Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-05 / 80. szám, csütörtök

6 Ili szo 1951 április 5 A tornaijai EFSz-liesi nem megy minden úgy, ahogy kellene A nagy teremben mindenki visszafojtott lélegzettel várja, hogy a konferencián elnöklő elvtárs megnyissa a vitát. A tornaijai járási pártkonferenciára is azért jöttek az elvtársak, hogy meghallgassák a járási vezetőség egyéves munkájáról szóló beszámolót. De nemcsak ezért jöttek itt össze, hogy ezt a beszámolót itt végighallgassák, hanem, hogy megalkuvás nélkül és nyíltan rámutassanak a hibákra és hiányosságokra. Kuna elvtárs az első felszólaló. Öntudatosan lép fel az emelvényre, látszik az arcán és minden mozdulatán, amikor megszólal, szavainak komoly hangsúlyán, hogy teljes mértékben tudatában van annak, mit jelent felszólalni a járási pártértekezleten, amely a járás munkája, egész életének a tükre. — Elvtársak és elvtársnők — és Kuna elvtárs hangja közvetlenül cseng, mert hiszen legközelebbi munkatársaihoz szói. — azért vagyok i'tt, hogy nyíltan feltárjam előttetek azokat a hibákat, amelyeket saját munkámban és a munkám sorári történt események folyamán megláttam. Kuna elvtárs vitafelszólaiása elején általánosságban rámutatott arra, hogy bizony a dolgozónak még mindig órákat kell eltol tenie hol itt, hol ott az egyes hivatalokban, amíg valami ügyét elintézik. Ez a várakozási idő, elveszett időt jeient a dolgozók számára, a.mit igen sokszor a hivatalnokok hanyagsága és gondatlansága okoz. Kuna elvtársnak ez általános fekszo* lalása után azt gondoltuk, hogy ő is elköveti azt a hibát, amit a vita felszólalók oly gyakran elkövetnek, hogy általánosságban és nem konkréten beszélnek az egyes hibákról, esetekről és seményekrői, felszínesen érintik a dolgokat anélkül, hogy behatolnának azok lényegébe és elemeznék az egészségtelen tüneteket egészen gyökerükig. De nem- ez történt... Elvtársak és eivtársnök — folytatta Kuna elvtárs és hfngja most már acélosan, határozottan csengett —_ a földműves raktárszövetkezetek működéséről beszelek. Ezeknek a szövetkezeteknek az élén ma már munkások állanak. Nálunk a rimaszécsi raktárszövetkezetben a reakció csodamód befészkelte magát. Volt ott egy ember, aki bizony jól megtömte a zsebeit a jövedelemből. De ennek is a végére jártunk és lelepleztük és félreállítottuk a Mitaslk-bandát. A szövetkezet élére nálunk is egy munkás elvtárs ikerült. Szövetkezetünk 12 hozzátartozó községgel foglalkozik és biztosíthatlak benneteket, hogy többé nem iesz már semmi fennakadás. —• Egy esetet akarok felemlíteni arról, hogy mit .jelent az, ha c földműveseket nem tájékoztatják előre megfelelően a dolgok állásáról. A vetőmag osztásról beszélek. A földművesek szinte megrohamozták épületünket és majd kidöntöttük aiz egész üvegfalat, mindegyikük követelt vetőmagot. Sok időbe telt, míg megmagyaráztuk nekik, hogy a mezőgazdasági referenstől vagy a községtől kell erre engedély. Nagy ramazuri volt ott és csak azért, mert elmulasztották megfelelően tájékoztatni a földműveseket. Kuna elvtárs ezután bátran használta a kritika fegyverét a titkár beszámolójával kapcsolatban. Rámutatott arra, hogy a kritika néha gyenge volt, nemcsak a beszámolóban, hanem a járási pártvezetőség munkája során is. — Bizony voltak olyan esetek, amikor a fától nem láttuk az erdőt — azért mondom, hogy nem láttuk, mert engem is terhel a felelőség. Sokszor bíbelődtünk kisebb dolgokkal és a nagyokat