Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-28 / 100. szám, szombat

6 UJSZ0 1951 április 29 VASEK KÁNYA. Imre már nem is emlékszik szívesen vissza arra az idői e, amikor minden mintlia összeesküdött volna ellene. Előbb az édesanyja halt meg, majd alig félévre rá az apja. Kilenc éves volt akkor Imié, a legfiatalabb a testvérek között Eljött a nagybátyja és elvitte Rimaszombatba az árvaházba, így tulajdonképp*"!, a kisebb nyomorúságból a nagyobba cseppent. Mert még a nyomort is jobban elviseli az ember, ha közben megsimogatják, vagy jó szóval tartják a szülei, míg az árvaházban a veréseket kellett a nyomor melleit elszenvednie. Mit törődnek ott az ilyen idegen gyerekekk? Még szerencse, hogy Imre már kilenc éves volt és tudott már dolgozni is. Az árvaház kiadta őt a Losonc melletti Balogfalvára egy paraszthoz, hogy ne legyen az állam terhére. Hiszen ilyen nagy fiúnak már el kell tartania magát... Imre tehát szolgaként a paraszthoz került, őrizte a teheneket és minden parancsnak engedelmeskedett, hogy megszolgálja az ételt és a testére való pár rongyot. Még hálás is volt a parasztnak, mert árva volt és mert éppen háború volt, amikor egy karaj kenyér felért egy emberélettel. Időközben néha az Iskolába is ellátogatott. Mikor tizenötéves lett, a bátyja magához vette Losoncra és Imre munkát vállalt egy szövődében. Először _ kapott pénzt a munkájáért és először érezte magát embernek. Egyszer idősebb barátainak egy csoportja elment munkára a pl zen i Skoda-üzembe. Hihetetlen dolgokat írtak onnan. Szép keresetről és szép életről. És Imrének sem volt már maradása, egyre elkívánkozott, de bátyja visszatartotta. — Túl fiatal vagy még, elvesznél a világban. Várj még. Imre szót fogadott, várt egy ideig, de aztán már a bátyja sem tarthatta vissza. Négyhónapos brigádmunkára jelentkezett Osztravába. Nagy út volt már ez egy egészen más világba, számos hatalmas benyomással és nagyszerű tapasztalattal. Az egykori tehénpásztor a kokszos kemencéknél dolgozott és annyi pénzt keresett, hogy a feje is beleszédült. A négy hónap alatt megkeresett vagy húszezer kosonát. Hazatérése után mindjárt el is határozta, hogy visszamegy a gyárba, állandó munkára. Egy este felkereste őt Surányi Elek és határozott hangon felszólította: — Imre, csomagolj, megyünk Prágába! És mentek. A Szokolovo-uzemben kaptak munkát és Imre itt megtalálta második apját is. A szerzsárnkészíto marógépeknél előbb frissen zöldelő virágok, majd kedvelőjük és ápolójuk, Chlubna marósmester köszönttötte. Szemügyre vette, aztán egy kicsit kivallatta Imrét és mindjárt az első műszak után kijelentette: — Belőled, fiu, maróst nevelek. Tudta, hogy mit beszél, mert nemcsak a munkában, hanem az emberekben is kiismeri magát. Megnézi, hogyan állsz oda a géphez, hogyan veszed a kezedbe a szerszámot és mindjárt tudja, hányadán áll. Nos, Imrének azt mondta, amire ő várt is. Hiszen azért jött ide, hogy legyen belőle valami. És maróssá válni, aki három-négy gépet is ellát egyszerre, ez olyasmi, amiről Imre ott a legelőkön még csak nem is álmodott! Csodálta tanítómestere szent türelmét és az első akadálynál csaknem elsüllyedt szégyenében. Azt várta, hogy Chlubna haragudni fog, vagy talán kiabál is. De tova gondol! — Várj, fickó, ne így, mert fgy nem sokra mennél. Jobban vigyázz és akkor semmit sem rontasz