Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-26 / 98. szám, csütörtök

üjsz0 1951 &prflts 26 FERDINAND OABAJt JJIMÍ KEZDÜNK. A dolgozók életszínvonalát csupán a munkatermelékenységnek mind az Ipar, mind pedig a mezőgazdaság terén történő fokozásával lehet emelni. A szlovák dolgozó parasztok többsége már régen megértette a kollektív gazdálkodás előnyeit. Az Egységes Földműves Szövetkezetekben tömörült kis és középparasztok tízezrei felhagynak immár a gazdálkodás elavult módszereivel és a föld közös megművelése, a nagyüzemi mezőgazdaság új formái felé fordulnak. Ez a tény a szlovák kis- és középparaszt munkájában és gondolkodásában alapvető fórdulatot jelent. Falvainkban új emberek születnek... íróink is meg akarják rögzííteni ezt az örvendetes valóságot. Felkeresik a dolgozó parasztot, hogy új élete ütemét figyelemmel kísérjék. Az »Elni kezdünk* (eredeti címe: Začíname žif) című könyv is. amelyből az alábbi szemelvényt közöljük, így keletkezett. Olyan szerző irta, aki maga is töltött pár hetet Csecsinszká Potony kicsiny községben, amely fokozatosan példás Egységes Földműves Szövetkezetet teremtett. Megtalálta ebben a községben az örömteli szolvák tavaszt, az új emberek jellegzetes alakjait, találkozott tévedéseikkel és sikereikkel abban a harcban, amely a szlovák falu úi arculatának megteremtéséért, a jövendő nemzedékek új, szebb életéért folyik. „Olyan életet már nem akarok" (Szemelvény Ferdinand Q a baj fentemlltett könyvéből) Ötvenéves, de fürg« a mnnkában, Siint a darázs, akár a ház körül, akár a mezőn, vagy a kultúrház építésénél dolgozik. Sőt a szövetkezeti összejöveteleken Is ő az, akik kötelességtudásra és túltelejsítményekrs éleszti a fiatalabbak kedvét. Tud szlovákul, részben románul, magyarul, lengyelül, németül és — Oroszországból származik Katarína Zakrzewszklj-Mlklovicsová, született 1899. március 25-én az nkrajnai Nlkolajevben. Az 1905-ös orosz forradalom után a cár telepesekkel népesítette b« a végtelen orosz földet, Igv vándorolt 1908ban a kilencéves Katyuska is egészen az Ural aljáig Orenburgba, a mai CskaIovba. A cár darabka földet ajándékozott nekik, hogy legyen a szülőknek ét gyerekeknek hol vesződniük. Az apa 1917-b«n tífuszban megbetegedett, éppen ez aratás előtt. Az idősebb lány átszaladt Taskendbe, hogy hadifoglyokat igényeljen az aratásra. Két magyart hozott magával é* a szlovák Miklovksot Tizenhétévé* volí a Irts KatyuAa. femikor összekötötte vele életét holtomiglan-holtodiglan a szülők akarata ellenére. Sőt még a telep fiatalsága is mesterkedett minden Ilyen szándéka ellen. — De nekem agycsegr*^ Sefan Mlklovfcs kell! Az apa végezett!! kimondta I fceínény szavakat: — Ha rózsa vagy, ÍTlatoznl fogsx, <k ha hagyma vagy, sírni fogsz egész életeden át abban az idegen világban! Nos, Stefan tanyát ütött a gazdasági Udvarban és Katarina szívében Is. De 1918 kezdetén az októberi forradalom átcsapott Cskalovba is. Mlklovics a fehérek elől menekülni kényszerül, otthagyta asszonyát. Mondani aem kellene, hogy érzése és esze Is a vörösökhöz húzta. Katka Is egyetértett vele. Cskalovot ellenforradalmi katonaság lepte el. A cári őrnagy Katka apjának házában szállásolta el magát. £s Katkát apja szobájába Idézte: — Idehallgass Katka, vagv asomiaf hozzámégy kozákjaim egyikéhez, vagr Szibériába küldelek! Nem óhajtom, hogy cári lányok holmi osztrákok után kódorogjanak. Egynapi és egyéjszakai gondolkodási időt kapsz! — Szibériában ls csak Stefan lesz az tenyém! Megharagudott, az őrnagy az akaratos lányra és őrizetet rendelt mellé. egyebet hozoláz gyötört gyerekeken kívül bizony nem hozott magával