Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-04 / 79. szám, szerda

1951 április 4 UJSZO A MAGYAR MIM U HA (Folytatás a 4. oldalról.) sem mehetett simán és zökkenő nél­kül. Rendezőink, operatőrjeink szinte új művészetet tanultak, amikor a régi dáist a szocialista realista film fáé burzsoa-fihnen tanult technikai tu­fejlődő művekbe használják feL En­nek természetesen nem egyaaer meg is látszik a nyoma. így például nem kis harcot kell vívniuk a rendezők egy részének sa­ját múltbeli alkotási módszereikkel, amikor felhagynak az öncélú montá­zsokkal, formalista hatásokkal, apróra vagdalt jelenetekkel és helyébe a szov­jet filmtől tanult módszereket kezdik alkalmazni. Rendezőink, operatőrjeink akarata és tehetsége azonban idővel egyre inkább legyőzi ezeket az aka­dályokat, régi maradványokat. Filmművészeink és filmművészetünk fejlődése nagyban hozzájárul népünk fejlődéséhez, neveléséhez. Különösen elősegítik ezt azok a filmjeink, ame­lyek mai életünk problémáit vetik fel, s ezzel hozzájárulnak a dolgozóknak a munkához való új viszonya kifej­lesztéséhez, a termelés fokoxáaihoz, a békeltarc erősítéséhez. Bizonyltja ezt sa a növekvő Merete* és érdeklődés, amellyel dolgozó né­pünk új filmjeinket fogadja. S hozzá, járul mindehhez az is, hogy a Magyar Népköztársaság az ötéves terv kere­tében a falu mozisításának nagyará­nyú fejlesztését indította meg. 1950­ben, ötéves tervünk első esztendejében 628 falu kapott új mozit, s az öt­éves terv végére minden magyar falu mozihoz jut. Ez is elő fogja segíteni a film népszerűségének növekedését dolgozóink között. A filmművészei és a nép kapcsolata Ugyancsak elősegíti ezt filmművé­szeirik és a nép növekvő kapcsolata. Egyre gyakrabban von be filmgyá­runk a forgatókönyvek, vagy a gyár­tás alatt álló filmek megbíráláŕába, megvitatásába munkásokat, dolgozó­kat — s az elkészült filmeket minden esetben széles nyilvános vitákon vi­tatja meg. A Kis Katalin házasságát például megvitatta a legnagyobb ma­gyar textilüzemek munkássága, — így többek között azé Is, amelyben e filmet forgatták. Ez az állandó és fejlődő kapcsolat is nagyban hozzá­járul művészeink és filmművészetünk fejlődéséhez. Filmművészetűnk tehát komoly harcban született és fejlődött valóban a magyar nép filmgyártásává. S ha még csak fejlődése elején tart is, máris komoly eredményekre tekint­het A Párt, a Szovjetunió és a szovjet film segítsége Elősegítette ezt a fejlődést, ered­ményeinket Pártunk szüntelen veze­tése. A felszabadulás, de elsősorban a fordulat éve és az államosítás óta Pártunk és kormányunk, — Lenin és Sztálin elvtársak útmutatása nyomán, amellyel kiemelték a film páratlan fontosságát, — nagyon komoly gon­dot fordít filmgyártásunkra; új gépi felszereléssel, építkezésekkel, hatal­mas beruházásokkal, a művészi és po­litikai élet különböző területeiről a filmgyártás megerősítésére küldött káderekkel segítette filmgyártásunkat. De legnagyobb segítséget Pártunk részéről a művészi és kultörális terület ál­talános elvi Irányítása mellett az az eszmei segítség jelenti, amellyel a készülő filmeket megbírálja, litat mutat a filmgyártás munkájában. Nem egy forgatókönyvünket, s va­lamennyi készülő, vágy elkészül* filmet megnézi és megbírálja Rákosi Mátyás elvtárs, népünk vezetője, és Pártunk más vezetői. 