Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-07 / 82. szám, szombat

t Világ proletárjai egyesüljetek! A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1951 április 7, szombat 3 Kčs IV. évfolyam, 82. szám Mint szemünk fényét úgy őrizzük Pártunk tisztaságát és egységét! Hasznosítsuk Páriáink járási konferenciáinak tapasztalatait Megindult a gabonaszállítás a Dunán A „Zsitva" hajó 146 vagon szovjetgabonát hozott A közlekedés minden lehetőségét kihasználva, hatalmas folyamként áramlik hazánkba a nyersanyagok és az iparcikkek nagy mennyisége, amellyel a szociailzmus építését se­gíti a Szovjetunió hazánkban. Pén­teken a délutáni órákban érkezett a bratislavai kikötőbe a Csehszlovák Dunahajózás nemzeti vállalat első hajója, a „Zsitva", amely szovjetga­bonát hozott. A Dunán már több ga­bonaszállítmány érkezett, amelyet szovjet hajók hoztak, de most a mi hajózásunk is csatlakozott azokhoz a nagy erőfeszítésekhez, amelyek­kel a közlekedésben dolgozók segí­tik hazánk építését. A hajó ünnepé­lyes üdvözlésén megjelentek Pár­tunk Központi Bizottságának képvi­selői, a Szlovák Nemzeti Tanács éa a Nemzeti Front képviselője, a köz­lekedési és kereskedelemügyi meg­bízottak. a kerületi pártbizottság és a kerületi Nemzeti Bizottság elnö­ke, az üzemek élmunkásai, úttörők és iskolai ifjúság. A nagy Szovjetunió önzetlen segít­ségéért és a hajózás dolgozóinak nagy­szerű munkájáért a közlekedési meg­bízott, Gíreth elvtárs mondott köszö­netet. Hangsúlyozta, hogy a szovjet­gabona első hajószáliítmányának meg-' érkezése a Szovje^nió önzetlen segit­ségének nagyszerű bizonyítéka és szétzúzza a nyugati imperialisták al­jas propagandáját, amelyet a Szovjet­unió ellen folytatnak. A bratislavai üzemek élmunkásai ne­vében a szovjetgabonával érkező első csehszlovák hajót Varga Gyula él­munkás, a Dynamitka dolgozója, aki normáját 156%-ra teljesíti, köszön­tötte. Ebből az alkalomból háláját, hű­ségét és szeretetét a Szovjetunió iránt úgy fejezte ki, hogy normájának 10 százalékos szilárdítására kötelezte ma­gát. Szikula Tibor folyatni kapitány, a Zsitva parancsnoka, több mint 140 vagon gabonát hozott hajójával Izmail szoviet kikötőből. 1800 kilométer hosz­szú útjáról ezeket mondotta: — Tizenegy esztendeje járom már a vizeket. De hajóm legénységével együtt még sohasem dolgoztam olyan szíve­sen, mint ennél az útnál, amikor a testvéri felszabadító Szovjetunióból hoztunk gabonát hazánkba. Szikula elmondotta aztán, hogy a szovjet kikötőmunkások milyen testvé­riesen, végtelen szívélyességgel és ba­rátsággal köszöntötték a hajó egész le­génységét. A kikötőben odajött hozzá­juk egv szovjetasszony, aki arra kérte őket, hogy tolmácsolják a szovjetasz­szonyok testvéri üdvözletét Csehszlo­vákia dolgozó népének. A hajó kikötése után azonnal meg­kezdték a gabona átrakását a vasúti kocsikba. Gromiko elvtárs: Németország lefegyverzése kérdésének a napirend első pontjának étén keli helyet adn! A külügyminiszterhelyettesek meg­tartották huszonkettedik értekezle­tüket, amelyen Davies, Nagy-Britan­nia képviselője elnökölt. Davies ja­vasolta, hogy az ülést halasszák el másnapra. Gromiko elvtárs az indítvány ellen nyilatkozott és felhívta a figyelmet több olyan szovjet javaslatra, ame­lyet még nem vitattak meg részle­tesen. Ilyen különösen az a javaslat, hogy tűzzék a Külügyminiszterek Tanácsa napirendjére az Atlanti Egyezményt, továbbá Angliában, Norvégiában, Izlandon és Európa, valamint a Közel-Kelet