Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)
1951-04-11 / 86. szám, szerda
1951 április 11 y j sí® Assáäev könyve buzdítja az építőket így késsül a „Május elseje" vasútvonal Busa és Potor kösiitt Közeledik a május elseje, a munkások ezrei vállalnak új kötelezettségeket, normaszilárdítást és nyújtanak be újítójavaslatokat, hogy a dolgozók ünnepét úgy ünnepeljék, hogy azzal a békét is szilárdítsák, Üj gyárak, vasutak épülnek szerte az országban. Ahol eddig nem volt semm fejlődés, ott a mi kormányunk gondoskodásából, munkáskezek erejéből épül vasút, bánya, hogy kenyeret, boldogságot adjon a dolgozóknak. Potor és Busa között épül a „Május ekeje"-vasútvonal. A munkások az idő viszontagságaival küzdve építik a vasútat. össze fog kötni minket ez t vasútvonal a népi demokratikus Magyarországgal is, hogy kicserélt árúink minél előbb eljussanak a dolgozókhoz. A Busa és Potor közötti vasútvonal a várostól távoleső falvakat is összeköti. A falvak dolgozói megértették a vasútvonal jelentőségét, mert lovakkal, kocsikkal siettek a vasútvonal építésének segítségére. A kiszellői földművesek a legrosszabb időjárásban.' sárban, vízben is kivették részüket a munkából. A „Május elseje" vasútvonal nevét a dolgozók maguk adták, mert ezzel a vasútvonallal akarják az idei májust köszönteni. A vasútvonal építésén végzett munkájuk biztosíték arra, hogy kész lesz a vasút idejében, mert itt a mérnökök és technikusok együtt dolgoznak a munkásokkal. A Párt és a szakszervezet komoly politikai és felvilágosító munkát fejt kia munkások között. A villámújságban közlik a legjobb eredményeket és azt, hogy melyik csoport maradt le. Így tudjáx a munkaversenybe bevonni a munkások széles tömegét. — A vasútvonal építésénél — mond. ja Szudicki Pál — Korabelnyiková módszerét nem tudjuk alkalmazni, mert nálunk kész anyagok vannak és már nem lehet semmi megtakar'tást elérni, meri ahol csak ehetett csökkentettük az anyagfogyasztást — Mi itt a vasútvonal építésénél — mondja Szudicki Pál — Azseajev: „Távol Moszkvától" című könyve tanításai szerint dolgozunk. Ez ad irányt és ez bíztat minket. Ahogy végigmegyünk a vasútvonalon látjuk, hogy az eredmény, amit a munkások elértek, biztos reményt nyújt arra, hogy ígéreteiket teljesítik is. Vagonok, csillék állnak a töltésen és munkásarcok mosolyognak, ahogy elindulnak megrakva főiddel. A munkások megelégedettek, nem panaszkodnak, mert munkájuk után megérdemelt fizetést kapnak. — Nehéz munkát végzünk — mondja Dobra Bertalan, — de örömmel végezzük. Ebben a csoportban minden ember, három ember normáját végzi. Minden nap 320%-ra teljesítjük a normát — mondja, s mosolyogva a csillék után mutat Kötelezettséget vállaltunk, hogy állandóan 200%-ra teljesítjük a normát, de mi nem engedünk a 320%-ból. Ezt megtartjuk, mert azt akarjuk; hogy május elsejére készen legyen a vasútvonal. Előttünk megrakott vagonokat húz a mozdony, öröm nézni, ahogy gördül a lerakott síneken, ahol egy évvel ezelőtt szántóföld, legelő volt és vadvirág virított. Ma már itt sínpár húzódik, amely sínpár foytatódik a népi demokratikus Magyarország sínpárjában. amely Szakaitól az Ipolyig tart. Egyes szakaszokon a munkások már csak a simításokat végzik. Nem messze tőlünk rakodógép ütemes zaja hallatszik. Az óriásgépet mosolygós arcú ember kezeli biztos kézzel. A vagónt a rakodógép percek alatt telerakta és már húzza is tovább a mozdony. A rakodógép kezelőjének az újabb üres vagonok megérkezéséig van egy pár perce és így beszélgetni kezdünk. Gál Istvánnak hívják. — Nem régen dolgozom a rakodógépnél — mondja —, de elég jól begyakoroltam itt is magam. Autóvezető vagyok. Azelőtt más - munkahelyen dolgoztam. Itt 370—400 köbméter földet rakok 8 óra alatt. Munkámmal meg vagyok elégedve. A fizetésem meghaladja a 8 ezer koronát. Egységes állami norma szerint fizetnek, jól keresek, nem panaszkodhatom. Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy avasútvonal május elsejére kész legyen, hogy mél'óan ünnepelhessük meg a dolgozók legszebb ünnepét. A munkások gyárakban, bányákban, mindenütt hozzájárulnak a május elseje megünnepléséhez. Itt a „Május elseje"-vasútvonalon kötelezettséget vállaltunk, hopy kész lesz május elsejére a vasútvonal A vasútvonalon végighaladva a sínrakó csoporthoz érünk. Ez 240%-ra teljesíti a tervet. Bochus András elmondja, hogy nehéz feladatot vállaltak magukra, de ha a földmunkával jól haladnak előttük előre, akkor ők munkájukkal május elsejére készen •lesznek. így nyilatkoznak minden munkahelyen, mert tisztában vannak felelősségükkel. Mert nemcsak a vasútat építik, hanem a békét és szocializmus? is hazánkban, ami meghozza dolgozóinknak szebb és boldogabb életét. Kelemen Béla. Május 1. — a békeharc ünnepe A gottwaldovi kerület do?g^zói több mint 20 millió korona megtakarítást ém k el máfus 1. tiszteletére A gottwaldovi kerület dolgozói május 1. megünneplését a béketüntetés jegyében fogják megtartani. A méltó megünnepléséről a járási májusi tanácsok gondoskodnak, amelyek mar minden járásban megalakultak. A -májusi tanácsok már a községek, üzemek és iskolák 90%-ában megalakultak. Szükséges azonban, hogy a járási májusi bizottságok többet foglalkozzanak az agitációspárok szervezésével és iskoláztatásával és a májuselőtti munkaverseny elmélyítésével. A kerület üzemeinek dolgozói kötelezettségvállalásukkal fejezik ki tiszteletüket e nagy ünnep iránt. Ezideig 2882 békefelajánlást tettek. A normák túlteljesítésére 389 szerződést kötöttek és 17 üzem kötelezte magát, hogy bevezetik a második és harmadik műszakot. A női munkaerők százalékának emelésére 65 kötelezettséget vállaltak a Lidia Korabelnyikova anyagtakarékossági módszere átvételére 122 és másfélé takarékossági célból 1022 kötelezettségvállalást adtak be, ami által 20,557.393 korona megtakarítást érnek el. 157 kötelezettségvállalás alapján brigádmunkán 24.373 órát dolgoznak le. Václav Svoboda munkamódszere átvételére két kötelezettséget vállaltak, a a normák megszilárdítására 82 szerződést, a munka jobb megszervezésére 35 szerződést s a minőség megjavítására, a teljesítmény emelésére 27 kötelezettséget vállaltak. Kedves elvtársnők és elvtársak! Rohamosan közeledik a munkásság legnagyobb ünnepe, május elseje, hz a munkásosztály legnagyobb ünnepe, amikor is minden dolgozó szabadon felvonul a városokban és községekben Azért hangsúlyozom, hogy szabadon, mert ma már nem kell félni, hogy megzavarják ünnepünket. Igen, voltak idők, amikor május elsejére a dolgozók kénytelenek voltak a kertek alatt gyülekezni és a felvonulás alatt attól kellett tartani, hogy szétzavarják őket. Mégis azokban az időkben is a kapitalista rendszer idején mindig megünnepeltük május elsejét. Ez évben május elsejei ünnepségünkön mi mindannyian a béke mellett fogunk tüntetni. Megmutatjuk az imperialistáknak, hogy résen vagyunk, hiába igyekeznek szabadságunkra törni. Ezen az ünnepen gondolni fogunk azokra, akik még a kapitalisták rabigája alatt nyögnek, gondolni fogunk koreai testvéreinkre, akik szabadságukért küzdenek. Mi jól tudjuk, hogy mit jelent az, hogy míg mi népi demokratikus Csehszlovákiánkban békésen ünnepeljük majd máj.us elsejét, addig Koreában testvéreink vére ömlik a szabadságért. Május elseje minket éberségre is tanít, mert tudjuk, hogy az osztályharc nem szűnik meg, hanem ellenkezőleg, élesedik, mert tudjuk, hogy még nálunk is dolgozik a reakció, az imperialisták bérencei. akik nyugodt, békés munkánk ellen törnek. Mi május 1-én, ezen