Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-08 / 83. szám, vasárnap

1951 április 8 U J §10 beszélgettünk ... A bajtársak beszélgetnek egymás kö zött és e beszélgetésekből rengeteget tanulnak úgy az öntudatosak, mint azok, akiket még felvilágosító munká val át kell nevelni. Bondor István bajtárs, aki megoróbálta «a régi jó világ« minden szenvedését, meséli többek között: — Mint földnélküli munkásnak falun bizony nagyon keserves volt az életem Igaz, hogy a városi munkanélkülieknek sem volt rózsás a helyzete, de a váró son talán mégis csak könnyebben akadt valami szükségmunka. Bizony — folytatja Bondor bajtárs —, hogy valahogy megkereshessük az egész évi ennivalót, nagyon sokat kellett szenvedni. Az apámmal együtt minden évben 16 hold földön kellett aratni egy gazdának 12 mázsa búzáért. Mire bevégeztük az ara tást, még az élettől is elment a ked vünk. Mennyivel másképpen van ez ma. amióta az alsószeli Egységes Földműves Szövetkezet tyúkfarmjának lettem a dolgozója. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem kell dolgoznom, de milyen nagy külöbnség az, amikor magunknak dolgozom azzal szemben, amikor a múltban az uradalomban dol goztam. Az uradalomban hajnaltól késő estig hajtottak bennünket, ahogy mondani szokták, bagóért és a keserves munka legfeljebb a mindennapi betevő falatra jutott. Ma pedig a munkám után az EFSz-ben megkapom a jutal mazást, ami 3200 korona havonta, ezen kívül lakás és világítás. Meg kell jegyeznem, hogy ez a 3200 korona csak előleg, mert az éwégi elszáomlás után kifizetik a tiszta jövedelmből reám eső részt. — Bondor bajtárs, nem vagy elkeseredve, hogy be kellett vonulnod és családod kenyérkereső nélkül maradt? — kérdi az egyik fiatal bajtárs. — Kenyérkereső nélkül? Hiszen a mi népi demokratikus rendszerünk törődik a bevonultak családjával, különben Is az asszony helyettesit és megkapja a jutalmazást az EFSz-be^ munkája után. Tehát semmi aggodalmam nincs és nyugodtan végezhetem a gyakorlatokat, mert nem kell a fejemet azon törnöm, hogy mi lesz otthon a családommal. Mi itt őrködünk a dolgozók nyugalma fölött és a néphadsereg minden katonája küzd a békéért és ha kell, fegyverrel a kezünkben is megvédjük a munkásosztály jogait és szabadságát. Az az idő pedig, amit az »üj harcoosok sorakozója« című filmben láttunk, ahol a munkások állati módon éltek még és ki voltak téve az urak élősködő, nap lopó gyártulajdonosok és hasonlók kényekedvének, nem fog soha többé viszsza térni. Szmatana János Is hozzászól! a vitához, aki szintén hasonló életet élt a régi kapitalista időkben: — Emlékszem még azokra az Időkre — mondja —, amikor az uradalomba mentünk munkára és hetven fillért fizetteö naponta répaegye'ésért, de legalább lett volna ez a munka állandóan. Minden nap mentünk »az intéző úr« lakás? elé legalább ötvsnen. Szívszorongva vártuk, nogy ki lesz az a szerencsés, akit felvesz a: intéző úr Ugy vcltunk, mint a barmok a vásáron. Kiválasztottak az óí7en közül »agy tizet, aki mehetett dolgozni. A többi keserű szájízzel hazament és sóvárogva várta a másnapot, hátha akkor neki sikerül munkához jutni. Bizony sokszor még egymás között is összetűztünk, meri megtörtént, hogy a többi munkatársaink rovására olcsóbban elmentünk dolgozni. mert nagyon éhesek voltunk. Szmatana János bajtárs három gyermek apja és egy cseppet sem gondterhelt, amiért be kellett vonulnia. — Már miért lennék letört, hisz családom megkapja a