harmadik üzemben már 4030 perc volt szükséges és munkadarabonként a jutalmazás 925 korona volt. A negyedik üzemben 4815 percet használtak fel és darabonként 1108 korona volt a jutalom. A második, harmadik és negyedik üzemben ez a munka a 4. munkaosztályba volt besorolva. Százalékszámokban kifejezve az első üzemhez viszonyítva a második üzemben 123 százalékkal volt magasabb a felhasznált idő és 148 százalékkal a pénzjutalmazás. A harmadik üzemben 342 százalékkal a megmunkálási idő és 392 százalékkal a pénzjutalmazás. Sőt, a negyedik üzemben a megmunkálási idő az első üzemhez vizsonyitva 429 százalékkal volt magasabb és a pénzjutalmazás 489 százalékkal. Azt gondolom, elvtársak, hogy ezek a példák elégségesek. Az ellenőrzés eredményeit kört"'"belül 15 üzemből nyertük. Nem akarok felhozni minden különbséget az első üzemtől a tizenötödikig. Csak a legalacsonyabb fokozatú üzemet említem és azután azt az üzemet, ahol átlagosan 100 százalékkal magasabban kalkulálnak és végül - is az utolsó üzemet, ahol 250, sőt majdnem 500 százalékos különbség van az első kalkulációval szemben. Ki a felelős, elvtársak, ezekért a hiányokért és gondatlanságokért? A munkaügyi és népjóléti minisztérium, vagy az üzemek igazgatói, kalkulánsai, művezetői és üzemi pártszervezetei? Nálam van a Skoda-művek egyik üzemében végrehajtott ellenőrzés jegyzőkönyvé. Egy munkacsoportnak munkájáról van szó. Eredetileg a munkacsoport naponta 20 orsót termelt, később csak tizenkettőt, majd csak hármat. Végül is a présgépek négy napig kihasználatlanok voltak és egyáltalán nem dolgoztak, mivel a munkacsoport 42.000 korona értékű munkát végzett raktárra. Emellett azonban a csévéző műhely 10 nappal elkésett munkájával, mivel nem adták át neki időben az orsókat. A munkacsoport vezetője állandó reklamációkkal elérte, hogy az eredeti 60 perces termelési időt 200 percre fokozzák. Pedig már a 60 perc is lágy norma volt. Gondoljátok elvtársak, hogy itt az üzem vezetősége és az összes felelős tényezők üzemük és munkahelyük gazdái? Rendetlenségek a tálórák jutalmazásánál További hiányok mutatkoznak a túlórák kérdésénél. Sok helyen a túlórák folytán hatalmas mértékben emelkednek a bérek és fizetések. A túlórák legnagyobb százalékszáma az élelmezési ipar ágazataiban, különösen a csehszlovák húsellátó üzemek nemzeti vállalatnál, a fagyasztó nemzeti vállalatoknál, a cukorkagyártó üzemeknél, a malmoknál, a mezőgazdasági termékek feldolgozási központjánál mutatkozik. A kcsnyű- és nehézipar ágazataiból a legtöbb túlórás átlagot a csehszlovák bányák nemzeti vállalata (11.1%), a csehszlovák energetikai üzemek nemzeti vállalata (11.9%), a csehezlovák kohók nemzeti vállalata (11.6%), a csehszlovák vegyi üzemek nemzeti vállalata (11:1%) és a csehszlovák állami film (15.5%) mutatja fel. A túlórák százalékszáma általában a hivatalnokoknál magasabb, mint a munkásoknál. A munkaidő utáni prémium százalékszáma is magasabb a hivatalnokoknál, mint a munkásoknál. A túlórák százalékszáma Szlovákiában általában megfelel az egész köztársaság átlagának. Az egyes ágazatokban azonban eltérések mutatkoznak. A cukorkagyártó üzemekben a túlórák a normálisan ledolgozott órák 16%-át teszik ki. A termelés az 1949es évhez viszonyítva 1950-ben 10%kal emelkedett, a bérek és fizetések azonban 27%-kai