Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-14 / 88/2. szám, szombat

J U J SI© 1951 április 14 Jelentés a zselizi járási pártkonferenciáról A kulákok rombolásait a szövetkezetek teszik jóvá a falvakon A Szovjetunióban idén megötszöröződik a teljesen gépesített szénbányák száma A zselizi járás gazdag mezőgazdasági jellegű vidék. A járásra a falu szocializálásával kapcsolatban igen nagy és komoly politikai felelősség hárul abban az átmenetben, amellyel az életképtelen, széjjelszórt, egyéni kisüzemi gazdálkodásról áttérünk az életképes, nagyüzemi szocialista gazdálkodásra. A járás nagy lépéseket tett előre a falu szocializálásának útján. 25 községben vert erős gyökeret a szövetkezeti mozgalom. Van 24 harmadik típusú EFSz, egy negyedik típusú és öt községben előkészítő bizottság. A járás egész mezőgazdasági területéből egynegyedrész a szövetkezetek tulajdonában van, amelyeknek élén példamutató\i halad a tőrei negyedik típusú Egységes Földműves Szövetkezet, kis- és liözé p gazdáinkat a boldog, szocialista jövő felé vezetve. Amikor Pártunk törlénelmi jelentőségű IX. kongresszusa után a falun kiéleződött az osztályharc, a kulákelemek, félve kizsákmányolási lehetőségük elvesztésétől, egyes helyeken nyilt harcba kezdtek, véres verekedéseket és \minden más eszközt felhasználtak (Garamszentgyörgy), hogy a szocializmus felé való fejlődésünket megállítsák. A zselizi járás gazdag mezőgazdasági jellegénél fogva a kapitalista termelési viszonyok között lehetőséget adott a falusi kulákság nagyobbméretű kifejlődésére. A kulákok gazdasági megerősödése folytán megn\t a kis- és középgazdákra gyakorolt befolyásuk is. A falusi munkásságnak, a kis- és középgazdáknak földéhségét azzal is kihasználták, hogy harmad- vagy negyedrészre adtak ki földet termény bedolgozására és emellett azt is elvárták, hog ya falu jótevőjének tekintsék őket. Kezükben tartották a községek politikai irányítását. Beléptek az Egységes Földműves Szövetkezetbe, de nem azért, hogy fejlesszék, hanem hogy feilődésében gátolják, lejárassák és végül széjjelverjék A eselizl járási pártkonferencián, amely április 7-én és 8-án folyt le, megtárgyalták az iparban és a mezőgazdaságban elért eredményeinket, amelyhez a kiküldöttek a kritika és önkritika bátor hangján szóltak hozzá. Nézzük meg közelebbről, milyen alapvető hibákat fedezett fel a konferencia. KNÉZL elvtárs, kerületi vezető tikár, a konferencia végén a kiértékeléssel kapcsolatban leszögezte, hogy a járási pártbizottság nem volt kellő kapcsolatban a tömegekkel. Néha eltért a Párt vonalától és megsértette annak belső demokráciáját. A döntő szó a kérdések megoldásánál a járás vezető titkáráé és elnökéé volt. Nem folytattak kellő meggyőző munkát, ehelyett a parancsolgatás módszerével dolgoztak. Nem ellenőrizték kellően a járási Nemzeti Bizottság, a Földműves Raktárszövetkezet, a nagy elosztó vállalat, az állami birtok, a traktor- és gépállomás, a CsISz, a ROH (forradalmi szakszervezet), a CSEMADOK, stb. munkáját. A járási párt elnöke, MITYKO elvtárs felszólalásában önkritikallag beismerte, hogv igaz, hogy nem ismerte a Csehszlovák Kommunista Pártnak, a munkásosztálynak alapvető problémáit, így tehát nem volt tisztában a Párt irányvonalával. A vita folyamán a felszólaló kiküldöttek mindenben igazolták a kerület vezető titkárának értékelését. Amikor a 40 holdas kulák áll a szövetkezet élén EISENSCHREIBER elvtárs, a nagysallói helyi pártszervezet elnöke, behatóan foglalkozott az Egységes Földműves Szövetkezetek problémáival és beszédében többek között a következőket mondotta: — Simek elvtárs járási párttitkár, évi jelentésében foglalkozott ugyan a nagysallói Egységes Földműves Szövetkezettel és az ott elkövetett hibákkal, de nem mutatott rá, mik voltak ezek okai. Az Egységes Földműves Szövetkezet 