Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-07 / 82. szám, szombat

1951 április 7 UJSZÖ Ml TÖRTÉNIK ÁRDON? Nem volt elég éber a pártszervezet — a kulákok beférkőztek a szövetkezet vezetőségébe A tornaijai iárás pártkonferenciája előtt ez a kérdés „mi történik Ardón?" igen gyakran felvetődött. A járás különböző szövetkezeteiben, a pártszervezetekben erről beszéltek az elvtársak. A járási konferencia lényegében megvilágította Ardó problémáját. A járási párttitkár beszámolójában röviden, de mélyrehatóan vázolta fel az ardói szövetkezet helyzetét és az ott beállt válságot: — Ami a szövetkezet megalakítását illeti, — mondta Ligárt elvtárs, «t tornaijai párttitkár, — az ardói EFSz az első szövetkezetek közé tartozott. Még 1949-ben alakult meg és aránylag könnyen, mert tagjai szem előtt tartották és megértették azokat az előnyöket, amelyek az EFSz-ből származnak és amelyeket a szövetkezeti gazdálkodással elérhetnek. így pl. a tyúkfarm létesítése, a falu villamosítása, a falu utcáinak szabályozása és stb., ezek voltak ezek az elvnyök. Az ardói EFSz később átment a II. típusba, de csak igen nehezen sikerült keresztülvinni a földek tagosítását. Brezináknak, az ardói zsírosparasztnak esete példa lehet arra, hogy a falusi kulákok, a zsírosparasztok, hogy spekulálnak arra, hogy az EFSz-ket a maguk hasznára fordítsák és kihasználják. Minthogy Brezináknak a községben nagy befolyása volt, példáját a többi falusi „jógazda" is követte. Az EFSz-be való tömeges belépést aikernek tartottuk és nem gondolkoztunk azon, hogy tulajdonképpen az ardói EFSz taglétszáma milyen körülmények között növekedett meg. A könnyebb útat választottuk és elkerülük az egyedül helyes útat: az osztályharc útját a falun. De alapos tanulságot nyerve, hamarosan meggyőződtünk, hogy az osztályharcot nem lehet elkerülni és erre irányuló minden kísérlet vagy mulasztás megbosszulja magát. Mi történt ezután Ardón? Brezina és az ő emberei megbontották a szövetkezet egységét és bomlasztó tevékenysége legjobban akkor nyilvánult meg, amikor elment a községből és *z EFSz tagok egymásután adták be írásbeli nyilatkozatukat a szövetkezetből való kilépésről. Az ardói EFSz-be ilyformán alakult helyzetért elsősorban Praszlicska politikai instruktor a felelős, aki habár tudomása volt Brezina és társai romboló tevékenységéről, mégsem figyelmeztette a járási pátbizottságot a veszélyre. A járási pártbizottságnak nagy erőfeszítést kell kifejtenie, hogy helyrehozza a mellékvágányra vezetett ardói szövetkezetet. Ezeket mondotta beszámolójában Ligárt elvtárs és mi ebben az ügyben kiegészítésül még két dologról szeretnénk értesülést nyerni. Az egyik, hogy miért nem figyelmeztette Praszlicska elvtárs idejében a járási pártbizottságot, habár tudomása volt az ardói eseményekről és hogyan vonta felelőségre a pártbizottság ezért Praszlicska elvtársat. A másik dolog pedig az, hogy tett-e már a járási pártbizottság intézkedéseket az ardói szövetkezet talpraállítására és milyenek az eredmények? A vita során felszólaló elvtársak is érintették az ardói szövetkezet ügyét. Az ardói szövetkezet egyik tagja, Kanitur elvtárs, vitafelszólalásában bátran használta a kritika' és önkritika fegyverét. Rámutatott arra, hogy őt is terheli a felelősség, amikor az ardói szövetkezetről van szó. A baromfifarmot a telesége vezeti és ő maga a gömörhoikai gyárban dolgozik és ezért nem szentelheti magát