Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-14 / 88/2. szám, szombat

1951 április 14 II J §70 A Béke Viiágtanács titkárságának felhívása: követeljék a francia kormány jogellenes A Béke Világtanács titkársága nyilatkozatot tett közzé, amelyben leihívja a világ közvéleményének fi­gyelmét arra, hogy a francia kormány betiltotta a Béke Vlágtanács párizsi irodájának működését. A nyilatkozat hangsúlyozza: „Egyetlen kormány rendőri intéz­kedései sem hátráltatják a Béke Vi­lágtanács feladatainak végrehajtá­sát, nem gyöngíthetik szervezetét, tevékenységét és a béke-világmozga­lom fejlődését." A Béke Világtanács titkársága meg­állapítja azt a nyugtalanító tényt, hogy a francia kormány intézkedése egybe­esik a nemzetközi helyzet súlyosbodá­sával és az új világháború előkészíté­sével. Ez a rendőri intézkedés az' ellen a mozgalom ellen irányul, amely világ­méretekben bontakozik ki és amelynek I célja a béke megőrzése. Ez a mozgalom ma az egyetlen, j melynek keretében kivétel nélkül ' valamennyi nép — keletiek és nyu­gatiak egyaránt, különböző szociál3 és gazdasági rendszerek támogatói, a legkülönbözőbb felfogást valló személyek — megvitathatja a meg­egyezés lehetőségét. A titkárság felszólítja az összes nemzeti békebizottságokat, csatlakoz­zanak a világszerte megnyilvánuló til­takozáshoz és követeljék a francia hatóságok határozatának visszavoná­sát. A felhívás kivétel nélkül minden békeszerető szervezethez, valamennyi békeszerető emberhez is szól. A nyilatkozat befejező részében megállapítja, hogy a tiltakozásnak az a hulláma, mely egyre szélesebb, megnyeri azoknak rokonszenvét és támogatását is, akik eddig haboztak, hogy résztve­gyenek a bókéért folyó harcban. Ugyanakkor fokozódni jog az a te­vékenység, amely a legkülönbözőbb országokban megindult a Béke Világ­tanács határozatainak megvalósításá­ra, mindenekelőtt az öthatalmi béke­egyezmény aláírásának támogatására. Az a visszhang, melyet ez a kam­pány kiváltott, bizonyítja valamennyi nép békevágyát. Á népek felismerik — és napról nap­ra jobban fel fogják ismerni —, hogy ez a kampány, melyet az egész világot átfogó békemozgalom meg­indított, a leghasznosabb hozzájáru­lás a népek közös erőfeszítéséhez, melyet a béke megszilárdítása érde­kében kifejt. II Magyar Külügyminisztérium újabb erélyes válaszjegyzéke ai alias iitáisfa provokícfó ügyében A Magyar Külügyminisztérium Tá­jékoztatási Főosztálya közli: A Magyar Külügyminisztérium a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság ápiilis 7-i jegyzékére április 11-én az alábbi választ adta: >1. A Magyar Népköztársaság kor­mánya leszögezi, hogy a budapesti Ju­goszláv Követség által átadott jegy­zék nem tekinthető egyébnek, mint újabb szánalmas kísérletnek arra, hogy a figyelmet különböző koholmányok és mesterkedések segítségével elterelje az igazi kérdésről, a Magyar Népköztár­saság belgrádi ügyvivője ellen elkö­vetett aljas provokációs támadásról. A Magyar Népköztársaság kormánya megállapítja, hogy a Hrabec István ügyvivő ellen elkövetett provokációs merénylet ügyében a jugoszláv kor­mány által április 4-én kelt jegyzéké­ben kilátásba helyezett vizsgálatot mindezideig nem folytatták le, annak ellenére, hogy a jugoszláv hivatalos szervek nyilatkozataikban több ízben hangsúlyozták, hogy a támadás részt­vevőinek személyazonossága előttük is­meretes. A jugoszláv kormány nyilván azért hallgat a vizsgálatról, mert az a ver­ziója, hogy a belgrádi merényletben ju­goszláv részről csak békés taxisoffőrök és utasok vettek részt, szöges ellentét­ben áll a megállapított tényekkel, ne­vezetesen azzal, hogy jugoszláv hiva­talos közegek, az UDRA ügynökei a magyar ügyvivőt revolverekkel ütlegel­ték és a beavatkozni próbáló rendőrt magukkal vitték. Ezért a Magyar Népköztársaság kor­mánya változatlanul követeli, hogy a jugoszláv kormány a diplomáciai kap­csolatok történetében páratlanul álló provokációs támadásért szolgáltasson megfelelő nyilvános elégtételt és a bű­nösöké^ részesítse példás büntetésben. 