a nagy napon is bebizonyítjuk, hogy szabadságunkat mennyire értékeljük, hogy szabadságunkért és a békéért harcolni is tudunk. Ferencz István munkáslevelezS, Füleki Drevoindustria. Jobban kapcsolódjunk be a politikai munkába Azelőtt csak nagyobb városokban volt, ma nálunk is közlekedik az autóbusz. A kora reggeli órákban a dolgozókat, a munkásokat szállítja munkahelyükre, megkönnyítve így az üzembe jutást. Az iskolásgyerekek is autóbusszal mennek az iskolába. Es ez a tény is elgondolkoztatja az embert. Máskép volt ez azelőtt. A távolabb lakó szegény szülők gyermekei fáradtan baktattak a hosszé úton. A legrosszabb időjárásban, rossz lábbeliben Sokszor előfordult akkor az iskolában, hogy társaink hiányoztak, mivel nem volt télikabátjuk, nem volt cipőjük. Akkoriban a szociális kérdéseket úgy oldották meg«, hogy gyűjtéseket rendeztek egyes »kegyes urak« és aztán néhány koronát nagykegyesen kiosztottak. Persze ezzel nem segítettek a nyomoron. Hányszor láttunk a teli kirakatok előtt fázó, reszkető, rongyos, vékony ruhácskájú, rosszcipőjű gyerekeket Ilyen és hasonló esetek számtalanját figyelhettük 'meg. Ez már mind a múlté. Jött 1945, a szovjet hadsereg felszabadított minket, majd 1948 februárja érkezett el, amikor a munkásosztály megszilárdította a hatalmat. Minden megváltozott Munkánk nvomán megszűnt a nyomor. A jólét köszöntött be. És napról napra látjuk, hogy ez az ország, ez a rendszer gondoskodik a dolgozókról. Vannak köztünk olyanok is, akik már elfeledkeztek arról, hogy a múltban munkanélküliek voltak, nyomorogtak, hogy életük nem volt életnek nevezhető. Vannak olyanok, akik csak a hibákat látják, követelödznek és nem látják helyesen a távlatot, nem látiák tisztán a mult és a jelen közti óriási különbséget. Pártunk és Gottwald elvtárs kijelölték az utat és nekünk kötelességünk a szocializmus felé haladó úton minden feladatot pontosan teljesíteni. Ezért kell mindannyiunknak még jobban bekapcsolódnunk a szakszervezet életébe, a tömegszervezetek és főként Pártunk munkájába. Ebben a munkában aktívabban kell résztvennünk, mert sajnos, gyakran felmerülő jelenség az, hogy míg az üléseken a hallgatóság csendben ül és nem vesz részt a vitában, addig, amikor vége az ülésnek, kint megkezdődik a kritika. Ebben ugyan az utóbbi időben javulás pnutatkozik, de ez még nem elég. Még jobban kell tudatosítanunk, hogy ennek az országnak, mi dolgozók vagyunk a gazdái. Holczer László munkáslevelező, Komárom, körzeti műhely. Mit adott nekem a szakpolitikái tanfolyam akik mindössze 16—20 évesek. A 17 éves Szedlácskovára annyira hatottak az ijesztgetések, hogy elment az irodába dolgozni. Zdenáék utána mentek. A brigád nem bomolhat fel! És meggyőzték őt. Szedlácskova visszatért a brigádba és lelkesen dolgozik tovább. A brigád tagjait nevelniök kellett, hogy mindig összetartó kollektívumot tudjanak alkotni. Dosztalova Libusa egy illatszertárból jött hozzájuk. Kvicsalova azelőtt varróleány volt. Klimkova Kvetáról azt beszélték, hogy lusta és túlságosan szereti a betegsegélyzőt igénybe venni Wolfova pedig inkább a CsISz tánccsoportjában szerette magát mutogatni. Eleinte nehezen értették meg, hogy miről is van szó. Miéri van szükség erre a brigádra? Zdena és Libusa kezdetben decemberben, januárban egyenként keresték fel a brigád tagjait, hogy beszéljenek velük, rámutassanak a hibákra. És sokszor bizony nem jártak sikerrel a tagokban nem ébreszthették fel a közösségi szellemet. Ezen változtíitniok kellett. S most már szerdánként, amikor nem járnak az esti iskolába, mindnyájan összejönnek és együtt, közösen tárgyalják meg a brigád kérdéseit. Csak így sikerült a tagokban felébreszteniök a brigád iránti felelősség érzetét. A mesterrel, a műszaki dolgozókkal