Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)
1951-04-13 / 88. szám, péntek
II J SZÖ 1951 április 13 Sa.ng.kAfi ta pusztaiatok A repülőgép ablakain keresztül figyelik az utasok a felszabadult Kína tá\ait. Percről percre új területek tűnnek fel. Felülről a hatalmas végtelenbefutó rizsföldek egyetlen nagy barna földtábla képét nyújtják, amelyen egyre több apró pont mozog. A szemlélődő inkább tudja, mint sejti, hogy ezek az apró pontok a földeken dolgozó felszabadult kínai parasztok, akik most már a magukén szántának, vetnek és aratnak. Tükörsima betonúton száguld az autó. így egész közelről megfigyelhetők a négyszögekre hasított rizsföldeken dolgozó parasztok. A földek végében sorakozó, rizsszalmával fedett parasztházak sorra elmaradnak. A falvakat, településeket magunk mögött hagyva, a látóhatáron egyszerre felbukkan Sanghaj városa. Sanghaj — a világ egyik legnagyobb kikötője Kína gazdasági központja. Itt összpontosul az ország gazdasági ereje, a nagyipar, de a behozatal és kivitel forgalma is. Sanghajban mindig sok külföldi tartózkodott. A könnyű zsákmány reményében tömegesen tódultak ide az imperialista országok kereskedői, panamázói és üzletemberei. Amíg ez a pénzhajhászó külföldi kereskedőréteg a fővárosban felhőkarcolókat épített, addig a kínai munkások egyre messzebb távolodtak a belvárostól, a külváros nyomorúságos kunyhóiba. Száz- és százezer sangháji proletárnak nem volt hajléka és a »dzsunká«-nak nevezett hosszú, keskeny, szalmatetővel fedett csónakokban lakott. Többezer ilyen dzsunka himbálódzott a Huan-jo és a Szudzsau-krik sárga vizén. Ennyit a város rtiultjáról. A felszabadulás után a népi kormány megváltoztatta ezt a helyzetet s ma már az égnek törő felhőkarcolókat munkások lakják. Az »úszó Sanghájt lakói a városból megszökött Kuomintang-hivatalnokok épületeiben találtak lakást. Jó életkörülmények között, az új, szabad élet kiépítésén fáradoznak már a tegnap még hajléktalan proletárok. A gyárlátogatások még világosabban tárják fel a szembetűnő változást, amely a felszabadulás óta végbement a kínai nép életében. Az egyik sangháji textilgyár homlokzatán tűzvörös, kék és sárga transzparensek. A műhelyben a gyár egyik régi munkásnője, LuSzun így válaszolt kérdésünkre: — Csang-Kai-Sek bandája a viszszavonuláskor magával akarta vinni az egész gyár felszerelését. De mi megvédtük a gyárat. A múltban csak annyit dolgoztam, amennyit a tulajdonos megkövetelt. Mindegy volt számomra, mennyi selymet gyártok. Ma már a nép számára szövöm a selymet. Megváltoztak a munkafeltételeink, a dolgozók üzemében csak kedvvel lehet dolgozni. Gyárunkat a legkorszerűbb berendezésekkel, ventilátorokkal látták el, hogy a munka legjobb körülményeit megteremtsék. Az egyre szaporodó szociális intézkedések napról napra megkönnyítik munkánkat. Minden sangháji munkás és munkásno szavából kicseng az a felismeres, hogy termelőmunkájuk ma egy-két tégla az új ország építésében. Erre mutatnak a termelékenység eléréséért indított munkaversenyek a gyárak egymás között folyó nemes vetélkedései. Azelőtt W—12 óra volt a napi munkaidő, ma nyolcórás műszakokban dolgoznak. Ez adta az alapot ahhoz, hogy új eljárások, új munkamódszerek bevezetésével fokozzák a munka termelékenységét. A textilgyárban 20—25 szövőgép kezelésére tértek át. A sangháji dolgozók legutóbb a nyersanyag-takarékosságért s az általános költségcsökkentésért hirdettek új versenyt a nehéziparban. A sangháji benyomások egyetlen nagy képpé szövődnek. Ez a kép eleven, erős, a valóságot — a 400 milliós