Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-22 / 95. szám, vasárnap

í meg kell javítanunk a pártpolitikai és pártszervezési munkát, erélyesebben kell harcolnunk a helytelen nemkommunista módszerek ellen, és pártéletünkben sokkal következetesebben kell érvényesíteni a lenini-sztálini szervezési alapelveket. Engedjétek meg, iiogy néhány konnrét esetet felhozzak, amelyek különösen mélyrehatóan rávilágítanak pártmunkánk főhiányosságaira, hogy ezekből néhány általános érvényű következtetést vonjunk le. Elsősorban a rozsnyói járás pártmunkájából merített tapasztalatokat akarom megemlíteni. Már hosszabb idő óta szórványos figyelmeztetések érkeztek, hogy a rozsnyói járásban nem megy minden a maga rendjén, hogy a Párt és a népi igazgatás szerveinek gondoskodása a munkások és a dolgozó nép szükségleteiről nem megfelelő és hogy mindez befolyással van a terv teljesítésére, a szocialista verseny és az élmunkás, valamint újítómozgalom fejlődésére, a rozsnyói bányászok hangulatára és munkájára. A Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának és Gottwald elvtársnak személyes kezdeményezésére kiszállt Rozsnyóra a ' Szlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökségének küldöttsége, hogy a dolgok tényleges állásáról a helyszínen meggyőződjék éá megtegye a szükséges politikai és szervezeti intézkedéseket. Milyen viszonyokat találtunk a rozsnyói járásban? A küldöttség mindenekelőtt megállapította, hogy a járás fogyatékosságainak főoka a Párt járási bizottságának és üzemi szervezeteinek gyenge, egyenesen ki nem elégítő politikai munkája, valamint a SzKP kassai kerületi bizottságának elégtelen figyelme a rozsnyói bányászok politikai, gazdasági, kulturális és szociális szükségletei iránt. E pártszervezetek munkamódszereiben a bizottság komoly hiányokat leplezett le, olyan hiányokat, amelyek lehetővé tették, hogy a bánya dolgozóinak jelentős része átmenetileg a maradi, nemproletár reakciós elemek befolyása alá és uszályába került. A Párt járási és kerületi bizottságában az elvtársak tévesen értékelték a helyzetet és lebecsülték a hiányosságokat és azok következményeit. A rozsnyói bányászok a Szlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának delegációja elé terjesztették a közellátásban mutatkozó egyes rendellenességekre vonatkozó panaszaikat; így például, hogy a Vesna elárusítóhelye kis választékot és meg nem felelő fajtákat tart raktáron, hogy a kiszolgálás és az eladási idő rosszul van megszervezve, ami gyakorta lehetetlenné teszi a bányászoknak és feleségüknek, hogy bevásárlásokat végezhessenek, hogy a járásba aránytalanul csekély ágyneműanyagot juttatnak. Sőt a kenyérellátásban is egyes elégtelenségek mutatkoztak. Megbocsáthatatlan hiba volt az is, hogy a kenyérés lisztellátás új szabályozásáról a bányászok nem voltak idejében és pontosan tájékoztatva, nem ismerték a kormányrendelet szerinti igényeiket s ezért felelőtlen elemek nyugtalanságot keltettek köztük éppen e kérdés körül, amit különben dolgozóink általában megnyugvással, sőt lelkesedéssel fogadtak. Itt is tehát a tömegpolitikai és agitációs mimka nagy hiányai mutatkoztak. Az elvtársak élesen — és joggal — kritizálták a rozsnyói üzemi bányaigazgatóságon uralkodó viszonyokat, ahol egyfelől egyes kétes és politikailag megbízhatatlan elemek működtek, másfelől a hivatali apparátus feleslegesen nagy volt. A megejtett vizsgálat keretében kiderült, hogy a Párt járási bizottsága teljesen elszigetelten állt a dolgozó tömegektől, nem ismerte azoknak szükségleteit és gondjait, nem irányította kellően az alapszervezetek munkáját és a járás egész életének nem volt operatív vezetőszerve. A járási