'A Magyar Dolgozók Pártja közel­múltban lezajlott II. Kongresszusán sok szó esett egész művészeti éle­tünknek és filmművészetünknek is je­lentős elvi problémáiról. A magyar kultúrforradalom eredményei, amelyek Pártunk munkája és útmutatása nyo­mán születnek, mind hatalmas segít­séget jelentenek filmművészetünk­nek is. Kultúrpolitikánknak, csakúgy, mint népi demokráciánknak általános fejlődése, s az egész béketábor erősö­dése nagyban hozzájárul filmművé­szeink és filmgyári dolgozóink eszmei­politikai fejlődéséhez. Döntő segítséget jelent a magyar filmművészet számára a Szovjetunió és a szovjet füm. Technikai felszere­lésünk kifejlesztésében és az állandó műszaki fejlesztésben hatalmas támo­gatást kapunk a Szovjetuniótól. Kü­lönös jelentőséget ad ennek az a már említett tény, hogy filmgyártásunka háború végén technikailag rendkívül le volt romolva. A szovjet filmművé­szeti főiskolán nem kevés jövendő rendezőnk, operatőrünk és egyéb mű­vészünk tanul. Döntő segítséget ad azonban számunkra maga a szovjet film. A magyar nép milliós tömegei a szovjet filmen ismerkedtek meg való­jában először az igazi filmművészet­tel, — és a szovjet filmet megszeret­ve válnak valójában igényes közönsé­gévé s ezzel bizonyos fokig hajtó­erőiévé a magyar film művészi fejlő­désének. Művészeink pedig a szo­cialista realista alkotás módszereit ta­nulják meg a szovjet filmek tanul­mányozása során. Ugyanakkor a szovjet filmmel foglalkozó könyvek, cikkek, tanulmányok segítik itt a Szovjetunióban bevált munkamódsze­rek alkalmazását. így például csak a szovjet módszerek tanulmányozá­sa során tért át a magyar film­gyártás arra az egyedül célszerű munkamódszerre, hogy a forgató­könyvet az író és rendező közösen dolgozza ki. Első filmjeink javarészénél még — a burzsoá „hagyományok" nyomán — a rendező kész könyvet kapott kézbe, s azt kellett leforgatnia. Ugyancsak nagv segítséget jelent számunkra a magyar film szovjet kritikája is. Nem egy filmünkre valójában csak a szov­jet kritika hívta fel a magunk figyel­mét Is. Volt olyan filmünk — pld. a „Szabó Anna" —, amelyet néhány kri­tikusunk rendkívül alacsonyra érté­kelt, nem véve benne észre a születő magyar filmművészet eredményeit, po­zitív vonásait. A szovjet kritika hiv­ta fel hazai kritikusaink figyelmét e film erényeire, — s visszaadta ezzel az önbizalmat néhány művészünknek. De a legdöntőbb segítséget a Szov­jetunióból itt járt művészek adták számunkra. Mint az egész magyar kulturális (és nemcsak kulturális) életre, úgy a filmművészetre is úgy hatott a szovjet szakemberek ma­gyarországi tartózkodása, mint ki­száradt földre az éltető tavaszi eső. A dokumentfilmgyártás terén Sztyepa­nova és Avanyeszova, a hangtechnika terén Gunge, a szinkronművészet ki­fejlesztése terén Gudkov és végül, de nem utolsósorban a iátékfilmgyártás terén Pudovkin elvtársak jelentették számunkra a legnagyobb segítséget. Valamennyiük munkája, elsősorban azonban Pudovkin elvtársnak oly rö­vid, azonban mégis oly értékes itt­tartózkodása számtalan tanulságot adott számunkra. Pudovkin elvtárs egész sor filmünk rendezéséhez adott tanácsokat, — amivel általában emel­te rendezőink tudását és tapasztala­tát, elkészült filmjeink elemzésével pedig segített kifejleszteni nálunk a bírálat és önbírálat szellemét. A szovjet filmművészet példája nyo­mán és a Szovjetunió segítségévet, Pártunk vezetése alatt így igyekszik a magyar filmgyártás olvan műveket alkotni, amelyek hozzájárulnak né­pünk neveléséhez s ezzel az imperia­listaellenes, harcos békefront meg­szilárdításához. A magyar film­gyártás dolgozói büszkék arra, hogy ezen az úton sikerült néhány olyan filmet is alkotniuk, amelyek a baráti országokban, elsősorban a Szovjet­unióban is megnyerték a dolgozó nép tetszését, — és megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy a jövőben még jobb, még komolyabb eredményeket érjenek el. Zőal a hiba? Lapunk szombati, április 31-i szá­mában szakszerű és népies for­mában nyilvánosságra hoztuk Maxi­menko szovjet sztahanovista kő­műves gyorsfalazási módszerét, hogy ezzel i* segítséget nyujtsunk építőmunkásságunknak a szovjet­tapasztalatok Itvevésében