futni hagytuk. Ennek többé nem szabad előfordulnia é c itt megakarom mondani még azt, hogy a titkárnak nem szabad begubózódna selyem hernyóként a titkárságon az íróisztria rqel'ett, mert a kommunizmust így nem lehet építeni. (A konferencia résztvevői helyeslésüknek viharos tapssal adtak kifejezést, mert Kuna elvtárs szavai mindenkinek szívéből fakadtak.) A ^mmunizmustkinta né okozott, a népnél együtt kell épUení — Reméljük, hogy az új járási vezetőség nem ősik majd abba a hibába, amibe mi beleestünk, hogy délután 2 órától este M-ig vitatkoztunk, nem sokat intéztünk, sőt néha semmit. Az új vezetőségnek jobban, átütőbberi, harciasabban és főleg a nép között kell dolgoznia. Kuna elvtárs ezután megint rátért a raktárszövetkezet épületére. Felszólalásából látszott, hogy előre, alaposan felkészül

1 mondanivalójára, szabadon, nyugodt hangon* beszélt, de igen sokszor úgy éreztük, hogy még most ebben a pillanatban is, amikor ott áll az emelvényen, éppen eszébe jutott valami, hogy elmondja nekünk. Jgy volt ez akkor is, amikor visszatért a raktárszövetkezetekhez. — Elvtársak! Milliós összegekkel nem raktárt, hanem kutyaólat építettek nekünk. A búza tetejére becsorog a víz. S amikor mi ^ a mérnökhöz fordultunk segítségért, azt válaszolta nekünk, — ha nem tetszik, tegyetek vödröket a becsorgó víz alá. 160 mázsa búza rothadjon Itt meg? Elvtársak, kérdem én, ki ebben a hibás? A betonozás olyan, hogy a ló lába belé süpped, mint valami porba. A pince Izolálásáról, jobb nem beszélni. Három-négy centiméter magasan ál! benne az átszivárgott víz. Hat hónapig ugattunk, hogy javítsanak ezen a raktáron. Hat hónap alatt csak három cserepet igazítottak rajta. — Elvtársak, ha tfii jó és gyors munkaeredményeket akarunk felmutatni, azt akarjuk, hogv sürgetésünkre azonnal válaszoljanak. — No, most még egy két szót a postáról. í la hívem a traktora Ílom á sít, jelentkezik a bank, ha hívom a bankot, összekapcsolnak a méhi jegyzőséggel. Ha hívom a jegyzőséget, akkor adják nekem a bankot. Hát nem borzasztó! Vagy hívom a VDP-t, (szlovákul ugyan nem tudok, de azt hiszem, hogy anyit még ki tudok érthetően mondani, hogy Vé Dé Pé! . . .) hát jelentkezik nekem a. traktorállomás. Ezt a körforgást igazán nem tudom megérteni, hogy bírja el az amúgyis túlterhelt telefon központ! — Ami a helyi Nemzeti Bizottságot illeti, még mindig sok a papírhatározat. Ez alól magamat sem vonhatom ki, mert én is ott. vagyok. De éppen azért, rá akarok erre mutatni. Ha hozunk határozatot, hogy valamit kijavítunk, hát egyszer nincs pénz, máskor nincs deszka, vagy ez, vagy az, szóval megint csak papírhatározat a határozat! így vesztegelünk gyakran — de ez igazán szégyen ránk ma, amikor szabadon építünk a magunk országában. És, elvtársak, itt meg akarom mondani azt, hogy ez azért van, mert építeni csak szívvel-lélekkel lehet. Nekünk ezt kell tennünk! Szívvellélekkel kell dolgoznunk. Nem az a párttag, akinek igazolvány van a zsebében, hanem az, aki ezt megér

