Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-04 / 79. szám, szerda

6 UJSZ

O 1951 április 3. KENDE ISTVÁN: Íj ľ J A Péntekon, április 6-án megkezdődik Köztársaságunkban a magyar filmművészet ünnepi hete. Prágában, Bratislavában, Brnoban, Moravská Ostravában, Kassán és Köztársaságunk más nagyobb városaiban április 6. és 12. között bemutatják a magyar filmművészet kimagasló alkotásait, köztük a legújabbakat, a „Kis Katalin házassága" és a „Dalolva szép az élet" címűeket. E filmfesztivál alkalmával közöljük Kende Istvánnak, a budapesti Szabad Nép egyik vezető kritikusának, a Magyar Népművelésügyi Minisztérium filmfőosztálya vezetőjének a magyar film fejlődését teljes egészében bemutató elvi jelentőségű cikkét. Magyarországon a felszabadulás előtt sok film készült. A Horthy-féle fasiszta rendszer igyekezett minél nagyobb számban giccses, polgári szirupos történeteket és háborúra uszító szemeteket filmre vinni. Nem egy film néhány nap alatt készült el. Az volt a döntő, hogy minél olcsóbban, minél több filmet gyártsanak. Világos, hogy a felszabadulás után Magyarország semmiféle magyar filmművészeti hagyománnyal nem rendelkezhetett. De a reakciós filmgyártás technikai felszereléséből sem sokat örökölt. A gépi felszerelés tetemes részét elrabolták a német fasiszták, — az egyik stúdiót pedig súlyosan megrongálta a háború. A felszabadulás után nehezen indult meg az élet a megmaradt és kifosztott két korszerűtlen stúdióban. A filmgyártás a népi demokrácia akkori állapotának megfelelően szét volt parcellázva a politikai pártok közt. A szakmában Igen jelentős volt a szociáldemokrata befolyás. Az első legyártott filmek közül többet népellenes tendenciájuk miatt cenzúra segítségével kellett betiltani. Nem volt jelentéktelen a magyar filmgyártás likvidálására irányuló irányzat sem. Azzal az érvvel, hogy egy magyar film elkészítése sokkal többe kerül, mint egy külföldi film megvásárlása, igyekezték gátolni saját nemzeti filmművészetünk kifejlesztését, — és természetesen ezzel is utat nyitni az imperialista országok, elsősorban az Egyesült Államok káros filmjei előtt. 1948 a magyar népi demokrácia életében a fordulat éve volt. A kommunisták vezetésével népünk szétzúzta a reakció legfőbb erőit. Ebben az esztendőben a fordulat filmgyártásunkban is bekövetkezett. A kormányzat államosította a magyar filmgyártást. Ezzel megszűnt az egészségtelen pártversengés, a filmszakma széttagoltsága és elhárultak az akadályok a valóban demokratikus, a Párt által irányított filmgyártás kifejlődéseelöl. Természetesen a fordulat éve nem egy csapásra következett be. Az államosítás adminisztratív rendszabályát megelőzően és azt követőleg éles ideológiai-művészi harc folyt le a film területén. Az államosítást megelőzően készült el a „Valahol Európában", majd az államosítással kb. egyidőben a „Tűz" című filmünk. Mig a „Valahol Európában" erősen magán viseli a kozmopolita befolyás s a nacionalizmus jeleit, addig a „Tűz" első olyan filmünk, amely témáját a felszabadulás utáni életünkből merítette és a munkásságnak az üzemek államosítása idején vívott harca egy epizódjára vet fényt. Az államosított magyar filmgyár, tás első és egyben mindeddig egyik legkiválóbb filmje a „Talpalatnyi föld" volt. Ez a film egyik legnagyobb élő írónk, Szabó Pál regényéből készült, Bán Frigyes rendezésében. Megmutatta az elnyomás ellen harcoló magyar nép igazi arcát. Komoly művészi erővel tudatosította népünkben, milyen volt élete a múltban, — s ezzel is segített megérteni az új, felszabadult ország jobb életét. A film döntő mondanivalója, hogy az elnyomó rendszer ellen harcolni kellett — de az igazi szabadságot csak