emelkedtek. Figyelemreméltó az állapot a keményítőiparban. A termelés az 1949-es évhez vizsonyitva 1950-ben čsak 5%kal emelkedett, a bérek és fizetések azonban 46%-kal. Különösen szembeötlő a helyzet ebben az iparágazatban Szlovákiában. Itt a termelés 1949-hez hasonlítva 1950-ben 31%-kal csökkent, mfg a bérek és fizetések 48%-kal emelkedtek: A különbség itt 79%-ot tesz ki. Ezek a számok mutatják a munka termelékenységének csökkenését és leleplezik azt is. hogy hol kereshetnénk mun katar t ailé kokat. A bérpolitikában mutatkozó legnagyobb rendetlenség' az úgynevezett utazási, költözködés": és más kiadások fedezésének dolgában található Ezeket a munkaügyi és néoióléti minisztérium 1950 VIII. 1-én kelt 468. számú hirdetménye állapítja meg. Ezt a megállapítást helytelennek tartom és a benne foglalt . kiadások fedezésének összegét túlzottnak és nem megfelelőnek tartom. Érdekes azonban, hogy az összes vezérigazgatóságok, amelyek a munkaügyi és népjóléti minisztérium kérésére a hirdetményről véleményt mondottak, egészben véve olyan javaslatokat nyújtottak be ezzel kapcsolatban, amelyek a fedezési összegek emelését javasolták, tekintet nélkül az érdemszerinti és teljesítmény szerinti jutalmazásra. Ez az egyszerű tény meggyőz engem arról, hogy a vezérigazgatóságokon még nem ülnek országunk igazi gazdái és hogy még sokban tanulniok kell és átképezniök magukat. Minden polgárunknak tudatosítani kell, hogy ezzel a rendetlenséggel és annak az elvn'ejt megszegésével, hogy a bérnek és fizetésnek érdem szerint és teljesítmény szerint kell emelkednie t— az egész közösség meg van károsítva, habár itt vagy ott ilyen helytelen intézkedés egyesek előnyét jelenti is. Életszínvonalunk sokkal gyorsabban emelkednék, mint ahogy ma emelkedik, ha bérpolitikánkban gazdaságosabb rendszer, rend és a vezetők felelősségérzete uralkodna. Felhozok egy egészen groteszk példát, amely sajnos nem vicc. hanem szomorú valóság Ebből a példából a legjobban láthatjátok, mennyi kárt szenved a közösség azzal, ha bizonvos egyéneknek jogosulatlan előnyöket nyujtunk. A bratislavai szerelőüzemekről van szó. 1950 márciusában szerelőt küldtek Túrócszentmártonba. Keresete egy hónap alatt 224 munkaóráért és 41 túlóráért, diétáért és stb-ért 60.939 korona volt, tisztán 53.195 koronát fizettek ki neki. Ugyanennek a szerelőnek a keresete Í950 decemberében a következő volt: 129 normális munkaóráért, 16 ünnep során ledolgozott óráért. 32 szabadságidő alatt végzett óráért és -65 túlóráért brutto 62.138 korona, nettó 58.509 koronát kapott. Az év egyharmadáért bruttó'214.671 korona bért kapott és nettó 200.860 koronát fizettek ki neki. Képzeljétek el, hogy valamelyiktek túrócszentmártonban lakna. Valami elromlana a vízvezetéken, gázvezetéken, vagy hasonló. Segítséget kellene kérni a bratislavai szerelőüzemektől. Ezek elküldenék a szerelőt, aki az üzemben gyakorlatilag felhasznált bérmódszerek alapján kapna fizetést. Éljétek -bele magatokat abba a helyzetbe, hogy 4000 korona havi keresetű munkások vagy 5000 korona havi keresetű hivatalnokok lennétek. A vízvezeték javítása a bratislavai szerelőműhelyek által számotokra ebben az esetben gazdasági katasztrófát jelentene. Az így megállapított elvek szerint, amelyeket a szerelőüzem gyakorlatban használ, nem jutalmazhatjuk a