2. A belgrádi magyar ügyvivő ellen elkövetett merénylettel a legszorosabb kapcsolatban áll a jugoszláv kormány­nak az a felháborító eljárása, amelyet az ügyvivő feleségével szemben tanú­sít. A kiutazási engedélyt kérő Hrabec Istvánnénak a Jugoszláv Külügyminisz­térium már a merénvletet megelőző két napon sem volt hajlandó ezt az enge­délyt megadni, ami azt igazolja, hogy már akkor a tervezett merénylet kö­vetkezménveit számbavéve előkészítet­te túszként való visszatartását. Miután Hrabec Istvánné kiutazási engedélvének kiadását egy héten át minden indokolás nélkül megtagadták, a Jugoszláv Külügyminisztérium áp­rilis 6-án közölte vele, hogv túsznak tekinti és azóta is túszként tartja visz­sza. Amikor a jugoszláv kormány ezek­kel a tényekkel szemben arra hivatko­zik. hogy Hrabec Istvánné kiutazási vízumát útlevelébe bejegyezte és »csak« útlevelét tartja vissza, önmagát teszi nevetségessé, beismeri ezt a nemzet­közi jogszabályokat és diplomáciai szokásokat lábbal tipró eljárását és egyben azt is megmutatja, hogyan ér­telmezi a jugoszláv kormány »egv ide­gen állam diplomáciai képviselőjével szemben kötelező előzékenységek. A Magyar Népköztársaság kormá­Ova minősíthetetlennek tartja, hogy a jugoszláv kormány miután törvényte­lenül és önkényesen már 12 nap óta túszként visszatartja a belgrádi ma­gyar ügyvivő feleségét és háromtróna­pos gyermekét, még tiltakozik a ma­gyar kormánv lépése ellen, amely jo­gos felelet az újabb belgrádi provoká­cióra. 3. Valótlanság a jugoszláv jegyzék­nek az az állítása, hogy a jugoszláv hatóságok a merénylet után engedé­lyezték Hrabec István magyar ügy­vivő és Radnai gépkocsivezető Jugo­szláviából való kiutazását. Hrabec ügy­vivőnek és a magyar követség gépko­csivezetőjének április 14-i lejáratú ér­vényes vízumuk volt, következésképpen kiutazási engedélyre egyáltalában nem volt szükségük. A jugoszláv jegyzék egyetlen állítá­sa felel meg a valóságnak: a budapesti jugoszláv követség a Magyar Külügy­minisztérium két beosztottjának már a merénylet után, április 5-én tényleg »halogatás nélkül« megadta a beutazá­si vízumot azzal a nyilvánvaló szán­dékkal, hogy őket is túszként tarthassa majd vissza. A szóbanforgó két beosz­tott ezért nem is utazott Jugoszláviá­ba. Mindezek alapján a Magyar Népköz­társaság kormánya a leghatározottab­ban visszautasítja a jugoszláv kor­mány jegyzékében foglaltakat és köve­teli, hogy a jugoszláv kormány tegye azonnal lehetővé a túszként visszatar­tott Hrabec Istvánnénak Magyaror­szágra való visszatérését.« A Külügyminisztérium válaszfegyzéke a tffőistdk rágalmazó hazugságára A budapesti jugoszláv követség áp­rilis 10-én jegyzéket juttatott el a Magyar Külügyminisztériumnak az ál­lítólagos április 5-i határincidens ügyében. A jugoszláv jegyzékre április 11-én a Magyar Külügyminisztérium az alább jegyzékben válaszolt: »Már a jugoszláv követség jegyzéké­nek kézhezvételét megelőzően az illeté­kes magyar szervek felhatalmazták a Magyar Távirati Irodát annak közlésé­re, hogy a jugoszláv sajtóirodának az az állítása, amelyet a jegyzék megis­métel és amely szerint április 5-én a magyar-jugoszláv határon a magyar határőrök összeütközést idéztek volna elő, az első betűtől az utolsóig sze­ménszedett hazugság. A Magyar Népköztársaság Külügy­minisztériuma a jugoszláv követség­nek a meg nem történt határincidens­ről szóló jegyzékét diverziós kísérlet­nek tekinti, amely arra irányul, hogy elterelje a figyelmet a belgrádi magyar ügyvivőt ért példátlan inzultusról és a magyar kormánynak ezzel kapcsola­tos jogos követeléseiről.