Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-29 / 101. szám, vasárnap

6 UJSZ

0 1951 április 29 A „Kassa város" járási konferencia tapasztaiataiból A bírálat és önbírálat gyakorlása ne legyen ünnepnapi esemény, hanem pártszervezeteink mindennapi munkájának lényege Ezeket a szavakat mondotta Mosko elvtárs, a Központi Bizottság küldötte, a »Kassa-város« járási pártszervezet konferenciáján és ezzel egyszerűen megjelölte a kassai járás fejlődésének útját. Természetesen nemcsak a kassai járásét, mert ez minden járási pártszervezetünkre teljes mértékben érvényes és ezen alapelv elsajátítása és a gyakorlati életbe való átültetése a pártpolitikai munka javításának elengedhetetlen feltétele. Igen, mert bár a Kassa városi szervezet az elmúlt hónapokban jelentősen javította munkáját — mint ezt a konferencia megállapította — a javulásnak még ez az üteme sem elegendő azon nagy feladatok elvégezésére, amelyek a közeljövőben a kassai szervezetre várnak. Kelet-Szlovákia e részének meggyorsult ütemű és óriási méretű iparosítása, a Szövetségi Vasútvonal építésében nyújtandó segítség, a Kassa-környéki szövetkezetek elmaradottsága: ezek azok a problémák, amelyek a Kassa járás párttagságát fokozott munkára ösztökélik, bolsevik stílusú munkára, amely a gottwaldi ötéves terv teljesítéséhez és túllépéséhez szükséges. Őszintén be kell vallanunk, hogy a konferencia felszólalásainak jelentős részétől úgyszólván megijedtünk. Megijedtünk azért, mert úgy látszott, mintha a kassai szervezet munkája tökéletes lenne, mintha itt nem volnának hibák, hiányosságok, nehézségek, amelyeket ki kell küszöbölni. Ilyenek pedig vannak bőven. De úgy látszik, az elvtársak nagy részének feje kissé megbódult a sikerektől és ezért a kritika és önkritika kezdetben nem mutatott fel olyan eredményeket, amelyekkel segítette volna a megválasztandó új járási vezetőség munkáját a jövőben. Pedig, mint később kiderült, a járási vezetőség nem biztosította, nem tudta biztosítani a tömegszervezetek jó munkáját. Az Ifjúsági Szövetségben hosszú időn keresztül teljes fejetlenség uralkodott. Az elvtársak keveset jártak falura, a kommunális üzemek, főleg a péküzemek, nem látják el a szükségletet. Néhány ember dolgozott csupán, ahelyett, hogy mozgósították volna a kommunisták kassai aktíváját. Mosko elvtárs említette azt, hogy ő ismeri a fiatal kassai kommunisták tevékenységét. Erre jetelmző volt az, hogy vasárnaponként falura mentek agitálni. Este, amikor hazajöttek, átadták, kicserélték tapasztalataikat. Vájjon megtörtént-e ez a mult évi szervezeti munkában? Nem történt meg. A faluval való kapcsolat nagyon hiánvos volt. Erre azt vethetné fel valaki, hogv hiszen a kassai szervezet városi szervezet. Igaz, városi szervezet, de a szocializmust szocialista falu nélkül felépíteni nem lehet. Ezt a gottwaldi mondást kellett volna elvtársainknak a járási vezetőségben szem előtt tartamok. A kádermunka hiányai ígéretet tettek, hogy megfelelő munkaerővel, brigádokkal táplálják a Szövetségi Vasútvonal építését, azonban ezt az ígéretüket is hiányosan teljesítették, mert a Szövetségi Vasútvonalra nem küldtek olyan segítséget, amelyet az fontosságánál fogva megérdemelt volna. Súlyos mulasztásokat követtek el itt a káderpolitika terén is. A Szövetségi Vasútvonal műszaki vezetésébe olyan kassai egykének jutottak, akiket Kassáról különféle pozic'ókból kirúgtak és akik most • a vasútvonalon rontják a levegőt, amire a munkások, a brigádosok újjal mutatnak rá és ami rendkívül módon rontja a munkakedvet is. A felszólalók meg is nevezték ezeket az elemeket. Jerembák