Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-22 / 95. szám, vasárnap

W51 fiprffls 22 OJ SI® 3 Siánský, Bacilek, Široký és Moskó elvtársak az SzKP Központi Bizottságának ütésén. nítómestereí, Lenin és Sztálin arra tanítanak bennünket — és nagy tanítványuk, Gottwald elvtárs fáradhatatlanul figyelmeztet rá, — hogy Pártunk éppen a tömegekkel való kapcsolata révén erős, hogy Pártunknak a tömegekkel való kapcsolatát állandóan fel kell újítania, el kell mélyítenie és ki kell terjesztenie, hogy Pártunk munkásainak kezüket gondosan a dolgozók életének ütőerén kell tartamok, hogy megismerjék szükségleteiket és gondjaikat, hogy megérezzenek minden változást a tömegek gondolkodásában és hangulatában, hogy erre helyesen reagáljanak és főleg, hogy a tömegektől rendszeresen tanuljanak. Meg kell érteni azt, hogy ma nincs semmiféle lényeges politikai vagy szervezési és káder-ok, amely mentségül szolgálna a Párt szerveinek, az alapszervezetekkel és a dolgozók tömegeivel való elégtelen kapcsolatára. Pártunk olyan politikát folytat, amely a munkásosztály, a kis- és középparasztság, valamint a dolgozó értelmiség érdekeit tartja szem előtt, nagy történelmi feladatot valósít meg, amely összhangban van az egész dolgozó nép érdekeivel és szükségleteivel. Ma Pártunk szervezési és káderszempontból is elégségesen felkészült a feladatok megvalósítására; járási bizottságainknak egyrészt az oktatók nagyszámú testülete áll rendelkezésére, másrészt a járási pártbizottságok titkárságainak jelentősszámú munkatársa. Azonban arról van szó, hogy ezeket az erőket alaposan kihasználjuk, ne hagyjuk őket a bürokratikus adminisztrációba fulladni, hanem kapcsoljuk be az üzemekben és a falvakon élénk politikai munkába, gondoskodjunk arról, hogy alapszervezeteink bizottságait támogassák megtanulni a pártmunka és a széles dolgozó tömegek bolsevik vezetésének nagy művészetét. A lenini-sztálini elmélet azonban egyidejűleg arra tanít bennünket, hogy Pártunk vezető szerepét a gazdasági és kultúréletben nem érvényesíti közvetlenül, hanem a népi igazgatásban, az állami és gazdasági gépezetben, a tömegszervezetekben dolgozó kommunisták útján. Ezért súlyos bűnt követünk el, ha nem használunk fel ilyen hatalmas emeltyűket, mint a szakszervezetek, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség, ha nem mozgósítjuk a Csehszlovák Nőszövetség, a Zsivena segítségével asszonyainkat, ha hagyjuk békében pihenni az Egységes Földműves Szövetség nagy szervezetét, ha nem segítünk a Csehszlovák-Szovjet Barátság Egyesületének, a Szokolnak stb. Sikeres tömegmunka megköveteli mindezen erők mozgósítását, megköveteli azt, hogy mozgásba hozzuk a dolgozók országépítő munkára, új, tettrekész szocialista hazafiasságra való nevelésének és összefogásának eme hatalmas eszközeit. A pártonkívüli tömegekről való való gondoskodást és a közöttük végzett munkát meg kell erősíteni és el kell mélyíteni s a Párt körül ki kell építeni a pártonkívüli aktivistáknak — nemtagoknak széles körét. Ezen esetek vizsgálata és más tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy népi igazgatásunk szerveinek munkájában — a kerületi, járási és helyi nemzeti bizottságok tevékenységében — nagy rések és fogyatkozások vannak, amelyek főleg a közélelmezés, a lakásügy, a szociális berendezések, a munkaerőtoborzás, az új üzemekről való gondoskodás, valamint az iskolai és kulturális kérdések megoldását érintik. A nehézségek gyakran abból származnak, hogy a nemzeti bizottságok — főleg ami például a munkaerők mozgósítását illeti — nem intézkednek politikailag, hanem bürokratizmustól és adminisztratívizmustól terhelten. A nemzeti bizottságokat még jobban kell aktivizálni, munkájukat országépítésünk és a dolgozók életének komoly problémáira irányítani, még jobban meg kell szilárdítani a tömegekkel való kapcsolatukat, rajtuk keresztül új és új dolgozókat kell bevonni közéletünkbe. A fentemlített példák továbbá túlságosan szemléltetően ábrázolják, hogy szervezeteink, párttagjaink és funkcionáriusaink közül milyen kevesen agitálnak, milyen elégtelen a meggyőző