Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)
1951-04-11 / 86. szám, szerda
msm 1951 április 11 Villanyváros az Uszuga partján A kalynini elektrifikálási központ egyik térképe a körzet kolhozainak villamosítását ábrázolja. A hatalmas térképen különböző színű apró villanykörték világítanak. A piros égők a már üzemben lévő vízierőműveket mutatják, a zöld lámpák a most épülő, a narancsszínű lámpák pedig a legközelebbi évekre előirányzott műveket jelzik. A térképen feltüntetett területen 150-nél több folyó és patak van. Ezek közül 55 alkalmas vízierőmű építésére. — Ez például az Oszuga — mutat Iván Szergejevics Babkin, a központ főmérnöke a térképre, ahol a folyót ábrázoló, kanyargó kék vonal mentén 22 lámpa ég: 10 piros, 5 zöld, 7 pedig narancsszínű. 22 vízierőmű egy olyan folyón, amelynek hossza mindössze 160 kilométer. Ha Torzsokból Tolonszenszk irányába haladunk, két kilométerrel a »ZöId erdő« kolhoz előtt, vízcsoobogást, malomzakatolást és villamosfűrészek süvítését hallhatjuk. A folyó festőien szép, meredek partján tíznél több hatalmas, új épület emelkedik. — Ez a mi »vi!lanyvárosunk« — módja büszkén Vladimír Alekszandrovics Kononov, a »Zöld erdő« kolhoz elnöke. A »vilIanyvárosban« a zerőműtelep és a transzformátor állomás körül malmokat, raktáraka, különféle gazdasági épületeket, alkóházakat és fürdőket találunk. A villanytelep a kolhozon kívül még kilenc községet lát el árammal. 1948-ban helyezték üzembe a »Zöld erdő« kolhoz villanyvárosának turbináit. Az eröműtelep építési költségei azóta teljes egészükben megtérültek. Miután a kolhoz területe az elmúlt évben többszörösen megnagyobbodott, most szükségessé vált az erőműtelep kibővítése. — Valamennyi termelési ág fejlődésében hétméríöldes csizmával haladunk előre — mondja Alexandr Mihaljovics Szmirnov, a kolhoz párttitkára. — Itt a i ideje, hogy újabb turbinákat építsünk A »Zöld erdő* kolhoz és a környező községek valamennyi dolgozója támotnogatja az erőműtelep kibővítésének tervét, nem sajnálja a beruházásokat, mert tudja, hogy ez az összeg is hamarosan megtérül, ugyanúgy, mint az eredeti építés költsége. Az erőműtelep kibővítésének nemcsak anyagi, hanem természeti lehetősegei is biztosítva vannak. Uj tervet dolgoztak ki a szakemberek, mérnökök és technikusok, a folyó energiaszolgáltatásának növelésére. A terv lényege igen egyszerű: a folyó forrásvidékén, Markov község körzetében, ahol a mocsarak nagy területet foglalnak el, kolhozközi víztárolót létesítenek A víztárolóban többmillió köbméter vizet gyűjtenek össze, amit a mindenkori szükséghez mérten bármilyen mennyiségben lehet majd a folyóba ereszteni. Ezzel lehetővé válik, hogy a szárazabb nyári hónapok idején is elegendő víz álljon az erőműtelep rendelkezésére. Az Oszuga bővizű mellékfolyóit a kerület kolhozainak dolgozói szintén megfékezték és az energiatermelés szolgálatába állították. A Povegy folyó, amelynek hossza mindössze 90 kilométer, a manykinszki és a poszoszenkovszki erőműtelep működik. Már elkészült a vízierőmű Rilovban is, Gluhovban pedig most épül egy hasonló Ugyanilyen építkezések vannak folyamatban a partmenti többi kolhozban is. A közeljövőben már nemcsak egyes kolhozokban, hanem valamennyi kolhozban villamosenergiát alkalmaznak majd a