és így köztársaságunk gyorsabb felépíté­sében. Meg a cikk megjelenése előtt a szerdai napon felhívtuk a csehszlovák építési vállalatok poli­tikai osztályát, jelentettük nekik azt, hogy szombati számunkban segítséget fogunk nyújtani abban, hogy a csehszlovákiai magyar épí­tő munkásság is megismerhesse a szovjettapasztalatokat, és így a Szlovákia szerte dolgozó sok tíz­ezer magyar építőmunkás bekap­csolódhasson a gyorsabb, új mód­szerek elsajátításába. A politikai osztályon jelentkező elvtárs, aki Zsiak elvtárs helyet­tesének mondotta magát, megígér­te nekünk, hogy még aznap fel­hív bennünket telefonon és ér­tesíti az Uj Szót, hogy a szombati példányból mennyit vesz át a cseh­szlovák építő vállalatok bratislavai területi igazgatósága terjesztés vé­gett. Mondanunk sem kell, hogy a te­lefon hallgatott, egészen másnap { délig, amikor is jelentkezett a po­litikai osztályról egy bizonyos No­vák elvtárs, aki újra végigkérde­zett bennünket arról, hogy tulaj­donképpen miről is van szó. Hang­jából úgy vettük ki, hogy Maxi­menko elvtársról még csak nem is hallott. Miután immár másodszor bőségesen megvilágítottuk a dol­got, Novák elvtárs Ígéretet tett, hogy azonnal érintkezésbe lép az igazgatósággal, és félórán belül felhív bennünket. Fel is hívott és közölte velünk, hogy ők úgyis most készülnek ki­adni egy brosúrát, a szovjettapasz­talatokról és így pillanatnyilag nem érdekli őket az Uj Szó cikke. Amikor megkérdeztük tőle, hogy vájjon az a brosúra milyen nyelven jelenik meg, azt felelte, hogy szlo­vák nyelven. Erre bátorkodtunk megjegyezni, hogy így tehát a ma­gyar építő munkásság ebből keve­set fog érteni. Ezt Novák elvtárs is elismerte és megígérte, hogy_ is­mét érintkezésbe lép feletteseível, és tudatja velünk a végső elhatáro­zást. Novák elvtárs nem jelentkezett, viszont most jelentkezünk mi. És! ez úton kérdezzük az építési válla­1 latok bratislavai területi igazgató- \ ságát, hogy vájjon tényleg semmi • érdeke sem fűződik-e ahhoz, hogy ' a magyar építőmunkásság, amely 10.000 számra dolgozik Szlovákia területén, mindenütt megismerked­hessék az élenjáró szovjet módsze­rekkel. Mert a cikk nyomán megérkező levelek azt bizonyítják, hogy a munkásságot igenis érdeklik a szovjetm&lszerek és kérnek ben­nünket arra, hogy minél többet hozzunk nyilvánosságra az U j Szó hasábjain. Az építő vállalatokat pe­dig ez úton kérjük fel arra, hogy ezt az ügyet vizsgálja ki, önkriti­kailag bírálja a történteket és te­gyen meg minden intézkedést ar­ra, hogy ez a szellem végleg el­tűnjön közéletünkből. Horváth László. Egyre terjed a bomlás Tito fasiszta pártjában A jugoszláv politikai emigránsok Prágában megjelenő lapja, a Nova Bor­ba, rámutat arra, hogy Jugoszláviában a Tito-ellenes harc kiterjedt Tito fa­siszta pártjának soraira is. Ezt még az imperialista lapok sem titkolhatják el. így a New Yoik Tribúne közölte, hogy titóista pártszervezetekben a züllés je­lei észlelhetők A Neue Zürcher Zei­tung című svájci burzsiá lap szerint a „háborús veszély fokozódásával egyre jobban terjed a széthúzás Tito pártjá­ban is és egyre nagyobb számban van­nak olyanok, akik nem hajlandók kö­vetni Tito politikáját." A lap hozzáfűzi, hogy a Tájékoztató Iroda híveinek le­tartóztatása és üldözése a titóista párt­ban és az államgépezetben túlhalad minden eddigi méretet. Truman szemérmetlen követelései a latin-amerikai országoktól Washingtonban megkezdődött a la­tin-amerikai országok és az USA kül­ügyminisztereinek értekezlete, amelyen felszólalt Truman elnök is. Truman megismételte szokásos hábo­rúra uszító szólamait. Nem mulasztotta el szovjetellenes rágalmait elpuffogtat­ni. Truman ezután előterjesztette az USA-kormány követeléseit a latin-ame­rikai országokkal