Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-14 / 88/2. szám, szombat

ÜJ SI® 1951 április 14 A műszakiak és a vájárok kiváló együttműködésének eredménye a gurítók hajtásának áj módszere A körülbelül két héttel ezelőtt lezajlott rozsnyói újító konferencián Frák elvtárs, a Bányászszövetség Kassa kerületi bizottságának elnöke, a területi bizottság nevében köszönetet mondott az Uj Szó munkatársainak azért a segítségért, amelyet cikkeikkel és riportjaikkal a gömöri ércbányáknak nyújtanak az élmunkások munkájának, az újítók tapasztalatainak ismertetésével. Az Uj Szó munkatársai kitüntetésnek tekintik a Bányászszövetségnek ezt a megállapítását és ez arra buzdítja őket, hogy a gömöri ércbányák hős munkásságának erőfeszítéseihez minél hasznosabban és jobban járulhassanak hozzá. Lapunk mai számában az alsósajói üzem nagyszerű újítását ismertetjük. A gurítók hajtásának új módszerét (gyorshajtását), amellyel az alsósajói üzemben Petergács és Junger III. elvtársak kitűnő eredményeket értek el. Petergács és Junger elvtársak sikereiket Szlivenszky műszaki felügyelőnek és Mala elvtárs bányamérnöknek köszönhetik, akik odaadóan segítették a gurítók gyorshajtásának bevezetésében és technikai végrehajtásában. Ezt az új módszert a megfelelő rajzokkal Mala mérnök elvtárs kidolgozása alapján közöljük lapunk olvasóival, a gömöri ércbányák többi üzemeinek munkásaival, hogy azok is elsajátíthassák és átvehessék ezeket az új módszereket ott, ahol erre megfelelő lehetőség nyílik. Milyen jelentőségük volt ezeknek a gurítóknak A régi kapitalista rendszer alatt a gurítók verésének módja nagyon fárasztó volt és a termelési költségek is magasak voltak. Ezzel a régi módszerrel egy 30 m hosszúságú gurítónak a kihajtása 3, sőt 4 hónapig tartott. A bányafa fogyasztás szintén nagyon nagy volt, 35—40 köbméter. Egy ilyen guritót rendszerint a főfolyosók szintje között hajtottak 75 fokos dőlés mellett az érctelep'ben. A gurítók két részből állnak. Az első rész az érc vagy a meddő elszállítására szolgál, a második a járóosztály és a keretek, valamint a válaszfal ácsolására szolgál és az ott dolgozó munkásokra veszélyes, sőt a szállítást is meghosszabbítja. Az érc vagy meddő gyakran megcsuszamlott és legördült, ami gyakori baleseteket okozott. Az ilyen gurítók hajtása nagyon nehéz volt. A fúrásnál a keretek számára nagy profilt kellett verni. A guritó egyik részében, a járóosztályban kellett szállítani a keretezéshez szükséges fát is. Ezt kötéllel húzták fel a gurítók 30 méteres magasságáig. A létrák ebben a járóosztályban nem sakktáblaszerűen voltak elhelyezve, hanem a gurítók dőlésével párhuzamosan voltak an' nak alsórészéhez vaskapcsokkal hozzáerősítve. Ez veszélyes, mert ha a munkás valami szerszámot visz fel vagy le, akkor meg kell fogódzkodnia még a keretekben is. A keretezés azért is hosszadalmas folt, mert így egy folyóméterre 8— f> darab keret használódott fel, ami 18 darab tölgybányafát jelent. Háromszor annyi választógerenda fogyott el. Kettő a szélen, a földrétegnél és egy középen. Egy ilyen guritó keretezéséhez 540 darab 2.20 méteres és 1620 darab 1.60 méteres tölgybányafa kellett. Ezenkívül még az itt dolgozó vájár és segédvájár mellé kellett még egy munkaerő, aki segitett a kereteket a gurítóba szállítani. Erre azért volt szükség, hogy a vájár és a segédvájár elhelyezhessék a gurítóba a kereteket és körül tömedékelhessék érccel vagy meddővel. A kereteket egymásra rakták. A keretek elhelyezésénél ügyelni kellett arra, hogy a már megrögzített keretekhez legyenek hozzáerősítve, nehogy leessenek. A feltörést ki kellett lőni 2.60 méter hosszúságban és 1.80 méter szélességben, úgy, hogy a durva profil 4.60 négyzetméter volt. Egy folyóméterre IX.