mányból. Szétlopkodták mindenét az annyi határon át döcögő vonatokon, a szikrányi meleg és világosság nélküli állomásokon; az elvadult emberek mint farkas a farkast marcangolták egymást. Még utolsó kis batyuját is ellopták, amelyben a gyerekek részére maroknyi aszaltgyümölcsöt tartogatott. Romániában, együtt az urával, téglát égettek. Amíg mások naponta háromezret döngöltek össze, 6 az urával mindig ötszázzal többet. Csakhogy elűzzék a nyomort a háztól! De az nem hagyta magát, pedig négy kéi látástól vakulásig gyúrta az anyagot. — Olyan életet már nem akarok? Ez a visszatérő sóhaj magyarul Is beleszövődík elbeszélésébe. A magyar birtokon, ugyancsak az urával együtt, idegen teheneket fejtek. Minél több tejet fejtek, annál vastagabb erek duzzadtak ki karjaikon. Stefant utóbb a család afldegenftette Kafkától. Két«ágbee«ésében rákapott a koc« mázasra, italozásra. Három hónapig öntözgette bánatát Ez pedig adósságot termett. De amikor végre visszatért, Katk» szemrehányás nélkfil simult a nyomorbasüllyedt emberhez, a bánattól és nélkülözésektől mag* ls nyomorúságosan. Arra vállalkozott, hogy német gazdáknál kézzel törik a lent is kendert. Akkoriban ez így ment, — még a gyárakban is. Szakmánymunkában és tekintet nélkül a testre, lélekre. Negyvenöt kilónyi kendert, selymeset, akár a hegyi tündér haja, dolgoztak fel naponta ők ketten a minél nagyobb fizetségért. — So eín Leben will ich schon nicht habén!... Olyan életet már nem akarok! Amikor végképpen nem volt egyéb kereset, Katka rózsákat készített papírosból, rózsákat vigalmakra, koszorúkat temetésekre. — Tak život ja juí nie eheef... Olyan életet már nem akarok! — sóhajtott fel lengyelül is, hiszen végezetül azt is meg akarta említeni, hogy idősebb nővérének, aki valahonnan a francia határ közeléből származó emberhez ment feleségül, 6 nevelte fel a lányát. Amikor hárman háromfelé indultak el a világba férjükkel, ketten közülük elvesztették gyermekeiket a népeknek abban a nagy forgatagában. Az idősebb a franciával indult útnak, de a férfit a hegyekben meggyilkolták az útonállók s Ezután már hiába puhítgatta titok- az asszony azután soha többé nem ta ban az apja, hiába akarta észretéríteni az anyja. Nem és nem, a feltüzelt menyecske tántoríthatatlanul kitartott. Éjfél előtt keresztülosont a kerten, ki a februári hófúvásba a vöröskatona Stefan után. Egyetlen édes szót forgatott a nyelvén: »Egymásért!« Ezt még a férje súgta a fűiébe: neki szólt ez, meg az őrség részére, amelyen keresztüljutva futott utána. Hajnalban átmászott az utolsó drótakadálvon is, azóta van a kezén forradás. Először használta a jelszót, ezt a tényleg melengető szócskát. Délben találkozott Stefannal. éppen a lovakat Itatta a pataknál. Öt, Katyuskát is katonai kötelékbe vették. Két éven keresztül mosta a katonák femérneműiét. Abban az időben sok harcos mellett ott volt az asszony és ott voltak a gyereJjgJ^ {g^ Később, csupán 1920 végén térhetett vissza sjüleihez, de mindössze egyetlen esztendőre, amíg Stefan még az ellenforradalmi ferlobbanásokat segített eloltani. Két gyermekét az apai ház fedele alatt nevelte. Aztán megjött Stefan, hogy elvigye a gyerekkkel egvütt az osztrák-magyar monarchiába, illetve már Romániába, mert Nagvlak és egész Arad megye Magyarországtól Romániához került. __ — Asa viata eu mi mai vreiit... Olvan életet már nem akarok! Alighogy Romániába érkezett a t Snyósához, mindkét gyermekét elvftte a spanyol járvány. Szemei könnybelábadnak. Nem, gondolni sem akar erre. Az anyós, szintén a háború nvomorultja, ezzel fogadta fiát: »Tlven szégyent és nyomorúságot hoztál nekem a tv^agil^epólU Hiszen lálkozott