politikai tömegmunka. Viszont a különféle előítéletek, ártalmas szokások, a kapitalizmus maradványainak kiküszöbölése az emberek tudatából, a faluból az üzembe jövő új munkások bekapcsolása, a szocialista munkaversenybe és az öntudatos szocialista munkába, a kis- és középparasztság megnyerése az EFSz építésére és megerősítésére, valamint a falunak szocialista szellemben való általános gazdasági és kulturális átépítésére — mindez csupán hangyaszorgalommal érhető el és kitartóan végzett mindennapi agitációs munkának eredménye lehet csupán, amelyet szervezeteink céltudatosan vezetnek és irányítanak. Ezért az agitációs bizalmiak helyzetét át kell vizsgálni, aktivizálni kell őket és általánosan javítani kell agitációnkat, élénkké, konkréttá és vonzóvá kell tenni. Szervezeteinknek magasabb feladatokat kell kitűzniök a pártsajtó terén is — široký elvtárs erről részletesen beszélt, — meg kell tanulniok azt, hogy többet dolgozzanak röpcédulákkal, röpiratokkal és hasonló jól bevált eszközzel. Az üzemi újságoknak hatékonyabban kell mozgósítaniok az üzemi munkásságot a fő termelési feladatok teljesítésére, az új munkamódszerek és azok megvalósításának népszerűsítésére, a hibák erélyes kiküszöbölésére, a munka szervezésében, a munka új, szocialista módszereinek keresztülvitelében, a tömegszervezetek és az üzem igazgatóságának tevékenyságében is. Lényegesen kell javítanunk a járási földművesújságok színvonalán is. Az üzemekben minél gyakrabban hívjunk össze üzemi- és műhelygyűléseket, termelési tanácskozásokat, a falun szervezzünk beszélgetéseket a szövetkezetesekkel, a kis- és középparasztsággal nyilvános gyűléseket tartsunk, funkcionáriusaink minél erősebb kapcsolatot teremtsenek a dolgozókkal, a munkásokkal, a kis- és középparasztokkal. Valóban minden kommunista legyen agitátor és Pártunk minden tagja munkahelyén, vagy azon kívül a mindennapi felvilágosító munkával bizonyítsa be azt, hogy nem csak maga tudja megvalósítani a Párt irányVonalát, de annak helyességéről meg akarja győzni a széles dolgozó tömegeket is. Az említett esetek azt is bizonyítják, hogy a kommunisták feladatainak, kötelességeinek helyes felfogásával ellentétben elvtársaink a politikai munkát szívesen pótolják adminisztratív rendelkezésekkel s nem egyszer bűnös könnyelműséggel, megengedhetetlen módon folyamodnak adminisztratív módszerekhez. Ezek az esetek, főleg a rozsnyói események is azt bizonyítják, hogy néhány vezető elvtárs rendkívül komoly döntéseknél kikerüli a választott szerveket, nem él a kollektív vezetés és döntés elvével és — a választott szervek jóváhagyása nélkül — saját szakállukra oly széleskörű intézkedéseket foganatosítanak, amilyenekre egyáltalán nincsen joguk. Tekintet nélkül arra, hogy például polgárok lefogására parancsokat kiadni csupán a megfelelő biztonsági és bírósági szerveknek van joguk, amelyeknek jogkörét és tevékenységét a Párt szervei nem pótolhatják és nem is szabad pótolniok. Ezért azt a tanulságot kell levonnunk ebből, hogy az egyén a Pártban nem dönthet önhatalmúlag, minden komoly kérdésről a választott pártszerv kollektíven határoz és dönt, miközben azonban nem pótolhatja az állami és gazdasági szerveket stb. Természetesen ez semmilyen esetben sem vezethet a felelősségtől való szabadulás alól. Ezek a példák is azt bizonyítják, hogy a pártszervekben és közéleti szervekben még elég diktátor és diktátorocska garázdálkodik és hogy Pártunk és szervei a dolgozók teljes bizalmát akarják bírni, nem tűrhetik az ilyen gőgös és önkéntes intézkedéseket, a parancsolgatást és az utasításokat. Az említett példák világosan bizonyítják azt is, milyen hiányaink vannak a káderpolitikában és hogy nemcsak a gazdasági és állami szervekben, hanem a Pártban is vannak még olyan elemek, akik gondolkodásukkal és tevékenységükkel, a munkásosztályhoz és annak szükségleteihez való viszonyukkal nem tartoznak oda. Ezért szükséges, hogy Klement Gottwald elvtárs szavainak szellemében, amelyeket a CsKP Központi Bizottságának utolsó ülésén mondott el, Pártunkat, valamint az állami és gazdasági gépezetet, a