Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-13 / 88. szám, péntek

1951 április 13 UJSZO 3 A haíálrakínzott antifasiszták emlékének parancsa: az imperialista liáborűs uszítók elleni Siaro fokozása! A magaskemencék leífesifik leiadataikat A magaskemencék dolgozói Trinecben országos konferenciát tartottak, hogy értékeljék az eddigi eredményeket, kicseréljék tapasztalataikat a haladó módszerekről és eljárásokról a magaskemencék termelésénél és indítványoz­zák a szocialista munkaverseny magasabb formáinak kifejlesztését a szakma legjobb dolgozója címéért. A konferencián résztvettek Václav Havelka, a fémipari alkalmazottak szövetségének központi titkára és dr. ing. Jaroslav Jičinsky, a csehszlovák kohók főigazgatója. Bratislava, Szlovákia és az egész Köztársaság dolgozó népe szerdán, e hó 11-én ünnepélyes keretek között tartotta meg az antifasiszta foglyok nemzetközi szolidaritásának napját. ÍV k az ünnepségek hatalmas tiltako­zás jegyében folytak le s a dolgozók ezrei tömegesen elítélték az amerikai imperialisták háborús terveit és Nyu­gst-Németország felfegyverzését. Meg. mutatták, hogy a béketáborhoz tartoz­nak, melyet a győzelmes Szovjetunió és nagy Sztálin vezet. A bratislavai „csalogányvölgyi" temetőben, ahol a mathauseni kon­centrációs táborban halálra kínzott politikai foglyok nyugszanak, kegye­letes megemlékezés volt. Široký elvtárs koszorúját a halálra kínzottak sírjára Benada és Gireth elvtársak helyezték el. Az SzKP Köz­ponti Bizottságának a koszorúit Kraj­nyák és Takács elvtárs, az SzKP kerü­leti bizottságának a koszorúit Tokár és Mihalicska elvtársak helyezték el. A síremléket megkoszorúzták még a népi demokratikus konzulátusok képviselői, élükön a Szovjetunió vicekonzulával, Viszotyin elvtárssal. További koszorú­kat helyeztek ei a hadsereg, a tömeg­szervezetek, a bratislavai üzemek és iskolák küldöttei Az antifasiszta fog­lyok nemzetközi szolidaritási napja alkalmából a csalogányvölgyi temetőt sok polgár is meglátogatta, kik virág­csokrokkal emlékeztek meg a halálra gyötörtekről. A kegyeletes megemlé­kezésen az antifasiszta foglyok nevé­ben Ludovit Benada elvtárs beszélt. Beszédjében többek között ezeket mondotta: „Már hetedszer gyűltünk össze har­cosaink sírjainál, kik drága életüket áldozták a haza oltárán a harcokban, melyeket a szabadság, a haladás és a demokrácia ellenségei ellen folytattak." További beszédjében Benada elvtárs rámutatott arra, hogy ha bár rövid idő telt el harcosaink hősi halála óta, az angol-amerikai háborús uszítók a világot újból háborúba akarják sodor­ni és átvették Hitler és hordái felada­tát. Az antifasiszta foglyok nemzet­közi szolidaritásának napja megmoz­dítja az egész világot. A politikai foglyok harcos társaik sírjánál ígérik, hogy még határozottabban fognak küzdeni az új gyalázatos háború ellen, hogy harcolni fognak a béke megvé­déséért és nem engedik, hogy Nyugat­Németországban újra feléledjen a fa. sizmus és hogy Nyugat-Németország fel legyen fegyverezve. Beszéde befejező részében Benada elvtárs a halálra kínzottak sírjánál a volt politikai foglyok nevében a követ­kezőket mondotta: „Kötelezzük ma­gunkat, hogy örök időkre kéz a kéz­ben fogunk haladni a Szovjetunió nemzetei oldalán és soha sem felejt­jük el, hogy mit tett a Szovjetunió ér­tünk. A mi barátságunk a vörös hadsereg katonáinak vérével van megpecsétel­ve, kik meghozták népünknek a sza­badságot. Mi ezt a barátságot