Népi Kína fejlődését, virágzó életét ábrázolja. A kommunisták élenjáró szerepe a termelésben Ha megvizsgáljuk bármelyik szovjet gyár, üzem, vagy kollektíva munkáját, azt látjuk, h«gy egész tevékenységét, egész életét egy központ Irányítja. Olyan erő hat rá, mely lelkesíti, összeforrasztja, mozgósítja az embereket. Ez az erő a Kommunista Párti A SzK(b)P szervezeti szabályzata kimondja, hogy a Párt tagja köteles minden vonalon példátmutató magatartást tanúsítani. Elsajátítani munkájának technikáját és állandóan továbbfejleszteni szakképzettségét. A szovjet vállalatoknál dolgozó kommunisták maradéktalanul betartják a szervezeti szabályzatnak ezt az előírását. Példát mutatnak a pártonkívülieknek. teljesítik és túlteljesítik a terveket, ők a szocialista munkaverseny szervezői, harcolnak a munkafegyelem megszilár. dításáért, támogatnak és továbbfejlesztenek minden újat, mely a szovjethaza javára végzett lelkes munka közben születik. A TERMELÉS DÖNTŐ TERÜLETEIN. A novoszibirszki kámforgyár a város élenjáró vállalata. Sikerei elszakíthatatlan kapcsolatban állanak a pártszervezet munkájával. — Mikor megbízást kaptam a párt. szervezet vezetésére, — mondja a gyár pártbizottságának titkára — igyekeztem, hogy biztosítsam a Párt befolyását a termelés minden döntő részlegénéi. A pártszervezet tagjainak több mint kétharmadát áthelyeztük műhelymunkára. A komm«n :stáknak ott a helyük, ahol a munka sikerét eldöntik, ahol személyes példamutatással lehet a munkásokat vezetni, megmutatni a tömegeknek, hogyan kell a nehézségeket legyőzni. A gyárban a legfontosabb és legnehezebb szakma a készülékkezelő szakmája. Az ő munkájától függ sok tekintetben a terv teljesítése, a gyártmány minősége, a nyersanyagmegtakarítás, a gyár munkájának ütemessége. A készülék munkájának irányításához a pártveze'őség nagy csoport kommunistát küldött és így megteremtette a vállalat döntő részlegénél a Párt befolyásának feltételeit. A pártvezetőség ezen felül gondoskodott arról, hogy minden párttag és tagjelölt élharcos szerepet játsszék. A kommunisták elé azt a feladatot tűzték, hogy munkájukkal, kötelezettségeik túlteljesítésével példát mutassanak és magukkal ragadják az egész kollektívát. A gyár ettől az időtől kezdve hónapról hónapra túlteljesíti tervét — mondja a novoszibirszki kámforgyár titkára. A KOMMUNISTÁK — A TECHNIKAI HALADAS HARCOSAI. Leningrád mindig az élenjáró technika egyik legnagyobb központja volt. Ezt a szerepét továbbra is teljes mértékben megőrizte. A leningrádi bolsevikok előtt természetesen ma is az a feladat áll, hogy megtalálják az eszközeit annak, miképpen lehet a kommunizmust építő technika fejlesztését rninnéJ gyorsabban előmozdítani. Leningrád kommunistáinak kezdeményezésére a tudomány, technika művelői és a munkások, mérnökök és technikusok között, mintegy tízezer alkotó együttműködési szerződést kötöttek. A kommunisták irányításával és vezetésével komplex-brigádok alakultak a vállalatoknál, melyeknek kötelékében helyet foglalnak a termelés újítói, sztahanovisták, mérnökök, technikusok ós tudományos dolgozók. A komplex-brigádok kidolgozzák az új technika és technológia bevezetésével kapcsolatos gyakorlati kérdéseket. Leningrád alapfokú szervezetei, a szakszervezetek és komszomol-szervezetek segítségével széles körben népszerűsítik a termelési újítók módszereit. I. P. Karlesev, az „Ekonomajzer"gyár szerszámkészítő lakatosa egész sor újítással tökéletesítette a forgácsológépeket, s a gyár pártszervezete elérte, hogy Kartesev találmányát átvették a gyár összes