Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-05 / 80. szám, csütörtök

1951 április 5 Az ipolysági Járási pártMerentia a magyar dolgozók fokozódó aktivitása jegycbei Munkásosztályunknak és dolgozó parasztságunknak mindjobban tudatába hatol az a tény, hogy országunk vezető pártjának, a Kommunista Pártnak olyan fontos megnyilvánulásai, mint a járási pártkonferenciák, fon­tos események ne .icsak a kommunisták számára, lia­nem országunk mia en becsületes dolgozója számára is. A Párt mindig az >kat a problémákat tartja napiren­den, amelyek országunk minden dolgozója szempontjá­ból renditívül fontosak és életbevágók: a szocializmus fokozottabb épí­tését és a béke ügyét. Ma már a szocializmus hazánkban való felépí­tése személyes ügyévé vált minden munkásnak és dolgozó parasztnak, a város és falu minden becsületes dolgozójának egyaránt s a béke ügye ugyancsak elválaszthatatlan a szoccializmus építésétől. Erről tesz biz zonyságot az Ipolyságon megtartott járási pártkonferencia is, amelyen a járás kommunistái, szlovákok és magyarok, igen nagy érdeklődéssel je­lentek meg. A konferencia liataímas, kimagasló eseménye volt a járás munkásai és dolgozó parasztsága életében azon az úton, amely a szo­cializmushoz és a tartós békéhez vezet. A konferencia méltóságának és mély tartalmának az ünneplőbe öltö­zött város és a tanácskozási üléste­rem gyönyörű feldíszítése is kifeje­zést adott. Az internacionalizmvs szellemét visszatükröztetö szlovák­magyar feliratok, a népi demokra­tikus államok zászlódísze, Sztálin, Gottwald, Široký arcképei alatt gyü­lekeztek Pártunk legjobb harcosai, az EFSz élenjáró munkásai, az ál­lami gép- és traktorállomás, az ál­lami birtok, a hadsereg, a nemzet­biztonsági testület, az iskolák, iro­dák és pártszervezetek kiküldöttei abból a célból, hogy átültessék a gyakorlatba Pártunk februárban megtartott történelmi jelentőségű ülésének határozatait. A konferen­cia küldötteinek minden egyes fel­szólalása azt bizonyította, hogy tisz­tában vannak a dolgozó tömegektől' rájuk bízott munka iránti felelőssé­gükkel, amellyel a munkásosztály­nak tartoznak. A kritika és önkriti­ka bolseviki fegyverével minden hi­bát fel kell tárni, hogy eltávolíthas­suk őket előrehaladásunk útjából. Olyanokat kell a járási pártbizott­nevelésével. Nem segíti őket a ta­nulásban, söt nem engedte meg, hogy a színdarabot az iskolában pró­bálják és játsszák és amikor ezt a járási bizottság iskolai előadójánál mégis sikerült elintézni és kérték öt. hogy segítsen a színielőadás előké­szítésében, azt válaszolta, hogy neki erre nincs ideje. Ipolynagyfalu dol­gozói ezzel szemben jól tudják, hogy tanítójuk bőven rendelkezik idővel, ha a kártyázásról van szó. (A tanító „úrnak" tudnia kell, hogy népi demokratikus országunk­ban olyan tanítókra van szükség, akik hivatásuknak tekintik a dol­gozó nép szocialista nevelését. — Szerk. megj.) A járási konferencián felszólalt még a járási Nemzeti Bizottság titkára, Moczik elvtárs, aki azok­ról a nehézségekről beszélt, ame­lyekkel a járási Nemzeti Bizott­ságnál: meg kell küzdenie. A leg­nagyobb hibának látja, hogy nem volt meg a megfelelő együttmű­ködés a járási