állan­dóan mélyíteni fogjuk és sohsem áruljuk el. Erről* a helyről köszönjük Sztálin elvtársnak, a hős Vörös Hadseregnek azokat az áldozatokat, melyeket értünk hozott. A Szovjetunió vezetésével harcolni fogunk a békéért, Nyugat­Németország felfegyverzése ellen, a Demokratikus Németország egyesíté­séért és a szocializmus kiépítéséért ha­zánkban." Ugyanazon az estén a bratislavai Vigadóban az antifasiszta foglyok nemzetközi szolidaritása napja alkal­mából ünnepséget rendeztek. Az ün­nepség Nyugat-Németország felfegy­verzése elleni tiltakozás és a béke megvédése jegyében folyt le. Az ün­nepségén megjelent dr. Stefan Rais miniszter, az SzKP Központi Bizott­sága képviseletében Ludovit Benada elvtárs, a Megbízottak Testületének A komáromi ifjúsági Komáromban húsvét vasárnapján a csehszlovák és magyar ifjúság talál­kozót tartott. Esett az eső, de annak ellenére nagy tömegek gyűltek össze a komáromi Dunahídnál. Az össze­gyűlt ifjúság várt, hogy üdvözölje a Magyarországról érkező több mint 500 tagú DISz-küldöttséget. Azóta három hét telt el és az elvtársak kri­tizálják e találkozó hiányos szervezé­sét és rendezését. Városunk üzemei­nek, hivatalainak dolgozói és iskoláink növendékei értesítés szerint félnyolc és félkilenc között gyülekeztek, de a vezetők mindenütt hiányoztak. Emiatt óriási tömegek vezetés nélkül hullám­zottak és ténferegtek a város utcáin. Végül a figyelem önkénytelenül a híd­ra irányult, mindenki odament, meg­érkeztek a kis iskolások, úttörők és tudomásunkra jutott, hogy a DISz­küldöttség tíz órakor érkezik. Elmúlt tfz óra, de a küldöttség tagjai nem. ér­keztek, az apró iskolások, a lelkesült tömeg bőrig ázott és didergett. Senki sem törődött a gyermekekkel és más­nap az öröm helyett néhány szülő rossz szemmel né^tt a találkozóra, mert gyermekük megbetegedett. Kés­ve érkeztek magyar DISz-vendégeink, bosszantott bennünket, mikor megtud­tuk, hogy a túlsó oldalon ők is ugyan­úgy áztak és fáztak, mint mi, mert egyenként vizsgálták át őket a hatá­ron. A reakció műve volt ez, akik meg akarták gátolni két baráti állam béke­harcos, háborúellenes tüntetését. Mi, szakszervezeti tagok ezt így gondol­juk. Lehet, hogy tévedünk, lehet, hogy a szervezetlenség oka az, hogy 6okan vállalnak funkciókat és köteles­ségüket nem teljesítik, de ezek is reakciósok. képviseletében Gireth megbízott elv­társ, az SzKP kerületi bizottsága kép­viseletében Tokár elvtárs, továbbá a népi demokratikus köztársaságok kon­zulátusainak képviselői élükön a Szov­jetunió vicekonzulával, Viszotyin elv­társsal. Az ünnepi beszédet dr. Stefan Rais miniszter mondotta. Beszéde befejezte után a megjelentek határozatot fogad­tak el, melyben elítélték Nyugat-Né­metország felfegyverzését, melyből az angol-amerikai imperialisták, a háborús uszítók katonai támaszpontot akarnak kiépíteni a Szovjetunió ellen tervezett háborúra. A határozatban elítélték a náci háborús bűnösök szabadlábra he­lyezését és felszólították az egész vi­lág antifasiszta foglyait, hogy még határozottabban és odaadóbban fokoz­zák harcukat az angol-amerikai hábo­rús uszítók ellen. Az ünnepség zárórészét kultúrmű­sor töltötte ki. találkozó visszhangja De az ifjúság lelkesedését mindez nem tudta megtörni. Megmutatták a világnak, hogy ők a szocializmus és a béketábor bátor harcosai és hogy az együttműködésben senki sem tudja őket megakadályozni. Az ifjúság tudta, hogy mindazok, akik a határőr, a baráti találkozót