Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-14 / 88/2. szám, szombat

8 U J SZU 1951 április 14 Jelentés a rozsnyói járási pártkonferenciáról c/t gikiföri doltjeízóh beidet}, és vidúut 11 ctílvi „Ha az ember a rozsnyói járási pártszervet évi jelentését nézi, a megel égedés érzése hatja át, meg van győződve arról, hogy ebben a járásban minden a legnagyobb rendben van', — mondotta felszólalásában Alikes kapitány, a hadsereg alakulati szervezetének kiküldötte. ,,De ha az ember a viíatelszólalásokat hallgatja, amelyeknek egyike se m erősíti meg ezt az évi jelentést, önkéntelenül is felvetődik bennünk a kérdés, vájjon ki írta ezt az évi jelentést és kinek a nev ében terjesztik a tagság széles tömegei elé?" — folytatta a kapitány és a rozsnyói járási konferencia szemlélője kénytelen volt százszázalékb an igazat adni neki. Igen, a rozsnyói járási pártszervezet nem nyújtott tiszta képet a járás helyzetéről sem évi jelentésében, sem titkári beszámolójában és csupán a vitafelszólalások folyamán lett előttünk vjágossá a kép a rozsnyói helyzetről. De hát akkor milyen lehet a rozsnyói iárási pártszervezet vezetőségének viszonya a kritlkáh oz és az önkritikához, ha évi jelentésében nem volt bátorsága bevallani a csapnivalóan rossz munkát, amely annyi, de annyi bajt okozott ezen a vidéken és amely megakadályozta a szocializmus gyorsabb építését a gömöri hegyek között. A rozsnyói járási pártvezetőség viszonya a kritikához és az önkritikához rossz, nem bolseviki, nem pártszerű. Ez tűnt ki az évi jelentésből és bár Dávid titkár beszámolójában megkísérelt élni a kritikával és önkritikával, mint a pártszervezet íejlődésének törvényével, ezt nem fejlesztette ki bátran bolsevik módra, nem mutatott rá konkréten a hibákra. Nyilvánvalóan Dávid elvtársat, a Párt becsületes bolsevik tagját, befolyásolta a járási pártszervezet működése egész esztendőben és ennek hatása alól szabadulni nem tudott. Ha járási pártszervezet vezetősége nem ápolja a kritikát és önkritikát, hogyan kívánhatjuk meg a pártszervezet tagjaitól, hogy a munkásosztály e nagyszerű fegyveréhez értsenek, azzal bánni tudjanak és az segítse őket a munkájukban? Hiszen nem tanította őket erre senki, legkevésbbé sem az arra leghivatottabb: a 'árási pártvez'etoség. Ez nyomta rá bélyegét a járási konferencia első napjára, amelyen az elvtársak kerülgették a dolgokat, mint macska a fori ró kását és nem mondták meg őszintén, nyiltan és becsületesen, ami a szívükön fekszik. Nem merték megmondani? vagy azt hitték, úgyis hiába? A dolognak ezt a kerülgetését nem szoktuk meg a rozsnyói bányászoktól. Sokkal bátrabbak, sokkal hősiesebbek voltak a mult nagy küzdelmeiben a kapitalisták rragy fenevadjaival szembén, a rimamurányi és salgótarjáni ércbáróival .szemben és akaratukat mindig' kifejezésre juttatták. A konferencia kezdetén hallgattak az elvtársak Hát -akkor most miért nem? Vagy legalábbis az első napon miért nem beszéltek az elvtársak? Miért nem szóltak addig, amíg Ondrus képviselő a kassai kerület küldötte fel nem szólalt és egyenesen fel nem hívta az elvtársakat arra, hogy elég volt a kertelésből és ki a „farbával". Csak ezután vettek annyi bátorságot, hogy elkezdtek beszélni és bár hangjuk nagy részben bátortalan volt, mégis megmondták, hogy a járási pártszervezet évi jelentésével szemben milyen képet mutat az igazság a