Nemzeti Bizottság és a járási pártbizottság között és hogy az egyes előadóknak nincs pozitív viszonyuk a dolgozókhoz, diktátorkodnak és hogy az üzemi pártszervezet rosszul dolgozik, nem lelke és mozgatója a Nem­zeti Bizottság munkájának és hogy elnökük iszákos. A konferencia befejeztével kérdést intéztem Bali János régi elvtárshoz, az ipolyviski negyedik típusú EPSz tagjához. Kíváncsi voltam Bali elv­társ véleményére. Azért választottam őt, mert a mult évi konferencián na­gyon helyes és határozott álláspon­tot képviselt a szövetkezeti mozga­lommal és a kulákok elleni harccal kapcsolatban. Megkérdeztem tőle, milyen reményeket füz a most le­zajlott járási konferencia eredmé­nyeihez. — A konferencia visszatükrözteti — felelte Bali elvtárs — a járásunk­ban egy év óta végbemenő nagy fejlődést, amely az EPSz kezdeti fejlődésétő la mai napig történt. Leg­jobb példa erre az ipolyviski negye­dik típusú EPSz, amely ma már a mezsgyék felszántásával korszerű nagyüzemi mezőgazdaságot folytat. Sokat tanultunk a harcos munka közben és ez most már meglátszik munkánkon, úgyszintén a mai já­rási knoferencia szellemén is. A legegészeségesebb jelenség az, hogy a járási konferneia kiküldöttei kö­zött nagy számban látom a régi ma­gyar elvtársakat, akik kiléptek pasz. szívitásukból és ismét a szlovák dol­gozókkal karöltve igyekeznek becsü­letes harcosokhoz híven az EPSz­eken keresztül kivenni részüket s falu szocializálásáért folyó harcból Major Sándor ságba beválasztanunk, akik munká­jukkal bebizonyították a múltban a Pártnak és a dolgozó tömegeknek, hogy hűen képviselik a Párt irány­vonalát a szocializmus építésének egész terén és a békehar^ban. Én, aki jól ismerem az ipolyšági járás viszonyait, örömmel állapítottam meg, hogy minden hiba és hiány el­lenére nagy és szép utat tettek meg az ipolysági járás kommunistái Pár­tunk Központi Bizottsága történel­mi jelentőségű határozatainak meg­valósítása terén. A konferencia le­folyása, annak politikai színvonala, a kritika és önkritika bátor hangja, a megválasztott új pártbizottság re­ményt ad a jövöre, hogy e járás munkássága kis- és középgazdái di­cső helyet fognak kiharcolni a szo­cialista építés minden szakaszán. A járási pártszervezet egész évi munkájáról Lauko János politikai titkár számolt be. Lauko János elvtárs beszámolóját a nemzetközi helyzet ismertetésével, a békéért folyó harc fontosságának kiemelésével és a belső ellenségek leleplezésének ismertetésével kezdte. Bátrabban eáire a szocializmus építésééri — Mivel járásunk mezőgazdasági jellegű, a fősúlyt falvaink szocialista átépítésére helyeztük, azaz főcélunk a mezőgazdaságot az elavult, haló­dó mezőgazdasági kisüzemi terme­lésből átvezetni a szocialista nagy­üzemi, szövetkezeti termelésbe — mondotta Lauko elvtárs. Ezért a járási pártszervezet a leg­nagyobb figyelmet az EFSz kiépí­tésének szentelte. Annak ellenére, hogy munkánkat a falun az EFSz kiépítésében a kulákok szövetkezet­ellenes aknamunkája késleltette, si­került 11 községben, még pedig: Ipolyvisk, Százd, Egeg, Gyügy, Szé­csénke, Ipolynyék, Felsöszemeréd, Ipolyfödémes, Magyarád, Egyház­maród és Mére községekben a mezs­gyéket felszántani és a tagosítást elvégezni. A feliszántott mezsgyék és a közösen bevetett földek megkövetelték az állatállomány közös itállózását. 