Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-13 / 88. szám, péntek

1951 április 13 UJSZO 3 A haíálrakínzott antifasiszták emlékének parancsa: az imperialista liáborűs uszítók elleni Siaro fokozása! A magaskemencék leífesifik leiadataikat A magaskemencék dolgozói Trinecben országos konferenciát tartottak, hogy értékeljék az eddigi eredményeket, kicseréljék tapasztalataikat a haladó módszerekről és eljárásokról a magaskemencék termelésénél és indítványozzák a szocialista munkaverseny magasabb formáinak kifejlesztését a szakma legjobb dolgozója címéért. A konferencián résztvettek Václav Havelka, a fémipari alkalmazottak szövetségének központi titkára és dr. ing. Jaroslav Jičinsky, a csehszlovák kohók főigazgatója. Bratislava, Szlovákia és az egész Köztársaság dolgozó népe szerdán, e hó 11-én ünnepélyes keretek között tartotta meg az antifasiszta foglyok nemzetközi szolidaritásának napját. ÍV k az ünnepségek hatalmas tiltakozás jegyében folytak le s a dolgozók ezrei tömegesen elítélték az amerikai imperialisták háborús terveit és Nyugst-Németország felfegyverzését. Meg. mutatták, hogy a béketáborhoz tartoznak, melyet a győzelmes Szovjetunió és nagy Sztálin vezet. A bratislavai „csalogányvölgyi" temetőben, ahol a mathauseni koncentrációs táborban halálra kínzott politikai foglyok nyugszanak, kegyeletes megemlékezés volt. Široký elvtárs koszorúját a halálra kínzottak sírjára Benada és Gireth elvtársak helyezték el. Az SzKP Központi Bizottságának a koszorúit Krajnyák és Takács elvtárs, az SzKP kerületi bizottságának a koszorúit Tokár és Mihalicska elvtársak helyezték el. A síremléket megkoszorúzták még a népi demokratikus konzulátusok képviselői, élükön a Szovjetunió vicekonzulával, Viszotyin elvtárssal. További koszorúkat helyeztek ei a hadsereg, a tömegszervezetek, a bratislavai üzemek és iskolák küldöttei Az antifasiszta foglyok nemzetközi szolidaritási napja alkalmából a csalogányvölgyi temetőt sok polgár is meglátogatta, kik virágcsokrokkal emlékeztek meg a halálra gyötörtekről. A kegyeletes megemlékezésen az antifasiszta foglyok nevében Ludovit Benada elvtárs beszélt. Beszédjében többek között ezeket mondotta: „Már hetedszer gyűltünk össze harcosaink sírjainál, kik drága életüket áldozták a haza oltárán a harcokban, melyeket a szabadság, a haladás és a demokrácia ellenségei ellen folytattak." További beszédjében Benada elvtárs rámutatott arra, hogy ha bár rövid idő telt el harcosaink hősi halála óta, az angol-amerikai háborús uszítók a világot újból háborúba akarják sodorni és átvették Hitler és hordái feladatát. Az antifasiszta foglyok nemzetközi szolidaritásának napja megmozdítja az egész világot. A politikai foglyok harcos társaik sírjánál ígérik, hogy még határozottabban fognak küzdeni az új gyalázatos háború ellen, hogy harcolni fognak a béke megvédéséért és nem engedik, hogy NyugatNémetországban újra feléledjen a fa. sizmus és hogy Nyugat-Németország fel legyen fegyverezve. Beszéde befejező részében Benada elvtárs a halálra kínzottak sírjánál a volt politikai foglyok nevében a következőket mondotta: „Kötelezzük magunkat, hogy örök időkre kéz a kézben fogunk haladni a Szovjetunió nemzetei oldalán és soha sem felejtjük el, hogy mit tett a Szovjetunió értünk. A mi barátságunk a vörös hadsereg katonáinak vérével van megpecsételve, kik meghozták népünknek a szabadságot. Mi ezt a