Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-15 / 89. szám, vasárnap

Vüá^ proletárjai esryemlfetek! A CS EH S Z L O V Á KIAI MAG Y A R DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1951 április 15, vasárnap 2 ICés IV. évfolyam, 89. szám Szakszervezeti tagok! Harcoljatok a szocializmus felépítése merész terveinek teljesítésé

ért és túllépéséér

t! Tartsátok állandó

an szem előtt a dolgozók anyagi és kuV turális színvonalának fokozását! Él

jen a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom — a szocializmus iskolája! cA. kormány, a JKeghísLottak testülete és a ^UOTff) kéfrai&el&inek QLvágai értekezlete A helyes bérpolitika a munkatermelékenység és az életszínvonal emelkedését jelenti Antonín Zápotocký miniszterelnök beszéde Pénteken, április 13-án a. prágai Rádió-palota ^ nagytermében megtartották a kormány, a Megbízottak Testülete, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom és az államosított ipar képviselőinek értekezletét, amelyen megtárgyalták a bérpolitika új irányításának, a bérösszegek és a dolgozók üzemi béralapjai bevezetésének elveit. Az értekezlet elnökségében helyet foglalt Antonín Zápotocky miniszterelnök, dr. Jaromir Dolanszky miniszter, az Állaim Tervhivatal elnöke, Václav N őszek belügyminiszter, Jaroszlav Kabes pénzügyminiszter, Václav Kopecky tájékoztatás- és népművelésügyi mifiiszter, Gusztáv Kiiment nehézipari miniszter, Jozef Jónás könnyűipari miniszter, František Krajcsir belkereskedelmi miniszter, dr, Emánuel Slechta tanár, építészetipari miniszter, Eugen Erban munkaügyi és népjólétügyi miniszter,. Ľudmila Jankovcová mérnöknő, élelmezésipari miniszternő, František Zupka képviselő, az URO elnöke, Václav Cipro, František Koktan és Emil Vojanec az URO alelnökei, Jozef Kőlszky, Karéi Marvan, Miroszlav Sedivy, Zdenek Valcmch és Jozef Smidmajer, az URO titkárai. Az értekezletet dr. J. Dolanszky miniszter, az Állami Tervhivatal elnöke nyitotta meg, majd utána Antonin Zápotocky miniszterelnök szólalt fel. Antonín Zápotocky miniszterelnök nagyjelentőségű beszédében a következőket mondotta: dlolá rsviok es e loíársak, mai összejövetelünknek, amelyen a kormány, az államositot termelés és az egységes szakszervezet képviselői találkoztak, egy küldetése van: tárgyalni arról, hogy miként biztosítsuk a gyorsabbütemü, biztos előrehadalást, hogyan gyorsítsuk a szocializmus felépítését országunkban. Alkotmányunk bevehető része azt mondja, hogy Köztársaságunkat i olyan állammá akarjuk felépítem,' amelynek egész gazdasága a népet szolgálja, amelyet úgy vezetnek, hogy állandóan növekszik az általános jólét, amelyben nincsenek gazdasági válságok és ahol a nemzeti jövedelem igazságosan osztódik el. Nem kétséges, hogy e feladat teljesítésében legnagyobb szava termelésünknek van. A termelés, annak helyes tervezése, gazdaságossága és a helyes bérpolitika kell, hogy biztosítsa az általános jólét, a nemzeti jövedelem állandó növekedését, megvédjen minket a gazdasági válságoktői és biztosítsa a békét, amely után minden dolgozó ember vágyakozik és amelyet a kapitalista uszítók folytonosan fenyegetnek. A CsKP Központi Bizottsága februári ülésén, ez év február 22-én Klement Gottwald elvtárs, Köztársaságunk elnöké áttekintést nyújtott arról, hogy mi mindent végeztünk el a szocializmus