Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-24 / 96. szám, kedd

1951 április 21 24 UJSZÖ Az érsekújvári Elektroszvit májusra ké szül Uj üzem haladó munkássága a terv túllépésével köszönti a béke, az alkotás májusát Az érsekújvári Elektrosvlt-üzcm szlovákiai iparosítás keretében lett át­helyezve Csehországból. De még ma sincsen teljes egészében áthelyezve. Ennek következtében még nem teljesítették termelő feladataikat százszáza­lékon feliil. Az újonnan létesített üzem azokkal az emberekkel kezdte meg a termelést, akik a régi üzemben dolgoztak. Nem volt a gépek kezeléséhez szakképzett munkás, aki a gépeket gazdaságosan ki tudta volna használni. De nemcsak jó szakképzett munkások hiányában szenvedett az üzem, hanem a mesterek, technikusok sem rendelkeztek azzal a tudással, hogy az üzem zökkenésmentesen tudja teljesíteni a reá hándó új feladatokat. A munká­sok, ha be is tanultak és biztosan kezelték a gépeket, mégis az áttérés ne­héz volt. így történt meg aztán, hogy a terv teljesítése minden hónapban egyenlőtlenül ide-oda hullánzott. Az üzem építése még ma is folya­matban van, ami a tervoeljesítését na­gyon akadályozza és a gépek, noha a szállítás alatt részben megrongálódtak, ennek ellenére a tervteljesítésben az els6 negyedév elmaradását behozták. A 14 héten a termelést 126%-ra, a 15. héten pedig 153%-ra teljesítették. Hogy ezeket az eredményeket meg tudják tartani és fokozni tudják a munkában elért sikereiket, felvilágosi­tó, meggyőző munkába van még szük­ség. A vezetőségnek össze kell kap­csolni a politikai munkát a termelő­munkával, mert hiába vannak a szép műhelyek, ha azokat nem tudják gaz­daságosan kihasználni. Szemtanúja voltam az egyik esetnek, amikor bent voltam az irodában. Posz­lusný elvtárs három lánnyal beszélge-­tett, figyelmes lettem, vájjon miről is tárgyalhatnak. A három lány azt kérte, helyezzék őket át valami más munkára. Poszlusný elvtársnak szívügye, hogy az üzemben minnél több szakképzett munkás legyen ezeknek a lányoknak is szaktudást kell adni. A lányokat kérte, vegyék tekintetbe, hogy az üzem nehézségekkel küzd és tanulja­nak tovább, hiszen a szakképzettség megszerzése után lényegesen jobb lesz a fizetésük is s hozzájárulnak ahhoz, hogy az üzem jobban tudja teljesíteni a reá háruló feladatokat. Poszlusný elvtárs idős ember, de kiakarja küszö­bölni mindazt, ami a terv teljesítését gátolja. Megtalálta a helyes útat. A íegfiatalabbtol a legöi egebb munkásig mindegyiket a 6zakma megtanulására ösztönzi, hogy minél előbb meg tudják állni helyüket a munkahelyeken. Ez év januárjában megkezdtük az iskolázást, — mondja Poszlusný elv­társ. 42 fiatal fiú és 10 leány kü­lönböző szakmát tanúi Ezek, mint jó szakmunkások kerülnek majd a mű­helybe. A gyártás előkészítéséhez be kellett tanítani 18 személyt. Az ekő negyedévben a mestereket, vezetőket, élmunkásokat küldtük poli­tikai- és szakiskolába A második ne­gyedévben sok fé-fit és nőt küdltíinik iskolába, akik különböző szakmát ta­nulnak, végül pedig olyanokat küld­tünk, akiknek már volt némi szakkép­zettségük, de a szakképzésüket még fokozni kellett. Hogy iparunk fejlesz­tésében százszázalékos szakemberekké váljanak. A