Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-14 / 88/2. szám, szombat

1951 április 14 ujsz o A 9 a. számú gijrítóhan dolgozó munkaerők beosztása Első műszak: Egy vájár, az állami katalógus 8. oszt. szerint. Egy segédvájár az állami kataló­gus 7. oszt. szerint. Második műszak: Egy vájár, az állami katalógus 8. oszt. szerint. Egy segédvájár az állami kataló­gus 7. oszt. szerint. Norma az állami katalógus szerint, IC— F §—II—1, 3—2.42 cm/óránként. Normákban kidolgozott órák szá­ma 700, a nyílás készítése 30, ösz­szesen 730 óra. A guritó 28 méter hosszban. 2 méter hozzávétel a gu­rítóhoz. Az elért eredmény fejenként egy órára 4.3 centiméter. A guritó szerszámielszerelése 1 drb Flottmann AT 18 jelzésű fúrókalapács, 1 drb Vítkovice jel­zésű fúróoszlop, 1 drb tömlő a fú­róoszľopra való kapoccsal, 1 drb fű­rész, 1 drb kapa, 2 drb vaskosár, 2 drb csákány. Több darab fúró, 1 métertől egészen 2.20 cm-ig és a robbantáshoz szükséges szerszámok A gurítók szerszámfelszerelése ugyanaz, mint a régi gurítóknál, a különbség csak az, hogy a gurítók fejtése most függőlegesen történik 100 foktól felfelé és nem úgy, mint azelőtt, 75 fokban. Ezzel könnyebb lett nekünk a fúrás, a betörés egész profiljára. A munka beosztása A fúrást azonnal reggel megkezd­tük. 10 óráig fúrtunk, 10.10-kor rob­bantottunk. A robbantott réteg azon­nal a számára kijelölt saluzásba ke. rült. A robbantás után hozzáfogtunk a szellőztetéshez, mégpedig úgy, hogy a gurltő bejáratához közel föl­szereltük a tömlőket, lent az előtér­ben kinyitottuk a szelepeket és a levegő az említett tömlőn keresztül a munkahelyre került. Amig a mun­kahely kiszellözödött, azalatt az idő alatt ebédszünetet tartottunk és a nyílásból húztuk a meddőt vagy az ércet az üres csillékbe. Ez a szel­lőztetés vagy az ércnek és a med­dőnek a húzása 10 óra 45 percig tar­tott. Ezután a ciklus után újból fel­mentünk a guritóba és kezdtünk fúrni. A hátramaradt lyukakat le­fúrta és lerobbantotta a második műszak. A szellőztetést a fentemli­tett módon végezték. A második műszak harmadik ciklusa nem kezd­te el a fúrást, hanem fát szállított és a második műszak végéig az első műszak részére saluzott, amelyik reggel kezdte a fúrást. A járóosz­tályt a gu rí tóban lépcsőzetesen ol­dottuk meg. A gurítók fejtésének ezen új módjával háromszor akkora teljesítményt értünk el, mint a ré­gi módszerrel és emellett sok anya­got megtakarítottunk, főleg tölgy­bányafát, amit azelőtt sokat fo­gyasztottunk. A guritó kihajtása után a saluzást szétszedtük és a gu­ritó teljesen a köbén volt, egyedül a guritó szája, ahol az ércet húz­zák, volt fából. Egy folyóméterre 6—8 kg robbanóanyagot használ­tunk fel, amire a keskeny profil robbantásánál volt szükség. A kirámolt létrákat és deszkákat más gurítóknál használjuk fel, ame­lyeket most kezdünk hajtani. A robbantási munkálatokat villany­gyújtással végeztük úgy, hogy a dolgozók nyugodtan lemehettek a gurí tóból az óvóhelyre. Időzített gyújtókat használtunk, ahogy ezt az egyes fúrt lyukak megkövetel­ték. A másik gyorshajtású gurítót Jun­ger János III. eivtárs kezdte csapa­tával, melyhez a következő elvtár­sak tartoztak: Rencsok Sándor, Moizes László és Lipták Pál. Az él­csapattal való megbeszélés