Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-03 / 78. szám, kedd

UJSZ0 1951 április 3. A CSEMADOK HÍREI />#« is békét akarok. Táviratváltás a német és a csehszlovák lékevédők között Ahogy itt üldögélek újságot olvasva a CSEMADOK által rendezett kultúrpolitikai szakiskola hálószobájában Budmericén, elgondolkozom rajta, hogy milyen harcokat viv a békét akaró koreai nép a saját belföldi ellensége és az amerikai imperialisták ellen, akik megtámadták őket. Ezek az agresszorok nem nézik azt, hogy aggok, asszonyok vagy gyermekek-e: kegyetlen vérengzést hajtanak végre a hős koreai nép ezrein, tízezrein. De a koreai nép saembeszáll ezekkel a hóhérokkal és bízik abban, hogy eljön az idö, amikor megszabadulnak ezektől a rablógyilkosoktól. Nem adják fel a harcot, sőt fokozzák. Ugyanúgy elgondolkozom a hős spanyol nép harcán is, akik ma újra megmozdultak, akik már 1936-ban megmutatták hősi elszántságukat, de a túlerőben lévő ellenség ideiglenesen legyőzte őket. Ma újra és új erővel összefog a spanyol nép, amely megelégelte Franco uralmát, végre szabad és békés életet akar. Nem akarja, hogy Spanyolország továbbra is a népek börtöne és az amerikaiak támaszpontja legyen, akik be akarják ékelni magukat NyugatEurópába és egy új háborút akarnak kiprovokálni a népi demokratikus országok és a Szovjetuni ellen, vagyis a béke országai ellen. Hasonlóan megmozdultak Franciaország és Olaszország dolgozói. Ma még csak sztrájkokkal harcolnak fasiszta hazaáruló kormányaik ellen, akik országaikat el akarják adni az amerikaiaknak és eszközül akarják felhasználni népüket az új háborús tervük keresztülvitelére a békés, boldogab jövőt építő népi demokratikus országok dolgozói ellen. De ha körülnézünk Görögország, ban, Vietnamban, Malájában, mindenütt csak egyet állapithatunk meg. Mindenütt a nyugati tőkések, az amerikai imperialisták véres kezét látjuk, akik mindenütt azon fáradoznak, hogy új háborút robbantsanak ki. Csakhogy a világ dolgozói ma már kezdik világosan látni az aljas provokátorok célját és bátran szembeszállnak velük, ami nagy megdöbbenést kelt ezekben a fenevadakban. Ezért a legkegyetlenebb terrorral lépnek fel, hogy elnémítsák azokat, akik békét követelnek. De hiában minden erőlködésük, mert ezeknek az országoknak dolgozói ma már nem ijednek meg a fenyegeté. sektöl. Látva a szovjet dolgozóknak és a többi népi demokratikus országok dolgozóinak sikereit a reakció felett, újabb és újabb erőre kapnak, hogy még bátrabban, még elszántabban felvegyék a harcot az acsarkodó közös ellenség ellen. Mi nagyrabecsüljük a népek hősi és harcos elszántságát és sikert kívánunk nekik a győzelmhez. Ahogy mindezeken elgondolkozom ma, éppen húsvét vasárnapján, viszszagondolok a nemrég elmúlt második világháborúra, mely engem is kiragadott hét évre családom köréből. Itt kellett őket hagynom védtelenül. Bár hét év után visszatértem a Szovjetunió jóvoltából egészségesen, de két fiamat már nem találtam életben, a háború áldozatai lettek. Azt hiszem, mindnyájan megértik, akik szeretik családjukat és békés életüket, hogy mit éreztem akkor... Én nem akarok még egy háborút és minden erőmmel azon leszek, hogy megvédjem a békét. Ha mindKolonban a CSEMADOK helyi lyi csoportja nagy sikerrel adta elő Skalka János színművét, a Kecsketejet. A szereplők lelkesedéssel, szívvel-lélekkel játszottak és megérdemelten győztek a kultúra frontján. A darab sikere nagyban hozzájárult a két nép közeledésének ügyéhez és a szocialista kultúra faluátformáló igyekezetéhez. Sebők Dezsó" Nyitragerencsér. Gömörpanyiton a CSEMADOK helyicsoportja nagy sikerrel adta elő folyó hó 25-én a Kakassziki hábonyájan ezt gondoljuk, meg ^s tudjuk j rý