pártbizottság instruktora a rozsnyói bányák részére a Párttól idegen elem volt, sötét, rosszmultú alak, akit a bányászok egyenesen gyűlöltek. Tisztségéből ezért azonnal visszahívták. A rozsnyói bányák üzemi szervezetének titkára politikailag nem állt magas színvonalon és tapintatlan, elhamarkodott fellépésével ellenszenvessé tette személyét az üzem összes dolgozói előtt. Mivel helytelen eljárásával kompromittálta magát a bányászok előtt, ezért szükségessé vált, hogy funkciójából azonnal visszarendeljék. Hogy milyen égbekiáltó hiányok mutatkoztak a pártmunkában, azt legjobban igazolja a nadabulai bánya esete, ahol 130 bányász között csak 18 párttag van és az üzemi szervezet e mellett ténylegesen nem létezett és tisztán formálisan, csak papíron működött. Nagyon nagy hiányokat állapítottuhk meg a szakszervezetek munkájában is, amelyek nem teljesítik a pártonkívüli tömegek, valamint a legkülönbözőbb előítéletekkel és elmaradt nézetekkel terhelten a bányába jövő új munkások szocialista iskolázására irányuló feladatukat. Megdöbbentő az a tény is, hogv a bányákban ténylegesen nem léteztek és nem működtek a CsISz szervezetek és hogy a bányászifjúságra nem fordítottak elégséges figyelmet és politikai, kulturális tekintetben jóformán semmi figyelmet. Népi igazgatásunk is elhanyagolta kötelességeit UJS10 és mind a kerületi Nemzeti Bizottság, mind a járási és helyi Nemzeti Bizottságok a hibák és mulasztások egész sorát követték el, amelyekkel elősegítették a reakció felforgató munkáját. A delegáció meggyőződött arról is, hogy a Szlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának és Köztársaságunk kormányának a magyar nemzetiségű polgárok teljes egyenjogúsításáról szóló határozatát sem valósították meg következetesen, hogy a magyar dolgozóknak nem szentelnek kellő figyelmet politikai és kulturális tekintetben, a magyar nemzetiségű bányászokat a Párt, népigazgatás, a tömegszervezetek vezető funkcióiba nem elég bátran állítják be, bár az egyes bányák dolgozóinak többségét magyar nemzetiségű bányászok alkotják. A járási konferenciák hasonló elégtelenségeket lepleztek le más délszlovákiai járásokban is, Komáromban, Hurbanovon és több más járásban. Ezt az elítélendő gyakorlatot alapjából meg kell változtatni. a magyar lakosság egyenjogúságát gyakorlati intézkedésekkel biztosítani. A magyar dolgozók között el kell mélyíteni a politikai nevelő munkát, meg kell erősíteni a szlovák és magyar nép testvéri szövetségét a proletár internacionalizmus szellemében s így biztosítani a magyar dolgozók teljes bekapcsolását az építőmunkába. Magukban a bányákban meg nem oldott technikai problémák mutatkoznak és egyes öntudatos bányászok a munka rossz megszervezéséről panaszkodtak. A pártmunka megállapított alacsony színvonala következtében érthető, hogy sem a szocialista verseny, sem az élmunkásmozgalom nem fejlődhetett kielégítően és az olyan teljesen indokolt követelmény keresztülvitele, mint a negyvennyolc órás munkaidő a bányák dolgozóinál nehézségekbe ütközött. Az SzKP kerületi bizottságának és járási bizottságának felelőssége ez esetben annál is nagyobb, mert bányászokról és bányákról van szó. tehát olyan szektorról, amelynek gazdaságunk gyorsított fejlődése szempontjából kulcsjelentősége van és amelyre valóban elsőrendű feladatot kell fordítani. Mélyreható politikai és szervezési intézkedésekre és a Központi Bizottság segítségére volt szükség, hogy a helyzet úgy-ahogy megváltozzék, hogy a főhibákat kiküszöböljék. És meg kell azt is mondani, hogy sok, a pártmunkában mutatkozó említett elégtelenség nemcsak rozsnyói „specialitás", hanem ezekkel más fontos ipari központok pártszervezeti munkájában is találkozunk, így Handlován, Korompán, Dubnicán, Považská Bystricán, Podbrezován és másutt. Az elvtársak helytelen eljárásának második esetét a királyhelmeci járásból említem meg. A Párt járási földműves titkárának utasítására az SNB vizsgálatot indított Mihalik földműves, szvetusai lakos ügyében, aki — a falusi gazdagok felbujt.