a felszabadulás hozhatta meg -—, az a felszabadulás, amit 1945ben meg is ért a magyar nép. A „Talpalatnyi föld"-ben dolgozó népünk saját egykori élete tükrét látta. Ezért — és jó művészi munká. jáért, a kiváló rendezői és színészi munkáért vált a film oly népszerűvé hazánkban és hazánk határain kívül. A film a Marianské Lázne-i nemzetközi filmversenyen elnyerte a Munka Nagydíját. A „Talpalatnyi föld" elkészítése után filmgyártásunk nem tudta megőrizni az így elért színvonalat. Számos nehézséggel küzdött és nem tudta a gyártás folyamatosságát sem biztosítani. A művészi és technikai téren még megnyilvánuló nyugati orientáció, a formalizmus megnyilvánulásai, a helytelen dramaturgiai munkamódszerek, valamint a mai témáktól való húzódozás elleni harcban megedződött a magyar filmművészet és új, említésreméltó alkotásokat készített. így került sor a mai élet problémáit feltáró „Egy asszony elindul" és a „Szabó Anna", valamint a magyar irodalom egyik klasszikus müvéből készült „Ludas Matyi" legyártására. Az „Egy aszszony elindul" volt lényegében az első, környezetében és problémájában egyaránt minden szempontból mai tárgyú és problémájú filmünk. Ez a film az értelmiség és a népi demokrácia viszonyának kérdését tárgyalja és megmutatja munkásosztályunk vezető szerepét, hősi helytállását. Sokkai közelebbről nyúl azonban munkásosztályaink problémáihoz a „Szabó Anna", amely egy egyszerű magyar munkásasszony harcát mutatja be üzeme jobb munkájáért, a munkához való új viszony, a szocialista ember kialakításáért. Szabó Anna alakjának megformálása első kísérlet filmművészetünk- 1 ben a magyar kommunista munkás ábrázolására. S ha mindezekben a filmekben bőven akad is kezdetleges vonás, ha a figurák néha szürkék is, mégis első hajtásai ezek kialakuló, a szocialista realizmus irányába haladó filmgyártásunknak. 1949 őszén került sor első színes filmünk, a „Ludas Matyi" elkészítésére. Ez a film magyar népmesét dolgoz fel egy fiatal parasztfiúról, aki a földesurától kapott 50 botütést ígéretéhez híven háromszor veri vissza urán. Az egyszerű, naiv népi mese hőse megtestesíti a jobbágyi elnyomatás ellen harcoló ma, gyar parasztságot. Ez a film haladó nemzeti tradícióink ápolásának fontos tényezőjévé vált. A filmet klaszszikus írónk. Fazekas Mihály elbeszélő költeményéből Szinetár György (a „Szabó Anna" forgatókönyvírója) írta és Nádasdy Kálmán — aki egyébként Operaházunk rendezője — rendezte. Legújabb filmjeinkben fokozottan érvényesülnek Pártunk kultúrpolitikájának alapelvei. Egyre több filmünk foglalkozik szocializmust építő hazánk problémáival, igyekszik az új ember típusait, a munkához való megváltozott viszonyt feltárni. Két újabb filmünk, a „Dalolva szép az élet" és „Kis Katalin házassága" napjaink üzemi éeltéröl ad képet. Az első a kozmopolitizmus ellen az üzemi kultúrmunkában folyó harcot tárja fel. Megmutatja, hogy a jó üzemi kultúrmunka mennyire segítője a fokozott termelésnek, — s hogy kellő éberség híjján a nép ellenségei mennyire ki tudják használni a kultúrmunkát az üzemek termelő rendjének felbontására. A „Kis Katalin házassága" egy fiatal textilüzemi munkás-házaspár életéről szól. Mondanivalója az, hogy az otthoni családi élet és a termelő munka egymástól elválaszthatatlan egységet kell, hogy alkosson — s a fejlettebb férj felelős élettársa feplődéséért is. Ez a film is törekszik az üzemi pártszervezet, elsősorban a párttitkár munkájának helyes bemutatására. Ugy véljük, hogy szocializmust építő országunk e fontos emberét, az üzemi párttitkárt e filmnek sikerült viszonylag jól megmutatnia. A film Máriássy Félix, a „Szabó Anna" rendezőjének filmje. Most készült el második