Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-07 / 82. szám, szombat

6 UJSZO 1951 április 3. Prágából írj ák: „Jól fel tudom használni a magyar újítók tapasztalatait" „Prágában járva, örömmel vásárol­tam meg a nálunk nemrégen megje­lent és a magyar Találmányi Hivatal által kiadott „Vas- és gépipari újítá­sok" c. magyar szakkönyvet, mely­nek célja, hogy elősegítse a jobb, a szocialista jövő kiépítését. A könyvet igyekszem a magam hasznára fordí­tani, mert annak segítségével sokkal nagyobb teljesítményeket szeretnék elérni. Várady József géplakatos, Dobrany, Jungmanova 686/6, Plzen. A kollektív megtakarítás eredményei A Zsdanovról elnevezett ,,Kraszno­je Szormovo" üzem dolgozói már a szovjet iparosítás első napjaitól kez­deményezői voltak a fémek és egyéb anyagok, valamint a villamosenergia gazdaságos kihasználásának. Ebben a szarmoviak ma is élen járnak. 1949­ben például négy motoros hajót és hét mozdonyt készítettek megtakarí­tott anyagból. Eredményeikhez olyan gondos munkamódszerek segítették őket, mint aminő például P. I. Szulin kovácsé, aki az általában használatos másfél tonnás öntvények készítésé­nél, — a kovácsolás technológiájának megváltoztatásával egy öntvényből nem két, hanem három alkatrészt ké­szít és így — 86 tonna fémet takarít meg évente. Egy másik munkás, Zujeva előraj­zolónő a kirajzolt fémlapok észsze­rűbb elhelyezése révén ért el jelentős selejtcsökkentést. Azelőtt, míg át nem tért az új módszerre, a lapról lema­radt hulladékokat kidobták, most pe­dig azokra is rajzolnak kisebb alkat­részeket. Zujeva módszere nyomán évente körülbelül 33 tonna fémet ta­karítanak meg. Az anyagok gazdaságos felhaszná­lásáért folytatott harcban született meg a munkaverseny új formája, ami­kor is a régi üzemi munkások kezde­ményezésére sokan áttértek az egyéni megtakarítás rendszerére és ebben az új formában tettek versenyfelhívást. Az egyéni megtakarítás versenyének kiszéletsítésére nagy segítséget nyúj­tottak a Párt és a Szakszervezet aktí­vái. Vonatok kétoldali összeállítása guritódombos pályaudvaron KRASZNOV J. újítása, Varsó. Ha a kocsii errdezés iránya meg­egyezik a vonatok indításának irányá­val, akkor a szerelvények önműködő kapcsolóberendezésű részét azonnal az első elegycsoportban az egyik „átadó" irányvágányra gurítják, a szerelvé­nyek csavarkapcsos részét pedig út­irányok szerint külön kijelölt vágá­nyokon rendezik és ezen felül a gurí­tódombon a csavarkapcsos rész ren­dezésével egyidejűen a kocsikat szük­ség esetén a kisorozóvágány felhasz­nálásával kisorozzák. Az önműködő kapcsolóberendezésű részt a kihúzóvágányon kihúzómoz­donyokkal rendezik és a rendezés fo­lyamán, mint a gurítódombon isj- ösz­szeállítják a vonat elejét. Az önműködő kapcsolóberendezésű rész rendezése a kihúzóvágányon vi­szonlag kevés időt igényel, mert az önműködő kapcsolóberendezésű kocsi­kat könnyen le lehet akasztani és ösz­sze lehet kapcsolni, ezáltal fokozódik a tolatási műveletek sebessége és a műszaki biztonság legkedvezőbb fel­tételeit lehet biztosítani. Abban az esetben, ha a kocsirende­zés Tánya nem egyezik meg a vona­tok indítási irányával, a szerelvények önműködő kapcsolóberendezésű részét a gurítódombon a csavarkapcsos ré­szét pedig a kihúzóvágányon rende­zik és állítják össze. Ennek a módszernek az alkalmazá­sakor, a szerelvényeket nem teljes e.q-észében gurítják le a gurítódotyib­ról. Minden egyes szerelvény egy­vagy az önműködő kapcsolóberende­zésű, vagy a csavarkapcsos — részé< nagy elegycsoportban