barátságot állandóan mélyíteni fogjuk és sohsem áruljuk el. Erről* a helyről köszönjük Sztálin elvtársnak, a hős Vörös Hadseregnek azokat az áldozatokat, melyeket értünk hozott. A Szovjetunió vezetésével harcolni fogunk a békéért, NyugatNémetország felfegyverzése ellen, a Demokratikus Németország egyesítéséért és a szocializmus kiépítéséért hazánkban." Ugyanazon az estén a bratislavai Vigadóban az antifasiszta foglyok nemzetközi szolidaritása napja alkalmából ünnepséget rendeztek. Az ünnepség Nyugat-Németország felfegyverzése elleni tiltakozás és a béke megvédése jegyében folyt le. Az ünnepségén megjelent dr. Stefan Rais miniszter, az SzKP Központi Bizottsága képviseletében Ludovit Benada elvtárs, a Megbízottak Testületének A komáromi ifjúsági Komáromban húsvét vasárnapján a csehszlovák és magyar ifjúság találkozót tartott. Esett az eső, de annak ellenére nagy tömegek gyűltek össze a komáromi Dunahídnál. Az összegyűlt ifjúság várt, hogy üdvözölje a Magyarországról érkező több mint 500 tagú DISz-küldöttséget. Azóta három hét telt el és az elvtársak kritizálják e találkozó hiányos szervezését és rendezését. Városunk üzemeinek, hivatalainak dolgozói és iskoláink növendékei értesítés szerint félnyolc és félkilenc között gyülekeztek, de a vezetők mindenütt hiányoztak. Emiatt óriási tömegek vezetés nélkül hullámzottak és ténferegtek a város utcáin. Végül a figyelem önkénytelenül a hídra irányult, mindenki odament, megérkeztek a kis iskolások, úttörők és tudomásunkra jutott, hogy a DISzküldöttség tíz órakor érkezik. Elmúlt tfz óra, de a küldöttség tagjai nem. érkeztek, az apró iskolások, a lelkesült tömeg bőrig ázott és didergett. Senki sem törődött a gyermekekkel és másnap az öröm helyett néhány szülő rossz szemmel né^tt a találkozóra, mert gyermekük megbetegedett. Késve érkeztek magyar DISz-vendégeink, bosszantott bennünket, mikor megtudtuk, hogy a túlsó oldalon ők is ugyanúgy áztak és fáztak, mint mi, mert egyenként vizsgálták át őket a határon. A reakció műve volt ez, akik meg akarták gátolni két baráti állam békeharcos, háborúellenes tüntetését. Mi, szakszervezeti tagok ezt így gondoljuk. Lehet, hogy tévedünk, lehet, hogy a szervezetlenség oka az, hogy 6okan vállalnak funkciókat és kötelességüket nem teljesítik, de ezek is reakciósok. képviseletében Gireth megbízott elvtárs, az SzKP kerületi bizottsága képviseletében Tokár elvtárs, továbbá a népi demokratikus köztársaságok konzulátusainak képviselői élükön a Szovjetunió vicekonzulával, Viszotyin elvtárssal. Az ünnepi beszédet dr. Stefan Rais miniszter mondotta. Beszéde befejezte után a megjelentek határozatot fogadtak el, melyben elítélték Nyugat-Németország felfegyverzését, melyből az angol-amerikai imperialisták, a háborús uszítók katonai támaszpontot akarnak kiépíteni a Szovjetunió ellen tervezett háborúra. A határozatban elítélték a náci háborús bűnösök szabadlábra helyezését és felszólították az egész világ antifasiszta foglyait, hogy még határozottabban és odaadóbban fokozzák harcukat az angol-amerikai háborús uszítók ellen. Az ünnepség zárórészét kultúrműsor töltötte ki. találkozó visszhangja De az ifjúság lelkesedését mindez nem tudta megtörni. Megmutatták a világnak, hogy ők a szocializmus és a béketábor bátor harcosai és hogy az együttműködésben senki sem tudja őket megakadályozni. Az ifjúság tudta, hogy mindazok, akik a határőr, a baráti