szemben. A külügy­minisztereknek értésére adták, hogy a rio-de-janeiroi pánamerikai értekezleten elfogadott katonai egyezmény csupán a kezdetét jelentette az USA-kormány tervei megvalósításának. Truman köve­telte, hogy a latin-amerikai országok bocsássák rendelkezésére nyersanyag­forrásaikat és embertartalékaikat. Hang­súlyozta, hogy előtérbe kell helyezni a hadianyagtermelést. Elismerte azonban, hogy a rendkívüli állapot elrendelése a latin-amerikai or­szágokban megakadályozza a gazda­sági élet fejlődését. Éberen állunk a béke védelmében Feltétlenül seükségea, hogy néha visszaemlékezzünk a múltra és ösz­szehasosnlítsuk akkori helyzetünket a maival. A tökésrendszer Idején sok mindent lehetett kapni az üzletek­ben, de csak az jutott hozzá az árukhoz, akinek pénze volt. Pénz­zel pedig csak a kizsákmányolók rendelkeztek. A munkásosztály hely­zete rossz volt. Munkalehetőség kevés adódott és ha néha akadt is munkánk, akkor is csak annyit ke­restünk meg, amiből csak keserves nélkülözések mellett élhettünk. Ma már népi demokratikus rend­szerünkben meg 1 van mindenünk, nem kell nyomorognunk és nem kell félnünk a munkanélküliségtől. És ezért kell nekünk, munkások­nak megbecsülnünk azt, hogy nyu­godtan dolgozhatunk. Ezért kell harcolnunk a munkaerő-hullámzás ellen, mert ennek letörésével is gyorsítjuk a szocializmus építését. Gondoljunk csak arra, hány mun­kástestvérünk dolgozna szívesen Ilyen békésen, ha lehetne. Gondoljunk például koreai testvé­reinkre és azokra, akik a nyugati imperialista országokban kemény harcokat vívnak a vérszomjas im­perialista fasiszták ellen, akik ki­szipolyozzák a dolgozókat és nem riadnak vissza attól sem, hogy ár­tatlanok vérét ontsák. Gondoljunk Spanyolországban élö munkástest­véreinkre is, akik életüket áldozzák szabadságukért, azért a szabadsá­gért, amelyet számunkra a hős Szov­jet Hadsereg, a nagy Szovjetunió, élén Szitálin elvtárssal vívott ki. Mi jól tudjuk, mit művel Spanyol. országban Hitler hű tanítványa, Franoo. Tudjuk jól, hogy milyen helyzetben van Barcelonában a munkásosztály, ahol gumiboto* fa­siszta hóhérok ütik-verik és vé­rét ontják a szabadságáért har­coló népnek. De hiába minden ter­ror, a munkásnép ott is kl fogja vívni szabadságát. És nézzünk jól körül saját soraink-, ban is. Még mindig vannak itt im­perialista ügynökök, kémek és re­akciósok, akik hűen kiszolgálják aa imperialistáitat, alattomosan uszíta­nak és igyekeznek megdönteni rend­szerünket. Ezért kell nekünk mun­kásoknak ébereknek lennünk és le­lepleznünk az ilyen árulókat. A Pártba is beférkőztek ilyen elemek, hogy így Pártunkat belülről bom­lasszák. Pártunk gottwaldi vezetése leleplezte ezeket az elemeket. De nekünk továbbra is őrködnünk kell, mert a ml jövőnkről, a ml életünkről van szó és mi nem tűrjük, hogy meggátolják űtunkat a szo­cializmus felé. Ezért harcolunk a békéért. Ezért, dolgozunk még na­gyobb lelkesedéssel. Az imperialisták hiába acsarkodnak, hiába szeretnének minket és az egész világot újra véres háborúba taszítani, mi ezt nem engedjük meg. Éberen állunk a béke védelmében, Gottwald elvtárs szavai szerint: „Építsd hazádat, erősíted a békét", küzdünk a tartós világbékéért. * Ferenc István munkáslevelező, ftileki drevoindustria. Kultúrtéren is harcolunk a burzsoá behatás ellen Mi, a CSEMADOK kultúrpoliti­kai iskolájának hallgatói, magunké­vá tesszük a kassai CSEMADOK békegyülésének határozatait és még fokozottabb mértékben veszünk részt a békeharcban, a szocializmus építésében. Megfogadjuk, hogy ke-1 zünkbe vesszük a béke megvédésé­nek ügyét és még szilárdabban har­colunk a béke megtartásáért. Iskoláink oktatói az összes hallga­tói egy emberként sorakoznak fel a kassai CSEMADOK határozata mel­lett