együtt megtárgyalják a kérdéseket és ezek már örömmel segítik őket, mert belátták, hogy csak az úttörő ifjúmunkások felkarolásával valósíthatjuk meg céljainkat. A hetenkénti rendszeres összejövetelükön együtt értékelik eredményeiket és felfedik egymás előtt hibáikat, így nevelődnek a kollektív életre. S a tagok bizony törekszenek is a hibák gyors kiküszöbölésére, mert nem akarják, hogy a brigádból kizárják őket. Nagy szégyen volna ez ... A brigádvezetőt, Zdenát és Libusát, nem hagyta nyugton a termelési eredmények sikertelensége, bántotta őket, hogy nem tudják elérni a 100 százalékot és hogv még elég sok a selejtjük. Elsősorban az időveszteséget keilett kiküszöbölniük. Sokszor, ha valamilyen szerszámra volt szükségük, a szomszéd műhelyekbe kellett érte szaladgálniok. így naponta órákat is elvesztettek. Árra törekedtek tehát, hogy minden egyes gép a szükséges szerszámokkal felszerelt külön szekrénykét kapjon. A munkát meg két napra előre osztják be, hogy a szükséges anyagot előre biztosíthassák. Míg azelőtt maguk szaladgáltak minden után, inost az egyik műszaki dolgozó. Kaspar elvtárs, védnökséget vállalt felettük és sok ügyet elintéz helyettük. Mint az első ifjúsági-szövetségi brigád az üzemben a dicső májusi napok tiszteletére kötelezettségeket vállaltak. Elsősorban is bevezették az önellenőrzést, hogy a selejtet végleg kiküszöböljék és az esetleges selejtes darabokat csak kijavításuk után adják át az üzemi elenőröknek. Kötelezettséget váltak, hogy betart ják az átadási időpontokat, és áttérnek a kétgépes rendszerre. Az utóbbit azonban csak akkor valósíthatják meg, ha a brigád másik felének olyan munkahelyet biztosíthatnak, ahol nagy marógépeken dolgozhatnának. Ennek a brigádnak a vezetője Klimkova Kveta lenne, aki a brigád egyik legöntudatosabb tagjává nevelődött. * Az ifjúsági brigád teljes elismerést aratott. A tervet már 100 százalékra teljesítik és selejtjük nincs. Komolyan veszik őket. A CsISz-zászlók már büszkén lengenek gépeiken. — Megmutattuk, hogy mink fiatal lányok is tudunk a férfiak helyén dolgozni, akár csak a szovjetlányok, — mondja lelkesen Szvoboda Libusa. Nagy jelentősége van annak, hogy munkánkkal tíz férfit szabadítottunk fel az „Osztravszko" kiépítésére. Az ,,Osztravszko" szó kiejtésében is benne rejlett annak a hatalmas öntudatnak és biztonságnak érzete, amely az itt dolgozó munkástömeget áthatja. * Büszkék vagyunk arra — mondja Zdena. — hogy a hathónapra tervezett betanulási időt lerövidítettük öt hónapra. Mesterünk, aki kezdetben azt mondotta, hogy elmegy innen, ha mi odajövünk, most örömmel segít nekünk. s velünk is megtárgyalja a műhely ügyeit. Bevezettük a komplexnormákat is. Eszerint a brigád tagjai egyforma keresethez jutnak. Ezáltal jobb viszony alakult ki a munka és a brigád iránt. Az ember nem lehet önző. Ha közösen dolgozunk, keressünk is egyformán! így jobban is segítjük egymást. Bebizonyítottuk, hogy nők is dolgozhatnak a darabtermelésben, még akkor is, ha nem szakmunkások. — Kuznecová könyvéből kedvet és lelkesedést merítettünk munkánkhoz. Megmutatta nekünk, hogyan kell versenyeznünk* és a brigáddal foglalkoznunk. Csak az üzemek vezetőségei nyújtsanak a jövőben több segítséget a kezdeményező fiataloknak. . . Kuznecová sem volt kitanult szakmunkás. De kitartó volt, elsajátította a műszaki alapismereteket és kiváló szakmunkásnő lett belőle. Szilárdította normáját, ifjúsági brigádot szervezett és ezzel egy évvel előre teljesítette a tervet. — Mi lányok is sokat tanulhatunk még a komszomoloktól — folytatja Zdena, — akik tudják, íiogy miért dolgoznak, miér 1 élnek. A haza iránti szeretetük ösztönz : őket, hogy hazájukat virágzó földdé változtassák. Szilárdan haladnak előre, látják, hol voltak