vezérigazgatókat és a mestereket sem. Minisztereink fizetése átlagosan kétharmaddal kisebb, mint ennek a szerelőnek a fizetése. Hol érvényesül itt az az elv, hogy érdem, a teljesített munka és a fokozott teljesítmény szerint kell adni a jutalmazást ? Milyen gazdák vannak ebben az üzemben, hogy lehetséges az, hogy senki sem szólalt fel az így végrehajtott bérpolitika ellen? De mégis akadt valaki. Az üzem könyvelőségének vezetője, aki megtagadta a bér kifizetését, mivel kételkedett az így szerzett kereset legalitásában. Az üzem igazgatója, az üzemi tanács és a vezető mérnök megparancsolták, hogy a bért ki kell fizetni. Nem tudom, hogy erről a bérgazdálkodásról tud-e a vezérigazgatóság, a megbízotti hivatal és az illetékes termelési minisztérium. Nem tudom, hogy fest az üzem pénzügyi gazdálkodása és hogy milyen számlákat nyújtanak be azoknak, akik felhasználják az üzem szolgálatait. Kijelentem, hogy nem szeretnék erre a szerelő műhelyre rászorulni és sajnálom azokat, akik rászorulnak szolgálataira. Ha egyesek ilyen fizetéseket kapnak, akkor azoknak az életszínvonala, akik munkájukra rászorulnak, igazán nehezen fokozódhat. Ez az „ékes" példa azt hiszem, világosan megmutatja, hogy a helyes bérpolitika kérdése nemcsak a kormány kérdése, hogy nem elégséges csak rendeleteket kiadni, hanem a bérpolitikát felelősségteljesen, folyamatosan ellenőrizni is kell. A bérpolitika elégtelen ellenőrzése Ellenőrzésünk elégtelen. Csak papíron és főleg felülről, a hivatalos gépezet segítségével és ezért hanyagul hajtják végre. Erről már Lenin elvtárs 1918-ban ezeket mondotta: „Az a hanyagság; nemtörődömség, rendetlenség, pontatlanság, ideges sietség, a tettek helyett inkább beszíd, az a hajlam, hogy mindenbe belekezdjünk és semmit be ne fejezzünk, ez a „müveit emberek" egyik tulajdonsága, amely nem ered rossz természetükből és annál kevésbé rosszakaratukból, hanem öszszes szokásaikból, munkájuk jellegéből, túlhalmozottságukból, a szellemi munkának a fizikaitól való nem normális elválasztásából stb. Forradalmunk hibái, hiányai és tévedései között nem kis szerepet játszanak azok a hibák, amelyeket a sorainkban lévő értelmiségieknek ezek a kínos, de az adott pillanatban megmásíthatatlan tulajdonságai, valamint a munkásoknak az értelmiségiek szervező munkája feletti elégtelen ellenőrzése" okoznak. A munkások és a földművesek még „haboznak". Ennek meg kell szűnnie és minden bizonnyal meg is fog szűnni. Tanács nélkül, a müveit emberek, az értelmiségiek és specialisták utasításai • nélkül nem lehet meglenni. Minden csak kissé lelkiismeretes munkás és földműves nagyon jól érti ezt és a sorainkban lévő értelmiségiek nem panaszkodhatnak a munkások és földművesek elégtelen megértéséről és nem hiányolhatják elvtársi as méltánylásukat. A tanács és az utasítás azonban külön dolog, mig a gyakorlati nyilvántartás és az ellenőrzés megszervezése egy másik dolog. Az értelmiségiek állandóan nagyszerű tanácsokat és útmutatásokat adnak, de ezek a tanácsok nevetségesek, szégyelnivalók, képtelenek életbeléptetni ezeket a tanácsokat, útmutatásokat és megvalósítani annak gyakorlati ellenőrzését, hogy a szó tetté váljon. így tehát egyetlen esetben sem nélkülözhetjük a népből eredő gyakorlati szervezők, a munkások és a dolgozó parasztok segítségét és vezető