segélyt, no, meg amíg dolgoztam, szép keresetem volt, ebből is megtakarítottam. Hogy tudjátok. Én különben a »Május elseje« vasgyár dolgozója vagyok. Most Diósi Vilmos kapcsolódik be a vitába és ő is leszögezi, hogy bizony ma a munkásnak megvan a lehetősege arra, hogy dolgozzon és semmi akadálya annak, hogy résztvegyen a szocializmus építésében. Még libát vagy sonkát sem kell vinni ajándékba a pallérnak, hogy valakit felvegyen munkásnak. Hatalmas épületet húztunk már fel, nem hiszem, hogy a kapitalista államokban ezt a munkamódszert meg tudják valósítani, mint nálunk. Diósi bajtársnak ezt az állítását megerősíti Paksi Endre bajtárs, aki Kálnánáról vonult be és szintén épületen dolgozott Bratislavában Ő megállapítja, hogy a nyugati kapitalisták nem jó ról vonult be és szintén épületen kánkat és mindent elkövetnek, hogy megzavarják. Azonban mi igazi jó katonák leszünk és a Szovjetnió dicső Vörös Hadseregének példája és tapasztalatai nyomán a gyakorlatok alatt megerősödve és a győzelem biztos tudatától áthatva megvédjük a békét. Mérjj Ferenc közkatona. A parancsnokok és politikai munkások fontos feladata: tömegmozgalommá fejleszteni a példás katona mozgalmát Abban az egységben, ahol Mergl őrvezető, példás katona szolgál, sem a parancsnok, sem a politikai munkások nem gondoskodtak arról, hogy az egységben megtartsák a példás katonák jelvényéért folyó verseny jelöltjeinek vitáit. A jelöltekre nem fordítottak figyelmet a síázadparancsnokok sem. Csak későbben, dr. Csepicska hadseregtábornok miniszter elvtárs beszéde után dolgozták ki a parancsnok és a politikai munkások a jelöltek előkészületi tervét. Minden századparancsnok megkapta a példás katona mozgalmával kapcsolatos irányelveket, és minden jelöltnek könyvecskéje van, amely fejlődését mutatja. Vannak azonban még ma is olyan egységek, amelyek a miniszter elvtárs beszéde után sem fejlesztették ki ezt a mozgalmat a szükséges méretben. Ezeknek az egységeknek parancsnokai nem értik a mozgalom küldetését. A katonáknál meg van a kedv és az igyekezet, hogy megnyerjék a jelvényt és teljesítsék az ezzel járó feltételeket, így például abban az egységben, ahol Brezina tiszt politikai munkás helyesen szervezte meg ezt a mozgalmat, Berec katona, aki magyar nemzetiségű, a CsISz évzáró gyűlésén ezt mondta: „Én mint üzemi élmunkás, kötelezem magamat, hogy katonáskodásom idején példás katonává válok és most kötelezettségvállalásommal teljesítem az Ifjúsági Szövetségben vállalt feladataimat is." A politikai munkás ezt a példát értékelte és további magyar nemzetiségű katonákat nyert meg a mozgalom számára. A katonák azért is jelentkeztek, mivel látták, hogy az egység gondoskodik a példás katonákról. Brezina politikai munkás egységében minden jelölt bizonyára fel lesz készülve a vizsgákra, és így a jelöltek legjobbjai a feltételek teljesítése után már május l-é,n megkapják a példás katona jelvényét. Az összes egységek tnindenfoku parancsnokainak feladata most az, hogy támogassák a katonák igyekezetét és munkakedvét és így minél nagyobb számukat kapcsolják be a példás katona jelvényéért folyó versenybe. A katonáknak a legkisebb csapategységben is ismerniök kell ezt a mozgalmat és a parancsnokoknak elő kell seglteniök ennek fejlődését és kiterjesztését. Sok olyan jó katonánk van, akik példás katonákká akarnak válni. Csak foglalkozni kell velük, terv szerint elő kell őket készíteni a vizsgákra. Sok egységben azonban nem