Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-05 / 80. szám, csütörtök

1951 április 5 UJSZ0 (b. 1.) A rendkívüli enyhe tél nemcsak a z őszi vetések jó fejlődését tette lehetővé, hanem a tavaszi munkáknak idejében való megkezdését is. Az őszi vetések jól áttelsltek. Fejlődésük — kivéve néhány hetet, amikor esetleg kisebb fagyok voltak — a télen sem szünetelt s így a megkésett vetések is tavaszra éDpúgy kifejlőí'tek, mintha rendes időben httek vilna vetve. Nagyon szépen fejlődik az őszi búza és az őszi árpa, a rozs pedig, meghazudtolva a korai időt, már annyira elbokrosodott, hogy elborította a földet. Most már csak az a fontos, hogy az őszi vetések most tavasszal idejében és ió ápolási munkát kapjanak, hogy ezáltal fejlődésük továbbra is biztosítva legyen. Ha az 'dőjárás majd megengedi, az őszi vetéseket meg kell hengerezni. Tekintve, hogv a télen nem voltak nagyobb hidegek s így a föld nem fagyott fel, a szokástól eltérően most ne használjunk nehéz hengert, hogy az amúgv is megtömődött földet még jobban megtömjük, hanem inkább könnyű hengert, amely inkább csak az őssztl memgaradt rögök szétzúzására szolgál. Ezzel szemben nem szabad elhagyni az őszi vetések fogasolását. A sok esőtől megtömődött földet meg ke'! hzitanunk, hogy eszel az őszi vetések még gyorsabb fejlődését elősegítsük. A vetések fogasolásánál, — különös tekintettel a megtömődött földre —, tartsuk szem előtt, hogv ez a fogasolás helyettesíti a kapásnyövényeknél alkalmazható kapálást. A fogasolásnak tehát egy jó kapálással kell felérnie. Éppen ezért a fogast terheljük meg, hogv az jó mélyen járja meg a földet, ne táncoljon a földön, nehogy a vetést kitépje. Rendesen fejlődő vetéseket a sorok iránvában hosszában, a túl búja vetéseket pedig az 'dén ilven is van sok — a sorokkal ellenkező irányban, keresztben fogasoljuk meg. Az őszi vetések fogasolásának most annál is nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani. hogy az enyhe tél nem pusztította el a gyommagvakat s így a vetések könnven elgyomosodhatnak. A fogasolással pedig a kikelt fiatal gyomokat elpusztít juk. Az őszi vetések ápolásávpl egy időben végezzük el az éppen soron lévő tavaszi vetést is. Amilyen kedvező volt az időjárás egész télen át egészen a legutóbbi napok'.g, a nemrég beállott esőzések a tavaszi munkákat hosszabb időre, úgyszólván, teljesen leállították. Az idő pedig sürget. Apr

;fis eleie van. — ott. ahol a tavasziakat ideiében elvetették, a mag már réget ki is kelt és a vetések, éppen az esők hatására, eröt-lies fejlődésnek indultak. A déli iírásokban, ahol kedvezőbb volt az időiárás, a vetést már február közepe után megkezdhették. Ha közben voltak is rl an n?ook, hogy a földeken nem lehetett dolgozni, még's azok a szövetkezetek és állami birtokok, valamint az egyén'leg gazdálkodók, akik a tavaszi munkákra idejében és tervszerűen felkészültek, a kora tavasziak vetését még az esős idfi beálta előtt el tudták végezni. Azokon a helyeken tehát, — főleg a déli járásokban —, ahol a tavaszi munkákkal hátra maradtak, ennek az okát főleg a munka rossz megszervezésében kell keresni. Nem el?g, hogy megalakították a munkacsoportokat, elkész'tették a termelési és munkatervet. ha a tervek csak papíron maradtak s nem valósították meg őket. Az sem el?g, ha a munkákat a tervnek megfelelően végezték, ha lehetőségeik voltak, hogy a tervet |eröv:dítsék és túlteljesítsék, és ezt nem tették meg. A munkatervnél számításba kel! venni a változó, kedvezőtlenné válható időiírást is. A terv febd^tai mellett álI nrfóan szem előtt ke'l tartani a parasztembernek azt a helytá'lí felfogását, hogy ,,tavasszel, ha kimégy a földre, ne gyere be