a lányával. A leány Romániában van férjnél. A fiatalabb nővér meg évek multán valahol egészen a kínai határ közelében találta meg két gyermekét. A harmadik gyermek a mai napig sem tudja, hogy ki volt az anyja. Addig volt csupán anyja, amíg ennek a szíve alatt élt, nem is egészen egy bilincseit? De Katarína, Zakrzewszkij-Miklovícsovának mégiscsak felragyognak a szemei. Itt él ma két új, serdülő gyermekével és Stefannal Csecsinszká Potony községben, » felvirágzó Egységes Földműves Szövetkezetben. Es azzal i« büszkélkedhét, hogy 1920-ban Leninnel beszélt! Eljött azoknak a katonáknak a körébe, akiknek 6 a fehérneműjét mosta. Előadást tartott nekik és az aszszonvoknak is, lelkesítette őket — állni kell az ellenforradalmi rohamokat! — Hej, ez volt aztán a kivételes ember! Nem it annyira külsejével, mint inkább eszével, hangjával és lenyűgöző erejével hatott. Egyszer az összejövetelen azt kérdezte tőlünk, vájjon az-e a jobb kommunista, aki írni és olvasni tud, vagv pedig az, akinek szivvel-értelemmel at a meggyőződése. — Mi akkor azt válaszoltuk, hogy az, aki írni és olvasni tud. De 6 elmosolyodott és az ellenkezőjét ojtotta szívünkbe! Tekintetével végigsiklott az embereken, összehúzott nézéssel mérte fel a jelenwoltakat és nyíltan megmondotta. hogy ez, vagy amaz nem igazi kommunista, még ha ártatlan képpel is sürög-forog közöttünk. Egészen meglepett bennünket, hogy mennyire közvetlen tud lenni! De mi, akiknek szívéig hatolt a meggyőződés, ettől a pillanatlói k-ezáve még lángolóbban szarettük. Búcsúzáskor aztán meghagyta, hogy beszédét terjesszük ismerőseink körében is, népszerűsítsük a kommunizmust mindig és mindenütt. — Hej, gyönyörű, felejthetetlen pillanatok voltak azok! És Miklovicsová ezeknél a szavaknál besietett a szobába. Fehérborítékos levelet hozott ki. — Es ezt meg... Duríš miniszter elvtárs írja nekem. Prága, 1950 február 22. Duríš miniszter irodája A levél tartalma tényleg meleghangú. Hogv K Z. Miklovicsová elvtársnő, szövetkezeti tag tanuljon szorgalmasan. Ha majd tud írni és olvasni, meghívja őt vendégül három napra Prágába. Amikor Duríš miniszter Csecsinszká Potonyban volt az Egységes Földműves Szövetkezet megtekintésére, fellelkesedve az építőmunka láttán, beszélgetésbe elegyedett a szövetkezeti tagokkal és vele is Panaszkodott a miniszternek, hogy nem volt szerencséje iskolába járni, előbb szegénysége miatt, majd pedig nem volt a közelben iskola. — De ma már tudok olvasni, csak írni még nem egészen jól! — Derűs arccal nevet, szinte megfiatalodik, mintha tényleg diáklány lenne. — Az íráshoz ügyetlenek a kezeim, tönkredolgoztam őket szerte a nagyvilágban. Mellételepedtem, az ablak alól odébb toltuk a varrógépet és élesztve felkerekedő kedvét, játszva megtanítottam ennek a szónak leírására: munka. S amikor keze és értelme beleélte magát a diákos kötelességbe, ügyesen teleírta az egész ívet azzal a mondattal, amely úgv illik az életéhez, hogv a nap sem jobban az égboltra: a munka nemesít. Szemei felvillantak a teleírt papírív felett, de meg azért is, mert a csecsinszkai szövetkezet munkája került szóba. — Hogy tagja vagyok-e én is a termelőszövetkezeti csoportnak?