for. dítanak kellő figyelmet a példás katona mozgalmára. Ezért szükséges, hogy a parancsnokok világosan tudatosítsák azt, hogy rájuk hárul a teljes felelősség a mozgalom fejlődéséért. A politikai munkások, a Párt és Ifjúsági Szervezet segítségével és együtt, munkálkodásával a parancsnokok ezt a parancsot teljesíthetik. Minden parancsnoknak és poliükai munkásnak tudatosítania kell azt is, hogy amíg egységükben nem fejlődik terv szerint a példás katona mozgalma, addig nem teljesítették a legfelsőbb parancsé noknak, Klement Gottwald köztársasági elnöknek parancsát, a CsKP Központi Bizottságának határozatát, nem valósítják meg azoknak a feladatoknak egyikét, amelyeket Csepicska hadseregtábornok miniszter elvtárs tűzött ki a kommunista parancsnokok és politikai munkások országos prágai aktíváján, hogy a példás katona mozgalma tényleg tömegmozgalommá váljék. Fehéren szálló fűz-pihék Lebegnek a vizén. Távol az alkony pírja ég: S a nap búcsúi üzen. Most minden olyan nagyszerű: Az élet ünnepel. A tábor előtt ég a tűz, S négy bajtárs énekel. Az egyik dal, szerelmesünk. Vigasztalása lesz: — Mi örökre ifjak leszünk! Sohasem feletse ezt — De előbb a legszebbiket A hazáról a dalt Hogy visszhangozza a liget A víz, a táj, a part.., S rákezdte az egész csapat, A dal az égre tört... Mindent betöltő áradat — Zúgott a iDrága föld...» Szinčsák G&bof „A Vörös Hadsereg nemcsak harci erő. hanem kulturális erő is..." irta Gorkij, a nagy proletáríró. A Tudományos Akadémia ülésein rendszeresen megjelennek a Szovjet Hadsereg katonái, de ott látható a szovjet harcos a Zeneakadémia hangversenyein, az írók Klubjának irodalmi vitáin, a Szovjet Zeneszerzők Szövetségében az új zenemüvek kiértékelésénél is. A Szovjet Hadseregben és a Szovjet Flottában hatalmas, szerteágazó szervezet végzi a harcosok közcjtt a kulturális felvilágosító és nevelőmunkát. A szovjetországban mindenki ismeri a Vörös Hadsereg Központi Színházát. Itt mutatták be a „Végtelen sztyeppé"-t és a „Felejthetetlen 1919"-et. A Szovjet Hadsereg egyik legjelentősebb kultúrintézménye a Vörös Hadsereg Központi Háza, amelyben komoly oktató- és kultúrmunka folyik. A Szovjet Hadsereg legkiválóbb kultúrintézményei közé tartozik a katonamüvészek Grekov-stúdiója, ahonnan olyan kiváló szobrász került ki. mint Vucsetics őrnagy. Vucsetics készítette korunk egyik legmonumentálisabb alkotását, a hősi halált halt szovjet harcos Berlinben felállított emlékmüvét. Nagyon népszerű a Vörös Zászló Renddel kitüntetett Alekszandjrovegyüttes. Ez a művészegyüttes a szovjet zeneszerzők és az orosz klasszikusok legkiválóbb müveit adja elő. Az Alekszandrov ének- és táncegyüttes a hadsereg művészi köreiből fejlődött ki. Művészetét mind a szovjetország dolgozói, mind pedig a szovjetkormány nagyra értékeli. Az együttesről Vorosilov marsall a következőket mondotta: „A szerves kapcsolat, ami a népi alkotáshoz fűzi. az előadóművészét állandó tökéletesítése és az alkotó módon ábrázolt igazi szovjet hazafiság ragyogó tolmácsolása az együttest a Szovjetunió első művészi együttesévé fejlesztette. Mindez együttvéve lehetővé tette az együttes számára, hogy a szovjet zenekultúra tökéletes kifejezője legyen, általános népszerűséget vívjon ki magának és elnyerje hősi hadseregünk, az egész szovjetnép és a szovjetkormány szeretetét". A Szovjet Hadsereg Alekszandrovegyüttesének nyomán alakultak meg a népi demokratikus országokban — Romániában, Bulgáriában, Magyarországon, Albániában — a demokratikus néphadseregek művészegyüttesei. A Szovjetunió legtávolabbi v'.dékein is gyönyörűen felszerelt Tiszti Házak és Hadsereg Klubok, hadsereg-hangversenytermek, képzőmüvéTanulnak és szórakoznak a szovjet hadsereg katonái Irta: VALENTYIN VIREN szeti stúdióik, sportklubok működnek. A szovjet harcosok ezrei látogatják a katonai főiskolák egyetemeinek előadásai^, résztvesznek a levelezőtanfolyamokon. Moszkvában, Odesszában, Habarovszkban, Taskendben és a Szovjetunió minden nagyobb városában pompás Hadsereg Színházak játszanak. Ha szemügyre vesszük bármely katonai alakulat klubjának életét, eleven, pezsgő kultúrfelvilágosító munkát látunk. A nagyteremben előadást vagy beszámolót tartanak, más termekben irodalmi körök működnek, sizínjátszócsoportok próbálnak, a tornatermekben sportolók gyakorolnak. A Hadsereg Klubokban gyakran mutatnak be filmeket. A moszkvai helyőrség egyik alakulatának alosztályánál például ilyen kultúrmunka folyik: A klubban filmbemutatót tartanak. A film-est címe: „Utazás a Szovjetunió városaiban". Az első rész „Alma Atá"-ról szól. A film bemutatása előtt Mamet Val j ej nevű harcos ismerteti a kazah főváros fejlődését a forradalom után és elmondja, hogy az egykori elhanyagolt vidéki településből hogyan lett virágzó nagyváros. E bevezető szavak után bemutatják a filmet. A következő rész címe: ,,A Duna torkolatánál". A film előtt Pavel Gorohovszkij őrmester, ukrán harcos tart bevezetőt. Érdekesen beszél Szovjet-Ukrajnáról, a hazai tájakról, a Dnyeperről és a Dunáról, az orosz harci dicsőség városáról: Izmailról. Befejezésül a „Szocialista Moszkva" című filmet mutatják be. Ezt a filmet a tősgyökeres moszkvai, Nyikoláj Bicskov szavai vezetik be. A harcosok fokozott érdeklődéssel, csillogó szemmel figyelnek. Érthető, hiszen a szovjetország fővárosáról, a tudomány, a kultúra és a művészet világ-központjáról van sző. Egy másik alosztálynál ugyanebben az időben Mitnyikov százados vezetése alatt irodalmi kör tartja foglalkozását. Kurocskin szakaszvezető elbeszéléséről folyik a vita. Az e.lbeszélést nagyon komolyan bírálják. A vitában felszólal Szmoljakov törzsőrmester, Kacsalnyickij őrmester, Salij tizedes és még sokan mások. Ez az irodalmi kcr alig féléve működik, de máris sok, komoly témát vitattak n-.eg. Kurocskin szakaszvezető a „Szocialista realizmusról" tartott előadást, Sztolbov Őrmester arról beszélt, „Hogyan ké szülnek a költemények?", Mitnyikov százados pedig beszámolót tartott az j „Alkotó képzelet"-ről. ' A moszkvai helyőrség Tiszti Házában élénk munkát fejt ki a képzőművészeti stúdió. Harcosok és tisztesek kollektiven dolgoznak, baj társaik arcképét festik. Az ecset ifjú kedvelői között tehetséges művészek vannak. Melnyikov lövész például két érdekes képet festett. Az egyiken „Az üteg rohamá"-t ábrázolta, a másiknak a „Barátság" címet adta. Ezen a képen egy harckocsi kezelőszemélyzetét festette le. Legjobb munkái közé tartozik a „Rozsföld" című hangulatos tájkép is. Melnyikov nemcsak a stúdióban dolgozik. Saját alakulatánál megszervezte a kezdő festők tanulókörét és rendszeresen foglalkozik baj társaival. Az egyik katonai alakulatnál nemrég a következő témát ismertették: „Orosz felfedezők". A beszámolót Liszakov főhadnagy tartotta. A beszámoló után Sirjajev szakaszvezető A. Sz. Popovról, a rádió és P. N. Jablocskovról, a villanylámpa feltalálójáról, Maszlov lövész A. F. Mozsajszkijről, a