az átadóvá­gányra gurítják, ami jelentős mérték­ben csökkenti a szerelvény legurításá­nak idejét. Ezek szerint a javasolt módszer legfontosabb előnyei a következők: a) a rendezővágányok elégtelensé­ge esetén a vonatokat egyidejűen le­het rendezni és összeállítani; a ren­dezőváeányok száma egyenlő lehet az összeállítandó szerelvények rendelte­tni irányának a számával, hozzáadva két-'-'árom á^d^vácrányt és egy kiso­ro'^váránvt; b^ csökken a kocsik legurításának és összeállításának ideje; c> az irányvonatokkal végzett szál­lítást szélesebb körben ki lehet terjesz­teni. A CIKLUSOS RENDSZER Irta: V. V. PASKEVICS a Szocialista Munka Hőse Fejtési mezőnk eddig hárommű­szakos rendszerben dolgozott. Ez azt jelenti, hogy egész napon át mind a három műszakban folyt a termelő munka, míg a munkahely előkészítése, amely nem egyszer eldönti a terme­lés sikerét, a műszakok közötti rövid időközökben történt. Ilyen munkaszer­vezés mellett a gyakorlatban a fejtést, mindig a termelő műszak alatt készítették elő. Rendszerint még nem volt előkészítve a fejtés, amikor a jövesztő-rakodóvájárok bri­gádja a munkahelyre érkezett. A jö­vesztő-rakodóvájárok megvárták, amíg a réselőgépész aláréseli a padot, a fú­rós befejezi a fúrást, a lőmester le­robbantja a szenet, és amíg a füst el nem távozik a fúrólyukt>ól. Eközben néhány óra telt el. A jövesztő-rakodó­vájároknak, ha azon voltak, hogy tervelőirányzatukat teljesítsék, meg­feszített erővel kellett dolgozniok a hátralévő időben, sőt néha át kellett lépniök a másik műszak idejébe is. De mikor gondoskodtak a következő műszak munkájának előkészítéséről? Az ugyancsak elő nem készített mun­kahelyre érkezett. Minden megismét­lődött: a jövesztő-rakodóvájárok hosszú várakozása, hajsza a rakodás­nál, csakhogy teljesíthessék a tervet. A műszaki előírásokat gyakran meg­sértve, az aknászok ezért onnan vet­ték a szenet, ahol éppen akadt. így a jövesztés az egész napot el­foglalta, nem maradt idő a gépek le­állítására, átvizsgálására és javításá­ra, a bányatérség karbantartására és rendbehozására Innen származtak a leállások, amelyek gyakran a bányá­szok fél munkaidejét is igénybe vet­ték, innen származtak a gépek és a bányatérség rongálódásai, a fejtésbe­omlások, főtebeszakadások is. Ezek után érthető volt, hogy a fejtési mező még alacsonyan — egy egész napra 160 tonnában — megállapított tervét is miért teljesíti csak 80 százalékra. De amikor a fejtési mező dolgozói áttértek a kétműszakos munkarend­szerre, napi széntermelésük a 600— 800 tonnát is elérte, sőt egves napo­kon 1000 tonnát is szállítottak ki a külszínre. És mindezt ugyanazokkal az emberekkel, gépekkel, ugyanazok­ból a fejtésekből. A ciklusos rendszer előírja, hogy a szénjövesztés munkáját két műszak alatt kell elvégezni, egy műszakot pe­dig az előkészítő műveletekre kell for­dítani. Példaként leírom egy teljes nap munkáját, amelyben a réselési ciklus mindkét fronton történik. Ez a gya­korlatban mutatja be a kétműszakos munkarendszert. Reggel 8 óra. Az első fejtőműszak jövesztéshez kezd. Erre az időré mindkét padot a réselőgéppel már aláréselték. Mindegyik padon ki­fúrt és lerobbantott (kb. 15—20 méte­res) szakaszok vannak, amelyeket a fúrósok és lőmesterek rendszer sze­rint 2 órával korábban kezdtek készí­teni. A vágatok szellőztetése után a • tíz jövesztő-rakodóvájárból, hat ácso­lóvájárból, f árosból és lőmesterből álló fejtőbrigád hozzálát az előkészí­tett szén jövesztéséhez és a fejtés biztosításához. A brigádvezető