dolgozókban felébredt az a tudat, hogy hasznos dolog a tanulás. És ezért elhatároztuk, hogy a tömeges tanításra is nagy gondot fordítunk a munkahelyeken Uj szakképzettséget adtunk a technikusoknak, tervezőknek és könyvelőknek Ma megvan minden reményünk arra, hogy biztosítsuk munkánk folyamatos menetét, mert napról napra növekszik az üzemünkben a szakképzett munkások száma. Az üzemben a dolgozók munkakedve ki­váló és a tervteljesítésre irányuló akarat erős, azért a Béke Hívei I. prá­gai kongresszusa alkalmából, valamint május elseje és a felszabadulás nap­jának tiszteletére munkájukkal kifeje­zésre juttatták a szocializmus, a béké­hez való ragaszkodásukat. Vállalták, hogy május elsejére az 1950. év utolsó negyedévével szemben az üzemben 10%-al fokozzák a munkatermelékeny, séget, mégpedig fokozatosan ilykép­pen: januárban 1 %-kai, februárban 3%-kal, márciusban 6%-kal és április­ban 10%-kal. A gyártásnál megenge­dett rezsiköltséget 2%-kal csökkentik, amit a gépek jókarbantartásával, az áram és egyéb anyag megtakarításá­val, a gépek gazdaságosabb kihaszná­lásával érnek el. Az élmunkások szá­mát az 1950. évi decemberi létszám­mal szemben százszázalékkal emelni fogják. Április elsejéig' megvalósították az összes munkanormák felülvizsgálását és ezeket túlteljesítik. A férfiak a nő­ket olyan munkára tanítják be, ahol női munkaerők is megfelelnek, a fér­fiak pedig az üzem építésével kapcsola­tos nehezebb munkába dolgozzák be magukat, esetleg a nehézipar és a bá­nyák részére felszabadulhatnak. El akarják érni azt, hogy a nők létszáma 5%-kal emelkedjék. Arftiakellenére, hogy az üzem alkal­mazottai minden figyelmüket és tö­rekvésüket az üzem építésére és az üzem új gyártási átállítására szentelik, vállalják, hogy a védnökségük alatt álló szimői Egységes Szövetkezetet két kultúr, egy politikai oktató, vala­mint könyvelői és irodai munkára be­gyakorló brigáddal látogatják meg. (Szimőiek. fogjátok őket szavukon! Szerk.) Két, iparosokból és munkások­ból álló brigádot állítottak össze, ezek az EFSz-nél 200 munkaórát dolgoznak le. Bevezetik az egyéni szocialista mun­kaverseny magasabb formáit, valamint a műszakok és a műhelyek közötti versenyt, amelyben részt vesz az üzem alkalmazottainak 25%-a. Ezeket a vál­lalásokat úgy teljesítik, hogy politi­kailag és szakmailag tanulni fognak, megteremtik az együttműködést a munkások, szakmunkások és techni­kusok között, s állandóan fejleszteni fogják a szocialista munkaversenyt. Május elsejének megünneplésére ké­szülnek az Elektrosvit összes dolgozói, a menetben transzparenseket visznek majd, amelyeken a béke és az építés jelszavai és az államférfiak képei lesz­nek, zászlókat és virágokat visznek, kifejezésre juttatják örömüket. Igen, a munka ünnepén az Elektrosvit dol­gozói örömüknek adnak kifejezést az­iránt, hogy ma a doleozó népé a ha­talom, s megbecsülik, míg azelőtt nem ismerték el és megfélemlítették, rabszolgasorba döntötték és kizsákmá­nyolták. Ezért vesznek örömmel részt a menetben. Megkérdezzük Malinovics Rudolf é'munkást, aki normáját 212 százalékra teljesíti, hogv mi a vélemé­nye a mi május elsejénkről. Ne haragudj elvtárs, sok a dolgom, — mondja Malinovics elvtárs, — de röviden válaszolok erre a kérdésre. 