onnan addig, míg a vetést el nem végezted." Nemcsak a tavasziak vetésénél, hanem általában a mezőgazdasági munkáknál arra is mindig tekintettel ke'l lenni, hogy annak elvégzésébe az időjárás is beleszólhat. Éppen ezért m'ndig, különösen pedig a tavasziak vetésént! arra kell törekedni, hogy a vetéshez úgy készüljünk e! és úgy fogjunk hozzá, mintha — a régi szólásmóddal élve — egy nap alatt akarnánk mintľent elvégezni. Köztudomású, hogy minél korábban vetjük el a tavasziakat, annál nagyobbak a k látásaink a ió termésre. A korai vetésnél a veteményeknek elég idejük van a kifejlődésre. Ha korán vetünk, nem fenyeget a veszély, hogy az érésnek induló gabonaszem a gabonaérés idején beköszöntő kánikulai hőségek következtében megft lad. A korai vetés jobban bírja a nyári szárazságokat. De pfndezeken felül is a koratavasziak, a tavaszi búza, az árpa, a zab, a borsó és a többi korai vetésű növények vetésével még nem szűnik meg a tavaszi munka. Alig, hogy az árpa vetése befejeződik, vetni kell a cukorrépát. Ezt követi a krumpli ültetése, a kukoricavetés, a hüvelyesek és a későbbi takarmányok vetése, s közben az őszi, majd peďig a tavaszi vetések ápflása, majd a kapálás következik. A tavaszi munkák lemaradásának is éppen az veit az egyik oka, hogy a telet észrevétlenül hagytuk elszaladni a fejünk f r tett. Későn fejeztük be az őszi munkákat. Sokan úgy gondolkodtak, hogy hol van még a tavasz, a vetés ideje és ahelyett, hogy az őszi munkák befejeztével azonnal a tavaszi munka előkészülete hez láttak volna, pepecseléssel tCüötték el az időt, és hogy februárban olyan idő Iitt, hogy vetni lehetett, csak akkor kezdtek gondolkodni, hogy „na most már kicsinyenkint hozzákészülődhetünk a vetéshez". Nem egy helyen, különösen ped'g az ingadozó egyén'teg gazdálkodók között, nagy része veit a tavaszi munkák elmaradásában a minden alléimat megragadó és felhasználó ellenségnek is. Mi más kf ľ.ett mondani a helyét még meg nem talált, a népi demokráciához is húzó, de a k'líkmesére is hallgató parasztnak, mint azt, hogy februárban árpát vetni aztán igen „reszkírt" dolog. Szóról szóra el lehet képzelni a szöveget, amit a kluák mond a vetn' akaró parasztnak, hogy „ha hd-e, gondrl'a meg az ember, hogy februárban a földbe tegye árpáját." Nem mondom, — mondja az eítenség —, ha jó idő maradna továbbra is, akkor hát sikerül, de ne felejtsük el, hogy a kutya még sohasem ette meg a telet. Ha hó jönne a vetésre, akkor még az alatt kikel és nincs semmi baj, de ha most csírába indul és fagyot kap, akkor aztán jobb, ha az ember április végén veti, mert az is biztosabb termést ad. Visszaemlékszem még — meséli a kulák—, hogy 1911-ben az apám február 18-án vetette el az árpát. Akkor is ilyen jó idők voltak, de aztán jött a tél. Nagy fagyok jöttek, hó nem esett, hát bizony az árpa még a vetőmagot sem adta meg. Mondta is akkor az apám — és én eddig még meg is tartottam a szavát —, hogy József napnál előbb, még ha olyan jó idő lenne is, hogy a fecskék röpködnének, az árpát akkor sem vetném el. Mit tudja aztán az a megtévesztett ember, aki felül a ki'lák-logikának, hogy a kulák meséje 1911-rő!. amikor ó' csak pendelyes gyerek voľ, igazée és hogy lehet-e hinni ennyi ostobaságnak. Persze, aztán, mikor ott veit a jó !dő, nem vetett, aztán a József nap is elmúlt és azóta esett az eső. A telet pedig úgv látszik mégis csak megette a kutya, mert ha nem ette vclna meg, akkor most április elején farkasordító hideg lenne. De ha jöttek vclna is hidegek, ha fagyott volna is, akkor is a kulákmesével ellenkezően mindenkor inkább februárban vessük el az árpát, minthogy most még ápr'ľs elején is zsákban legyen. Ki előtt lehet