háztartásokon kívül a termelés gépesítéséhez is. aminek rendkívül fontos szerepe lesz a kolhoz gazdasága további fejlesztésében. A Szovjetunióban a tudomány és a technika a dolgozók javát szolgál/a Vájjon lehet-e hegyet emelni, vagy folyót létesíteni ott, ahol azelőtt sem hegy, sem folyó nem volt? Bizony lehet! A Volga mentén, Kujbisev közelé' ben, például évezeredek óta áll a ma| gas Zsiguljov-hegy, meredek sziklafalai egészen a folyóig ereszkednek. Itt a hegy tövében fogják felépíteni a világ legnagyobb vízierőmüvét. Ehhez gátat "kell emelni a Volga útjába, a folyó egész szélességében. A Zsigulov-hegyet azonban nem lehet arra kényszeríteni, hogy megváltoztassa helyét és elállja a Volga útját, megállítsa a Volga áramlását. Ezt nem lehet megtenni, ezért új hegyet kell emelni: a kujbisevi gátat Ez az új hegy, a gát, a folyó fenekén keresztben fog végighúzódni és magasabb lesz egy kilencemeletes háznál. A szovjet dolgozók azt is elhatározták, hogy a Kara-Kum sivatagban, ahol jelenleg egy csepp víz sincs, "új folyót, a világ leghosszabb csatornáját létesítik. A turkeméniai főcsatorna alig lesz valamivel rövidebb a Dnyepernél, vize pedig pontosan annyi, mint amennyi a Dnyeperben hömpölyög. Öt esztendő alatt azonban a szovjetemberek nemcsak hegyeket és folyókat teremtenek, hanem tengereket is. Ilyen új tenger bukkan majd fel a Volga középső folyásánál is, amelynek hossza ötszáz kilométer lesz, majdnem annyi, mint a Moszkva és Leningrád közötti távolság. Hogyan tudnak megbirkózni a szovjeiemberek ilyen soha nem látott feladatokkal, hogyan tudnak végrehajtani ilyen óriási építkezéseket? A gépek segítségével. A szovjet tudósok és mérnökök olyan hatalmas gépeket gyártottak, amelyekhez foghatókat még soha a világon nem készítettek. Ezeket az ^ enkedelmes gépeket mindössze két-há1 rom ember irányítja, és mégis annyi munkát végeznek, mint amennyit azelőtt az emberek százai, sőt néha ezrei végeztek. Nézzük meg, miféle gépek ezek? A VILLANYHAJTASÜ FÖLDKOTRO. Hatvan megrakott teherkocsiból álld szerelvény érkezett Kujbisevbe. Egyes kocsikon hatalmas faládák, a többi vagonokon ponyva takarta a rakományt A hosszú tehervonatszerelvény egyetlen gépet hozott, egyetlen óriási teljesítményű exkavátort, amelynek elszállításához egy egész vonatra volt szükség. A nagyszámú kisebb földkotrókon kívül a kujbisevi építkezésnél ilyen exkavátor-óriások dolgoznak, emelik ki a földet és öntik bele az odaálló teherautókba és vagonokba. Ezeket az óriásgépeket a novokramatorszki Sztálin.gépgyár állítja elő. A vízözönelőtti óriási hülőszörnyeteSzovjet gépóriások gekre emlékeztető exkavátorok acélnyaka, a darú gémje fölér egy nyolcemeletes ház magasságába. A hüllő fejének helyén itt egy éles fogakkal ellátott óriási acélmarkoló van. Ez a markoló olyan hatalmas, hogy benne egy egész szobát lehetne kényelmesen berendezni. A markoló nagy erővel belemélyed a legkeményebb talajba is és egyszerre 15 köbméter földet emel ki. Ezt a hatalmas terhet az exavátor a magasba emeli és a kívánt helyre üríti. Egy ilyen óriáskotró naponta 40 hosszú vasúti szerelvényt tud földdel megrakni, mindössze két-három gépkezelőmunkás közremüdésével. A gép 58.000 acélalkatrészből áll, ezeknek együttes súlya több, mint 1000 tonna. VIZ ÉPÍTI A