Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-22 / 95. szám, vasárnap

1951. április 22 119 520 7 retes, hogy a növényi termelés össznövekedése az ötéves terv első és második esztendejében csekély volt. Ennek pedig érthető következménye az volt, hogy az állattenyésztés takarmányalapja megszű­kült, ami a mezőgazdasági termelés általános nö­vekedését jelentősen gátolta. Az eredeti ötéves terv az 1953. évre a mezőgazdasági termelés 27.3 százaiékos növekedését helyezte kilátásba az 1948. évhez viszonyítva.A felemelt ötéves terv szerint a mezőgazdasági termelés 1953-ban 64.5%-kai emel­kedik, ami az elmúlt évhez viszonyítva 44.8%-os emelkedést jelent, emellett a növényi termelés 48.2 százalékkal, az állattenyésztés 40.7%-kal fokozó­dik. Világos tehát, hogy az eddigi fejlődéstől elté­rően ebben az időszakban fokozottabban kell emel­nünk a növényi termelést, mint az állattenyésztést, hogy így megnöveljük saját takarmányalapunkat. Ebben rejlik a mezőgazdasági termelési terv egyik alapvető feladata is. Rohamos növekedés várható az ipari növények termelésében is, így pl. a len ve­tési területe 1950-hez viszonyítva hatszorosára, és a kenderé megközelítőleg háromszorosára emelke­dik. A hústermelés az eredeti tervtől eltérőleg 1953­ban egynegyedével, a tejtermelés pedig egyötödé­vel emelkedik. A terv e magas termelési célkitűzé­sék elérésénél a hektárhozamok lényeges emelke­désével számol. Búzában, tavaly v átlagban 17.1 métermázsát ér­tünk el, 1953-ban 19.2 métermázsát kell elérnünk. Rozsban 15 métermázsáról 17 métermázsára kell emelnünk a hektárhozamot, árpánál a tavalyi 14.2 métermázsáról 18.2 métermázsára, a kukoricánál 22.2 mázsáról, amelyet 1948-ban értünk el (1950­ben nagyon rossz volt a termés), 26.7 métermázsa hozamot kell elérni, cukorrépából 222 métermázsa helyett 260 métermázsát, burgonyából az 1948. évi 101.7 métermázsa helyett 130 métermázsát. A töb­bi termények hektárhozamát is lényegesen kell emelni. Az átlagos tejhozamot az 1950 évi eredményhez képest 18.8%-kai kell emelni és az eddigi 1472 liter helyett tehenenként és évenként legalább 1750 litert kell elérni. Ezzel lényegesen túllépjük a háború előtti hek­tárhozamokat és hasznosságot. A mezőgazdasági termelés fejlődését elsősorban a kiterjedt agrotechnikai intézkedések további gé­pesítésével segítjük elő, az állami birtokok gyors­ütemű kiépítésével és elsősorban a szövetkezeti nagytermelés fejlesztésével. A gépesítést úgy fo­kozzuk, hogy 1953. évben a termővidékek összföld­jének csaknem 70%-át gépekkel fogjuk megmun­kálni. Jelentős fejlődést várunk a birkatenyésztésben, amelynek 1953-ban a mai állapotot 131 százalékban kell túlhaladnia. A mezőgazdasági termelés fejlesztésében, főleg a további esztendők során, nagy jelentőséggel bír­nak majd a szárazság elleni intézkedések. A száraz­ság elleni intézkedések keretében füvesvetésforgók bevezetését foganatosítjuk, ahol a here- é.% lucerna­keverékek vetési területe 110.000 hektárt ér el és 1955-ben 205 ezer hektárt. Gyorsan fogjuk foly­tatni a mezőgazdasági erdősítést, 1955-ig több mint 110 ezer hektár erdősítését fogjuk végrehajtani, szélfogókat 1953-ig 8000 hektáron fogunk elültet­ni, azaz Szlovákia össz-szükségletének egyötödét fedezzük. Nagyobb öntözőterveket készítünk elő és a Dunának energetikai célokra való kihasználásá­val kapcsolatosan nagyvonalú öntözőrendszer ki­építése válik lehetővé Dél-Szlovákia széles terüle­tein. B felértés A ipari és mezőgazdasági termelés meggyorsí­tott fejlődését a beruházási tevékenység jelentős kiterjesztése is lehetővé teszi. A beruházások térfo­gata Szlovákiában eddig