Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-28 / 100. szám, szombat

1951 április 28 - ü

i %m 2 Truman ügynökének John Foster Dullesnek távolkeíeti mesterkedése! Truman rendkfvüll követe John Foster Dulles, már ez év kezdetén ellátogatott Japánba, Ausztráliába és Üjzélandba. Ezeknek a látogatások nak az volt a célja, amint az amerikai sajtó bevallja, hogy a Japánnal kötendő külön békeszerződésről szóló hivatalos tárgyalásokon kívül előkészítse a Pacific-egyezményt is. A Canberaban (Ausztrália fővárosában) és Willingtonban (Üjzéland fővárosában) folytatott tárgyalások során Dulles javasolta egy támadó tömb kialakítá. sának tervét, Washington vezetésével. Három ország, az Egyesült Államok, Ausztrália és Üjzéland úgynevezett „kölcsönös segélynyújtási egyezményt" kötnének, — a Pacific-egyezmény magját. Az Egyesült Államokkal kötendő külön békeszerződés aláírása után Japán is csatlakozna az imperialista államoknak e blokkjához, amelyben az Egyesült Államok védnöksége alatt vezető szerepet vinne. Trumar április 18-ikl beszédéből kitűnik, hogy e terv megvalósítását már megkezdték. Truman bejelentette, hogy az Egyesült Államok, Ansztrália és Üjzéland kormányai között a Csendes-óceán körzetének ,erősített védelmére" vonatkozó megegyezés megkötéséről sikeres tárgyalások folynak. Ezenkívül Truman nyíltan bevallotta, hogy az egyezmény valódi célja az Egyesült Államok poziciójának megszilárdítása a Csendes-óceán térségében. Truman azt is bejelentettei, hogy az Egyesült Államok ezzel egyidőben megbeszéléseket kezdtek egy úgynevezett „biztonsági egyezmény" megkötéséről, amely szerint az Egyesült Államok fegyveres erői a külön békeszerződés megkötése után is Japánban maradnának Truman kijelentéséből világosan kitűnik, hogy az Egyesült Államok a végletekig meg akarják hosszabbítani Japán megszállását és a békeszerződés megkötése után is ott akarják tartani csapataikat a Riu-Kiu szigeteken, különösen Okinava-szigetén. Nem véletlen, hogy Truman ezt a tényt egyidőben jelentette be. Amerika japáni tervei szorosan összefüggenek az amerikaiak azon szándékával, hogy megalakítsák a Pacific-egyezményt. Az új egyezmény előkészítőinek minden olyan kísérlete ellenére, amely, lyel álszent frázisokkal leplezni akarják az új egyezmény támadó jellegét, bebizonyított tény, hogy a Pacificegyezmény lényege és célja a legkevésbé sem fog különbözni az Északatlanti támadó egyezménytől. Amint Truman hangisúlyozta, abban a rendszerben, amelyet a Pacificumban alakítanak ki, döntő szerepe lesz a tengerészetnek és a repülőknek. Az Egyesült Államok ezenkívül éppenúgy, mint Európában, a Csendesóceáni térségben is igyekeznek támadópolitikájuk főterheit csatlósaik vállára rakni. Spender ausztráliai külügyminiszter, aki Washingtoniba akar utazni, kijelentette, hogy a tervbe vett egyezmény „lehetővá teszi" Ausztráliának, hogy „még aktívabban résztvegyen" a „kollektív biztonság" intézkedéseiben az ENSz keretén belül, t. i. az amerikai intervencióban Koreában. Világos, hogy a Pacific-egyezmény megkötésével kimélyülnek az angolamerikai ellentétek. Washington az egyezményt nyilvánvalóan fel akarja használni Anglia dominiumaihoz való viszonyának meggyengítésére a Csendes Óceáni térségben. Nem véletlenül hívták fel csak Ausztráliát és Üjzélandot az egyezményben való részvételre, míg Nagy-Britanniáról meg sem emlékeztek. Morrison brit külügyminiszter