azelőtt, hol vannak most. Megismerték a jövő távlatát. Mi őket, a szovjet komszomolistákat követjük! Kuznecová segített . . Az if júsági brigád példát mutat a többieknek. Idősebb munkástársaik hozzájuk jönnek és a legnagyobb elismeréssel, mosolyogva mondják: — Nem hittünk bennetek, de már látjuk, megy nektek a munka! Petrőci Bálint. Nagy örömet jelentett számomra, hogy népi demokratikus ' rendszerünk lehetőséget nyújtott nekem a további fejlődésre, vagyis, hogy elküldtek engem szakpolitikai iskolára. A háború után mint kisegítő kőműves dolgoztam és most lehetőségem nyílt arra, hogy a tanfolyam segítségévei kitanulhassam a kőműves mesterséget. Az iskolán megismerkedtem u marxizmus alapvető ismereteivel is. így most már sokkal jobban ítélek meg minden eseményt. Jól tudom, hogy ezt a felszabadító szovjet hadseregnek, a Szovjetuniónak és Sztálin elvtársnak, Csehszlovákia Kommunista Pártjának és szeretett vezérének, Gottwald elvtársnak köszönhetem. Én most fokozott jnunkámmal járulok hozzá a szocializmus felépítéséhez hazánkban, mert ahány téglát rakunk le, annyival erősödik hazánk és minden ilyen tégla csapást jelent az imperialista uszítókra. Előttem sem volt világos az iskola elvégzése előtt, hogy miért fontos a többtermelés. Fontos azért, mert mi nem a tőkés kizsákmányoló zsebére dolgozunk, hanem életszínvonalunkat emeljük, a szocializmust valósítjuk meg országunkban. Szükséges a nehézipar, a gyárak minél előbbi felépítése, mert csak így alapozzuk meg még boldogabb jövőnket, csak így emeljük a termelést és vele együtt életszínvonalunkat is kellő ütemben. Ezért kell összefognunk, ezért kell még nagyobb lelkesedéssel építenünk, dolgoznunk. Ismerjük célunkat és ismerjük az imperiiaíisták célját is. Mi nem akarjuk a háborút, ezért sorakozunk a béketábor zászlaja alá, ezért dolgozunk és harcolunk. De tudjuk azt is, hogy a nyugati országok, a gyarmati és félgyarmati országok dolgozói sem akarnak harcolni a kizsákmányoló kapitalista érdekekért. Figyelemmel kísérjük Spanyolország, Franciaország, Görögország és a többi kapitalista ország dolgozóinak harcát az imperialisták ellen. Mi munkánkkal, fokozott termelésünkkel segítjük az ő harcukat, erősítjük a béketábort, amelynek élén Sztálin elvtárs áll. Papp Béla munkáslevelező, Panyidaróc. A legnagyobb érték az ember Üzemünkben e hónapban a balesetek elleni harc folyik. Dolgozóink tömegesen bekapcsolódnak az akciókba és munkahelyeiken a legnagyobb tisztaságot és rendet vezetik be. Ugyanis a tapasztalat azt mutatja, hogy sok esetben a baleset okozója a rendetlenség, a rossz helyen felhalmozott tárgyak és hulladékanyag. A legnagyobb elővigyázatossággal fo gunk dolgozni munkahelyeinken, gépeinknél, mert tudjuk, hogy a balesetek elleni harc lehetővé teszi, hogy még fokozzuk munkánk teljesítményét. Ebből az intézkedésből, ebből az akcióból Is látjuk, hogy népi demokratikus kormányunk a legnagyobb gondot fordítja országunk dolgozóira. Mi, füleki dolgozók, akik a múltban a kapitalista Hulita úr gyárába szegődtünk, tanúi voltunk annak, hogy a szociális intézmények teljesen Ismeretlenek voltak. Ha valaki megsérült munka közben és felgyógyulása után jelentkezett Hulita úrnál könnyebb munkát kérve, Hulita úr azt a kijelentést tette, hogy az ő gyára nem menhely. A kapitalistákat nem érdekelte a dolgozók egészsége. Ők csak a tőkét halmozták fel, a dolgozókból kipréselték minden erejüket, éhbért, koldusbért fizettek, kizsákmányoltak és kiszipolyoztak Ma népi demokratikus kormányunk gondoskodik a dolgozók tömegeiről, szociális biztosításukról, gondoskodik arról, hogy biztosítva legyen a dolgozóknak egészsége, mert ebben az országban a legnagyobb érték az ember. • Fukács Klára munkáslevelező, Füleki Kovosmalt.