más orszá­gaiban létesített amerikai katonai támaszpontok kérdését, továbbá az Olaszországgal kötött békeszerző­dés Triesztre vonatkozó részének teljesítésével kapcsolatos kérdést. rarodi, abban az Igyekezetében, hogy eltemesse a trieszti kérdést, kijelentette, hogy azt „menetköz­ben" megvitathatják a szerződések teljesítéséről és a felfegyverzés szín­vonaláról szóló nepirendi kérdések tárgyalása során. Jessup és Davies csatlakozott a francia küldött fel­fogásához és hozzáfűzte, hogy a há­rom hatalom hétfőn beterjesztett napiremii tervezete „minden kérdésre kiterjed", így a szovjet küldöttség által felvetett kérdésekre is. Gromiko elvtárs válaszában rá­mutatott arra, hogy a trieszti kér­dés közvstlen összefüggésben áll az­zal a nemzetközi feszültséggel amelyről a három hatalom javasla­tának első mondata szól. Nem felel meg a valóságnak a francia küldött­nek az az állítása, hogy ez a kérdés „elaludt". Minthogy Triesztben évek óta törvényellenesen angol-amerikai csapatokat tartanak, ezt a kérdést a négy hatalom külügyminiszteré­nek meg kell vitatnia. Ami pedig az Atlanti Egyezményre és az amerikai katonai támaszpontokra vonatkozó szovjet javaslatot illeti — folytatta Gromiko elvtárs —, a szovjet kikül­döttség e javaslatoknak nagy jelen­tőséget tulajdonít. Éppen ezért azt tartja, hogy e kérdések megvitatása a Külügyminiszterek Tanácsa elé tartozik és hozzájárulna a négy ha­talom kapcsolatainak megjavításá­hoz. Befejezésül Gromiko elvtárs ki­jelentette, hogy a szovjet küldöttség fenntartja magának a jogot, hogy kiegészítő megjegyzéseket fűzzön a három hatalom április 2-án előter­jesztett. napirendi javaslatának első pontjához. A szerdai tanácskozáson a Szov­jetunió képviselője elnökölt. Gromiko elvtárs kijelentette, hogy a három hatalomnak a fegyveres erők kérdésére vonatkozó napirendi megfogalmazása nem kielégítő, mert abban előbb a fegyverzet szín­vonalának kérdéséről, azután a nem­zetközi ellenó'rzés megteremtéséről van szó és csak a végén a fegyver­zet és a fegyveres erők csökkenté­séről. Éppen ezért javasolja, hogy Németország demilitarizálásának kérdése számára a napirend első pontjának élén helyet kell adni. A szovjet küldöttség úgy véli — mon­dotta —, hogy a Külügyminiszterek Tanácsának ülésszakán a négy ha­talom fegyveres erői csökkentésének kérdését kell megvitatni, nem pétiig a fegyveres erőkét általában. A szovjet küldöttség úgy véli, hogy fogalmazzák át ezt a napirendi pon­tot úgy, hogy a fegyverzet é» a fegyveres wők csökkentése kerül­jön az dső helyre. Mindezek ellenére — folytatta Gro­miko elvtárs — ma előterjesztendő új fogalmazásunkban tekintetbe vet­tük a három hatalom képviselőinek egyes kívánságait. A napirend első pontjának új megfogalmazására vo­natkozó szovjet javaslat így hang­zik: „Az Európáhan fennálló nemzet­közi feszültség okainak és követ­kezményeinek, valamint a Szovjet­unió, az Egyesült Államok, az Egye­sült Királyság és Franciaország vi­szonya valódi és tartós megjavítása biztosításához szükséges intézkedé­sek megvizsgálása; beleértve a Né­metország demilitarizálására, a Szov­jetunió, az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és Franciaország fegyveres erőinek csökkentésére szol­gáló intézkedéseket, a fegyverzet és a fegyveres erők jelenlegi színvona­lára és a megfelelő nemzetközi el­lenőrzés megteremtésére, a fennál­ló szerződéses kötelezettségek és megállapodások teljesítésére, a há­borús veszély és az agressziótól