Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-15 / 89. szám, vasárnap

1951 április 15 OJ Síi Két nemzet baráti szerződésének évfordulójára A dicsőséges szovjet hadsereg né­peinknek a második világháború befe­jeztével meghozta a szabadságot, a dolgozó nép felszabadult örömteli éle­tét. A kizsákmányolóktól megszaba­dult népek új életet kezdtek, lendületes aikotómunkával szebbé tették orszá­gaikat a nagy Szovjetunió áldozatos • támogatásával, a pusztító 'háború ma­radványait eltávolították s bátor, erő­teljes lépéssel indultak meg a szocia­lizmus építésének útján. Ez a lendüle­tes alkotómunka jellemzi a Csehszlovák Köztarsaságnunk, valamint a Magyar Népköztársaság népeinek életútját 1945 óta. Mindkét ország népe megszaba­dult azoktól, akik csak keserűvé tették e két gazdag és szép ország népeinek életét. S ahogy a dolgozó nép maga kezébe vette országa sorsának irányí­tását s kiseperte a fasiszta-kapitalista kizsákmányolók siserahadát, ezzel egyidejűleg megteremtette az e!ő : feltételeket is a két ország közötti ba­ráti, testvéri, elvtársi " kapcsolatok megteremtésére. Évtizedeken át tartó hazugságokat oszlatott el a két dolgozó nép közös akarata, hozzálátott a mesterségesen emelt válaszfalak eltávolításához és 1949 április 16-án a két ország milliónyi dol­gozóinak óha ja és akarata valósult meg. Ez a nap Csehszlovákia és Magyaror­szág népeinek történelmében nagyjelen­tőségű határkövet jelent. Jelenti a két nép baráti kézfogását, elvtársi össze­fogását, megteremtve a két ország közötti barátsági, együttmunkákodási és kölcsönös segélynyújtási szerző­dést. A két ország dolgozó népe a pro­letár internacionalizmus . eszméjétől át­hatva, közös céljaik elérésére, egymás támogatása céljából megvalósította azt a kapcsolatot, amelyről a cseh, szlovák és a magyar nép kizsákmá­nyolói, életének megkeserítői évtize­deken át azt állították, hogy el nem élhető, mert dy mélyreható ellentétek vannak köztük, amelyek őket egy­mástól csak elválaszthatják, de egy­máshoz közel soha, semmikor nem hozhatják. Ezt állították a magyar grófok, a kapitalista érdekekért síkra­szálló magyar politikusok és ezt állí­totta a csehszlovák burzsoá-demokrá­cia. A két ország közötti ellentéteket szították mindenütt, az skolákban a gyermekek lelkét ezzel mételyezték meg. Horthyéknak és csatlósaiknak, a cseh gyárosoknak, a szlovák maradék­birtokosoknak, az agrároknak és a munkásáruló jobboldali szocalistáknak persze csak az hozhatott hasznot, ha mentő! jobban elmélyítik a két ország között az ellenségeskedést, szaporít­ják a rosszakaratú hazugságokat, mert tudatába/i voltak annak, hogy egyedül ez jelenti számukra az éltető erőt ahhoz, hogy tovább szipolyozhas­sák a dolgozó népet és zsebredughas­sák nagy hasznaikat. Csehszlovákia népei és a magyar nép között a kapitalisták tudatosan vetették el az ellenségeskedés méte­lyét, tudatosan szították a gyűlöletet, tudatosan robbantották ki az ellentéte­ket. A Szovjetunó hatalmas győzelme a hitleri Németország és annak csatló­sai felett és a két ország munkásosz­tályának uralomrajutása megterem­tette annak lehetőségét, hogy a két ország dolgozó népe leszámoljon mindazokkal, akik közöttük a gyű­löletet szították. A két ország népei ma a szocializ­must építik. A nagy Szovjetunió dol­gozóinak tapasztalataiból merítve hal­latlan ütemben épül népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságunk, gyáraink munkásai, törekvő kis- és