—IV. kökeménység mellett 10—16 kg robbanóanyag használódott el. A lyukak fúrásánál ügyelni kellett arra, hogy az oldalakról és a sarkakról minél kevesebb kő jöjjön le, mert akkor cezknek az üregeknek a betöltésére máshonnan kellett robbantani, hogy a keretek körül legyen mivel letömedékelni, hogy azok odaszögelés nélkül is tartsanak a köriiltömedékelt kő nyomásának következtében. A keretek készítésénél szükséges volt még két munkaerő, akik ezeket másodnaponként készítették, hogy minden második nap legyen a guritó újabb egy méterére 18 darab 2.20 méteres keret és 54 darab 1.60 méteres választógerenda, amelyeket a gurítóhoz kellett szállítaniok. A guritóhoz rakott kereteket a vájár és segédvájár kötél segítségével a guritóba szállították. A gurítóhoz szükséges szerszámok 1 darab Flottmann AT 18-as jelzésű fúrókalapács, 1 darab Vítkovice jelzésű fúróoszlop, 2 darab tömlő, egy a fúróhoz, egy a. fúróoszlophoz, 1 darab kenderkötél, a keretek és választógerendák felhúzásához, 1 darab fürész a keretek elfürészeléséhez, ha a guritók profilja szűkebb lenne az előkészített kereteknél, 1 darab fejsze a keretek megjavítására, ha azt a guritó alakja megkívánná, 2 darab kapa, 2 darab vaskosár, több darab 1—1.80 méteres fúró és a robbantáshoz szükséges szerszámok. A robbantási m

unkálatok A fúrt lyukak robbantása egyszerű fehér gyújtózsinórral történt. A zsinórnak 2.50 méter hosszúnak kellett lennie, hogy a munkásoknak elég idejük legyen védett helyre menniök, ahol bevárták az egyes robbanásokat. Ilyen gurítóban legfeljebb 5—8 lyukat robbantottak és ez is csak a műszak végén történhetett. A gurítók s

zellőzése Az ilyen gurítók szellőzése egyszerűen csak a műszakok között történt. A munkaerők beosztása a régi módszer szerint I. műszak: Egy vájár az állami katalógus 8. osztálya szerint. Egy segédvájár az állami katalógus 7. osztálya szerint. Egy segédvájár az állami katalógus 6. osztálya szerint, aki a kereteket szállította. II. műszak: Egy vájár az állami katalógus 8. osztálya szerint. Egy segédvájár az állami katalógus 7. osztálya szerint. Egy segédvájár az állami katalógus 6. osztálya szerint a keretek szállításához. keletkezik. Ilyen esetekben már nem ' lehet itt a munkát folytatni, hanem jobb betömedékelni az egész guritót és úgy hagyni. Az új keretezésnél a munkát a guritó aljánál kellene megkezdeni és így haladni méterenként felfelé. Nehézségek vannak a keretek körül lévő tömedék elszállításánál, amelyet ládákban kell a guritón felfelé elszállítani, mert ennek nagyrésze új t.ömedékkel cserélődik fel. hogy bizonyos nyomás legyen rarjtuk éppen úgy, mint az új gurítók hajtásánál. A gurítók kaftásának új módszere (Gyorshajtás) Mint műszaki ember azon gondolkoztam, hogy a régi guritót 30 méter hosszban újból keresztezni kellene. Hogy elkerüljük ezt az újbóli keretezést, ifj. Petergás András élcsapatával és munkatársaival, Krak Istvánnal, Brdár Györggyel és Lm kács Jánossal, akiknek a régi guritót kellett volna keretezniök, megfontolás tárgyává tettük a dplgot. Ezt a kellemetlen munkát az említett élcsapat egy esetben már három műszak alatt elvégezte. A keretezés két hónapig tartott, de az ócska guritó mégis csak ócska guritó