Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-24 / 96. szám, kedd

1951 április 21 24 UJSZÖ Az érsekújvári Elektroszvit májusra ké

szül Uj üzem haladó munkássága a terv túllépésével köszönti a béke, az alkotás májusát Az érsekújvári Elektrosvlt-üzcm szlovákiai iparosítás keretében lett áthelyezve Csehországból. De még ma sincsen teljes egészében áthelyezve. Ennek következtében még nem teljesítették termelő feladataikat százszázalékon feliil. Az újonnan létesített üzem azokkal az emberekkel kezdte meg a termelést, akik a régi üzemben dolgoztak. Nem volt a gépek kezeléséhez szakképzett munkás, aki a gépeket gazdaságosan ki tudta volna használni. De nemcsak jó szakképzett munkások hiányában szenvedett az üzem, hanem a mesterek, technikusok sem rendelkeztek azzal a tudással, hogy az üzem zökkenésmentesen tudja teljesíteni a reá hándó új feladatokat. A munkások, ha be is tanultak és biztosan kezelték a gépeket, mégis az áttérés nehéz volt. így történt meg aztán, hogy a terv teljesítése minden hónapban egyenlőtlenül ide-oda hullánzott. Az üzem építése még ma is folyamatban van, ami a tervoeljesítését nagyon akadályozza és a gépek, noha a szállítás alatt részben megrongálódtak, ennek ellenére a tervteljesítésben az els6 negyedév elmaradását behozták. A 14 héten a termelést 126%-ra, a 15. héten pedig 153%-ra teljesítették. Hogy ezeket az eredményeket meg tudják tartani és fokozni tudják a munkában elért sikereiket, felvilágositó, meggyőző munkába van még szükség. A vezetőségnek össze kell kapcsolni a politikai munkát a termelőmunkával, mert hiába vannak a szép műhelyek, ha azokat nem tudják gazdaságosan kihasználni. Szemtanúja voltam az egyik esetnek, amikor bent voltam az irodában. Poszlusný elvtárs három lánnyal beszélge-tett, figyelmes lettem, vájjon miről is tárgyalhatnak. A három lány azt kérte, helyezzék őket át valami más munkára. Poszlusný elvtársnak szívügye, hogy az üzemben minnél több szakképzett munkás legyen ezeknek a lányoknak is szaktudást kell adni. A lányokat kérte, vegyék tekintetbe, hogy az üzem nehézségekkel küzd és tanuljanak tovább, hiszen a szakképzettség megszerzése után lényegesen jobb lesz a fizetésük is s hozzájárulnak ahhoz, hogy az üzem jobban tudja teljesíteni a reá háruló feladatokat. Poszlusný elvtárs idős ember, de kiakarja küszöbölni mindazt, ami a terv teljesítését gátolja. Megtalálta a helyes útat. A íegfiatalabbtol a legöi egebb munkásig mindegyiket a 6zakma megtanulására ösztönzi, hogy minél előbb meg tudják állni helyüket a munkahelyeken. Ez év januárjában megkezdtük az iskolázást, — mondja Poszlusný elvtárs. 42 fiatal fiú és 10 leány különböző szakmát tanúi Ezek, mint jó szakmunkások kerülnek majd a műhelybe. A gyártás előkészítéséhez be kellett tanítani 18 személyt. Az ekő negyedévben a mestereket, vezetőket, élmunkásokat küldtük politikai- és szakiskolába A második negyedévben sok fé-fit és nőt küdltíinik iskolába, akik különböző szakmát tanulnak, végül pedig olyanokat küldtünk, akiknek már volt némi szakképzettségük, de a szakképzésüket még fokozni kellett. Hogy iparunk fejlesztésében százszázalékos szakemberekké váljanak. A dolgozókban felébredt az a tudat, hogy hasznos dolog a tanulás. És ezért elhatároztuk, hogy a tömeges tanításra is nagy gondot fordítunk a munkahelyeken Uj szakképzettséget adtunk a technikusoknak, tervezőknek és könyvelőknek Ma megvan minden reményünk arra, hogy biztosítsuk munkánk folyamatos menetét, mert napról napra növekszik az üzemünkben a szakképzett munkások száma. Az üzemben a dolgozók munkakedve kiváló és a tervteljesítésre irányuló akarat erős, azért a Béke Hívei I. prágai kongresszusa alkalmából, valamint május elseje és a felszabadulás napjának tiszteletére munkájukkal kifejezésre juttatták a szocializmus, a békéhez való ragaszkodásukat. Vállalták, hogy május elsejére az 1950. év utolsó negyedévével szemben az üzemben 10%-al fokozzák a munkatermelékeny, séget, mégpedig fokozatosan ilyképpen: januárban 1 %-kai, februárban 3%-kal, márciusban 6%-kal és áprilisban 10%-kal. A gyártásnál megengedett rezsiköltséget 2%-kal csökkentik, amit a gépek jókarbantartásával, az áram és egyéb anyag megtakarításával, a gépek gazdaságosabb kihasználásával érnek el. Az élmunkások számát az 1950. évi decemberi létszámmal szemben százszázalékkal emelni fogják. Április elsejéig' megvalósították az összes munkanormák felülvizsgálását és ezeket túlteljesítik. A férfiak a nőket olyan munkára tanítják be, ahol női munkaerők is megfelelnek, a férfiak pedig az üzem építésével kapcsolatos nehezebb munkába dolgozzák be magukat, esetleg a nehézipar és a bányák részére felszabadulhatnak. El akarják érni azt, hogy a