ására — aláírásokat gyűjtött, hogy a földműveseknek adják vissza az EFSz földjeit. Mihaliknak 7 kataszteri hold földje van (ebből 400 négyszögöl szőlő) és ezenkívül az útépítésnél fuvaroz. Az alatt az idő alatt, míg Mihalik Királyhelmecen járt, Szvetusán ötven-hatvan polgár verődött össze, akik fenyegetően léptek fel a helyi Nemzeti Bizottság elnökével szemben és tudni akarták, mi van Mihalikkal. Mihalik még aznap este visszatért lakóhelyére. Négy nappal később a járási földműves titkár behivatta az SzKP járási bizottságának titkárságára a járási Nemzeti Bizottság elnökét és egyszerűen beielentette neki Szvetusa hét polgárának nevét, akiket ki kell hallgatni az említett csoportosulással kapcsolatosan, mert így állítólag meg lehet majd állapítani az egész eset hátterét. A járási Nemzeti Bizottság elnöke a közbiztonsági előadóval együtt Királyhelmecre kihallgatásra rendelte ezeket a polgárokat, közöttük egy bizonyos 63 esztendős földművest, továbbá két munkást a kőbányából, akik odahaza mint kisparasztok is dolgoznak. Az eredménytelen kihallgatás után a közbiztonsági előadó átadta őket a járási ügyészségnek. Fel kell tenni a kérdést, miképpen lehetséges, hogy a Párt funkcionáriusai, akik ismerik a Párt irányvonalát, tudják, hogy az EFSz-ek építését kizárólag és csakis az önkéntesség alapelvéből kiindulva, a kis- és középföldművesek meggyőzésével valósítjuk meg, hogy a Párt irányvonalának és egyidejűleg Köztársaságunk törvényeinek ilyen durva megsértését követhették el. Az elvtársak a járási pártbizottság elnökségéből pusztán egy magyarázatot adtak: attól tartottak, ha Szvetusa községben nem csinálnak azonnal „rendet", az a veszedelem fenyeget, hogy nem végzik el a tavaszi munkát. A falusi gazdagok ugyanis az egész télen át nagyon alaposan foglalkoztak a kisés középparasztokkal, megdolgozták őket az EFSz ellen és a tavaszi munkák ideiében kísérletet tettek, hogy szétverjék az Egységes Földműves Szövetkezetet. Arra uszították a kis- és középparasztokat, hogy foglaljanak állást a tavaszi munkák közös elvégzése ellen és követeljék az EFSz-től földjeik visszaszolgáltatását. 9 1951 április 22 Am amint kitűnik, az elvtársak intézkedései nem a tényleges bűnösöket és a kezdeményezőket, a falusi gazdagokat érték, hanem a kisparasztokat, akik közül egyesek még hozzá mint munkások is dolgoznak. A Párt járási bizottsága elnökségének felelőssege annál is nagyobb, mert az elvtársak a falusi gazdagoknak a szvetusai EFSz ellen előkészített támadásáról már pár nappal hamarabb tudtak, ám nem szenteltek komoly figyelmet ennek a hírnek és a politikai meggyőzés kampányát már csak akkor valósították meg, amikor látták, hogy ég a lábúk alatt a talaj. Am amikor valóban hozzáláttak a felvilágosítás munkájához, megállapították, hogy az EFSz számára a kis- és középföldművesek megnyerhetők, persze csak a szemléltető meggyőzés módszerével, csak az önkéntes belceegyezés útján. A házi agitáció során az EFSz-be hét polgár lépett be, a nyilvános gyűlésen további huszonnégy földműves, úgyhogy a szövetkezetnek már 117 tagja van. Az Egységes Földműves Szövetkezet tagjai a végrehajtott meggyőző kampány után kötelezték magukat, hogy az egész földet megművelik és a tavaszi munkákat gyorsított ütemben befejezik. A harmadik említésre méltó eset a bártfai járásban Zlate községet