annyira a szövetkezetnek. De nyíltan megmondja, hogy milyen viszonyok uralkodnak ott. — A baromfifarmon bizony meg kell mondanom úgy, ahogy van, nagy a rendetlenség. Senki sem törődik semmivel. Hiányzik ott minden, ami a legszükségesebb. Nincs ottan se etető, se itató. Feleségem már az összes tányérokat, meg nélkülözhető lábasokat kirakta itatónak, mert hát a tyúkok szomjan pusztulnának. De ennek is az az oka, hogy az EFSz-ben nem úgy mennek a dolgok, mint ahogy kellene. Nézzük csak meg mi is van a mi EFSz-ünkkel? Először is meg kell állapítanom, hogy nincs ott rendes könyvelés És így egy EFSz nem is működhet! Azt hangoztatják, hogy ráfizetés van a juhoknál. Nézzük csak ezt meg közelebbről: Ezzel kapcsolatban le kell szögeznem, hogy nem volt jó az elszámolás, mert csak gyorsan-gyorsan megcsinálta két-három ember egymásközt anélkül, hogy az EFSz tagok elé vitték volna, anélkül, hogy a taggyűlésen számot adtak volna róla. Meg aztán hasonlóképpen yan ez a traktorral is. A tagság nem tudja, hogy hová jár, hogy dolgozik, azt is csak egykét ember írja ki. — Itt van ez a Brezina. Az első Köztársaság idején ő volt a legelső, aki hajnalban bekopogott a földmunkásokhoz, hogy — „kaszálni induljatok". Most azért szintén folytatta a gazemberséget. De mert nem vonták felelősségre, hát volt mersze beállni az EFSz-be is. Amikor aztán arról volt szó, hogy Brezinát kizárják a szövetkezetből, erre a többi kulákok is beléptek a szövetkezetbe, hogy Brezinát megmentsék. Ott van ez a Jánosi is, régi „nemes", ennek is benne volt az újja a dologban. A szövetkezet ellen irányuló belépésüket előre kitervelték, megbeszélték. ^A nyúgdíjas tanító is lázítja a falut. Ettől a rendszertől kapja a fizetést, ő meg ez ellen a rendszer ellen dolgozik és azt hangoztatja, hogy „jó, jó a kommunizmus, de nem ez, hanem az, ami Jugoszláviában van." — Kötelességemnek tartom minderről beszámolni. Elvtársak, a kártevőket felelősségre kell vonni. (A konferencia kiküldöttei felháborodásukat és egyöntetű véleményüket viharos tapssal és „felelősségre kell vonni* „le a kulákokkal" felkiáltásokkal jutatták kifeI je^ésre.) (cs.) Eddig szól a tornaijai járási pártkonferencián résztvett munkatársunk beszámolója. Ezt a beszámolót. — amely ugyan elég élesen világít rá uz ardói viszonyokra — a rendelkezésünkre álló adatok alapján még kiegészítjük. A járási pártkonferenciát megelőző napokban kaptunk egy beszámolót az ardói EFSz-ről. 4 levélíró ebben a levelében felhívja a figyelmünket arra, hogy az ardói EFSz-ben sürgős intézkedésekre van szükség, mert ott nagy bajok vannak és azzal nem törődik sem a tornaijai járási párttitkárság, sem pedig a besztercebányai kerületi párttilkárság. Ligárt járási párttitkárnak a pártkonferencián tett azt a kijelentését tehát, hogy az ardói eseményekért a község politikai instruktorát, Praszlicska elvtársat teszi felelőssé, mert az nem tájékoztatta a járási pártbizottságot, nem lehet elfogadni, mert hiszen ugyanezen a pártkonferencián Kuna elvtárs rámutatott arra, »hogy a titkárnak nem szabad begubóznia selyemhernyóként a titkárság íróasztala meilé. mert a szocializmust így nem lehet építeni«•. Nem fogadható el tehát az, hogy a járási pártbizottság — elsősorban is a járási párttitkár — csak azokról az eseményekről nyer tájékozódást, amelyekről tájékoztatják és saját tapasztalatai. saját felfedezései nincsenek. Az ardói viszonyokért a felelősség