maradt. Ifj. Petergács András élcsapatával együtt elhatároztuk, hogy a guritó keretezését új módszerrel fogjuk végezni, mégpedig ácsolás nélkül, saluzással, amerre majd a meddőt eltávolítjuk. Azt hittük az elején, hogy könnyebben fog menni, a valóságban azonban máskép volt. Az első négy métert kereteznünk kellett a laza rétegeződés miatt és azért, hogy a meddőt könnyebben lehessen a bányacsillékbe erszteni. Az első jó dolog az volt, hogy nem vettünk olyan széles profilt, mint a régi guritónál volt, hanem csak 2X1 métert. Ahelyett, hogy 75 fokban hajtottunk volna, ezt kihagytuk. Először kereszteztük a főfolyosóról a szállító-folyosóra. A guritót a főhomlokzatról 4 méter mélyen kezdtük hajtani. A homlokzatot 16 méterre hajtottuk ki, hogy az üres csilléknek legyen hely és ne kelljen azokat mindig a főfolyosóra kitologatni. Ezzel felszabadítottuk az utat a főszállítás részére is, amit állandóan akadályoztunk. Ennek a gurítónak a célja az volt, hogy minél hamarább keresztülhajtsuk, hogy az ötödik szintről az ércet a főfolyosóba szállíthassuk, mert más megoldásunk nem volt, mivel az említett kilencedik guritót 30 méter hosszban éppen keretezték. A guritó kihajtása és a 4 méter kikeretezése után és a meddő, esetleg az érc számára elkészített nyüás után, amelyet a 18. méternél találtunk, a guritó egész profilját szűkítettük, hogy a hosszban lévő grafit-pala ne kapjon nagy nyomást és ne ereszkedjen meg, habár oda az ércet fogjuk dönteni. Ezt úgy értük el, hogy a gurítónak ellipszis alakot adtunk és az ácsolattól kezdve így hajtottuk tovább. A réteg tartott, mert az említett palának nem volt nagy a nyílás és ellipszis alakban jól tartott, mert függőlegesen hajtottunk rá. Addig fúrtunk, amig ankeritbe, végül ércbe értünk és végül elértük az ötödik szintet. A gyorsfejtés módja A bányában tartott tanácskozás után ifj. Petergács András élcsapatával a guritó négyméteres keretezése után megkezdtük a gyorshajtást, mégpedig a következő módszerrel, ácsolás nélkül és saluzással. I. műszak: Egy bányaács az állami katalógus 6. osztálya szerint. Egy segédbányaács az állami katalógus 5 .osztálya szerint. Ezek az ácsok minden második nap a kültéren a kereteket és a választógerendákat készítették. Ezzel a módszerrel dolgoztak egy hónapig- 8—10 méteres haladás mellett, de ehhez még hozzászámítódik a bányamozdonnyal való szállítás és a fának a munkahelyre való szállítása. Nagy jelentőségük nem volt, mert ilyen gurítóknak a kihajtása nagyon hosszadalmas volt, eltartott 3—4 hónapig. Továbbá nagy volt a bányafa fogyasztás és az ilyen gurítónak az ácsolata nem volt hosszúéletü, mert az érc vagy a meddő súlya a keretek és választógerendák alsórészét rövid idő alatt kikoptatta. Az ilyen guritó állandó üzembenlét mellett csak két-három évig tart és állandó ellenőrzést kíván, hogy az

1 érc vagy meddő szállítására szolgáló részből ne kerüljön semmi a járóosztályba, mert ez azt jelentené, hogy a keretek és választógerendák el vannak kopva, ami azzal fenyegetné az egész guritót, hogy a benne lévő érctől és külső nyomástól kifordul. Ha a keretek már el vannak kopva, akkor az egész suttot ki kell húzni és újból kell keretezni az egész guritót. A régi, de még jókarban lévő kereteket ki kell ráholni, ami az első és a második műszakban is hat-hat munkaerőt kíván. Ez a munka néha egy egész hónapig tart. Azonban közben az a veszély fenyeget, hogy az oldalakon lévő tömiedékréteg lezúdul és 8, sőt X) négyzetméter -nagyságú -ttseg