Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)
1951-04-10 / 85. szám, kedd
6 UJSZ O 1951 április 3. c/t Szén iéit iigtf tetu /? Iont bet tt U eztiéelőtt é& tetup^Lmttbeiit végzedóit Aprüls harmadikán a reggeli órákban érkezünk Szentes kézségbe, ahol a napfénnyel elárasztott utcák teljesen néptelenek voltak, mert a község népe részben a szövetkezet tavaszi munkájával volt elfoglalva, részben pedig a „hegyen", a kőbányában dolgozott. El kell ismernünk, bármi is történt ebben a községben, Szentes dolgozó népe szorgalmas és igyekvő, amit a csinos házak is bizonyítanak. A házak a szentesi szürkekőből vannak építve, amely kemény, mint a gránit. E házak nagyrésze széles kőfallal van körülkerítve, kő a kőhöz tapasztva, mintegy utalva a régi hagyományokra, a bizalmatlanság légkörére, amelyben eddig éltek. Valószínűnek tartjuk, hogy a szántóírta: Szabó Béla földeken a mezsgyék helyére is kőfalat építettek volna, ha az nem gátolta volna őket a mezei munkában. A királyhelmeci járásban „jómódú községnek" tartják Szentest, mi pedig a „kőkerítések községének" nevezzük. Érthető tehát, hogy ebben a faluban, ahol a zsíros gazdák állandó lesben álltak, hogy megkaparintsák a kis- és középgazdák földjét, a ragadozóknak nemcsak nem tetszett a mezsgyék felszántása, hanem gyűlölettel nézték a szövetkezet térhódítását. A kulák általában olyan lény, aki nek jó emlékezőtehetsége van és nem tudja elfeledni a multat, nem tudja elfeledni azt az Időt, amikor kénye-kedvére kihasználhatta a község dolgozó népét. A cselédek utolsó csepp verejtékét kisajtolta, azonkívül harmadba adta ki a földjeit. A bérlő munkájának legjavát ő szedte le és élt a kulák mint valami fejedelem, súlyos adóval terhelve meg alattvalóit, mert alattvalója volt mind a kis, mind a középgazda. Korlátlan uralkodója volt a községnek s minden úgy történt, ahogy a kulák akarta, ahogy az ő érdeke megkívánta és mindemellett úgy viselkedett, mint valami jótevő; megkívánta mindazoktól, akiket kihasznált és kizsákmányolt, hogy tiszteljék é^ becsüljék. Ez az idő ma lejárt. A szövetkezeti élet térhódítása óta a kulák korszak hanyatlóban van, falvaink kis- és középgazdái egyre öntudatosabbak lesznek és a pokolba kívánják a „tiszteletreméltó" kulákhadat A kulákok érzik is a vesztüket, tudják, hogy a grófok, bárók, földbirtokosok után ők következnek sorra és ezért mindent elkövetnek, hogy meggátolják a falu szocializálását és egymásellen uszítsák a falu kis- és középgazdáit. A szentesi ügy szálai... Ez történt az elmúlt napokban Szentesen is. A nyomok kétségtelenül idevezetnek még akkor is, ha a kulákság látatlanul az események mögé bujt meg. Mert semmikép sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a kulák amilyen fukar és fösvény, olyan ravasz és hogy céljait elérje, attól sem riad viszsza, hogy a templomot a saját érdekében eszközül használja fel. A görény is rendkívül ravasz és ügyes állatt és hogy a tett színhelyén járt, azt a pusztítás és az elviselhetetlen bűze árulja el. Köztudomású ugyanis, hogy a kulák a templomban az első helyet bitorolja. Hogy miért, azt nem értjük, mert végeredményben nem hisszük, hogy egy zsírospraaszt, aki másoknak a verejtékén hízott, az Úristen kegyelt gyermege lenne. Mégis a kapitalisták jóvoltából a templomban az első helyet foglalja el és úgyszólván a saját birodalmának tekinti. Tehát miután a kulák nyílt gyűlésen nem végezheti ma már romboló munkáját, megmaradt dicsőségének bástyáját használja fel hadszíntérnek. Körülbelül három héttel ezelőtt az üj Szó március 8-i száma járt kézről kézre a szentesi templomban. Ebben a számban egy cikk látott napvilágot, amelynek a címe »Azt akarjuk, hogy az egyénileg gazdálkodók földjén is jó termés legyen*. A cikkíró hivatkozik Slánský elvtársnak a Párt központi ülésén elhangzott beszédére, amelyben kijelenti, hogy »Erdekünk az, hogy az ő földjeiken is jó legyen a termés és minden tekintetben segítenünk kell őket, amiben csak segítségükre lehetünk.