április 19-iki beszédében az alsóházban kijelentette, hogy NagyBritannia, mint Csendes-óceáni nagyhatalom nem utasítaná el a Pacificegyezményben való részvételt, azonban a tárgyalások nem vezettek ilyen eredményre. Az angol-amerikai ellentétekkel kapcsolatos sajtójelentések valószínűnek mutatják, hogy Dulles rövid időn belül Londonba utazik. Bierut elnök beszéde berlini látogatása alkalmával Bierut elvtárs, a lengyel népi demokratikus köztársaság elnöke hangsúlyozta azoknak a változásoknak történelmi jelentőségét, amelyek a lengyel és német nép viszonyában álltak be a Néme! Demokratikus Köztársaság létrejötte óta. Rámutatott arra, hogy Pieck elnök nemrégi látogatása Lengyelországban mély és örömteli élményt jelentett a lengyel dolgozók számára. „A történelem azt a feladatot adta nekünk, a német és lengyel demokráciáknak — mondotta Bierut elnök —, hogy egyszersmindenkorra áthidaljuk azt a szakadékot, amelyet a végzetes hódító és imperialista politika állandósított közöttünk. A mi feladatunk, hogy nemzeteink testvéri együttműködésének szilárd alapját megvessük, s ezzel hozzájáruljunk az európai nemzetek békés együttélésének kialakításához és megszilárdításához is." „Lengyelország legszélesebb dolgozó tömegei — folytatta Bierut elnök — ma már meg vannak győződve arról, hogy Lengyelország és a Német Demokratikus Köztársaság közötti baráti kapcsolatok nélkülözhetetlenül szükségesek." Bierut elnök továbbá beszélt a lengyel nép borzasztó áldozatairól és szenvedéseiről, melyeket a hitleri támadó háború alatt szenvedett, amikor a nemzet legjobb fiai életüket áldozták a haza szabadságáért vívott harcban. Ma azonban a lengyel nép legszélesebb tömegei látják, hogy a Német Demokratikus Köztársaság egyszersmindenkorra végetvetett a német imperializmus pusztító, támadó politikájának és határozottan halad a szomszédos nemzetekkel való békeszerető együttműködés útján, hogy a nagy béketábornak szilárd tagja, amelyet a legyőzhetetlen Szovjetunió vezet. Bierut elnök továbbá hangsúlyozta Pieck elnök nagy személyes szerepét a lengyel-német közeledés művében. Idézte beszédének néhány részét, amelyben Pieck elnök felhívta a német népet, hogy tegye szorossá barátságát szomszédaival és amelyekben az Odera és Nissa melletti határt a béke határának nevezte. Bierut elnök hangsúlyozta, hogy a lengyel nép fig"elemmel kíséri Nyugat-Németország fejlődését, ahol a békeszerető lakosságnak mind szélesebb tömegei kapcsolódnak be a békéért folytatott harcba. Bierut elnök beszédének további r szében a nyugati imperialisták támadó terveivel foglalkozott és hangsúlyozta, hogy a kalandor politikusokra nem kevésbbé szomorú vég var, mint amilyen hitlerista elődeiket érte. „A lengyel nép — mondotta Bierut elnök — Európa többi nerhzeteivel együtt felemeli szavát Nyugat-Németország remilitarizációja ellen, a Wehrmacht felújítása ellen, a békeszerződés megkötéséért az egységes békeszerető Demokratikus Németországgal. Azonban minél jobban gyűlöli a lengyel nép a német imperializmusnak óceántúli életrekeltőit, annál inkább fokozza aktív erőfeszítéseit, hogy megvédje a békét, annál mélyebben meg van a nép győződve arról, hogy a béke megőrzéséért folytatott harcban a Német Demokratikus Köztársasag és a német hazafiak egész Németországban a béke védőinek oldalán győzni fognak. Népünknek ez a meggyőződése képezi a lengyel kormány politikájának