« Aurioi amerikai látogstisa Franciaország árubabocsátását jelentette B. Izákov a »Trud«-ban, a szovjet szakszervezetek lapjában Auriolnak, Franciaország elnökének amerikai lá­togatásáról ír. A szerző tényekkel mutatja be annak a politikai züllésnek fokát, amelybe a fiancia uralkodó klikk került abbeli igyekezetében, hogy megnyerje tenge­rentúli urainak a tetszését. »200 család« kívánságára — írja .a cikk — Francia­ország rögtön a német megszállás után amerikai megszállás alá került. Fran­ciaország külsőleg is mindjobban ha­Franco Spanyolországában külföldi kémeket oktatnak Amíg Madridban és a falangista Spanyolország többi városaiban a spa­nyol gyermekek ezrei iskola nélkül vannak és a spanyol fiatalság meg van fosztva attól a jogától, hogy tanul­hasson, addig a francóista rendszer a spanyol néptől ellopott milliókat, olyan kurzusok fenntartására adja ki, ame­lyeken a Franco Spanyolországban menedéket kereső idegeneket fasiszta kémekké képezik ki. Ezeket a kéme­ket és ügynököket a nemzetközi reak­ció kiküldi Franco Spanyolországából Európa különféle országaiba — jelenti a szabad spanyol rádió, — sőt, a világ más részére is, .különös küldetéssel". Az amerikai monopőüymok ki akarják szorítani a brit monopóliumokat Irakból A. Ricket, az ismert nemzetközi ke­reskedelmi ügynök, az egyik amerikai nafutársasá^ nevében azt tanácsolta az iraki kormánynak, hogy bontsa fel a Basra Oil Company brit társaság fconcesS*iójiít. Ezt a hírt a »Bachtara Emrue« iraki lap hozta. Az az amerikai társaság, amelyet Ricket képvisel, kész megtéríteni az iraki kormány esetleges Veszteségeit és eleget tenni igényeinek. Ezért az iraki kormánynak át kell en­gednie az amerikai társaságnak a Bas­ra környékén lévő naftaforrásokat. Az amerikai naftatársaság viselkedése ti­pikus esete annak az éles konkurren­ciális harcnak a nemzetközi monopo­iiumok kőzött, amely nemrégen a szom­szédos Iránban a kormány elnökének meggyilkolásaihoz vezetett. sonlít a megszállott országokhoz. Pár rizs utcái tele vannak amerikai tisztek­kel és katonákkal. A bretagnei félsziget amerikai hadibázissá alakult át. A va­lóságban az amerikai katonaság Fran­ciaország délnyugati partjainak nagy­részét is megszállta. Ilven körülmények között történt Auriolnak. Franciaország elnökének, amerikai útja. Ez a látogatás bebizo­nyította a francia dollárimádók vazal­lusi jellemét. Auriol elsősorban azért utazott Washingtonba, hogy biztosítsa az amerikai imperialistákat arról, hogy az új háborúra való előkészületeikben teljesen megbízhatnak Franciaország uralkodó köreiben. A' francia uralkodó körök azt a be­nyomást igyekeznek kelteni, hogy Au­riolnak és Schumannak. akik ezelőtt Málta szigetén Achesonnal tárgyaltak, sikerült valamit elérniök. Az amerikai sajtó azonban a tárgyalás eredményeit egészen máskép értékeli. Hangoztatja, Acheson a legkisebb kötelességet sem vállalt? az irányban, hogy Franciaorszá­got a földközitengeri problémák tár­gyalásba bevonják. Až amerikai hatal­masok — írja B Izákov — Franciaor­szággal szemben semmiféle kötelezett­séget nem vállalnak. Franciaország uralkodó körei, amelvek csúsznak-nnász­nak a dollárimperializmus előtt, semmi­be veszik Franciaország szuverenitá­sát és nemzetközi tekintélyét. Ma va­lóra válnak azok a szavak, amelyet valamikor Clemenceau, Franciaország kormányelnöke