kétséges, hogy melyik ad majd jobb termést? Mi tehát most a teendő, hogy a tavaszi vetésben előállott késést behozzuk? Az, hogy ne csak minden napot, de minden óra jó időt használjunk fel a vetésre. Nem szabad megtörténnie finnak, hogy bárhol is csak arra az rlláspontra helyezkedjenek, hogy arra az egy-két fordulóra, amit most lehet csinálni, nem érdemes kimenn:. Ellenkezőlec! Minden fordulóval, amelyet a vetőgéppel a fc'ljon megtettünk, közelebb vagyunk a vetés befejezéséhez. Az EFSz-eknek meg különösen nagy figyelmet kell fordítaniok a tavaszi munkák mielőbbi elvégzésére. Hogy á szövetkezetek jól és idejében elvégezték a tavaszi munkákat, az nemcsak azért fontos, hogy ezzel a jó termést biztosítsák, hanem azért is, hogy munkájukkal és a termés eredményeivel szemléltető és meggyőző példáját adják a szövetkezeti gazdálkodásnak. Éppen ezért a szövetkezeteknek a tavaszi munkák tervét aszerint kell megváltoztatniof' és módosítaniok, hogv minden órai jó időt és minden lehetőséget felhasználva, a tavaszi munkákat mielőbb sikeresen befejezzék. A tavaszi munkák mielőbbi sikeres elvégzésében kflönösen nagy feladat hárul a falusi pártszervezetekre. A pártszervezeteknek most állandóan résen kell lenniök és a tavasz munkák minden mozzanatát figyelemmel kísérve, azonnal intézkedniük kell a ftlmerülő akadályok eltávolítására, hogy a tavaszi munkák menetét a lehetőségig meggyorsítsák. Minden kommunistának személyes felelősséget ke'l éreznie azért, hogy minden t;>balatnyi föld idejében be legyen vetve és hogy minden mag a maga idejében kerüijön a földbe. Pártunk Közpoftti Bizottságának határozatai nagyobb muakalendiletre buzdítják az ipolyviski szövetkezet tagjait „Szövetkezeinket még jobban megszilárdítjuk és meggyőző tevékenységgel még több kis- és középföldművest kapcsolunk be a szövetkezeti termelésbe" Az ipolyviski EFSz az elvnult napokban tartotta meg közgyűlését, amelyen nemcsak a szövetkezet tagjai vettek részt, hanem nagyon sok egyénileg gazdálkodó kis- és középföldműves is eljött, hogy szemtanúja legyen és meggyőződjön szövetkeze' tünk eddigi munkájáról és egész évi terveinkről. A szövetkezet közgyűlésén megtárgyaltuk az új könyvelési rendet, amely lehetővé teszi, hogy a szövetkezet minden egyes tagja bármikor tájékozódni tudjon a szövetkezet anyagi helyzetről, munkájáról. így nemcsak azt érjük el, hogy a szövetkezetünk tagjai tájékozódva vannak a szövetkezet gazdasági helyzetéről, hanem ezzel elejét vesszük a rendellenességeknek is. Megtárgyaltuk és közgyűlésünk elfogadta a munkanormákat és a munkaegyeségeket is. Szövetkezetünk tagjai megértették, hogy a szövetkezet jövedelmének a tagok között a végzett munka arányában történő szétosztása csak ges, ha munkaegységek zunk. A pénzügyi és a szerint megállapítottuk ségek értékét is. Az a munkaegységek majd elszámoláskor mennyit úgy lehetsészerint dolgotermelési ter\ a munkaegyviszont, hogy a jövő évi fognak érni, J)zerelell (^joliwalcl eloíárs! Mi, az ipolyviski EFSz tagjai szövetkezeti gyűlésünkön megtárgyaltuk az ön beszédét, amelyet a CsKP Központi Bizottságának ülésén mondott. Az ön beszéde még nagyobb munka'endületre buzdított bennünket a szocializmus építésében. Az ön szavai nagy benyomást tettek ránk, mert a mi érzéseink, a mi szívünk szerint-beszélt. A legnagyobb felháborodással és gyűlölettel ítéljük el azokat, akik hazánkat a kapitalistáknak akarták eladni. Jól tudjuk, hogy a múltban milyen nyomort és rabszolgaságot idéztek elö a kapitalisták hazánkban, akik a mi kérges tenyerünkből akartak megélni. IgérjiUi önnek, hogy nem engedjük magunkat az osztályellenségtől befolyásoltatni és az ilyen jelenségeket még a csírájában elfojtjuk. A békéért mi így harcolunk: 1950 július 26-án megalakítottuk a harmadik típusú EFSz-et, amelynek hatvan tagja kezdetben 360 hektáron gazdálkodott. A szövetkezet megalakítása után azonnal tagosítottuk a földeket és eltávolítottuk a mezsgyéket. Ezzel akartuk bebizonyítani, hogy közös munkával tagositott földeken sokkal jobb eredményeket lehet elérni, mint a kis parcellákon. Az elmúlt év őszén elvetettünk 75 hektár őszi veteményt. 