után a guritó első 4 méterét ugyanúgy kezdték hajtani, mint ifj. Petergács András élcsapata. Először elkészí­tették a guritó száját és 4 méter hosszban a saluzást, hogy a lerob­bantott réteg egyenesen a bánya­csillékbe kerüljön. A saluzást úgy csinálták meg, hogy a guritó köze­péhez erős deszkákat erősítettek, hogy a lerobbantott réteg egyene­sen a guritó szájához kerüljön. A guritó másik része járóosztályul és a szükséges anyag szállítására szol­gált. A guritó felszerelése - sserszámok 1 drb Flottmann AT 18 jelzésű fúrókalapács, 1 drb Vítkovice jelzé­sű fúróoszlop, 1 drb tömlő fúróosz­lopra való erősítővel, 1 darab fej­sze, 1 drb fürész, 2 drb kapa, 2 drb vaskosár, 1 drb csákány, 1 drb kézi kalapács, néhányfajta fúró 1 m-től 2 m-ig és a robbantáshoz szükséges szerszámok. A gurítót az ötödik szintről a negyedik szintre függőle­gesen hajtották chlorotikus palában és az utolsó 20 méteren ankeritben. A gyorshajtás másik módja A guritó személyzete 1. műszak: Egy vájár az állami bérkatalógus 8. oszt. szerint. Egy segédvájár az állami bérka­talógus 7. oszt. szerint. 2. műszak: Egy vájár az állami bérkatalógus 8. oszt. szerint. Egy segédvájár az állami bérka­talúgus 7. oszt. szerint. Norma az állami bérkatalógus szerint K—F 3—2—1, 3—2.42 cm/ óránként. Óránként és fejenként el­ért teljesítmény 4 centiméter. A négyhetes hónap alatt kihajtott gu­ritó hossza 25 méter. Normában ki­dolgozott órák száma 626 óra, a meddő guritóba való szállítása 26 óra, a guritó szájának készítése 80 óra, üzemzavarok és kevés levegő 16 óra, összesen 746 óra. A bajtás módszere Az első műszak a munkahelyre való erkezés után eltávolította a le­robbantott réteget a salu nyílásától, amely a robbantásnál mindig elzá­ródott, hogy a lerobbantott kö vagy pala ne kerüljön a járóosztályba. Ennek a bejárainak a kitisztítása után meggyőződött arról, hogy &3 alátámasztók és a létrák rendben vannak-e és előre ment és az alá­támasztáshoz ideiglenes alapot ké­szített, hogy fúrhasson. Az egész profilban fúrt és a betörésben is. A fúrt lyukaikat szükség szerint he­lyezték el, úgy, ahogy azt a gurítók profilja megkívánta. Fúrás után az ideiglenes alátámasztást szétszedték és eltették, hogy a robbanás követ­keztében el ne törjön. Támfákat minden másfél méterre helyeztek, hogy könnyebb legyen a járás. A lerobbantott réteg a támfák között egyenesen a guritó szájába került. Első műszakban szintén kétszer fúrtak, mégpedig 7 órától 10-ig, 10 óra 10 perckor robbantotak és 10 óra 30 percig a guritó szájából ki­húzták az odarobbantott réteget. A robbantás után megnyitották a töm­lön lévő szelepet és sűrített levegő­vel kiszellőztettek. A szellőztetés után 10 óra 45 perckor az előírt mód­szer szerint előre mentek és a mű­szak végéig újból robbantottak. A második műszak kihúzta a meddőt, előre ment és 18 óráig fúrt. 18 óra 10 perckor robbantottak és a fentebb említett módszerrel szellőztettek. Szellőztetés után az alátámfákra fel­húzta a fákat, melyeket a műszak vé­A készletre való fejlés a dernőí üzemben A készletre való fejtést a termelési költségek csökkenése, a fejenként egy műszakra eső teljesítmény emelkedése, a munkaerők jobb kihasználása és sok eddig szükséges munka alapos meg­rövidítése