alapját, amely a Német Demokratikus Köztársasággal való politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok kimélyítésére irányul." „Mindkét nemzet — mondotta befejezésül Bierut elnök, — elszánt akarattal vesz részt a békeszerető fölépítésben. A mi együttműködésünknek, barátságunknak a béke győzelmébe vetett hitünknek szilárd alapja a nagy Szovjetunióval • való tőrhetetlen szolidaritás, amelynek köszönheti mindkét nemzet a hitleri járom alól való felszabadítását. A Szovjetunió barátsága, segítsége és példája kezesség nekünk arra, hogy népünk munkája, amellyel új örömteli életet akarunk felépíteni, a győzelemhez vezet." A prágai francia nagykövetség kultúrattaséja, Marcell Aymon tanár menedékjogot kért a csehszlovák kormánytól Pénteken, április 26-án a prágai Nemzeti Klubban a csehszlovákiai és külföldi sajtó képviselői részvételével konferencia volt, amelyen Marcell Aymon, a prágai francia nagykövetség kultúrattaséja és a francia intézet igazgatója bejelentette, hogy hivatali tisztségéről lemondott és a csehszlovák kormánytól menedékjogot kért. Marcell Aymon professzor a sajtó kiküldöttel előtt ismertette azt a levelét, amelyet Jean Rivier prágai francia nagykövetnek küldött. Marcell Aymon, a prágai francia követség volt kultúrattaséja, a francia nagykövetnek irt levelében hangsúlyozza, hogy a csehszlovákiai sajtóból értesült a csehszlovák kormány tiitakoz ásáról a Csehszlovákiában működő francia kultúrintézetek kémtevékenysé ge miatt. Marcell Aymon professzor levelében a továbbiak során hangsúlyoz za, hogy a csehszlovák hivatalok döntését, amelynek alapján betiltották a francia intézetek működését Csehszlovákiában, minden tekintetben akceptálja, mert ezek az intézmények elnevezésükben voltak tisztán csak kultúr ális intézmények, a valóságban nem a francia nemzeti kultúra értékeit és ha gyományait hirdették, vagy propagálták, hanem kém- és felforgató tevéke nységet fejtettek ki. Zsukov elvtárs cikke a moszkvai Pravdában A JOGOS KÉRDÉS A moszkvai Pravda április 25-én, szerdán J. Zsukov párizsi tudósító cikkét közölte „Jogos kérdés" cím alatt. „Már nyolc hete — írja Zsukov, — hogy a külügymiriiszterhelyettesek a Rózsapalota hideg márványfalai között tanácskoznak. A tanácskozás kezdetén senki sem hitte volna, hogy egy ilyen tanácskozás, amelynek célja a külügyminiszterek tanácskozási programmjának kidolgozása, ilyen hosszú ideig tarthat. A valóság azonban az ellenkezőjét biTanulnunk kell, hogy taníthassunk Ml, dolgozó édesanyák, szebb és boldogabb jövőben bízó lányok, tudjuk már értékelni e szó tartalmát: béke. Annál inkább értékeljük a békét, ha visszatekintünk az elmúlt háború borzalmaira. Ma mindenkinek át kell éreznie a béke jelentőségét. Mert csak így akadályozzuk meg az imperialisták terveit, akik újra lángba akarják borítani a világot, szabad nemzeteket újra elnyomni. Mindenkinek feladata, hogy őrködjék a béke felett. Nem lehet ölhetett kézzel várni, munkahelyén mindenkinek harcolnia kell. Mutassuk meg, mennyire értékeljük a hős szovjetnép önfeláldozó harcát és legyünk büszkék arra, hogy az ő oldalukon a béketábor egyik bástyáját képezzük. Váljunk hirdetőivé a szocializmus eszméinek, váljunk kommunista Pártunk és szeretett hazánkhű harcosaivá. Kötelességünk a dicső szovjetnéppfl együtt harcolni az emberiség boldogabb jövőjéért. Követnünk kell bölcs Sztálin elvtárs felhívását, egy tömbbe kell