rozsnyói bányavidéken. És ha lassan is, de mégis megindult a kritika Krajnyák elvtárs ezeket mondotta: A fő hiba az volt, hogy elhanyagolták az agitációs munkát, nem voltak éberek az ellenség mesterkédéseivel szemben, nem vigyáztak arra, ki furakodik be soraik közé. Február után olyanok is jöttek a Pártba, akik belülről akartak minket megfojtani. Az átigazolás, mert nem vitték véghez bolsevik alapossággal, nem segített. A funkcionáriusok nem éltek pártszerű életet, korhadt, rothadt volt itt eleiétől kezdve minden. Az üzemekben burzsoá-nacionalista politikát folytattak, szét akarták zúzni a munkásosztály egységét. Az emberek nem hiába mondogatják: Diktátorok ezek! Ahelyett, hogv kiélezték volna, elaltatták az osztálvharcot. komáztak a kulákokkal. Nem jártak a melósok közé a bánvába. Mi bolsevik pártot akarunk, olyan funkcionáriusokat a jövő évben, akiknek életük es mindenük a Párt, fejezte be vitafelszólalását Krajnák elvtárs. Es ebbe a rövid néhány mondatba összesűrített mindent, ami jellemző a rozsnyói pártszervezet munkájára, tevékenységére, az egész rozsnyói helyzetre. És ezt a képet kiegészítették a többi elvtársak. Mindegyik hozzáfűzött valamit. Nehezen, akadozva bár, de elmondtak néhány részletet és ebből kialakult az egész járás képe úgy, -ahogy azt látnunk kell, hogy a hibákat kiküszöbölhessük és a rozsnyói bányavidék is csatlakozhassék a Központ' Bizottság határozatainak megvalósítását célzó mozgalomhoz, csatlakozhassék az igazi szocialista, építő munkához. Jó és rossz felszólalások váltották egymást. Jó felszólalások olyan értelemben, hogy Pártunk tiszta képet kapjon egy fontos járásának életéről és rossz felszólalások olyan értelemben, hogy csak azért beszéltek, hogy mégis mondjanak valamit. Hol a hiba A rozsnyói helyi szervezet küldötte, Lach István elvtárs értékes felvilágosításokat nyújtott. Feltette a kérdést, mik voltak azok a hibák, amik miatt éles ellentét támadt a munkásság és a vezetőség között, ami miatt a rozsnyói bányászok nem tudták kötelességeiket úgy végezni, mint ahogy kellett volna. Először is az, hogy egyáltalán semmit sem beszéltekmeg. a ftnunkásokkal. Minden..jglqjetssjbejélentés nélkül, minden meggyőző szó, egy barátságos mondat nélkül' Bevezették a normák szilárdítását. Ez december és január hónapban történt. A munkásság fel volt háborodva és csak a felszabadult munkához való jóviszonya akadályozta meg abban, hogy ezt a felháborodását kifejezésre is juttassa. — Én — mondotta Lach István — figyelmeztettem' a vezetőséget, ne hagyja továbbra is égni a tüzet. Nem tudom, öntudatlanul vagy tudatosan, de mindent hagytak a régiben. Vagy saját maguk dolgoztak azon, hogy a bányászokat felsorakoztassák Pártunk ellen? Ehhez hozzájárultak még egyes vezetők brutális kijelentései. Neveket nem akarok felhozni! (mivel a konferencia követelte, hogy Lach elvtárs neveket is mondjon. így folytatta). Káva elvtárs a rozsnyóbányai üzemi pártszervezet elnöke Oravec elvtársnak (aki 150—160 százalékra tefjesíti normáját) arra a bejelentésére, hogy a munkahelyet nem lehet tovább meggyengíteni, mert .ő még nem akar meghalni, ezt felelte: „Ha Te meghalsz, van helyetted száz." Szekeres elvtárs a munkásság közötti vitatkozás alkalmával így nyilatkozott: „Nem 'esz itt addig rend, míg én egy vagy kél embert agyon nem „lövök". Szekeres, amikor önkritikát gyakorolt, tagadta ezt a kijelentését és azt mondotta. hogy ezt ő a vezetőségre értette. (így is helytelen. Szerk.) A ,harmadik elvtárs Hatala, alig kezdte meg működését, már így nyilatkozott: .