találkozót akadályozták, a nemzetközi reakció céljait szolgálják. Holczer László munkáslevelező, Komárom. A volt antifasiszta foglyok prágai gyűlésükön a következő határozatot hozták: Mi, Nagy-Prága polgárai, akik április 11-én a felszabadult politikai foglyok szolidaritásának nemzetközi napján manifesztációra összegyűltünk, a legerélyesebben tiltakozunk NyugatNémetország újrafelfegyverzése ellen és ezzel a Németországról a jaltai és potsdami konferenciákon kötött összes nemzetközi szerződések durva megsértése ellen. Követeljük minden olyan akció azonnali beszüntetését, amely NyugatNémetország újrafelfegyverzésére irányul. Tiltakozunk a náci háborús bűnösök szabadonbocsátása ellen és követeljük, hogy e bűnösöket szigorúan elítéljék és érdemük szerint megbüntessék. Nyugat-Németország dolgozó népé. nek, amely ma becsülettel harcol az | »Altalában véve a magaskemencék teljesítik feladatukat, — mondotta bevezetésül Václav Havelka központi titkár —, azonban megbízható támaszpontot kell kiépíteni a többi iparágazat számára is. Meg kell jegyezni, hogy mindenekelőtt a szovjettapasztalatok tanulmányozása és a kollektívák közötti versengés kifejlesztése voltak a siker okai. Ha viszatekintünk a nyersvas termelésére a mult évben, megelégedéssel figyelhetjük az acéltermelés technikájának uralmáért folytatott nagy és győzelmes küzdelmet. Szükségesnek tartom néhány üzem és alkalmazottainak kezdeményezését kiemelni, akik nem ijednek meg az úgynevezett objektív okoktól és teljesítették a tervet. A magaskemencék dolgozóinak továbbra is legfontosabb feladata lesz, hogy állandóan kicseréljék tapasztalataikat.« Beszédének befejező részében a Szövetség központi titkára kifejezte azt a meggyőződését, hogy a magaskemencék biztosan teljesítik történelmi küldetésüket a gottwaldi ötéves terv harmadik évében és egészen rendkívüli teljesítményeket érnek el addig az időig, míg üzembehelyezik az új magaskemence-egységeket, amire még ez év végéig s a jövő év elején sor kerül. Ezután kihirdették a magaskemencék üzemközötti versenyének eredményeit. Abszolút gvőztes a královodvorszkei vasművek, amelyek 111.9 pontot értek el. A győztes üzem alkalmazottai külújrafelfegyverzés, a fasizmus felújítása ellen, a békesze

rető Németországért, teljes szabadságot követelünk. Szolidaritásunkat nyilvánítjuk Németország dolgozó népével és követeljük az egységes és demokratikus Németország megalakítását, ami Euró. pa békéjének legjobb biztosítéka. Szolidaritásunkat nyilvánítjuk Spanyolország. Görögország, Korea, Viet. nam harcoló népével és a többi gyarmati nemzetekkel, amelyek szabadságukért harcolnak. A náci gyüjtőtáborokban halálra kínzott testvérek emlékéhez hűen ígérjük, hogy mindent megteszünk a tartós béke győzelmének megvédésére az egész világon. A mi jelszónk: Békeharcra fel Sztálinnal és Gottwalddall Harcra fel Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen! döttségének átadták a tájékoztatásügyi miniszter vándorzászlaját. Dr. ing. Jaroslav Jicsinszky, a csehszlovák kohók főigazgatója, műszaki beszámolót tartott, amelyben rámutatott a terv nemteljesítésének okaira az egyes üzemekben és részletesen foglalkozott a magaskemencék dolgozói további sikeres munkájának lehetőségével. A konferencia résztvevői vitájuk során foglalkoztak a magaskemencék nyersvas-termelésének emelésével. Ez az emelés a legjobb magaskemencedolgozó címéért