való félelem megszüntetésére vonatkozó kérdéseket." Ki akarjuk fejezni azt a remé­nyünket — mondotta Gromiko elv­társ — hogy a három hatalom kép­viselői egyetértenek ezzel a szöveg­gel, amelyet részben egyes döntő fon­tosságú szovjet javaslatok, részben pedig a három hatalom döntő fon­tosságú javaslatai alapján szerkesz­tettünk meg. A szovjet küldöttség szükséges­nek tartja az Atlanti Egyezménynek és az Angliában, Norvégiában, Iz­landon, valamint más európai és közelkeleti országokban létesített amerikai katonai támaszpontoknak, továbbá Trfaezt kérdésének napi­rendre tűzését; Csehszlovákia assionyain^k köszönete a szovjet nők antifasiszta szövetségének A Csehszlovák Nőszövetség elnök­sége a szovjet nők antifasiszta bizott­ságának levelet küldött, amelyben kö­szönetet mond a szovjet nőküldöttség részvételéért a . Nemzetközi Nőnapon. A levélben többek között ezeket írják:' A Csehszlovák Nőszövetség elnök­sége íprlis 4-' ülésén értékelte a szovjet nők antifasiszta bizottsága küldöttségének részvételét a Nemzet­közi Nőnapon és útját az országban. A küldöttség nagy politikai segítsé­get jelentett szervezetünk munkájá­ban. Számos gyárunkban és szövetke­zetünkben tett látogatásuk felbecsül­hetetlen jelentőséggel bír építőmun­kánk számára, mert a szovjet kül­döttek átadták értékes tapasztalatai­kat munkásainknak és munkásnőink­nek az üzemekben és a szövetkezetek­ben. A szovjetnép így járult hozzá ismét ahhoz, hogy meggyorsítsa ha­zánkban a szocializmus építését, hogy átadta értékes tapasztalatait, amelye­ket a szocializmus építésében és a kommunizmus el$ vezető útján nyer. A szovjet nők jelenléte a Nemeztközi Nőnapon rendkívüli módon növelte e nap jelentőségét és hozzájárult ahhoz, hogy mozgósítani tudjuk asszonyain­kat országépítŐ feladataink elvégzé­sére, a tartós békéért folyó harcra. Asszonyaink nevében a legnagyobb há­lával köszönjük azt a látogatást és se­gítséget, amelyet látogatásuk szá­munkra jelentett. A szeretet és hála megnyilatkozásai,, amellyel, népünk önöket e látogatás alkalmával elhamoz­ta, legyenek a Szovjetunió iránti mély és őszinte szeretetünknek, hűségünk­nek és hálánknak bizonyítékai, hogy szilárdan eltökéltük magunkat arra, hogy a szovjet nép példája nyomán építsük a szocializmust hazánkban és szovjetnép oldalán védjük a világbé­két Mult hét szombatján és vasárnap­ján járásaink egyharmad részében már lefolytak a járási pártkonfe­renciák. Lapunk hasábjain a hét folyamán bőségesen foglalkoztunk az eddig lefolyt járási konferenciák ta­pasztalataival. Kiemeltük a konfe­renciákon elhangzott fontosabb vita­felszólalásokat, amelyekből megálla­píthattuk azt, hogy a bolsevik építő kritika egyre nagyobb tért hódit és Pártunk tagjai, a szocializmus leg­jobb építői a városokban és a fal­vakban bátran, megalkuvás nélkül élnek a kritika és önkritika fegyve­rével és Így megteremtik annak le­hetőségét, hogy leleplezzük a .hibá­kat és azok kiküszöbölésével gyor­sabban haladhassunk előre Pártunk irányításával, a dolgoeó tömegek lel­kes alkotó tevékenységének felka­rolásával az ötéves terv feladatai­nak idöelőtti teljesítése és így a szo­cializmus gyorsabb felépítése felé. Baát'ovansky elvtárs, Pártunk ko­máromi járási konferenciáján nagy­jelentőségű zárószavában megemlí­tette azt, hogy a déli járásokban a gyenge szövetkezeti munka okai ab­ban kersendök, hogy a magyar kis­és középparasztság, a magyar párt­tagság nincs kellőképpen aktivizál­va és így ezeken a