követi. Készletre való fejtés­nél (úgynevezett raktárra dolgozásnál) teljesen elesik a fárasztó és legtöbb időt igénybevevő csilletöltés és csil­léknek a suthoz való szállítása és dön­tése. Az alapelv ez: alapjában véve folya­matos fejtésről van szó, azzal a kü­lönbséggel, hogy a lerobbantott réteget­nem eresztik le a gurítón, hanem bennmarad a munkahelyen és a fúró és robbantó vájároknak talapzatul szol­gál, valamint a felső és alsó réteget tartja, tehát mindaddig, amig ki nem eresztik a tömedék szerepét tölti be. A vájárok munkája csak a fúrásra és a robbantásra korlátozódik, a lerobban­tott érc i lábuk alá kerül. Hogy a vá­jároknak elegendő helyük legyen, a robbantások után az ércnek körülbe­lül egyharmadát le kell engedni (annak megfelelően, hogy a robbantás követ­keztében mennyivel szaporodott a meg­lévő érckészlet), úgy, hogy az érc két harmada a fejtés helyén marad egészen addig, amíg az fel nem emelkedik az előre megállapított legmagasabb eme­letig, azután pedig megkezdődik az ércnek megszakítás nélküli kieresztése a gurítón át, amig csak a munka­helyről mind ki nem kerül. Az érc kiengedése után az üres munkahely alját aránylag átlagos ma­gasságig feltöltik plasztikius réteggel, hogy ennek megiillepedése után lehet­séges legyen a pillérnek lefejtése, amelyben a gurítók voltak és a mun­kahely felső része üresen marad, inig be nem omlik, vagy pedig betöltődik az egész munkahely (ez a viszonyoktól függ). A készletre való fejtés fel­tétele az, hogy az ércréteg elhelyezése meredek legyen (60 foktól) és nem nagy vastagságú (0.5 métertől 6 mé­terig). HíiUETm q •) j, " i "jLOJ­g > J ? Á. 3 X i--S-E.4-LI.ejL CLlixÔJÚ _g ! A készletre való fejtés kísérletével szedik ki azt a 40 méter hosszú, 60 méter magas és átlag 2—3 méter vas­tagságú ércblokkot, amelyben körül­belül 23.000 tonna érc van és amely a Felső és Legfelső Antal szintjei között 70 fok alatt fekszik és eddig még fej­tésben nem volt. A szintek között szállító folyosó lesz. amelybe hét 40 méteres guritó fog torkolni, tehát az egyes gurítók egymástól cirka 6 méter távolságban lesznek. A gurítók fölfelé töJcsérszerűen szé­lesednek úgy. hogy felső széleik a munkahely alját érintsék, éles oldalt képezzenek és így megakadályozzák az érc lerakódását és a fejtésben lévő munkahely rendszertelen kiürítését, tehát, hogy az érc a guritó falán csússzon le. A gurítókat lehetőség szerint a szállító folyosó meghagyott pillérében hajtják ki a színtközre. Tor­kolatukat kiácsolják és kézinyitásra rendezik be az érc kiengedésénél. A lerobbantott ércnek az egész munka­helyről vaJó kiengedése után, betöltik a munkahelyet kb. 7 méter magassá­gig plasztikus réteggel, hogy ennek megünneplése után kifejthessék a pil­lért, ahol a guritó között körülbelül 900 tonna érc maradt. A kiürített munkahely felső részét nem tömedéke­!ik be, hanem úgy marad, amíg a felső réteg nyomásra meg nem száll és be nem tömedékeli. A kifejtés alatt álló blokk szélein két guritó lesz járóosztály és szellőz­tetés céljára. Ezek egymástól 40 mé­ter távolságban, 60 méter magasak lesznek. Az egyik gurítót már kihaj­tottuk, a másikkal ezideig még csak 45 méter magasságban vagyunk. A fejtés emelkedésével emelni fogjuk mindkét guritó