„Majd én megmutatom, hogy itt minden úgy lesz, ahogy én akarom." Az ilyen diktátori vezetőkre nem hallgat a munkásság és szükségtelen itt harcot előidézni, nekünk nincs szükségünk arra, hogy saját dolgozó népünkkel folytassunk harcot, mi csak a reakciós bitangokkal akarunk harcolni és osztályharcot vívunk a zsíros parasztokkal. Lach elvtárs így látja a helyzetet és így látja vele együtt minden becsületes rozsnyói munkás, akinek szívén fekszik a gömöri bányavidék sorsa, fejlődése, jelene és jövője. A jó pártmunka hiányát egész sor felszólaló felhozta. Beszélt róla Bodó Béla elvtárs, a csucsói antimonbányából éoúgv mint Szurma' Mihály közI katona, vagy BáTa András, a kúntaI polcai öltődéből. Soltész József, a csetneki szövetkezet küldötte, ezeket mondotta: Ahol nem is ismerték a járási oktatót A járási oktató a mult évben egyszer sem jött ki. Azt sem tudtuk van-e ilyen kijelölve. Ha a kerületi bizottságtól valaki lejön a faluba, az a szövetkezet elnökéhez megy, ahelyett, hogy a Párthoz menne. Rossz munkát végzett a védnökségi műhely, a szlabosi papírgyár is, akik ugyan egy ekét megjavítottak nekünk, de utólag olyan borsós számlát nyújtottak be, hogy kétfelé állt tőle a fülünk. Rendetlenség van a szövetkezeti üzletekben is. mintha külön kapitalista vállalkozás volna mindegyik. Így látszik meg a pártszervezet rossz munkája a gazdasági élet egyes ágazataiban. Pedig egy kis politikai munka nagyot lendített volna a helyzeten. Meg is mondta Valkó András, a rozsnyói bányaüzem élmunkása: Nyolcórás műszakot kezdtünk szombaton Nálunk mindenki akar dolgozni és mmdenki jól akar dolgozni. Élmunkás módra, hiszen saját magunk hazáját építjük. Amikor a szombati 8 órás munkaidőről volt szó. egy-két jó szóval mindent el lehetett volna intézni. Most nézzétek meg, mi a helyzet Rozsnyóbányán! Ma már az összes tárnákban 8 órát dolgoztunk, mindenki meg van elégedve és meglátjátok, 105 százalékra teljesítjük az áprilisi tervet. Igen, a munkásság szilárdan áll a lábán, mint mindig. Tudja azt, amit a járási párt vezetőség nem tudott, hogy a szocializmus építése az összes dolgozók együttes munkájának eredménye és csak az biztosítja az életszínvonal állandó emelkedését. Csak meg kel! oldani az emberek nyelvét. Beszéljenek, küszöböljék ki a hibákat, segítsék elő a fejlődést, tisztítsák meg a Párt sorait, tisztítsák meg az üzemeket az oda nem való elemektől. Ahogyan Fábry Ferenc elvtárs a roznyói pártszervezet alapítója, a háború előtti rozsnyói területi pártbizottság elnöke mondotta: — Miért gátoljátok a kritikát, ha a munkásoknak panaszuk van miért nem tolmácsoljátok? A konferencia arra hivatott, hogy irányt szabjon a további munkára. És megállapítsa, hogyan teljesítettük a Párt eddigi vonalát. Mert a IX. Kongresszus helyes irányt szabott. Mit hajtottunk végre ebből? Semmit! A rozsnyói bányákban nem vívtak harcot a burzsoa-nacionalizmus ellen, anľely súlyos fekély pártunk testén. A szocializmus építésének biztosítéka délvidéken a szlovák és magyar munkásság, a szlovák és magyar dolgozó parasztság együttmöködése. Aki ezt meg akarja akadályozni. Pártunk és a munkásosztály, a szocializmus építésének ellensége. Nézzétek