is gyorsan emelkedett. A kétéves tervben elért átlagos évi beruházások­kal szemben az 1949-es évben megvalósított beru­házások értéke 57%-kai és az 1950-es évben 130%­kal nőtt. A kétéves tervben megvalósított beruházások át­lagos értékével szemben az 1949-es esztendőben a nehéziparban a beruházások 107%-kai és az 1950-es évben 286%-kai nőttek. Az 1953-as esztendőben a beruházások térfogata az 1948-as esztendővel szem­ben 411%-os bővítést tesz ki. Ezzel arányosan növekszik az építőipari terme­lés is, amely az 1950-es évvel szemben 88%-kai nő, amellett az építkezések térfogata az iparban há­romszorosára, a mezőgazdaságban három és félsze­resére és a vízművek építésénél négyszeresére emel­kedik. Ilyen terjedelmű beruházási építést csupán a be­ruházási tevékenység lényeges javításával valósít­hatunk meg, mindenekelőtt a beruházások előkészí­tését, főleg a tervek előkészítését illetőleg. E cél­ból külön tervező és szerelő szervezetek alakulnak és az építőipari termelésben is megvalósulnak a termelés ipari formái, a szerkezeti részek és fél­készáruk gyári termelése felé irányuló gyorsabb át­menet, amely Szlovákiában is az 1950-es évvel szem­ben jó néhányszorossal emelkedik. Megkívánják to­vábbá, hogy a lakás-, a mezőgazdaság-, a szociális és a kulturális építkezések, valamint jelentős rész­ben az ipari építkezések tipizációja is messzeme­nően megvalósuljon. a kerületen fejődése Szlovákia iparosításának meggyorsulása jelen­tős befolyással lesz az egyes kerületek egyenlete­sebb fejlődésének elérésére, mert hála a termelő­erők tervszerű széthelyezésének a szocialista iparo­sítás alapelvei értelmében, lehetővé válik néhány járás és kerület fejlesztési kérdéseinek gyorsabb megoldása. Szlovákia háború előtti kisméretű ipara túlnyo­mó részben Nyugat-Szlovákiában és kisebb részben Középszlovákiában volt összpontosítva. Még az 1949-es év kezdetén csupán 29 járás volt, amelyben az ipari alkalmazottak száma elérte az 5 százalékot vagy ennél is többet. Ezért az ipar széttelepítésé­nek kérdése Köztársaságunkban az egész nemzet­gazdaság érdekeivel és követelményeivel és az egyes gazdasági területek fejlesztési kérdéseivel, összhangban, Szlovákia iparosításának legfonto­sabb problémája. Az iparosítás fokozatosan megvál­toztatja az ipar kedvezőtlen széttelepülését és biz­tosítja minden kerület termelőerőinek fejlődését. Telies iramban folyik Eszak-Szlovákia, a Kysuca völgyének és vidékének, valamint Dél-Szlovákia egy­részének iparosítása, Ezideig telies mértékben nem tudtuk kifejleszte­ni Kelet-Szlovákiának, Köztársaságunk e legelhanya­goltabb részének iparosítását. A keletszlovákiai iparterület kialakítása a kohászati kombinát fel­építésével kapcsolatban fordulatot jelent Kelet­Szlovákia fejlődésében, amely még inkább hangsú­lyozva van azokkal a nagy feladatokkal, amelyek a bányászát fejlesztésében reánk várnak. E körzet megteremtése főleg az eperjesi kerület északi já­rásaiban a tüzelőanyag- és energia ellátás, az út­építés, a vízviszonyok megjavítási kérdéseinek megoldását feltételezi. Ezért a bányaipar, kohóipar, gépipar, vegyipar, cementgyártás és a faipar széles­körű kiépítése mellett a megváltozott ötéves terv Kelet-Szlovákiára fokozott feladatokat ró tüzelő­anyagok utáni geológiai kutatásában, egyáltalában minden ásvány geológiai térképezésében e területen és az összekötő vonalak kiépítésében. Kilenc vízi­erőmű és néhány nagyobb hőerőmű tervét készít­jük, illetőleg kezdünk építeni. Az 1950-es évben a községek 43%-a volt villamosítva, az 1953-as évben 71.5%-uk kap villanyáramot s az 1951. és 1953. kö­zötti időben Kelet-Szlovákiában