ácsolását is, hogy így megakadályozzuk az érc kiszóródását e gurítókon keresztül. A szellőztetést mind a két guritó fogja szolgálni. A friss levegő az egyik gurítón fog be­hatohü és a munkahelyen a másik gu­rítón át távozik. Előzetes számítás szerint a teljesít, mény 10 tonnáról 19 tonnára fog emelkedni, tehát 100-ról 190 százalék­ra, ha csak két műszakban fogunk dolgozni és műszakonként eeyszer robbantani. Ily körülmények közt a nevezett ércblokkot 380 nap helyett, normális munkarendszer mellett cirka 100 nap alatt fejtik ki. De három mű­szakban fogunk dolgozni és egy mű­szak alatt kétszer-háromszor robban­tani. aminek következtében a fentem­íftett számok lényegesen változnak. M !ve! pontos adatok a kezünkben még nincsenek, pontos számítást nem nyuj'hatunk. Majdnem pontos számí­tással szolgálhatunk majd akkor, ha már három-négy emeletet haladtunk és pontos adataink lesznek a robbanó­anyag, sűrített levegő és egyéb anyag­íogyasztásró!. valamint a teljesítmény, ről és az előrehaladásról. Hasonlókép­pen utóiag beküldjük a ciklusos rend­szer grafikonját, amelyet előzetes idő­mérés és praktikus tapasztalataink után bevezetünk. A fejtés egyszerre két oldalról fog történni, tehát két munkahely lesz, amelyekben három-három vájár fog dolgozni. Ketten egyszerre két fúró­géppel fognak fúrni és robbantani, a harmadik a lerobbantott érc nagyobb darabjait fogja széttörni, hogy ezek a gurítót el -ne.rekesszék. A lerobban*. tott érc egyharmadának rendszeres elszállítása végett a szállító folyosón külön csapat lesz, amely az ércet ki­engedi és az alacsonyabban lévő folyo­sók gurítóiba szállítja. Ennek a módszernek az előnyei érthetők. Van­nak ellenben hátrányai is, mégpedig 1. az érc nagy darabjai el akasztják a gurítóba-n az érc csúszását, aminek a következménye, hogy az érc nem egyenletesen szóródik és kráterok ke­letkeznek, valamint a fejtésben ki­emelkedések. Ennek a következménye — főieg a fejtés idején. — hogy a vájárok nem férnek hozzá azokhoz a helyekhez, ahol fúrniok kell, tehát gá­tolva vannak a munkában és a rend­szeres fúrás és robbantás lehetetlenné válik. Ezen. úgy akarunk segíteni, hogy a lyukakat majd sűrűn fúrjuk, hogy a robbantással ne keletkezzenek nagy ércdarabok. Nagyobb méretű robbantásnál beosztunk a csapathoz még egy munkaerőt, akí a nagyobb darabokat fogja törni. 2. Az Antal­bánya ércállományának korai kiakná­zása. A nevezett bányában hasonló módszerrel még két további blokkot fejthetünk ki és a felső szintek ezzel alig két év alatt ki vannak aknázva, ami a jelenlegi létszám mellett, tekin­tettel a kutatásokra, az eiőkészftő csapatokra és nyitásokra, az Antal­bánya bezárását jelentené. 3. Még nincs megállapítva, hogy ez a fejtés előtt lévő blokk a Legfelső Antal színt­je fölé terjed-e és milyen magasságig. Ha igen, akkor az egész, munkahelyet be ke'lene tömedékelni, hogy a Legfelső Antal fölött is lehessen folytatni a fejtést. 4. Azoknak, akik a gurítók szájánál a kieresztést fogják végezni, kioktatott és tapasztalt egyéneknek kell lenniök, mert egyenetlen eresz­téssel vagy a guritó elzáró berende­zésének megsértésével javíthatatlan károk keletkezhetnek. 