nők létszáma 5%-kal emelkedjék. Arftiakellenére, hogy az üzem alkalmazottai minden figyelmüket és törekvésüket az üzem építésére és az üzem új gyártási átállítására szentelik, vállalják, hogy a védnökségük alatt álló szimői Egységes Szövetkezetet két kultúr, egy politikai oktató, valamint könyvelői és irodai munkára begyakorló brigáddal látogatják meg. (Szimőiek. fogjátok őket szavukon! Szerk.) Két, iparosokból és munkásokból álló brigádot állítottak össze, ezek az EFSz-nél 200 munkaórát dolgoznak le. Bevezetik az egyéni szocialista munkaverseny magasabb formáit, valamint a műszakok és a műhelyek közötti versenyt, amelyben részt vesz az üzem alkalmazottainak 25%-a. Ezeket a vállalásokat úgy teljesítik, hogy politikailag és szakmailag tanulni fognak, megteremtik az együttműködést a munkások, szakmunkások és technikusok között, s állandóan fejleszteni fogják a szocialista munkaversenyt. Május elsejének megünneplésére készülnek az Elektrosvit összes dolgozói, a menetben transzparenseket visznek majd, amelyeken a béke és az építés jelszavai és az államférfiak képei lesznek, zászlókat és virágokat visznek, kifejezésre juttatják örömüket. Igen, a munka ünnepén az Elektrosvit dolgozói örömüknek adnak kifejezést aziránt, hogy ma a doleozó népé a hatalom, s megbecsülik, míg azelőtt nem ismerték el és megfélemlítették, rabszolgasorba döntötték és kizsákmányolták. Ezért vesznek örömmel részt a menetben. Megkérdezzük Malinovics Rudolf é'munkást, aki normáját 212 százalékra teljesíti, hogv mi a véleménye a mi május elsejénkről. Ne haragudj elvtárs, sok a dolgom, — mondja Malinovics elvtárs, — de röviden válaszolok erre a kérdésre. 33 éves vagyok, nagyon emlékszem arra, amikor a dolgozóknatk a legszebb ünnepét nem engedélyezték megünnepelni és gumibottal, kardlappal, tűzifecskendővel rontottak a munkásnépre. Ma lelkesen készülünk és teljes számban jövünk, mert a május elsejét úgy tekintjük, mint a béke és alkotás szabad ünnepét. Kertész Imre. Ahol a műszakiak körömápolással és Sztaszkával foglalkoznak Rendet a csucsomi bányába! A csucsomi Antimon-bánya 1950-ben az üzemi tervet nem volt képes teljesíteni, mivel feltárt teléreink kimerültek az azelőtt n űködő üzemvezetőség rablógazdálkodása miatt 1951. évre inkább csak kutatási tervet készítettünk elő, mert ha nem kutatunk, nem is találhatunk. Az első negyedévi tervünket kutatásban 157.71 %-ra, a termelési tervet 136.03 szá•zalékra teljesítettük. Feladatainkat képesek volnánk jobban teljesíteni, ha nem volnának nagyméretű hiányaink. Van olyan munkahelyünk, ahol a fúrásokat kézzel végzik, mert nincs kompresszor. Ugyancsak szükséges volna a mesterséges szellőztetést kiépíteni, mert a régi vezetőség a bányákat tönkretette, a szellőztető légaknák beszakadtak, sőt néhol még a vészkijárattá] is ez történt. A legnagyobb hiányunk, hogy kevés a szakember. A meglévő műszaki káderek nem megfelelőek, vannak köztük maradiak és olyanok, kik tudatosan rontják a munka menetét. Értelmiségünk nagy része is többet foglalkozik a körömápolással és a Sztaszkával, mint saját munkájával. A műszakiak egyáltalán nem akarnak kollektív munkát végezni és csak felsőbb azaz igazgatósági rendelkezések alapján dolgoznak. Ennek köszönhető, hogy az üzemben a munkások Mária Teréziakorabeli módszerekkel dolgoznak. Az új munkamódszerek bevezetését a műf.akiak gátolják. Annak ellenére, hogy Bányászaink 99 százaléka élmunkás, a mai napig újító- vagy élmunkás klub nem alakult. A munkaverseny nálunk elvont fogalom, amelyet sem az üzemi szakszervezet, sem az üzemi pártszervezet nem támogat. Példának hozom fel, hogy 1949-ben az üzemünk 1 darab 250-es Jáwát, e^y 125ös Zetkát és egy Manet motorkerékA ma" ar falujáró színház több tagja átmeneti lakást keres Bratislavában négy-öt heti időtatamra. Értesítést kérnek az Uj Szó kiadóhivatalába. I párt kapott az élmunkások részére, vagyis *a verseny kifejlesztése céljából. A három motorkerékpárból az egyiket, a 250-es Jáwát Mitterpach József művszető, a másikat, a 125-ös Zetkát Smidt Frigyes bányamester vitte el, a harmadik a mai napig a raktárban van és az üzemi postásnak, vagyis a küldöncnek akarják adni. Szeretnék megemlékezni az új normákról is. Mi, munkások, tudjuk azt, hogy fejlettebb gépesítéssel, fejlettebb munkatechnikával, nem maradhatunk a régi normáknál. De ugyanakkor meg akarom említeni azt is, hogy üzemünkben semminemű gépesítés nem történt. A Gabriel-bányában a régi dinamitraktártól volt tervezve egy 150 méteres kutató vágat, ahol négy ember dolgozott, két műszakra. Ezen a szászon a dolgozók 132.24%-os teljesítményt értek el. Bodó Béla és két mun katársa kötelezettséget vállalt, hogy a jövőben négy ember helyett há