CSATORNAT. A Kara-Kum sivatagot átszelő turkméniai főcsatorna hossza 1100 kilométer lesz. A határozat értelmében ezt a csatornát 1500 nap alatt kell kiásni, ami _nzt jelenti, hogy majdnem egy kilométer jut egy napra. Természetesen ezt az óriási munkát sem földmunkások fogják elvégezni, hanem gépek, illetve gépek segítségével maga a víz váj majd útat magának a sivatagban. Pontosabban egy új szovjetalkotás: a szívó-kotró iszapszivattyúberendezés. Milyen ez a berendezés? Képzeljünk el egy nagy gőzöst, amelyen mindöszsze egy kis fülke van a gépkezelők és matrózok számára, az egész hajóűri és a fedélzetet pedig a legkülönfélébb gépezetek töltik meg. A gőzös lehorgonyozva áll azon a helyen, ahol az épülő csatorna kezdődik, fedélzetéről pedig hatalmas „ormányokat" bocsátanak le a folyó fenekére. Az árbocokhoz vastag, hosszú csövek vannak erősítve, amelyek átnyúlnak a partra és óriási fekete kígyóként húzódnak végig az épülő csatorna útvonala mentén. A gépész működésbe hozza a szerkezetet, mire az egyik csövön keresztül zuhogni kezd a víz a partra. Az erős zízsugár szétmállasztja, kimossa a talajt, ugyanakkor a többi csőnyúlványok felszívják a híg iszapkeveréket és a vezetékbe jutattják. Ezek a csővezetékek azután sűrített levegő segítségével a kimosott talajt a szükséges kéthárom kilométer távolságba szállítják, ahol a föld széles töltést képezve, egymás felett elhelyezkedő tömör rétegekben üllepedik le, a víz pedig visszaáramlik a folyóba. Az iszapszivattyúberendezéssel felszerelt hajó néhány óra múlva felszedi horgonyát, a saját maga ásott mederben előrehalad, mögötte pedig ottmarad az elkészült csatornardszlet magas, sima partjával. A 7. iszapkotró-berendezéseket elektromos áram hajtja. Minden ilyen gép egy nap alatt negyvenezer tonna földet, vagy homokot tud kiemelni, vagy partradobni. Ha ezt a munkát lapáttai akarnánk elvégezni, háromezer ember munkájára volna szükség. GYAR, MUNKASOK NÉLKÜL. A kujbisevi gát felépítésénél egy év alatt annyi betonozást kell elvégezni, mint amennyit a Panama-csatornánál 34 év alatt végeztek. Az egész kujbisevi vízierőmünek a felépítéséhez felhasznált betonmennyiség nagyságára jellemző, hogy abból egy méter széles és három méter magas falat lehetne építeni, amely Moszkvától az Uraiig érne. A kujbisevi gát építői percenként 24 köbméter betont fognak feldolgozni, ami azt jelenti, hogy éjjel nappal minden percben 20 tehergépkocsi betont kell szállítani számukra. Hogyan lehet ilyen rövid idő alatj olyan óriási mennyiségű betont elkészíteni? Itt a gépek sietnek a dolgozók segítségére: a szovjet tervezők megteremtették a világ legtökéletesebb önműködő betongyárait. Minden ilyen gyár sokszáz köbméter betont gyárt egy óra alatt. Az egész gyárhoz pedig mindössze 8 ember munkája szükséges: egy munkairányító, három operatőr, egy szerelő és három lakatos. Hogyan történik mindez? Az operatőr ott áll az irányító asztal előtlt, melynek lapján apró, színes lámpák vannak. Megnyomja az egyik gombot, valahol mozgásba jön a futószalag és a tartályokból az óriási mérlegre homok, zúzott kő és cement ömlik. Kigyullad egy lámpa, ez azt jelenti, hogy annyi anyag van a mérlegen, amennyi szükséges. Az operatőr most egy újabb gombot nyom meg, mire egy másik futószalag az óriási betonkeverőbe viszi az anyagot. Ujabb gomnyomás és forogni kezd az acéldob, amelyben már a szükséges mennyiségű víz is belekerül. Emberi munkával nem lehetne olyan gyorsan elvégezni mindezt, mint ez az erős gépezet végzi. A betongyár 25 másodperc alatt leméri a homokot és a cementet. 