felsorakoznunk háborús uszítók elleni harcunkban, mert csak igy tudjuk megakadályozni nyugati imperialisták eszeveszett gazságait, a dolgozók kizsákmányolását, elnyomását. Ez a mi feladatunk, ezért kell tanulnunk, mert a tudás fegyver a kezünkben. Tanulnunk kell, A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói követelik a népszavazást Április 25-én, szerdán véget é.i Berlinben a munkások tanácskozása, amelyen résztvett a német béketanács több mint 350 országos és kerületi dolgozója. A résztvevők a béketanács legközelebbi feladataival foglalkoztak és hangoztatták, hogy a békemozgalomnak legfontosabb feladata a Német Demokratikus Köztársaságban a népszavazásnak megrendezése a felfegyverkezés ellen és a békeszerződés megkötéséért még az 1951. évben. Mindenfélekép támogatni kell tehát a nyugatnémetországi népszavazás előkészítését. 31.000 bányász feleségének nevében követelték Németország Demokratius Nőszövetségének zwickaui kerületi konferenciáján a delegátusok Ottó Grotewohltól, a Német Demokratikus Köztársaság kormányelnökétől, hogy a kormány minél hamarább rendezze meg a Nyugat-Németország felfegyverzése elleni népszavazást. Hasonló kéréssel fordultak Ottó Grot wohl kormányelnökhöz a németországi demokratikus nőszövetség lipcsei kerül ti konferenciájának delegátusai is. A >Buna« kémiai üzemek 18.000 dolgozója a Német Demokratikus Köztársaság kormányának határozatot küldött, melyben a Nyugat-Németország felfegyverzése elleni szavazás mielőbbi megrendezését követelik. A Halle melletti Ammendorf elektrokémiai üzemének munkásai és szénbányászai is a Német Demokrať'us Köztársaság területén megrendezendő népszavazást követelték. hogy taníthassunk. Rajtunk most a sor és be kell bizonyítanunk, hogy harcos katonái vagyunk a béke táborának, új emberei az új társadalomnak. Skabla Karolina SókszeBce. levelező, Ismeretlenül érkeztünk ide a barsfííssi szövetkezeti vezetőképző tanfolyamra Dél-Szlovákia minden tájáról és 3 hét utan testvérként búcsúztunk el egymástól. Ez a három hét nagyon nagyon sokat jelentett életünkben. Eddig tudatlanok voltunk. Ejtünk, dolgoztunk, de nem ismertük, nem fogtuk fel a munka, az élet igazi értelmét, ismeietlen volt előttünk a cél, amely az egész világ dolgozó népét közös munkája, békeharcra készteti. Hála oktatóink türelmének, fáradozásuk nem volt hiábavaló. Megtanultuk, hogy minden ember annyit ér, amennyit dolgozik a köz érdekében. Egy i'|j világ bontakozott ki előttünk. Megtanultuk értékelni helyesen a békeharc nagy jelentőségét, tudatosítottuk azt, hogy minden békealáírás egy-egy arculcsapása a nyugati imperializmusnak. Ez a kastély, ahol tanultunk, valamikor egy emberé volt. Most ötvenen találtunk benne otthont. A park kapuja, amelyen keresztül, azelőtt a tőkésrendszer idején csak cselédnek vagv szolgálónak jöhettünk volna, most nyitva állt előttünk, hogy ezen az iskolán tudásunkat, ismereteinket, képzettségünket növeljük és a szocialista társadalom hasznosabb embereivé válhassunk. Kimondhatatlan hálával tekintünk a hatalmas Szovjetunió felé, amelynek hadserege felszabadította országunkat és köszönettel gondolunk dicső Kommunista Pártunkra, kormányunk vezető férfiaira, akiknek bölcs irányítása megvalósította országunkban az építőmunka minden lehetőségét. Szeretettel gondolunk oktatóinkra és iskolavezetőnki e is, akik minden tehetségükkel azon voltak, hogy tudásukból minél