csak itt Rozsnyón példáhl. A helyi rádió még mindig nem szólalt meg magyarul. A magyar dolgozók a mai napig találgatják, hogy vájjon mit mondhat a rádió az egyes kormányrendeletekről. A vezetőség fél a kritikától. Miért fél? Mert nem oktatta, tanította, nem nevelte a párttagságot, nem él a dolgozók között és nem úgy él, mint ahogy egy öntudatos munkásnak, egy párttagnak élnie kell. A hibák arra valók, hogy kiküszöböljük őket és a jövőben bolsevik munkát végezzünk. így szól a Párt régi, erős tagja a rozsnyói bányászok szeretett Fábry elvtársa. A szövetkezetekben ott vannak a kulákok A szövetkezeti munka sem megy úgy, mint kellene. A falusi szövetkekezetek többségében ott vannak a kulákok — mondotta Józsa László, a szalóci EFSz tagja és ha nem megy a szövetkezetben a munka, mi nem tudjuk, mi az oka. Szaladgálunk ideoda, arról beszélünk, hogy nem megy a munka, de a kulákokról nem beszélünk, nem leplezzük le őket saját környezetükben. Elfeledkeztünk az osztályharcról? Nem tudtuk azt, hogy a kulákság a szocializmus halálos ellensége? Hányszor hívtuk össze a lakosságot a falvakon. De agitálni nem agitáltunk köztük. Nem folytattunk harcot minden egyes kis- és középparasztért. Az embereinket nem tanítottuk még meg beszélni. így történt m.eg JEGYZETEK a rozsnyói újítókoníerencia jegyzőkönyvéből FÁBRY Alajos elvtárs, a dernői üzemi tanács elnöke, az üzemi tanács nehézségeiről beszélt, amelyekkel Dernőnek meg kell birkóznia. A dernői munkások minden igyekezetükkel hazánk szocialista kiépítését segítik elő. A kormány gondoskodik róla, hogy minden dolgozónak meg legyen mindene, amire szüksége van és ezért másfelől a munkásoknak igvekezniök kell teljesítményük emelésére. Ami a terv teljesítését illeti, ezen a téren a dernői üzemnél nagy haladás mutatkozik azóta, hogy az új üzemfőnök és az üzemi szervek új vezetői elfoglalták helyüket. Mindent előkészítettek az új munkamódszer bevezetésére. A tervet 120 százalékra teljesítették. Alz üzemben minden előkészületet megtettek, hogy legkésőbb ez év március 15-én megkezdjék a vágatok gyorshajtását, ami azonban még május 15-re sem valósul meg az anyaghiány miatt. Fábry elvtárs felszólít minden üzemet a közös munkára és mint példát említi a saját üzeme és az alsósajói üzem közötti összmunkát, amely üzemmel kölcsönösen kisegítik egymást mindenféle nehézségekben. OLÁH bányafelőr elvtárs Dernőről, arról beszólt, milyen példás közös munka folyik itt a munkásság, az üzemvezetés és az üzem többi szervei között. Minden nehézséget, ami az üzemben előfordul, az összüzemi aktíván megtárgyalnak. A dernői üzemben a bányacsillék szétosztása az egyes munkahelyekre az u. n. „Districen" angol módszerrel történik. Oláh elvtárs az üzem összmunkássága nevében Ígérte, hogy az üzemükre háruló feladatokat továbbra is következetesen teljesíteni fogják. Ezután felkérte a jelenlevő műszakiakat, hogy a bányász elvtársakat győzzék meg róla, hogy minden kisebb mellékmunka belé van számítva a normába és amikor ezeket végzik. nincsenek keresetükben megrövidítve. SLIVENSZKY elvtárs elfelejtette megemlíteni, hogy ezelőtt Alsó-Sajón négyzetalakú, vagy köralakú gurítókat hajtottak. Most a gurítók hajtására új módszert vezettek be, 2X1 m. A kihajtott gurítókat keretezni kellett. Ezt a keretezést most nem végzik. 