8 másodperc alatt megtölti a betonkeverőgépet és 3 perc alatt elvégzi a keverést. Az építőmunkásoknak nem kel várakozniok az elkészített betnra. Csak győzzék odaszállítani a különféle szükséges anyagot a gépekhez és elvinni a kész betont. Olyan tehergépkocsikkal, amelyeket az utcán láthatunk, itt nem boldogulna az ember. Ezért az új vízierőmű központoknál a homokot, cementet, betont és földet óriási teherbírású billenő gépkocsik szállítják. Egyetlen ilyen gépkocsira 25 tonna súlyt lehet felrakni. A szovjet gépkocsigyárak ilyen teherkocsikat készítenek az építők számára. A CSEMADOK HÍREI A CSEMADOK nyítrai kerületi aktívájának határozata Mi, a CSEMADOK nyitrai kerületének vezetősége 1951. április hó 1-én Nové Zámkyban, a CSEMADOK helyiségében tartott kerületi aktívánkon a következő határozatot hoztuk: 1. Egyetértünk a berlini munkáskonferencia határozatával és követeljük, hogy a négy nagyhatalom rňielőbb kössön békeegyezményt a tartós világbéke és- a háborúnak teljes kiküszöbölése érdekében. 2. Követeljük Nyugat-Németországnak azonnali lefegyverzését és az egységes, népi demokratikus Németországnak megvalósítását, mert az európai és egyben a világbéke megőrzésére ez az egyedüli biztosíték. 3. Követeljük a koreai háborúnak azonnali beszüntetését, az amerikai csapatoknak Koreából való azonnali kivonását és az egységes népi demokratikus Korea megalakítását. 4. Elítéljük Sling-Švermová-Clementis hazaáruló klikkjének bűnös, népellenes aknamunkáját s egyben köszönetünket fejezzük ki dicső Pártunknak, a Csehszlovákiai Kommunista Pártnak éberségéért, hogy sikerült ezeket a Pártba befurakodott aljas kémeket leleplésnie. Veliká nad Ipľomon nagy sikert aratott a CSEMADOK helyi csoportjának fiatal színigárdája. Színrehozták Moliére Duda Gyuriját. A darab olyan tetszésre talált a nép körében, hogy háromszor kellett előadni. A szereplők közül szép játékkal emelkedett ki: Csaba Bója, Sinka Béla, Cerovszky László, Kovács Irénke és Dancs László. Nagyon szép, hálás munkát végeztek a rendezők is: Gálik tanító, Köleta József, Dancs Antal. DANCS LÁSZLÓ, titkár, Veliká nad Ipľom. > Wt M Mt M»>M»HMH»M>H HI M IWMWW Igyunk Szántól, 8zalvátor, Tátraés Lenka természetes asztali ásványvizet. Gyomor. é9 bélmegbetegedéseket gyógyít a Clgelka és Baldovszká ásványvíz. A gyomor-, bél-, vese. és epebajokra kitűnő orvosság a Fátra gyógy ásványvíz. Bélmegbetegedése, ket és a hólyagvezetékek megbetegedését a brusznól és baldovl ásványvíz gyógyítja. £gy leány brigád lö A évi el e A CSEMADOK központi titkár- j • ága új helyiségekbe költözött és | •íme: Bratisláv;, til Červenej Ar- j mády 38 sz. Telefonszám a régi (335—96.) j MWMMWWWMWMHHWmWHWHW ÜJ SZO, a Csehszlovákia) magyai dolgozók napilapja Szerkesztőség ép Kiadóhivatal- Bratislava, Jesenského 8 sz. Telefon: szerkesztőség 262-77 és 347 16. kiadóhivatal 262-7T Kő ép feleiösszerkesztő: Lőrincz Gyula Keladí és irányító postahivatal: Bratislava n. Nyomja és kiadja a Prav da Nemzeti Vállalat Bratislava. Kéziratokat nem adunk vissza Előfizetés 1 évre 540 % *vre 270—, M évre 135 , 1 hónapra 45.