többet átadhassanak nekünk. Három hét, rövid idő alatt egy ú i világ, új feladatok, egy szebb jövő tiviatai tárultak fel előttünk Müller^Etel, levelező, Garamsaüó. zonyftotta be: a külügyminiszterhelyettesek még ma is messze vannak a megegyezéstől, habár a szovjetdelegáció a tárgyalás egész ideje alatt egyik konkrét javaslatot a másik után terjesztette elő. Ezeknek a javaslatoknak a célja a megegyezés mielőbbi megvalósítása volt. A nyugati hatalmak külügyminiszterheiyettesei előtt azonban csak egy cél van — minél tovább húzni az időt. A párizsi lapok írják, hogy a nyugati nagyhatalmak külügyminiszterhelyettesei azzal a céllal jönnek a Rózsapalotáha, hogy „időt nyerjenek" és a tárgyalást hétről hétre elodázhassák. Időt nyerni, — írja Zsukov, — mihez? Talán csak nem azért, hogy a tárgyalás leple alatt, amely elálmosítja a közvélemény éberségét, gyorsabban megvalósíthassák háborús előkészületeiket? Amíg a nyugati nagyhatalmak külügy mrniszterlielyettesei Párizsban javaslataikban, a pontokat és a veszszőket változtatják a külügyminiszterek tanácsa programmjának előkészítésében. addig az amerikaiak más városokban a diplomaták tízféle más konferenciáját rendezik, melyek feladatai ellentétben vannak azokkal a problémákkal, melyek a külügyminiszterek tanácsának határozataira várnak. Zsukov továbá több franciaországi burzsoá folyoirat jelentéseit idézi és hangsúlyozza, hogy a franciaországi burzsoá sajtó is megállapítja, hogy a „párizsi muzsikusok" — ahogy a „Combat" című folyóirat nevezi diplomatáikat, — a Rózsapalotában csak egy dologgal törődnek: a tárgyalást minél hosszabb időre elhúzni, hogy így az ő muzsikájuk lármája mellett a háborús uszítók megvalósíthassák munkájukat. Miért félnek az imperialisták az igazságtól A Rudé Právo a Szovjetunió ötéves tervének teljesítésével foglalkozva ezeket írja: Az egész békeszerető világ a szovjetnéppel együtt örül a háború utáni sztá-i lini ötéves terv pompás eredményeinek. Ezek az eredmények megmutatták a Szovjetunió legyőzhetetlen erejének és békés építésének folytonos fejlődését, a szocialista rendszer előnyét a kapitalista rendszer felett, amely a válságok, munkanélküliség, nyomor és háború rendszere. Ettől az igazságtól az imperialista háborús gyújtogatok pokolian félnek. Ezért jellemző, hogy a brit napilapok többsége a szovjet ötéves terv eredményeiről egyáltalán nem írt. És a Times című napilap, amely azt állítja magáról, hogy »szeriózus«, a szovjet ötévet tervről jelentéktelen néhánysoros cikket közöl. Miért félnek oly nagyon az Imperialisták a Szovjetunió békés felépítésének igazságától? Főleg azért, mert ez az igazság megcáfolja azokat a hazugságokat és rágalmakat, amelyeket a Szovjetunió »hé* borús előkészületeiről* szívósan terjesztenek az imperialista politikusok, hogy nemzeteiket becsapják és új bűnös háborúba sodorják. Es főleg azért is, mert ez az igazság teljes világossággal megmutatja azt is, hogy a nyomor, a fegyverkezés, az áremelések és adóemelések egyáltalán nem jelentik az »egyedüli lehető utatc, amint azt a jobboldali labourista vezetők állítják. Ez az igazság megmutat-' ja a brit népnek, hogy mit ad a dol-' gozó embernek a szocializmus, megmutatja nekik, hogy kell elbánni kizsákmányolóikkal és a háborús gyujtogatókkal. Ezért szeretnék elhallgattatni az igazság hangját. Hisz túlságosan szemébe ötlene a brit olvasónak az a tény, hogy a terv