akadályozták, a nemzetközi reakció céljait szolgálják. Holczer László munkáslevelező, Komárom. A volt antifasiszta foglyok prágai gyűlésükön a következő határozatot hozták: Mi, Nagy-Prága polgárai, akik ápri­lis 11-én a felszabadult politikai fog­lyok szolidaritásának nemzetközi nap­ján manifesztációra összegyűltünk, a legerélyesebben tiltakozunk Nyugat­Németország újrafelfegyverzése ellen és ezzel a Németországról a jaltai és potsdami konferenciákon kötött összes nemzetközi szerződések durva megsér­tése ellen. Követeljük minden olyan akció azonnali beszüntetését, amely Nyugat­Németország újrafelfegyverzésére irá­nyul. Tiltakozunk a náci háborús bűnösök szabadonbocsátása ellen és követeljük, hogy e bűnösöket szigorúan elítéljék és érdemük szerint megbüntessék. Nyugat-Németország dolgozó népé. nek, amely ma becsülettel harcol az | »Altalában véve a magaskemencék teljesítik feladatukat, — mondotta be­vezetésül Václav Havelka központi tit­kár —, azonban megbízható támasz­pontot kell kiépíteni a többi iparágazat számára is. Meg kell jegyezni, hogy mindenekelőtt a szovjettapasztalatok tanulmányozása és a kollektívák kö­zötti versengés kifejlesztése voltak a siker okai. Ha viszatekintünk a nyers­vas termelésére a mult évben, megelé­gedéssel figyelhetjük az acéltermelés technikájának uralmáért folytatott nagy és győzelmes küzdelmet. Szükségesnek tartom néhány üzem és alkalmazottai­nak kezdeményezését kiemelni, akik nem ijednek meg az úgynevezett objek­tív okoktól és teljesítették a tervet. A magaskemencék dolgozóinak továbbra is legfontosabb feladata lesz, hogy ál­landóan kicseréljék tapasztalataikat.« Beszédének befejező részében a Szö­vetség központi titkára kifejezte azt a meggyőződését, hogy a magaskemen­cék biztosan teljesítik történelmi kül­detésüket a gottwaldi ötéves terv har­madik évében és egészen rendkívüli teljesítményeket érnek el addig az időig, míg üzembehelyezik az új ma­gaskemence-egységeket, amire még ez év végéig s a jövő év elején sor kerül. Ezután kihirdették a magaskemencék üzemközötti versenyének eredményeit. Abszolút gvőztes a královodvorszkei vasművek, amelyek 111.9 pontot értek el. A győztes üzem alkalmazottai kül­újrafelfegyverzés, a fasizmus felújí­tása ellen, a békesze rető Németorszá­gért, teljes szabadságot követelünk. Szolidaritásunkat nyilvánítjuk Né­metország dolgozó népével és köve­teljük az egységes és demokratikus Németország megalakítását, ami Euró. pa békéjének legjobb biztosítéka. Szolidaritásunkat nyilvánítjuk Spa­nyolország. Görögország, Korea, Viet. nam harcoló népével és a többi gyar­mati nemzetekkel, amelyek szabadsá­gukért harcolnak. A náci gyüjtőtáborokban halálra kínzott testvérek emlékéhez hűen ígér­jük, hogy mindent megteszünk a tar­tós béke győzelmének megvédésére az egész világon. A mi jelszónk: Békeharcra fel Sztá­linnal és Gottwalddall Harcra fel Nyu­gat-Németország újrafelfegyverzése ellen! döttségének átadták a tájékoztatás­ügyi miniszter vándorzászlaját. Dr. ing. Jaroslav Jicsinszky, a cseh­szlovák kohók főigazgatója, műszaki beszámolót tartott, amelyben rámuta­tott a terv nemteljesítésének okaira az egyes üzemekben és részletesen fog­lalkozott a magaskemencék dolgozói további sikeres munkájának lehetősé­gével. A konferencia résztvevői vitájuk so­rán foglalkoztak a magaskemencék nyersvas-termelésének emelésével. Ez az emelés a legjobb magaskemence­dolgozó címéért folytatott versen/ ki­méi yítésével, a műszaki fejlettség eme­lésével s a szovjet sztahanovisták mód­szereinek és tapasztalatainak állandó tanulmányozásával érhető el. Az egyes üzemek teljesítményei. A tisovcei vasművekben az üzem keretén belüli versennyel 993 tonna kokszot takarítottak meg 873.000 ko­na értékben. Ebben a versenyben az üzem alkalmazottai fokozni fogják tö­rekvésüket, hogy ismét elnyerjék a vándorzászlót. A královodvorszkei vasművekben a munkát még jobban megszervezik és így teljesítik e konferencia tiszte­letére vállalt kötelezettségeket, — minden nehézség ellenére határidőn belül elvégzik a 18*százalékkal emelt ezévi tervet. Soup, a kladnói Konyev-kohó kikül­dötte, vitafelszólalásában beszámolt arról, hogyan segítenek a fogyatékos­ságok kiküszöbölésében a CsKP üzemi szervezetei. Hangsúlyozta, hogy külö­nösen azok a tízes-csoportok járnak ebben elől, amelyek közvetlenül a munkahelyeken tartott gyűléseiken rá­mutatnak az összes fogyatékosságok­ra, amelyekről azután a taggyűlése­ken tárgyalnak. így elérték azt, hogy a terv teljesítése mindenekelőtt az üzem összes kommunistáinak szív­ügyévé vált. Alapvető sikereket értek el a nyersvas termelésében a kladnói magaskemence dolgozói azzal is, hogy üzemükben kiszélesítették a munka­versenyt. A magaskemencék beren­dezése felett a lakatosok vállaltak védnökséget és ha gépzavar áll be, mindjárt munkához látnak, a zavar ki­küszöbölésére. Védnökségüket lelki­ismeretesen látják el, például egy nap alatt ugyanolyan sikert értek el, mint eddig a javítók egész csoportja 25 nap alatt. Jan Fojko olvasztár a trineci Molo­tov-vasművekből, a vita befejező ré­szében bejelentette, hogy a 4. számú kemence olvasztár-kollektívja a kon­ferencia tiszteletére gyorsolvasztást végzett öt óra alatt, úgyhogy napi tervét 163.5 százalékban teljesítette. A volt antifasiszta foglyok prágai gyűlésének határozata /Q járási konferencia elé viszem... A konzervgyár új igazgatót kapott, így kiállásra egész szépen mutatott. Magas, erős fekete ember volt és az üzemi gyűlésen, amelyet megérkezése után összehívtak, jól beszélt. A mun­kások élvezettel hallgatták Az új igaz­gató arról beszélt, hogy a Párt min­den, a munkások védőbástyája és hogy ő azon lesz, hogy az üzemet kifejlesz­sze, hogy mindenben segítse a munká­sokat az ötéves terv sikeréért folytatott harcban. A kezdet hát nagyon biztató volt. Aztán egyszer egyik reggel, amikor a munkások bejöttek a gyárba dolgoz­ni, csodálkozva álltak meg a faliújság előtt. Mi történik itt? A faliújság előtt egyre nagyobb csoportok álltak meg és a hátul állók nyújtogatták nyakukat, hogy ők is bepillanthassanak a fekete táblára függesztett írásba Az első so­rokban állók hangos felkiáltással ad­tak kifejezést nemtetszésüknek Az igazgató Kollár elvtárs azt írta cikké­ben, hogy a munkásság nem dolgozik jól, hogy a pártszervezet sem teljesíti feladatát, csak ő, az igazgató az egyet­len, aki dolgozik. Ez mégis csak hallat­lm kiáltott fel az első sorban álló Kiss János, aki a legjobb élmunká­sok közé tartozik az üzemben és aki mö­gött hosszú munkásmozgalmi mult áll, hogy ő csinál mindent itt az ütemben. Nem is imeri jól az üzem pártmunká­sainak nehézségeit és mégis hozzá mer szólni ehhez a kérdéshez Hiszen nem volt még egyetlen egy gyűlésünkön sem. A munkások felháborodottan csóvál­gatták fejüket és a munkahelyeiken is zsongtak, mint egy felbolygatott méh­kas A kedélyek csak nehezen nyugod­tak meg. Ez