elsősorban is Ligárt elvtársat, a járási párttitkárt terheli. Azt is megírja a levél írója, hogy a szövetkezetben azért nem volt még elszámolás és a szövetkezet juhtenyésztése körül azért annyira zavaros a helyzet, mert a szövetkezet elnökének, Crán Jánosnak is vannak juhai és »az ő juhaitól a tejet egy edénybe fejték az EFSz juhaiévaU. Az is benne van ebben a tevéiben, hogy Grán János, a szövetkezet elnöke a gyűléseken jóízűen alszik és csak akkor ébred fel. amikor hibái szóba kerülnek és akkor azonnal kiabálni kezd és senkit sem enged szóhoz jutni. A szövetkezet pénztárosa, Ribár Imre, aki azon az állásponton van, hogy az ô szava szent, az ő dolgába senki se avatkozzon bele és akinek e? nem tetszik, mehet ahová akar. Ribár Imrének sok a méhe s így sok méze is van és a levél írója szerint mézzel sok mindent el lehet intézni, ügylátszik igaza van! A levél írója is említi a nyugdíjas tanítót, aki tőlünk, a népi demokráciától kapja a nyugdiját, de az »úgynevezett jugoszláv kommunizmust« imádja. Ez a tanító a Horthy-rendszer aiatt a község vezetője volt, tehát el lehet képzelni, milyen propagandát fejt ki a község parasztsága között. Mindezeket a dolgokat a járási pártbizottságnak sürgősen ki kell vizsgálni és azonnali intézkedéseket kell tennie, hogy ez az állapot Ardón megszűnjön. A továbbiakra nézve pedig — ha el akarjuk kerülni az ilyen eseteket — Ligárt elvtárs fogadja meg Kuna elvtárs szavait: »A szocializmust kint a nép között, a néppel együtt kell építeni.« Hogyan folynak a tavaszí munkák a bratislavai és a nyitrai kerületben A tavaszi munkák tervének teljesítésében, különösen pedig a tavaszi buza és árpa vetésében elég nagy hátramaradás mutatkozik az egyénileg gazdálkodóknál. Ha összehasonlítjuk a szocialista szektor és az egyénileg gazdálkodók eredményeit, látjuk a különbséget. A nvitrai kerületben a helyzet a következő: Tavaszi búza egyénileg gazdálkodók 31.7 százalék. EFSz-ek 67 százalék, állami birtokok 100 százalék. Tavaszi árpa egyénileg gazdálkodók 39.S százalék, EFSz-ek 70.9 százalék, állami birtokok 70.9 százalék, összegezve ezeket az eredményeket, a nyitrai kerületben a tavaszi árpa vetését 33 7 százalékra. a bratislavai kerületben 63 6 százalékra teljesítik. A cukorrépavetés tervét a bratislavai kerület 1.8 százalékra. a nyitrai kerület pedig 0.5 százalékra valósította meg. Az egyénileg gazdálkodók a cukorrépavetésben is lemaradtak. A bratislavai kerületben az EFSz-ek a tervezett területnek 5.1 százalékát. az állami birtokok 15.9 százalékát. az egyénileg gazdálkodók pedig csak 1.8 százalékát vetették be. A nvitrai kerület a tavaszi szántásban is lemaradt, a tervet 59.5 százalékra teljesítik. A bratislavai kerület ezen a teren előbbre van, mert a rossz időjárás ellenére is 83.6 százalékos teljesítményt ér el. A tavaszi munkák jó és gyors elvégzésének biztosítására az ország egyes kerületeiben különféle intézkedéseket tettek. A kerületi és a járási bizalmiak résztvesznek az EFSz-ek munkaértekezletein és irányítják a szövetkezei munkát. A mezőgazdasági előadók naponta jelentéseket küldenek be a tavaszi munkák folyamatáról a körzetükből. Emellett biztosítják a szükséges mennyiségű gépet és mellékfelszerelést. A kerületek és a járások mezőgazdasági dolgozói állandó érintkezésben vannak az EFSz-ekkel, valamint a kisés középföldművcsekkel Oktató és meggyőző tevékenységet fejtenek ki köztük a tavaszi munkák