műhelyei. A SZOCIALISTA MUNKA ÉLHARCOSAI. A Moszkva területi Pavlovo-Poszad városának 15 ezer textilgyári munkása résztvesz a szocialista munkaversenyben. A verseny első soraiban a kommunisták haladnak, akik magukkal vonják a dolgozók széles tömegeit. A leningrádi „Szkohorod'-cipőgyárban Olga Muskutova szabásznő az SzK(b)P tagja bevezette brigádjában a megtakarított bőranyagok személyes számláját. Újítását sokan követték, mintegy kétezer sztahanovisa nyitott egyéni megtakrítási számlát. Ezzel a mult év folyamán több, mint 2 millió rubel tervenfelüli megtakarítást értek el. A kommunisták aktivitása és példamutatása nyomán egyre terjednek az élenjáró módszerek a dolgozók között. Az SzK(b)P termelésben kiváló tagjait nemcsak a Szovjetunióbán, hanem külföldön is jól ismerik. Nikolaj Rosszijszkij, Alekszandr Csutkih, Pável Bikov, Fjodor Kovaljov, Vaszilij Amoszov és még sokan mások újításukkal, módszerükkel hozzájárultak ahhoz, hogy a népi demokráciák országai is az élenjáró szovjetmódszerekkel építhessék a szocializmust. A munkának ezek a kommunista hősei, a szovjetnép új fiai azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy minden igyekezetükkel és erejükkel a kommunizmusért folyó harcot szolgálják. -Qpítsd a hazát Építsd a hazád, hisz ma már a tiéd — Üsd a vasat s a mult szennyes emlékét. Szántsad a mezőt, búgó traktoron, — Új barázdák nyomán új élet oson. örködj éberen, kivívott szabadságodon, — Ez az élet már a tiéd, munkás-paraszt társadalom... A mult nyomora rajtad, fájó sebeket hagyott, — Kigúnyoltak, sanyargattak az urak, a gazdagok. A történelem kereke már nagy változást hozott, — Kelet felől új életet s békét, munkát, igazságot. A zsarnokság uralma már megdőlt, szétesett, — Nyomába a nép hatalma új életet kezdett. Beteljesült nagy költőnk büszke álma, — Szabaddá lett országunk munkássága. Szabadságán résen állva, épít, alkot — Szabad boldog s szebb holnapot. S a mult szenvedése, letűnik meggyötört arcodon, Ez az élet már a tiéd, munkás-paraszt társadalomi Farkas Kálmán. Az ismeretlen férfi ott állt zihálva, bosszúsan és zavartan. — Alig találtam meg magukat. Ebben a sötétben az ember a maga házát se találná — mondta s a havat verfgette a sapkájáról. — Ez hát a szülőotthon, ugye? — Ez — felelték. — Miről van szó, elvtárs? — Miről van szó! Egy asszony vajúdik a sikátorban. Arról van szó ... — Es maga kicsoda? — Én épp arra jártam. Az éjjeli váltásról jövök. Siessünk. Megmutatom az utat maguknak. Micsoda eset!... Megyek az utcán, az meg ott fekszik és senki sincs mellette, rajtam kívül... Én pedig nem vagyok bába. Perc múlva Irena, a szanitéc és a hírhozó már gyorsan haladtak a hóbuckák között. A sötétség sűrű volt. A házak úgy mereleztek, akár a sziklák. Sehol semmi fénysugár. Sepert a hóvihar, gomolyogtak a hópelyhek a sötétben, úgy rémlett,* mintha lopakodó alakok áttetsző, hideg, fürge árnyai suhannának át az utcán. Leültek egy hóbuckára, háttal egymásnak támaszkodtak. Finom, egyenletes, egyre erősbödő búgás közeledett. Fejüket behúzták a válluk közé. Valahol a sarok mögött vörös lángnyelv csapott fel a robbanás döreje vágott végig az utcán. Az egyik házról jégcsapok hulltak le és csengve törtek szét odalent. — iaj, csak el ne találja valami! — rebegte Irena. — Nem, ő a másik oldalon van. ott keresse — mondta a hírhozó. — Ott ni! a lámpaoszlop mögött. De én megyek. Micsoda ítéletidő! Majd le- J dönti az embert a lábáról. Irena nem sokat értett egy szülés levezetéséhez. Sokszor volt már ügyeletes szülőnők felvételénél, de