^ Haha, Stefannal tűzőn-vfzen át mertem mindenhova, most ugyancsak vele tartok a munkában is. Mindketten boldogok vagyunk, hogy megadatott nekünk végre a békés munka lehetősége. Itt Csecsinszká Potonvban már nem éhség, sem nyomor nem kerít bennünket a maga pusztító hatalmába! Az udvarba éppen bedübörgött á traktor pótkocsival Azt a trágyát szállítja le, amelyet Stefan Miklovics ajánlott fel tavalyi gazdálkodásából a szövetkezeti burgonya alá. Miklovicsová asszony, szövetkezeti tag fejével az ablak felé mutatott: — Ami tegnap a sajátunk volt, m* tényleg legyen a mienk! Stefannal megbeszéltük, még azt a hektárnyi földet is, amelyet a szövetkezetesek a földműves szövetkezeten kívül maguk művel* hetnek, azt sem hagyjuk meg magunknak. Nincs szándékunkban, hogy foggal-körömmel megtartsuk magántulajdonunkat. így él az ember közös muiH ka mellett Ä szövetkezetben, azután naponta szabad, mint a madár. Szabad és örökké énekelhetnékje van! Nem akarom befolyásolni, mit kelleJ ne mondania, nos, csak hallgatom és hallgatok. De szavai a búcsúzásnál úgy vésÄdnek emlékezetembe, hogy lemezbe sem jobban: — Bekóboroltam a fél világot, sok könny szomorította a szívemet, de végre nekem is felvirradt a békesség napja, így ez a legjobb és legszebb, a szövetI kezetbenl Arnyat kuttm fejéSdése Illés Béla az Irodalmi Újság első számában megjelent „Irodalmunk időszerű kérdéseiről" című cikkében megállapítja, hogy a kulturális téren folyó liarc még nem dőlt el a fordulat évében. De a fordulat éve megteremtette a haladó irodalom számára a győzelem közvetlen előfeltételeit. 1948 november 27-én Rákosi Mátyás a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülésén mondott beszédében a magyar művészeti élet kérdéseit is érintette és ebben az irányt mutató beszédében többek között ezeket mondotta: „Nem tudtunk még eredményesen fiarcolni az irodalom, színház, képzőművészet, zene terén megnyilvánuló burzsoá „nyugati" befolyás ellen. Pedig a reakció, amilyen mértékben kiszorul a hatalomból, úgy igyekszik befolyását a dolgozó tömegek gondolkozására az irodalmon, vallási miszticizmuson, az újabban felburjánzó vallási szektákon át biztosítani. Pártunk ideológiai színvonalának emelésénél eddig nem fektettünk elég súlyt a kapitalista maradványok elleni küzdelemre, a nacionalista maradványok kiküszöbölésére és a proletár internacionalizmus szellemének fokozásásra." 1948-bam a magyar művészet? életben valóban burjánzott még a formalizmus, a nyugati dekadens művészet utánzása. A szocialista realizmus hívei, a felszabadult dolgozó nép, a munkásosztály művészetének képviselői kisebbségben* vagy defenzívában voltak. Rákosi Mátyás fent idézett állásfoglalása után teljes erővel megindult az ideológiai harc az ellenséges irodalmi irányzatok és azok képviselői ellen,*- megindult a harc az egész kulturális életbem a kapitalista maradványok felszámolására. Elsősorban tehát a Párt érdeme, hogy az elhangzottak után alig két és félév alatt sikerült a frontáttörést az irodaiam, a képzőművészet, a zene, a színművészet, a filmgyártás terén ideológiailag előkészíteni és végrehajtani. A Párt érdeme, hogy a magyar kulturális életbe új szellem hatolt be és az új művek egész sora született ennek az új szellemnek jegyében. Révai József elvtárs a /Magyar Dolgozók Pártja II kongresszusán most februárban már rámutatott arra, hogy a magyar művészet és a magyar művészek különböző mértékben és különböző tehetséggel a nép felé fordultak, vagy kezdenek a nép felé fordulni. Hangban, kifejezési eszközökben, formában demokratizálódik, világossá, közérthetővé lesz, a néphez szól a magyar művészet. „Művészetünk túlnyomó részben a jelen felé fordult, mondotta Révai József, vagy kezd fordulni és még akikor is, ha a multat ábrázolja, igyekszik azt mint a jelenhez vezető lépcsőfokot, mint népünk fejlődésének szakaszát érthetővé tenni. Egyre inkább az új, •szocializmust építő ember válik művészetünk hősévé. Művészi életünk valamennyi ágáham új tehetségek jelentkeztek, új erők bontakoztak Id, akik ha még nem is tették le a vizsgát zsenialitásból, de