építésének útján, hogyan emelkedett nemzeti jövedelmünk, valamint az általános életszínvonal és hogy járulunk hozzá a szocializmus építésével hazánkban a világbéke megtartásához. Ugyanakkor felhívta a figyelmet hiányainkra és termelésünkről ezt jelentette ki: „A szocializmus felé haladó utunkon sokkal gyorsabban haladhatnánk előre, ha termelésünket megfelelő mértékben gazdaságosabbá tennők. És éppen az 1950-es év ez irányban néhány dicséretes kivételtől eltekintve nem hozott semilyen haladást, éppen ellenkezőleg hanyatlást jelentett." Tovább megyek és egyenesen megmondom, hogy a termelés gazdaságosabbá tétele, az ipari termelés önköltségének folytonos csökkentése nélkül az ipar nem teljesítheti tartósan azt a vezető feladatot és funkciót, amelyre az új társadalomban hivatott." Gottwald elvtárs ezután rámutatott konkréten államosított termelésünk főhiányaira, és pedig: 1. a térfogat elégtelen kihasználására, 2. a hivatalnoki gépezet túlméretezettségére, 3. az aránytalanságra a munka termelékenységének emelkedése és a bérek emelkedése között. Ezek ellen a megállapítások ellen I nem lehet semmit sem felhőzni. Ti mindannyian tudjátok, hogy a hiányok léteznek. Eltávolítani őket és hozzájárulni ahhoz, hogy megszűnjenek, hogy fejlődésünket a szocializmus felé ne fékezzék, ne akadályozzák az általános életszínvonal gyorsabb fokozását: ez a mi közös kötelességünk. Ez a kormány tagjainak, az államosított termelés vezetőinek és az egységes szakszervezetnek a feladata. Azért vagyunk itt, mert meg voltunk bizva bizonyos funkciókkal és kötelességünk, hogy ezeket teljesítsük. A kormány az utóbbi időben egész sor intézkedést tett és számos rendeletet adott ki, amelyeknek feladata, hogy rendet vigyenek be termelésünkbe és fokozzák a termelékenységét. Ezek a következők: 1. az állami bérbizottság megalakítása, 2. a bérösszegek bevezetése mint előkészítő intézkedés a béralapok bevezetése előtt. 3. a dolgozók üzemi béralapjainak megalapozása. Mit akarunk elérni ezekkel az intézkedésekkel Barátocskáink a határokon túl megragadnak minden alkalmat, hogy rágalmazó kampányt indítsanak és rádióadóikon keresztül máris ezt rikoltják: „Ez a bérek elleni támadás!" Ez a kiabálás hidegen hagy bennünket. Régi tapasztalatokból tudjuk, hogy amikor kapitalista barátaink különféle intézkedésekért a legjobban piszkoltak minket és a legjobban őrjöngtek intézkedéseink ellen, akkor mindig a helyes úton jártunk. Azelőtt, a tőkés rendszer idején, ha mint munkások bármikor követelményeket nyujtottunk be, ha harcoltunk a munkanélküliség, az éhbérek és a kapitalista kizsákmányolás ellen: a régi rendszer védelmezői és képviselői uszítottak ellenünk és támadtak minket. Minden igyekezetünket, hogy a bérek rendezését és javítását elérjük, a rend elleni támadásnak minősítették, elneveztek minket felforgatóknak, uszítóknak, a béke és a rend megbontóinak. Belénklövettek és börtönbe zártak minket. Ma ugyanazok az urak, akiknek lelkiismeretén szárad a kiontott munkásvér, a dolgozók rettenetes kizsákmányolása és nyomora az első Köztársaság idején, egyszerre a munkásság osztályérdekeinek szószólóivá akarják magukat feltolni. Szeretném látni azt a munkást és dolgozó embert, aki kívánná annak a bérrendszernek a visszahelyezését, amely az első Köztársaság, az éhbérek, a válságok és a