1949-bcn alakult meg, Nagysallón és a járási vezetőség a nagysallói helyi pártszervezet akarata ellenére olyar vezetőséget állított a szövetkezet élére, mint Pajuska Mátyás, 40 holdas kulákot, aki cselédet tartott, a szövetkezetben fizikai munkát nem végzett és még csak azt sem tudta, hol vannak a szövetkezet földjei. Első dolga volt a maga részére 3500 korona havi fizetést kiutalni és utána még hét ilyen szövetkezeti vezetőségi tag kapott a szövetkezettől fizetést, nyilván azért, mert szövetkezeti teendőiket hanyagul végezték. Pajuska Mátyás, mint az EFSz titkára megkárosította a szövetkezetet 250 ezer koronával azzal, hogy a falusi gazdagoktól vásárolt két hasznavehetetlen traktort. AZ ERŐSZAK A SZÖVETKEZET ATKA. — A szövetkezetben nem volt elég munkaerő, mert a kulákok, akiknek földjeiből alakult a szövetkezet, nem dolgoztak benne. A környező községek lakossága brigádmunkában dolgozott nálunk A szövetkezet tagsága dacára annak, hogy elfogadta a normák szerinti munkát, mégis órabér szerint kapott fizetést, tekintet nélkül a munka mennyiségérc és minőségére. A munkamorál csökkent, s így pl. a cukorrépánál ás kukoricánál végzett munkák nagyon so-ká tartottak és ezzel a termelési költségek emelkedtek. A járási pártvezetőség a nagysallói EFSz-ből minden alap nélkül mintaszövetkezetet akart építeni és ezek után nem mintaszövetkezet, hanem a környékbeli kis- és középparasztság gúnytárgya lett. A nagy propa. ganda következtében, amit a szövetkezet körül folytattak, tömegestől keresték fel a környék k!s- és középgazdái szövetkezetünket. És az ott látottak után csalódottan távoztak. A látogatók megtudták azt, hogy olyan emberek állnak a szövetkezet élén, akik nem dolgozna^, hanem szolgát tartanak. A HIBAKAT A REAKCIÓ FELHASZNALTA ÜTŐKÁRTYÁUL. Beismerem, hogy a helyi pártszervezet Nagysaillón is követett el hibát, — folytatta Eisenchreiber elvtárs, — mert nem dolgozott kellően és nem kritizálta helyesen a szövetkezet működését, de ugyanakkor a legnagyobb felelősség a járás volt vezető titkárát, Mikulás elvtársat terheli, aki azt mondotta, hogy mi »'igv fogunk táncolni, ahogy ő fütyül Á Párt jelölő listáját is nem a hely

! szervezetben, hanem a járáson állították össze. A reakció persze kihasználta a mi szövetkezetünkben lévő visszás állapotokat, azt terjesztette, hogy a szövetkezet azért nem működik jót, mert tagsága és vezetősége áttelepültekből áll. Nos, most itt a bizonyíték, hogy ez nem áll, mert ugyanazzal a tavalyi tagsággal, de új vezetőséggel nincs szükségünk többé brigád, munkásokra. Ma 1270 hektár földön dolgozunk és a tavaszi munkákat már majdnem elvégeztük. Elvetettünk 227 hektár árpát, 50 hektár zabot, 40 hektár borsót, 10 hektár lent 30 hektár napraforgót, 60 hektár takarmányt és már a répavetés is befejezéséhez közeledik. A reakció ma már sír. A fiam kihallgatta három kulák asszony beszélgetését, akik egymás között megálapították, hogy elképzelhetetlenül jól dolgozunk, ők még alig fogtak a munkához és mi már elvégeztük. Hogy borzasztó az, amit ezek a kommunisták művelnek. Tehát csak természetes, hogy nekünk úgy jó, ha a kulák nem gúnyolódhat, hanem sír. Furinda Rezső: A ialu igazi hangiét akarjuk hallani! Furinda Rezső felszólalásában megállapította, hogy sok szó hangzott itt el, de nem mind őszinte. — Jobb lett volna — mondta, ha a falusi emberek egyszerűbb szavakban mondtak volna el mindent, amit éreznek. A falu igazi hangjának kellett volna megszólalni ezen a konferencián. De meg kell állapítanom, még nem mernek beszélni az elvtársak. Bátran íel kell tárni a hibákat, ezzel segítenének kioperálni a kelevényt. A kulákság tudatosan szabotál. Nagyváradon már csak hat anyasertés van. A falusi gazdagok elpusztítják mind. Hét anyadisznót szállítottak a feketézők hús alakjában