33 éves vagyok, nagyon emlékszem arra, amikor a dolgozóknatk a legszebb ün­nepét nem engedélyezték megünnepel­ni és gumibottal, kardlappal, tűzifecs­kendővel rontottak a munkásnépre. Ma lelkesen készülünk és teljes szám­ban jövünk, mert a május elsejét úgy tekintjük, mint a béke és alkotás sza­bad ünnepét. Kertész Imre. Ahol a műszakiak körömápolással és Sztaszkával foglalkoznak Rendet a csucsomi bányába! A csucsomi Antimon-bánya 1950-ben az üzemi tervet nem volt képes tel­jesíteni, mivel feltárt teléreink kime­rültek az azelőtt n űködő üzemvezető­ség rablógazdálkodása miatt 1951. évre inkább csak kutatási ter­vet készítettünk elő, mert ha nem ku­tatunk, nem is találhatunk. Az első ne­gyedévi tervünket kutatásban 157.71 %-ra, a termelési tervet 136.03 szá­•zalékra teljesítettük. Feladatainkat képesek volnánk job­ban teljesíteni, ha nem volnának nagy­méretű hiányaink. Van olyan munka­helyünk, ahol a fúrásokat kézzel vég­zik, mert nincs kompresszor. Ugyan­csak szükséges volna a mesterséges szellőztetést kiépíteni, mert a régi ve­zetőség a bányákat tönkretette, a szellőztető légaknák beszakadtak, sőt néhol még a vészkijárattá] is ez tör­tént. A legnagyobb hiányunk, hogy ke­vés a szakember. A meglévő műszaki káderek nem megfelelőek, vannak köz­tük maradiak és olyanok, kik tudatosan rontják a munka menetét. Értelmisé­günk nagy része is többet foglalkozik a körömápolással és a Sztaszkával, mint saját munkájával. A műszakiak egyáltalán nem akarnak kollektív mun­kát végezni és csak felsőbb azaz igazgatósági rendelkezések alapján dolgoznak. Ennek köszönhető, hogy az üzemben a munkások Mária Terézia­korabeli módszerekkel dolgoznak. Az új munkamódszerek bevezetését a műf.akiak gátolják. Annak ellenére, hogy Bányászaink 99 százaléka élmun­kás, a mai napig újító- vagy élmun­kás klub nem alakult. A munkaverseny nálunk elvont fogalom, amelyet sem az üzemi szakszervezet, sem az üze­mi pártszervezet nem támogat. Példá­nak hozom fel, hogy 1949-ben az üze­münk 1 darab 250-es Jáwát, e^y 125­ös Zetkát és egy Manet motorkerék­A ma" ar falujáró színház több tag­ja átmeneti lakást keres Bratislavá­ban négy-öt heti időtatamra. Értesí­tést kérnek az Uj Szó kiadóhivatalá­ba. I párt kapott az élmunkások részére, vagyis *a verseny kifejlesztése céljából. A három motorkerékpárból az egyiket, a 250-es Jáwát Mitterpach József mű­vszető, a másikat, a 125-ös Zetkát Smidt Frigyes bányamester vitte el, a harmadik a mai napig a raktárban van és az üzemi postásnak, vagyis a küldöncnek akarják adni. Szeretnék megemlékezni az új nor­mákról is. Mi, munkások, tudjuk azt, hogy fejlettebb gépesítéssel, fejlettebb munkatechnikával, nem maradhatunk a régi normáknál. De ugyanakkor meg akarom említeni azt is, hogy üzemünk­ben semminemű gépesítés nem tör­tént. A Gabriel-bányában a régi dinamit­raktártól volt tervezve egy 150 mé­teres kutató vágat, ahol négy ember dolgozott, két műszakra. Ezen a szá­szon a dolgozók 132.24%-os teljesít­ményt értek el. Bodó Béla és két mun katársa kötelezettséget vállalt, hogy a jövőben négy ember helyett há rman fognak dolgozni. A normát felemelik 18.4 cm-rel 6 5%-ra, és azonkívül 20%-kaI emelik teljesítményüket. Fnnek következtében február 10-én a jányamester odajött közénk és tu­datta velünk, hegy utasítást kapott, melynek értelmében a normát úgy kell adni, ahogy a fúró megy, vagyis hogy egy perc hány centiméter és a '.