színes filmünk, a „Különös házasság". Nagy realista klasszikusunk, Mikszáth Kálmán regényéből Háy Gyula írta a forgatókönyvét és Keleti Márton, a „Mágnás Miska" és a „Dalolva szép az élet" rendezője rendezte. A mU a francia forradalom utáni magyar társadalom képét adja; leleplezi a feudális nagyúri rend, a klérus és a Habsburg-ház kíméletlen elnyomó szövetségét. Jelentős fegyver lesz a film a magyar népnek a klerikális reakció ellen folytatott wai harcában. Ugyancsak most, a Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusára készült el és a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja keretében került bemutatásra a „Felszabadult föld". Ez is Szabó Pál író és Bán Frigyes rendező müve. A film a „Talpalatnyi föld" folytatása, — a „Talpalatnyi föld" hősének, Góz Jóskának történetét mondja el a felszabadulás idejében. Látjuk benne a magyar falut a német megszállás utolsó napjaiban, az esztelen terror idején s azután látjuk — magyar filmen először _ a Szovjet Hadsereg gyözel- doimánynak" feltüntetni és ezzel elmét hazánk földjén, a magyar falu, a magyar föld felszabadulását a Szovjet Hadsereg diadalmas előnyomulása során. És a felszabadulás után. a Szovjet Hadsereg katonáinak segítségével megindul a magyar faluban az új élet. Hazatér Góz Jóska is, aki a falu pártszervezetének élén vezeti a harcot a nép ellenségei ellen. A film a földosztással végződik, amely — mint ezt Góz Jóska már tudja és ki is mondja — a feudális és kapitalista nagybirtok megdöntésével a szövetkezés felé vezető utat nyitja meg. Ez a film nagyban elő fogja segíteni népünknek a felszabadító Szovjetunió iránt érzett hálája és szeretete növekedését — és egyben jelentős segítség lesz a falu szocialista átalakulásáért vívott harcunkban. Új magyar Hímek előkészületben Forgatás vagy irodalmi előkészület alatt több filmünk van. Készülnek az imperialistáknak a magyar nép ellen tervezett merényleteit, öszszeesküvéseit leleplező filmek, — így egy film a magyar olajiparban szervezett és leleplezett nagyméretű amerikai szabotázsről. Filmünk készül a magyar sztahancv-mozgalom megindulásáról, — arról a diadalmas munkaversenyröl, amely Sztálin elvtárs 7Q. születésnapjára bontakozott ki hazánkban. Feldolgozzuk filmen a szocialista falu, a termelöcsoportok kialakításáért vívott harcot. És sor kerül az első történelmi filmünk forgatására is, — az 1848—49-es magyar szabadságharc dicsőséges küzdelmeiről és hőseiről, Petőfi Sándorról, nagy költőnkről és Bem tábornokról, szabadságharcunk lengyel hőséről. Fejlődés mutatkozik dokumentfilmgyártásunk terén is. E területen művészeink sokat tanultait a közös produkciók során nálunk dolgozó szovjet filmművészektől, Sztyepanova elvtársnőtől, az „Uj Magyarország" és Avanyeszova elvtársnőtől, a „Világ ifjúsága" c. filmek rendezőitől. A velük való együttműködés nagyban hozzájárult a magyar dokumentumfilmgyártás fejlesztéséhez. Dokumentfilmgyárunk, amely 2—3 éve még alig-alig készített filmet, ma már évi 45—50 rövidfilmet gyárt. Elkészült a magyar felszabadulás 5. évfordulójának nagy ünnepségeit bemutató színes film, a „Szabadságunk születésnapja", készült és készül számos politikai, gazdasági és kulturális életünk legfőbb kérdéseit tárgyaló, termelésünk fejlődését feltáró, valamint általános ismeretterjesztő, oktató és természettudományos filmünk. Ez utóbbiak közül ki kell emelnünk Homoki Nagy Istvánnak a „Kisbalatoni nádrengeteg" es „Egy kerecsensólyom története" című, hazánk állatvilágát bemutató sikeres filmjeit. Megállapíthatjuk tehát, hogy filmgyártásunk fejlődést mutat. Mint Rákosi Mátyás elvtársunk mondotta Pártunk II. Kongresszusán, „a fiatal magyar