Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-07 / 82. szám, szombat

1*831 ipríüs T ujsni Az eszfrayai kerület traktoros lányai felhívták az ország összes asszonyait, hogy legyenek traktorosokká A osztravai kerület traktoros lányai a következő felhívást intézték az or­szág asszonyaihoz. A munkások, a földművesek és min­den jóakaratú ember érdeméből ha­zánkban napról napra gazdagabb és örömteljesebb életet élhetünk. A nagy munkalendületből új gyárak, lakóhá­zak és iskolák nőnek ki. Egyre töb­bet termelünk, jobb és célszerűbb munkamódszereket vezetünk be és megszilárdítjuk normáinkat. Falvaink­ban a gépek megszabadítják a föld­műveseket a nehéz robottól. Kis- és középföldműveseink bizalommal néz­hetnek a jövő felé, amelyben soha töb­bet nem lesz már kizsákmányolás. Ebben a nagy munkatörekvésben nem maradhatnak le asszonyaink és leányaink sem. Ezért mi az osztravai kerület traktoros leányai, akik Kiim­kovicén munkaértekezletre gyültünk össze, felhívjuk az ország jóakaratú leányait és asszonyait, hogy kapcso­lódjanak be az állami traktorállomá­sok munkájába. Traktorossá lenni gyönyörű és me­rész gondolat, segíteni a kis- és kö­zépföldmüveseknek és az EFSz-eknek, szent célt jelent. Traktorossá lenni annyit tesz, mint a szocializmus úttö­rői közé felsorakozni hazánkban. Az állami traktorállomásoknak leá­nyokra, asszonyokra van szükségük, hogy a gépeket éjjel-nappal ki lehes­sen teljes mértékben használni és hogy egy darab föld se maradjon megműveletlenül. Nők, jelentkezzetek traktorosoknak! .lelentkezésteiket küld­jétek be a CsISz kerületi bizottságá­nak, amely iskolázásra fog bennete­ket kiküldeni. Meg vagyunk győződve, hogy rö­vid időn belül további traktorosnő­brigádok keletkeznek az állami trak­torállomásokon. Mi, nők, így tudunk hozzájárulni a legnagyobb mértékben a világbéke megvédéséhez és a szo­cializmus kiépítéséhez hazánkban, ami minden becsületes dolgozó számára a szebb és az örömteljesebb életet je­lenti." A% orvosnő üzeni Ha lázas a gyerek, legelőször is mu­tassuk meg orvosnak, mert egy csomó lázzal járó betegségnél azonnal orvosi beavatkozásra van szükség és már né­hány órai késedelem a kezelés megkez­désében lényegesen rontja a gyógyu­lás esélyeit. • A megállapított betegségtől függet­lenül azonban igyekezhetünk a gyer­mek lázát csökkenteni. Egy törülkö­zőt vagy pelenkát vízbe mártunk és i gyermek hónaljától lefelé törzse köré csavarjuk, majd e felett a vizes ruha A Sidicei asszonyok felemelik szavukat a náci hóhérok szabadoniiocsátása ellen Lidice csehszlovákiai falut a máso­dik világháború alatt a gyilkos náci fasiszták teljesen megsemmisítették. A Lidice elpusztítását túlélt asszo­nyok levelet intéztek az amerikai nép­hez, amelyben emlékeztetnek arra, hogy mikor a koncentrációs táborok­ból kiszabadultak és megkezdték az új Lidice felépítését, az egész világ megígérte támogatását. ,,A ti országotok képviselőt is se­gítséget ígértek — írják levelükben — és mi hittünk nekik. Amikor Nürn­bergben tanúskodtunk és vallomá­sunkkal hozzájárultunk, hogy igaz­ságos ítéletet hozzanak Frank, Wies­mann és más háborús bűnösök ügyé­ben, úgy láttuk, hogy a világ végre egységesen összefog azok ellen, akik újból emberek vágóhíd jává akarják változtatni a- világot. Nem így lett. Amikor a mult héten hallgattuk a rá­diót és olvastuk az újságokat, sze­münk előtt újra feltűnt falunk gyilko­sainak ábrázata, azoknak a háborús bűnösöknek ábrázata, akiket Truman