rman fognak dolgozni. A normát felemelik 18.4 cm-rel 6 5%-ra, és azonkívül 20%-kaI emelik teljesítményüket. Fnnek következtében február 10-én a jányamester odajött közénk és tudatta velünk, hegy utasítást kapott, melynek értelmében a normát úgy kell adni, ahogy a fúró megy, vagyis hogy egy perc hány centiméter és a '.ét perc hány centiméter. Nálam ímellett a mérés mellett kemény acéi úrófeiiel második és harmadik osztályú követ kaptam. Ezzel sikerült elvenniök társaim kedvét. így fest nálunk a munkamódszer fejlesztése. Ilyen formában nem lehet munkánkat fokozni. így csak a munkások fognak kimerülni, a műszakiak fogják kapni az aranyérmet, mi pedig a tüdőporzást. Kérjük a kerületi és járási párttitkárságot, hogy sürgősen lépjen közbe, kérjük a felelőtlen egyének mielőbbi eltávolítását. Kérjük a járási titkárságot, szigorúan ellenőrizze az alapszervezetek munka. , nemcsak papíron, hanem személyesen. Nehogy előforduljon az, ami 1950-ben megtörtént a csucsomi helyi szervezetben. A csucsomi pártszervezetben Temesi János régi harcos elvtársunknak személyes nézeteltérése volt más elvtársakkal, ezért felkérte a szervezetet az ügy kivizsgálás '. A helyi szervezet Vasné oktató elvtársnővel együtt az ügyet elhanyagolta és annak ellenére, hogy két jegyzőkönyvben is kértük a vizsgálat megindítását, a járási titkárság kérésünkre nem reagált, és Temesi elvtárs nem lett átigazolva és tagságát elvesztette. Tudjuk, hogy mi gyarló emberek vagyunk, de azért nevel a Párt, mert rajtunk sok javítani és módosítani való van. Még mindig maradiak vagyunk és nem merünk igazi kommunista bolsevik módon odaütni, ahol a csont ropog. Mi, kommunisták, kell, hogy előljárjunk a munkában, de követelnünk kell a reakciós és karrierista egyének leváltását, hogy ne ronthassák a levegőt. Mi. kommunisták, iparkodunk hazánkat felvirágoztatni, erőssé tenni. Boldog jövőnket építjük és testvéri szeretetben élünk csehek, szlovákok és magyarok. Bodó Béla csucsomi vájár M