el. így kell, meg így ... érted? Chlubnát nem hagyja el a nyugalma és különben'is, nem Imre az első, akiből mesterembert akar nevelni. Látja, hogy érdekli a munka, de Imre ezenkívül is valahogyan a szívéhez nőtt, bár itt-ott rászól: „Te bitang, te mulya!" Ezt csak a rokonszenv mondatja vele, meg az öröm, — „hogy ez a fickó ért a dologhoz..." • — Ez már nem vész el, — mondja róla biztonsággal — Nyolradik hete van nálam és hétfőtől már önálló munkára fogom. Imre már marós és megkeres... na, legkevesebb harminc koronát egy órára. Chlubna büszkén tekint védencére, mosolyog, majd az ablakban ládikákban zöldelő muskátlikra tekintve kijelenti: És be kell vallanom, szeretem ezt a bitangot. Árva gyerek és mi öröme volt eddig az életben? A volt tehénpásztor, a forgó marógép fölé hajlik, majd gyakorlott kézzel kikapcsolja az elkészült tokot, másikat igazít alája és újra megereszti a gépet. Látom őt én is és kötekedni lenne kedvem Chlubnával, hogy ez a tizenkilencéves magyar fiú nem árva, vagy legalább is nem olyan árva. mint amilyennek a múltban ismertük, de végül is elhallgatok. Imre maga is megerősítette ezt, amikor megszólalt: — Soha el nem felejtem Chlubna elvtársat. Ha majd nálunk, Szlovákiában fogok gyárban dolgozni, mindig úgy gondolok majd rá, mint tulajdon apámra... Fiúi hálával mondta ezt és nemcsak azért, mert Chlubna átadta neki a tudását. Chlubna soha nem fog azzal kérkedni, hogy mit nyújtott még neki 1920. a jótanácsokon és apai szívélyességen kívül, csak azért, — mert árva fiú és mert soha eddig semmi jót meg nem élt. Mégis tudja ezt sok elvtársa a Szokolvo-üzemben és annál jobban becsülik Chlubnát. Mert ő és Imre valóban olyanok, mint apa és fia. Gyönyörű elvtársi viszony van köztük. Mikor a Szláv-szigeten kihirdették a Szokolovo-üzem legjobb munkásait, ott volt köztük Chlubna, a kerület mestermarósa és Sinka Imre a szer6zámműhelyből, mint a legjobban kiképzett marós. w ^ „ Chlubna a legnagyobb 1 becsülettel b

ó, 200, Bijkszből teljesítette ígéretét: — Belőled, fiú, maróst nevelek. A kitüntetett Imre ekkor törlesztette le hálája egy részét. Ott volt ez a keze szorításában és boldogságtól ragyogó szemében és Chlubna-papa azon az estén kétszeres kitüntetést kapott. De megszólalni nem bírt... Fordította. Gály P. Olga. A Komszomol útja a ml útunk Komszomolisták a Vörös Hadseregben A dicsőséges Vörös Hadsereg tagjainak nagy része fiatal ember, komszomotista. A forradalmi munkásifjúság Lenin vezetésével már a Nagy Október harcaiban is résztvett, később pedig bátran küzdött az ellenforradalmi és intervenciós csapatok ellen. Tudjuk, milyen hatalmas eredményeket értek el a szovjetfiatalok az építés éveiben, de amikor a szocialista hazát kellett megvédeni a fasiszta támadóktól, a Komszomol tömegesen küldte a frontra legjobb fiait. A Komszomol moszkvai helyiségei valóságos katonai táborokká alakultak át, melyek a kerületekből beözönlött munkásifjúsággal vannak tele. Mindenki harcolni akar... A szokolnviki terület, melvnek hét elvtársat kellett volna, küldeni, 270 ifjú aláírásával nyújtott be egv listát. A mozgósítással a Komszömol 3000 embert küldött a nyugati frontra. Azonban a Komszomol Bizottságok megkerülésével az önkéntesek tömege ment el harcolni. Az Altájból 600, Omszk100 ember, FehérOroszországnak majd minden komszomolistája, Ukrajnából