szerepét. »Az istenek nem foltoznak fazekakat* ezt az igazságot a munkásoknak és a parasztoknak jól meg kell jegyezniök. Meg kell érteniök, hogy most minden a gyakorlattól függ, hogy elérkezett éppen az a történelmi pillanat, amikor az elmélet gyakorlattá válik, amikor a gyakorlatban hitelesítőd'ik, amikor különösen helyén vannak Marx szavai: »A gyakorlati mozgalom minden lépése fontosabb, mint a kitűnő, szocializmusról szóló elgondolások tucatjai. Mivel »szürke« minden elmélet, de zöld ai élet fája.« Elvtársak, azt hiszem, hogy ez az idézet a mi viszonyainkra mintha rá volna szabva Az ellenőrzésnek alulról. a munkások soraiból, azokhak a soraiból kell kiindulnia, akik ezzel a felelőtlenséggel és gondatlansággal megkárosodnak.. Munkásainknak és dolgozóinknak megvan a iehetőségük és az eszközük is erre az ellenőrzésre. Ez a szakszervezet. Sajnos, ez a szervezet kötelességeit nem teljesíti. Nem tűnik fel úgy nektek, elvtársak, mintha szakszervezetünk megállt volna? Láthatatlanná lett és különösen ott, ahol ténykedésének súlypontja van, vagyis üzemeinkben. A szakszervezet, elvtársak, az nem az URO, a központ, a szövetségek, a kerületi és járási titkárságok. És nemcsak a rekreáció, a kultúrintézmények, az üzemi sport és az iskolázás. Ez elsősorban az üzemek munkája. Lz a miliós munkástömegek aktivizálásának kérdése, érdeklődésének felkeltése arra, hogy üzemében és munkahelyén mindegyikük igazi gazdává váljon. 1948 februárja előtt harcot, folytattunk a szakszervezet egységéért és létezéséért, ezt a harcot megnyertük. Miért? Azért, mert aktivizálni tudtuk e harcra tagjaink tömegét. Elmentünk az üzemekbe, a munkások és közalkalmazottak közé, a gyűlésekre és értekezletekre. mindenüvé, ahol a szakszervezeti csoportot szét akarták robbantani, gyöngíteni, felforgatni. Harcoltunk a felforgatókkal, meggyőztük és megnyertük a kétkedőket. A szakszervezet csak a dolgozókkal fenntartott állandó kapcsolattal vált egységessé, erőssé, hatalmassá. Ezért 1948 februáriában visszavertük a .reakciósok puccskísérle-teit. Megnyitottuk a szocializmus építésének útját. Gondolhatjuk-e, hogy ezzel a szakszervezet feladata teljesítve van? Nem. ezerszer nem! A szakszervezetnek nagy kötelességei vannak, nagy kötelezettsegel tagjaival szemben, nagy kötelezettségei a dolgozók tömegeivel szemben. A szakszervezeteknek gondoskodnia kell arról, hogy alapvető feladatát — fokozni és tartósan biztosítani a dolgozók rendes élet- és kulturális színvonalát — teljesítse. ' A szakszetvezet felada'ai Hogy ez megtörténjen, rendet kell teremteni a termelésben, gazdaságosabbá, tervszerűbbé kell azt tenni, fokozni kell a munka termelékenységét. Csak a termelés javítása, gazdaságosabbá tétele és meggyorsítása biztosíthatja tartósan a bérek és fizetések arányos emelkedését. A szakszervezet ezt nem teljesíti megfelelő mértékben az összes munkaszakaszokon. Kádereinek nagyrésze az úgynevezett művelt emberek bürokratizmusába esik Ezt illusztrálni akarom egy példán Ez a példa a bányászatban, a kitermelésben, a bérek és a hűségpótlék kérdésében mutatkozó helvzet. Érdeke-e a bányászok szakszervezetének és vezetőségének az, hogy ez évben is a lehető legmagasabb mértékben kifizessük a hűségpótlékot? Minden bizonnyal igen.' Hiszen ennek kifizetésével összefügg az életszínvonal emelkedése, amiről a szakszervezeteknek kell gondoskodnia Mit kell tehát a szakszervezeteknek tennie, hoey biztosítsa a hűségpótlék kifizetését? Minden erejéből hozzá kell járulnia ahhoz, hogy teljesítve legyenek a hűségpótlék kifizetésének minden feltételei: 1 hogy teljesítve legyen a kitermeled terve. 