ét perc hány centiméter. Nálam ímellett a mérés mellett kemény acéi úrófei­iel második és harmadik osztályú kö­vet kaptam. Ezzel sikerült elvenniök társaim kedvét. így fest nálunk a munkamódszer fejlesztése. Ilyen formában nem lehet munkánkat fokozni. így csak a mun­kások fognak kimerülni, a műszakiak fogják kapni az aranyérmet, mi pedig a tüdőporzást. Kérjük a kerületi és járási párt­titkárságot, hogy sürgősen lépjen köz­be, kérjük a felelőtlen egyének mielőb­bi eltávolítását. Kérjük a járási titkár­ságot, szigorúan ellenőrizze az alap­szervezetek munka. , nemcsak papí­ron, hanem személyesen. Nehogy elő­forduljon az, ami 1950-ben megtörtént a csucsomi helyi szervezetben. A csu­csomi pártszervezetben Temesi János régi harcos elvtársunknak személyes nézeteltérése volt más elvtársakkal, ezért felkérte a szervezetet az ügy kivizsgálás '. A helyi szervezet Vasné oktató elvtársnővel együtt az ügyet elhanyagolta és annak ellenére, hogy két jegyzőkönyvben is kértük a vizsgálat megindítását, a járási titkár­ság kérésünkre nem reagált, és Te­mesi elvtárs nem lett átigazolva és tagságát elvesztette. Tudjuk, hogy mi gyarló emberek vagyunk, de azért nevel a Párt, mert rajtunk sok javítani és módosítani va­ló van. Még mindig maradiak vagyunk és nem merünk igazi kommunista bol­sevik módon odaütni, ahol a csont ropog. Mi, kommunisták, kell, hogy elől­járjunk a munkában, de követelnünk kell a reakciós és karrierista egyének leváltását, hogy ne ronthassák a le­vegőt. Mi. kommunisták, iparkodunk hazán­kat felvirágoztatni, erőssé tenni. Bol­dog jövőnket építjük és testvéri szere­tetben élünk csehek, szlovákok és ma­gyarok. Bodó Béla csucsomi vájár M Mt mHW Mt m mt WHWMMHMW mtW Igyunk Szántól. Szalvätor ľátra­és Lenka természetes asztal) Ásvány­vizet Gyomor- és bélmejfbetegedése­ket gyógyít u (Spolku és Balitovszká ásrányvíz. A gyomor- bél-, vese. és epebajokra kitfinfl orvosság a Fátra gyógyásványvíz. Bélmegbetegedése kel és a tiftlyagvezetékek megbete ge<lését a brnsznói és baldovl ásvány víz gyógyítja. Békekötelezettséget vállaltunk A vashegyi bányaüzem bányászai, hogy behozzák a tervelmaradást, el­határozták, hogy ledolgoznak egy bri­gádműszakot. Vashegvea az egyes tárnák ugyan, mint pld. az István- és László-tárna teljesítették havi tervü­ket, csak a Šrobár-tárna különböző műszaki és más hiányok folytán nem teljesítette. Ezért kellett megrendezni ezt a műszakot, éspedig vasárnap, bár ez nemzetgazdaságunk szempontjából nem helyes megoldás. Nekünk minden erőnkből harcolnunk kell a rohammun­ka ellen és folyamatos munkával kell teljesíteni tervünket. A birgádműszakbati azonban mind­annyian örömmel vettünk részt s a munkába bekapcsolódtunk mi bányász­tanoncok is. Már reggel 5 órakor fel­sorakoztunk és 5 óra 15 perckor han­gos énekszóval indultunk munkahe­lyünk felé. Majd beültünk a csillékbe, hogv azok kijelölt munkahelyünkre vi­gyenek bennünket. A munka jól