1950 szeptemberé­ben már Százdon, Ipolyvisken, Szé­csénkén, később Ipolynyéken, Ipoly­födémesen, Felsöszemeréden. Magya­ródon, Egyházmaródon és Mérén a volt nagybirtokosok istállói megja­4 Hazánkban mindjobban emelkedik azon üzemek száma, amelyek a szo­cializmus építésében igen szép eredményeket értek el. Az élmunkásmozgalom, ma már magától értetődő'. Ezáltal az embe­rek, aktívabban kapcsolódnak be a munkaversenybe. Hogyne versenyezné­nek, hiszen maguknak dolgoznak, munkájuk gyümölcsét maguk élvezik és a b ék é t is erősítik. A napokban alkalmam volt ellátogatni a bratislavai Elektromos-mű­vekbe s ott-tartózkodásom alatt megismerkedhettem néhány élmunkással. Elsőnek Mészáros Cecília és Somo­rovská elvtársnőket látogattam meg. Mészáros elvtársnőt éppen munka köz­ben találtam. Egy nagy gépen dolgo­zott s könnyedén rakta maga köré a már kész, megmunkált darabokat. Már jó csomó volt körülötte, mert hozzáértő ügyességgel, zavartalanul kezelte gépét. Aki úgy kezeli a gé­pét, mint Mészáros elvtársnő, bizonyá­ra szereti is. Nem akartam őt mun­kájában zavarni, de egy pillanatra mégis megállítottam, s csak annyit kérdeztem tőle, mennyit tud keresni. — 1400—1500 koronát keresek heten­ként, — felelte a kérdésemre. További érdeklődésemre közölte, hogy ő és Somorovská elvtársnő már huza­mosabb ideje, mégpedig 1949 óta bekap­csolódtak az üzemben folyó szocialista munkaversenybe. Mészáros Cecília 1949 december óta mint élmunkásnő dolgozik 135 százalékos kötelezettség­vállalással, amelyet azonban átlag 145 százalékban teljesít. Somorovská pedig egy kétgyermekes anya, 1950 májusa óta élmunkásnő. Kötelezettségválla­lása 135 százalék, de ő korántsem állt meg itt, hanem átlag 160 százalékos teljesítményt ért el. Emellett májusi kötelezettségül vállalta, hogy munka­körében szocialista iparunk részére egy új elvtársnőt nevel, aki majd ön­állóan tud dolgozni. Mikor megkér­deztem Somorovskát, hogyan érte el teljesítményét, röviden és egyszerű­en ezt felelte: — „ügy, hogy iparkod­tam". — Kicsit szűkszavú felelet, de mégis meg lehet • érteni. Egyszóval, ha valaki jó élmunkás akar lenni, egy­szerűen iparkodnia kell elsajátítani a helyes munkamódszereket és termé­szetesen arra is kell törekednie, hogy helyesen alkalmazza őket úgy, mint Somorovská. Aztán vannak itt újabb élmunkások is, mint például Kristl János, aki 145 százalékos teljesítményt ért el. Kristl elvtárs még fiatal, most 21 éves, tag­ja a CsISz-nek Beszélgetésünk íolya­] mán magáról nagyon keveset mond, j inkább másokat dicsér. | — Osztályunkon majdnem rm'ndnyá­• jan élmunkások vagyunk. — De azt ; nem mondta meg, hogy Pavloviccsal együtt kísérletezett Svoboda módsze­rei nyomán, hanem csak úgy szeré­nyen odavezetett Pavlovicshoz, aki esztergagépén elmerülve dolgozott. Pavlovics bevallotta, hogy Krfstl-lel együtt próbálkoztak Svoboda módsze­rei szerint dolgozni és hogy, — amint ő saját magára mondotta — „igyekez­ni fogok elsajátítani Svoboda elvtárs módszereit". — Megmutatta nekem a negatív szögű késeket és