Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-21 / 94. szám, szombat

2 mozgalma nálunk a Köztársaság minden becsületes és békeszerető polgárának legszélesebb aktív támo­gatására támaszkodjon. A béke fenntartásáért folyó harc a nemzetközi munkásmozgalomnak a világ minden őszinte, demo­kratikus, békeszerető erejének központi kérdése lett. A Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizott­ságának ülése nagy nemzetközi feszültség idejében folyt le, amelyet az amerikai tőkések imperialista háborús politikájukkal idéztek elő, az amerikaiak koreai és kínai agressziójával, Nyugat-Németor­szágban folytatott felfegyverzési politikájukkal és a nyugati imperialisták más provokáló támadó tet­teivel. Az amerikai imperialisták és kiszolgálóik cél­tudatosan tartják a világot ebben a feszültségben, sőt ezt a feszültséget lázas fegyverkezés szervezé­sével, amerikai katonaságnak a nyugateurópai álla­mokba való küldésével, támadó bázisok kiépítésével stb. fokozzák. Egyidejűleg szemléltető módon kísér­hettük figyelemmel a Béke Hívei világmozgalmának rendkívül nagy jelentőségét, mert e mozgalom világ­méretben állandóan növekvő erővel szervezi az el­lenállást az imperialisták provokáló és támadó tet­teivel szemben. Ebben a légkörben a Szovjetunió kezdeményezésére az Északamerikai Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjet­unió külügyminiszterhelyettesei előzetes tárgyalá­sokra jöttek össze, hogy tárgyaljanak a négy nagy­hatalom külügyminiszterei konferenciájának egybe­hívásáról.. Ezen a tárgyaláson a Szovjetunió képvi­selője, Gromiko elvtárs a Szovjetunió sztálini béke­politikájának szellemében olyan konferencia egybe­hívása érdekében folytat szívós harcot, amely a vi­tás kérdéseket, a békeszerető emberiség érdekei és kívánságai szerint tudná megoldani. A nyugati im­perialista államok háborús politikájára azonban jel­lemző, hogy ezeknek képviselői a tárgyalás egész ideje alatt semmi készséget sem mutatnak fel, sőt szívósan küzdenek az ellen, hogy konkréten és tár­gyilagosan tárgyaljanak a legalapvetőbb kérdések­ről, mint Nyugat-Németország lefegyverzéséről, az egységes, demokratikus és békeszerető Németország megteremtéséről, a nagyhatalmak fegyveres erőinek csökkentéséről, a fegyverkezés korlátozásáról, a tá­madó Atlanti Egyezmény és az amerikai katonai támaszpontok kérdéséről, tehát azokról a kérdések­ről, amelyek közvetlenül és kizárólag a béke fenn­tartásának kérdésével függnek össze. Berlinben a nyugatnémetországi munkások kezdeményezésére és a háborús uszítók Ruhr-vidéki imperialista fegyver­„. tárában robotoló munkások jelentős részvétele mel­lett, az európai szakszervezeti mozgalom munkásde­legátusainak konferenciája folyt le, amelyen meg­győzően mutatkozott meg a Szovjetunió, a népi de­mokratikus államok és a kapitalista államok mun­kásosztályainak szolidaritása a nemzetközi politika alapkérdésében, a béke fenntartásának kérdésében. A kapitalista államok munkásságának növekvő tö­megei az európai munkáskonferencia határozatát imperialista uraik elleni aktív harcukkal helyeslik. Franciaországban, Olaszországban és Angliában a munkások a fegyverkezés és háború imperialista politikája ellen sztrájkokkal és tömegtüntetésekkel harcolnak. Az amerikai imperialisták hosszantartó és görcsös erőfeszítésére, hogy a véreskezű Franco rendszere alatt nyögő Spanyolországot bekapcsolják a háborús Atlanti Egyezménybe, a spanyol munkás­osztály és elsősorban Barceiona hős munkásai ha­talmas harci fellángolással válaszoltak, amely bebi­zonyította az egész világnak és főként a Wall Street mágnásainak, hogy Franconak, a véres hóhérnak nem sikerült és sohasem fog sikerülni a hős spa­nyol népet megtörnie. A világ békeszerető erői számára hatalmas erősö­dést jelentettek Sztálin elvtársnak, abéke nagy zász­lóhordozójának szavai, aki a moszkvai Pravda mun­katársával folytatott beszélgetésében olyan