Mt

mHW

Mt

m

mt

WHWMMHMW

mtW Igyunk Szántól. Szalvätor ľátraés Lenka természetes asztal) Ásványvizet Gyomor- és bélmejfbetegedéseket gyógyít u (Spolku és Balitovszká ásrányvíz. A gyomor- bél-, vese. és epebajokra kitfinfl orvosság a Fátra gyógyásványvíz. Bélmegbetegedése kel és a tiftlyagvezetékek megbete ge<lését a brnsznói és baldovl ásvány víz gyógyítja. Békekötelezettséget vállaltunk A vashegyi bányaüzem bányászai, hogy behozzák a tervelmaradást, elhatározták, hogy ledolgoznak egy brigádműszakot. Vashegvea az egyes tárnák ugyan, mint pld. az István- és László-tárna teljesítették havi tervüket, csak a Šrobár-tárna különböző műszaki és más hiányok folytán nem teljesítette. Ezért kellett megrendezni ezt a műszakot, éspedig vasárnap, bár ez nemzetgazdaságunk szempontjából nem helyes megoldás. Nekünk minden erőnkből harcolnunk kell a rohammunka ellen és folyamatos munkával kell teljesíteni tervünket. A birgádműszakbati azonban mindannyian örömmel vettünk részt s a munkába bekapcsolódtunk mi bányásztanoncok is. Már reggel 5 órakor felsorakoztunk és 5 óra 15 perckor hangos énekszóval indultunk munkahelyünk felé. Majd beültünk a csillékbe, hogv azok kijelölt munkahelyünkre vigyenek bennünket. A munka jól ment, mi, bányásztanoncok is megmutattuk, hogy habár nincsenek olyan tapasztalataink, mint az idősebb bányászoknak, d* lelkesedéssel dolgozunk él bátran alkalmazzuk az új munkamódszereket. Az idő gyorsan letelt, 2 órakor befejeztük a munkát. Munkánk után egyik nevelőnk előadást tartott nekünk a nehézipar fontosságáról, a szocialista munkaversenyről és arról, hogy mit leientett elvégzett munkánk, örömmel hallgattuk és elhatároztuk, hogy ml is részt veszünk a szocialista munkaversen vben. Békekötelezettséget vállaltunk, hogy május elseje tiszteletére egv-egv négv bányásztanoncból álló munkacsoport, instruktorainkkal együtt, száz tonna ércet termel ki. Mi jól tudjuk, hogy ez a kötelezettségvállalásunk is a béke megtartásának ügvét szolgálja és ezért lelkesen teljesteni fogjuk, mert csak békében építhetjük hazánkat és élhetünk nyugodt, boldog életet. JAKUBEC TIBOR, munkáslevelező, bányásztanonc, Vashegy. Köszönete! mondok Ezúton fejezem ki köszönetemet rendszerünknek, Kommunista Pártunknak, hogy résztvehettem az egyhónapos politikai tanfolyamon. Az iskolázás ideje alatt nagyszerű volt az ellátás, s mi, tanulók, szlovákok és magvarok ió testvéri megértésben tanultunk. Ez a légkör arra sarkalt minket, hogy kétszeres igyekezettel sajátítsuk el a tananyagot. Én is nagy lelkesedéssel tanultam, hiszen 21 évig vártam arra, hogy tanulhassak. Erre nem nyílt alkalmam a volt kizsákmányoló, fasiszta rendszer idején. De 1945-ben a szovjethadsereg felszabadított bennünket, és ekkor nyílt meg számunkra a fejlődés útja. 1948 februárjában népi demokratikus köztársaságunkban a munkásosztály és élcsapata, a Csehszlovákiai Kommunista Párt, Gottwald elvtárssal az élen megszilárdította a munkáosztálv hatalmát. Ez tette lehetővé azt, hogv más szemmel látom a világot, mert tudom, mivel tartozom népi demokratikus rendszerünknek, a békés alkotó munka országának. Ebben a tudatban én is, többi elvtársaimmal eevütt, még nagyobb lendülettel veszek részt a termelésben, mert tudjuk, hogy már nem a kapitalista kizsákmánpolóknak dolgozunk, mint a mult rendszer idején, hanenr magunknak. Zápotocký elvtárs egyik beszédében kihangsúlyozta, hogv minden munkás gazda üzemében, munkahelyén, gazda ebben az országban. Tehát ha többet termelünk, ezáltal életszínvonalunkat növeljük és többet is keresünk. Én mint pékmunkás dolgozom és munkámmal havonta megkeresek 6000—7000 koronát is. Ezután a politikai tanfolyam után Ígérem, hogy többi munkatársamat is felvilágosítom arról, amit én tanultam, még jobban meggyőzöm őket arról, hogy milyen fontos ma a többtermeléssel harcolni a békéért. CSÓKA IMRE, levelező. Komárom. Ilyen volt akkor a munkás élete... Gyakran résztveszek munkaértekezleteken. Ilyenkor mindig eszembe jut az, hogy mi, munkások, milyen életet éltünk a kizsámányoló tőkésrendszer idején. Apám akkoriban cseléd volt egy 1200 holdas birtokon. Nyomorban éltünk. 