lidicei asszonyok. elnök és Mac Cloy tábornok (Nyugat­Németország amerikai főbiztosa) ren­deletére szabadonbocsátottak." „Mi, lidicei asszonyok, kötelessé­günknek érezzük, hogy figyelmeztes­sünk benneteket: Truman és társai bűne, hogy Lidice megsemmisítői és Oradour, a francia Lidice hóhérai szabadon vannak. A hitlerista gyűjtő­táborok parancsnokai és kannibál­orvosai, a délkeleteurópai megsemmi­sítő osztagok parancsokai és az embe­riség hasonló söpredékei kegyelmet kaptak. Drága barátaink, mi, akik annyit szenvedtünk és annyit veszítettünk, gyűlplettel és szilárd elszántsággal harcolunk a gonoszság és értelmi, szerzői ellen. De ez nemcsak a mi dolgunk, néhány tucat lidicei asz­szonyé, ezért küzdenie kell az egész világon minden anyának és minden feleségnek, aki legdrágább szeretteit gyászolja" — fejezik be levelüket a felett száraz ruhát csavarunk köréje. Ez a vizes borogatás a testtől meleget von el és ezáltal a lázát fél-, egy fok­kal csökkenti. A vizes borogatás láz­csökkentő hatása persze addig tart, amíg a ruha meg nem szárad, ezért a borogatást szükség szerint egy-kél óránként váltani kell. A vizes boro­gatás nemcsak a lázat csökkenti, hanem a gyermeket meg is nyügtatja és ez az előnye a gyógyszeres lázcsökken­téssel szemben. A lázas gyermek szomjas, enni nem akar csak inni és itt követik el a szü­lők a legtöbb hibát, amikor nem adnak a gyereknek elég vizet inni. Az ettől való félelem értheteilen babona, amely a gyerekre nem csupán kínosan hat, hanem — különösen csecsemőkorban — életveszéllyel is járhat. Minden gyerek, de különösen minden lázas gyerek igyék annyi vizet, ameny­nyit csak akar, mert ebből csak haszna lesz; a lázas csecsemőt pedig kínál­juk teával. További elterjedt babona, hogy a lá­zas gyermeket különösen, ha valami­lyen fertőző gyermekbetegségben szenved „jó melegben" kell tartani. Ez a túlságos meleg egyes betegségeknél egyenesen ártalmas, így például a bá­rányhimlőnél, ahol a viszketést erősíti; a többi betegségeknél nem árt ugyan, de nem is használ. Igen fontos viszont, hogy a szobát jql szellőztessük és abban minél jobb legyen a levegő. Ha gyereket jól beta­karjuk, télen is nyugodtan kinyithatjuk egy időre az ablakot. Azt is jó tudni, hogy a fürdő néni árt a lázas gyereknek, sőt jólesik neki, a langyos fürdő pedig még lázát is csil­lapítja. Dr. A. K. B&MI GA&RIELhAs O örös barázdák A szürke, fagyos ég dereng, közeledik az ébredés — ébe r kakui szavára rá­ráfelel h > berregés A földön kinn traktor dohog, dolgozott egész éjszaka, a levegővel elvegyül a frissen feltört föld szaga. A traktorista vezeti előre gépét szüntelen. Ember és gép — egy akarat, győz a konok, rossz szikeken. Arany csóva a napsugár, vörösen lobog keleten és szerteszórja színeit a felhasított földeken. Megcsókolja a traktoristit, végigsimít a traktoron és óriásra növeli árnyékukat a hantokon. Látó szemem jövőbe néz, e dolgos éjjel hajhalán — látom, hogy nő a diadal vörös barázdák nyomán. A rimaszombati járás asszonyai versenyezlek a tojás-, sertéshús- és tejbeszolgáltatásban A mult évi verseny szép eredményei­ből kiíolyolag a Járási Nemzeti Bizott­ság, a Földműves Raktárszövetkezet és a Tejüzem Rimaszombatban elhatározta, hogy az idén is nyilvános versenyt indit a tojás- sertéshús- és tejbeszolgál­tatásban a rimaszombati járás összes asszonyai között, mégpedig azon köz­ségek kezdeményezéséből, amelyek a írtul t évben példásan teljesítették be­szolgáltatási