megál­lapításokat tett, amelyek szállóigévé váltak és a földkerekségen az emberek százmillióit még határo­zottabb, még aktívabb békeharcra mozgósítják, amelyek százmilliókat töltenek el azzal a remény­nyel és szilárd bizonysággal, hogy a béke ügye győzni fog. Ahogy a háború alatt a német fasizmus rabigájában szenvedő és szabadságukért harcoló né­pek figyelme Moszkva felé, Sztálinra irányult s belő­le merítettek erőt, győzelembe vetett hitet, úgy ma is a békeszerető emberiség figyelmét a Szovjetek nagy országa felé irányítja, a béke és a nemzetek szabadságának hatalmas és legyőzhetetlen zászló­hordozójára, Sztálin elvtársra, akinek vezetése alatt a béke ügye az imperialista, háborús uszítók ereje felett győzedelmeskedni fog. A Szovjetunió vezette nagy béketábornak fontos és jelentős tagja Csehszlovákia, ezért Köztársasá­gunk minden egyes polgára becsületes munkájával erősíti hazáját és ezzel a békét is. A csehszlovákiai békemozgalom fejlődése szempontjából nagy jelen­tőséggel bír Sztálin elvtárs nyilatkozata, valamint Gottwald elvtárs irányelvei, melyek szellemében kell a Nemzeti Front minden tagjának, mindenekelőtt a Béke Hívei Szlovákiai Bizottságának a Béke Hívei Világtanácsának határozatait megvalósítania, min­denekelőtt az öt nagyhatalom közötti békepaktum megkötésére, a német kérdés békés rendezésére való felhívást és Nyugat-Németország felfegyverzése el­len tiltakozó mozgalmat kell szervezni­ujs7 0 A Párt és a Nemzeti Front valamennyi tagja ép­pen azért gondoskodik, hogy a békeszerető emberi­ség nemzetközi harci szolidaritásának napján, má­jus elsején és Köztársaságunknak a legyőzhetetlen Szovjet Hadsereg által való felszabadításának ha­todik évfordulóján rendezett nagy ünnepségek al­kalmából egész népünk tüntetően juttassa kifejezés­re határozott akaratát és eltökéltségét a világbéke fenntartásáért folytatott harcra. Szlovákia népe kifejezésre juttatja továbbá Nyu­gat-Németország felfegyverzése elleni szilárd béke­álláspontját, az öt nagyhatalom békepaktumának megkötése mellett van a népek békét követelő ha­tározata értelmében és ezzel egyszersmind kifejezi egvségét és akaratát, hogy a Szovjetunió oldalán szilárd eltökéltséggel kitart a béke mellett. Meggyorsul Sztowákia gazdasági fejtésének üteme Már több ízben le lett szegezve, hogy hazánkban a szocializmusnak gyors és sikeres építésével hat­hatósan szilárdítjuk a Béke Hívei nagy világtáborát. Engedjétek meg ezért, hogy néhány megjegyzést tegyek Szlovákia meggyorsított iparosításának je­lentőségéről. Az ötéves terv felemelt feladatairól még Bránik elvtárs beszámolóját fogjuk meghall­gatni. Az ötéves tervről szóló törvény értelmében Szlovákiában az ipari termelésnek olyan formában kellett volna emelkednie, hogy 1953-ban a terme­lési térfogat az 1948-as évhez viszonyítva 83 száza­lékkal magasabb legyen. Az ötéves terv fokozott feladatai alapján 195-3-ban az ipari termelés 168 szá­zalékkal lesz magasabb, azaz kétszer olyan gyorsan emelkedik, mint ahogy azt az eredeti terv megálla­pította és az eredetileg 1953-ra kitűzött feladatain­kat gyakorlatilag már ebben az esztendőben elér­jük. A nehézipari termelésnek az ötéves terv ideje alatt meg kellett kétszereződnie. Gyakorlatilag ezt a célunkat valójában már ebben az esztendőben el­érjük és 1953-ban a nehézipari termelés négyszeres térfogatát akarjuk elérni az 1948-as évhez viszo­nyítva. Ebből is látható, nagyon jelentőségteljes és a gazdasági fejlődés lényeges meggyorsításáról van szó. Es nemcsak Szlovákia iparosításának meggyor­sításáról. Az új feladatok egész soráról, amelyek lényegesen fogják meghatározni a további évek so­rán iparosodásunk jellegét. A vasérc és színesfémek kitermelésének fejlesztésére és a villanyenergia fo­kozott termelésére gondolok, ami 1955-ben Szlová­kiában eléri az egész kapitalista Csehszlovákia 1937­es évi termelési szintjét. Gondolok továbbá a nagy