teljesítésének és túlteljesítésének következtében a Szovjetunióban 1947 óta négyszer csökkentették lényegesen az életszükségletek árait és hogy az 1947 — 1950-es években ezzel szemben Angliában az élelmiszerek árai 25 százaJ lékkai, a ruházati cikkek árai 23 százalékkal, a tüzelő és villanyáram árai 20 százalékkal emelkedtek, míg a bérek csupán 13 százalékkal emelkedtek.. És a háború utáni sztálini ötéves terv eredményeiről szóló jelentésből világosan kitűnik, hogy a tervezett feladatok teljesítése és túlteljesítése a »munká

J sok, alkalmazottak és értelmiségi dolgozók reálbérének jelentős emelkedéséhez és a földművesek kiadásainak' csökkentéséhez vezet az olcsóbb ipari árucikkek bevásárlásánál.* Ezért a brit kapitalista sajtó, a brit rádió és a többi brit propaganda gondosan elhallgatja a háború utáni sztálini ötéves terv eredményeit. Azonban az imperialisták rosszul szá

J mítottak s tévesen »terveznek«, amikor azt hiszik, hogv így becsaphatják országuk dolgozó népét és a fegyvergyáros milliárdosok ágvútöltelékeként új bűnös háborúba sodorhatják, mert a jóakaratú emberek a béke megőrzésének ügvét kezükbe veszik és a Béke Világtanács aláírási akciójának felvilágosító kampánya folyamán feltárják az egész nép előtt az igazságot a szocializmus országainak békés építéséről és a háborús gyujtogatók bűnös terveiről. Az igazság a leghathatósabb fegyvere a béke összes híveinek. Ez a fegyver legyőzhetetlen. Változások az angol kormányban Bevan angol munkaügyi miniszter lemondása után, április 23-án, hétfőn lemondott Harold Wilson kereskedelemügyi miniszter és John Freeman, a közellátásügyi minisztérium parlamenti titkára is. Üj munkaügvi miniszterré Alfréd Robenst, a fűíőanyagügyi minisztérium parlamenti titkárát, nevezték ki, kereskedelemügyi miniszterré pedig Hartley Shawcroaa eddigi államügyészt. Az angol kormányban bekövetkezett változások az-t bizonyítják, hogy ki éleződik az ellentét a Labour Partyban, ami visszatükrözi a brit dolgozók növekvő ellenállását a kormámy háborús politikája elleti, amely hű csatiósa az angol-amerikai monopolisták érdekeinek és az angoi nép életszínvonalának rosszabbodására vezet. A Tass iroda jelenti Londonból, a Labour Party „szocialista együttes" (Sociaüst Fellowship) szervezetének tagjai, akik általában a Labour-kormány háborús politikája ellen foglalnak állást, nyilatkozatot adtak ki, amelyben követelik a Laboui Party egy rendkívüli konferenciájának az összehívását a Bevan és Wilson lemondása után előállott helyzet megtárgyalására. Ebben a nyilatkozatban a

n ári, hogy „a pártban előállott veszélyes ellentétekért a felelősség teljesen Áttleei, Morrisont Shinwelt, Gaitskellt és mayas körökben lévő párthíveiket terheli". A nyilatkozat elítéli a lázas fegyverkezést és azt, hogy a Labourkormány védi a Középkeleten a naftamágnások, a kaucsukültetvények tulakionosainak, a maláji cinnbányák tulajdonosainak és a I.iszinmani6ta reakciós klikknek az érdekeit. A nyilatkozat továbbá rámutat arra, hory a Labour Party 32 járási szervezetének, 12 szakszervezeti tanácsának, és több, piint száz szakszervezeti ágazatának 450 delegátusa nemrégen résztvett Londonban, A\anchesterben es Birminghamban 3 háború elleni ' wiferencián. Csak tíz szavazat volt a kormány politikája mellett. Azért szükséges összehívni rendkívüli konferenciát, hogy a párt tagsága határozzon a Labour Party politikája felől.