1! és csinálja, mert ezzel a békét is védi, azt ped:g csak tettekkel lehet megóvni — Nálunk a tornaijai járásban az építés terén az elsők az EFSz-ek. A föld azé, aki megműveli. De éppen erről jut eszembe, hogy a tornaijai EFSz-ben nem megy minden úgy, ahogy kéne. Csak nem megy ez az EFSz előre, mert hát, hogy szókimondó legyek, „úri parasztok" vannak benne akik csak azt szeretnék, hogy mások dolgozzanak. Meg olyanok ők, hogy mindig csak én, meg én, meg én, mással meg nem törődnek. így aztán nem lehet dolgozni. Itt hamarosan változtatni kell a viszonyokon. — Elvtársak, ma már megnőttünk, sok helyütt veszekedtek egymással, amikor a konferencia kiküldötteit választották, hogy ki is jöjjön el erre a konferenciára. Ma már nem úgy van mint azelőtt, amikor egy páran jöttünk össze hasonló értekezletre, patakok mentén, erdők szélén. Ma már sokan vagyunk és kész, kitaposott úton haladunk. Van nagy példaképünk, az SzK(b)P. Jobban, könnyebben megbirkózhatunk az előttünk álló feladatokkal. min'c a múltban, amikor még kevesen voltunk. Elvtársak, mindenünk van, pénzünk, kenyerünk, munkánk, ruhánk és ezt akarják tőlünk elvenni a kapitalisták. Nekünk nem kellenek többé kapitalisták, hogy újra kiszipolyozzanak. Mi nem engedjük a sajátunkat. Saját fülemmel hallottam, amikor Lenin elvtárs azt mondotta, hogy „ma még gyerekcipőben járunk, de fogunk mérföldes- csiamában is járni, és átlépjük a világot és letiporjuk a kapitalizmust." Igen, nálunk már letiportuk. En, elvtársak, azt mondom, aki sokat kiabál, az nem tesz semmit. A kapitalisták is háborút kiabálnak. Vegyék azonban t u do másul, hogy mi nem akadjuk a háborút és ha sikerülne is nekik a provokáció, tudják meg, hogy mi nem alszunk! — Még azt akarom mondani, hogy tartsuk szem előtt a Párt Központi Bizottsága történelmi februári ülésezésének határozatait, a Párt irányvonalát Ezzel fejezte be .Kuna elvtárs felszólalását, a tornaijai járási pártkonferencián. Igazi bolsevik kritikát és önkritikát gyakorolt. Es az egyes problémákat részletesen elemezte, a | hibákat bátran feltárta. Igen, a járási ' konferenciákon is és mindenütt azt várjuk az elvtársaktól, hogy • magukról, saját munkájukról és munkahelyükről, környezetükről beszéljenek, azt figyeljék meg, ott javítsák a hibákat. Vegyünk példát Kuna elvtárs vitafelszólalásából. {cs) A A szSgyéüí harmadik típusú mínfaszovetkezei Szőgyén egyik legnagyobb községe a párkányi járásnak. A lakosság nagyobbrészt magyar' nemzetiségű. Vannak ilt azonban áttelepített szlovákok is. Az EFSz elnöke, Czentár Béla tájékoztatott az EFSz megalakításánál előfordult kezdeti nehézségekről. Mondotta, hogy kezdetben sok nehézséget kellett leküzdeniük, amelyeket a kulákok okoztak, akik bizony még most is minden lehető módot felhasználnak, hogy akadályozzák a szövetkezet fejlődését. Amikor a kulákok látják, hogy egyre több kis- és középföldműves lép a szövetkezeti gazdálkodás útjára, akkor nemzetiségi gyűlöletet próbálnak kelteni a földművesek között, hogy ezzel akadályozzák meg a szövetkezetbe való belépést. Ezekután nem csoda, ha Szőgyénen meg mindig vannak ellentétek a szlovákok és a magyarok között. Bizonyára mindenki előtt érthető, hogy ez a falu dolgozó népére nézve nagyon káros és el lehelne kerülni, ha nem lennének Szőgyénben ilyen öntudatlan, felelőtlen emberek. Még mindig sok kicsinyes és kispolgári előítélet, van az emberek vieselkedésében, ami bizony támogatja a burzsoa-nacionalizmust a laluban. Másképp van ez azonban az EFSzben, ahol a szlovákok és a magyarok békésen dolgoznk együtt a szövetkezeti földeken A szövetkezetben nincs nemzetiségi különbség, mert az embereket itt egy közös gondolat, a közös cél köti össze: megszilárdítani a béketábort a szocializmus falun való építésével. A szövetkezetben a közös gondolat jegyében eltűnnek a fasiszták által ápolgatott nemzetiségi ellenlétek, amelyek