most ki kellett mennie az éjszakába, ahol gránátok robbannak, megkeresni azt a vajúdó asszonyt, segíteni rajta mindenáron. Nem volt mire várni. Senki más nem jön segíteni. Szuroksötét éjszaka. <Jri nna Irta: NYIKOLAJ TYIHONOV Hóvihar, fagy, lövöldözés. Csattogva, sivítva húztak el feje fölött egymásután a gránátok. Irena egyik hóbuckától a másikig futott, vele a szanitéc; a lány meg-megállt, figyelt. Onnan, jobbfelől nyöszörgés hallatszott. Odarohantak és ahogyan az az ember mondta: a lámpaoszlop mögött, a zárt kapu tövében, szorosan a .falhoz támaszkodva egy asszony ült a hóban, Irena térdre rogyott előtte, bele a hóba. És az asszony megragadta a kezét, forró, remegő szorítással. Igen, ezt az asszonyt már késő volt a szülőotthonba szállítani: most szült. A hóban szült, vaksötét téli éjszakán, amit meg-megvilágítottak a robbanó lövedékek villanásai. Irena hátrapillantott. Olyan volt az egész, mint egy komor mese. A hó a nyakába hullt, erős széllökések csapták meg az arcát, a keze megdermedt, a szíve úgy vert izgalmában, hogy hallotta a zakatolását. Ugy rémlett, Leningrád nincs is, hanem ez itt végig vad, sötét pusztaság, ahol a téli förgeteg szánt és ellenséges lövedékek sivítanak bele a szurokszínű sűrűbe. Hiábavaló volna ezen a bezárt, megláncolt kapun kopogni, hiábavaló volna hívni valakit: az utca kihalt. Meglehet, egész reggelig lélek se megy rajta végig. Es itt, ebben a sötétben, ezen a szél ellen mindenfelől védtelen helyen új élet születik. Meg kell menteni, ki kell ragadni a hideg, a szélvihar és a harfc karmaiból, ö már nem is hallotta a lövéseket és robbanásokat. Az asszonyhoz hajolt úgy, mintha a szobában történnék az egész. Ugy, mint máskor Magasra emelte a gyereket, mintha meg akarná mutatni a sötétségbe burkolt nagy városnak. Melléhez szorította, bundájába takarta, s vitte, vitte ezt a forró, szipogó életet. Ment a havon, amelyet még nem érintett emberi láb. Mögötte, a szanitéctől támogatva, mint valami nagy, borzas madár, ott vánszorgott az asszony. Lerogyott a hóbuckákra, cserepes szája azt suttogta: „Majd én magam..." A szanitéc is kimerülve, halálos fáradtan egyre csak azt hajtogatta: „Mindjárt ott leszünk." A förgeteg csomóstul szórta arcukba a száraz havat. Valahol egy becsapódás menydörgésszerű robaja után zápor módjára omlottak az üvegcserepek. Ök csak mentek, mint akik legyőzték az éjszakát, a hóvihart, az ágyútüzet. Ha kellett volna, végigmentek volna az egész városon, magukkal hordozva ezt a kicsi új embert, aki olyan csodálatos órában jelent meg a világban. Az anya már tudta, hogy kislánya született. Néha a gyereket vivő Irena felé kinyújtotta kezét. S végül megérkeztek a szülőotthonba. És amikor az asszony már az ágyban feküdt és mindannyian ott sürgölődjek körülötte, hogy kényelmesen elhelyezzék, akkor magához hívta Irenát és szigorúan, szinte nyersen megkérdezte torc: — Hogy hívnak? — Arra miért kíváncsi? — kérdezte Irena. — Tudni akarom! — Irena vagyok. De miért kell p nevemet tudnia? — Rólad nevezem el a lányomat, hogy emlékezzék rád. Szívemből köszönöm neked. Irena! És háromszor megcsókolta. Majd a csecsemő felé fordult, azt már fehérbe pólyálták. — Irena! ... Ez neki szólt, az új Irenának. Most szólította először a nevén. És mosolygott. A szovjeí konyvposta A Szovjetunio a könyvkiadás terjedelme tekintetében is az első helyet foglalja ei a világon. Fennállása óta 90C ezer könyv jelent meg összesen 11.3 milliárdos példányszámban. Ez mindenekelőtt azt bizonyítja, hogy a szovjet könyvek, amelyeket