és megfogadjuk, hogy az iskolát elhagyva minden erőnkkel azon le­szünk, hogy még éberebben harcol­junk az imperialista ideológia ma­radványai ellen. Kultúrtéren is elsősorban a Szov­jetunió példáját követve, fejlesz­teni fogjuk a népi táncokat. Meg­győződésünk, hogy népünk, amely­nek megvannak a maga szép tán­cai, visszautasítja a giccses, kid­tű rátlan amerikai táncokat. A ml táncunk fejezze ld boldog épftő munkánk ütemét, fejezze ki híven népünk haladószellemű hagyomá­nyait. A CSEMADOK kultúrpolitikai iskolájának hallgatói nevében Vajda József, levelező. Tiltakozunk Nyugat-Németország felfegyverzése ellen A faluból a traktor mellől, a város­ból az üzemekből jöttünk el a CSE­MADOK politikai iskolájára, hogy marxi-lenini tanokkal felvértezve még jobban kivehessük részünket hazánk éptéséből. Tudjuk jól, hogy hazánk építéséből. Tudjuk jól, hogy hazánk gítünk a nyugati imperialista orszá­gokban szenvedő spanyol, francia, olasz néDen és más kapitalista és gyarmat országok népein. így támogatjuk az ő szabadságharcukat, mert az ő ellen­ségeik a mi ellenségeink is és az ő győzelmük a mi győzelmünk. Kizsák­mányolóiknak nem tetszik az, hogy mi szabadok vagyunk, és ezért szeretnének a szabad népek ellen új háborút kirobbantani. Pedig mi nem felejtettük el a kon­centrációs táborokat, a tömegsíro­kat, nem felejtettük el Vöröskőt, Klakkot, Lidicét. És ezért hiába acsarkodnak ezek a vérengző fene­vadak, mert a mi táborunk, a világ béketábora napról napra erősebb, és a világ dolgozói megakadályozzák terveiket. Ezt jól véssék emlékezetükbe a jicsini tanító úrhoz hasonló reakciós akna­munkát folytató elemek. És ne felejt^ sék el, hogy mi minden erőnkkel azorí fogunk igyekezni, hogy ne zavarhas­sák a mi békés építésünket. Mi jól tudjuk, hogy mit jelent az, hogy bé­kében tanulhatunk és dolgozhatunk,­mi jól tudjuk, hogy mi mit köszönhe­tünk népi demokratikus államrendszer rünknek. Nem engedjük, hogy szabadságun­kat elvegyék és ezért harcolunk az imperialisták gaz tervei ellen, ezért csaltkozunk a komáromi dolgozók nyilatkozatához és országunk mln-< den dolgozójával együtt tiltakozunk Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. Egységesen Sztálin elvtárs nyilatkozata alapján állva, harcolunk a békéért a Szovjetúnió vezetésével. A CSEMADOK kult. pol. iskolája hallgatói nevében: Danis Sándor. Népi demokratikus rendszerünknek köszönhetjük A racsková-dolinán téli üdülésen résztvevő szlovák és magyar fiatalok szükségesnek érezzük, hogy hálánkat fejezzük ki az itt eltöltött rekreációért. Nálunk minden dolgozónak éppúgy, mint a Szovjetunióban a becsülete­sen elvégzett munka után joga van az üdülésre. Ezt népi demokratikus rendszerünk és a munkásosztály él­csapata, Kommunista Pártunk nyúj­totta nekünk. Mi, gyárakban, üzemekben és az EFSz-ekben dolgozó fiatalok köszön­jük Pártunknak azt, hogy mu:ikánk után ilyen nagyszerű üdültetésben ré­szesít minket. Mi, élmunkások és ifjú­sági vezetők, akik itt üdülünk, ígér­jük, hogv hazatérve még nagyobb erővel és odaadással dolgozunk az öt­éves terv megvalósításáért, a szebb jö­vőért. Jól tudjuk, hogy a kapitalista rend­szer idején a fiatalok csak robotoltak, — ha volt munka, — de üdülésre még álmukban sem gondolhattak. Ez csak a gazdagok, a kizsákmányolók gyer­mekeinek kiváltsága volt. Ezen az üdülésen több nemzeti­ségnek fiataljai, szlovákok, csehek, magvarok testvéri egyetértésben pi­hentünk. Megbeszéltük munkánkat, átadtuk tapasztalatainkat, beszéltünk terveinkről. Igv újra megerősödve térünk vissza a termelésbe és feltatjuk harcunkat a szocializmus^ folytatjuk harcunkat a szocializmus­elvtársak vezetésével. Snoha József és Kacz János, a rekreáansok nevében.

Next

/
Thumbnails
Contents