középparaszt­ságunk, dolgozó értelmiségünk a gottwaldi ötéves terv ragyogó per­spektíváinak megvalósításán fárado­zik. S ahogy nálunk minden dolgozó a szebb élet megteremtésén fárado­zik, úgy dolgoznak Magyarországon is, ahol az öntudatos magyar munkás­osztály mellé felsorakozott a magyar parasztság, hogy a munkássággal karöltve megvalósítsa az első magyar ötéves terv feladatait, és az elmaradt mezőgazdasági országból ipari és me­zőgazdasági szempontból erős Ma­gyarországot teremtsen. Köztársasá­gunk' és a Magyar Népi demokratikus Népköztársaság dolgozói ma már tisz­tán látják, mily rettenetes bűnöket kö­vettek el azok, akik az együvétarto­zás helyett széthúzást, a gyűlöletet terjesztették. Ma a két ország dolgozó nén ' az őszinte elvtársi együttmun kálkodás szellemétől áthatva, tapasz­talataikat egymással kicserélve köl­csönösen támogatják egymás fejlődé­sét, életszínvonaluk emelkedését. A nyugati imperialisták, a tőkés vi­lág haszonleső bandájának természete­sen felettébb nem tetszik, hogy a cseh, szlovák, illetőleg a magyar nép eltávolította azokat az ártalmas ele­meket, akik évtizedeken keresztül oly mesterien tudtak a két ország dol­gozó népének nyakán élősködni. Cseh­szlovákiában is, Magyarországon is a dolgozó nép tudja, végleg elmúlt an­nak lehetősége, hogy az ország népét s annäk gazdagságát a tőkések, — az imperialisták saját céljaikra felhasz­nálják. A nyugati imperialisták elvesz­tett pozícióikat ennek ellenére újból vissza szeretnék nyerni, ha kell, egy Véres világháború kirobbantása árán is. Kívülről és belülről egyaránt únos­untalan aljas, gyalázatos támadáso­kat intéznek, hogy rombadöntsék azt, amit becsületes munkánkkal teremtet­tünk. A dolgozó nép egysége, határ­talan szocialista hazaszeretete azon­ban gátat vetett mesterkedésüknek és minden epves munkahelyen megkét­szerezte az éberséget. Kérelhetetlen szigorral és bátorsággal lökte félre az útból azokat a gyilkos árulókat, akik a maguk hasznáért elárulták a mun­kásosztályt, a népet. Az imperialisták kémeit, diverzánsait Köztársaságunk és a Magyar Népköztársaság dolgozói leleplezték. Azonban a romboló munkát nemcsak hazai foronton folytatják cin­kosaikkal, hanem sokkal fokozottabb mértékben müvelik ezt külföldön, ahol Zenklekkel, Nagy Ferencekkel, Dur­csánszkyakkal és egyéb férgekkel szö­vetkeznek, hogy gyilkos álmaikat va­lóra válthassák. Csehszlovákia és Magyarország népei a két ország között letrejött baráti kapcsolatokat biztosító szerződés­től megerősödve sziklaszilárdan állnak, mindazokkal szemben, akik akár az egyik, akár a másik ország munkásné­pe ellen akarnának fellépni. Csehszlo­vákia népe és Magyarország dolgozó népe csak egy ellenséget ismer, a munkás, a dolgozó nép ellenségét. A cseh munkás, a szlovák paraszt mély meggyőződése, hogy aki a magyar dol­gozónak ellensége, az az ő ellensége is. Es Magyarország dolgozó népe tisztában van avval, hogy aki a cseh és szlovák dolgozó nép szabadságára akarna törni, az az ő szabadsága ellen is tör, az az ő életére is tör. Mindkét ország a stockholmi béke­határozat aláírási akciója során egy­forma eltökéltséggel és szilárdság­gal sorakozott fel a nagy Szovjetunió­nak s a béketábor bölcs vezetőjének, Sztálinnak zászlaja alá. Együttes erő­vel küzd, harcol, épít, normákat tör, építési sikereket mutat fel mindkét nép, mert tudja, hogy mindazzal, amit saját népi demokratikus rendszerének megerősítésére tesz. baráti szomszéd­ját a nagy