gyors megvalósításának szükségességéről, i A járások a traktoros brigádokhoz I politikai agitátorokat küldenek, akik j nedig a traktorosokat győzik meg a ; tavaszi munkák ióminőségű és gyors I elvégzésének fontosságáról. A gyümölcsfát úgy kell gondozni, mint a gyermeket... — A mi EFSz-ünk első lett a járási versenyben, — mondja Németh Péter a rozsnyói EFSz-ről és büszkeség cseng a hangjában, öröm sugárzik arcáról. — Ügy bizony, még egy rádiót is kaptunk De nem is az a fontos, hanem az, amit csinálunk Ma már igazán gazdagok vagyunk. A közös isstállónkban oly szépen gondozzák a marhákat, a teheneket, hogy a tejbeszolgáltatás terén gyönyörű eredményt értünk el. Azelőtt Roznyó város 250 gazdája szolgáltatott be naponta annyi tejet, mint amennyit ma az EFSz bead. Igaz, mit is beszélek, hogy beszolgáltattak, csak kellett volna nekik ennyit beszolgáltatni, de hát tudjuk, hogy sokszor a felit se adták be. Azonkívül, hogy naponta 100 liter tejet adunk be, minden szövetkezeti tag megkapja a maga részét. No, meg tyúkfarmunk is van — és Németh elvtárs egyre büszkébben sorolja fel, hogy mi mindenük van. —Volt már olyan nap, hogy napi 50 tojásunk is volt. Meg aztán a disznóhizlaldánk sem üres! Most meg újabb 20 anyadisznót kapunk. De csak akkor volt igazán elemében, amikor rátért a gyiimölcsterme

Iésre — Igaz, igaz, hogy szövetkezetünkben azon igyekszünk, hogy minél inkább fokozzuk az állattenyésztést — a juhtenyésztést is beakarjuk vezetni, — mert az sokkalta jövedelmezőbb, mint a gabonatermelés. De én azt mondom, hogy a gyümölcstermeléssel sem szabad lemaradnunk, az is szép jövedelmet jelent az EFSz-nek. Nagyot változott a világ Bélán is A párkányi járásban lévő Béla községben azelőtt egy meglehetősen nagy birtokon báró Ullmann gazdálkodott és basáskodott nemcsak a ialu, hanem az egész környék lelett. A felszabadulás után báró Ullmann a kapitalista rendszerrel együtt a ieledés homályába merült. Ö ugyan eltűnt, de itt maradtak a csatlósai. Ezek, hogy látszólag az új rendszerhez is alkalmazkodjanak. a birtokon szövetkezetet alakítottak. Ez a szövetkezet azonban nem a dolgozó parasztok szövetkezete volt, hanem, mintha mi sem váitozott volna, továbbra is megmaradt benne az úr és a cseléd. Az úri szövetkeztenek nem is az volt a célja, hogy a földet jól megműveljék — ellenkezőleg, rablógazdálkodást folytattak és ez meg is hozta az eredményét. A föld alig termett anynyit, mint amennyit elvetettek bele. Ezért is nevezték el a faluban akkor a szövetkezetet »rossz hold« szövetkezetnek De hát a szövetkezet úri vezetősége mit törődött ezzel! Fényűző, pazar életet éltek, csinálták az adósságot és aztán természetesen az évvégi elszámolás többmilliós ráfizetéssel zárult. Később aztán, a februári események után, az úri szövetkezet dolgozó tagjai is elérkezettnek látták az időt. hogy a saját kezükbe vegyék a szövetkezetet Nem ment ez azonban olyan könnyen A szövetkezet régi vezetősége tiz körmével kapaszkodott a semmittevő jólétbe A többmilliós adóssággal sem törődtek, mert úgy gondolták, hogy maid azt is megfizettetik a szövetkezet dolgozóival. Erre azonban már nem került sor. 1949 március elején a régi szövetkezet helyén megalakult az új EFSz. Nem az uraké, hanem a dolgozó parasztok szövetkezete Az új szövetkezet tagjai legjobb tudásukkal fogtak a munkához. Tudták, hogy az elhanyagolt földek rendbehozása nagyon nehéz dolog lesz, de azt is