bármilyen formában is fordulnak elő, mindig a burzsoá nacionalizmusból származnak. Amint tudjuk, Novomeský és Husák póklájajából a burzsoa-nacionalizmus mindig az áruláshoz vezet. A szőgyéni szövetkezeti tagok megszüntetik ezeket az ellentéteket, mert tudják, hogy ezáltal nemcsak a világbékét szilárdítják meg, hanem EFSz-üket is és egyre több kis- és középlpldművest nyernek meg a szövetkezeti gondolatnak. Ebben a mukájukban nagy segítséget nyújt nekik a CsKP helyi szervezete, amely szem előtt tartja Klement Gottwald elvtárs szavait, amelyeket a Párt Központi Bizottságának februári ülésen a Párt falusi feladatairól mondott: * » Meg kell szilárdítanunk a keletkező EFSz-ekeť, a már meglévőket pedig át kell vezetnünk a magasabb típusú munkamódszerekre. A magasabb típusú EFSz-ekben pedig a közös állattenyésztés bevezetésére és a szövetkezeti tagok létszámának emelésére kell törekednünk." Es amint az eddigi eredményekből kitűnt. a Párt helyi szervezete és az EFSz vezetősége helyesen fogta fel Gottwald elvtárs szavait. Pártunk új, fiatal káderek nevelésével is kell foglalkoznia, mert amint Czentár elvtárs is mondotta, Szőgyénben hiány van a fiatal, lelkes dolgozókban. A Pártnak, karöltve a CsISz-szel, állandó meggyőző tevékenységet kell folytatnia, hogy a szocializmus építésébe sok fiatalt beszervezzen, mert elsősorban a fiatalok képezik a kezességet a szövetkezeti mozgalom további fejlődésére községeinkben. A faluban éles osztályharc folyik a kulákok, vagyis a kapitalista gazdasági rendszer hívei és a haladószellemű kis- és középföldművesek, a szocializmus harcosai között. Az EFSz-ben dolgozó kis- és középföklművesek, a szocializmusnak tényleg lelkes harcosai. Ok a szocialista gazdasági rendszertől várják szebb életüket és bizony nincs olyan nehézség, amely letérítené őket a megkezdett útról. Ellenkezőleg! Készségesen követik a szovjetföídműves, a szovjet-kolhozparaszt példáját és egyre jobban kiélezik az osztályharcot a községben. A szőgyéni szövetkezti tagok Czentár Béla EFSz-elnökkel, valamint Vajsábel Ferenccel a helyi nemzeti bizottság elnökével az élükön így dolgoznak. A Pártnak a feladata most már, hogy segítsen a többi kis- és középföldművest. is megnyerni a szövetkezeti gondolatnak, hogy azok is kövessék a lelkes szövetkezeti tagok példáját, akik tényleg a falu szebb, jobb és boldogabb életének lelkes építői. ZIGÖ JÁNOS katonatiszt. Új emberek nőnek a leleszi szövetkezetben A 22 éves Hornyák Ilona és a 18 éves Palágyi Jolán munkacsoportvezetők letiek Azelőtt az első Köztársaság idején Hornyák János leleszi községi szolga alacsony rokkantsági járulékából nehezen tudott megélni családjával és ezért a gazdagoknál kellett robotolnia, hogy valahogy megélhessen. A leleszi kis- és középföldművesek azonban a felszabadulás után felhasználták a lehetőségeket. Megalakították a szövetkezetet. Eleinte a kulákok mindenképpen igyekeztek akadályokat gördíteni az útjukba, de a kis- és középföldművesek minden nehézséget leküzdötték és mintaszövetkezetet építettek ki A község minden kis- és középparasztja bekapcsolódott a közös, szövetkezeti munkába. Köztük van a 22 éves Hornyák Ilona is. Hornyák Ilona még mint fiatal lányka dolgozott a kulákoknál, de sohsem tudoti annyit keresni, hogy legalább egyszerű igényeit kielégíthesse. Amikor a szövetkezetben elkezdett dolgozni, megértette, hogy ez már más munka, mint amilyent azelőtt végzett. A mult