kötelezettségüket. Versenyezni a következő pontokban fognak: 1. Minden község^ amely bekapcso­lódik a versenybe, kötelezi magát, hogy nemcsak évi viszonylatban tesz eleget beszolgáltat ási kötelezettségének, ha­nem az időbeni tervet is pontosan be­tartja, vagyis minden hónapban beszál­lítja azt a mennyiséget, amennyi arra az időszakra elő van írva. 2. A Földmüve Raktárszövetkezet ki­küldi az egyes községekbe minden két hétben az összes versenyhen résztvevő községek kimutatását, hogy össze le­hessen őket egymással hasonlítani, va­gyis, hogy meg lehessen állapítani, hogy az egyes községek körülbelül hányadik helyen állnak. 3. Az egyes községeket együttesen fogják elbírálni, mégpedig június 30­án és december 31-én A Járási Nem­zeti Bizottság, a Földműves Raktárszö­vetkezet és a Tejüzem a következő ju­talmakban részesiti az egyes községek három legjobb eredményt felmutató asszonyát: a) Fejkendő, b) gumicsizma, Bundás kutya meg a csigabiga Irta: V. Olga Bundás nagyságos úr, a baromfiud­var retegett zsarnoka, vidáman hor­tyogott az orgonabokor tövében. Bun­dás kutya hortyogása nem tartozott a rendkívüli események közé, mégis gyökerestől felforgatta a kis udvar jó­kedv, megszokott életét. A játékos le­gyecskék ijedten hagyták abba zümmö­gő karéneküket, Miau cica lábujjhegyen zavarászta az udvarra tévedt veréb­pockokat, a máskor oly hangos csibe­leánykák pedig elnémulva lapultak meg anyjuk védőszárnyai alatt. Bun­dás nagyságos úr szigorúan megköve­telte gyengébb állattársaitól az aláza­tosságot és jaj lett volna annak a vak­merő halandónak, aki meg merte vol­na háborgatni uruk és elnyomójuk fen­séges szunyókálását. / Azonban az életben minderi zsarnok le szokott egyszer pottyanni az ugorka­fúiól! Aki pedig leesik, az vagy agyon­zúzza magát, vagy pedig — ami talán még sokkal rosszabb — nevetségessé válik az elnyomottak előtt. Ilyen sors várt a gőgös Bundás kutyára is. Bundás nagyságos úr felett ugyanis, az egyik orgonalevélen egy ugri-bugri kis csigabiga legényke tanyázott. Bun­dás nem tudott a csigabigáról, a csiga­biga pedig nem tudott a Bundás ku­tyáról. Így aztán, amikor felharsant Bundás jóízű hortyogása, a kis csiga­bigát roppantul lurdalni kezdte a kí­váncsiság, vájjon hogyan állhatott elő az a különös természeti tünemény, hogy nem az ég felől, hanem a föld felől hal­latszik a mennyeknek dörgése? Addig fészkelődött, addig kémlelődött hát ha­tártalan kíváncsiság'ban, amíg egy szerre csak megcsúszott a síkos levélen és zsuosz — egyenesen a szundikáló Bundás nagyságos úr orrahegyére pottyant!! »Au — vaui* — ugrott talpra a bá­tornak nemigen mondható Bundás ko­ma — »itt a régen megjósolt vég, le­szakadt a csillagos ég!« És olyan ret­tentőt ordított félelmében, hogy a lábai előtt reszkető kis csigabigának még a hajaszála is égnek meredt! Azonban akkor változott csak iga­zán vérfagyasztó üvöltéssé a Bundás hangja, amikor első ijedtségéből ma­gához térve, megpillantotta a Iá előtt reszkető jószágot és rájött, ho; nem az ég szakadt le, hanem őkelme követte el nagytekintélyű orra ellen a vakmerő merényletet. »Hej, fékomadta teremtette* — üvöl­tötte rettenetes haragjában — »hát te voltál az a hitvány merénylő, aki bán­talmazni merted nagyságos orromat? Halálnak halála legyen hát méltó bün­tetésed és sorsod intő például szolgál­jon mindazon vakmerőknek, akik az erősekkel és hatalmasokkal szemben tiszteletlenül viselkednek!