folytatott versen/ kiméi yítésével, a műszaki fejlettség emelésével s a szovjet sztahanovisták módszereinek és tapasztalatainak állandó tanulmányozásával érhető el. Az egyes üzemek teljesítményei. A tisovcei vasművekben az üzem keretén belüli versennyel 993 tonna kokszot takarítottak meg 873.000 kona értékben. Ebben a versenyben az üzem alkalmazottai fokozni fogják törekvésüket, hogy ismét elnyerjék a vándorzászlót. A královodvorszkei vasművekben a munkát még jobban megszervezik és így teljesítik e konferencia tiszteletére vállalt kötelezettségeket, — minden nehézség ellenére határidőn belül elvégzik a 18*százalékkal emelt ezévi tervet. Soup, a kladnói Konyev-kohó kiküldötte, vitafelszólalásában beszámolt arról, hogyan segítenek a fogyatékosságok kiküszöbölésében a CsKP üzemi szervezetei. Hangsúlyozta, hogy különösen azok a tízes-csoportok járnak ebben elől, amelyek közvetlenül a munkahelyeken tartott gyűléseiken rámutatnak az összes fogyatékosságokra, amelyekről azután a taggyűléseken tárgyalnak. így elérték azt, hogy a terv teljesítése mindenekelőtt az üzem összes kommunistáinak szívügyévé vált. Alapvető sikereket értek el a nyersvas termelésében a kladnói magaskemence dolgozói azzal is, hogy üzemükben kiszélesítették a munkaversenyt. A magaskemencék berendezése felett a lakatosok vállaltak védnökséget és ha gépzavar áll be, mindjárt munkához látnak, a zavar kiküszöbölésére. Védnökségüket lelkiismeretesen látják el, például egy nap alatt ugyanolyan sikert értek el, mint eddig a javítók egész csoportja 25 nap alatt. Jan Fojko olvasztár a trineci Molotov-vasművekből, a vita befejező részében bejelentette, hogy a 4. számú kemence olvasztár-kollektívja a konferencia tiszteletére gyorsolvasztást végzett öt óra alatt, úgyhogy napi tervét 163.5 százalékban teljesítette. A volt antifasiszta foglyok prágai gyűlésének határozata /Q járási konferencia elé viszem... A konzervgyár új igazgatót kapott, így kiállásra egész szépen mutatott. Magas, erős fekete ember volt és az üzemi gyűlésen, amelyet megérkezése után összehívtak, jól beszélt. A munkások élvezettel hallgatták Az új igazgató arról beszélt, hogy a Párt minden, a munkások védőbástyája és hogy ő azon lesz, hogy az üzemet kifejleszsze, hogy mindenben segítse a munkásokat az ötéves terv sikeréért folytatott harcban. A kezdet hát nagyon biztató volt. Aztán egyszer egyik reggel, amikor a munkások bejöttek a gyárba dolgozni, csodálkozva álltak meg a faliújság előtt. Mi történik itt? A faliújság előtt egyre nagyobb csoportok álltak meg és a hátul állók nyújtogatták nyakukat, hogy ők is bepillanthassanak a fekete táblára függesztett írásba Az első sorokban állók hangos felkiáltással adtak kifejezést nemtetszésüknek Az igazgató Kollár elvtárs azt írta cikkében, hogy a munkásság nem dolgozik jól, hogy a pártszervezet sem teljesíti feladatát, csak ő, az igazgató az egyetlen, aki dolgozik. Ez mégis csak hallatlm kiáltott fel az első sorban álló Kiss János, aki a legjobb élmunkások közé tartozik az üzemben és aki mögött hosszú munkásmozgalmi mult áll, hogy ő csinál mindent itt az ütemben. Nem is imeri jól az üzem pártmunkásainak nehézségeit és mégis hozzá mer szólni ehhez a kérdéshez Hiszen nem volt még egyetlen egy gyűlésünkön sem. A munkások felháborodottan csóválgatták fejüket és a munkahelyeiken is zsongtak, mint egy felbolygatott méhkas A kedélyek csak