i Bútorozott szoba kiadó és az Öreg kulák c. egyfelvonásos színdarabokat. A rendezést és a szerepek betanítását a helybeli KSS erkölcsi támogatásával a CSEMADOK elnöke végezte. A színdarabok lelkes tetszésre találtak a falu lakosai körében. Barczl János Gömörpanyit. védeni. Elsősorban a munkánkkal, az által, hogy többet és jobbat fogunk termelni, mert ezáltal erősödik népi demokratikus áilaijiunk, a többtermelésből több jut dolgozó népünknek és ezáltal emelkedik életszínvonalunk, boldogabb lesz életünk. Vannak ugyan még közöttünk kételkedők, akik talán hisznek az imperialistáknak, akik szintén azt hangoztatják, hogy ők is békét akarnak. Tegyük fel akkor a kérdést, hogy miért harcolnak hát Koreában? Hiszen a békés koreai nép nem támadta meg őket, hanem ők támadták meg a koreaiakat, ők harcolnak Koreában. Ezek után rögtön le is leplezzük ezeket a báránybőrbe bújt farkasokat Csak arra kérem a csehszlovákiai magyar dolgozókat, hogy olvassák az Uj Szót, amely a csehszlovákiai magyar dolgozók napilapja és gondolkozzanak egy kiasit azon, hogy mit olvasnak és azt hiszem, akkor mindannyian egy véleményen leszünk. Földműveseinkhez is csak ennyit: összefogásban az erő. Próbáljatok meg összefogni, aminek legjobb eszköze az? EFSz. Meglátjátok, hogy szebb, boldogabb életet tudtok mind magatoknak, mind családotoknak biztosítani. Hü segítőtársatok lesz ebben a „Szabad Földműves" c. hetilap. Minél előbb fogtok hozzá, annál előbb érjük el mindannyian a békés, boldogabb jövőt. Jánosdeák László, kultúrpolitikai szakiskola hallgató Budmerice. Vághosszúfalun a CSEMADOK helyi csoportja a Szokol egyesülettel karöltve előadta a Ludas Matyi c. színmüvet feledhetetlen sikerrel. A darabot helyben háromszor adta elő a műkedvelő színigárda, majd meghívást kaptak Tornócra, ahol szintén szép sikert arattak. Tóth Pál Vághosszúfalu. MAKSZIM TANK: A BÉKÉÉRT Testvérek, Akiknek drága A béke, rend, A szabadság jobbja, A tárt ég odafenn; S a tavasz Ha zendül a sík mezők felett, Ha zúgat Kicsi fát, gyengécske levelet; S s csupa-f én y ifjúság, A sok víg gyerek, Az éj csendjén rezgő Altató énekek — Mi, akiktől a gaz remeg. Kezet nyújtunk nektek, Mi, sztálingrádi saľeg. Kezet nyújtunk nektek, Mi, szovjet emberek, Kezet nyujtunk nektek. Es senki soha már, Sem kard, sem lángnyelvek, Ezt a kézszorítást Szét nem téphetitek. Köszöntsük nát a béke Hajnal-fényeit. Tudják meg a Háborús hiénák, Ma mind, Ködüktől nem hunynak kl Napsugaraink. Ki barátságot keres. Nálunk megtalálja, Ki 'igazságot keres, Náhmk megtalálja, Ki derűt és dalt keres, Nálunk megtalálja, De ki szelet vet, annak Vihar aratása. (Polgár István ford.) A német béketanács a következő táviratot küldte a csehszlovák Békevédők tanácsa plenáris ülésének: A német béketanács a csehszlovák Bókevédők tanácsa plenáris ülésének testvéri üdvözletét küldi és nagy sikert kíván. A mi igyekezetünk arra irányul, hogy megakadályozzuk Nyugat-Németország felfegyverzését és egységes demokratikus Németországot akarunk kiharcolni, mely békében élne az összes nemzetekkel. Az összejövetelek ezrein és a sajtóban terjesszük a világ béketanácsának határozatát és magyarázzuk -meg országunk dolgozóinak kelettől nyugatig ennek jelentőségét. E munkánkban együttműködünk a csehszlovákiai békemozgalommal és reméljük, hogy kapcsolataink a jövőben még szorosabbá, fognak alakulni. Teljes erőnket kifejtjük a béke megvédésére. A csehszlovák békevédő-k tanácsa a phienáris ülésről a