130 hektáron elvégeztük a mélyszántást és elszórtunk 300 mázsa műtrágyát. Az idén 1200 mázsa műtrágya elszórását tervezzük. A múltban bizony az egész határban még egy vagon műtrágyát sem használtak fel. , Taggyűlésünkön elhatároztuk, hogy a hektáronkénti földhozamot 20 százalékkal emeljük. A megjavított közös istállókban 67 szarvasmarhát, még pedig 37 tehenet, 10 üszőt és 10 egy éven felüli borjút nevelünk. Ezenkívül meg 10 fiatal állatunk is van. Községünk egész lakosságát ellátjuk tejjel. Ezáltal lehetetlenné tesszük a kulákoknak, hogy a tej jegy eket felvásárolják és hogy így teljesítsék tejbeszolgáltatási kötelezettségüket. A közös sertéstenyésztést is bevezettük, összesen 50 sertésünk van. Az első negyedévben a közellátásra beszolgáltattunk 20 mázsa sertéshúst. A munkát állandó munkacsoportokban szerveztük meg. Három húsz tagból álló munkacsoport dolgozik a növénytermelésben. Ötven nötagunk van. Az idén 10 hektár zöldség, 10 hektár dohány, 25 hektár kukorica. 47 hektár árpa és 31 hektár fűféle vetését vettük tervbe. Az egész évi termelési és pénzügyi tervet is kidolgoztuk, amely szerint egy ledolgozott munkaegységre 3.7 kg búza, 1.5 kg árpa, 0.45 kg borsó, 0.05• kg bab, 1.20 kg kukorica, 1 liter tej és 125 korona készpénz esik. Ezt a tervet 1951 február 22-én megtartott taggyűlésünkön jóváhagytuk. A Nemzetközi Nőnap tiszteletére asszonyaink kötelezték magukat, hogy 1500 munkaórát ledolgoznak különféle brigádok keretében. A szövetkezeti tagok létszámát 120 új taggal megnöveltük és ezzel elegendő munkaerőt biztosítottunk szövetkezetünk számára. A munkacsoportok között bevezettük a szocialista munkaversenyt, hogy ezáltal megjavítsuk a munkaerkölcsöt. Szocialista versenyt kezdtünk az állami birtokokkal is. Szövetkezetünket még jobban megszilárdítjuk és meggyőző tevékenységgel még több kis- és középföldművest kapcsolunk be a szövetkezeti termelésbe. Nem engedjük meg, hogy kulákok keveredjenek közénk, mert tudjuk, hogy azok csak felforgatnák közös munkánkat. Sőt, még jobban kiélezzük az osztályharcot. Kedves Köztársasági Elnök elvtárs, mi meg vagyunk győződve arról, hogy egyedül a közös gazdálkodás biztosítja számunkra a jólétet. Tudjuk, hogy csakis nagy tábla földeken lehet telies mértékben kihasználni a gépeket és hogy csakis közös munkával lehet elérni jobb eredményeket. Tisztában vagyunk azzal, hogy nem dolgozhatunk különválva üzemi munkásságunktól, mert a munkásosztály az. amelyre mindig támaszkohatunk, ha az EFSz problémáiról van szó. Sikerünkben biztosak vagyunk, mert az ön által vezetett munkásosztály melleit haladunk és mert a hatalmas Szovjetuniótól, a bölcs Sztálinnal az élén vezetett b éke tábor tagjai vagyunk. Fogadja Elnök elvtárs, izeket a kötelezettségvállalásainkat dicsőséges Kommunista Pártunk iránti tiszteietünk és hálánk jeléül, amely iii tudta soraiból zárni az imperializmus ágenseit és amely sikeresen vezet bennünket a szocializmushoz, a boldogabb éleihez vezető úton. Az ipolyviski EFSz tagjai annyit-e mint amennyit tervezünk, vagy pedig még többet, csak tőlünk, a szövetkezet tagjainak a munkájától függ. Ha jól gazdálkodunk, akkor több lesz a szövetkezet jövedelme s így nagyobb étékük lesz majd a munkaegységeknek