filmtermelés rövid idő alatt nemzetközileg is figyelemreméltó sikereket tudott felmutatni". Filmjeink egyre inkább alkalmasak népünk hazafiasságra és helytállásra nevelésére. Elmélyítik dolgozóinkban a Párt iránt érzett szeretetet és a ragaszkodást a béketábor erőihez, elsősorban vezetőjéhez, a Szovjetunióhoz. Tükrét adják országunk, népünk való helyzetének — s ezzel résztvesznek a dolgozók munkára és harcra való mozgósításában. Mindez jelentős eredménye filmgyártásunknak. De természetesen a fejlődés mellett igen sok még a kívánnivaló, a javítanivaló is. Nem értünk még el eleget például nagy íróinknak a filmírásba való bekapcsolása terén. Legnagyobb íróink közül azonban csak egynéhány próbálkozott még filmírással, — javarésze még húzódozik ettől és legjobb esetben távoli tervei közé veszi fel az ezzel való próbálkozást. Következménye ez részben annak is, hogy viszont a film területén dolgozó néhány művészünk igyekezett a filmírást vaalmi különleges titkos „tuzárta azt íróink javarésze elől. Vannak természetesen kivételek, — így elsősorban Szabó Pál, a „Talpalatnyi föld" és a „Felszabadult föld", valamint Illyés Gyula, a Petőfiről és Bemről készülő történelmi filmünk írója, akik a legnagyobb magyar írók közül valók és szép sikerrel kapcsolódtak ebbe a számukra új területre. De nem kis részben legjobb íróink huzódozásának következménye az, hogy számos filmünk alakjai, — ha talán nem is okvetlenül a filmek főhősei — vérszegény, szürke emberek, hiányzik belőlük az élet. Vonatkozik ez erősen éppen az „Egy asszony elindult", a „Kis Ka. talin házassága" és más filmek mellékszereplőire. S ez a szürkeség egyben megnehezíti színészeink munkáját is. akik hiába igyekeznek a vérszegényen megírt alakokból eleven embert formálni. Éppen Pudovkin elvtárs, a nagy szovjet rendező mutatott rá üyen jellegű hibára a „Dalolva szép az élet" párttitkár-figurájának elemzése során. Filmművészeink kimagasló alakításai Mindemellett azonban filmgyártásunk igen komoly színészí sikereket is nyújtott már. Néhány kiemelkedő teljesítményt adnak idősebb, régi színészeink mellett fiatal, főiskolás vagy éppen csak főiskolát végzett új, népi származású színészeink — így elsősorban Soós Imre mint Ludas Matyi —, aki alakításáért a Karlovy Vary-i versenyen elismerést is nyert éa Szirtes Ádám, mint a „Talpalatnyi föld" és a „Felszabadult föld" Góz Jóskája. Régebbi színészeink közül ki kell emelnünk Mészáros Ágit, aki Góz Jóska feleségét játssza ugyanezekben a filmekben, valamint a „Kis Katalin házassága" főszereplőjét, — Tolnai Klárit, az „Egy asszony elindul", Sallay Kornéliát, a „Szabó Anna" hősét, valamint Pécsi Sándort, aki a „Kis Katalin házassága" párttitkáraként ad kiemelkedő alakítást. A „Különös házasság" egész sor kiemelkedő színészi teljesítményre nyit teret, — elsősorban egyik legnagyobb színészünk, Somlay Artúr számára, aki magyar érseket játszik ebben a filmben. Mégis meg kell állapítanunk, hogy szülészeink zöme a filmen még erősen színpadi eszközökkel játszik, teátrálisan mozog. S egyben színészeink nagy resze még nem találta meg, vagy nem eléggé találta meg a szocializmust építő új ember alakításának módját: nem éli bele magát kellőképpen az újtípusú ember életébe. Természetesen következménye mindez annak is, hogy a népi demokratikus kultűrforradalom eredményeként megnőtt színházi ós filmművészetünk nem rendelkezik még elegendő számú színésszel s így színészeink sokszor szinte a nap óráit osztják fel a színpadi előadás és próba, filrnés rádiószereplés s nem egyszer a főiskolán való tanítás közt. Ez persze alapvetően megnehezíti azt, hogy színészeink a filmszerepeket elmélyülten tanulmányozhassák