béketábort erősíti. A bé­kevilágtanács felhívásának megvaló­sítására már fölsorakozott a Magyar Népköztársaság dolgozó népe. A kö­vetkező napokban nálunk is megin­dul az aláírási akció. S tudjuk, nincs Magyarországon s nincs Csehszlová­kiában egyetlen becsületes dolgozó, aki nem sietne a Béke Világtanács fel­hívásának aláírására. Mert tudja, hogy abban a táborban, amelyet a béke ge­neralisszimusza, Josip Visszarionovics Sztálin vezet, igazi életcélját megta­lálja, mert tudja, hogy ez a tábor az ő életéért, a munkásnép életéért, a a szocializmus megvalósításáért, a nem­zetek szabadságáért, függetlenségéért, kölcsönös megbecsüléséért harcol. A Csehszlovákiai és a Magyar Nép­köztársaság között megkötött barát­sági, együttmunkálkodási és kölcsö­nös segélynyújtási szerződés évfordu­lóján mindkét ország népe szeretettel köszönti a két nép szebb életének él­harcosait, Gottwald és Rákosi elvtár­sakat és mindkét nép rajongó szere­tettel mond köszönetet a bölcs, a nagy tanítónak, Sztálinnak, aki megadta ne­künk szabad életünket, aki lehetővé tette, hogy meginduljunk végre a szo­cializmus boldog útján, aki a két nép között megteremtette a soha meg nem bontható, mély és őszinte barátságot. Íz US!, Nagy-Britannia és Franciaország kormányai továbbra is báberns politikaiakat akarták érvényesíteni A négy nagyhatalom kölugyminiszterhelyetteseinek április 12-iki üléséről A negy nagyhatalom külügyminisz­terhelyétteseinek április 12-iki ülésén Parodi Franciaország képviselője el­nökölt. Elsőnek Davies Nagy-Britan­nia képviselője szólalt fel, aki beszé­dében a maga módján megismételte Jessup mult ülési mesterkedését és ar­ra igyekezett, hogy ne kerüljön a tárgyalások napirendjére az Atlanti Egyezmény és az amerikai támasz­pontok kérdése. Gromiko, a Szovjetunió képviselője beszédében leleplezte a nyugati nagy­hatalmak képviselőinek minden fondor­kodását, amellyel arra igyekeznek, hogy meggátolják, hogy a tárgyalá­sok programmjába felvegyék a béke biztosításának nagyfontosságú kérdé­seit, amelyeket a Szovjetunió küldött­sége terjesztett elö. Most már teljesen bebizonyosodott, — mondotta Gromi­ko, — hogy. miért törekednek erre. Amint a három nagyhatalom képvise­lői nyíltan bevallják, azért akarják e fontos kérdéseket a tárgyalások prog­rammjából kizárni, mert az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kor­mányai is továbbra is fegyverkezési politikát, Nyugat-Németország újrafel­fegyverzési politikáját, háborús politikát akarnak foiytani. E szándéknak nyilt bevallásával egyidejűleg azt hangoz­tatják, hogy ez a politika épúgy, mint a három nagyhatalom más katonai in­tézkedései is „védelmi" jellegűek. En­nek a kijelentésnek igazi értelmét azon­ban jól ismerjük. E mögé a lepel mögé akarják bujtatni a nyugati nagyhatal­mak intézkedéseinek agresszív jelle­gét, főleg Nyugat-Németország újrafel­f égy vérzését. Már nem egyszer megmondtuk, -ki­mondotta tovább a szovjet kiküldött, — hogy a tárgyalások napirendje a tanácskozások valamennyi résztvevő­je megegyezésének eredménye kell, hogy legyen. Nem lehet bármely fél javaslatait is rákényszeríteni a másik félre. Sem az USA kormánya, sem Nagy­Britannia, sem Franciaország kormá­nya nem- javasolták a fegyverkezés és a fegyveres erők csökkentését. Ezt a javaslatot a szovjetkormány nyújtotta be. 1946-ban az említett há­rom nagyhatalom képviselői a közvé­lemény nyomására támogatták ezt a javaslatot és ezért az ENSZ közgyű­lése