oroszlánkörmeiket próbálgatják. Feltétlenül pozitív jelenség, hogy nemcsak új művészi tehetségek jelentkeznek, hanem az öregebb mBvészmemzedék legjobbjait is rabul ejti az új 'élet szépsége, 5k Is kezdenek az új valóság ábrázolóivá, a mi új életűnk új igazságainak hirdetőivé válni. Egyszóval: művészetünk minden területén láthat iuk a szocialista realizmus friss, egészséges, fiatal hajtásainak növekedését." Mi a főtémája a magyar népi demokrácia Írójának és költőjének? A felszabadulás. utáni nagyszerűen kibontakozó új életről, a romok eltakarítását követő tüneményes építkezésekről, • hároméves terv eredményeiről és a nagy sikerrel megindult ötéves tervről ír. Belemerül a fäu szocializálódásáér

t folyó harcba, jelentéseket közöl a szövetkezeti csata győzedelmes folyásáról, segft az osztályellenség felkutatásában és legyőzésében, s ott áll mindenütt a békeharc élvonalában. A szocialista építés és a békeharc új hősöket, új pozitív embereket teremt és ezeknek fejlődéséről, küzdelmeiről és győzelmeiről ad ma számot a magyar író. Illés Béla, Déry Tibor, Gergely Sándor, Háy Gyula, Nagy Lajos állnak az élvonalban, s mellettük olyanok, mint Veres Péter és Szabó Pál, akik a múltban világnézetileg még távol álltak ezektől a törekvésektől, vagy Illyés Gyula, aki még nem fordult egésiz tehetségével a jelen felé. A szocialista építés lelkesítő légköre neveli és ragadja magával a fiatalok egész sorát. A prózaírók közül Aczél Tamást, Karinthy Ferencet, Cseres Tibort, Sándor, Kálmánt és Sándor Andrást említem, de utalnom kell egy régi szocialista íróra, Rideg Sándorra is, akinek nagy tehetségét a mult rendszer teljesen elnyomta és csak most kezd valójában kibontakozni. A drámairodalom is éppen a legutolsó két esztendőben tesz tanúságot hatalmas, szinte ugrásszerű fejlődéséről. Mándi Éva „Hétköznapok hősei" nyitotta meg az új magyar drámák sorát. Fehér Klára „Becsület" című diákdarabja után Földes Mihály „Mély. szántás "-a bizonyult jelentős és megérdemelt sikernek. Háy Gyulának nemrég bemutatott „Az élet hídja" igazolja, hogy az új magyar szocialista dráma a szovjet példákon okulva kialakulóban van. A magyar drámairodalom fejlődését előmozdítja az a tény, hogy a magyar színművészet ls hatalmas fejlődésen ment keresztül, a régi gárda egy részének sikerült levetnie a naturalista színjátszás maradványait és ma a seregestül jelentkező és egyre reményteljesebben kibontakozó tehetségekkel megtalálta az útat a szocialista-realista színjátszás felé. Ugyanilyen örvendetes fejlődésnek indult az új magyar szocialista költészet is. Itt a legtömegesebb az új tehetségek jelentkezése és a legszembetűnőbb a legjobb régi nemzedékbeH írók áttanulása — állapítja meg Révai József idézett beszámolójában. „Minden jeJ arra mutat, hogy felnövekedőben vannak azok az új költőink, akiknek hivatása az új magyar lírát méltóvá tenni a régi magyar költészet nagyságához." Devecseri Gábor, Juhász Ferenc, Képes Géza, Kónya Lajos, Kuczka Péter az élenjáró fiatalok, de említenünk kell iut az idősebbek közül Zelk Zoltánt, ak'nek Sztálin ódája, a „Hűség és a hála éneke" a legnagyobb magyar költői'" alkotás a felszabadulás óta és Gellért Oszkár Lenin ódája is olyan alkotásnak tekinthető, amely méltó Petőfi, Arany és Vörösmarty szelleméhez. A magyar képzőművészet tavalyi nagy kiállításán igazolta, hogy kezd mentesülni a polgári formalizmus befolyásától és a szoviet képzőművészetre támaszkodva ideológia! harcában megtalálta az útat a néphez. Ma már nemcsak a fiatalok, hanem a régi művészek jelentős része fs hátat fordít a nyugati dekadens irányzatnak és a szocialista