14 év alatt a bér és anyagmegtakarítás 2 millió korona, amit éppen azért tudnak elérni, mert már nem kereteznek. Petergács elvtárs január hónapban egy 25 méteres gurítót hajtott ki. február hónapban már 30 métereset. Junger elvtárs" februárban 23 métereset, márciusban 31.60 métereset. Három hónap alatt ezzel a módszerrel négy gurítót hajtottak ki. Azelőtt keretezéssel egy gurítót átlag két-három hónap alatt készítettek el. Alsó-Sajón a munk-beosztás szintén harmonogramm szerint végzik. Egy ciklus egy műszakkal végződik. Az alsósajói üzemben főleg arról van szó, hogy a kutatóvágat mielőbb ki legyen hajtva, mivelhogy az alsósajói kutatások viszonylag magasak. A munkát igyekszünk jol megszervezni. A harmonogramm szerint Alsó-Sajón a munkahelyig vezető útra 25 percet számítottak, előkészületekre 30 percet, egy túró 250 percig fúr, a másik fúró 150 percig. Töltés 1/300 perc. A teljesítményt egy görbe vonallal lehet ábrázolni. Ha a teljesítmény csökken, akkor a görbevonal lefelé halad, ha a teljesítmény emelkedik, akkor a görbe is emelkedik. A szerszám elrakásra 30 percet számítottunk. A gyújtás 45 perc, a fúrásnál 90 perc fúrás közötti időt számítunk. BÍRES elvtárs a biíjyásznövendékek intézetéből rámutatott arra, hogy a bányásztanoncok munkabeosztása mennyivel javul az üzemben, hogy ezek előbb csak kevésbbé felelős munkát kaptak. Eleinte talán a fiúk sem csinálták úgy, mint kellett volna. Ennek oka . azonban az a körülmény volt, hogy csak másodlagos munkákra osztották be őket. Bíres elvtárs felkérte a jelenlevő bányászokat, akik esetleg érintkeznek bányatanoncokkal, hogy ne vegyék el a kedvüket a muntól olyan megjegyzésekkel, mint amilyenek Rozsnyóbányán estek, hogy a fiúk instruktoraiktól ilyen kijelentéseket hallottak: Mialőtt bányásznak jelentkeztél, felakaszthattad volna magad. Bíres elvtárs nyomatékosan hangoztatta, hogy a bányásztanoncok Zápotocký elvtárs szép jelszava alapján jelentkeztek a bányába: Bányász vagyok, ki több nálam. És nagyon sajnálatos volt hasonló megjegyzéseket hallaniok. Tanácsos lenne a jövőben ezeket a megjegyzéseket nem ismételni. GASPAR Balizár János elvtárs Rozsnyó Bystro-üzemből azokról a nehézségekről beszélt, amelyek itt az üzemben előfordultak, főleg a gépesítés elégtelenségéről, ami nagyon lassú ütemben folyik. Nagyon célszerű lenne, ha üzemünket új kompresszorral látnák el, mivel a régi kompresszorral a munka nagyon nehézkes. GASPAREC Gusztáv elvtárs a rozsnyóbányai üzemből azokról a problémákról beszélt, amelyek itt a Bernardi revírben előfordulnak. Ugyanis itt a munkások több, mint egy órai út után jutnak a munkahelyükre. Hogy emelhessék a teljesítményt, szándékukban van ezt az időt megrövidíteni azáltal, hogy az embereket a hatos lejtőig mozdonnyal szállítják, majd pedit; onnan lejtőn tovább a munkahelyre: Az érc szállítását ugyancsak biztonsági kötél, segítségével szándékoznak megkísérelni. Most egy új mércére lenne szükségük, különösen a szállításnál bekövetkező változások bevezetése után. A Bernardi revírben dolgozó bányászok hiszik, hogy ha bevezették a harmonogramm szerinti munkát, sikerülni fog nekik az időt tökéletesen kihasználni és emelni a termelékenységet. Gasparec elvtárs azzal a kéréssel fordult Sándor mérnökhöz, hogy segítse a Bernardi revír dolgozóit az érc szállítására, valamint az emberek szállításának gépesítésére irányuló igyekezetükben. az, hogy a gyűléseken csak a kulákok mertek felszólalni, természetesen a szövetkezeti gondolat ellen. Én magam is a falusi pártszervezet titkára vagyok, hibás vagyok, nem tudtam arról, hogy falunkban vannak még olyanok, akiket a kulákok kizsákmányolnak éspedig ravasz módon. Itt van egy szegény asszony esete. Dicsekedett nekem, hogy milyen jó őhozzá a kulák. Amikor tavaly és tavalyelőtt még kevés volt a tej, ő minden este kapott és csak 5.