párosával osztja el a jövesztő-rakodóvájárokat: a tapasz­taltabbakat a lejtésben, szén jövesz­téséné! foglalkoztatva, míg a kevés­bé képzetteket a fejtés egész front­ján a réselés és robbantás által kelet­kezett réspor és kis széndarabok ra­kodására használja fel. Ciklusos rendszerünk előírja, hogy a szállítóvágatot közvetlenül a jövesz­tés után kell tovább hajtani. Ezért el­térően a többiektől, a mi mezőnkön nincs külön elővájóbrigád, hanem az ácsolóvájárok a fejtés biztosításával egyidejűleg hajtják tovább a vágato­kat. Egy órával a szén lerobbantása után sztahanovista módszerrel kezdik meg a vágatok kihajtását. Az egyik fronton fejtési vágatot, a másikon szállítóvágatot hajtanak, amely a fej­tésitől az ú. n. kiegészítő orgonatám­sor, (azaz sűrűbb ácsolás) tekinteté­ben tér el. Az ácsolóvájárok a fejtési és szállítóvágatokat közvetlenül a jö­vesztés után hajtják. Az orgonatám­sort a felváltó műszak ácsoíovájárjai állítják be a főte alá. A szén jövesztése az egész műszak alatt nagy ütemben, megállás és a gépek rongálódása nélkül folyik. A brigádvezető éppen úgy dolgozik, mint az összes többi jövesztő-rakodó­vájár, de közben figyelemmel kíséri a fejtési és biztosítási munka egész me­netét mindkét fejtésben. Amint a jövesztő-rakodóvájárok fül. keikben befejezik a szén jövesztését, a brigádvezető azt a feladatot adja a fúrósnak, hogy a padok bizonyos sza­kaszát még fúrja le. A még le nem fejtett részen a fúrós elkészíti a lyu­kakat, a lőmester ezekbe behelyezi a robbanóanyagot, amikor a jövesztő­rakodóvájárok teljesen kifejtették a fülkét, — robbantja le a fejtés befúrt szakaszát. Gyors szellőztetés után a jövesztő-rakodóvájárok újból kapnak egy-egy fülkét, amelyben a műszak végéig dolgoznak. Délután 4 óra. Az első fejtőműszak befejezte a munkát és kiszáll a bányá­ból. A jövesztő-rakodóvájárok mind­egyik pad felehosszában kifejtették a szenet, az ácsoló-vájárok pedig mind­két fejtésben elvégezték a biztosítást. Ezután a fejtés előkészítése kezdődik. 4 órakor a fejtésben és szállítóvága­tokban a szállítóberendezéseket gon­dos karbantartás és esetleges javítás végrehajtása céljából leállítják. Ezt a legképzettebb és legtapasztaltabb sze­relők végzik a fejtési mező gépészé­nek irányítása alatt. Ezenkívül a négyórás időközben végzik el a bá­nyatérség — különösen a szállító- és tartalékvágatok — karbantartását is. A fúrós lefúrja mindkét pad már alá­réselt, de az előző műszak által még le nem fejtett szakaszát. A lőmester az előkészített furatba behelyezi a robbanóanyagot és nem sokkal a má­sodik fejtőműszak beérkezése előtt lerobbantja a padot. Este 8 óra. Beérkezik a második fejtőműszak. Enné! a műszaknál minden ugyan­úgy folyik, mint az elsőnél. A brigád­vezető mindkét fejtésben fülkénként osztja el a jövesztő-rakodóvájárokat, az ácsolóvájárok pedig a fejtés bizto­sításához kezdenek és folytatják a vájatok kihajtását. Abban az esetben, ha az l-es számú fejtésen van az omlasztás sora, az ak­nász és a brigádvezető ide nagyszá­mú jövesztőrakodóvájárt és ácsoló­vájárt oszt be. Ezt azért csinálják, hogy a szenet innen 2 órával koráb­ban termeljék ki, mint a 2-es számú padból és erre az időre befejezzék a főszállítóvágat kihajtását is. Ide össz­pontosítják a brigád minden erejét. Éjjel 12 óra. Az l-es számú fejtés­ben befejezték a ezért jövesztését, ki­hajtották a szállítóvágatot, az afáré­selt szén a front egész hosszában le van fejtve. Az előírt időben pontosan érkeznek a javításokat végző ácsoló­vájárok