Handlovára. Kérdem én, hol volt ekkor a helyi pártszervezet Nagyváradon? Hol volt « nemzeti bizottság? És az EFSz vezetősége? A kulákság átkos semmibevevését, amit szocialista építésünkkel szemben tanúsít és kártevéseit, az Egységes Földműves Szövetkezeteknek kell helyrehozniok. Tőrén az előírt mennyiségnél 29.000 kilogrammal több sertéshúst fogunk leadni. Sokan kérdezik, ki fogja pótolni a szabotáló kulák helyett a húsbeszolgáltatást. Én erre azt mondom, hogy a falu kis- és középparasztjai neveljenek több sertést, adjanak le a kulák helyett kontingensbe, de fizettessenek meg jól érte a kulák'tal. Nem kell a hivatalokra várni mindenben. A helyi pártszervezeteknek kezdeményezően kell fellépniök ezekben a kérdésekben. Igaz, még a burzsoáancionalizmust sem sikerült likvidálnunk. Engem is többször megvádolnak vele, mert a mi Egységes Földműves Szövetkezetünk Tőrén harcban született, harcban a gazdagok ellen. Amikor a hivatalok hivatalos úton elvették a szabotáló kulák és spekuláló földjét, akkor erre azt mondták, hogy a magyarok vették el. Ilyen burzsoa-nacionalizmus. Azonban a szlovákok, akik velünk együtt dolgoznak, tudják, hogy milyen szépen dolgozunk együtt. És azokért, akik a szövetkezettől való félelmükben elmenekülte^, a spekulánsokért, azokért nem kár. Ha megvizsgáljuk az állami birtokon a káderkérdést, látjuk, hogy a vezetésben ' még mindig azok vannak, akik az első Csehszlovákiában és a Horthy-Magyarországon üldözték, hajszolták a munkásokat. És viszonyuk nem jó sem a munkásosztályhoz, sem népi demokratikus államunkhoz. Bátrabban kell kiemelni a munkásokat és felelős helyre tenni őket. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy minden intéző rossz és hogy el kell őket bocsátani. A raktárszövetkezetnek a kisparasztság érdekeit kell szolgálni A Földmunkás Raktárszövetkezetben is van baj elég. Van ott még elég feketéző a vezetésben. Tőrén volt egy húsz hektáros Gregor nevezetű kulák šmelinár. Az apja Amerikában van. A Földműves Raktárszövetkezeten keresztül Léván. Párkánvon át eliutott ez a kalandor a raktárszövetkezet központjába, mint központi káderes. A járás jól tudott róla mindent és mégis hagyta őt törtetni. A raktárszövetkezetnek többet kell törődni a kis- és középgazdákkal. Ezek gabonáját kell elsősorban felvásárolni és vetőmagot is elsősorban nekik juttatni. De nem olvan silány minőségűt, mint nagyon sok esetben történt. Kiseprűzni Slingék szellemét mindenünnen A járási pártvezetőségnek a legnagyobb hibája az, hogy olyan emberek beállítására törekedett, akik inkább barátok, mint elvtársak. Varjú Béla garamkissallói lakos a Horthy-féle titkos szolgálatnál működött, nyugalmazott főhadnagy, 1944-ben 12 kommunistát hurcoltatott el. Mindennek dacára az illető párttag. 1948-ban elvétettük a párttagsági igazolványát és a járási párttitkárság visszaadta neki és ma is mint rendes tagot igazolták. A felesége postamester, de ő helyettesíti. Amikor ilyen dolgok ellen fellépünk a járásnál, azt mondják, nem tehetnek semmit, mert a kerület védi őt, ahol barátai vannak. En azt mondom, hogy nem kell félni, mégha akárki védi is és végig kell küzdeni ellene a harcot, míg csak el nem érjük célunkat. Eljön az idö, amikor kérdőre vonjuk ezeknek a barátait, még ha a kerületben vagy a Povereníctvon ülnek is. Ezeku^n érthető, hogy nemcsak párttagságunk, hanem a munkások általában örültek a Slíng, Svermová, Clementis, Husák, Novomesky kémbanda leleplezésének. Mert érezzük lépten-nyomon ezeknek szellemét / közés politikai életünkben. Két hónapig kellett küzdenem, míg Hornyák Béla, volt magyar törzsőrmestertől népi demokratikus államunk ellenségétől, elvették a fegyvertartási engedélyt. A járás végrehajtó szerve nem működik rendesen, kevés az ellenőrzés. Beismerem, hogy én ma