és társai ezek az emberek, akik Kassán már levitézlettek és most a Szövetségi Vasútvonal irodáiban találtak menedéket. Viszont hibát követnénk el akkor is, ha csupán ezekre a hiányosságokra mutatnánk rá. A kassai szervezet konferenciájának tapasztalatait a legtisztábban tekinthetjük át akkor, ha csokorba gyűjtjük a konferencián elhangzott vitafelszólalásokat, főleg azokat, amelyek éltek a kritika és önkritika elvével és ezek alapján próbáljuk megrajzolni a kispolgári Kassa fejlődési kénét a szocialista Kassa kialakulása felé. Jó konkrét kritika Velesz elvtái s, a Keletszlovákiai gépművek üzemi pártszervezetének küldötte, az üzem építésének nehézségeiről beszélt. A reakció — mondotta — meg akarta akalályozni új üzemeink építését. Široký elvtársnak köszönhetjük azt, hogv ezt megakadályozta, és így sikerült megindítanunk az üzem fejlődését. A felépítés gyors ütemben folyik. Nemsokára — mondotta — nemcsak új gépeket, de új kádereket adunk majd és ezzel a kispolgári Kaissából szocialista várost csinálunk. A káderkérdés a legnehezebb. Az üzemekbe sokszor bejutnak a kulákfiókák és veszélyeztetik a munkamorált. Azonban csakhamar leleplezik őket maguk a munkások és eltávolítják. Az agitációs munka hiánya folytán az üzem érzékeny oldala marad a kétlaki munkások kérdése. A Párt minden egyes tagja most védnökséget vállal minién faluról jött kétlaki munkás felett. Ha jól argumentálunk — mondotta Velesz elvtárs, — meg tudjuk őket nyerni a szocialista építésnek testestől-lelkestü-L A pártszervezet javuló pártpolitikai munkája folytán azonban az üzem minden nehézség ellenére túllépi a tervel. Sok műszaki kezdetben azt hitte, hogy a keletszlovákiai kohászati művek építése konkurrenciát jelent az üzem számára. Es ezért ezt a nagy ügyet nem nézték megfelelő szemszögből. Ma tudjuk, hogy ez óriási segítséget jelent nekünk és felépítését minden erőnkkel segíteni fogjuk. Az építés közben új hősök nőnek. Ilyen például Makó elvtárs, aki mivel mulasztani nem akart, a következő műszakot is ledolgozta, mert nem akart egyet se késni Nagyon érdekes volt és valósággal megható Hiszem elvtárs újítónak a felszólalása, aki a Párt tribünjéről bizonyította be az új módszerek átvételének szükségességét. Nem Igaz az, — mondotta —, hogy kemény fémmel nem lehet gyorsaságot elérn'. Én svéd golyóscsapágy esztergályozásánál 1100 méteres sebességet értem eL Mindig arra gondoljunk elvtársak, hogy meg lehet csinálni és akkor menni fog. Fel kell frissíteni az emberek gondolkodását. A felületes, rossz munka sok kárt okoz. Látogassuk többet az üzemeket Hiszem elvtárs, a munka konkrét eredményein kívül kritikát gyakorolt a járási pártvezetőség munkáján és megállapította, hogy nem járt közéjük. Látogassák többet az üzemet a járás elvtársai. Nincs megoldva a lakáskérdés. Nem gyakoroltak kellő felügyeletetet a típuslakások kiválasztása és felépítése felett. Chmelko Andrár a kassai Nemzeti Színház tagja a Nemzeti Színház üzemi pártszervezetének életéről beszélt. Megemlítette, hogy Novomeský micsoda romboló munkát végzett a színház életé'bea Beültette hozzájuk Fedorenkot és Polomát, akiket később államellenes összeesküvés miatt letartóztattak. Kijelentette, hogy a Nemzeti Színház gárdája harcolva segíti Keiet-Szlovákia /pafrosításá>nak fejlődését és mindent megtesz, hogy méltó legyen a munkásosztály bizalmára, Mnisperszký elvtárs arról beszélt, hogy a kassai fűtőház dolgozói is át akarnak térn