* A továbbiak során a cikkíró megmagyarázza, hogy azért szükséges ez a támogatás, mert jobb és több termést akarunk, emelni akarjuk valamennyi dolgozónk életszínvonalát, tehát okvetlenül szükséges, hogy a magángazdálkodókat mind a talaj megjavításában, mind a gépekkel való nagyüzemi megművelésben segítsük. Itt meg kell jegyeznünk, hogy az Uj Szó március 8-i száma nem vasárnap. 11-én került a templomba, hanem két hét múlva, tehát olyan időben, amikor általában az ilyen újságpéltlánynak már híre-hamva sincs. Nyilvánvaló tehát, hogy a kulák, aki imakönyv helyett az újságot hozta a templomba, több példányszámról gondoskodott és gondja volt arra is, hogy a cikk tartalmához a maga egyéni észrevételeit hozzáfűzze. Továbbá arról is gondoskodott, hogy az újság olyan gazdák kezcbe jusson, akik még a régi tekintélytisztelet hívei és vajmi kevés fogalmuk van a falu szocializálásáról A cikk tartalmához így magyarázatokat fűztek, hogy hát nem fontos a szövetkezetbe lépni, mert hisz kormányunk a magángazdálkodókat is segíti. Tehát itt Szentesen becsapták őket, amikor felszántották a mezsgye-*-, más megoldás, mint Bratislavába kell utazni ott jóvátételt követelni, hogy adják nekik vissza a mezsgyéket. Amikor kijöttek a templomból, a bratislavai út terve vetődött fel először és Michalik kisgazda azonnal vállalkozott az útra. Eddig rendben is lett volna, a gazdáknak végeredményben joguk van Bratislavába utazni sérelmeik orvoslására. Am az igazi aknamunka csak most kezdődik. Balok Sz. János kisgazda azt mondja erre, hogy hát nem lehet csak úgy egyszerűen Bratislavába utazni Ilyen esetben aláírásokat kell gyűjteni ... És itt mutatkozik meg a kidolgozott és előre megfontolt aknakmunka alattomossága, gyalázatossága és ravaszsága. Most fognak aláírásokat gyűjteni, Michalik elmegy Bratislavába, amíg visszajön, ez eltart két-három napig és ezt az időt felhasználhatják lázításra, rémhírek terjesztésére, egyszóval a szövetkezet szétrombolására. Az út Bratislavába csak cégér volt, ugyanaz volt az Uj Szó is, mert a gazdákat nem lehetett volna máskép beugratni. Hogy ez mennyire megfelel a valóságnak, azt a továbbiak során pontotosan bebizonyítjuk. A iűfge Michalik és buzgó társai Ott tartottunk, hogy Michalik magá- I ra vállalta a bratislavai utat és önszorgalomból azt is vállalta, hogy aláírókat gyűjt. Persze egy nyilatkozatot is kellett erre a célra megszerkeszteni. De Michalik nem ismer akadályt, elmegy Királyhelmecre egy Palágyi nevű betűrágóhoz, aki búsás honorárium ellenében ragyogó fogalmazásban megszerkeszti azt a bizonyos förmedvényt És most már kezdődhet az aláírásgyűjtés pontosan úgy, ahogy a nagyfejű kulákok azt kifundálták. Michalik fejből tudja, hogv kihez menjen, ki a megbízható, ki az, aki hallgatni tud, mert a kulákok mindezeket a híveket számentartják. A cél az volt, hogy a nyilatkozatot minél többen írják alá, hogy mutatós legyen. Ezért olyanokhoz is ment. akiknek eay talpalatnyi földjük sincs, továbbá o'yanokhoz, akiknek egy hektár földjük van s főleg a köbányászatból élnek és semmi érdekük nem lehetett fellépni a szövetkezet ellen, mert hiszen mint tagok egy félhektárt kapnak magángazdálkodásra a község legjobb földjéből. De Michalik csillogó szemmel rohant a bányába és boldogboldogtalantól megszerezte az aláírást. Michalik pontosan tudta, mit csinál. Alapos kulákiskcvlázásban részesült és tudta, hogy a kétlaki dolgozók, akik az iparban és a mezőgazdaságban is dolgoznak, innen is, onnan is szeretnének hasznot húzni és könnyen befolyásolhatók. Továbbá olyan aláírók neve is volt az