helyeken a poli­tikai munka nem fejlődött úgy, ahogy kellett volna fejlődnie, hogy sikerrel és időben teljesíthessük a CsKP Központi Bizottságának hatá­rozatait és gyorsabban haladhassunk előre. Ha az előbbiekben rámutattunk árra, hogy sok járási konferencián bátran hangzott el a birálat és ön­bírálat hangja, rá kell mutatnunk arra is, hogy sok helyütt nem nyer­hettünk tiszta képet a járásban vég­zett munkáról azért, mert az elvtár. sak keveset beszéltek róla, mert nem foglalták össze konkréten mon­danivalójukat, mert nem leplezték le elég bátran a hibákat és így nem is nyújtottak módot arra, hogy eze­ket a hibákat kiküszöbölhessük. Baá­t'ovansky elvtárs Komáromban meg­jegyezte azt, hogy kevés magyar felszólalás hangzott el. A komáro­minál még kevesebb felszólalás hang­zott el a nagykaposi járási konfe­rencián és a kevés felszólaló min­denképpen annyit jelent, hogy a két járásban, különösen a járás falvai­ban a magyar dolgozók aktivitása gyenge, nem vesznek részt kellő, képpen a pártszervezetek munkájá­ban. Jó és konkrét felszólalások hang­zottak el a tornaijai és ipolysági já­rási konferenciákon, amelyek feltár­ták az egyes falvakon a helyzetet. Beszéltek az osztályharc kiéleződé­séről, beszéltek a kulákok mester­kedéseiről és arról, hogy a szövet­kezetesek hogyan védik ki a reakció támadását. Beszéltek a burzsoá-nacionalizmus elleni harcról, amely felveinkon meg­rontotta a szlovák és magyar dol­gozó parasztság jóviszonyát és amelynek kiküszöbölése feltétlenül szükséges ahhoz, hogy gyorsabban épithessük a szocializmust déli já­rásainkban. A választások azt mu­tatták, hogy a járások párttagsá­gának jelntös része levonta a kö­vetkeztetést a multévi munkából és a járási pártszervezt élére a legjob­ban bevált elvtársakat helyezte, akik méltók lesznek majd a dolgozók bi­zalmára. Amikor ezt megállapítjuk, rá kell mutatnunk arra is, hogy a Járási konferenciáit kétharmad ré­sze a jövőben fog lefolyni, második része éppen most, ma és holnap. Mi­lyen következtetéseket vonjunk te­hát le az előző járási konferenciák tapasztalataiból, hogyan tegyük job­bá a következő járási konferenciá­kat, hogy azok valóban erősítsék és még egységesebbé tegyék Pártun­kat, még szilárdabban tömörítsék a Központi Bizottság és annak, gott­waldi vezetése köré. Mindenekelőtt a legfontosabb az, hogy a járási konferenciákon elv­társaink bátran és félelem nélkül mondják el, ami szívükön fekszik. Ugy mondják el, mint ahogyan Man­dák elvtárs tette Komáromban, vagy Kuna elvtárs Tornaiján, Bartal elv­társ Ipolyságon. Ugy mondják el, ahogyan otthon, egymás között meg­beszélik legfontosabb problémáikat. Ö3zmtén, becsületesen. Ugy mesél­jék el, mintha szüiöanyjuknak me­sélnék el, mert a Párt mindannyiunk legféltettebb kincse, szemünk fé­nye. Kell, hogy tudja, mi történik üzemeinkben és faivainkon, kell, hogy tudja, hogyan állunk a szo­cializmus építésében, hogyan dolgoz­nak elvtársaink, hogyan haladnak előre és abból megfelelő képet alkot, hasson magának az egyes járások helyzetéről. Félelem nélkül használ­juk a bátor, építő, bolsevik kritika hangját, mert a hibák feltárásával nagy lépést tettünk előre azok el­távolítása felé. A tornaijai járási konferencián tiszta képet nyertünk arról, mi tör­ténik Ardón, megtudtuk azt, milyen reakciós erők húzódnak meg a si­kertelen szövetkezeti munka mögött, megtudtuk azt, mi a valóságos hely­zet és ezzel megtettük az első lé­pést afelé, hogy Ardó is a szocia­lizmust