következő táviratot küldte a német béketanácsnak: A csehszlovák Békevédők tanácsának 9. teljes ülése lelkesedéssel fogadta az önök táviratát és szolidaritását fejezi ki a német békemozgalom irányvonalaival és feladataival. Mi is a béke megszilárdításának az előfeltételét látjuk az egységes Demokratikus Németország megvalósításában. Szolidaritásunkat fejezzük ki az önök harcával és minden békevédő német polgárt szövetségesünknek tekintünk. Különös szeretettel üdvözöljük a Nyugat-Németország hős Békevédőit, kik az amerikai imperialisták háborús tervei ellen harcolnak. Az üdvözletben kért szoros együttműködést megvalósítjuk. Egy sorban a világ összes béke-' harcosaival és a hatalmas Szovjetunió vezetésével minden erőnket latbavetjük a békéért és a békés építő munkánkért. A csehszlovák Békevédők 131. teljes ülésének résztvevői. A szovjet technika új csodái A szovjet iparban csupán az utóbbi két év alatt több mint hétszáz féle újtípusú, nagytermelékenységü gépet és szerkezetet állítottak munkába — írja a moszkvai Pravda. Ennek következtében komoly változások történtek az üzemek felszerelésében. Növekedett a nehéz- és precíziósesztergapadok számaránya, bevezették olyan esztergapadok gyártását, amelyek lehetővé teszik a gyorsvágó módszerek afkalmazását. Majdnem teljes egészében újfajta mintázó- és marógépeket gyártanak. A különböző gépek tömeges előállításához többezer automata gépsort helyeztek üzembe. Az energetikai felszerelések terén bevezették a száz atmoszféra nyomású ét ötszáztíz fok hőmérsékletű kazánok, magasnyomású hatalmas gőzturbinák és vízturbinák gyártását. Soha nem tapasztalt lendülettel fokozódik a munka gépesítése, különösen a komplex-gépesítés. A szénkombájnok bevezetésével, melyek egyidejűleg végzik el a réselést, a fejtést és rakodást megteremtették a technikai alapokat ahhoz, hogy a szénbányák áttérjenek a kompLx-gépesítésre. Megteremtették a világ legtökéletesebb automatizált betonüzemeit, amelyek naponta négyezer köbméter betont állítanak elő. A szocialista rendszer feltételei között — fejezi be a Pravda — a hatalmas gépi technika mérhetetlenül megkönnyíti az emberi munkát, megsok-i szorozza a munka termelékenységét, elősegíti a dolgozók alkotóképességének teljes érvényesülését. Bogi Gyula példát mutat Minden dolgozónk és különösen a nek Nejedlý tárnában dolgozik már hóbányabrigádmunkákra jelentkezők elé példaképül akarjuk állítani Bögi Gyula padányi (dunaszerdahelyi járás) elvtársunkat, aki hosszúlejáratú brigádmunkára jelentkezett a kladnói szénbányákba. Bögi Gyula a libusini Zdenapok óta. Januárban a tárna legjobb dolgozójának címét nyerte el. Kucsera vájárral dolgozik együtt az Antonín Zápotocký-tárna élmunkásának, Bartosnak munkamódszere szerint és normáját 150—170 százalékra teljesíti. Tiltakozunk a háborús uszító gyilkosok tervei ellen Drága a béke nekünk, mert emlékezetünkben élnek a második világháború szörnyűségei és borzalmai. Aggódunk családunkért és ezéit nem nézhetjük tétlenül a harc/turiktm nálunk oelt... Irta: BODO BÉLA Vasárnap délelőtt volt. Kovács ingújjban ült a ineleg konyhában, előtte a hokedlin, szétmorzsolva, megnedvesítve a dohány, a teli hülznisdoboz: a hétrevalót töltötte. Kovácsné a vasárnapi ebédhez készülődött, húsleves fő, már kigyúrta a tésztát is hozzá, aranysárga metélt kerül belé, olyan vékony, mint a cérna. A leves mozog is már a piros nagyfazékban, gőze emelgeti a fedőt. A zöldséget kel! csak még megtisztítani, hogy beletegye, ha félig megfőtt már a hús. A kicsi Juliska ott lábatlankodik az anyja mellett. Az éléskamrából