és a csúszdaszerolők. Meg­kezdődik a fejtés előkészítése a kö­vetkező réseléshez. Mindegyik bányász a maga dolgával foglalkozik. Az ácsolóvájárok felállítják az orgona­támsort, a szerelők pedig áthelyeiik a szállítószalagot, a csúzdát és az át­szerelés után kipróbálják ezeket mun­ka közben is Ezzel két óra alatt el­készülnek, ami nagyszerű sztahano­vista teljesítménynek számít. Ezután a szerelők átmennek a 2-es számú fejtésbe, míg az omlasztóvá járok megérkeznek, akik négy óra alatt az omlasztást teljesen befejezik. Nézzük meg, mi történik a 2-es számú fejtésben, ahová a szerelők ép­pen átmentek. Éjjel 4 óra van. A má­sodik fejtőműszak már befejezte itt a szén jövesztését A jövesztő-rakodó­vájárok teljesen lefejtették az első fejtőműszak által megkezdett rést. Az ácsolóvájárok befejezték a fejtési vájat kihajtását, amelybe most a sze­relők áthelyezik a rázócsúzdát. Négy óra alatt ez a fejtés is elkészül az összes javító-előkészítő munkával. A 2-es seámú fejtésben a legfonto­sabb előkészítő müveletek: a rázó­csúzda áthelyezése, a szén aláréselése, lefúrása, lerobbantása. Ezek a munkák pontosan megállapított sorrendben folynak. Második nap reggel 8 óra. Mind­két fejtési homlok újra kész a szén jövesztésére: megtörtént az alárése­lés ,a fúrás és a lerobbantás. Ilyenfor­mán az elmúlt 24 óra alatt mindkét fejtésben a munka egy teljes ciklusát végezték el. A következő napon a munkamenet mindkét fejtésben meg­ismétlődik. A különbség csak az, hogy a főszállítóvágat továbbhajtása és az omlasztás most a 2-es számú fejtésben történik meg. Kivonat a szerző („Kollektív sztaha­novista munka a gyorsított fejtésben" című könyvéből.) A népnevelő - a szocialista verseny megszervezője (Az SzK(b)P agitációs munkájának tapasztalatai) „... meg kell magyarázni a Párt és a szovjethatalom utasításait türel­mesen és figyelemmel kell megmagyarázni, hogy megértsék az emberek, mit akar a Párt és hová vezeti az országot. Ha nem értették meg ma, igye­kezzetek megmagyarázni holnap, ha nem értették meg holnap — igyekezze­tek megmagyarázni holnapután. Enélkül nem lesz és nem is lehet most sem­miféle vezetés" (Sztálin művei, IX. kötet, 161 oldal). A szocialista verseny megerősítése és fejlesztése szempontjából hatalmas jelentősége van a népnevelő munkának. A népnevelők a pártszervezetek leg­közvetlenebb segítőtársai a politikai munka kiszélesítésében. Beszámolókkal, beszélgetésekkel, újságolvasással lelkesítik a dolgozókat új termelési sikerek elérésére. A szocialista verseny kiszélesítéséért folyó harc egyik igen hatékony formá­ja az élenjárók munkamódszereinek a népszerűsítése. Azerbajdzsánban, a „Vorosilov" kolhozban Bagirova kol­hozparasztasszony rendkívül magas gyapottermést ért el. Megkapta a Szo­ciális Munka Hőse címet. A népnevelők Bagirova tapasztalatainak széleskörű elterjesztésére megázervezték, hogy a kolhozparasztasszonyok felváltva meg­látogassák Bagirova részlegét munka­közben. Ezek a látogatások, — a Ba­girova munkamódszereivel, agrotech­nikájával való szemléltető megismer­tetés — nagyszerű iskolája lett a gyapot­földeken folyó sztahanovista munkának. A moszkvai „Kalibr'-gyárban, ahol Rosszijszkij művezető dolgozik, különösen jól szervezték meg a népne­velők a sztahanovisták tapasztalatainak népszerűsítését. A Sztálin-díjas Rosszij­szkij gyűléseken számolt be arról, ho­gyan szervezte meg részlegében a kol­lektív sztahanovista munkát. Ezenkí­vül fényképfelvételeket készítettek a kiváló művezető munkájának egyes