is. Hogy a szövetkezeti gazdálkodás és a munkának munkaegységek szerinti jutalmazása mit jelent, erről már az idén is meggyőződtünk, például a szőlőmetszésnél. Voltak olyan szövetkezeti tagok, akik 8 órai munkaidő alatt olyan teljesítményt értek el, hogy a munkaegység pénzre átszámítva 300 koronát tesz ki. Mikor tud az egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt ilyen eredményt elérői? . Soha, — mert ha elérhetett volna ilyen erdményt, akkor a reakció által olyan sokat emlegetett „régi jó világban" nem az történt volna, ami megtörtént, hogy a panszt a gabonáját egyenesen a cséplőgéptől szállította a raktárba, de nem azért, hogy ott eladja és pénzt kapjon érte, hanem azért, hogy az egész évi tartozásai ezzel törlessze. Ennek az volt aztán a következménye, hogy a paraszt — nem is egy, hanem ezer meg százezer paraszt — már ošszel a kenyérnek való lisztet is a boltból vásárolta hitelbe a jövő évi termésre. Ez volt azelőtt és próbálja ezt a legvadabb reakciós is letagadni, hogy nem így volt?! A közgyűlés jóváhagyta a vezetőség beszámolóját szövetkezetünk mult évi munkájáról, majd az ez évi munka és pénzügyi tervet tárgyaltuk meg. Az I951-es évre nemcsak a termelésben, hanem ezzel párhuzamosan a beruházás terén is nagy terveink vannak. Nagyszabású építkezéseket hajtunk végre, — mindenesetre állandóan szem előtt tartva, hogy addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér. Szövetkezetünk minden egyes tagja magáénak, a saját vagyonának tekinti a szövetkezti vagyont s éppen ezért ügyelünk, nehogy erőnkön és várható jövedelmünkön felül költekezzünk. Tervbe vettük egy új tehénistálló építését. Sertéshizlaldát építünk 500 sertés és baromfifarmot ezer tyúk részére. Ezenkívül négy új családi ház építését tervezzük, kettőt pedig megjavítunk. , Szövetkezetünk közgyűlése egyhangúlag elhatározta, hogy az eddigi harmadik típusról áttérünk a szövetkezeti gazdálkodás negyedik típusára. Ebből az alkalomból az összes jelenlévők lelkesedésének közepette elhatároztuk, hogy táviratilag üdvözöljük Gottwald elvtársat és kötelezettséget vállalunk, hogy szövetkezetünk példás munkájával hozzájárulunk hazánkban a szocializmus mielőbbi megvalósításához. BARTAL KAROLY Ipolyvisk. Mennyi előleget lehet kifizetni évközben a munkaegységekre A nagymegyeri EFSz a közgyűlés határozata értelmében az 1951-es évben a munkaegységek tervezett értékének 70 százalékát fizeti ki a tagoknak, mint előleget A nagymegyeri EFSz-nek ez az eljárása helytelen és nem felel meg sem a szövetkezeitek gazdálkodási szabályzatának, sem pedig a Párt Központi Bizottsága februári ülésén hozott határozatának. Hogy a munkaegység tervezett értékére évközben mennyi előleget lehet kifizetni, — erről Slánský elvtárs a következőket mondotta: „A szövetkezetek ÓZ év f olyamán csak előleget fizet, hetnek a munkaegységekre, mert ha teljes értékét kifizetnék, akkor az adósságba sod orná őket ós. a földművesek nagyon jól tudják, hogy az megy. Az EFSz-ek helyesen tenek, hogy a feltételezett 50 százalékát fizetik ki'előle tekben emelik fel az előleget kezeti tagoknak, akik nem gazdálkodással." A nagymegyeri EFSz veze sebb feladata az legyen, hog jon össze és azon a Párt K rozaitát szem előtt tartva, új. ségekre évközben kifizethe előlegek ne haladják túl a tekének a z 50 százalékát. adósság a közösség rovására járnak cl, amikor úgy dönmunkaegység értékének csak gként és csak különleges ese70 százalékra, azon szövetrendelkeznek saját háztáji \ tőségének tehát a Icgsürgüy rendkívüli taggyűlést hív* özponti Bizottságának határa megtárgyalja a munkaegytő előlegek nagyságát és az munkaegységek tervezett éra )é termésért