az elvénült, fületlen szatyrot is kicipelt, amiben a zöldség van. Hallottak már ilyet? Késért könyörög, pucolni akarja a zöldséget ő is. — Azt már ne engedd, — mondja Kovács s a hülznitöltő megáll a kezében — gyerek kezébe nem való kés. Persze a kicsinél könnyen áll a sírás. Kovács félretolja a „cigarettagyárat" s magához húzza a picit. Milyen csodálatos a gyermeki sírás! A felnőtt úgy sír, hogy egész testét rázza a zokogás, a panasz úgy tör ki szívéből, mint a tűz a tűzhányóból és elfeketedik az egész világ. Jól emlékSzik rá, hiszen ha nem is beszélnek róla, ott jár a gyász mindennapi gondolataikban, mázsás ólomlába van, nem tud továbbmenni. És hogy sírt akkor az asszony! Mint valami halálra sebzett madár, úgy szállt a rémületes jajgatás, átkai meg úgy hangzottak, mint egy-egy pörölycsapás. Néha éjjel arra ébredt, hogy az asszony sírdogál mellette — ki nem száradó patak a bánat és könny a vize. Hosszú időn át úgy ültek este az asztalnál, hogy nem néztek egymásra, nehogy bánatukat toldják egymás bánatával. Ez a kis Juliska meg milyen furcsán sir. Kék szeme sarkában megjelenik egy könny, aztán egy másik, egy harmadik, egészen elhomályosodik a kék ablak, a könnyek meg lefolynak kis orra mentén, ide, a simogató kézre is... De hangja nincs a gyereknek, nyilván nem is igazi fájdalom, hogy nem pucolhatja meg a kalarábét. Simogatja a kislányka fejét, ilyen szőke volt a kisfiú is, vagy talán szőkébb egy árnyalattal. Csupa vér volt a szőke haj... Az ágyúzás egyik ritka szünetében, amikor feljöttek — mint a halak — hogy a pince egérszagú dohossága után szippantsanak egyet az udvar frisseségéből, hirtelen sivított a gránát. Nyöszörgött egyet a szegény kisfiú, aztán piros hab bugyborékolt ki a száján két kis keze lelógott, ahogy levitte vézna testét a pincébe. Később, ha a gyárban, pártnapon, vagy itt a házban, lakógyűlésen ezt hallotta: fasizmus, vagy fasiszták háborúja, olyan mérhetetlen gyűlölet fogta el, hogy a torka kiszáradt, ölni szeretett volna, gyilkolni, belegázolni abba és azokba, akik megölték a szőke kisfiút, de sohasem beszélt a megölt gyermekről, hiszen nem tudott volna úgy sem szólani, ahogy a fájdalom és a pusztítók elleni gyűlölet megkövetelte volna. A kis Juliskának potyogtak a köny.nyei. Hát akárhogy is van, ne sírjon a gyerek, soha, soha ne sírjon. Egy gyerek se sírjon a széles világbán. Felkelt, a konyhaszekrény alsó fiókjából elővett egy fanyelű kést, aztán kivett a vén szatyorból egy kövér sárgarépát, meg egy fél kalarábét és odanyomta a gyerek kezébe. — Nohát akkor szaporán... Mert már nagyon éhes vagyok. Az öröm felragyogott a kislány piros arcán, ahogy odaállt az asztal mellé s maga felé húzta az újságpapírt, amelyet azért terített le a konyhaasztalra az anyja, hogy megkímélje a linoleumterítőt és gyereki ügyetlenséggel faragcsálni kezdte a zöldséget Kovács pedig visszaült a „gyárához". Ugy kel! tölteni, gondosan, hogy egy hülzni ki ne szakadjon. Egyszerre csak sikoltás, mog egy kiáltás. Puff, kiszakadt a hülzni! Odanéz, hát a gyerek keze merő vér! Lecsúszott a kés és belehasított a kis gyerrnekkézbe. Az anyja ölbekapja, viszi a vízvezetékhez, megmossa, Kovács meg már fordul is a szobába, a nyikorgó ajtajú szekrényhez, bekötözik a kis kezet egy fehér zsebkendővel, még nyuszifület is csinálnak a kötésre. Persze, kutyabaj, katonadolog, már nevet is a kis Juliska. Kovácsnak mégsincs kedve tölteni, ölbe veszi a kislányt simogatja ... Ilyen szőke haja volt a kisfiúnak is. Kopogtatnak: kettőnek nyitja az ajtót, egy magas férfinak, aiacsony nőnek. A