amint tudjuk, egészen jó hatá­rozatokat hozott. Azután azonban a három nagyhatalom kormányai minden lehetőt megtettek, hogy e határozatok teljesítését meghiúsítsák. Végezetül is éppen a szovjetkormány volt az, aki felemelte hangját Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen, a német mili­tarizmus felújítása ellen és hangsúlyoz­ta annak szükségességét, hogy telje­sítenie kell a négy nagyhatalom kö­telezettségeit, amelyeket a potsdami egyezményben fogadtak el Németor­szággal szemben. Ezzel szemben a három nyugati nagyhatalom kormányai most is, ami­kor a Külügyminiszterek Tanácsa tár­gyalási programmját tárgyaljuk meg, gyakorlati lépéseket tesznek a német militarizmus felújítására és Németor­szág újrafelfegyverzésére és ezzel durván . megsértik vállalt kötelezettsé­geiket. Felhívjuk a figyelmet a nyugati nagyhaMmak ilyen irányú intézkedé r seire,' amelyek nagy veszedelmet jelen­tenek a béke ügyére, különösen' Euró­pa békéjére. Ezért kitartunk amellett, hogy az Atlanti Egyezmény és áz amerikai katonai támaszpontok kérdését is a Külügyminiszterek Tanácsának kell megtárgyalnia. Vájjon Jessup tagadhatja-e azt a tényt, hogy amerikai katonai támaszpontokát létesítettek más országokban? Vájjon ilyen támaszpontok nem léteznek Franciaországban, Angliában, Norvé­giában, a Közel-Keleten, Izlandon, vagy Grönlandban? Ugy vélem, hogy eze­ket a tényeket Jessup nem tagadhatja. A Szovjetunió képviselője határozot­tan állást foglalt Parodinak azon kísér­leteivel szemben, amelyekkel mente­getni akarta a fegyverkezésben való versenygés politikáját, amelyet a nyu­gati nagyhatalmak folytatnak és amely új háború felidézéséhez vezet. Élesen elitélte Parodinak azt az abszurd állí­tását, hogy a nyugati hatalmak állító­lag „kénytelenek" a fegyverkezésben versenyezni, hogy „elhárítsák némely ország függetlensége elvesztésének ve­szélyét." Gromiko leálcázta ez állítások rágal­mazó jellegét és azt mondotta: „Parodi nyilvánvalóan Jessup példá­ját követve »történe!mi kirándulást® tett és hivatkozott a csehszlovák kér­dés három év előtti'megtárgyalására. Azonban, amint ismeretes, az 1948-as februári események Csehszlovákiában, épúgy, mint az erről a kérdésről to­lyó tárgyalások a Biztonsági Tanács előtt megmutatták, hogy mily nagy dolgot végzett Csehszlovákia népe, amikor kellő időben meghiúsította né­mely országok imperialista machiná­cióit, amelyek Csehszlovákia ellen irá­nyultak. .iz események következtében a csehszlovák nép nem vesztett, hanem ellenkezőleg igazi függetlenséget nyert, amelyről számos amerikai . alamizsnán élő ország legfeljebb, cs?k álmodhat. Teljesen megértjük némely körök elé­gedetlenségét .és a csehszlovákiai 1948­il< évi es- menyek felett érzett kiábrán­dultságát épúgy, mint elégedetlenségü­ket, amelyet Kelet-Európa más orszá­gai eseményeinek fejlődésével kap­csolatban éreznek." Az Oroszországi Össz-szövetségi Szocialista Köztársaság Legfelső Tanácsának első ülése Április 13-án a moszkvai Kreml­palotában megnyílt az 1951 február I8-án megválasztott Orosz Szovjet Federatív Szocialista Köztársaság Legfelső Tanácsának első ülésezése. A választások, mint ismertes, a kommu­nisták és pártonkívüliek sztálini blokk­jának teljes győzelmét hozták: a blokk jelöltjeire az összes választóknak 99.76%-a adta le szavazatát. Pénteken a képviselők összegyűltek Moszkvában, hogy megtárgyalják és megoldják a legfontosabb állami kérdéseket Az Orosz Szovjet Federatív