pedig többezer komszornolista. A Komszomol Központi Bizottsága kénytelen volt megtiltani a kormányzósági bizottságoknak a helyi mozgósításokat. A harmadik fehéroroszországi mozgósítás, melyet a Komszomol Néhány szó az osztályválasztmányról Az orosz pedagógia már a legré- I végén még utólag beírtuk a jegyzékgibb időkben igyekezett kiküszöbölni be. A következő hét elején megválasza testi fenyítéseket. Pld. Dobroljubov | tottuk ezekből a választmány tagjait a 19. század elején, majd Csernisev- I az osztály létszáma szerint. Nálam 25szkij Usinszkij, stb. Nem szándékszom most tüzetesen foglalkozni ezzel, hiszen minden pedagógus kötelessége magát tökéletesíteni, foglalkozni a pedagógia nagyjaival. Az osztály-választmányról szólok röviden saját gyakorlatom alapján. Bizonyára mások is próbálkoznak ezzel, azonban úgy érzem, nem végzek fölösleges munkát, ha írok erről az Üj Szóban, mivel magyarnyelvű pedagógiai szaklapunk egyelőre nincsen. Szeretném, ha cikkem nyomán esetleg vita indulna meg, aminek a szerkesztőség bizonyára helyt ad. Középiskolában tanítok mult év novembere óta. Mindjárt fölhívtam az osztály figyelmét arra, hogy egy hónap elteltével a jó tanulókból osztályválasztmányt alakítunk, hogy a szocializmusnak minden téren megfelelő közösségi szellemben résztvegyenek társaik előmeneti fokának megállapításában. Néhány hét múlva meg is választottuk az osztály-választmányt a következőképpen; Akinek általában bármely tantárgyból, nemcsak nálam, legalább három egyes felelete volt, azokat beírtuk a választhatók névsorába. E névsor egy hétig ki volt függesztve az osztály faliújságában. Ez idő alatt, aki még iparkodott, megszerezhette a szükséges jó jegyeket. Ezeket a hét bői összesen ötöt és két póttagot, öszszesen hetet. A választásban csak olyanok nem vehettek részt, akiknek két elégtelen feleletük, vagy akiket igazolatlan hiányzás vagy súlyosabb fegyelmi vétség terhelt. Ilyenek mér az első választáskor csekély számmal voltak. A választmány egy hónapig műkö"dött. Ekkor új választást tartottunk. Természetesen voltak, akik a választhatók névsorából időközben kiestek, de újak is jutottak be. A működő választmány tagjai elégtelen felelet, igazolatlan hiányzás, fegyelmi vétség esetén elvesztették tagságukat. Ilyenkor esetleg pótválasztást eszközöltünk. Feleltetéskor a tagokat' megkérdeztem, ők milyen jegyet tanácsolnak. Természetesen a tagokat fölvilágosítottam a helyes bírálatról, önbírálatról, az elfogultság, kivételezés aljas voltáról, amely a régi községi, járási stb. közigazgatásban oly nagy szerepet töltött be a dolgozók kizsákmányolása idején. Fölhívtam a figyelmüket arra, hogy ezt a választmányt úgy tekintsék, mintha otthon a faluban a nemzeti tanácsban működnének. Egyszerre egy beszéljen nyugodtan, megfontoltan, de nyíltan, szemtől szembe, nem az érdekelt háta mögött. Adott esetekben a tagok véleménye előtt saját véleményemet nem fejezKözponti Bizottsága hajtott végre, nem teljes adatok alapján, összesen 25.000 komszomolistát adott a polgárháború frontjára. A frontok közelében lévő komszornolista szervezetek rendszerint teljes egészükben bevonultak a Vörös Hadseregbe. A Komszomol emlékezetében őrökre megőrzi Afanaszjev komszornolista nevét, aki Moszkva Szuscsevszk Marinszkij kerületének volt a vezetője és 17 éves korában Kolcsak ellen