élenjáró, haladó eszmék töltenek meg, valóban a nép érdekeit szolgálják. A dolgozók legszélesebb tömegeit tanítják, teljesen és minden irányban kielégítik a nép szellemi szükségletét, hirdetik a kommunizmus nagy eszméinek igazságát, segítenek a dolgozóknak abban, hogy elsajátíthassák a tudás minden kincsét, amelyeit az emberiség felhalmozott. A Szovjetunióban a legtöbb munkásnak és kolhozparasztnak saját könyvtára van. A könyvterjesztést a könyvkereskedelmi szervek hatalmas hálózata . intézi. A könyvesboltokon kívül gépkocsira szerelt mozgó könyvüzletek szállítják a könyveket a legtávolabbi vidékre is. S hogy a szovjet olvasók rohamosan növekvő igényeit mindenben kielégíthessék, létrehoztak egy egyedülálló országos szervezetet, a Könyvposta nevű kereskedelmi intézményt. Ide az egész Szovjetunióból befutnak a rendelések. Hogy a könyvek postai küldésére beérkező óriási számú rendelést pontosan teljesíthessék, Moszkvában 18 külön könyvesboltot jelöltek ki, amelyek kizárólag a postai rendelések lebonyolításával foglalkoznak. Hogyan működik a Könyvposta? ír például Andrijas kolhozparaszt a vinyicai területen lévő Britavka faluból: „Egyszerű paraszt agyok, falun élek, 50 éves elmultam, de tovább is érdekel minden újdonság. Kérem küldjék meg nekem Herzen könyvét: „Levelek a t.rmészet tanulmányozásáról", továbbá Turganyev: „Rugyin" című regényét és az „Idegen szavak szótárát". Egyben kérem tájékoztassanak, milyen könyvek kaphatók önöknél mezőgazdasági kérdésekről, zenéről és képzőművészetről". A Könyvposta pontosan teljesítette Andrijas kolhozparaszt rendelését. Átnéztük a Könyvposta kimutatásait. A legtöbb rendelés Lenin és Sztálin műveire, filozófiai, politikai, gazdaságtani, történelmi, technikai és mezőgazdasági könyvekre érkezik. De igen nagy számban fut be rendelés szépirodalmi művekre, pedagógia-módszertani segédkönyvekre, a legkülönbözőbb' kézikönyvekre, könyvelési és kereskedelmi kiadványokra. A szovjetemberek, akik ezer és ezer kilométer távolságban élnek hazájuk fővárosától, a központtól, figyelemmel kísérik a szovjet és külföldi irodalom minden újdonságát A könyvhöz úgy fordulnak, mint baráthoz, tanácsadóhoz. A könyv tanítja meg őket arra, hogyan éljenek és dolgozzanak, hogy harcoljanak és győzzenek. Naponként százával érkeznek levelek a könyvposta irodájába, amelyek meleg szavakkal mondanak köszönetet a kért könyvek megküldéséért. A postai rendelések száma évről-évre növekszik. 1947-ben 81 ezer rendelés futott be, összesen 722 ezer könyvre. 1948-ban a rendelések száma 151 ezerre növekedett, a mult évben pedig ez a szám is megkétszereződött: 350 ezer rendelés érkezett. A postán megküldött könyvek száma 1949-ben 1 millió 84 ezer volt, ez év első negyedében pedig a Könyvposta 444 ezer kötetett küldött ki a rendelőknek. A könyvek iránt mutatkozó rendkívül nagy kereslet a Szovjetúnióban végbement kulturális forradalom legjobb bizonyítéka. Valóra válnak Sztálinnak a Bolsevik Párt XVIII. kongresszusán' mondott szavai: „Mi minden munkást és minden parasztot művelt és képzett emberré akarunk tenni és ezt, idővel el is érjük." A kabovkai szovjet vízműépítkezés előkészítő munkálatai nagy erővel folynak. A Dnyeper mindkét partján kutatóbrigádok működnek, a létesítendő „kahovkai tenger" fenekének talajviszonyait vizsgálják. Két ilyen kutatóbrigád két hónap alatt a rendkívül hideg idő ellenére, annyi munkát végzett, amennyinek elvégzésére a múltban 2—3 év lett volna szükséges. A brigádok munkáját nagymértékben meggyorsította az élenjáró szovjet technika.