íven, akik egyálatalán nem is táztózkodtak Szentesen, de a buzgó rokonok az ő nevüket is odaírták. így festett az a bizonyos aláírási ív, amelyen egyetlen kuláknak a neve nem volt rajta, mert hiszen abban a cikkben az volt benne, hogy csakis a kis- és középgazdákat támogatja a kormány. Láthatják, hogy a kulákok ezt remekül kifundálták, színdarabban sem lehetne jobban. Minden egyezik, az események pontosan egymásba illeszkednek. Nem szabad, sőt tilos, hogy rajta legyen egyetlen kuláknak a neve. De még mindig nincs vége. Tudnivaló, ha valaki Bratislavába utazik, annak útiköltségre van szüksége. Tehát pénzt kell gyűjteni és a fürge Michalik buzgósága nem ösmer határt. Ugyanakkor, amikor gyüiti az aláírókat, gyűjti a pénzt is. Michalik itt egyes helyeken azt tapasztalta, hogy vannak, akik szívesebben adnak pénzt, mint aláírá^. Természetesen a lelkére kötik Michaliknak, hogy hallgasson és Michalik máig is hallgat, ahogy azt a megbízói kívánták. Szép kis összeg gyűlt össze é® ez érthető, manapság egy parasztnak igazán nem számít holmi ötven vagy száz korona. Népi demokráciánkban ma nincs munkanélküliség és rendesen keresned a falu dolgozóL Itt 01 előttünk a községháza udvarán a • kulákság négy főcinkosa: Michalik, Balok Sz. János 9 holdas, Kulcsár P. Ferenc 10 holdas és Szomráki Gyula 4 holdas gazdák. Az utóbbi ugyancsak önszorgalomból 1050 koronát gyűjtött össze. Az ötödik Kulcsár Ferenc, aki útitársa volt Michaliknak a bratislavai kiránduláson, nincs jelen, mert az a bányában dolgozik. Itt meg kell jegyeznünk, hogy ez a Kulcsár kéthónapi pihenőt kapott a betegsegélyző révén és akkor egyáltalán nem jutott eszébe Bratislavába menni, vájjon tényleg jár-e neki a pihenés. Valamennyi cinkos ötvenedik évét tapossa, de olyan is van köztük, aki már túlhaladta az öt évtizedet. El kell ösmernünk, hogy a gárdát alaposan megválogatták. Michalik például folyton hangoztatja, hogy ő azt a cikket egyáltalán nera olvasta, neki csak mondták, mi van benne, éspedig a Balok fivérek mutatták a templomban. Hangsúlyozza, hogy nem is tud jóformán olvasni, hogy vak, süket s már szinte félbolond. De a továbbiak során kiderül, hogy egyáltalán nem bolond, hanem makacs, tudatlan és ostoba. Ez az ember, aki apját elvesztette az első imperialista háborúban, most is mindent elkövet, hogy fedje és védje azokat, akik az egész járásban szervezkedtek, hogy éket verjenek a falu szocializálásába, hogy szétrombolják a szövetkezeteket és a béke megvédéséért folyó harcot gyöngítsék. Michalik tagad .és hazudik. Arra e kérdésre például, mennyi pénzt gyűjtöttek össze, azt válaszolia, nem tudja, hogy mennyit. Ezután közönyösen vonogatja a vállát és hallgat. Arra a kérdésre, vájjon öszszeköttetésben álltak-e a zempléni bandával, amely hasonló szervezkedésben vett részt, azt válaszolja, hogy ő nem ismer egyetlen zempléni gazdát sem, sőt zemplénit sosem látott. Erre aztán támadásba megyünk át. Közöljük vele, tudomásunk van róla, hogy . azt a bizonyos nyilatkozatot a zemplénieknek ugyancsak Palágyi írta meg, ez pedig nem véletlen és így tehát tudnia kellett a zempléniek működéséről, tudnia kellett arról is, hogy a zempléniek már visszaérkeztek Bratislavából akkor, amikor ő elindult erre a kirándulásra. Felmerül tehát az a kérdés, minek utazott Bratislavába, amikor Zemplén sokkal közelebb van és megtudhatta volna könnyen, mit intéztek el a fővárosban. Michalik erre kiböki végre, hogy nem is akart menni, ő mondta is Baloknak, hogy hát a zempléniek már ott voltak, akkor neki minek kell odamennie, de Balok unszolta, hogy csak menjen, hát ment. Balok -Sz János azonban,- amikor ezt meghallja, hevesen tiltakozik e vád ellen. Dühösen lóbálja megnyomorított kezét, mint egy díszkardot és ordít, hogy ez nem igaz. Michalik erre visszavon