ment, mi, bányászta­noncok is megmutattuk, hogy habár nincsenek olyan tapasztalataink, mint az idősebb bányászoknak, d* lelke­sedéssel dolgozunk él bátran alkal­mazzuk az új munkamódszereket. Az idő gyorsan letelt, 2 órakor befe­jeztük a munkát. Munkánk után egyik nevelőnk előadást tartott nekünk a ne­hézipar fontosságáról, a szocialista munkaversenyről és arról, hogy mit leientett elvégzett munkánk, örömmel hallgattuk és elhatároztuk, hogy ml is részt veszünk a szocialista munka­versen vben. Békekötelezettséget vállaltunk, hogy május elseje tiszteletére egv-egv négv bányásztanoncból álló munka­csoport, instruktorainkkal együtt, száz tonna ércet termel ki. Mi jól tudjuk, hogy ez a kötele­zettségvállalásunk is a béke megtar­tásának ügvét szolgálja és ezért lel­kesen teljesteni fogjuk, mert csak békében építhetjük hazánkat és él­hetünk nyugodt, boldog életet. JAKUBEC TIBOR, munkáslevelező, bányásztanonc, Vashegy. Köszönete! mondok Ezúton fejezem ki köszönetemet rendszerünknek, Kommunista Pártunk­nak, hogy résztvehettem az egyhóna­pos politikai tanfolyamon. Az iskolázás ideje alatt nagyszerű volt az ellátás, s mi, tanulók, szlovákok és magvarok ió testvéri megértésben ta­nultunk. Ez a légkör arra sarkalt min­ket, hogy kétszeres igyekezettel sajá­títsuk el a tananyagot. Én is nagy lel­kesedéssel tanultam, hiszen 21 évig vártam arra, hogy tanulhassak. Erre nem nyílt alkalmam a volt kizsákmá­nyoló, fasiszta rendszer idején. De 1945-ben a szovjethadsereg fel­szabadított bennünket, és ekkor nyílt meg számunkra a fejlődés út­ja. 1948 februárjában népi demo­kratikus köztársaságunkban a mun­kásosztály és élcsapata, a Csehszlo­vákiai Kommunista Párt, Gottwald elvtárssal az élen megszilárdította a munkáosztálv hatalmát. Ez tette le­hetővé azt, hogv más szemmel lá­tom a világot, mert tudom, mivel tartozom népi demokratikus rend­szerünknek, a békés alkotó munka országának. Ebben a tudatban én is, többi elvtár­saimmal eevütt, még nagyobb lendü­lettel veszek részt a termelésben, mert tudjuk, hogy már nem a kapita­lista kizsákmánpolóknak dolgozunk, mint a mult rendszer idején, hanenr magunknak. Zápotocký elvtárs egyik beszédében kihangsúlyozta, hogv min­den munkás gazda üzemében, munka­helyén, gazda ebben az országban. Tehát ha többet termelünk, ezáltal életszínvonalunkat növeljük és töb­bet is keresünk. Én mint pékmunkás dolgozom és munkámmal havonta megkeresek 6000—7000 koronát is. Ezután a politikai tanfolyam után Ígé­rem, hogy többi munkatársamat is felvilágosítom arról, amit én tanultam, még jobban meggyőzöm őket arról, hogy milyen fontos ma a többtermelés­sel harcolni a békéért. CSÓKA IMRE, levelező. Komárom. Ilyen volt akkor a munkás élete... Gyakran résztveszek munkaértekez­leteken. Ilyenkor mindig eszembe jut az, hogy mi, munkások, milyen életet éltünk a kizsámányoló tőkésrendszer idején. Apám akkoriban cseléd volt egy 1200 holdas birtokon. Nyomorban éltünk. 