volt az első támadás a munkásság, különösen pedig haladó­szellemű része ellen. Aztán észrevették, hogy sem az üzembizottságot, sem a pártszervezetet nem tartja tiszteletben, nem közli velük elhatározásait és így a párttagok csak már mindig kész té­nyekről értesültek. Amikor Takács elv­társ, az üzmei pártszervezet elnöke kér­dőre vonta Kollár igazgatót, akkor ezt a választ kapta: — A nemzeti vállalatok szervezési szabályzata szerint többé már nem szá­mít sem az üzemi bizottság, sem a párt­szerevezet, hanem minden hatalom az üzem igazgatóját illeti meg Ezért en­gem senki sem vonhat felelősségre, azt teszem, amit akarok és cselekedeteim­ről nem tartozom számot adni. Amikor ezt a választ az üzemi bi­zottság többi tagjainak megvitték, a felháborodás elemi erővel tört ki. Takács elvtárs, az üzemi bizottság elnöke, az egyik gyűlésükön meg is mondotta: — Elvtársak, az üzem öntudatos, ha­ladó szellemű munkásságának fel kell vennie a harcot az igazgató diktátori hajlamai ellen. Azok az idők elmúl­lak, amikor az igazgatók ilyen hangon beszélhettek a munkássággal. Elvégre a gyárak ugyanúgy a miéink is, min­den hatalom a dolgozó népé. A megje­lentek élénken helyeseltek. De mrlvcn nagy volt a megdöbbené­sük és felháborodásuk, amikor pár nap­pal ez után a gyűlés után a gyűlésen megjelent munkások fenyegető levelet kaptak az üzem igazgatójától, Kollár elvtárstól, amelyben ő azt írta, hogy amennyiben a munkásság nem hagyja abba aknamunkáját, gondoskodni fog róla, hogy a lázító munkások kirepülje­nek a gyárból A munkások megszé­gyenülten mutatták egymásnak a ka­pott leveleket, de egyelőre nem mertek semiféle megtorló intézkedéshez folya­modni. Ej a viszonv az igazgató és az üzem munkássága között egyre rosz­szabodott. Ez események után történt, hogy az Üzem azelőtti igazgatója ellen bírósá­gi eljárás indult. Es milyen nagy volt a munkások csodálkozása, amikor ar­ról értesültek, hogy Kollár elvtárs mentőtanúkat keres a volt igazgató felmentésére. Beszélték a műhelyekben, hogy egyes munkásokat magához hiva­tott Kollár éš igyekezett őket rábeszél­ni, hogy a bíróságon mondják azt, hogy a ,volt igazgató mindig jól bánt a mun­kássággal. A felháborodás még növeke­dett akkor, mikor a megtévedt munká­sokat, akiket pénzzel és ígéretekkel rá tudott venni, hogy valljanak a volt igazgató mellett, autón vitte be a bí­róságra, hogy ott tanúvallomást tegye­nek. Ez az esemény kirobbantotta a nyilt harcot a munkásság haladottabb része és a gyárban meghúzódott reak­ciós elemek között, akiknek élén az üzem igazgatója, Kollár elvtárs állt. Az igazgatónak igen finom eszközei voltak arra, hogy megnyerje magának a munkásság nem öntudatos és befo­lyásolhatóbb részét. Azoknak a mun­kásoknak, akik vele tartottak, akkor is adott pénzjutalmakat, amikor azok csak 7—8 órát dolgoztak, viszont ugyanakkor annak, aki szemébe merte mondani az igazságot, még abban az esetben sem fizettek ki jutalmakat, ha 16 órát dolgozott is egy nap. A mun­kások többször látták, hogy részegen jött haza és az őt támogató sofőrök csakhamar meg nem érdemelt túlóradí­jakban részesültek. Ilyen körülmények között az üzem öntudatos munkásai elhatározták, hogy küldöttséget menesztenek a járási párt­szervezethez és elmendják azt, ami eddig történt. De panaszuknak semmi hatása nem lett. A járási pártszervezet kiküldött ugyan vizsgálóbizottságát, de az a bizottság nem hallgatta meg a munkásokat, hanem Kollár