bátran épitő falvak sorába lépjen. A komáromi konferencián megtudtuk azt, hogy a kis- és kö­zépparasztság, a magyar dolgozók aktivitása gyenge, megtudtuk azt, hogy sokhelyütt el vannak szigete lödve. Mandák elvtárs felszólalása nyomán friss képet nyertünk arról, milyen a helyzet a komáromi já­rásban. Tudjuk azt, hogy ezeknek a a hibáknak az eltávolításával óriási mértékben segítjük elö a komárom) járás szövetkezeti mozgalmát. Felhozhatnánk több példát is, de úgy hisszük, hogy ez elég. A járási pártszervezet egész évi munkájának hü tükörképe legyen a járási konfe­rencia, amelyen az alapszervezetek jó és rossz munkája, a járási párt­vezetöség tevékenysége kerül mér­legre. Megismerünk itt olyan példá­kat, amelyekből következtetéseket vonhatunk le a jövőre, amelyekből okulhatunk, tanulhatunk, javíthatjuk a poiltikai pártmunkát. Tanulhatunk a sávolyi Pankó elv­társnő esetéből, akinek férje is párt­funkcionárius, túl van terhelve mun­kával, nem segíthet a házkörüli mun­kákban. Két gyermek anyja és mert nem volt ott minden gyűlésen, nem iga­zolták át. Pedig ugyanakkor benn­maradt a Pártban sok olyan ember, akinek viszonya a Párthoz kétséges, aki ha formailag ott is van a gyűlésen, nem követi a Párt vonalát. Okultunk és tanultunk Papp Sándor elvtárs felszólalásából, amelyből meg­tudtuk azt, milyen akadályokba ütkö­zik Nagykaposon a szocializmus építé­se. Megtudtuk azt, hogy a községnek a mai napig nincs magyar iskolája. A gyermekek egy meg nem felelő épü­letben, kocsmában tanulnak. Megtudtuk azt, hogy Budaházán a szétírásl bi­zottságba beférkőztek a kulákok és 'munkájukkal megakadályozták Pár­tunk irányvonalának végrehajtását, az osztályalapon való szétírást, de a dol­gozó "parasztság ébersége megakadá­lyozta ezt és új szétírást hajtottak végre, amely már Pártunk utasításai szerint tőrtént. A pártszervezet gyen­gesége volt ennek az oka és az elv­társak sokat tanultak ebből az eset­ből. Nagy József ipolyfalusi szövetkezeti gazda beszmolója egý r°ssz tanító ké­pét tartalmazta, aki nem érez semmi közösséget a dolgozó parasztsággal, akinek mindenre van ideje, csupán arra nem, hogy segítsen a falu előrehaladá­sában. Bali elvtárs felszólalásából az ipoly­sági járási konferencián nyilvánvalóvá válik az, hogyan fokozódott ott a régi magyar elvtársak aktivitása, akik a szlovák dolgozókkal karöltve igyekez­nek becsületes harcosokhoz híven az EFSz-eken keresztül kivenni részüket a falu szocializálásáért folyó harcból. És végül meg kell, hogy említsük a királyhelmeci járási pártkonferencián felhozott szentesi példát, ahol a járá­si pártszervezet, a helyi pártszervezet jó politikai agitációs munkájával sike­rült keresztülhúzni a reakció számítá­sait és jelentékenyen megerősíteni a szövetkezetet, meggyőzni a dolgozó parasztságot a közös szövetkezeti mun­ka előnyeiről. Mindezek a példák azt mutatják, hogy mennyire fontosak járási konfe­renciáink. Mennyire fontos az, hogy ezeken a konferenciákon megszólaljon a dolgozó tömegek hangja, amelyek a hibák leleplezése után még nagyobb erővel látnak munkához, hogy megva­lósítsák Pártunk Központi Bizottságá­nak határozatait, hogy megvalósítsák ötéves tervünk felemelt feladatainak teljesítését az üzemekben és a falva­kon egyaránt. A szombati és vasárnapi járási konferenciákon is ez a cél ve­zesse Pártunk aktív tagságát és akkor járási konferenciáink szocializmus fe­lé való előrehaladásunk fontos határkö­vei lesznei.

Next

/
Thumbnails
Contents