mondott Franciaország feladatáról az előző angol-francia egyezményben. Ma is éppen úgy, mint akkor, Franciaország játssza a lónak, az USA pcdi£ a levaseak tyrijif 1 „Az aranyérem, Sztálin arcképével ereklyénk lesz, amelyet nemzedékek fognak egymásnak átadni" A Szíálin-díija! kitüntetett Hewlett Johnson nyilatkozata V. Majevszkij, a Pravda londoni tudósítója beszélgetést folytatott Hew­lett Johnson canterbury-i érseki hely­nökkel abból az alkalomból, hogy az érseki helynököt Sztálin-békedíjjal tün­tették ki. „Ala, amikor az egész világot a há­ború veszedelme fenyegeti, ez a kitüntetés még kitartóbb harcra lel­kesít a békéért — idézi Majevszkij Hewlett Johnson szavait. — Az aranyérem, Sztálin arc­képével ereklyénk lesz, amelyet nem­zedékek fognak egymásnak átadni," Hewlett Johnson hangsúlyozta, hogy az angol nép körében egyre nő a béke vágya. — A békét fenyegető és Angliá­ban uraskodó amerikai imperialisták politikája növekvő elégedetlenséget kelt Anglia egyszerű embereiben — mondotta. — Az angol nép előtt gyű­löletes a Kína elleni háború gondolata. Az angol nép ellenzi Németország új­rafelfegyverzését. Nem akarunk több háborút! — mondják a legkülönbö­zőbb politikai és vallási meggyőződésű emberek. — A béke híveinek mozgalma Ang­lában még nem érte el a kellő szín vonaiat, dc a mozgalom nő és erő­södik — folytatta Johnson. — A „béke" szó vonzza az embereket. Nemrég a southamptoni egyetemer mondtam beszédet. A gyűlés részve­vői óriási termet töltöttek meg, még a folyosókon és ablakokban is álltak. A Szovjetunióról és békés építőmun kajáról beszéltem, arról, hogy a Szov­jetunió sohasem akart és ma sem akar háborút — csupán az amerikai impe­rialisták törekednek háborúra. A je­lenlévők két órán át óriási figyelem­mel hallgattak. S ez nem csupán a southamptoni egyetemen történt így. Az egyszerű emberek mindig forrc béketörekvésükről tettek tanúságot. Felszólalásaimban állandóan hang­súlyozom — mondotta Hewlett John­son — azt az egyszerű és világos gon­dolatot, amelyet az angoloknak feltét lenül meg kell érteniök: meg kell sza­badulnunk az amerikai ellenőrzéstől! Szilárdan hiszek a béke ügyében. Valahányszor a veszély felhői tornyo­sulnak a béke felett, halljuk Sztálin hangját, egyszerű és világos szavait, amelyek azt a meggyőződést öntik be­lénk: a béke ügye győzni fog!" A moszkvai „Pravda" tudósítójának beszélgetése Frederic Joliot-Curie professzorral A szovjetlapok naponta közölnek cikkeket a Sztálin-békedijak laureátu­sairól. A moszkvai Pravda közölte Prederie Joliot Curienek, a Világ Béke­tanácsa elnökével való beszélgetését. A Nemzetközi Sztálin-Békedíj elnye­rése — írja a Pravda — Frederic Joliot Curiet mélyen meghatotta és megindí­totta. A beszélgetés elején mindjárt egyszerűen kijelentette, hogy ez a ki­tüntetés nemcsak neki szól, hanem a béke valamennyi védőjének. Ó nem tar­tozik azok közé a tudósok közé, akik el­zárkóznak laboratóriumaikba és nem akarnak semmit sem tudni arról, hogy kívülök mi történik. Joliot Curie mond­ja: »Az én tevékenységem a Béke Vi­lágtanácsában folytatása annak, amit kollégáim és én végeztünk a háború előtt és főleg a háború alatt, amikor minden erővel a nácizmus ellen har­coltunk. Tudjuk, hogy nehéz út van előttünk, de végül a béke erői győz­nek a háború erői felett, mert a népek nem karnak háborút. Ez a tudat ad ne­künk harcunkhoz erőt.