igazgató információit fogadta el. így történt, hogy azoknak a munkásoknak, akik a járási pártszervezethez mentek panasz­ra, lasanként el kellett hagyniok a gyá­rat. Kollár igazgató kiüldözte őket. Sőt olyan jelenetek is előfordultak, hogy az igazgató megjelent a műhely­ben és hátratett kezekkel sétálva, az üstöknél dolgozó munkások előtt így­kezdett kiabálni: — Hiába is próbáltok akármit, én ellenem hiába harcoltok. Úgyis az fog történni, amit én akarok, azt már meg­mondtam. Aki pedigltovább is áskáló­dik, az kirepül innen. A munkások hallgattak és szótlanul keverték az üstökben a fortyogó lek­várt. Csak amikor az igazgató elhagy­ta a műhelyt, akkoj rázták az öklüket utána tehetetleneül. / A lekvárfőző üzemben dolgozott Ke­rekes elvtárs, a lekvárföző üzem leg­jobb élmunkása, aki három gyermeké­vel egészségtelen, vizes lakásban la­kott és ezért kérelmezte, hogy az üzem utaljon ki neki jobb és egészségesebb lakást az újonnan felépült üzemi lakás­ból. Kerekes elvtárs ismételt kérésére sem tudta a lakást megkapni, ugyan­akkor, amikor az üzem egyik hivatal­noka. akinek még gyermeke sem volt, komolett fürdőszobás, cserépkályhás, kifestett lakásba költözhetett be. És az a lakás is, amit Kerekes elvtárs végre megkapott, nem volt befejezett. Neki magának kellett kimeszelnie és a szom­szédokhoz kellett átjárnia mosakodni. Ilven volt a helyzet a konzervgyár­ban és a munkások már nem is tudták, hogy hogyan segíthetnének ezeken a Baiokon. Takács elvtárs, az üzemi bizottság elnöke, végül is megsokallta a dolgot. Amikor legközelebb összejöttek az üze­mi bizottság tagjai, felszólalt: -— Elvtársak, tovább nem tűrhetjük, az igazgató, diktátori magatartását, hogy minket munkásokat semmibe vesz és olyan módszereket visz be a gyárba^ amilyenek csak a kapitalizmus idején léteztek. Én elhatároztam, hogy a já­rási konferencián szóvá teszem az ő vi­selt dolgait és kérni fogom, hogy vizs­gálják ki az üzemben lévő állapotokat. Amikor Takács elvtárs a járási kon­ferencia első nap ján az emelvényre lé­pett, hogy elmondja a konzervgyári ese­ményeket, a munkások feszült figyelem­mel hallgatták beszámolóját. Tudták, hogy beszélni fog és tudták, hogy az igazgató ellen fog beszélni. Minden szavát jól eszükbe vésték és egyes kité­teleknél helyeslő zúgás tört föl a mun­kások soraiból. — Elvtársak, azt hiszem, hogy ilyen magatartásnak, mint amilyent Kollár eltvárs, üzemünk igazgatója mutat, né­pi demokratikus államunkban helva nincs. Azok az idők elmúltak, amikor a gyárigazgatók lenézően és parancsol­gatva beszélhettek a munkássággaL Azok az idők elmúltak, amikor a mun­kásság hallgatni és tűrni volt kényte­len, hogy megtarthassa falat kenyerét. Ma minden dolgozó embernek joga van a munkára és nem tűrhetjük, hogy egves emberek, ha fejükbe száll a di­csőség, visszaéljenek a kezükbe adott hatalommal. Elvtársak, azt akarjuk; hogy a mi gyárunkban történt esemé­nyeket a járási bizottság vizsgálja ki, hogy végül is üzemünkben megnyu­godjanak a kedélyek és a munkásság zavartalanul szentelhesse magát építő feladatainak. Takács elvtársat beszéde után a meg­jelent delegátusok felállva, nagy taps* sal köszöntötték és Takács, amikor he­lyére ment, útközben arra gondolt, hogy jó munkát végzett és harcát aa üzem tisztaságáért tovább folytatja mindaddig, amíg az üzemnek olyan igazgatója nem lesz, aki a munkás­ságért van és nem a munkásság elleii VIDOR I STV AH

Next

/
Thumbnails
Contents