munkanélküliség idején nálunk uralkodott. Ezzel a kapitalista bérrendszerrel visszavonhatatlanul leszámoltunk és nem engedjük többé, hogy más munkájának számlájára a kizsákmányolók gazdagodjanak. Nem engedjük azonban azt sem, hogy néhány egyén ne vegye tudomásul, hogy a bérpolitika hivatása az új rendszerben nem az, hogy a közösség számára támogassa az egyének önző érdekeit és hogy a helytelen bérpolitikával a közösség szenvedjen kárt és lassúbb legyen fejlődésünk a szocializmus felé. És újra hivatkozom itt alkotmányunkra, amely ezeket mondja: „Minden dolgozónak joga van az igazságos jutalmazásra elvégzett munkájáért. Ezt a jogot biztosítja az állami bérpolitika, amelyet megegyezésben az egységes szakszervezettel irányítunk és amelynek célja a dolgozó nép életszínvonalának állandó emelése. A munkáért járó jutalom meghatározásánál a munka' minősége és mennyisége, valamint az a döntő, hogy milyen hasznot jelent a közösség számára." Láthatjuk tehát, hogy ma sem vezetünk be semmi újat. Csak hozzálátunk annak teljesítéséhez, amit alkotmányunkban kitűztünk. Kérdezhetné itt valaki: „Hát eddig nem volt állam által irányított bérpolitikánk?" Igen, volt, elvtársak. Sajnos, nem követte ezt az állam által irányított bérpolitikát éppen az, akiriek követnie kellett volna: elsősorban államosított termelésünk s annak vezetése. Az irányított bérpolitikáért a munkaügyi és népjólétügyi minisztérium volt a felelős. Az eddigi bérpolitikai gyakorlat következményei Milyen volt ennek a következménye és hogy fejlődött bérpolitikánk a gyakorlatban? Az üzemek vezetői azt gondolták, hogy nem felelősek a bérpolitikáért. Irányítsa azt a minisztérium. Miért szegték meg és miért kerülték meg az üzemekben a bérpolitikával kapcsolatos intézkedéseket és rendeleteket? A munkaügyi és népjólétügyi minisztériumnak még központi méretben sem volt lehetősége ellenőrizni a bérpolitika megvalósítását. Nem volt joga arra sem, hogy felelősségre vonja, felmentse állásától vagy esetleg lecsukassa azt az igazgatót, aki az irányított bérpolitika elveit durván megsértette. Néhány példán megmutatom, hogy mire vezetett ez. Nem fogjátok elhinni, hogy valami olyasmi, ami nálnuk történt a bérpolitika szabályozásában, lehetséges. * Mi az új' rendeletnek célja? Meg. szüntetjük az általános felelőtlenség állapotát. A bérpolitikát a kormány irányítja. A bérpolitika irányelveit állami bizottság adja ki. A béröszszegeket, később a béralapokat az Állami Tervhivatal állapítja meg, összeegyeztetve a termelési tervvel. A felelősség az intézkedés megvalósításáért az egyes termelési miniszterekre hárul. A terinelési ágazatban a vezérigazgatókra. A gyakorlati megvalósításért az üzem igazgatója felel. A tervezett béralapokkal folytatólagosan mind pontosabban és pontosabban kijelöljük lehetőségeiket, jogaikat és felelősségüket. A dolgozók érdekeit képviselő tényező a szakszervezet. Feltétlen és megbocsáthatatlan hiba volna eltitkolni azt, hogy sok üzemünkben nem jól gazdálkodtak. Az ezzel előidézett veszteségeket gyakran nem lehet a szabotázs vagy rosszakarat rovására írni, ezeket legnagyobbrészt az üzemek vezetőinek, funkcionáriusainak és a munkásoknak felelőtlensége idézi elő, akik még nem igazi gazdák funkciójukban- vagy munkahelyükön. Ezek a jelenségek felmerülnek mindenhol, ahol