: a szovjet ötszázasok módszereire. A baj az, hogy az üzemi életben a kritika és önkritika még nem fejlődött ki. Sok náluk a diktátor. Megemlítette azt, hogy ők megkezdték a lakáscserét az államvasútasok dolgozói között, a nagycsaládúak és a kiscsaládúak között, „nagyobb lakást azoknak, akiknek több gyermekük van" jelszóval. Ment is a dolog, amíg Cserný igazgató nem avatkozott bele és meg nem hiúsította ezt a szándékot. Ahol egy munkásra egy hivatalnok esik Biatkó Géza elvtárs, a keletszlovákiai gépművek helyzetéről beszélt. Éles hangon jelentette ki, hogy sok olyan adminisztratív erő van a.z üzemben, aki szabotál, azonkívül minden munkásra egy hivatalnok esik, akik közül sok jobban van jutalmazva, mint a szocialista versenyben dolgozó munkásság. Nem működik az ellenőrzés. A régi műszakiak nem képesek biztosítani a termelő erők fejlődését. Nem gondoskodnak a szerszámokról, nem gondoskodnak az újítómozgalom fejlődéséről, nem nyújtanak segítséget az üzem haladó munkásságának. Rodák elvtárs kritikája a Szövetség vasútvonalán uralkodó helyzetről szólt. Kijelentette azt, hogy a hibák itt még élesebben bontakoznak ki. Gyenge a felvilágosító munka. A szervezetek »' icsenek aktivizálva. Kulák fiúkat Küldenek a szövetség vasútvonalára, akik — mert csak 31 korona órabért kapnak — állandóan uszítanak. Itt jegyzem meg, hogy az alagútmunkások, akik nem kulákcsemeték, nehéz földalatti munkánál 35 korona órabérrel teljesen megelégedettek. Becsületes munkájukért — mondották — becsületes jutalmat kapnak. Biszter község pártvezetősége a szövetkezet ellen Tóth János felszólalása tiszta helyzetet teremtett, egy falusi szervezet munkájának értékelésében. Tóth János elvtárs az építkezéshez kapcsolt termelés-védnökségi munkájáról beszélt a biszteri szövetkezet felett. Megállapította azt, hogy a szövetkezeti munka sikertelensége ebben a községben annak köszönhető, hogy a biszteri falusi pártszervezet a szövetkézeti munka ellen foglalt állást. .Káderszempontból át kell vizsgálni az ottani párttagságot, mert bizonyos, hogy a pártszervezetbe osztályidegen elemek férkőztek be. Ha az ifjúság rosszul dolgozik, az is a mi hibánk, mert nem mozgósítottuk a kommunistákat az Ifjúsági Szövetség munkájának javítására. Hiba volt az is, hogy az átképzésnél ugyan számbelileg elég embert gyúrtunk át, azonban politikai vonalon nem foglalkoztunk velük és így egész munkánk csak formai. Mi az üzem: pártszervezetben eddig sokat parancsolgattunk, de most megkívánjuk, hogy az üzemi szervezet tagjai bíráljanak bennünket hibáinkért, ne hagyjanak nyugtot nekünk. E felszólításunknak meg is lett az eredménye. Két és fél óra alatt 23 vitázó szólalt fel egy gyűlésen. A járási pártbizottság plénuma ö&zszesen csak háromszor jött össze a mult évben. Míert nem aktivizálta az elnökség az egész párttagságot? Új nevelő kádert a tanoncotthonokba Szemancsik elvtárs bírálat tárgyává tette a tanoncképzőkben a nevelő káderek kérdését. Sok pénzt dobunk ki az ablakon — mondotta — azzal, hogy a régi nevelőkáderekkel dolgozunk, akik rosszul nevelik tanoncainkat. Megállapította, hogy a politikai nevelést két nyelven kell folytatni, mert a tanoncképző otthonban rengeteg a magyar gyerek. Jerembák a Szövetség Vasútvonalán Az államvasutak kassai csoportjából Horváth András elvtárs kiritizálta azt, hogy a Szövetségi Vasútvonalra olyan embereket is kiengednek, akik Kassán már levitézlettek. A szövetség vasútvonalára uszították Jerembákot, akit Kassán kizártak a Pártból, ott van Rimszky, aki sikkasztott, most a ruszkovi kőbánya helyettes igazgatója. Munkásaink örömmel mennek a Szövetség Vasútvonalára dolgozni, mert tudják, hogy miért mennek, de felháborodva jönnek vissza, mert látják, hogy a Kassáról kiebrudalt