* S ezzel erős, izmos talpát eltaposásra készen nyúj­totta ki a csigalegényke felé. »Jaj, jaj, kegyelmes kutya úr — kö­nyörgött kétségbeesetten a halálra vált csigabiga — kegyelmezz szegény ifjú életemnek. Lásd, én is éppen olyan föl­di teremtmény vagyok, mint te, rám is éppen úgv süt a nap, mint rád, éppen úgy zöldülnek a fák, mint a te részed­re, légy hát irgalmas hozzám, bocsáss békességgel utamra!* A kis csigabiga könyörgő beszéde alatt kacagtató ötlet villant át a ke­gyetlen természetű kutya ag^án. Miért ne cinálna nagyszerű heccet a csiga­biga legénnyel, amikor ez még növelné is a tekintélyét a többi elnyomott állat előtt? Jámbor ábrázatot öltött hát ma­gára s álszenteskedő szelídséggel így szólt az életéért remegő kis jószághoz. »Okos szavaid megindították jóságos szívemet! Belátom, hogv mindketten egyforma teremtmények vagyunk. Mó­dot adok hát, hogy megmenekülj a megérdemelt méltó büntetés elől. Azonban halljad feltételemet! Mire ti­zet számolok, hordd el előlem az irhá­dat. mert azután utánad szaladok ám és ha utóiérlek, semmi sem mentheti meg többé hitvánv életedet!* Hej, most rémült ám meg igazán a szerencsétlen csigalegénvkc! Ugyan, hogyan is tudna ő versenyt futni a ku­tya fürge lábaival! Azonban bizony nem sok ideje maradt a szomorú töp­rengésre, mert a vérszomjas Bundás máris odacsődítette a baromfiudvar Ep­re és nagy lakóit °s fenvegető hangja máris elkezdte a számolást: Vau ... Vau ... vau ... Vau ... Vau ... Vau ... Hanem ebben a pillanatban egy, a Bundásénál is parancsolóbb hang sü­völtött végig a kis udvaron. »Meg­álljl* — harsogta a parancsoló, éles hang és az elképedt állatsereg előtt megjelent az udvar legaslegíőbb pa­rancsolója: az Ember. »Látom, Bundás — mondta a gazdá­nak nevezett ember vesztjóslóan —, hogy versenyfutást akadsz rendezni ez­zel az agyonrémített kis jószággal. Én is helyeslem nagyszerű ötletedet, azon­ban előbb egy parányi kis hibát illene kiküszöbölnünk. A verseny"ut:r­1 egyen­lő feltételek mellett szokták a becsüle­tes versenyzők végezni. Ennek a kis csigának pedig szaladás Itör-ben is vál­laira nehezedik a házikója. Egyenlítsük ki hát becsületeden a terhcket!« — S ezzel a ravasz házigazda előcipelte a jó nehéz kutyaházikót, jó erősen rákö­tözte a savanyú ábrázatot vágó Bun­dás kutya hátára s az összecsődíteü bámészkodók hangos derültsége mellett, most már ő kezdte a számlálást: Egy. •. Kettő... Három... No, de minek is részletezzem mesé­met? Bundás nagyságos úr még csak mozdulni sem tudott a nehéz kutya­házikó alatt, a kis csigabiga viszont ugy kereket oldott saját házikójával, mint a pinty! A baromfiudvar kárör­vendő áliatk?i pedig úgy kikacagták a csúffá tett Bundást, hogy a szegény párának mindölökre elment a kedve a gyengébbek feletti zsarnokoskodás­tól! Azok a kis madarak pedig, akik vé­gigkacagták ezt a furcsa versenyfutást, azóta ezt a nótát fütyülik Bundás ku­tyáék orgonafáján: Gyengét védje Aki erős, A védtelent Óvja a hós. Bánjunk jól Az elesettel, A könnyeket Szárítsuk fel. Eletünknek az Ad keretet, Ha fegyverünk A szeretet. Ki pedig zsarnok lesz mégis, Kikacagjuk: Te is — én isi Nincs szebb madár... Nincs szebb madár, mint a lud. Nem kell neki gyalogút. Mégis legszebb a fecske, Nevelgeti a fiát. Még szebb madár a kánya, A világot bejárja. Mégsem kopik csizmája, Megkíméli a szárnya. Mgis legszebb a fecske, Odaszáll az ereszre. Eresz alatt csicsereg, Irigylik a verebek. Jaj, de büszke a kakas, Hogy a feje tarajas. Ha jóllakik, azt mondja: Sóra, fára nincs