megmagya­rázta, hogyan sikerült a negatív szög­gel való próbája. — „Tudod az úgy volt — mondotta, — az első próbál­kozásunk nem volt valami eredményes, mert csak 340 méteres vágási sebessé­get értünk el, de második alkalommal már 810 métereset. Kísérletezésem sa­ját gépemen nem végződött valami nagy eredménnyel, mert gyenge a motor. Csak ezer fordulatsebesáége van. Ezzel a fordulalsebességgel čsak 620 méteres vágási sebességet tudtam elérni, no de majd még próbálkozom" — fejezte be szavait Pavlovics. Le­hetne még itt újabb kiváló élmunkások neveit felsorolni, de mindegyikkel nem beszélhettem, s így csak néhányról írtam bővebben. Akikkel nem beszél­hettem személyesen, azokat alább fel­sorolom, mint a mult hét legjobbjait. A mult hét legjobbjai közé tartoz­nak Dugovics Anna 150 százalék, An­tal- Rudolf 239 százalék, Babitz 180 százaék, Glatz István 170 százalék, Hakl Hermán 180 százalék, Kristl Já­nos 145 százalék,. Vibercsí Ferdinand 150 százalék, Suchán József 170 szá­zalék, Friedl István 180 százalék, Po­korný Károly 230 százalék, Tekús An­tal 185 százalék, Bucsek István 170 százalék, Lukácsi Vendel 140 százalék teljesítménnyel. A felsorolt élmunkások megértik a békeharc és a szocializmus gyorsabb építésének jelentőségét. A verseny több kereseti lehetőséget nyújt nekik, s ezáltal magasabb életszínvonalat tud­nak biztosítani családjuk számára is. HOKSZA ISTVÁN, Bratislava. i vitásához fogtunk és a mai napig az istállók adaptálási munkálatai készen vannak — a mérei szövetke­zet kivételével — és az állatok en­nek következtében összpontosítva vannak. Az 1950. évben a gabonafelvásár­lást 101 százalékra teljesítettük, a marhahús felvásárlását 130, a ser­téshúsét 101, a tejét 91 és a tojásét 87 százalékra. Beszédének további részében Lauko elvtárs a közigazgatásról be­szélt kritikai hangon. Meg kell mondanom, hogy az alapszervezetekben a Nemzeti Bi­zottságok, mint az állam közigaz­gatási népi szervei, feladataikat nem értették meg kellőképpen és ez a meg nem értés megmutatkozik ma is minden vonalon. Konkrét nagy hiányok mutatkoznak a járási Nem­zeti Bizottságoknál Ipolyságon, ahol az első években kispolgári elemek­nek jutott a döntő szó és ennek kö­vetekztében a Párt irányvonalát a járási Nemzeti Bizottság nem követ­te kellőképpen. Az jfiýsái derekas munkája A tömegszervezetek közül legde­1 rekasabb munkát az Ifjúsági Szö­vetség végezte — folytatta Lauko politikai titkár —, amely az Egysé­ges Földműves Szövetkezetek tag­toborzását 80 százalékban végezte. Az Ifjúság Építkezésein az ipolysá­gi brigád egyik legjobb helyezést kapta kitűnő teljesítményéért. A politikai titkár évi jelentését élénk és bátorhangú vita követte. A vita visszatükrözte azt a megválto­zott, egészséges szellemet, amely a Központi Bizottság februári ülés­nek következménye. A vitában töb­bek között Bartal Károly, az ipoly­viski EPSz tagja figyelmeztette az elvtársakat, hogy az elért eredmé­nyek ne tegyék őket elbizakodottak­ká és továbbra is éberen dolgozza­nak és a vezetőségbe olyan elvtár­sakat válasszanak be, akik a mun­kásosztály ügyét a szívükön vise­lik és mintaképül állíthatók a töb­biek elé. Felszólalása