tudták, hogy minél hamarább hozzák rendbe a földeket, azok annál előbb adnak jó termést s így annál előbb növekedik majd a jövedelmük is. Ennek a jó munkára való törekvésnek meg is lett az eredménye. Az 1949-es évet már nem veszteséggel, hanem olyan haszonnal zárták, hogy az 1950-es évre a legszükségesebb dolgok beszerzésére is jutott pénz. Látták ezt a község egyéniieg gazdálkodó parasztjai is és a szövetkezethez újabb kis- és középföldművesek csatlakoztak. Ezáltal pedig nemcsak a szövetkezet taglétszáma, hanem a föld is szaporodott és a szövetkezet a mult évben már 292 hektár földön gazdálkodott. Az előző évről megmaradt pénzen a mult évben műtrágyát vettek, hogy így biztosítsák a jó termést. Bevezették a munkaegységet is, amelyre év közben 80 korona előleget fizettek ki. A mull évi évvégi elszámolásnál bebizonyult aztán, hogy h J jól bánnak a főiddel, akkor az ;ó termést is ad Hektáronkénti átlagtermésük búzából 32 mázsa, rozsból, 25 mázsa és árpából 20 mázsa volt. Az egész éven át folytatott jó munkának s az ebből származó jó termésnek az lett aztán az eredménye, hogy a szövetkezet tagjai is jó jövedelemhez jutottak. Az évvégi elszámolásnál a szövetkezet tagjainak az év közben felvett előlegeken kívül még 10—15.000 korona osztalék jutott. Még azoknak a szövetkezeti tagoknak jövedelme is, akik valami oknál fogva nem dolgoztak egész éven át a szövetkezetben, lóval túlhaladta a 30.000 koronát. A szövetkezet egyik traktorosa. Velena Pál, két hónapra katonai szolgálatra vonult be, mégis 420. munkaegységet dolgozott le Évközben 39 779 korona előleget vett fel, az elszámolásnál pedig 10.709 korona jutott még neki. Csupor András nem éppen í

;^tal ember már, 58 éves; a felesége is állandóan beteges s így az évnek a felét sem tudta ledolgozni, mégis az elszámolásnál 9530 koronát kapott, évközben pedig 30.827 koráne előleget vett fel. Álondja is Csupor András, hogy soha még ilyen jól nem élt Azelőtt, amikor cseléd volt, hiába dolgozott éjjel-nappal, még kenyérből sem ehetett sleget. Ma pedig a szövetkezetben mindene megvan Nemcsak, hogy annyi pénzt kap, amennyi még azelőtt soha a kezében nem volt, hanem megvan még a kenvérnek való búza is, tejet is kap, amennyire szüksége van és malac is hízik az ólban. Mivel a szövetkezet szőlőt is termel, hát bor is jutott mindenkinek. Minden tagnak 150 liter bor jutott és jó bor, olyan, hogy az embernek a kalapja hamar félre áll tőle. Ivanics Gyula csak mult év márciusában lépett be a szövetkezetbe, mégis 35.730 korona volt a jövedelme. Ivanics Gyula már gyermekkora óta ezen a földön dolgozik, akkor ugyan még báró Ullmanné volt és nagyon jól visszaemlékezik. hogy milyen világ is volt az Akkor ámbár már éjfél után két órakor a kocsi kerekét kente, a munkával mégis el volt már késve, mert az se volt elég a báró hajcsárjainak, Gál Andrásnak, meg a többieknek A családját jóformán alig látta, mert hiszen éjjel ment haza a munkából és újra csak éjjel ment el a munkába Hanem aztán annál odaadóbban dolgoznak most a szövetkezet tagiai Jó kedve van mindenkinek — reggelenként szinte vidám énekszóval fognak a munkához. Tudják, hogy maguknak dolgoznak és hogy ennek a munkának a haszna is az övék, nem pedig holmi báróé és annak fullajtárjaié. Azelőtt nem tudták, hogy mit jelent a7 a szó, hogy életszínvonalemelkedés. Most már tudják. Tudják, mert azonkívül, hogy jól élnek és ruházkodnak, majdnem mindegyiknek