2. és hogy ne emelkedjék, hanem csökkenjen a termelés önköltségszázaléka. Több, mint félévvel ezelőtt a Bányásznapon erről tárgyaltunk. A Bányászalkalmazottak Központi Szövetsége osztravai értekezletén, 1950 szeptember 8-án ezeket mondottam: „Amikor a hüségpótlékról tárgyaltunk és kitűztük feltételeit, két alapvető feltételt állapítottunk meg a hüségjőtlék kifizetésére. Az első feltétel a kitermelés tervének teljesítése, a második főfeltétel a termelési önköltség csökkentése volt. Az első főkövetelményt, a kitermelés teljesítését sikeresen elértük, de elfeledkeztünk a második követelénmyről, a termelési önköltség csökkentéséről. Ha emelkednének a termelési önköltségek, nem fizethetnők ki a hűségpótlékot. Ez benne volt abban a szerződésben, amelyet a bányászok és a kormány kötöttek. Ezért azt gondolom, hogy a jövő évben, amikor a hüségpótlék további biztosításáról va nszó, nem elégedhetünk meg azzal, amit a bányák vezérigazgatósága ígért nekünk. Ök ilyen levelet intéztek hozzánk: „A Csehszlovák Bányák nemzeti vállalata kötelezte magát, hogy 1950 végéig bevezeti a progresszív bérek rendszerét, úgyhogy 1951-ben pontosan betartják mindazokat a feltételeket, amelyeket a törvény előír a bányász-hüségpótlék megnyeréséré.'* Hát így nem beszélhetünk, bányaigazgatósági elvtársak! Itt valami hiányzik. Nemcsák arról van sző, hogy 1950 végéig megvalósuljanak a progresszív bérek, hanem a termelési önköltség csökkentéséről is. Az a kötelezettségvállalás a fontos, hogy a termelési önköltség a progresszív bérek folytán nem fog emelkedni. Ebben az értelemben kell egész kampányunkat és minden igyekezetünket az iparügyi minisztériumtól kezdve a bányákon, tárnákon és a szakszervezeti csoportokon keresztül irányitanunk. A következő kérdést teszem fel: mit tett az egész félév alatt a bánász-szerVezet központi vezetősége, hogy a hüségpótlék biztosításának és kifizetési feltételei teljesítésének kérdését minden.tárnában népszerűsítse és minden bányász előtt megvilágítsa? Az elvtársak semmit sem tanultak a mult évi hibákból. Megint a rohammunkára ' számítanak, tekintet nélkül a termelési önköltségre. A feltételek teljesítésének lehetősége adva van. A szakszervezetnek kényszerítenie kellene a bányák igazgatóságát, a vállalatok vezetőit és az üzemi tanácsokat is arra, hogy ezt az alkalmat következetesen kihasználják. A szövetség funkcionáriusainak tárnától tárnáig kellene menniölt a példákat népszerűsíteni. A tárnáknak egész sorát találhatjuk, ahol nemcsak teljesítik a tervet, hanem ahol a termelési önköltség is csökken. A példák adva vannak. Ezekben a tárnákban ez évben is biztosítva van a bányászok hüségpótlékának kifizetése. Vannak azonban tárnák, ahol a termelési tervet nem teljesitik, vagy ahol a terv teljesítésénél a termelési önköltség emelkedik. Tájékoztatják erről a tényről a bányászokat az üzem vezetősége és a szakszervezet? Megmutatják az utat, hogy mit kell tenni ezeknek a viszonyoknak megváltoztatására ? Meg vagyok