befejezéséül Bartal elvtárs elmondja, hogy a helyi Nemzei Bizottságba olyan elv­társakat választottak ugyan, amely szívén viseli a munkásság és a szo­cializmus építésének ügyét, de ' ugyanakkor építő feladataik teljesí­tésében, mint az államhatalom kép­viselőit akadályozza munkájukban az, hogy a felsőbb közigazgatási szervek hivatalos utasításait és köz­leményeit nem kapják anyanyelvű­Prágában és Bratislavában ünnepi díszelőadással megnyílt a magyar filmfesztivál kön, aminek következtében az akták hónapokon keresztül elintézetlenül hevernek. Bartal elvtárs felszólalására Niko­leti János elvtárs, a járási Nemzeti Bizottság elnöke válaszolt és önkri­tikailag elismerte, hogy nagy hibá­ja a járási Nemzeti Bizottságnak, hogy nem gondoskodott arról, hogy a nemzeti bizottsági tagok és elő­adók között nagy számban lévő ma­gyarok anyanyelvükön kapják az in­strukciókat és így elvégezhessék azokat a fontos feladatokat, ame­lyek a falu szocialista átépítésében reájuk várnak. ígéretet tett arra nézve, hogy a jövőben ezt az igen komoly mulasz­tást ki fogja küszöbölni. Felszólalt Chudý traktorista is a felsőszemerédi traktorállomásról és jelentette, hogy a szemerédi trak­torállomás teljesen felkészülve vár­ja a tavaszi munkákat. Az állami traktorállomás gépeit a tervbevett idő előtt kijavították és üzemképes­sé tették. Egy rossz tanító Nagy József, az ipolynagyfalusi EFSz tagja vázolta EFSz-ük előre­haladását és beszédének folyamán panaszkodott arról, hogy a falu ta­nítója nemhogy segítené, hanem aka­dályozza a szocialista kultúra ter­jedését és nem törődik az ifjúság A Csehszlovák Állami Filmvállalat április 3-án, kedden a prágai Alfa­moziban díszelőadáson mutatta be a Mikszáth Kálmán „Különös házas­ság" című regényéből készült színes magyar filmet. Ezzel a filmmel meg­nyílt a magyar filmfesztivál hete, amely 1951 ápulis 6-tól április 12-ig tart. Ugyanebben az időben rendezik meg Magyarországon a Csehszlovák film­fesztivál hetét. Mmdkét ország dolgo­zó népe különös szeretettel fogadja e kultúreseményt, amely megszilárdítja a Magyarország és Csehszlovákia kö­zött fennálló szoros baráti kapcsola­tot. Az ünnepi esten jelen volt A. Zá­potocký miniszterelnök, a kormány tagjaival, valamint a CsKP Központi Bizottságának tagjai, a diplomáciai testület tagjai, kultúréletünk kitűnő­ségei és mások. A tájékoztatási miniszter képvise­letében Lumir Čivrný méltatta a csehszlovákiai Magyar Filmfesztivál jelentőségét, amelyet Magyarország felszabadításának hatodik évfordulója alkalmából rendeznek. A Magyar Filmfesztivál hete kimélyíti és fokoz­za Csehszlovákia és Magyarország közötti kulturális és baráti kapcsola­tokat. ismerteti dolgozóinkkal a ma­gyar filmgyártás sikeres nagy alko­tásait és a magyar ember életét. Boldocki János, a Magyar Népi Demokratikus Köztársaság prágai kö. vete beszédében kiemelte azt a nagy segítséget, amellyel a Szovjetunió Magyarország újjáépítéséhez hozzá­járult-. Vázolta azokat a hatalmas eredményeket, amelyeket a magyar nép a Magyar Dolgozók Pártjának és Rákosi Mátyásnak vezetesével elért. Magyarország agrár államból ipari állammá fejlődik Tudománya, művé­szete és egész kultúrája