« A nagy tudós és a béketábor harco­sa, Joliot Curie. hangoztatja továbbá, hogy őt nem ijesztik meg semmiféle fe­nyegetésekkel és üldözésekkel. xÜjból fenyegetnek bennünket — mondja — és ha nem a komintern, akkor a »kominform« ügynökeinek neveznek. Az egyik lap azt irta, hogy a slegjobb lesz a helyzetem, ha fel­hagyok a politikával«. Ez azonban felesle&es fáradság. Minket, Francia­ország haladó tudósait, nem fog si­kerülni sem lefizetni, sem megijesz­teni, sem pedig izolálni a béke har­cosaitól, akik folytatják harcukat a világ összes országaiban<r, mondta befejezésül Frederic Joliot <Su­Francia képviselők csoportja a háborús propaganda betiltását követeli A francia nemzetgyűlés képviselői­nek egy csoportja, közöttük Emma­nuel d'Astier de la Vígerie, Pierre Cot, Giíbert de Chambrun, Róbert Chambeyron és Charles Serre, a haladószellemü republikánus unió par­lamenti csoportja nevében továbbá Charles Tillon, Laurent Cassanova ás André Pierrard a francia kommunista parlamenti csoport nevében a napok­ban törvény-tervezetet terjesztettek a parlament elé a háborús propaganda leküzdésére. A törvény-tervezet há­rom szakaszból áll Az első szakasz így szól: Háborús propaganda bűntettét kö­veti el, aki nyilvános helyen vagy nyilvános gyűlésen elhangzott beszéd­del, felbujtással. vagy fenyegetéssel; nyilvános helyeken kiállított feliratos táblákon vagy felhívásokon; írott vagy nyomtatott szövegben; 1. háborúra uszít és ezt úgy tünteti fel, mint a nemzetközi viszályok meg­oldásának eszközét; 2. aki provokál vagy támogat bár­mely államot abban, hogy elsőnek használjon fegyveres erőt bármely ürüggyel egy másik állammal szem­ben, még akkor is, ha ezt a provoká­Ht WW WWM Mtt tt Mt MmHWM HI II MII Ht M ÜJ SZO, a csehszlovákiai magyai dolgozók napilapja. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Bratislava, Jesenského 8. sz. Telefon: szerkesztőség 262-77 és 347-16, kiadóhivatal 262-7T. VÔ­és relelősszerkesztő: Lőrtncz Gyula Feladó és irányító postahivatal: Bra­ttslava n. Nyomja és kiadja a Prav­da Nemzeti Vállalat Bratislava. Kéz­iratokat nem adunk vissza. Előfize­tés 1 évre 540—, % *vre 270 . •4 évre 135 , 1 hónapra 45.— Kčs A hetilap (csütörtöki szám) elöfize tése 1 évre 150 , ^ évre 75.—. Vi évre 40.— K6s. A KÉPES­KÖNYV előfizetése egy évre NÉP­NAPTAg-rai agyfitt 100 géa. ciót nem követi tényleges fegyveres akció; 3. aki olyan hazug vagy szándéko­san elferdített hírt terjeszt, amelynek célja a háború előidézése, vagy a né­pek közötti gyűlölet szítása; 4. aki a tömegpusztító fegyverek használatára bujtogat bármely más állam területe ellen; 5. aki a háborút a gazdasági, társa­dalmi és politikai nehézségek megol­dásának tünteti fel. Ugyancsak törvénybe ütköző csele­kedetet követ el az is, aki olyan szín­házi előadásokat, filmeket vagy rádió­közvetítéseket, tüntetéseket vagy ki­állításokat szervez, amelyek célja a háborús uszítás. „Aki résztvesz az előző pontokban felsorolt akciókban a büntetőtörvény­könyv 59. és 60. szakasza alapján bűntársnak minősül. A jelen törvény­ben megállapított büntetet 1—5 évig terjedő elzárással és 1000—1,000.000 frankig terjedő pénzbírsággal bünte­tik" A második szakasz kimondja: „Mindazok, akik finanszíroznak, provokálnak, megszerveznek bármi­lyen kollektív akciót vagy kampányt, amelyek célja az előző szakaszban fel­tüntetett bűntett elkövetése, szintén háborús uszítás bűntettét követik el. A második szakaszban megjelölt bün­tettet a törvény 10—20 évig terjedő kényszermunkával és 1—20 millió frankig terjedő pénzbüntetéssel torolja meg." A harmadik szakasz így szól: „Minden olyan társaságnak, amely alapszabálya értelmében a béke meg­védéséért küzd, joga van kártérítést követelnie a jelen törvényben előírt bűntettekért és kihágásokért. A má­sodik szakaszban előirt esetekben a békét védő társaságoknak jogukban van közvetlenül a törvényszékhez fot-

Next

/
Thumbnails
Contents