Szocia­lista Köztáieaság az első a 16 test­véri köztársaság között, amelyek a nagy Szovjetuniót alkotják. A köztár­saság területén a kommunizmus nagy építkezései folynak, — a kujbisevi és a sztálingrádi vízierőmű, a Volga­doni' csatorna és az északkrimi csator­na. Az Orosz Szovjet Federatív Köz­társaság nemzetei munkájukkal aktfve hozzájárulnak a kommunizmus anyagi — műszaki támaszpontjai megalakítá­sának hatalmas sztálini tervét a lehető leggyorsabban megvalósítani. A Legfelső Tanács első ülése azok­ban a napokban ül össze, amikor az orosz federáció nemzetei az egész Szovjetunió nemzetéivel együtt hatal­mas harcot vívnak a szocialista gazda­ság és kultúra további felvirágoztatá­sáért, a kommunista építkezés új sike­reiért. Erősödik a békemozgalom Olaszországban Toscana városaiban Fucechio Pon tassieveben, Vicchio di Mugelloban és Figlin di Prato-ban az öt nagyhatalom békepaktumra felhívásának aláírási akciójához csatlakozott a lakosság 90 —95 százaléka. Ezekben a városokban, valamint Toscana többi városaiban is, melyek a második világháború alatt a legsúlyosabb károkat szenvedték, Békevédők és Béke Világtanácsa fel­hívására aláírásokat kezdtek gyűjteni országos méretben még a kampány megindulása előtt. Az „UNITA" lap jelentése szerint a Békevédők Bizottsága egész Olasz országban igyekszik a Béke Világ Zápotocký miniszterelnök beszéde (Folytatás a 2. oldalról.) politika irányítására és vezetésére. Hány új erőt kell alkalmazni? Ezekre a kérdésekre egy példával felelek. Az állami bérbizottság a kormány elnökségi hivatal tartozéka. A bizott­ságnak munkáját a hivatalnak úgy kell elvégeznie, hogy egy alkalmazot­tal se növekedjék az eddigi alkalma­zottak száma. A Német, Demokratikus Köztársaság állami költségvetése a békés felépítés politikájáról tanúskodik A Német Demokratikus Köztársa­ság népparlamentje április 11-i ülé­sén Berinben megtárgyalta a kor­mány által előterjesztett állami költ­ségvetésről szóló javaslatot az 195I-es évre. A költségvetési beszámolót a Né­met demokratikus Köztársaság kormá­nyának alelnöke, dr. Hans Loch pénz­ügyminiszter tartotta. Rámutatott az állami költségvetés sikeres teljesítésé­re az 1950-es évben és hangsúlyozta, hogy eza nemzetgazdasági terv túl­teljesítésének eredménye. Az 1950. évi állami költségvetés 466 millió már­ka felesleggel zárult a tervben elő­irányzott 104 millió márka helyett. Az idei állami költségvetési javaslat 729 millió márka felesleget tételez fel. A költségvetésben az első helyen az ál­lamosított gazdálkodási szektor fejlő­désére előirányzott kiadások állnak, amelyek az összes költségvetési -kia­dások 10.5 százalékát teszik ki. Kultúrális és szociális célokra 7.416 milliárd márkát irányoznak elő, tehát 25 százalékkal többet, mint az 1950-es évben. Ez az állami költségvetés ösz­szes kidásainak kb. egyharmadát je­lenti. Az ifjúság támogatására és a test­nevelés fejlesztésére előirányzott kia­dások 1951-ben több mint .500 millió márkát tesznek ki. „Az állami költségvetés — mondot­ta Lofch miniszter — békés felépítés! politikánkról tanúskodik. Ezzel szem­ben Nyugat-Németországban állan­dóan fokozódnak a megszállás költsé­gei és az újrafelfegyverzéssel kapcsa latos kiadások." A kormányelnökség! hivatal alkal­mazottainak száma ezzel nem fog emel­kedni, sőt szilárd elhatározásom, hogy számukat csökkenteni fogom. Ez az irányelv minden minisztérium, vezérigazgatóság, üzemigazgatóság és üzemvezetőség