kiment a keleti frontra. Egv kommunista különítménybe lépett be s hamarosan tíz emberből álló géppuskás csapat parancsnokának nevezték ki. A géppuskásoknak az ezredben elől kellett járniok és a harcosok előtt példát kellett mutatniok. Egy heves összecsapás alkalmával az ezred már nem.bírta el az ellenség nyomását és elkezdett visszavonulni Afanaszjev azonban 10 emberével nem vonult vissza. Az ellenség csapásait felfogta és géppuskatűzzel addig tartóztatta fel, míg az ezred ismét felfejlődhetett. A bátor komszomolistát egy lovasezred komiszárjává nevezték ki. Derkuj állomás környékén egy fethérgárdista különítmény a vörösgárdisták hátába került és megsemmisítette a hadosztály vezérkarát. Erre riadóztatták a vörös lovasokat, akik azonnal bajtársaik megmentésére siettek. A harcban Afanaszjev alól kilőtték a lovat. Ekkor ő egy elhagyott géppuskára vetette magát és pontos célzással kezdte ritkítani az ellenség sorait. Afanaszjev látta, hogy az ellenség bekeríti, azonban helyét nem hagyta el, hanem az utolsó töltényig küzdött. Mikor a géppuska elhallgatott, a megdühödött fehérgárdisták a hősre vetették magukat. Afanaszjev revolverével három fehérgárdistát még agyonlőtt. 1942. Délen a német és a román hadak útját a hős Odessza zárta el. A város miden lakója, aki csak fegyvert tudott fogni, csatlakozott a népfölkeléshez. A odesszai Komszomol szervezet 28.000 tagjából 18 000 a frontra ment. Azonban az otthonmaradt fiatal fiúk és leányok is értettek a barrikádharc módszereihez és a közelharc fogásaihoj. Sztálingrád védelmének története még sohasem látott hősök tetteinek története. A hősiesség hétköznapi dolog lett, tömegjelenség, szinte már hozzátartozott Sztálingrád életéhez. A lövészek körülbelül 10.000 elleséges katonát terítettek le. Egyedül Vaszilij Zajcev kommunista lövész, a Szovjetunió Hőse, Sztálingrád utcáin 242 németet lőtt le. A város falainál és az utcákon komszornolista tüzérek és a 62. hadsereg páncéltörői 334 páncélost lőttek szét. Ivan Bobrik szakaszvezető egy kilőtt német páncélosba bújva, 14 napig onnan irányította a szovjettüzérség tüzét. Mikor a németek felfedezték, a bátor harcos kivárta a kedvező pillanatot, kimászott a páncélosból és szerencsésen visszatért csapatához. A háború befejező napjaiban, midőn a szovjethadsereg csapatai a német fasisztákat már fővárosukban szorongatták, a fiatal szovjet harcosok itt is számtalan hőstettet hajtottak végre. Április 30-án a vörös zászlót a Reichstag épületére Michail Jegorov komszornolista és Meliton Kantaría fiatal grúz legény tűzték ki. (Részletek »A lenini komszomol harcos útja« c. könyvéből.) tem ki, nehogy közvetlenül befolyásoljam őket. Utólag, ha az én véleményem nem egyezett minden tagéval, röviden megvitattuk, de nem oly /szellemben, hogy véleményemet a tekintély alapján rájuk erőszakoltam, hanem úgy, hogy maguk belássák a megvitatás végén, hogy így helyesebb. Máskor én láttam be, hogy nekik van igazuk. Pld. egy harmadik osztályos lány, aki az előző években jó tanuló volt, ami kissé elkapatta, — kétszer egymásután egyesre felelt történelemből. Már-már beírtam neki az egyes végosztályzatot, amikor az egyik választmányi tag ismét szólásra jelentkezett. Nem érdemli meg, mondta, mert bár az új leckét mind a kétszer jól tudta, de az utóbbi időben sokat hiányzik, tessék "némi