világ első repülőgépének feltalálójáról és munkásságáról, Rjazanov tizedes pedig I. I. Kulibinról, a feltaláló őstehetségröl tartott rövid előadást. Ate előadás résztvevői lelkesen üdvözölték az alakulatot meglátogató Vanyint és Csirkovot, a Szovjetunió népművészeit E két kiváló szovjet művészt valamennyi katona ismeri kiváló filmalkotásaikról A művészek tájékoztatták az előadás résztvevőit terveikről. Vanyin, a Puskin Színház főrendezője a színház új darabjáról is beszámolt, amelynek címe: „John, a béke katonája". Az ének, a dal — a szovjetharcos jóbarátjc és állandó útitársa. A szovjetharcos énekel menetelés közben, pihenőben, énekel szabadidejében. Minden katonai kerületben működnek Hadsereg Énekkarok. A legnagyobb énekkari együtteseket a Tiszti Házak és a TTadsereg Klubok szervezik. Az énekkarok műsorán rendszeresen helyet kap A. V Alekszandrov „Sztálin kantátája", Akulenko szerzeménye: „A pilótá'? dala", Bjelij világszerte ismert alkotása: „A béketábor legyőzhetetlen" és még 6ok más énekkari mű. Abban a klubban, amelynek vezetője Tyihomirov százados, az énekkari együttes a többi kultúrcsoportokkal együtt betanulta és előadta Muszorgszkij operáját: „A szorocsini vásár"1^ A Szovjet Hadseregben folyó kultúr* munka rendkívül változatos és érdekes. A hangversenyeken, vagy a kül«< túrcsoportok versenyén énekkari együt* tesek, népi zenekarok, tánccsoportok,! szólisták lépnek fel. A közönség mindig élvezettel szemléli az életörömei sugárzó katona- és matróztáncokatj amelyekből a népművészet színes gazdagsága, a humor és az ötletek sokasága árad. A szovjetkatonák körében népszerű a donmenti Rosztov Tiszti Házának táncegyüttese. Műsorának kiemelkedő számai a „Vörös Pipacs"

1 című balett, a „Ruszalka" opera balettánca, a „Moldvai tánc", a „Cseh pol-i ka" és a „Szláv tánc". A Szovjet Fegyveres Erők kultúrv csoportjait mindenben támogatják és segítik a legkiválóbb szovjetművészek, mint például Barszova, Mihajlov* Norcov, Novikóv, Szolovjev-Szedoj és még sokan mások. A szovjet zeneszerzők gyakran látó-' gatnak el a katonai alakulatokhoz. Ai ilyen látogatások után rendszerint új dalok születnek, amelyek hamar nép1 szerűek lesznek a hadseregben. Ilyenek például: Bakalov: „Erdő szélén"^ Makarov: „így ápolja a tüzér lövegét" és „A volgamenti dal", Szorokin: „A vashadosztály" és „A híres lövész" és Kompanyeic: „Menetel a bátor század" című szerzeményei. ' A Szovjet Hadsereg a béke hadserege. A Szovjet Hadsereg a szovjet1 nép igazi érzéseinek hű kifejezője. Ez a nép minden eszközzel harcol a békéért. A szovjetkatonák a egész szovjetnéppel együtt írták alá a stockholmi felhívást. „Fel a béke védelmére!" Erről & témáról a Szovjet Hadseregben előadásokat, beszámolókat tartanak. A béke jegyében esti összejöveteleket és hangversenyeket rendeznek, arne^ lyeken mindig felhangzik a szovjetharcosok egyik legkedveltebb és legnépszerűbb dala: „A béketábor legyőzhetetlen, A béke útja biztos út, Ha összetartunk rendületlen, Legyőzzük végleg a háborút". A szovjetkultúra új kommunista erkölcsre tanítja a világ valamennyi népét. A szovjetkultúrát a világ valamennyi népe úgy tekinti, mint a békeharc zászlaját. A szovjetharcos, — a szocializmus országának küldöttje — kultúrált magatartásával, nemes tetteivel megdöntött minden eddigi elképzelést a hadseregről és a katonáról. A 6zovjetharcos emelkedett erkölcsében a népek az új világot, aJ szo-' cializmus világát látják.