biztonsági szolgálatot és a hadsereget is megtisztítsuk az idegen és ellenséges elemektől, a nacionalistáktól és a kozmopolitáktól, a Slingektől, Husákoktól és Pšeničkáktól, az olyan emberektől, akiknek multjuk sötét, nem megbízhatóak és becstelenek, korrumpáltak stb. Az első lépéseket már megtettük. Azonban nem állhatunk meg félúton és nem engedhetjük meg azt, hogy olyan emberek, akiket az ajtón kirúgtunk, az ablakon térjenek vissza, hogy a megbízhatatlan, rossz elemek, akiket az egyik helyről eltávolítottunk, még jelentősebb tisztségekben jelenjenek meg és így kompromittálva legyen Pártunk tisztaságának gondolata és káderpolitikánk. Ezzel szemben Klement Gottwald elvtárs szavai szerint bátran fogjuk kiemelni a Pártban, az állami és gazdasági gépezetben, magasabb funkciókba az új kádereket, akik a munkásosztály és a kisparasztság soraiból származnak, megfelelő segítséget fogunk nyújtani nekik, hogy beváljanak és képességeiket, erejüket teljes mértékben kifejleszthessék, A járási konferenciák tapasztalatai A járási konferenciák lefolyása, amelyek Pártunk további növekedésének és megszilárdulásának, megbonthatatlan egységének és fokozódó aktivitásának, funkcionáriusaink növekvő politikai színvonalának további bizonyítékát szolgáltatták. Főleg a küldöttek szociális összetételének, valamint az SzKP újonnan megválasztott járási bizottságainak lényeges javulása (a járási konferenciákon nagy számban és aktívan vettek részt a szocializmus legjobb építői az üzemekből és a falvakból, főleg élmunkások és szövetkezetesek) leleplezte munkánk néhány további hiányát. Nevezetesen a járási konferenciákról érkező jelentések arról beszélnek, hogy a bírálat és az önbírálat, habár a múlttal szemben ezen a téren is látható előrehaladást jegyezhetünk fel, még mindig csak a kezdet kezdeténél tart. A hibák és hiányok mélyebb okait és keletkezését nem elemzik, nem vonnak le tanulságot és következtetést ebből az egész szervezet munkájának javítása céljából. És még sok olyan járásunk, üzemünk és községünk van, ahol az elvtársak félnek attól, hogy nyütan mondják meg véleményüket, nyíltan bírálják a vezető szervek, a Párt, a népi igazgatás és tömegszervezeteinek hibáit és hiányosságait. Vágbesztercén például a Klement Gottwaldművek élmunkásnői a konferencia előtt levelet adtak át nekem, amelyben panaszkodnak az üzemben feltűnő néhány egészségtelen jelenség miatt és arra figyelmeztetnek, hogy az SzKP üzemi szervezete a ŔOH üzemi csoportja és az üzem vezetősége e panaszokkal szemben „süketek és vakok" és lehetetlen náluk orvoslást elérni. Elégtelen figyelmet szenteltünk a Párt építése kérdéseinek, így például a burzsoa-nacionalizmus és a burzsoá világnézetek megnyilvánulása elleni harc kérdéseinek általában. Végezetül a járási konferenciák igazolták azt is, hogy Pártunk munkájában, nevezetesen az SzKP kerületi és járási bizottságai tevékenységében még mindig sok bürokratikus módszer és elem szerepel és az alapszervezetekkel való kapcsolat hiányos. Az oktatók testülete például sokszor csak formálisan létezik. A járási konferenciák nagy hiányokat lepleztek le a helyi pártszervezetek és járási bizottságok gondoskodásában az EFSz-ek építése és megszilárdítása felől, valamint a határozottság és a politikai megértési hiányát az engesztelhetetlen osztályharc kérdésében a kulákok ellen, akik behatoltak az EFSz-be, hogy armak fejlődését gátolják, hogy azt belülről felforgassák. Eaért fokozni kell a Párt szerveinek és szervezeteinek gondoskodását az EFSz-ekről, az ezeknek Juttatott segítséget és meg kell szilárdítani a munkásosztály szövetségét a kis- és középparasztsággaL Javítsak a járási bizottságok és alapszervezetek munkáját Frank elvtárs a CsKP Központi Bizottságának ülésén részletesen beszélt a Párt járási bizottságainak és alapszervezeteinek munkájáról. Az SzKP járási bizottságainak meg kell javitaniok kapcsolatukat az alapszervezetekkel, menteseknek kell lenniök a bürokratikus módszerektől, biztosítaniok kell a kollektív döntést és határozatot, rendszeresen és operatíven kell irányítaniok az alapszervez©-