ismétlést is kérdezni, főleg azokból az időkből, amikor nem volt itt, hogy kipótolta-e. Ez alapon valóban egy fokkal roszszabb jegyet érdemelt. A választmány tagjainak véleményét megkérdeztem a fegyelmi vétségeknél, segítettek a hiányzók szüleinek fölkeresésében, a faliújság uzerkesztésében, kultúrprogrammokban, pionírmozgalomban, stb. Az osztály-választmány ezenkívül előkészíti a növendékeket arra, hogy az életbe kerülve résztvegyenek a szocializált községek ügyeinek önzetlen, lelkiismeretes intézésében, növeli bennük a közösségi szellemet, a felelősségtudatot és a kollektív munka szeretetét, amely a kommunista társadalmi rend alapja. Dr. Lóska Lajos. Földművelés az Északi Sarkkörön túl Részlet Jelagin „Virágzó föld" című könyvéből A tundrák a legnehezebben meghódítható földek. Hogy a tundrákat meghódíthassuk, hogy földjüket megművelhessük, fél kell olvasztanunk az örökös fagyot s szelídebbé kell tennünk az éghajlatot. Ez azonban egyelőre erőnket meghaladó feladat. A szovjetemberek mindazonáltal ezen a területen is nagy munkát végeznek. Harminc esztendővel ezelőtt, nemcsak hogy senki sem gondolt komolyan a földek meghódítására, hanem egyáltalán a létezésükről is alig tudtak valamit. Az emberek országunk legészakibb részéről időtlen idők óta olyan meséket terjesztettek, mintha a tundrák a világ végén volnának, ahonnan át lehet látni a „másvilágra". A feltáratlan tundrák vidékét rejtélyesen Hyperboreálisnakj „az örök csend honának", a mesebej kincsek országának nevezték. Még arról is beszéltek, hogy a Hyperboreálison nem hó esik az égből, hanem coboly. és kékrókabundák. Mindez természetesen csak mese. Az igazság csupán annyi, hogy a tundrák vidéke hosszú évszázadokon keresztül valóban a csend birodalma volt. Csak fehér sarki rókák és sarki baglyok vadásztak a vidéken a rágcsálókhoz tartozó lemmingekre. Néha könnyű szarvasfogaton nomád vadász suhant rajta keresztül. Csak napjainkban, a szovjethatalom éveiben hámozták ki a sízovjettudós utazók a tundrát a mesék birodalmából. Minden irányban bejárták e havas tájakat, pontosan térképezték az Északi Jegestenger partjait és szigeteit és fagyott talaját, több tízméter mélységben átkutatták. Kiderült, hogy a tundrák valóban mesés kincseket rejtegetnek. Igaz, hogy nem potyognak cokolyok és sarki rókák az égből, viszont a fagyos földben óriási tömegű kőszénre, vasércre és egyéb ásványokra bukkantak. Ugyanakkor a szovjettengerészek és pilóták az orosz nép régi álmát valósították meg, amikor megtalálták a Nagy Északi Jeges-tengeri útvonalat. „Az örök csend hónába" betört az élet — megjelentek a szovjetemberek, Repülőgépek szántották fel a szürke sarki égboltot és hajókara v áinok törték meg a partvidék jegét. Az Oceán partvidékeinek szigetein mindenütt téli szállások és meteorológiai állomások épültek A geológusok után építészek, bányászok, mérnökök és kohászok érkeztek. A sztálini ötéves tervek és a Nagy Honvédő Háború éveiben a tundrás vidék legtávolabbi pontjain is valóságos városok, továbbá érc- és szénbányák épültek. Az Oceán partjain kikötők létesültek. A tajga mélyén vadászbeszerzőhelyek és rénszarvastenyésztő kolhozok létesültek. Nyáron igénytelen zúzmófajta — rénszarvas' moha terem a tundráin. A rénszarvasmoha a legjobb téli rénszarvastakarmány. Nem kétséges, hogy az ország sarkvidéki területeinek