a történe­lemben eddig nem ismert hatalmas ütemben fejlődik Ezt a fejlődést elő­segítik a baráti népi demokratikus or­szágok, amelyekkel Magyarország a Szovjetunió vezetésével együtt halad a béketábor oldalán. J. V. Sztálin, Klement Gottwald és Rákosi Mátyá? éltetése közepette út­törőink csokrokat adtak át a magyar filmdolgozók három tagból álló kül­döttségének és utána levetítésre ke­rült a „Különös házasság" című film Bratislavában is ^szerdán, április 4-én nyitották meg a Mviezda-mozi­ban ünnepélyesen a magyar filmfeszti­vál hetét, a „Kis Katalin házassága" című filmmel. Bemutatásra kerrlnek továbbá: „Dalolva szép az élet", „Lu­das Matyi" és azonkívül olyan filmek is, amelyeket mozijaink már játszot­tak, mint pl. „Talpalatnyi föld", „Egy asszony útja" és „A világ ifjúsága". E filmfesztivál kétségkívül nagy érdeklődésre talál a közönségnél, elő­segíti a baráti kapcsolat elmélyítését a két ország között, amelyek a mun­kásosztály vezetésével egy sorban haladnak közös céljuk, a szocializmus kiépítése és a világbéke megszilárdí­tása felé I 76ol €i hib a { j Hát hiba van a rozsnyói bánya­i vidéken, Vashegyen is elég. Az f egyik legfontosabb hibát most meg­I említem. | Nemrég voltunk Szliácson, ahol Í az újítók konferenciáján hallottuk, milyen gyönyörű eredményeket ért el Miszka elvtárs, ez a kiváló vá­jár. Sokat gondolkoztunk efelett és úgy hisszük, hogy mi is el tud­nánk érni ugyanolyan szép ered­ményeket, mi is be tudnók vezet­ni -a munka jó megszervezésének módszerét, ha meg nem akadályoz­nának ebben bennünket az olyan emberek, mint például Ocelnik fő­felőr, aki elveszi az emberek ked­vét a munkától. Nemcsak Ocel­nikról van szó; a régi műszakiak­nál és csaknem mindegyik mes­ternél dívik a protekció és ezt hiá­ba panaszoltuk fel Palcso mérnök­nek, az üzem vezetőjének, a panasz nem segített semmit. Molnár Jánossal együtt újítási javaslatot nyujtottunk be a csille­szállításra vonatkozólag. Nálunk, tudnillik a csilleszállítas motorko­csival vagy lóval ment, de amikor Jakab műszaki mester látta, hogy azon a helyen erősebb csoport kezd dolgozni, már mint a mi cso­portunk, akkor elvette a motort, meg a lovat is és azt mondta, bírjuk mi azt saját erőnkből is. Ek­kor mi tekintettel arra, hogy felfelé irányuló szállításról van szó, újítá­si javaslatunkban azt kértük, hogy állítsanak be csörlőt és kötéllel hú­zassák a teli csilléket. Ezt aztán Ocelnik, Jakab és Murár elvtársak elutasították azzal, hogy ez nem fizetődik ki. Ilyen és hasonló esetek voltak az okai annak, hogy a rozsnyói újíló konferencián kevés vashegyi elv­társ szólalt fel, hiszen elvették a kedvét a felszólalástól, ha egy­szer elnyomják az újítók hangját a reakciós műszakiak. SZTRUHAR JÁNOS élmunkás-vájár. Eddig szól Sztruhár János vas­hegyi (zselezniki) élmunkás-vájár és újító p^iasza, amelyhez csak az a hozzáfűzni valónk, hogy ez így nem mehet tovább. Kérjük a rozs­nyói bányaigazgatóság káderosztá­lyát és termelési felelősét, hogy a fejlődés útjába álló reakciós mű­szakiakat feltétlenül távolítsa el. j t r oAfLľilh 6-12. CL MXLQÁpas fliml^ztu^ái ihuwfLĹ !wt& Így kmítömk a mmm Békeharc a

Next

/
Thumbnails
Contents