12 éves voltam, amikor iskola lyett legtöbbször napszámba kellett mennem. Reggel 3 órakor az istálló sarkánál lestem, mikor jön vitéz Gáspár intéző úr. Sokáig váratott magára s mikor megérkezett, nagy hangosan becsapta maga után az irodaajtót és ä munkásokra kiordított az ablakon. Másképpen ő nem tárgyalt velünk. Kiállt az ajtóba és a munkára jelentkező emberek közül naponta 30-at beosztott munkába. Gyakran 100 munkára jelentkező is állt az ajtó előtt. Munkát csak az kapott, aki az intéző úr feleségének kotlóstyúkkal kedveskedett, vagv pedig tollat járt fosztani, esetleg mosni a nemzetesasszonyhoz. Ezután az intéző úr őkegyelme bement az irodájába, és azoknak, akik munkát nem kaptak, kiordított az ablakon: mit szédelegnek itt. takarodjanak haza, nincs itten munka. Azután rágyújtott szivarjára, és nézte, ahogyan a munkát nem kapott munkások lehajtott fővel mentek el. Én is gyakran így sorakoztam az ajtó előtt, hogy munkát kapjak. Néha kaptam is. A kapa bizony nehéz volt és az intéző úr, ha egy gyomot talált, amelyet kihagytunk, könnyen fejbevágta az embert, vagy rettenetesen szidalmazta. Ez az 1930-as években volt. Ilyen volt akkor a munkás élete és ezt az életet akarnák újra ránk kénvszerítni a nyugati imperialisták, újra rabszolgaságba akarnának bennünket hajszolni. Ma mindanvnyiunknak meg van a biztos megélhetése, kenyere, ma elénk tárul a boldog élet, a szocializmus, ma nem fenyeget minket munkanélküliség és nyomor és ennek tudatában nem engedjük, hogv a mult visszatérjen. BÁLINT BÉLA, levelező, Ostrava. Többen felteszik a kérdést Hogyan is tudnám én egyszerű dolgozó a béke ügyét szolgálni? Olyan is akad, aki úgy véli, hogy ez nem a mi dolgunk, ezt majd az urak elintézik a zöld asztalnál. Az első kérdésre a válasz egyszerű: munkánkkal harcolunk a békéért, tehát...mi falusi dolgozók a magasabb hektárhozammai is, azzal, ha a férfmunkaerőt női munkaerővel tudjuk felváltani és ígv segítséget nyujiunk a nehéziparnak, amely a szocializmus építésében a legfontosabb. A másik véleményre Sztálin elvtárs a moszkvai Pravda levelezőjével lefolytatott beszélgetése során világos és félreérthetetlen választ adott. Rámutatott arra, hogy nekünk dolgozóknak kell kezünkbe vennünk a béke megvédésének iigvét. E mellett hűen kitartanunk és akkor győzni fogunk. KOVÁCS ISTVÁN munkáslevelező, Nádszeg. Ezt kifejezte békemenetünk ís... Mi, a bratislavai Stollwerck-gyár dolgozói is résztvettünk a békemenetben és ezzel kifejeztük azt, hogy mi a leghatározottabban elítéljük az imperialista uszítók terveit és elítéljük azokat is, akik szolgálatukban állva országunkban is meg akarták gátolni a fejlődést, visszaállítani a tőkésvilágot, hogv újra kizsákmányolhassák a munkásosztályt. De hiába erőlködnek az imperialisták, hiába erőlködik a belföldi reakció, hogy új háborút robbantson ki, eredményt nem érnek el, mert a nagy béketábor élén Sztálin elvtárssal, erőt önt mindannyiunkba, inert mi dolgozók tudjuk, hogy mit köszönhetünk a felszabadító szovjethadseregnek. A ml frontunk erősebb, százszor erősebb, mint az imperialistáké, és ezt kifejezte békemenetünk is. Erőseknek érezzük magunkat, mert ismerjük a béketábor hatalmát, mert tudjuk, hogy magunknak dolgozunk, hogy miénk az ország, hogy Pártunk vezetésével biztosan haladunk célunk felé, a szocializmushoz. UHERCSIK SÁNDOR munkáslevelező, Stollwerck-gyár, Bratislava.