mozzanatairól és azt is kiállították. Az agitációs munka másik fajtája a népnevelő személyes példamutatása. Borisz Nyikolajevics Vizslenko, a volkovszki fűtőház mozdonyvezetője, aki egyben népnevelő is, olvasta, hogy egyes vasútvonalak mozdonyvezetői munkájukat a gazdaságos számvetésre építették át. Vizslenko az újsággal a kezében felkereste a pártvezeíőség titkárát. — Olvasta Jegerov elvtárs? Vélemé­nyem szerint nagyszerű kezdeménye­zés. ön is úgy gondolja? , — Meg kell beszélni a mozdonyveze­tőkkel, — volt a válasz, — de előbb saját magunknak át kell gondolnunk, mit jelent áttérni a gazdaságos szám­vetésre. A pártvezetőség minden vonatkozás­ban megtárgyalta ezt az újdonságot és a népnevelő Vizslenko már a legköze­lebbi beszélgetés során beszámolt a mozdonyvezetőknek az élenjáró kezde­ményezésről. Kijelentette, hogy ameny­nyiben a fűtőház valamennyi mozdony­brigádja áttér a gazdaságos számve­tésre, a mozdonypark legalább száz­ezer rubel terven felüli megtakarítást biztosít. Egyes mozdonyvezetők ennek ellenére is haboztak még, hogy beve­zessék-e az újítást. Vizslenko ekkor elhatározta, hogy példát mutat. Brigád­jával áttért a gazdaságos számvetésre és mindjárt az első hónapban 900 rubelt takarított meg. A kísérlet a többieket is meggyőzte és minden mozdonybri­gád áttért a gazdaságos számvetésre. A bolsevik népnevelő egyik legérté­kesebb tulajdonsága az, hogy össze tudja kapcsolni az agitációs szervező munkát. Huszonöt éve tanít egy iskolá­ban Zoja Blinova tanítónő. Tavaly a Tugulin körzeti pártbizottság „Trud"-kolhoza állította be népnevelő munkára. Itt segített a kolhozparasz­toknak összeállítani a tavaszi munká­latok tervét, előadásokat tartott a bri­gádok előtt, a magas terméseredmé­nyek mestereiről és megismertette a kolhozparasztokat az irodalmi újdonsá­gokkal is. Egy ízben a kolhoz jövedel­mének emelése céljából Kabikina kol­hozparasztasszony azt a javaslatot ter­jesztette a kolhoz vezetősége elé, hogy az egyéb zöldségfélék mellett termelje­nek egy hektáron paradicsomot is. A vezetőség ugyan támogatta a javasla­tot, de a kolhozban már netn volt sza­bad melegágy és ahhoz, hogy a javas­latot meglehessen valósítani, paradi­csoin-palántákra lett volna szükség. — Javaslatunkat nem szabad visz­szavonnunk — mondta Blinova népne­velő — én azt ajánlom, hogy nevel­jük a palántákat otthon. Én a magam részéről 2000 palánta nevelését válla­lom. Példáját sokan követték és tavasz­ra az uráli kolhoz a rideg éghajlat elle­nére is jó paradicsom termést ért el. A népnevelők a szocialista verseny szervezői, a kommunista társadalom építőinek első soraiban haladnak, akik szavaikkal és tetteikkel egyaránt Sztá­lin-Lenin nagy ügyét hirdetik. Gudász Gyula a rozsnyói bánya él* munkás-vájára, a gömöri ércbányák újító konferenciáján a következő ja­vaslattal állt elő: A szandlovszky-bányán eddig 25 mé­teres közökben szedték ki a vaskövet a szintek között. Ennek a hátránya a következőkben nyilvánul meg. A szállítási távolság a lefejtett vaskőnél feleslegesen nagy, 12.5 méterről kellett hordani a gurítókhoz, továbbá a töme­dékelésnél ugyancsak nagy mértékben gátolta a munka előrehaladását a gu­rítótól a határig. Meg kell jegyezni még, hogy így nem lehetett betartani a csoportok fejtési határát sem, ami sok esetben eltolódott és az egyik csa­pat csak 8 métert szedett ki", ugyan­akkor, amikor a másiknak 17 métert kellett kiszednie és betömedékelnie. Ezen hátrányokat aa új fejtési mód­dal ki lehet küszöbölni. Ez abból