nehezen nyugodtak meg. Ez volt az első támadás a munkásság, különösen pedig haladószellemű része ellen. Aztán észrevették, hogy sem az üzembizottságot, sem a pártszervezetet nem tartja tiszteletben, nem közli velük elhatározásait és így a párttagok csak már mindig kész tényekről értesültek. Amikor Takács elvtárs, az üzmei pártszervezet elnöke kérdőre vonta Kollár igazgatót, akkor ezt a választ kapta: — A nemzeti vállalatok szervezési szabályzata szerint többé már nem számít sem az üzemi bizottság, sem a pártszerevezet, hanem minden hatalom az üzem igazgatóját illeti meg Ezért engem senki sem vonhat felelősségre, azt teszem, amit akarok és cselekedeteimről nem tartozom számot adni. Amikor ezt a választ az üzemi bizottság többi tagjainak megvitték, a felháborodás elemi erővel tört ki. Takács elvtárs, az üzemi bizottság elnöke, az egyik gyűlésükön meg is mondotta: — Elvtársak, az üzem öntudatos, haladó szellemű munkásságának fel kell vennie a harcot az igazgató diktátori hajlamai ellen. Azok az idők elmúllak, amikor az igazgatók ilyen hangon beszélhettek a munkássággal. Elvégre a gyárak ugyanúgy a miéink is, minden hatalom a dolgozó népé. A megjelentek élénken helyeseltek. De mrlvcn nagy volt a megdöbbenésük és felháborodásuk, amikor pár nappal ez után a gyűlés után a gyűlésen megjelent munkások fenyegető levelet kaptak az üzem igazgatójától, Kollár elvtárstól, amelyben ő azt írta, hogy amennyiben a munkásság nem hagyja abba aknamunkáját, gondoskodni fog róla, hogy a lázító munkások kirepüljenek a gyárból A munkások megszégyenülten mutatták egymásnak a kapott leveleket, de egyelőre nem mertek semiféle megtorló intézkedéshez folyamodni. Ej a viszonv az igazgató és az üzem munkássága között egyre roszszabodott. Ez események után történt, hogy az Üzem azelőtti igazgatója ellen bírósági eljárás indult. Es milyen nagy volt a munkások csodálkozása, amikor arról értesültek, hogy Kollár elvtárs mentőtanúkat keres a volt igazgató felmentésére. Beszélték a műhelyekben, hogy egyes munkásokat magához hivatott Kollár éš igyekezett őket rábeszélni, hogy a bíróságon mondják azt, hogy a ,volt igazgató mindig jól bánt a munkássággal. A felháborodás még növekedett akkor, mikor a megtévedt munkásokat, akiket pénzzel és ígéretekkel rá tudott venni, hogy valljanak a volt igazgató mellett, autón vitte be a bíróságra, hogy ott tanúvallomást tegyenek. Ez az esemény kirobbantotta a nyilt harcot a munkásság haladottabb része és a gyárban meghúzódott reakciós elemek között, akiknek élén az üzem igazgatója, Kollár elvtárs állt. Az igazgatónak igen finom eszközei voltak arra, hogy megnyerje magának a munkásság nem öntudatos és befolyásolhatóbb részét. Azoknak a munkásoknak, akik vele tartottak, akkor is adott pénzjutalmakat, amikor azok csak 7—8 órát dolgoztak, viszont ugyanakkor annak, aki szemébe merte mondani az igazságot, még abban az esetben sem fizettek ki jutalmakat, ha 16 órát dolgozott is egy nap. A munkások többször látták, hogy részegen jött haza és az őt támogató sofőrök csakhamar meg nem érdemelt túlóradíjakban részesültek. Ilyen körülmények között az üzem öntudatos munkásai elhatározták, hogy küldöttséget menesztenek a járási pártszervezethez és elmendják azt, ami eddig történt. De panaszuknak semmi hatása nem lett. A járási pártszervezet kiküldött ugyan vizsgálóbizottságát, de az a bizottság nem hallgatta meg a