5. Az érc pisz­kossá és így minőségileg rosszabbá válhat azzal, hogy a fejtésnél a szé­lekből idegen réteg kerül közé, amit ott kiszedni lehetetlen. Ugor mérnök elvtárs elmondása nyomán. géig odaerősített, szükség szerint 2 vagy néha 4 darabot a gurítóhoz. A támaszok mindig lépcsőzetesen voltak betéve és leerösítve, hogy a lerobbantott réteg a guritó szájába kerülhessen és ne sértse meg a lét­rákat. A gurítónak a negyedikről az ötö­dik szintre való kihajtá3a után a támfákat mind kirámolták, úgyhogy a guritó szabad legyen, hogy ércet lehessen bele dönteni. A megtaka­rított anyagot felhasználjuk, mint ahogy már előbb említettük, más gurítóknál, amelyeket újból hajtunk. A robbantás elektromos gyújtással történik, mint Petergács elvtárs ese­tében. A gurítók hajtásának új mód­szerét Petergács és Junger elv­társak Mala mérnök és Sliven­sky műszaki segítségével vezet­tAk be. a rozsnyói újitókonierencia jegyzőkönyvéből PETERGÁCS András elvtárs, alsó­sajói üzem: A guritó gyorshajtásáról szeretnék valamit mondani. 1950 de­cemberében egy gurítót kellett kihajta­nunk. Ez a munka azelőtt két hónapig tartott. Beszéltem róla Szlivenszky elv­társsal. Sokat gondolkoztam azon, nem lehetne-e ezt a munkát megrövidíteni, míg végül köteleztem magam, hogy elvégzem egy hónap alatt, ami sikerült is A gurítót 18 nap alatt kihajtottam és további három nap alatt üzembe helyeztem. Míg a guritó alacsonyabb volt, naponta kétszer robbantottunk, két műszakban dolgoztunk. A normát 176 százalékra teljesítettük. Egy mű­szakra 530 koronát kerestem. A guritó 28.3 méter magas volt. MATHES elvtárs, a dobsinai üzem tervezője, az ott bevezetett ciklusos rendszerről beszélt Ezt az új módszert három munkahelyen vezették be és pe­dig a vágathajtásnál. Az elért' eredmé­nyek a következők: — vágathajtás cik­lusban: Smelka István élcsapata — kihajtás 34 m, ledolgozott óra 696, profil 2x2.4 m s, normateljesítmény 160.5 százalék. Macko János élcsapata — kihajtás 26.5 m, profil 2x2.9 m 2, normateljesít­mény 125 százalék, óránkénti teljesít­mény 3 cm. Hornyik Jákó élcsapata alacsonvabb eredményeket ért el, mert az ércet a meddő közül kellett szednie. A teljesítmény emelkedését a fejtés* ben azzal is elérték, hogy Beuer András élmunkás két munkahelyet vett át, ami­nek következtében a mellékmunkák 16 százalékkal csökkennek és jó megszer­vezéssel a munka 167 százalékos telje­sítését érte el, 0.61 tonna óránkénti alapnorma mellett. (Elért eredmény. 0.96 tona óránként!) A dobsinai üzem­ben bevezették még a keményfémmel való fúrást (vízfecskendezéssel). Ha­rántfejtés Dobsinán lehetetlen, mivel az érctelepek fekvése rendszertelen. Mathes elvtárs javasolja, hogy a válla­lati igazgatóságon nevezzenek ki egy elvtársat, aki a munka új módszereivel és azoknak az egyes üzemekbe való bevezetésével foglalkozna. S/MCSIK elvtárs Alsósajóról azt mondta, hogy a kétéves terv ideje alatt Rozsnyóbányán dolgozott és igyekezett ott minél jobb teljesítményt elérni. Ma Alsósajón dolgozik és itt is igyekszik ezt a legmagasabb teljesítményt ki­hozni. Február hónapban a duplává* gány hajtásához került, ahol teljesít­ményét 177 9 százalékra fokozhatta. A jövőben igyekezni fogok még szorgal­masabban dolgozni. iL •>,••?->.• .0 y/ r /*/ •£*• A AVK.v.V. . • > y < ' f L..K-*

Next

/
Thumbnails
Contents