van biciklije a motorbicikli sem ritkaság. Néhány család kivételével mindenütt szól a rádió és a szövetkezet jövő tagjait olían kocsikban sétáltatják az utcákon, amilyen azelőtt csak a báró gyerekének jutott. De ez még nem minden; szórakozni is kell, meg sportolni. Tehát vadászklubot is alakítottak és az egykor semmibe vett urasági cseléd, aki azelőtt legfeljebb csak mint hajtó vehetett résžt az urak vadászatain, ma nemcsak dolgozik a földön és élvezi annak minden hasznát, hanem övé annak minden szórakozása is. Mennyit változott a világ néhány év alatt.., v SZARKA ISTVÁN I Németh Péter kisiparos volt. Mestersége mellett hosszú évek óta foglalkozott a gyümölcsfákkal. A háza tájékán egy kis gyümölcsöskertje volt, de az úgy volt gondozva, hogy bizony többet hozott neki az a pár négyszögöl, mint szomszédjának majdnem egy hektáros kertje. Szabad idejét tavasztól őszig gyümölcsfái mellett töltötte Oly gonddal, oly szeretettel vette körül kertjének minden egyes fáját, mint atya a gyermekét. — A fa nagyon megérzi, ha jól gondozzák. Jól megfizet a fáradságért — mondogatta gyakran. Most aztán, ahogy megalakult Rozsnyón az EFSz és 17 hektár gyümölcsöskert is képezi tulajdonát, Németh Péter elhatározta, hogy bizony ő otthagyja mesterségét és egészen annak szenteli magát, amit évek hosszú során át csak mint kedves szórakozást, kedvtelést űzött — a gyümölcstermelésnek. ö valóba® szakértő ember ezen a téren — Hát igen, eddig már 17 hektárnyi gyümölcsöse van az EFSz-nek. De lesz nekünk több is, úgy 30 hektár körül. Csak azt nem tudom, hogy birkózunk meg azzal a rengeteg munkával. Mert hiszen ezek közül a kertek közül a legtöbb teljesen elhanyagolt állapotban van és eddig rendszeresen csak ketten a fiammal dolgoztunk bennük. Néha egy-egy EFSztag jött nekünk segíteni, de bizony most a tavaszi vetés idején megint csak mi ketten maradtunk. — Bekápcsolódtunk az országos ollási akcióba is és jött is a segítség. Nem munkaerőre gondolok, pedig bizony, amint mondtam, az is nagyon elkelne, hanem kaptunk a pozsonyi központból két kiló viaszkot, két kiló faháncsot, egy fűrészt, két ojtókést, meg sok egyebet is. Ja, ki ne felejtsem — egy szakkönyvünk is érkezett. Az a legértékesebb, mert könyvből sokat tanulhat az ember. Más lenne ugyan, ha gyakorlatban is megmutatnák nekünk, ami ott le van írva, de hát a szakkönyv is sokat ér. — Azért is kapcsolódtunk be az oltási akcióba, mert csemetekertünk Is van ám. Csak az idén több mint 50 szilvafacsemetét, 40—40 körtefa- és almafacsemetét ültetfünk el. Mert hál ahol elhanyagolt kertekben egész tisztások hevertek parlagon, azokat be kellett ültetni. Igaz, hogy ahol sűrűn, egymásra nőttek a hatalmas almafák, ott meg nem sajnáltunk egyetkettőt kivágni, hogy megritkítsuk" az ilyen gyümölcsöst, mert al ilyen facsoportok egymás elől veszik el nemcsak a napot, az éltető napsugarakat, hanem a nedvességet is. így beszélt Németh Péter a rozsnyói EFSz most meginduló gyümölcstermeléséről. Aztán még eldicsekedett nekünk azzal, hogy milyen gyönyörű, hatalmas almafajtát termelt ki ő maga. — Ha láttátok volna ősszel, két almát fogtam a kezembe, ebből a fajtából olyanok voltak, mint egy kisebb sárgadinnye és a kettő együtt 80 dekát nyomott. Üjabh sikereket kívánunk ebhez a munkához és ahhoz, hogy a rozsnyói EFSz gyümölcsösében csakhamar számtalan olyan almafa legyen, amely „sárgadinnye nagyságú" almákat terem. (K.)