mindent és azt mondja, hogy akkor biz'onyára tévedett, akkor bizonyára másvalaki mondta, de hogy ki, arra ő nem emlékszik. így beszél Michalik. Hangjából és minden szavából egy tolvaj magatartása árad. Tolvaj is volt ez világéletében. Földjei a határ különböző dűlőiben' voltak és egy félhold kukoricásból két hétig hordta a termfst Isten kegyelméből, mert hosszú áldott kezei voltak nékie, belenyúltak azok a máséba. Rendsze.esen és szakértelemmel lopott és mindig csak kis- és középgazdák terméséből, mert a kulákok terméséhez nem mert hozzányúlni, félt tőlük és ez a félelem ma is elevenen él benne, azért lett a kulákság engedelmes eszköze. Mindezt csak azért fontos közölni, hogy bebizonyítsuk, milyen alapossággal dolgozott itt a kulákság. Kipróbált embereket választottak ki. Michalikot a mindenre elszánt tolvajt, akinek elég sok vaj van a fején és Balok Sz. Jánost, aki egyik kezén nyomorék és olyan láthatóan hordja most ezt a kezét, mint egy kitüntetést. Egyébként valamennyien, akik előttünk ültek, egy-egy betegséggel, nyavalyával dicsekedtek. Az figy a templomban végződik És van valami mélyen lesújtó abban, hogy olyan gazdák, akik megnyomorodtak a kapitalista érában a rengeteg munkától, olyanok, akik szülőt vesztettek el az imperialista célokért folyó háborúban, kegyetlen életük során szerzett tapasztalataik ellenére, hagyták magukat a kulákságtól félrevezetni és még ma tagadnak és hazudnak Mert hiszen Michalik félreérthetetlenül kibökte, hogy tudott arról, hogy a zempléniek visszajöttek Bratislavából, holott mindegyik külön-külön tagadja, hogy összeköttetésben lettek volna a zempléniekkel. Az is kiderült, hogy nemcsak összeköttetésben voltak Zemplénnel, hanem ott állandóan rémhíreket terjesztettek arról, hogy Szentesen felborult a szövetkezet és viszont Szentesen híresztelték azt, hogy Zemplénben visszaszerezték a hírhedt mezsgyéket. És így ment ez szakadatlanul a húsvéti ünnepen át Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a szentesi kirándulóknak teljesen fölösleges volt a bratislavai út, mert hiszen a zempléniektől pontosan megtudhatták volna, mit végeztek ott. De viszont a kulákeágnak kellett ez az út, kellett a cégér, az idő, hogy izgalomban tartsák a falut és szítsák a lázadást. Már nagypéntekre szerveztek felvonulást, Michalikhoz éjjel jártak emberek és pontos utasításokkal látták el és csak azért nem sikerült ezt megszervezni, mert a falu félrevezetett rétege is ellenállt. Csak később, napok múlva sikerült egy kisebbfajta csődületet összehozniok a községháza előtt, de ezt is erőszakkal, azzal fenyegetve az embereket, hogy aki kilép a csődületből, azt agyonlövik. Ezt Kiskendének, a Nemzeti Bizottság elnökének a felesége bizonyítja, akinek Abaházi Ferenc 13 hektáros gazda mondta, aki természetesen a háttérben leste a fejleményeket és hallotta ezeket a fenyegetéseket. De hogy ki fenyegetődzött, erről hallgat a krónika, sőt amikor Abaházit szembesítették Kiskendénével, Abaházi letagadta, hogy ezt mondta, vagy akár hallotta volna. Kapott is rá olyan választ, l hogy száradni fog az arcán egy egész " életen át. Mondanunk sem kell, hogy Abaházi Ferenc rendes körülmények között középgazdának számított volna, de viselkedése és egész magatartása arra vall, hogy kulák és ezt kapzsisága is bizonyítja. Mesélik is a gazdák, hogy ez az Abaházi olyan fukar és fösvény volt mindig, hogy boldog volt, ha a harmadosától ellophatott egy pár tököt vagy kukorica csövet. Nem egyszer csípték el ilyen élvezetes munkában. De miért árulná e! Abaházi kuláktársait, ha Michalik, ha Balok hallgat. Talán azt sem tudjuk meg soha, hogy Michalik mennyi pénzzel utazott Bratislavába, ha nem sikerül ellentéteket -szítani a cinkosok között, ha nem sikerül rájuk bizonyítanunk, hogy