győződve, hogy az élmunkások holnapi értekezlete rámutat arra, mit kell tenni annak érdekében, hogy a munka termelékenysége emelkedjen. Az új munkamódszerek úttörői nőnék fel. A fokozott munkatermelékenység gyakorlati hirdetői nem írnak tételeket és tanult eszmefuttatást. Nem töltik ki a kérdőívek százait, hanem a csilléket telítik meg, új munkákat szerveznek. Újra rámutatnak arra, milyen szürke az elmélet, különösen ha elavult és milyen örökzöld a gyakorlati élet fája. Mit kell ebben az időben a szakszervezetnek és vezetőségének tennie ? Kire kell orientálódnia? Az elmaradozókra, vagy az úttörőkre ? Kit kell segítenie, ha feladatát teljesíteni akarja és mindenkinek biztosítani akarja a fokozott életszínvonalat? Ezt a kérdést fel kell vetnie a forradalmi szakszervezeti mozgalomnak mint egésznek, a bányászszövetség vezetőségének és minden szövetség- területi, járási és üzemi szakszervezeti vezetőségének. Erre a kérdésre helyesen kell válaszolniok és élére kell állniok azoknak, akik a munka termelékenységét fokozzák. El kell távolítani azt a hiányt, amelyre Klement Gottwald köztársasági elnök elvtárs rámutatott. El kell érni a szocializmus felépítésének gyorsabb ütemét és ezzel biztosítani és elérni kell minden dolgozó fokozott jólétét. Ha ezt a szakszervezeti mozgalom nem tudná végrehajtani, felesleges volna az egységes szakszervezetet építeni. Ha a szakszervezet és vezetősége beleesne a régi reformista szakszervezetek opportunista hibájába, akkor nem érdemelné meg a forradalmi szakszervezeti mozgalom elnevezést. így -állnak előttünk ma, elvtársak, a bérpolitika irányításának kérdései. Határozottan megkövetelik minden részről a felelőtlenség és a hanyagság felszámolását. Következetesen megkövetelik az egyének önző érdekeinek, a hivatalok presztízskérdéseinek és az egyes ipari ágazatok felszámolását. Megkövetelik, hogy világosan lássuk magunk előtt a szocializmus építésének érdekét, a közösség érdekét. Fe'elet néhány gyakorlati kétdésrp Végül szeretnék néhány gyakorlati kérdésre is felelni. Kérdéseket intéznek hozzám, hogy mi történjék az eddigi bérekkel foglalkozó hirdetményekkel. Érvényben maradnak, elvtársak. Nem akarok bérforradalmat csinálni. Rendet akarunk és rendet kell bevezetnünk a bérpolitikáiba, összhangba kell hoznunk a bérek és fizetések emelkedését a munka termelékenységének emelésével. Nem létesítünk új funkciókat és új hivatalokat, de mindenkire, aki bizonyos funkciót átvett, bizonyos felelősséget is ruházunk. ' A rendet nem .teremtjük meg egyszerre. Eltávolítani a rendetlenséget, a hanyagságot, a felelőtlenséget, ehhez példás munka, állandó nevelés szükséges. Megnemértésre és akadályokra bukkanunk. De az akadályok arra vannak, hogy legyőzzük és eltávolítsuk őket. Az akadályok eltávolításánál, az előítéletek elleni harcnál gyakran kellemetlenségek adódnak elő. De az, aki fél a kellemetlenségtől, ne fogadjon el felelősségteljes funkciót. Minél magasabb a funkció, annál nagyobb a felelősség. A kellemetlenségek iá.. Aki csak jócsengésű titulust és mesés életet akar, arra ma a termelés irányításánál és a szakszervezetnél sinca szükség. Sokain felteszik nekem a kérdést, hogy .milyen nagy gépezetet kell felállítani a minisztériumokban, az igazgatóságoknál és az üzemekben a bér(Folytatás a 3. oldalon)