12 éves voltam, amikor iskola lyett legtöbbször napszámba kellett mennem. Reggel 3 órakor az istálló sarkánál lestem, mikor jön vitéz Gáspár intéző úr. Sokáig váratott ma­gára s mikor megérkezett, nagy han­gosan becsapta maga után az iroda­ajtót és ä munkásokra kiordított az ablakon. Másképpen ő nem tárgyalt velünk. Kiállt az ajtóba és a munkára jelentkező emberek közül naponta 30-at beosztott munkába. Gyakran 100 munkára jelentkező is állt az ajtó előtt. Munkát csak az kapott, aki az intéző úr feleségének kotlóstyúkkal kedveskedett, vagv pedig tollat járt fosztani, esetleg mosni a nemzetes­asszonyhoz. Ezután az intéző úr őkegyelme bement az irodájába, és azoknak, akik munkát nem kaptak, kiordított az ablakon: mit szédelegnek itt. takarodjanak haza, nincs itten munka. Azután rágyújtott szivarjára, és nézte, ahogyan a munkát nem ka­pott munkások lehajtott fővel men­tek el. Én is gyakran így sorakoztam az ajtó előtt, hogy munkát kapjak. Néha kaptam is. A kapa bizony nehéz volt és az intéző úr, ha egy gyomot talált, amelyet kihagytunk, könnyen fejbevágta az embert, vagy rettene­tesen szidalmazta. Ez az 1930-as években volt. Ilyen volt akkor a munkás élete és ezt az életet akarnák újra ránk kénvszerítni a nyugati imperialis­ták, újra rabszolgaságba akarnának bennünket hajszolni. Ma mindanv­nyiunknak meg van a biztos meg­élhetése, kenyere, ma elénk tárul a boldog élet, a szocializmus, ma nem fenyeget minket munkanélküliség és nyomor és ennek tudatában nem engedjük, hogv a mult visszatérjen. BÁLINT BÉLA, levelező, Ostrava. Többen felteszik a kérdést Hogyan is tudnám én egyszerű dol­gozó a béke ügyét szolgálni? Olyan is akad, aki úgy véli, hogy ez nem a mi dolgunk, ezt majd az urak elintézik a zöld asztalnál. Az első kérdésre a vá­lasz egyszerű: munkánkkal harcolunk a békéért, tehát...mi falusi dolgozók a magasabb hektárhozammai is, azzal, ha a férfmunkaerőt női munkaerővel tud­juk felváltani és ígv segítséget nyuj­iunk a nehéziparnak, amely a szocia­lizmus építésében a legfontosabb. A másik véleményre Sztálin elv­társ a moszkvai Pravda levelezőjé­vel lefolytatott beszélgetése során világos és félreérthetetlen választ adott. Rámutatott arra, hogy nekünk dolgozóknak kell kezünkbe vennünk a béke megvédésének iigvét. E mel­lett hűen kitartanunk és akkor győz­ni fogunk. KOVÁCS ISTVÁN munkáslevelező, Nádszeg. Ezt kifejezte békemenetünk ís... Mi, a bratislavai Stollwerck-gyár dolgozói is résztvettünk a békemenet­ben és ezzel kifejeztük azt, hogy mi a leghatározottabban elítéljük az imperialista uszítók terveit és elítéljük azokat is, akik szolgálatukban állva országunkban is meg akarták gátol­ni a fejlődést, visszaállítani a tőkés­világot, hogv újra kizsákmányolhas­sák a munkásosztályt. De hiába erőlködnek az imperialis­ták, hiába erőlködik a belföldi reakció, hogy új háborút robbantson ki, ered­ményt nem érnek el, mert a nagy bé­ketábor élén Sztálin elvtárssal, erőt önt mindannyiunkba, inert mi dolgozók tudjuk, hogy mit köszönhetünk a fel­szabadító szovjethadseregnek. A ml frontunk erősebb, százszor erősebb, mint az imperialistáké, és ezt kifejez­te békemenetünk is. Erőseknek érez­zük magunkat, mert ismerjük a béke­tábor hatalmát, mert tudjuk, hogy ma­gunknak dolgozunk, hogy miénk az ország, hogy Pártunk vezetésével biz­tosan haladunk célunk felé, a szocializ­mushoz. UHERCSIK SÁNDOR munkáslevelező, Stollwerck-gyár, Bratislava.

Next

/
Thumbnails
Contents