reakció ott talált magának menedéket. Ilyen konkréten és nyíltan indult meg a bírálat a kassai járási konferencián. Igen sok jó felszólalás hangzott el, amit a tanulságok leszűrése végett szeretnénk olvasóközönségünk elé bocsátani. Beszéltek az elvtársak a felülvizsgálásról, amely sokhelyütt lelepezte a hibákat. Meg kell, hogy említsük Stein Jenő elvtárs felszólalását, aki bírálta az agitációs és politikai munka hiányait. Bírálta az újságokat, hogy lélektelenül hozzák az eseményeket. Nem kommentálják kellően. Nem adják megfelelő formában. A propaganda más eszköze! sincsenek megfelelően kihasználva. Bírálta a Pártiskolák káderezését, amely igen sok kívánnivalót hagy maga után. Voltak azonban olyan felszólalások is, amelyek nem hoztak eredményt, nem hozhattak eredményt, mert nem voltak pártszerűek, rosszul alkalmazták a kritika fegyverét. Ilyen volt például Bán Ferenc elvtárs felszólalása a raktárszövetkezet részéről, aki megtámadott fűtfát, de önkritikailag nem értékelte az .RSD rossz munkáját, amelyet azután a vita során több elvtárs leleplezett. * Ugy hisszük, az egész járási pártkonferencia nézetét tolmácsoljuk akkor, amikor megállapítjuk, hogy a kassai járás rohamos léptekkel fejlesztette pártpolitikai munkáját a mult hónapok alatt és az új vezetőség összeállítása alkalmas arra, hogy megoldja azokat a nagy feladatokat, amelyek a kassai járásra Kelet-Szlovákia nagyiramú iparosítása következtében hárulnak. Dénes és Holeva elvtársak a járási pártvezetőség élén minden bizonnyal a pártmunka bolsevik stílusát viszik be a járási pártbizottság és az elnökség életébe, amely a mult évek értékes tapasztalatain okulva a szocialista Kassa megvalósításáért küzd. Horváth László A CSEMADOK kultúrpolitikai faniolyamának záróünnepélye a budmeríci kastélyban A CSEMADOK kultúrpolitikai tanfolyamának közel 50 halrgatója pénteken, április 27-én tartotta meg záróünnepélyét a budmerici kastély ragyogó termeiben a Tájékoztatási Megbízotti Hivatal kiküldötteinek és a CSEMADOK Központ vezetőinek jelenlétében. E forró ünnepi légkörben bebizonyult, hogy a Clementis, Husák, Novomeský burzsoa-nacionalizmusa, amely komoly pusztításokat végzett a magyarlakta vidékeken, nem tudta kiirtani azokat az erős gyökereket, amelyek a magyar dolgozók zömét a 30 éves csehszlovákiai munkámozgalomhoz fűzik. Az árulók ama törekvése, hogy megingassák dolgozóink hitét, bizalmát a Szovjetunió és Pártunk iránt, meddő maradt. Itt, ezen az ünnepen bebizonyult, hogy a magyar dolgozók őszinte ragaszkodása, tántoríthatatlan hite és mély szeretete a Szovjetunió s vezetője, Sztálin iránt megingatathatlan. Kiderült továbbá az is a lelkes tapsok és viharos éljenzések során, hogy magyar dolgozóink szívük mélyén töretlen hűséggel ragaszkodnak Pártunkhoz s vezetőihez, Gottwald és Široký elvtársakhoz. A záróünnep délután 2 órakor vette kezdetét. A himnuszok elhangzása után Wetzler Dóra emelkedett szólásra, aki vezetője volt ennek a hathetes kultúrpolitikai tanfolyamnak. Felszólalásában élt az önkritika jogával. Rámutatott arra, hogy ha nem is sikerült minden úgy, ahogy szerették volna, mégis e hat hét alatt valamennyien megtanulták, hogy egyedüli követendő példánk a hatalmas Szovjetunió és hogy legjobb barátunk és tanítónk a nagy Sztálin. Beszéde további részében kiemelte, hogy a tanfolyam hallgatóit igyekeztek kiválasztani a munkásosztály, a kisés középparasztság javából, akik hivatva lesznek közéletünkben részben a hiányokat betölteni, részben pedig leváltam az osztályidegen, oda nem való elemeket. Beszámolóját végül azzal fejezte be, hogy meg