munkásokat, hanem Kollár igazgató információit fogadta el. így történt, hogy azoknak a munkásoknak, akik a járási pártszervezethez mentek panaszra, lasanként el kellett hagyniok a gyárat. Kollár igazgató kiüldözte őket. Sőt olyan jelenetek is előfordultak, hogy az igazgató megjelent a műhelyben és hátratett kezekkel sétálva, az üstöknél dolgozó munkások előtt ígykezdett kiabálni: — Hiába is próbáltok akármit, én ellenem hiába harcoltok. Úgyis az fog történni, amit én akarok, azt már megmondtam. Aki pedigltovább is áskálódik, az kirepül innen. A munkások hallgattak és szótlanul keverték az üstökben a fortyogó lekvárt. Csak amikor az igazgató elhagyta a műhelyt, akkoj rázták az öklüket utána tehetetleneül. / A lekvárfőző üzemben dolgozott Kerekes elvtárs, a lekvárföző üzem legjobb élmunkása, aki három gyermekével egészségtelen, vizes lakásban lakott és ezért kérelmezte, hogy az üzem utaljon ki neki jobb és egészségesebb lakást az újonnan felépült üzemi lakásból. Kerekes elvtárs ismételt kérésére sem tudta a lakást megkapni, ugyanakkor, amikor az üzem egyik hivatalnoka. akinek még gyermeke sem volt, komolett fürdőszobás, cserépkályhás, kifestett lakásba költözhetett be. És az a lakás is, amit Kerekes elvtárs végre megkapott, nem volt befejezett. Neki magának kellett kimeszelnie és a szomszédokhoz kellett átjárnia mosakodni. Ilven volt a helyzet a konzervgyárban és a munkások már nem is tudták, hogy hogyan segíthetnének ezeken a Baiokon. Takács elvtárs, az üzemi bizottság elnöke, végül is megsokallta a dolgot. Amikor legközelebb összejöttek az üzemi bizottság tagjai, felszólalt: -— Elvtársak, tovább nem tűrhetjük, az igazgató, diktátori magatartását, hogy minket munkásokat semmibe vesz és olyan módszereket visz be a gyárba^ amilyenek csak a kapitalizmus idején léteztek. Én elhatároztam, hogy a járási konferencián szóvá teszem az ő viselt dolgait és kérni fogom, hogy vizsgálják ki az üzemben lévő állapotokat. Amikor Takács elvtárs a járási konferencia első nap ján az emelvényre lépett, hogy elmondja a konzervgyári eseményeket, a munkások feszült figyelemmel hallgatták beszámolóját. Tudták, hogy beszélni fog és tudták, hogy az igazgató ellen fog beszélni. Minden szavát jól eszükbe vésték és egyes kitételeknél helyeslő zúgás tört föl a munkások soraiból. — Elvtársak, azt hiszem, hogy ilyen magatartásnak, mint amilyent Kollár eltvárs, üzemünk igazgatója mutat, népi demokratikus államunkban helva nincs. Azok az idők elmúltak, amikor a gyárigazgatók lenézően és parancsolgatva beszélhettek a munkássággaL Azok az idők elmúltak, amikor a munkásság hallgatni és tűrni volt kénytelen, hogy megtarthassa falat kenyerét. Ma minden dolgozó embernek joga van a munkára és nem tűrhetjük, hogy egves emberek, ha fejükbe száll a dicsőség, visszaéljenek a kezükbe adott hatalommal. Elvtársak, azt akarjuk; hogy a mi gyárunkban történt eseményeket a járási bizottság vizsgálja ki, hogy végül is üzemünkben megnyugodjanak a kedélyek és a munkásság zavartalanul szentelhesse magát építő feladatainak. Takács elvtársat beszéde után a megjelent delegátusok felállva, nagy taps* sal köszöntötték és Takács, amikor helyére ment, útközben arra gondolt, hogy jó munkát végzett és harcát aa üzem tisztaságáért tovább folytatja mindaddig, amíg az üzemnek olyan igazgatója nem lesz, aki a munkásságért van és nem a munkásság elleii VIDOR I

STV AH