áll, hogy az eddigi 25 méteres távolságot le kell csökkenteni 12 méterre és min­den 12 méteren gurítót kell kihajtani. Az előny az, hogy a munkahely hatá­ra lecsökken 6 méterre az egyik és hat méterre a másik irányban. Ha széles a telér, pásztával szedem ki a vasércet, ha pedig keskeny, akkor láb alá tömedékelek és láb alá fejtem az ércet, amit a legrosszabb esetben is csak 6 méterre kell a gurítóba horda­nom. Másik előnye az, hogy a 25 mé­teres pásztázásnál csak egy munka­hely volt lehetséges, míg a jelen eset­ben a 12 méteres távolságnál két mun­kahelyen is dolgozhatunk. Ebből az következik, hogy az érctelért hamarább kifejtjük és nem kis mennyiségű fát takarítunk meg. A termelés is 100 szá­zalékban emelkedik. GUDASZ GYULA, Rozsnyóbánya. Új módszereket a vashegyi bányába Sokunk előtt ismeretes az, hogjj, a Vashegy fekvésével, geológiai szerke­zetével és terjedelmével nehéz fejtési lehetőségeket nyújt. A kapitalizmus örökségeképpen ránkmaradtak az el­avult, kirabolt bányák és telérek. Foko­zott feladatok állnak előttünk az ötéves tervben. Mi élmunkások örömmel üd­vözöljük a munka új formáit, a munka új szervezési lehetőségeit, amelyek a munka magasabb termelékenységét hozzák nekünk és ezzel együtt életszín­vonalunk emelkedését. Így erősödik a béke, így erősödik hazánk­Mi a Vashegyen műszakilag igen rosszul vagyunk felszerelve. így van például a szállítás terén. A szállítás az aknákban igen bonyolult. A szállítás régi módja az, hogy az egyes aknák­ban állandó felügyelet van, de így is igen sokszor kerül sor a legszűkebb helyek beblokkolására. Rövid időn be­lül most rátérünk a szilárd grafikon szerinti szállítás módszerére. Ezzel megtakarítjuk az ellenőrzéshez szüksé­ges szeméíyt, de főleg rátérünk a csil­lék rendszeres, folyamatos szállítására, ami a szállítás legérzékenyebb helye. Üzemünk kiterjedtsége mellett igen nehéz a csillék és az anyag folyamatos beállítása. Mi, élmunkások barátain­kat, a műszakiakat megnyerjük annak az eszmének, hogy bevezessék a mun­kautasítások (putyovkák) módszerét, mert ez a lépés biztosítja számunkra főleg a fa szállítását. A grafikon sze­rinti munkák bevezetése nálunk elő van készítve, csak meg kellene kezdeni. A politikai előkészítés sikeresen végre van hajtva. Ha a fejtésnél dolgozók nevében beszélhetek, meg szeretném kérdezni, vájjon miért nem dolgozunk máris a grafikonok szerint. Megvan minden előfeltétel, van kemény fé­münk a fúráshoz, a meddő anyag el­szállítása biztosítva van, az üres csil­lék folyamatos érkezése műszakilag elő van készítve. Gyönyörű Szullivan-gépünk van, amellyel csupán azért nem fúrhatunk, mert nincsenek fúróvasaink. Van Einko rakógépünk, amely üzemben van, de távolról sincs jól kihasználva. A cikli­kus fejtésnél gyönyörűen kihasználhat­nánk, nagyszerűen beválna a járatok gyors vágásánál és csak azért nem tudjuk felhasználni, mert még mindig nem kaptuk meg a megrendelt szellőz­tető berendezéseket. Ezer méteres vájatokban lehetetlen úgy dolgozni, ahogy mi szeretnénk. Élesen kell kritizálnom műszaki ve­zetésünket, hogy ezt az előfeltételt nem valósította meg. Nézzétek csak! Meg­van a kidolgozott grafikon és csak azért nem dolgozunk aszerint, mert nincs megoldva a szellőztetés. Itt nem azért bírálok, hogy mentegessem ma­gunkat az új módszerek még be nem vezetése miatt, azért szólok, hogy rá­mutassak azokra a nehézségekre, ame­lyek megakadályozzák a munka új for­máinak bevezetését. KMETY, bányász, a vashegyi ércbányából

Next

/
Thumbnails
Contents