évben például 27.000 korona jutott neki a szövetkezet jövedelméből. Iparkodott,, hogy mennél több és mennél jobb munkát végezzen. Munkáját a leleszi szövetkezeti tagok helyesen értékeitek. Észrevették, hogy Hornyák Ilona jó szervező tehetség, s ezért megtették munkacsoportvezetőnek. S azóta J a fiatal 22 éves Ilona 40 tagból álló munkacsoport élén áll. Amikor a leleszi szövetkezeti tagok áttértek a harmadik típusra és megkezdték a közös gazdálkodást, Ilona tudatára ébredt ajinak, hogy mit jelent szamára és a többi szövetkezeti tag számára a föld jobb megművelése a magasabb termés elérésében. Mint munkacsoportvezető példás munkát végez. Jól tudja, hogy minden egyes munkaerőt teljesítőképességének megfelelően fel kell használni és hogy mind a fogatokkal. mind a gépekkel a lehető legnagyobb teljesítményt kell elérni. Az őszszel Ilona csoportja 18 hektár búzát, 15 hektár rozsot és 4 hektár őszi árpát vetett el. Eközben még jobban megtanulta, hogyan kell célszerűen szétosztani a munkaerőket és a fogatokat. Ez év március 21-én csoportja zabvetéssel foglalkozott. Ilona felhasználva az őszi munkákban szerzett tavasztalalait, úgy oszlottá szét a munkát, hogy mindenki a lehető legnagyobb teljesítményt nyújtsa, hogy mindenki túlteljesíthesse normáját,. Egy fogattal végezték a boronálást a vetés előtt és vetés után is. Két fogat a vétögépeket húzta. Habár ezen a napon az időjárás eguáltalán nem volt ,/kedvezö és a föld nedves volt. mégis három hektárt vetettek be. Sőt három fogatja az is t ál lót ragya kihordásánál is segédkezett. lona példásan gondoskodik csoportjáról Törődik azzal, hogy minden egyes tag teljesítményét naponta pontosan feljegyezzék. Ö maga is felülvizsgálja ezeket a feljegyzéseket és mindig közbelép, amikor valamilyen hiányosságra akad. Jóllehet, Ilona még egész fiatal és csoportjában vannak idősebb és tapasztalt szövetkezeti tagok is, mindenki respektálja utasításait, meri versenyt folytatnak a többi, csoportokkal és ebben a versenyben elsők akarnak lenni. Amikor Ilona megemlíti a versenyt és azt, hogy igyekezni és ügyelni kell arra, hogv a föld jól meg legyen művelve, utasítását az idősebb szövetkezeti tagok is komolyan megfogadják. Ilona tűzről pattant kislány. Tudja, melyik végén kell megfogni a dolgokat. Öröm vele dolgozni. Ilona az idén nagyon szép eredményeket ért el. Januári munkakimutatásában 13.4 munkaegység van feljegyezve. Ebben a hónapban a takarmány előkészítésénél is segédkezett. Február havában 10.3 munkaegységet dolgozott le. Márciusban,, amikor a földmunkák megkezdődtek, 21-éíg 9 munkaegység volt feljegyezve kimutatásába. A többi szövetkezeti tagok iparkodnak, hogy ők is minél több munkaegységet dolgozzanak le. Ilona figyelmezteti őket,. A ííileki járás tanítóinak úttörő munkája a szövetkezeti mozgalomban A fíileki járás vezetősége, még január hónapban gyűlésre hívta össze a tanítókat, hogy megbeszéljék velük hogyan tudnak a szövetkezeti mozgalomban legeredményesebben dolgozni anélkül, hogy ez a nevelőmunka rovására menne, így alakultak meg a tanító „úttörő csoportok", a járás egyes körzeteire felosztva. A járásban négy ilyen csoport alakult, mindegyik csoportban 15—20 tanító, illetve tanítónő - van. Feladatunk, illetve munkánk főleg előadásokból állott, hogy a falu dolgozóit a szövetkezeti gazdálkodás kérdéseiről felvilágosítsuk. Az előadásokat úgy szerveztük meg, hogy egyszerre két előadó, egy szlovák