van arról győződve, hogy a tanfolyam, amely a szlovák és magyar dolgozók barátságának elmélyítését tűzte ki céljául, teljesíteni fogja feladatát, és a magyar dolgozók, vállvetve a szlovák dolgozókkal, együttes erővel megvédik a békét, építeni fogják hazánkat, a szebb és jobb Csehszlovákiát. Ezután a nyitragerencséri Szombat Ambrus a hallgatók nevében többek között a következőket mondotta: — Hat héttel ezelőtt jöttünk ebbe a gyönyörű kastélyba, a CSEMADOK által rendezett kultúrpolitikai tanfolyamra. Hogy ez számunkra lehetővé vált, azért köszönetet mondunk ezúttal szüló'pártunknak, a Csehszlovák Kommunista Pártnak, amelynek szeretete övez minket, s támogatást nyújt abban a nagy munkában, melyre hivatva vagyunk, hogy népünk legszélesebb rétegeiben terjesszük a szocialista kultúrát és ezzel új embert formálva építsük fel hazánkban a szocializmust. Nevelési munkánknak arra kell irányulnia, hogy elmélyítse és kiszélesítse népünk szocialista tudatát, azonkívül iparunknak segítsen munkaerőt biztosítani, hogy többet, jobbat és olcsóbban tudjunk termelni: egyszóval kell, hogy kineveljük a felelősség tudatát dolgozóinkban, hogy tevékenyen vegyék ki részüket Köztársaságunk felépítésében. Ma, amikor a világot nagy politika} összetűzések tartják izgalomban, nem szabad figyelmen kívül hagynunk az amerikai imperialisták aljas módszereit, melyekkel a Szovjetuniót és népi demokráciánkat rágalmazzák. Üjra, meg újra háborúra uszítanak, hogy tőkéjüket és uralmukat mentsék. De mi ez ellen egyöntetűen tiltakozunk és minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy háborús terveiket megakadályozzuk. Nem véletlen, hogy a békemozgalom magukban a kapitalista országokban is hatalmasan fejlődik. A kapitalista országok dolgzoói a legkisebb kedvet sem mutatják, hogy uraik kedvéért újra a háború forgatagába kerüljenek. Látjuk ennek jeleit Kína, Korea, Malája szabadságharcában, a monarchofasiszta Franco által elnyomott munkásságon, az olasz parasztokon és a sztrájkoló francia munkásokon, akik soha sem fognak fegyvert fogni a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen. Kedves kultúrtársaim, a mi feladatainkat elsősorban abban látom, hogy a békeharc tudatát átvigyük népünk legszélesebb tömegeibe, legyünk éberek és leplezzük le az osztályellenséget és járjuk a falvakat, mutassuk meg a kulák igazi arcát, s biztos vagyok benne, hogy az eredmény rövid időn belül megmutatkozik. Elvtársak, ezek voltak azok a fő gondolatok, amelyek irányt szabnak tevékenységünknek, hirdetve a Szovjetunióval való barátságot, amely kész mindenkor segítségünkre sietni és előbbre vinni hazánkhan a szocializmus mielőbbi felépítését, mert csak így válhatunk hasznos építőivé hazánkban a békének. Szombat elvtárs végül a következő szavakkal fejezte be értékes felszólalását: Kedves elvtársaim, iskolánk befej-e zése közvetlenü betorkollik a szabadság és a béke ünnepébe, amely a világ dolgozóinak a legszebb ünnepe, Május elsejébe. Az iskolázás alatt elért tudásunk és tapasztalataink serkentsenek mindannyiunkat további hősiességre, bátorságra munkahelyünkön. Őrizzük meg szabadságunk zászlaját, melyre az emberiség minden nyelvén rá van írva „világbéke", s forrassza ez egybe minden nemzet dolgozóit, a világ minden békeszerető emberét. Ezután Huszka elvtárs, a Táiékoztatásiigyi Megbiztotti Hivatal Tdküldötte szólalt fel. Beszédében hangsúlyozta, hogy e rövid hat hét alatt a hallgatók a lenini-sztálini tanoknak csak az alapismereteit sajátíthatták el és rajtuk áll most már, hogy önszorgalommal és a mindennapi munkáiuk során való gyakorlati