— Kčs. A hetilap (csütörtöki szá.m) előfizetése 1 évre 150— % évre 75.—, % évre 40.— Kčs A ICEPESKONYV előfizetése egy évre NÉP NAPTAR-ral együtt 100 Kés. Zdenka és Libusa nemrég töltötték be huszadik életévüket. Fiatalok, vidámak s ha kell, nagyon komoíyak is tudnak lenni. Még tavaly augusztusban történt. A váltás után egymásba karolva nevetgélve hagyták el az üzemet. A nap forrón tűzött. Nem volt hazamenő kedvük. Osztrava utcáit rótták. Az egyik nagy üzletház előtt megálltak. — Látod, — mondja barátnőjének Kőhr Zdena, — azelőtt itt dolgoztam, elárusító voltam ... Szvoboda Libusa, hogy ne maradjon szégyenben, azonnal hozzátette: — Én meg Prágából jöttem ide, mint brigádos, „Osztravszko" kiépítésére ... S itt is maradok, megtetszett a gyári munka .. Mind a ketten munkásnők lettek. Akkor még egyszerű szériamunkán dolgoztak a vítkovicei Klement Gottwald vasművek szerszámgép üzemében. Tovább mentek: Beszélgettek. Nézték a kirakatokat... De gondolataikban valahogy nem tudtak szabadulni az üzemtől. Az egyszerű széria-munka nem elégítette ki őket. Az Ifjúsági Szövetség tagjai viltak. Többet kell cselekedniük. — Valamit tennünk kell, hogy előbbre jussunk. — mondogatták. A nyúlánk, karcsútermetű s állandóan mosolygó Zdena mély, barna szeme hirtelen felragyogott. Fürgén az egyik könyvesbolt kirakata előtt termett. — Nagyon szeretem a könyveket, — szólt oda Libusának, — sok könyvet kell még elolvasnom, meg akarom szerezni a Fucsík-jelvényt. S együtt kezdték nézegetni a könyveket. Vásárlásra most nem gondolhattak. Kifizetés előtt voltak. Könyvre most nem igen telt volna. Tekintetük egyszerre csak megakadt egy brosúrán: „Anna Kuznecová: Egy évvel előre dolgozunk," — Te, ezt a brosúrát meg kellene venni, — mondta Libusa. Bementek s kérték a brosúrát. Fellapozták és olvasták az előszót: — Az eredeti oroszból fordított brc«úra, melyet olvasónk most kézhez kap, a szerzőnek. Anna Kuzneeovának életrajzát tartalmazza, aki a moszkvai autóüzem komszomolista-ifjúsági brigád vezetője. Kuznecová elvtársnő világosan megmutatja, hogy a Párt és a szakszervezet mellett milyen nagy feladata van az ifjúsági szervezetnek is a dolgozók kezdeményezésének kifejlesztésében S ez a brosúra főleg az ifjúsághoz szól, hisszük, hogy ifjúságunk sok jó lehetőséget talál benne ahhoz, hogy munkáját jobban végezze, mint eddig... — Te, ezt meg kellene vennünk a lányoknak is. Ebből sokat tanulhatunk! — ujjongott fel Libusa. — Van annyi pénzünk? Ketten valahogy összeszedték a nyolcvan koronát és boldogan jöttek ki az üzletből kezükben a tíz brosúrával. Otthon áttanulmányozták Kuznecová írását Végre alapot találtak tevékenyebb munka kifejtésére. De hoSzövetség tagjai voltak. Többet kell keresniök, ahol úgy dolgozhatnának, mint Kuznecováék ... A két lelkes, fiatal leány a brigád tagjainak toborzásához látott. Csak öntudatos lányokat akartak a csoportban. Sok múlik ám ezen a brigádon. Erőseknek kell lenniök, hogy szégyent ne valljanak s ne mutogassanak rájuk rosszindulatúan az emberek. Jövendő .munkatársaiknak odaadták a brosúrákat. Majd beszélgettek velük. Tudták, hogy vannak olyanok, akik egyszermásszor példásan