és egy magyar ment egy faluba, s így elértük, hogy mindenütt azon a nyelven tartottunk előadást, amilyenre éppen szükség volt. Az előadás után rendszerint élénk vita fejlődött ki. Az előadások iránt állandóan nőtt az érdeklődés és azok eredményeit bizonyítja, hogy nem egy helyen az előadások után több dolgozó paraszt belépett a szövetkezetbe. Voltak persze hibák is. Ezekből pedig okulnunk kell, hogy a jövőben ne forduljanak elő. Legnagyobb hiba volt, hogy az előadók közül többen maguk sem voltak teljesen tisztában az EFSz egyes kérdéseivel. Ezen úgy kellene, segíteni, hogy a nyári szünidő alatt a falusi tanítókat alapos iskolázásban kell részesíteni, nemcsak politikai téren, hanem olyan oktatást is kell kapniok, hogy a szövetkezeti kérdésekkel is tisztában legyenek, hogy a falusi tanítók tényleg segítői tudjanak lenni a szövetkezeti mozgalomnak. Dr. LÔSKA LAJOS hogy nemcsak a munkaegységek száma a fontos, hanem az elvégzett munka minősége is. Most a munkaegység értéke a következő: készpénz 123.64 Kčs, búza 3.7 kg, rozs 0.56 kg, árpa 1 kg, zab 0.15 kg, borsó 0.15 kg, korai burgonya 0.62 kg, késői burgonya 0.86 kg, rizs 0.077 kg, napraforgó 0.12 kg, széna 2.30 kg, szalma 3.84 kg, tej 0.92 liter. Ilona azt magyarázza a szövetkezeti tagoknak, hogyha jó munkával sikerül emelni az állatok hasznosságát és a föld hozamát, akkor a munkaegységek értéke még nagyobb lesz. Ilona csoportjának tagjai ezért tényleg példás munkát végeznek. Hona az eddigi eredményekkel nem elégszik meg. Ö még többet akar. Ehhez azonban. mint maga mondja, hiányzik a szaktudása. Iskolába szeretne menni, hogy szakismereteket szerezzen a gabonatermelés legelőnyösebb módszereiről. Példaképei a szovjet kolhoztagok, akiknek tapasztalataiból akar tanul' ni. Hornyák Ilonához hasonlóan jó munkát végző szövetkezeti tag a 18 éves Palágvi Jolán is. Ö a takarmányraktárt gondozza. Kezeli a srótolót cs csak a nehéz munkában kér segítséget az etetőktől. Palágyi Jolán volt cseléd lánya. Palágyi János, édesapja az uraságnál dolgozott, hogv legveti miből megélnie. Tapasztalatait és tehetségét most az EFSz-ben hasznosítja. A szövetkezetben mint jó gazdát ismerik Ma már a könvvelési munkákat végzi. Azelőtt mint szegény cselédek dolgoztak Tóth Magda, Dancsó Regina. Hornvák Margit. Mészáros Olga és tnás fiatal lányok szülei is. Ma ezek a fiatal leányok derekasan kiveszik a részüket a közös gazdálkodásból. Szabadon és jólétben élnek. Palágyi Jolán több akar lenni, mint egyszerű raktá rosnö. Zootecbnikusnak készül Szeréti az állatokat, tudja, mi kell az állatoknak. Ezért beiratkozott az iskolába. Igaz ugyan, hogy az iskolából kilépett, mert nem tud szlovákul és nem volt, aki ott törődött volna vele, de most megint iskolába megy, hogy zooteclmikus legyen és amint mondja: »Aztán megmutatom, hogy mit tudok.« Ilyen új emberek nőnek a leleszi szövetkezetben és ilyen munkát végeznek, hogv mennél többet adhassanak a közösségnek. Amit eddig nem tudtak elérni, arra most meg vannak a lehetőségeik. Az iskolák kapui megnyílta^ előttük. Gazdagíthatják tapasztalataikat. magukévá tehetik a szovjet kolhoztagok és komszomolisták tapasztalatait. Minden sikernek, amit közös munkával értek el. közösen örülnek. Minden siker a jólét további emelését jelenti. Ezért napról napra még jobban dolgoznak, hogy még nagyobb teljesítményeket érjenek el és hogy a jövőben még boldogabb életet élhessenek. PASZTIER MIHÁLY