gondja. Magyar népköltés. c) gumikötény. Ezeket a jutalmakat ünnepélyesen fogják átadni az élenjáró asszonyok­nak. Rendkívüli jutalmul, a június 30-i kiértékeléskor a legjobb község asszonyai számára a Földműves Raktár­szövetkezet tanulmányi kirándulást rendez a viglasi állami birtokra. Az ezzel kapcsolatos körlevelet az öss*zes helyi Nemzeti Bizottságok és EFSz-ek elnökei feleségének elküldték. A körlevélben többek kSeött még a következők vannak: Mivel ez a verseny nagyon komoly, ti, mint parasztasszonyok járuljatok hozzá a lehető legnagyobb mértékben a szocializmusnak a falun való építésé­hez Hisszük, hogy szívügyeteknek te­kintitek a dolgozó nép közellátását és a ti célotok is az, hogy a dolgozók gyermekei ne szenvedjenek tejben hiányt. Ezzel egyúttal a békeharcba is bekapcsolódtok Ti, mint földműveseink feleségei eb­ben a versenyben bebizonyítjátok, hogy egyenrangúak vagytok a férfiakkal. Felhívunk benneteket, hogy hívjá­tok össie a Csehszlovákiai Nőszövet­ség tagjainak ülését és beszéljétek meg ezt a versenyt. Folytassatok meggyő­ző tevékenységet, hogy községetek minden egyes asszonya bekapcsolódjék a versenybe. Dolgozó nőink felelős állásokban Kedves elvtársak és elvtársnők! Kérdéseitekre, hogy miért nem írtam oly régen levelet az Uj Szóban, azt válaszolom, hogy igen el vagyok fog­lalva, mert nemcsak a gyerekotthon­ban kell helytállnom, de az évzáró közgyűlésen a Párt megtisztelt egy felelős munkával: én vagyok azóta Bernolákovon az élelmezésügy előadó­ja. Ez nem könnyű feladat, de be aka­rom bizonyítani, hogyha a Párt ilyen bizalmat helyezett belém, mint pár­tonkívüli dolgozóba, akkor helyt is tudok állni magamért. Pár évvel ezelőtt csodálkozva vet­ték volna a dolgozók, ha egy nőnek adtak volna egy ilyen munkaköit. Azonban ez ma már, hála a fejlődésnek, gyakori jelenség, hogy nőket látunk felelős állásokban Azonban vannak még meg nem értő és féltékeny fér­fiak. akik dühvel tekintenek reárk, mert úgy érzik, hogy mi kitúr ]uk őket az állásaikból. Ez téves felfo­gás. A szocializmus épitése annyi munkaalkalmat teremt, hogy nekik is bőven jut munkalehetőség Azonban örömmel állapíthatom meg, hogy van­nak megértő férifak is. akik segéd­kezet nyújtanak a kezdő női munka­erőknek és ezúton is köszönetet mondok azoknak. Kedves nőtársaim, most pedig be. számolok arról, hogy mi történt utol­só beszámolóm óta Bermiákovon. Megtörténlek a tuberkulózis elleni ol­tások és a vérvizsgálatok. £ tuber­kulózis elleni oltásokat ezelőtt két év­vel a Dán Vöröskereszt végezte. Ma kormányunk egészségügyi Intézmé­nyei gondoskodnak erről és milyen ]ó érzés az nekünk dolgozóknak, hogy vezetőink ennyi gondot fordítanak a munkásosztály és gyermekei egészsá­gének megvédésére. A kapitalista országokban azzal nem törődnek, hogy a munkások éhenhal­nak-e, vagy betegségben pusztulnak el. Mi, a népi demokráciák munkásai, egészségesen dolgozunk, azzal a biz­tos tudattal, hogy munkánk mindig lesz és nem kell rettegni attól, hogy munkaadónk rossz hangulatában kire­pít bennünket. Azonban nem elég ezt tudni kedves nőtársaim, hanem te­gyünk ígéretet, hogy még többet fo­gunk dolgozni, hogy minél erősebb legyen hazánk, és hogy a nyugati or­szágok dolgozói lássák a mi eredmé­nyeinket és merítsenek erőt belőle harcaikhoz Meg vagyok róla győződ­ve, hogy minden munkaóránk egy-egy ökölcsapás a vérengző fenevadakra és előbb-utóbb leiterítjük őket. Plpisek Ilona, Bernolákovo.

Next

/
Thumbnails
Contents