sara is követtem el hibát, többször kellett volna ott lennem, ahol a dolgok rosszul mennek és bátorítanom az elvtársakat. Nem kellett volna félnem, mégha meg is égettem volna kezemet. Bátorítanom kellett volna az embereket a fellépésre az ilyen egészségtelen, káros jelenségek ellen. Ma nem kell félnünk, mert népi demokratikus államunk és Pártunk élén a mi szeretett, Gottwald elvtársunk áll. Major Sándor. A Szovjetunióban 1951-ben a teljesen gépesített szénbányák száma ötszörösére, az ércbányáké több mint két és félszeresére, a tőzeget feldolgozó üzemeké csaknem háromszorosára, a fakitermelő vállalatoké pedig- kétszeresére növekszik. Teljesen gépesítenek sok textiles gyapotfeldolgozó gyárat és más vállalatot, azonkívül fokozzák az építő, útépítő, ki- és berakodó munkálatok gépesítését is. A különböző gyárak, vállalatok, bányák és üzemek gépesítési színvonalának emelését a szovjet ipar háborúutáni fejlődése tette lehetővé. , A Szovjetunióban csupán a mult évben több mint 400 féle újtlpusii, rendkívül nagy hatásfokú gépet gyártottak, amelyek megkönnyítették a munkafolyamatok gépesítését s jelentős mértékben növelték a munka termelékenységét & prágai iaipszüv nagykövetség hivataliba A prágai jugoszláv nagykövetség hivatalnoka, Novák Antal, aki 1925. január 17-én született Vratisince jugoszláviai községben, a csehszlovák kormánytól menedékjogot kért, mivel elvei nem egyeznek a jelenlegi jugoszláviai kormány és a prágai Tito nagykövetség politikájával. Ez alkalomból a csehszlovákiai hivataloknak a következő kijelentést tette: „Szegény kisgazda családból származom. Annak ellenére, hogy apám sokat dolgozott, nem volt képes családjának még a mindennapi kenyeret sem biztosítani és így, már mint gyermek megismerkedtem a kapitalista rendszerből eredő nehézségekkel. Az időben, mikor hazánkat a fasiszták megtámadták, fegyverrel kezemben álltam védelmére. Együtt harcoltam a szovjethadsereggel, azért, hogy legyőzzük ellenségeinket és kizsákmányolóinkat. A győzelmes nemzeti felszabadító harc után egész erőmből hazám újjáépítésén dolgoztam, amiért többször ki voltam tüntetve. ' 1948 januárjába^ beléptem az ÜDBA szolgálatába és örültem annak, hogy védhetem a munkásosztály érdekeit és a Szovjetunióval való együttműködést. Az ÜDBA-iskola elvégzése után, mint hadnagy kerültem ki. Az iskolában tudomásomra jutott a tájékoztatási iroda határozata, amely nagyon meglepett. Nem tudtam elhinni, hogy Tito és társai ilyen szégyenletes játszmát játszanak és bolondítják a megpróbáltatásokon átment becsületes dclgozó népet. Az ÜDBA-iskola 18 hónapi látogatása után 1950 januárjában a prágai jugoszláv nagykövetségre kaptam beosztást. Ideutazásom előtt kitanítottak, hogy ellenséges államba megyek, a kommunista és munkáspártok tájékoztatási irodájának a szívébe és megtiltották, hogy csehszlovák polgárokkal érintkezzem. Ebből már rájöttem arra, hogy a jugoszláv kormány politikája nem a dolgozó nép érdekét védi, hanem éppen ellene tör és együttműködik a világreakcióval és az angol-amerikai háborús uszítókkal. Ennél a munkájánál Jugoszláviának segítségére vannak egyes fasiszták, kiknek főérve a hazugság és a demagógia. Mikor a nagykövetségre megérkeztem, magához hívatott Szlavko Jurics katonai attasé, kinek főfeladata Csehszlovákiában a kémkedés. Rámparancsolt, — hivatkozva arra, hogy ÜDBAiskolát végeztem, — hogy propagáljam Tito politikáját és dicsérjem a jugoszláviai helyzetet, akkor is, ha a dicséret megfelel a tényeknek, akkor is, ha nem. Ugyanilyen taktikát használ Marko Milics, a jugoszláv nagykövetség ügyvivője, és Atanaskovics titkár is. Ezek elrendelték a nyugati és a belgrádi rádió kötelező hallgatasát, amit aztán felhasználtunk a Csehszlovákia elleni propagandában. A nagykövetség alkalmazottai piszkos terror alatt álltak. Erőszakkal visszatartották a