békebizottságlól? Tessék csak beljebb. Ülnek bent a szobában. A látogatók beszélnek, ha az egyik elhallgat, a másik felkapja a szót. Titóról akit megvettek pohostól, mindenestől az imperialisták. Az imperialistákról, Nyugat-Németországról, ahol seregekbe rakják a legelvetemültebb nácikat, a kitanult gyilkosokat. Kovács csak hallgat. Ezek beszélnek, ő meg hallgat. A látogatók öszszenéznek. Ugylátszik olyan emberhez jöttek, akit nem érdekel a béke. Az asszony most Koreát hozza szóba. „Lám, Kovács elvtárs, — mondja — magának van egy szép kis gyermeke. Koreában is voltak ilyen megelégedett, kedves családok, mint a magáé, talán így ültek együtt, mint maguk, amikor mi jöttünk és házukba törtek. Rájuktörtek az imperialista zsoldos katonák, csóvát dobtak a házukra és legyilkolták a gyermeküket... Hadd idézzem magának Kovács elvtárs, mit mondott Erenburg, a nagy szovjet író és békeharcos. Azt mondotta, hogy felelősek vagyunk mindannyian a hajlékokért, a bölcsőkért, a kertekért és ^gyermekeink mosolyáért" Kovács ül velük szemben és hallgat A látogatók összenéznek. — Csak ez az egy kislánya van? — kérdezi a férfi és Kovács felkapa ja a fejét. — Ez. Megint szünet. — Szép a kislány — mondja az aszszony. — Kettő volt, — mondja Kovács hirtelen. — kettő volt. Volt egy kisfiam is ... Megölték ... amikor itt nálunk volt a Korea A hangja tompa, majdhogy rekedt. Most a két látogató hallgat. Mikor elmentek, az asszony a konyhában kitálalta az aranysárga húslevest. — Békebizottság? — kérdezte — aztán miről beszéltek? Kovács letette a kanalat, közelhajolt a feleségéhez és csendesen mondta: — Miről? A mi kis Gézuskánkról.. Először mondta ki annyi év után a halott kisfiú nevét. Az asszony szeme, épp oly kék, mint a kis Juliskáé, megtelt könnyel. Aztán mind a ketten a kislányra néztek, aki bekötözött kezecskéjével ügyetlenül forgatta a leveseskanalat ., i háboHatámadik világháború spekuláló rús uszítók mesterkedéseit, roznunk kell, hol a helyünk, a háború vagy a béketábor oldalán. A mi helyünk igenis a béketáborban van. Abban a béketáborban, mely ma összefogja a földkerekség több mint 800 millió emberét, alkotó békemunkáját és a kizsákmányolók, a háborús uszítók ellen harcol. Minekünk dolgozóknak, a múltban elnyomottaknak, kiket a kapitalisták a múltban ágyútölteléknek használtak, fel kell emelnünk szavunkat a háború ellen. A háborús uszítóknak azt üzenjük, hogy „aki szelet vet, vihart arat." Az, aki az új háború előkészítésén spekulál, ráfizet, mert pusztulás lesz a jövője. A mi célunk a tartós béke fenntartasa és megszilárdítása. Mi tudjuk, hogy az emberi haladásnak és alkotásnak a béke az alapja. Mi teljes egészében magunkévá tettük Gottwald elvtárs szavait, melyet a CsKP Központi Bizottságának legutóbbi ülésén mondott. Ezeket a szavakat irányelvünknek tekintjük és kíméletlenül harcolni fogunk az alattomos reakció ellen. Örvendünk szabadságunknak és boldogan építjük jobb jövőnket, a szocializmust. „A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a bé ke megőrzésének ügyét és emellett mindvégig ki is tartanak" — így nyilatkozott szeretett Sztálin elvtársunk a Pravda tudósítójának. Ezek a bölcs szavak nagy jelentőséggel bírnak. Mi dolgozók teljes egészében magunkévá tettük ezeket a szavakat és kezünkbe vettük a béke megőrzésének az ügyét. Egységbe tömörülve harcolunk a reakció ellen, harcolunk a háborús uszítók tervei ellen és küzdünk a világbéke megőrzéséért. Győzelmünk biztos, mert oly bölcs vezérek vezetnek bennünket, mint Sztálin és Gottwald elvtárs. Farkas Kálmán, velező, Budmerice. munkásle-