meghódítása szerfelett nehéz dolog. A szovjetembereknek zord körülmények között kell dolgozniok. A bolsevikok azonban jó! értenek ahhoz, hS%y kell úrrá lenni a nehézségeken. Az ország forró déli tájai többezer kilométer távolságról friss gyümölcsöket, zöldséget, gabonát és burgonyát küldenek a sarkvidék lakosainak. Igaz, hogy a szállítás nagyon költséges, a teheráru sokáig utazik, a vonatról hajóra kell átrakni és megfordítva. Egy idő óta azonban a munkásokkal, kutatókkal és tengerészekkel együtt egyre gyakrabban utaznak gazdászok is északra, a sarkkörön túli vidékre. Miért utaznak oda? Mit keresnek ott? A szovjetgazdászok azért utaztak északra, hogy megpróbálják megszelídíteni a zord természetet: meg akarták találni a módját annak, hogy a sarkvidéki lakosságot helyi, friss zöld. séggel lássák el. Az első nagy melegházakat 1930ban állították fel a sarkkörön túli Igarka városban a Jeniszei- folyó partján. Igarka lakosai ugyanebben az esztendőben először ettek helyi termesztésű zöldhagymát és friss ugorkát. A sarkvidék lakóit fellelkesítette az első siker. A melegházak és melegágyak hamarosan az Észeki Jegestenger egész partvidékén elterjedtek. Végül az ugorka 1935-ben „partraszállt" a szigeteken és még a 75-ik szélességi körön elterülő Dickaonsziget néhány melegházában és melegágyában is rneghonosult. Első hallásra szinte nevetségesnek látszik az az ötlet, hogy a sarkvidéken fedett talajon zöldséget termesztenek. Hány melegházat és melegágyat kellene építeni, hogy a sarkvidék lakóit elláthassák zöldséggel. Vizsgáljuk meg a számadatokat: a Fő Északi Tengeri Útvonalon már 1940-ben kétezer négyzetméternél nagyobb összterületet vetettek be és körülbelül kétezer melegágyban termeltek zöldséget. Ezekben a melegházakban és melegágyakban körülbelül 400 métermázsa (2400 pud) friss zöldséget termeltek. A szovjetgazdászok bebizonyították, hogy az északi sarkkörön túl, az örök fagy és dühöngő szelek birodalmában is lehet kultúrnövényeket termeszteni. A szovjettudósok és gazdászok számtalan kísérlete bebizonyította, hogy az örök jég honában a sarkvidéki nyár rövidsége ellenére is előzetes palántázással még 6zabad talajon is lehet zöldséget és burgonyát termelni. Sőt, még néhány koránérő gabonafajta is sikeresen beérik és elég jő termést hoz. Jakutia Kolyszki-félszigetének és a többi sarkvidéki köpeteknek kolhozai és szovhozai már több év óta vetnek árpát, zabot, ozsot és ültetnek burgonyát szabad talajon és egész jó terméseredményeket érnek el. Mint érdekességet érdemes megemlíteni, hogy az összes sarkvidéki téli szállásokon, városokban és lakott helyeken széleskörű elterjedettségnek örvend az úgynevezett „ablakban való zöldségtermesztés". Ma már szinte minden sarkvidéki lakosnak megvan a maga ablak-zöldségkertje. Nemcsak zöldhagymát termelnek a lakószoba ablakaiba rakott ládákban, hanem ugorkát és paradicsomot is. Az elektromos erőmfltelepek, gyárak és fűtőházak építése folytán nagy perspektívák nyílnak meg a sarkvidéki földműves számára. A sarkkörön túli vidéken máris vannak olyan kolhozok, melyeknek egész vetésterületét üveg fedi. Az üzemek melegvízével óriási kiterjedésű sarkvidéki \vetéstei Öleteket lehet majd fűteni s a villanyfény lehetővé fogja tenni, hogy a melegházakban még a hosszú sarki éjszakák idején is termeszthessenek zöldséget.