áttérnek a kapitalista termelésről a szocialista termelésre. Felmerültek a Szovjetunióban is és ezeket meg is kellett oldani. Idézzük csak fel Sztálin elvtárs szavait, amelyeket 1931-ben a vezető gazdasági dolgozók értekezletén mondott: „Tény az, hogy néhány üzemben és gazdasági szervezetben már régen nem számolnak, nem kalkulálnak és nem állítják össze a kiadások és bevételek indokolt tervezetét. Tény az, hogy néhány üzemben és gazdasági szervezetben már régen kimentek divatból az ilyen fogalmak, mint takarékosság, a nem produktív kiadásoknak korlátozása, a termelés • szocializálása. Szemmel láthatólag megbíznak abban, hogy az állami bank mindenképpen rendelkezésre bocsátja a szükséges őszszegeket. Tény az, hogy az utóbbi időben a termelési önköltség az üzemek egész sorában emelkedni kezdett. Előirányoztuk, hogy a termelési önköltségeket 10, sőt több százalékkal is csökkentsék, ők azonban emelik őket." Hány ilyen vezető üzem van nálunk is, amelyben megszűntek számolni és kalkulálni! Amelyeknek nem fontos az, hogy mi mibe kerül. Idegenek előttük a takarékosság, nak, a nemprodüktiv kiadások csök* kentésének, stb. fogalmai. A nemgazdaságos termelés néhány példája Néhány példát hozok fel: elvtársaik. Vegyük például a normázást. Itt vannak nálam annak a vizsgálatnak eredményei, amelyet az üzemek egész sorában hajtottunk végre. Megállapították, hogy miként normázzák egy és ugyanazon termék kidolgozásához szükséges időt és milyen jutalmat fizetnek ezért a' munkáért. így például egy üzemben bizonyos munkadarab megdolgozásánál egy darabra 35 perc idő esett és a pénzjutalom darabonként 8.10 korona volt. Ugyanannál a munkánál más üzemben 80 percet normáztak és a pénzjutalom darabonként 16.10 koronát tett ki. A harmadik üzemben 105 percre ' volt szükség és "a pénzjutalom darabonként 27 korona volt. Ha az első üzem megmunkálási Idejét és pénzjutalmát 100 százaléknak vesszük, akkor a második üzemben a megmunkálási idő 100 százalékkal, a pénzjutalom 98 százalékkal volt.magasabb. A harmadik üzemben a megmunkálási idő 200 százalékkal és a pénzjutalom 233 százalékkal volt magasabb. Egy másik termelési munkafolyamattal kapcsolatban három üzemet említek. . Az első üzemben egy munkadarabol 100 percig dolgoztak meg és darabonként a pénzjutalom 23 korona volt. A második üzemben 200 percig dolgoztak ugyanazon a munkadarabon és 46 korana volt a jutalóm darabonként. Tehát a megmunkálási idő és a pénzjutalmazás 100 százalékkai volt magasabb. A harmadik üzemben ugyanannál a munkálatnál 260 percet normáztak és a pénzjutalom 60 korona volt. Az első üzemhez viszonyítva tehát a megmunkálási idő és a pénzjutalom is 160 százalékkal magasabb volt. Egy további példa: az első üzemben 35 percre volt szükség egy munkadarabnál és darabonként 8 korona volt a jutalmazás. A második üzemben darabonként 69 percre volt szükség és 15 korona 80 fillér jutalom járt darabonként. A harmadik üzemben 85 percig tartott a megmunkálás és 21.90 korona volt a pénzjutalom. Emellett azonban ez a munka az első és a harmadik üzemben az állami bérkatalógus alapján az 5. munkaosztályba van besorozva, a második üzemben a 4. munkaosztályba. Ha az első üzem adatait újra 100 százaléknak vesszük, akkor a második üzemben 97 Mindannyiunk ügye a béke - valamennyien résztveszünk a békemenetben