éa próbálhassák. Uj színészek képzésével és a kulturális tömegmozgalom fejlesztésével azonban úrrá leszünk e nehézségeken, hogy így biztosithassuk filíh- és színház-művészetünk számára az elegendő számú és tudású színészt. Mit vár a magyar filmművészet az íróktól Egy ideig jelentős húzódozás volt filmművészeinkben a mai témák elől. Ma már e téren komoly változás van, s filmjeink zöme új életünket bemutató, új, pozitív hőst teremtő film. Ezt az eredményt csak yz egész magyar művészeti élet területén vívott harc során sikerült filmgyártásunkban is elérni. Azt várjuk filmjeink íróitól, hogy előszeretettel foglalkozzanak a mai élet kérdéseivel és teremtsék meg filmjeiken azt az új, a szocializmust építő magyar dolgozót, amilyenek egyre-másra nőnek szemeink előtt hazánk üzemeiben és szántóföldjeía De természetesen az új élet feldolgozása mellett jelentős feladatának tartja a magyar film nemzeti hagyományaink ápolását, — klasszikus irodalmunk kiemelkedő, a régi, úri Magyarországot leleplező alkotásainak filmre való feldolgozását. Ezt. a célt szolgálja többek közt a „Ludas Matyi" és a „Különös házasság". Adósok vagyunk azonban még a magyar történelem és a magyar munkásmozgalom legdicsőebb lapjainak feldolgozásával, s azzal, hogy filmen állítsunk emléket a hazánk szabadságáért és függetlenségéért vívott harcok nagyjainak, hőseinek. Ugyancsak lemaradás van eddigi filmjeinkben a nemzetközi békeharcot közvetlenül szolgáló, elsősorban az imperializmust leleplező filmekben. Most forgatás és irodalmi előkészítés alatt álló filmjeinkkel azonban igyekszünk mindezeket a hiányokat pótolni. A rendezők kérdése és az új filmművész-káderek kinevelése Filmművészetünk fejlődése egyben rendezőink fejlődését is mutatja. Annál inkább jelentős tény ez, mert filmjeink rendezői és operatőrjei még kivétel nélkül a burzsoá-film által nevelt többnyire már a felszabadulás előtt is töb filmet rendezett művészek. A népi demokrácia fejlődése, a béketábor növekvő ereje azonban rendezőink nagyobb részében világossá tette, hogy a művészet igazi szabadságát, a kapcsolatot a nép és a művész között csakis a proletárdiktatúra teremtheti meg. S így régi filmművészeink túlnyomó többsége a szovjet film példája nyomán, Pártunk mutatta úton halad és ennek jegyében alkotja filmjeit. Kell-e jobb példa erre Bán Frigyes, a ..Talpalatnyi föld" és a „Felszabadult föld" rendezője példájánál, akí a felszabadulás előtt is számtalan filmet rendezett, — de igazán nagy, művészi alkotásokra csak a népi demokrácia adta meg számára a lehetőséget. Bán Frigyes maga erről a következőket mondotta: „Mi, a magyar Khn készítői a burzsoá szemlélet neveltjei voltunk és a haladó szovjet művészettől szinte hermetikus elzártságban „alkottuk"' egyre-másra az értéktelen, sőt gyakran káros és hazug filmek tucatjait. Nehéz terhektől kellett megszabadulnunk, míg eljuthattunk a „Talpalatnyi föld"-ig, „Ludas Matyľ'-ig, „Kis Katalin há>zasságá"-ig, „Különös házasságiig és most a „Felszabadult föld"-ig. A régi rendezők és más filmművészek képzése mellett rendkívül fontosnak tartjuk az új fílmmíívészkáderek kinevelését. Eddig azonban még új, fiatal, a népi demokrácia által kinevelt rendezőink nincsenek. A budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola első növendékei még csak most végeztek, — önálló játékfilm rendezésre még nincs elég tapasztalatuk. S a moszkvai főiskolán tanuló fiataljaink közül még egy sem végzett. — idén végzi el az első rendezőjelöltünk ezt. a főiskolát. Mi sem természetesebb, mint hogy a régi rendezőink örvendetes fejlődései (Folytatás az 5. oldalon) oAjitilij 6-12. CL NTAGJJMF (LLNILESZTMÁI ümwpl lielc