nagykövetség épületében Zvonka Bilusa hivatalnokot és egy hónap után fenyegetésekkel rákényszerítették, hogy Jugoszláviába távozzék. Antonicsics Libusát visszahívták Jugoszláviába a nagykövetségről azért, hogy bebörtönözhessék őt néhány szóért, melyekkel a jugoszláv nagykövetség hibáit megkritizálta. Marko Milics a jugoszláviai Kommunista Párt követségen tartott gyűléseit arra használta fel, hogy az alkalmazottakat a népi demokratikus Csehszlovákia és a Szovjetunió ellen uszítsa. Itt Prágában alkalmam volt saját szememmel meggyőződni Tito hazug propagandájáról, mellyel Csehszlovákia ellen dolgozik. Láttam, hogy miként emelkedik az itteni dolgozók életszínvonala, míg Jugoszláviában a dolgozók éheznek. Láttam, hogy miként halad Csehszlovákia népe a Szovjetunió segítségével boldogabb és örömteljesebb jövője felé, másfelől pedig láttam, hogy a jugoszláv népet miként gyötrik és árulják el az amerikai imperialistáknak. A diktátori • módszerek, a bármilyen vonatkozású kritika elnyomása, az alkalmazottak terrorízálása és a csehszlovák állapotok mocskolása, másfelől pedig az angol-amerikai imperialisták háborús politikájának hangoztatása, tudatára ébresztett annak, hogy a jugoszláv vezetők elárulták a dolgozó népet. Sokszor ellentétekre került sor köztem és a nagykövetség alkalmazottai között. Legfőképpen Marko Miliccsel és Atanoskoviccsai nem értettűk meg egymást abban, hogy ők helyeselték a koreai intervenciós háborút, Nyugat-Németország felfegyverezését és hasonlókat. Nagyon megütköztem azon, hogy a jugoszláv vezető személyiségek szembefordultak a békevédők varsói kongresszu: ;v 1. Eleinte igyekeztem a jugoszláv Kommunista Párt gyűlésein rámutatni az ellentétekre, melyek a Tito-féle jelentések és a való tények között vannak. Rámutattam arra, hogy Koreában az amerikaiak a támadók és hogy az amerikaiak rabságba akarjak dönteni Korea népét. Ezekért az állításaimért leintettek és rámszóltak, hogy rossz úton haladok. A végén rájöttem arra, hogy Tito fasiszta képviselői, Marko Milics, és Braniszlav Atanoskovics az ÜDBA magasrangú tisztjei, ugyanolyanok, mint Koreában az amerikai támadók. Hogyan lehetne öntudatosítani olyan embert, mint Marko Milics ügyvivő, aki a béketábor felett legnagyobb győzelmet az atombomba által remél, aki a burzsoázia szótfogadó ügynöke és, aki parancsokért az amerikai nagykövetségre jár. Miként lehetne öntudatosítani a burzsoázia szolgáját, ki százezres fizetés mellett barátkozni akar az újonnan felfegyverzett nácikkal, a munkásosztály legjobb fiainak m/fli kosaival. A béke és a szocializmus és a haladás jlyen esküd! ellenségeit gyűlölnünk kell és hazug arcukat le kell leplezni. Rájöttem arra, hogy ezek közt a fasiszta árulók közt nincs helyem, mert nem akarok árulója lenni annak az osztálynak, melyből eredek. Sztálin elvtárs szavait, hogy a béke tartós lesz, ha a dolgozók kezükbe veszik a béke megőrzésének az ügyét — magamévá tettem. Nem akarok együttműködni a háborús uszítókkal és ügynökeikkel, hanem csatlakozni akarok a béketáborhoz és a szocializmus útjához. Meg akarom mondani az összes elvtársaknak, partizán harcos társaimnak, hogy Tito és klikkje a nemzetközi tőke háborús politikáját szolgálják és zsoldosai az angol-amerikai imperialistáknak. Le kell számoljunk ezzel a gyalázatos banüaval, amely nemzeteinket újabb háborús kalandokba akarja sodorni. Ezek a tények indítanak arra, hogy nyilatkozatomban leleplezzem Jugoszlávia Tito rezsimjének igazi arcát és a csehszlovákiai Tito-nagykövetség küldetését. Ezennel kilépek a Tito-párt tagságából és a nagykövetség szolgálatából. Egyben kérem a csehszlovák kormányt, hogy nyújtson nekem menedékjogot, mert a világbéke és a szocializmus harcosa akarok lenni és bekapcsolódni a népi demokratikus Csehszlovákiában a szocializmus építésébe/'