a villamos hálózat­ba általában 347 községet kapcsolunk be. Egyidejű­leg intenzívebbé lesz iskolák, a szociális és egész­ségügyi intézmények és lakások felépítése. Mind­amellett már az 1950—1953-as időszakban az ipar­ban dolgozók száma 81%-kai növekszik, vagyis az iparban alkalmazottak állománya a lakosság teljes számához viszonyítva 4.8%-ról 8.4%-ra emel­kedik. A felemelt ötéves terv Kelet-Szlovákiában nagy súlyt fektet a mezőgazdasági termelés fejlesztésére és azt a feladatot rója ránk, hogy az 1953-as esz­tendőben legalább 50—55%-kai növeljük a mező­gazdasági termelést az elmúlt évi termeléssel szem­ben. A len vetésterületének nyolcszoros kiterjesz­tése van tervbe véve. A felemelt ötéves terv így teljes lehetőséget nyújt arra, hogy megteremtsük a fejlesztési kérdé­sek rendszeres megoldásának és az egész kelet­szlovákiai körzetben hatalmas gazdasági és kultu­rális fejlődés minden előfeltételét. fl szociális és osztálvszerkezet megváltozása Az 1953-as esztendeig 234.000 embert kell be­kapcsolnunk a munkafolyamatba és ha ide számít­juk a természetes csökkenés pótlását, úgy összesen 300.000 embert. Szlovákiának van elegendő tartaléka, hogy ezt a szükségletet fedezhesse és hogy részben biztosít­hassa a cseh országrészek kulcsiparának szükség­letét is. Az utánpótláson kívül a munkaerők leg­főbb forrása a mezőgazdaságban dolgozó munkások és a nők lesznek. Szlovákia iparosításának meggyorsításával jelen­tékenyen változik a lakosság szociális és osztály­szerkezete. Az iparban tevékeny munkaerők 1948­as évi számáról, 11.3%-ról az iparban dolgozók szá­ma 1953-ra 20%-ra nő (a Köztársaságban egészében az ipari dolgozók 31.7%). A mezőgazdaságban és az erdészetben tevékeny személyek száma, amely még az 1948-as évben 69.2 százalékot tett ki, az 1953-as évben 46%-ra apad (a Köztársaságban általában 34.6%). Az építőiparban tevékeny személyek számaránya 5.3%-ról 10.6^-ra nő. 1937-ben egy ipari dolgo­zóra hozzávetőlegesen 12 mezőgazdasági dolgozó jutott, az 1950-es évben már csak 4.3 és az 1953-as évben egy ipari dolgozóra 2.3 mezőgazdasági dolgo­zó fog jutni. A szocialista szektorban dolgozó em­berek száma 44.3%-ról 58 százalékra nő, nem szá­mítva az EFSz-ek tagjait. Az 1953-as évben az EFSz-ek tagjainak számát is tekintve, — amely ma még ismeretlen — a lakosság túlnyomó több­sége a szocialista szektorban fog dolgozni. Még jelentékenyebb az osztályszerkezet megvál­tozása. Számítunk a munkásosztály rohamos szám­beli növekedésére. A termelési ágazatokban alkalma­zott munkások részaránya a tevékeny személyek teljes számában 28%-áról 37.4 %-ra nő. Az ipari munkások száma 190.000-ről 277.000-re növekszik. A lakosság eme szociális és osztályszerkezeti át­tolódásai növelik a munkásosztály súlyát és kedve­ző gazdasági feltételeket teremtenek az összes dol­gozók számára, hogy szociális öntudatuk növeked­jék. Az életszínvonal növekedése Szlovákia meggyorsított iparosítása a lakosság életszinvonalának gyorsabb emelését teszi lehetővé. Ez mindenekelőtt a nemzeti jövedelem rohamos nö­vekedésében nyilvánul meg. Az eredeti ötéves terv szerint a nemzeti jövedelemnek 1948-tól 1953-ig 60 százalékkal kellett volna emelkednie, míg a fel­emelt ötéves terv szerint ez az emelkedés 114 szá­zalékos, vagyis csaknem kétszerese. A fokozott ter­melésnek köszönhetjük azt, hogy úgy emelkednek a fogyasztási alapok, hogy az 1953. évben az egy főre eső fogyasztás, az 1950-es évvel szemben húsban 50.4 százalékkal, textilárukban 30.9 százalékkal, ci­pőben 16.3 százalékkal, cukorban 17.6 százalékkal emelkedik, de hasonló növekedést mutat a többi iparcikkeknél és