hazudnak. Akkor, i amikor szembesítettük Michalikot Balokkal, tört ki az utóbbi dühösen, hogy Michalik mindenre boldogan vállalkozott és ezután vágta oda neki Szomráki Gyula, hogy a saját szemével .látta, amikor 3800 koronát számolt össze, Michalik élvezettel számolt, sőt még azt is megjegyezte, hogy ezen az összegen kívül még vannak önkéntes adományozók. Tehát az összeget, amellyel Michalik és társa elindult, 4500—5000 koronára becsülhetjük. Pazar, élvezetes út lehetett, • ha kettesben Kulcsár Istvánnal sikerült 5000 koronát elkölteni, őszintén szólva az a gyanúnk, hogy ' nem is voltak Bratislavában. Egyszerűen zsebrevágták az összeget és azt mondták, amit a zempléniek már közöltek velük. De ha ott is jártak, akkor is ragyogó napokat élhettek, hacsak mohóságuk és fösvénységük nem gátolta őket abban. Nem tudunk róla, hog ybárkinek is elszámoltak volna az útiköltséggel, senki nem is kér tőlük elszámolást. Ez már így szokott lenni. A történelem folyamán eddig az árulók igen keveset beszéltek arról, hogy mire költötték a júdásaranyakat. Michalik, a cinkosok főkolomposa ma úgy viselkedik, mint valami ártatlan áldozati bárány. Olyan jámbor szegény, hogy az Istent is beakarja csapni. Volt mersze ugyanis, hogy amikor visszaérkezett a „nagy útróil" és túlesett a hatósági kihallgatáson, 100 koronát ajándékozott Isten dicsőségére a templomban és ezt ki is hirdették annak rendje és módja szerint, így gondolkozik Michalik, a bölcs ember; jóllakott a kecske és a káposzta is megmaradt, holott igazán megtehette volna, hogy legalább 200 koronát adjon szent célokra. Még akkor is maradt volna valamicske a tarsolyában. De így is el kell ösmernüoky hogy jámbor hívőhöz méltóan szertartásosan viselkedett. Az ügy a templomban kezdődött és ott ért véget. Michalik ugyan hangoztatja, hogy vak és süket és hogy nem tud rendesen olvasni, de viszont el kell ösmernünk, hogy különös élvezettel számolgatja a pénzes bankókat és végül arról is meggyőződtünk, hogy fejlett érzéke van a stílus iránt. Tudatosan cselekedett, amikor 100 koronát adományozott szent célokra, ámításnak, félrevezetésnek szánta, mintahogy az egész ügy a szocializálás, a béke. elleni harc összes szemérmetlen • jeleit viseli magán. Az osztályharc kiéleződése megszilárdítja a szövetkezetet Beszámolónk nem volna teljes, ha eltitkolnánk azt a tényt, hogy ezek a félrevezetett cinkosok tagadásukkal szánalmas látványt nyújtanak. Bűntudattal hazudnak cinkosságuk és tudatlanságuk következtében. Pialog-va kérdik, vájjon lefogyak-e őket tartóztatni és nem győzzük őket megnyugtatni, hogy semmi bajuk nem történik, mert népi demokráciánk a munkásosztály kománya - és hatalmát arra használja, hogy a kis- és középgazdákat megvédje a kulákság kizsákmányolásától. A szöyetkezétet pedig azért létesítették, hogy a nagyüzemi gépekkel és műtrágyával való gazdálkodással többet, jobbat termeljenek és szabaduljon fel végre a paraszt is, a látástól vakulásig való földtúrástól. Hümmögnek és hápognak a cinkosok, e&merik nincs többé napi gondjuk, vehetnek maguknak ma már ünnepi öltözetet, nem is egyet, hanem akár kettőt... Hangoztatják, bog y ők hívei a szövetkezetnek, de tagul mégsem -jelentkeznek. Itt meg kell jegyeznünk, ez nem is fontos, mert szentesi ügy lezajlása után a szövetkezet nem győzi felvenni az új tago kat. Amíg velük beszélgetünk, addig egymásután jönnek a jelentkezők, fiatalok és középkorúak, akik vállalni akarják a kötelező 150 munkaegységet. Már eddig is, több mint negyven új taggal növekedett a szövetkezet taglétszáma. A szentesi szövetkezetben rohammal megy a tavasfci munka. Mire e sorok megjelennek, a kora-tavaszi terményeket már mind elvetették. Öt traktorral dolgoznak és körülbelül 60 munkaerővel, nőkkel, férfiakkal vegye(Folytatás a 3. oldalon)