— koronát fizetett érte. És amikor megkérdeztem tőle, hogy mást nem kívánt érte csak az öt koronát. Hát azt mondta, a többi semmi, 30 napot dolgozott le ezért. Kiszámítottam neki mennyibe került a tej naponta. 20—25 koronába, vagy még többe. Elvársak. meg kell tanítani az embereket gyűlölni, gyűlöljék, szivük mélyéből gyűlöljék a kulákot, mert kutyából nem lesz szalonna. Nagy károkat okozott a burzsoa-nacionalizmus a mi községünkben. Néhány évig úgy különböztették meg az embereket, hogy ez szlovák, az reszlovakizált és az magyar. Ha szlovák volt, akkor a rendszer embere volt. De a becsületes magyar kis- és középparasztot le se köpték. Ezért nem tudtuk az osztályharcot sem kiélezni a falun. Pedig enélkül nem lehet építeni a szövetkezeti mozgalmat. És így tovább. Szakadatlanul folyt az elvtársak szájából a mondanivaló, a kritika és néhol felcsillant az önkritika is, de a járási pártbizottság egész végig nem jelentkezett önkritikára, nem állt oda a párttagság töfnege eié és nem mondta azt: Elvtársak rosszul csináltuk, bűnösek vagyunk! Ezért a dolgozók egyhangúlag el is ítélték őket. A régi járási pártvezecsak egyetlen egy maradt. benn, hogy megkísérelje jóvátenni azt, amit eddig nem csinált jól. Ha utat nyitunk a tömegek hangjának, ha segítjük a kritika és önkritika kifejlődését, megteremtettük munkánk javításának előfeltételeit. Ez a tapasztalata a rozsnyói járási konferenciának is, ez a tapasztalata minden járási konferenciának Amíg a kezdet kezdetén alig akart felszólalni néhány elvtárs, vasárnap délben, amikor már be kellett volna rekeszteni a vitát, még 25en voltak, akik beszélni akartak. így a vita még vasárnap délután, is tartott. De a rozsnyói pártszervezet előtt nyitva áll az út Pártunk Központi Bizottságának irányvonala szerint, Gottwald elvtárs útmutatása szerint, megteremteni a rozsnyói bányavidéken a boldog és örömteli munka környezetét, a szocialista jövendőt. És a rozsnyói elvtársak elhatározták, hogy ezt megteszik. De az új járási pártvezetőség megválasztásánál a választási bizottság mégis nagy hibát követett el, amelyet feltetlenül minél előbb helyre kel! hozni. Azt a hibát követte el, hogy az új járási párbizottságba nem vonta be a rozsnyói és dernői bányák aktív magyar bányászait és nem vonta be' a régi rozsnyói elvtársak közül azokat, akikre legjobban hallgatnak a dolgozók, akik a legjob'j jótnácsot tudják adni a járási pártszervezet munkájában. E hiba kiküszöbölésével feltétlenül jelentősen javítja majd munkáját a rozsnyói járási pártszervezet, ame'y számot vetett a mult év rossz munkájának eredményeivel és szorosabban, egységesebben felzárkózva, mint valaha, megkezdi útját az ötéves terv sikeres teljesítése felé. Májusra készül a rozsnyói 'bányavidék is; hetedik szabad májusát ünnepli és tudja, hogy ez a május új, boldog éveknek előhírnöke, amelyeket csak a szocializmus építésével nyerhet el a felszabadult ember. Howitti Ucz* f