kohászati kombinát felépítésére, amely Kelet-Szlová­kia új ipari vidékének bázisa lesz és több mint egy­millió tonna nyersvas-kapacitásával lényegesen hoz­zá fog járulni ahhoz, hogy Csehszlovákia az acélter­melésben mennyiség tekintetében a világon a hato­dik helyen fog állni. Gondolok továbbá az új vegy­ipar kiépítésére, itt főleg a műkaucsuk termelésére. Elvtársak és elvtársnők, a tüzelő-, nyersanyag- és energiatermelés széles és hatalmas alapokra való kiterjesztésére gondolok, ami a termelőeszközöket gyártó nehéz gépipar felépítésével kapcsolatban jel­lemzi azokat a hatalmas változásokat, amelyek már ma láthatóan megmutatják boldog szocialista jö­vőnket. Szlovákia gyorsabb ütemű szocialista indusztria­lizációja az ötéves terv felemelt feladatai alapján jelentős módon oldja meg a Köztársaság gazdasági­lag elmaradottabb részében a termelőerők fejlődését. Mert az eredeti ötéves tervhez viszonyítva Szlová­kiában nemcsak az ipar fejlődése válik gyorsabb üteművé, hanem fokozódik Szlovákia ipari fejlődési üteme a csehországi fokozott ütemű ipari fejlődés­hez voszonyítva is. Ha az eredeti ötéves terv meg­állapítása szerint Szlovákia fejlődésének üteme 42 százalékkal volt magasabb az összállami mérethez viszonyítva, akkor a fokozott ötéves tervben Szlo­vákia fejlődési üteme 72 százalékkal lesz magasabb az összállami mérethez viszonyítva és ez annyit je­lent, hogy Szlovákia gyorsabb ütemben közelíti meg a cseh országrészek gazdasági színvonalát, mint ahogy azt az eredeti ötéves terv megállapította a cseh országrészek ipari termelésének lényegesen meggyorsított fejlődése ellenére. Ebből levonható a végkövetkeztetés, hogy mennél gyorsabban és sikeresebben haladunk a szocializ­mus felé, annál teljesebben érvényesülnek a szocia­lista iparosítás alapelvei az elmaradt országok gyor­sított gazdasági fejlődéséről. Mennél gyorsabban és sikeresebben haladunk a szocializmus felé, annál mé­lyebben és szélesebb értelemben érvényesülnek a lenini-sztálini alapelvek a szocialista építés nemzeti­ségi politikáját illetően. Ujabb példaadó bizonyíték áll előttünk, miként oldja meg a munkásosztály, miként oldja meg a-Párt Gottwald elvtárs vezetése alatt a nemzetiségi kérdést. Itt nemcsak arról van szó, hogy a népi demokratikus rendszerünkben le­hetetlenek és elképzelhetetlenek az olyan jelenségek, mint a nemzetiségi elnyomás vagy a nemzeti élet korlátozása, a gyárak leállítása és a fokozott gaz­dasági kizsákmányolás. Nép' demokratikus rendsze­rünkben nemcsak arról van szó, hogy nincsen ural­kodó nemzet, amely kikényszeritené akaratát. Köz­társaságunk nemzetei egyenjogúak. Arról van szó, 1951 április 21 és ebben rejlik nálunk a nemzetiségi kérdés megol­dásának lényege, hogy Pártunk és kormányunk mindent megtesznek, hogy Szlovákia a leggyorsab­ban és legsikeresebben leküzdje gazdasági elma­radottságát, hogy Szlovákia népe a leggyorsabban behozhassa azt, amit történelmi fejlődése folyamán a nemzetiségi elnyomás és a kétszeres kapitalista kizsákmányolás bűnéből elmulasztott s Pártunk és kormányunk ezt az erőfeszítésüket szakadatlanul fokozzák és ez irányban Szlovákia számára^ egyre szélesebb, kiterjedtebb és rendszeres jellegű támo gatást nyújtanak. A Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának Szlovákia meggyorsí­tott iparosításáról hozott határozata ebből nyeri nagy politikai jelentőségét. A szocialista iparosítás területére tartozó nagy feladatok teljesítésével, a termelésnek állandóan a nehézipar felé irányuló hatalmas növekedésével fo­kozódik Szlovákia népének jóléte és kulturális fejlő­dése, Szlovákia fejlett és modern ország lesz, ahol a munkásosztály öntudatos és erős, az összes dol­gozók élet- és kulturális színvonala pedig magas. Fokoztuk nemcsak az ipari, hanem a mezőgazda­sági termelés feladatait is. Gazdasági fejlődésünk keretében mezőgazdasági termelésünk lemaradozik. Lemarad a mezőeazdasáeamknak