érinti. Az eperjesi kerületi titkár ez év március 20-án a járási titkár jelentése alapján azt jelentette a SzKP Központi Bizottságnak, hogy a nevezett községben egy nappal előbb folyt le az EFSz ülése, amelynek folyamán körülbelül 9 földműves, akiket állítólag egy kulák fia szervezett meg, tört be a helyiségbe. szétzúzták a lámpát, erőszakoskodtak és rátámadtak a Párt és az EFSz funkcionáriusára, Hatalára. Ez volt az első jelentés. Amikor azonban a mi felhívásunkra a kerületi bizottságból az elvtársak maguk mentek a színhelyre, a következő tényleges helyzetet állapították meg: Zlate községben a mult év őszén a föld műszakigazdasági rendezésének megvalósítására került sor, amikor a községben még az EFSz előkészítő bizottsága sem létezett. A községben 103 parasztgazdaság van. Azonban a néhány héttel azelőtt megalakított EFSz-be csupán 7 aktív földműves lépett be. A műszaki-gazdasági rendezésnél úgy intézték a dolgokat, hogy a szövetkezeti területhez egyszerűen hozzácsaptak 90 hektár földet, amelyet a földművesek a beszolgáltatási szerződések megkötésénél eltitkoltak, ehhez hozzávettek 6 hektár volt zsidó földet, amelyet a földművesek az úgynevezett fasiszta szlovák állam alatt vásároltak árverésen és körülbelül 50 hektár olyan földet, amelynek tulajdonosai Amerikába mentek és amelyet azok rokonai műveltek meg. Ezt a földet a rokonok beleegyezése nélkül csatolták az EFSz földjéhez. Ezek a tények, amelyek az SzKP helyi szervezete volt elnökének munkáját képezik, aki maga is 16 katasztrális hold földet birtokolt (amelyből azelőtt ő maga is 6 holdat eltitkolt), a falut az EFSz-szel szembeállították. Hatala más túlkapásokat is elkövetett, például magának kisebb beszolgáltatási kötelezettséget írt elő, mint a kisparasztoknak. Hatala ugyan átadta földjét a szövetkezetnek, de maga a szövetkezetben valóságban nem dolgozott, miután a bártfai földműves raktárszövetkezetben volt alkalmazva. Hatala az úgynevezett szlovák állam alatt a község komisszárja és a fasiszta rendszer hű kiszolgálója volt. A községben Hatala — mint minden hozzá hasonló ember — diktátori módon lépett fel, megfélemlítette a polgárokat, elnyomta a kritikát és üldözte azokat, akik bírálni merészelték. Mindezt főleg azért tehette, mert az SzKP járási bizottsága, mindenekelőtt a Párt volt járási titkára támogatta. Taggyűlésen Hatalát mint ellenséges elemet leplezték le, aki Pártunkban rejtőzött. Miután a szövetkezetből is kizárták, a Párt azon tagjai, akik azelőtt kívül álltak, beléptek az EFSz-be és javult a többi kis- és középparaszt viszonya is az EFSz-hez, a meggyőző kampány sikereket ér eL Okulás a hibából Az említett esetekből milyen tanulságot vonjunk le? Ezekben az esetekben mi az, ami kölcsönösen közös ? Közös bennük az, hogy jelzik pártszerveink és szervezeteink elégtelen munkáját, hogy rámutatnak, milyen elégtelenül és gyakran helytelenül érvényesül a Párt szerepe. Mindenekelőtt arra mutatnak rá, amit már Siroky elvtárs is hangsúlyozott, vagyis az SzKP néhány kerületi és járási bizottságának veszedelmes elszigeteltségére, valamint az alapszervezetek bizottságainak elszigeteltségére is az üzemek és a falvak életétől, a munkásság s a kis- és középparasztság igazi életétől. Ezek az esetek egyenesen intő módon figyelmeztetnek bennünket, hogy a Párt vezető szerveinek összeköttetése az alacsonyabb szervekkel és főleg az alapszervezetekkel elégtelen és néhány kerületi és járási bizottság nem ismeri jól körzetének kérdéseit, a tömegek hangulatát és szükségleteit és ezért idejében operatíven és helyesen nem is tud beavatkozni és nem is tud segíteni ezek megoldásában. Ezzel szemben a világproletariátus zseniális tai