számára. Az, aki a bér­politika irányítása miatt ki akarja szé­lesíteni a hivatalnoki kart, már előre bizonyítja, hogy nem jó gazda, hogv a kitűzött feladatokat nem érti. Nem elégséges, elvtársak, csak elismerni és hirdetni köztársasági elnökünk sza­vait, hogy csökkenteni kell a túlságos létszámú adminisztratív erőt. Nem elégséges erről körleveleket írni, kér­dőíveket küldözgetni, papírharcot kez­deni. Szükséges, hogy mindenki magánál kezdje ezt a harcot, saját hivatalában, minisztériumában, igazgatóságában és üzemében. Biztositlak benneteket elv­társak, hogv abban az esetben, ha az adminisztratív gépezet nem szélesedik ki, teljesítménye nem hogy csökkenni, hanem emelkedni fog. Jobb munkát fog nyújtani és operatívabb lesz. Lehetséges, hogy sok helyen kényte­lenek lesztek csökkenteni a körlevelek, a kérdőívek, a táviratok szerkesztését. Ne féljetek ettől. Ne gondoljátok azt, hogy ez lent pánikot idéz elő, hogy szi­dalmazni fognak benneteket, hogy ta­nács és segítség nélkül maradnak. El­lenkezőleg, látni fogjátok, hogy mind­annyian fellélegeznek és jobban fogják érezni magukat. Látni fogtjátok, hogv a munka mindenütt gyorsabban és örömteljesebben halad majd. tanácsának berlini határozatait megis­mertetni az olasz néppel. A falvak és városnegyedek üzemeiben és iskolái­ban előadásokat, vitákat és beszélge­téseket tartanak. A Béke Világtaná­csának felhívását az öt nagyhatalorr közti béke megkötésére több tízezres példányban röpiratként is szétosztottak. Firenzében eddig a felhíváshoz csat­lakozott több mint 70 jelentős kultúr­munkás és egyetemi tanár. Sport- és kultúrkörökben a Béke Világtanácsa felhívásáról beszélgetések folynak. A katolikus hívők közül való békevédők felhívják papjaikat, hogy segítsék a békevédők törekvését. Firenze tarto­mányban a hívők delegációja a 800 lelkész közül 700-at már meglátoga­tott. Bergamo északolaszországi város­nak fémmunkásai kötelezték magukat, hogy a városban és környékén a ber­lini felhívásra 30 ezer aláírást gyűjte­nek. A napokban aláírták a felhívást Vigevan bőrfeldolgozó üzemeinek munkásai is tiltakozásul a munkások elbocsátása miatt. Comoban a békevé­dők tartományi bizottsága felhívást intézett az összes demokrata szerve­zetekhez, hogy azonnal fogjanak hozz" az aláírásokat szerző kampányhoz, hogy még több aláírást gyűjtsenek össze, mint a stockholmi atombomba elleni felhívására. Az egész országban folynak a tüntetések Nyugat-Német­ország felfegyverzése ellen. A Béke Világtanácsának berlini fel­hívására nagy előkészületek folynak az aláírási kampányra Lombardiában és Olaszország többi tartományaiban is. AHIánóban a katonai bíróság a mult héten két békevédőt elítélt azért, mert megtagadták a ,,piros levelek" elfoga­dását, melyekben az olasz hadügymi­nisztérium a hadköteleseknek értésére adja, hogy mozgósítás esetén hova kell bevonulniok. Ezért a „bűnért'' egy évi fogházbüntetésre ítélték Pagag­naco Enzogorni szakszervezeti titkárt és Luigi Cornot Mazzagából 9 hóna­pi fogságra. Ugyanezen ok miatt To­rinóban kedden, április 10-én Florenzo Tomatist egyévi fogságra ítélték, Ezekkel az üldözésekkel az olasz kormány célja megfélemlíteni az olasz békevédőket és eltéríteni őket a bé­kéért folyó harctól. Minden erőszak ellenére azonban a béke megvédésére irányuló mozgalom állandóan terjed Olaszországban, ahogy ezt bizonyítja a Világ Béketanácsa felhívásának' aláírási kampányában elért siker is.

Next

/
Thumbnails
Contents