realizmus alkotó módszerének elsajátítására törekszik. Elsősorban Pór Bertalan művei, Sztálin porttréja és nagy kompozíciója „A parasztküldöttek fogadása a parlamentben" igazolják, hogy a magyar képzőművészet új munkái a néphez szólnak. Pór Bertalan párizsi évei formalizmusát levetve az Svomafra küzdötte feJ magát. Ek Sándort, Bernáth Aurélt, B«rémy Róbertet, Bán Bélát, Szőmyi Istvánt, Benedek Jenőt kell említenünk azok között, akik a legkomolyabban és a legnagyobb tudással és etjemei felkészültséggel veszik feil a harcot a formalizmus ellen, a szocialista realizmus megteremtéséért. Ugyanúgy a szobrászok: Pátray P át; Ferenczy Béni, Beek Andrási, Baksa Soós György, stb. művei igazolják, hogy helyesen értelmezik a szocialista kultúrát, a nemzeti formának és a szocialista tartalomnak egyesítését, és jó úton haladnak, amikor a szovjet kultúrát veszik mintaképül. Zenében, különösen a tőmegdalolw ban kifejezésre kerül a szocializmus® építő dolgozóknak optirrazímusa ét tiszta érzelmei. Nagyobbszabású opera még nem született a felszabadulási óta, de a tömegdalok egész sora és * kántáták mellett két új magyar operett, az „Aranycsillag" és a „Cslnoml Palkó" olyan jelenségek, amelyek arra vallanak, hogy az új magyar zeneszerzők megértették az új törekvéseket.A filmművészet olyan alkotásokkal dicsekedhet, mint a „Talpalatnyi föld"^ a „Ludas Matyi", a „Különös házasság", a „Kis Katalin házassága'^ amely filmeket éppen a napokban lezajlott magyar fflmfesztiváj alkalmán val megismerhettek dolgozóink. A Magyar Dolgozók Pártja és á Magyar Népköztársaság kormánya a legmeszebbmenő támogatást nyújtja a kultúra, munkásainak és minit a szocialista építés élenjáróit évente Kosr suth-díjjal tünteti ki legjobbjait. A magyar kultúra fejlődéséről troft kis beszámolónk azonban nagyon hézagos volna, ha nem mutatnánk rá aa alapra, a nép legszélesebb tömegeinek hatalmas kulturális föllendülésére, a dolgozók szociális viszonyai roppant fellendüléséneik velejárójára. Néhány adat: Sztálin összegyűjtött művelnek kötetei 100.000—100.000 példányban je* lenek meg és egy hét alatt elfogynak.' A szovjeftregényeknél nem ritka ae 50.000 példányszám és Illés Béla Kárpáti rapszódiája eddig 100.000 példányban jelent meg. Az országban 1600 állandó falusi könyvtár és 2358 üzemi könyvtár varu A kultúrotthonok száma «z év végén túl fogja haladni az ezret és az ötéves terv végén 630 üzemi és 1850 falusi kultúrotthon a lesz az országnak. A munkásosztály ma nemcsak gé-' peket és műtrágyát visz a falvakba, hanem tudást és kultúrát, amely segít leküzdeni a paraszti maradiságot és előmozdítja a falu szocialista fejlődését, boldogabb jövőjét. A legörvendetesebb fény, hogy td új szocialista kultúrának nemcsak új •közömsége támad, hanem a dolgozó nép a kultúra cselekvő részévé vált. Ezt a tényt a legutolsó hónapokban lezajlott kultúrverseny bizonyította igen hatásosan. Közel 10.000 versenyben 4500 színjátszócsoport, 2850 tánc-* csoport és 2320 énekcsoport vett részt. A falusi kuttúresoportok versenyébein 53.000 ku'ltúrmunkás, az flzemä és városi kultúrcsoportokban pedig csaknem százezer munkás vett részt. Ez a hatalamas arányú országos verseny jelentős mértékben megnövelte a falu népének kulturális érdek1 lődését. felébresztette a falvak százaiban szunnyadó tehetségeket, és a népi tánc, a dal terén is komoly népművészeti értékeket hozott felszínre. Ez az Országos Kultúrverseny fs 8 szovjetkultúra Irányító példáját követi. Okul belőle, nem másol, hanem saját hagyományaira alapozva kialakítja és megteremti a formájában nemzetig tartalmában szocialista kultúrát. Egri Viktofc j /