tapasztalataikkal gyarapítsák ismereteiket, hogy továbbfejlődhessenek. Erre pedig okvetlenül szükség van, mert valamennyien nagy feladatok teljesítése előtt állunk. E feladatokat a Párt Központi Bizottsága hat pontban foglalta össze és Gottwald elvtárs e hat pontban hazánk valamennyi dolgozójának megjelölte, hogy mi a teendője. A hat pont megvalósításába kell az iskola hallgatóinak tevékenyen bekapcsolódniok a szervezés, a felvilágosítás munkáján keresztül. Azt a perspektívát, amelyet Pártunk feltárt előttünk, a kultúrmunkásoknak a mindennapi élet során hathatós agitációs munkával egyre szélesebbre kell tárniok dolgozóink e'őtt. Az ellenség működését le kell leplezni, akár szlovák, akár magyar részről nyilvánul meg. Bašfovanský elvtárs világosan megmondotta, hogy a magyar dolgozóknak egyenjogúsága mind gazdasági, mind kulturális téren biztosítva van. Ezt az egyenjogúságot pedig csakis a közös ellenség leleplezésével, a fokozott iramú együttes munkával lehet érvényre juttatni. Szükséges, hogy a szlovák és magyar dolgozók vállvetve együttesen építsék közös hazánkat. Csakis közös érdekeink szemmeltartásával követhetjük a hatalmas Szovjetunió nyomdokait, csakis közösen valósíthatjuk meg hazánk felvirágoztatását, amit Pártunk Gottwald és Široký elvtársak vezetésével kitűzött számunkra. Huska elvtárs felszólalását hatalmas kitörő tapsorkánnal, Sztálin, Gottwald és Široký lelkes éljenzésével köszönték me? az iskola hallgatói. Ezután Lőrincz elvtárs, a CSEMADOK elnöke emelkedett szálasra. Lőrincz elvtárs a következőket mondotta: — A CsKP Központi Bizottságának ülése döntő fordulatot jelent Csehszlovákia valamennyi dolgozója, de különösen a magyar dolgozók számára. E döntő fordulat már a IX. kongresszuson vette kezdetét, amikor Široký elvtárs leleplezte a burzsoá-nacionalizmus képviselőit, ám ennek ellenére az árulók tovább is folytatták aknamunkájukat Pártunk célkitűzései ellen. A CsKP és a KSS központi üléseinek kellett bekövetkeznie, hogy véglegesen leszámoljunk az ellenséges áruló elemekkel. Tudjuk — folytatta Lőrincz elvtárs — hogy az árulók ténykedése elsősorban a Szovjetunió és a cseh nép dolgozói ellen irányult s csak másodsorban az ukrán és magyar dolgozók ellen, mégis merem állítani, hogy a legsúlyosabb pusztítást a magyar dolgozók körében végezték. Ez a helyzet nagyon is érthető, mivel a hatalmas Szovjetuniónak és a cseh dolgozóknak keveset árthattak, de a magyar dolgozók legyengülve kerültek ki ebből a küzdelemből és valóban csakis Pártunk éberségének, Gottwald és Široký elvtársak előrelátásának köszönhetjük azt, hogy sikerült a mai döntő történelmi fordulatot elérni, amely biztosítja számunkra a sztálini értelemben vett teljes egyenjogúságot. Lőrincz elvtárs végül így fejezte be beszédét: — Mi mindannyian büszkék lehetünk Široký elvtársra, aki évtizfcdek óta Gottwald elvtárssal együtt tántoríthatatlan harcosa volt Szlovákia iparosításának, annak az egyenjogúsításnak, amely országunk valamennyi dolgozója számára életszínvonalemelést jelent. Szlovákia iparosítása Szlovákia aranykorát jelenti, ahogy azt Slánsky elvtárs mondja és megveti annak az alapjait, hogy a szlovák és magyar dolgozók vállvetve, együttes, megbonthatatlan erővel fogják építeni a szocializmus felé haladó, egyre szépülő hazánkat, Gottwald elvtársnak, Sztálin elvtárs hűséges tanítványának irányításával. A hallgatók egy emberként éltettéka békeharcot, annak vezetőjét, Sztálin elvtársat és Pártunk vezetőit, Gottwald és Široký elvtársakat. A magasszínvonalú kultúrünnep az Internacionálé zengő hangja mellett ért véget. Sz. B.