nyújtott bőséges és mindenre kiterjedő segítség ellenére. Ha a mezőgaz­dasági termelés, különösen az állattenyésztés túl is haladta a háboriielőtti átlagos színvonalat, hang­súlyozottan ki kell jelentenünk, hogy túlságosan lassan fejlődik és nem képes fedezni dolgozó né­pünk növekedő szükségleteit. Ennek az elmaradás­nak az oka elsősorban abban rejlik, hogy az állami birtokok még nem nyújtanak példát a helyes szo­cialista nagyüzemi gazdálkodásra, másodszor abban, hogy bár a földműves kistermelésnek a szövetkeze­ti nagvüzemi gazdálkodásra való átállítása kezdet­ben sikerrel járt, a munkatermelékenység még to­vábbra is igen alacsony és végül, hogy a földműves kistermelésben a föld széttagoltsága következtében a termelési technika elmaradott és lehetetlen a mo­dern gépek átütő erejű felhasználása stb. Ennek az állapotnak szintén véget akarunk vetni. A Cseh­szlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak határozatai mezőgazdaságunknak feladatául je> lölik ki a növényi- és állattenyésztési termelés na­gyon lényeges fokozását. E feladatok teljesítésének alapfeltétele falvainkon a szövetkezeti nagyüzemi termelés további sikeres feilődése, — mint ahogy erről Sinnský eMárs a Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságában tartott beszámolójá­ban szólott. A szlovákiai Egységes Földműves Szövetkezetek fejődéséről a következő adatok tanúskodnak: 1951 március 1-én Szlovákiában 2030 Egységes Földmű­ves Szövetkezet volt, ami annyit jelent, hogy Szlo­vákia községeinek 60 százalékában már volt Egysé­ges Földműves Szövetkezet, vagv előkészítő bizott­ság. Ebből a 2030 szövetkezetből, vagy előkészítő bizottságból 827 Egységes Földműves Szövetkezet magasabb típusú, és pedig: 338 második típusú, 448 harmadik típusú és 41 negyedik típusú. Ezek a ma­gasabb tíousú Egységes Földműves Szövetkezetek összesen 387.071 hektár mezőgazdasági földön gaz­dálkodtak, azaz az egész mezőgazdasági terület Í3.8 százalékán és a 237.931 hektár össz-szántóföldnek ugyancsak 13.8 százalékán. A magasabb típusú szövetkezeteknek az említett határnapig 85.033 tagja volt. A Szlovákiai Egységes Földműves Szövetkezetek fejlődésében pozitív tényező, hogy a termékeny vi­dékeken az Egységes Földműves Szövetkezetek há­lózata lényegesen erősebb általában és a magasabb típusú szövetkezeteké különösen. Az Egységes Földműves Szövetkezetek tagságának szociális ösz­szetétele azonban a szövetkezetek több'i tagjaihoz viszonyítva, a földművestagok alacsony számát mu­tatja. A földműves szövetkezeti mozgalom további fej­lődése számára komoly veszedelmet jelent a falusi gazdagok nagyarányú részvétele az Egységes Föld­műves Szövetkezetekben. Ez a burzsoa-nacionalista Husák veszedelmes ténykedésének a következmé­nye, melyet a földművesvonalon kifejtett, az ő ide­ológiájának következménye, hogy a szövetkezeti fej­lődés számára meg kell nyernünk a „köztisztelet­be álló gazdát", hogy így megszerezhessük a kö­zeffföldművest is. A falusi gazdagoknak az Egysé­ges Földműves Szövetkezetekben való részvétele azonban helyi szervezeteink azon veszedelmes né­zeteinek is következménye, hogy „a mi falusi gaz­dagunk jó ember" stb. Ebben a "helyzetben fokozott mértékben érvényesek Slánsky elvtársnak a Köz­ponti Bizottságban elmondott szavai: „Nem szabad Egységes Földműves Szövetkezeteinkbe beengedni a falusi gazdagot, ezért mindenütt, ott, ahol az Egységes Földműves Szövetkezetekbe már beenged­ték, taggyűlést kell egybehívni és megmagyarázni a tagoknak, miért kell végrehajtaniok kizárását." Ennek az elsőrendű feladatnak végrehajtását bizto­sítani kell az Egységes Földműves Szövetkezetek további építése terén felmerülő összes többi felada­tok sorában, hogy igy felmerülő összes többi feladfc­mezőgazdasági termelésünknek szövetkezeti szo­cialista nagytermelésre való átépítéséi­Az említett elégtelenségek ellenére az Egységes

Next

/
Thumbnails
Contents