ledolgozzák az élmunkásváltásokat s utána újból lanyhább munkát végeznek, Nekik azonban állandóan élmunkás módon kell dolgozniok! Felvilágosították a lányokat a brigádra váró feladatokról. Majd rájuk bízták a döntést. Rajtuk kívül még nyolc leány jelentkezett a brigádba. Most már csak a munkahely kérdése izgatta őket... Az üzemben már sokan felfigyeltek rájuk. Nem fogadták mindnyájan örömmel kezdeményezésüket. Először Ondra mérnökhöz mentek és munkahelyet kértek tőle. — Keressetek magatoknak és én engedélyezem, — hangzott a válasz. Ondra mérnök nem bízott bennük. A lányok a műszerész-műhely vezetőmérnökéhez fordultak, aki szintén bir zalmatlanul fogadta őket. Kötelességből azonban végigvezette a két lányt a műhelyen. — Itt csak tanoncok tanulhatnak, ez nem leányoknak való munka! — mondta nekik. Majd hozzájuk csatlakozott egy munkásnő is, aki az üzem-tanács tagja volt. — Mond, dolgozhatna itt tíz lány? — kérdezte tőle a mérnök. — Nem! — hangzott a rideg felelet. — Ja, ti vagytok azok, akik szilárdítani akarjátok a normákat?! Itt is elutasították őket. Majd egy másik műhelyben, ahol csak hórizontkák, fúrógépek voltak, ezzel fogadták Zdenát és Libusát: „Nő nem való a darab-munkához!" — De megpróbálhatjuk, — felelték nekik. Itt kevés volt a munkaerő. Nem használták ki a gépeket. Addig csak egy váltásban dolgoztak. "Végre helyet taláňak és bejelentették. Tizennégy napig hiába vártak az engedélyre, hogy megkezdhessék a munkát. Akkor aztán a Párt és i\ CsISz járási bizottságainak közbenjárására sikerült elérniök, amit akartak. — Tfz leány bolondul a dicsőség után! — hallották sokszor az idősebb dolgozóktól. De nem tudták őket megtörni ezek az előítéletek. Hittek célkitűzésükben! Hittek Kuznecovábanl Valamennyien eljártak a műszaki alapismeretek iskoláztatására. Érdeklődéssel foglalkoztak a tananyaggal, a fémek megdolgozásával, a rajzok olvasásával, a szerszámok megismerésével, a kések élesítésével, stb. Vrba elvtárs, a kikészítő vezető mestere, szeretettel fogadta őket. Azonban az ott dolgozó régebbi munkások nevettek rajtuk és várták, mikor mondja Zdena: „abbahagyunk mindent és menekülünk innen". ötös csoportban, két váltásban kezdtek dolgozni. Öt CsISz zászlócskát kaptak, mint az első sz&vetségiifjúsági brigád az üzemben. Mnjd jöttek az újságírók és szenzációs cikkekben számoltak be róluk. „Leányok a fúrógépek mellett!" s még hozzátették, hogy selejt nélkül sé 104 százalékos teljesítménnyel dolgoznak. Az emberek újból nevettek rajtuk és gúnyolódva a „ČSzM" zászlókra mutogattak. Mondották, hogy azt jelenti: „Čestné styky s Moralíkem." (Becsületes viszony Moralikkal.) Tudniillik Moralík elvtárshoz kerültek innen is a selejtek. Zdena és Libusa azonban nem adták meg magukat. Szilárdan kitartottak és biztatták a brigád tagjait. Nem szabad szégyent vallaniokl Két oktatójuk volt, Tilecsek és Kánja. Kánya könnyelműen vette feladatát. „Egy milliméter nem számít" — mondogatta sokszor. így aztán nem lehet tanítani. A fiatal Kánya kicserélését kérték. Hruzík elvtárs jött ezután hozzájuk. Régi, tapasztalt munkás. Már tizenöt éve dolgozik az üzemben. Gondosan magyarázza nekik a munkamenetet. Miért kell ez vagy az a szerszám ... Egyes dolgozók élces megjegyzése! azért nyomokat hagytak a lányokban,