élelmiszereknél. A mult évvel szemben 1953. év végéig az üdültetési akciók mé­rete csaknem megkétszereződik. Jelentősen növek­szik a lakásépítkezés is olyképpen, hogy 1953-ban legalább kétszer annyi lakást adunk át, mint ta­valy. Az életszínvonal emelkedésére nagy befolyással lesz a nők bekapcsolása a munkafolyamatba, ezzel lényegesen emelkedik a háztartások jövedelme. Jelentékeny mértékben kibővül továbbá a szo­ciális, az egészségügyi és a kultúrépítkezések ter­jedelme. Az ezer lakosra eső kórházi ágyak száma az 1950-es évben elért 4-ről, 1953-ban 4.9-re emel­kedik. A kisdetgondozókban a mezőgazdasági nap­közi otthonokon kívül, 6691 helyett 20.500 hely lesz. Az összes iskolák tanulóinak száma, beszámítva az óvodákat is, az 1950-es évi 690.000-ről az 1953­as évben 755.700-ra emelkedik, amelyből alapszak­iskolákban 34.000-ről 41.000-re, ipariskolákban 5584-ről 15.000-re, műszaki irányú főiskolákon 3870-ről kerek 7000-re ugrik a diákok száma. A mo­zik száma 1950-es 573-ról 880-ra nő. A könyvek és különböző más, nem rendszeresen megjelenő sajtó­termékek példányszáma 17.5 millióról 32 millióra nő. Ezzel a kultúrélet még nagyobb fellendülésének, a nemzeti kultúra növekedésének további anyagi előfeltételeit teremtjük meg. Elvtársak és elvtársnők, körülbelül ezek a fel­emelt ötéves terv feladatai Szlovákiában. Az új fellendülés, az alkotó országépítő munka, az erők új nagy megfeszítésének, összes dolgozó­nak minden ereje és képessége megfeszítésének el­ragadó távlata tárul fel előttünk. Éltölt bennünket hazánkban a szocializmus felépítése nagy művén, a béke és a szocializmus világtáborának megerősí­tésén való, még jelentőségteljesebb részvétel öröm­teli tudata. Teljes mértékben tudatában vagyunk annak, hogy ma azért tárgyalhatunk Szlovákia meggyor­sított iparosításának gyönyörű távlatairól, mert Pártunk, Gottwald elvtárs szilárd és körültekintő vezetése alatt (hosszantartó taps) leleplezte és ár­talmatlanná tette Sling, Svermová, Clementis, Hu­sák, Novomesky és társainak gonosztevő össze­esküvő bandáját. A burzsoa-nacionalisták, élükön Husákkal és Novomeskyvel, más távlatot akartak, a kapitalizmushoz való visszatérés távlata mellé ál­tak. A CsKP gottwaldi Központi Bizottságának, Marx, Engels, Lenin és Sztálin halhatatlan tanítá­sai vonalán haladó bölcs politikája akadályozta meg azt, hogy Husák és Novomesky kapitalista pozíció­kat mentő és kapitalista rendet felújító tervei meg­valósulhassanak. A felemelt ötéves terv nemcsak a nemzetiségi politika helyességéről szolgáltat további bizonyíté­kot, amelyet Pártunk Gottwald elvtárs vezetésével megvalósít, hanem annak életerejéről és nagy ha­tásáról is. A kétéves terv kezdetén Gottwald elv­társ azt a feladatot tűzte ki, hogy emeljük fel Szlo­vákia gazdasági és szociális színvonalát a cseh or­szágrészek színvonalára és így biztosítjuk Köztár­saságunk mindkét részének egyenletes fejődéséi A szocialista országépítés eddigi lefolyása és a CsKP Központi Bizottsága által kitűzött új felada­tok azt bizonyítják, Szlovákia mérföldes léptekkel közeledik ehhez a célhoz, hogy Szlovákiában a gaz­dasági és kultúrális élet viharos fejlődése szaka­datlan gyorsuló ütemet mutat. Azt a kérdést kell feltenni: hol vannak és mi­ben rejlenek Szlovákia iparosítása meggyorsításá­nak reális feltételei? A dolgozó nép alkotó, ország­építő lelkesedésében rejlenek. A termelési ágazatok többségében Szlovákiában az ötéves terv eredeti feladatai három év alatt teljesülnek. Az öntudatos dolgozók, munkások, szövetkezessek, parasztok, műszakiak és hivatalnokok, akiket öntudatos, szo-

Next

/
Thumbnails
Contents