Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-18 / 91. szám, szerda

1951 április 18 ujsz

o Ernst Thälman 1932 január 31-én Párizsban több mint 15.000 francia dolgozóhoz szólott a német proletariátus nevében. Thälman elvtárs akkor ezeket mondotta: »Eljöttem, hogy itt Jolliot városában manifesztáljak a proletár internacionalizmusért és megvádoljam mindkél ország kapitalista kormányát. A határon innen és túl is a burzsoázia a nép előtt úgy igyekszik jeltüntetni, hogy a munkások ellensége nem a saját országuk kapitalista osztálya, szekértolóival és ügynökeivel együtt, hanem a határokon túli dolgozó nép az ellenség. Mi, német kommunisták, nektek, francia munkásoknak és a dolgozó néptömegeknek azt mondjuk: Németországi sorstársaitok, az ottani munkások és földművesek nem ellenségeitek, hanem természetes szövetségeseitek. Es ugyanezt mondjuk a némef dolgozóknak, hogy az ö ellenségeik nem a francia munkások és dolgozók, mert ezek az osztályharcban társaik barátaik. Bennünket, a munkásosztály képviselőit, semmi, egyáltalában semmi sem köt a német kapitalistákhoz. Minden szál véletek, a francia nép kizsákmányolt tömegeivel kapcsol bennünket össze.* A franciaországi sztráikmozgalom sikerei és tanulságai MARCEL DUFRICHE, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja. A francia munkásosztály életkörülményeinek megjavításáért és a háborús készülődések arányában mindinkább fokozódó kegyetlen kizsákmányolás ellen vívott harca során az utóbbi hetekben hatalmas sztráikmozgalmat indított, amelyet máris komoly siker koronázott. Március 16-án teljes egységben sztrájkba lépett a párizsi és párizskörnyéki autóbusz és földalatti vasút 34.000 dolgozója. A párizsi közlekedési hálózatot naponta 5 millió utas veszi igénybe, elképzelhető tehát, hogy milyen jelentősége van a francia főváros életében az ilyen sztrájknak. Néhány nappal később csatlakozni kezdtek a harchoz a párizsi kerület vasutasai: egyik jllomás a másik után, egyik fötőház a másik után kapcsolódik be a mozgalomba. Ugyanakkor hasonló határozatokat és hasonló körülmények között fogadtak el az ország más vasúti Csomópontjain is. Máricus 22-én Franciaország vasútvonalain teljesen megszűnt a forgalom. Több mint 400.000 vasutas sztrájkolt. A gáz- és villanyáramszolgáltatás dolgozói szintén beszüntették a munkát. Rövid ideig tartó munkabeszüntetések voltak a bányákban, a gépipari és kohászati üzemekben, az építőiparban, a lőszergyárakban és a bőrgyárakban. A sztrá jkmozgalorn kiterjedt az egész országra. A sztrájkokat az váltotta ki, hogy a kormány és a vállalkozók megtagadták a munkabéremelést. Az Altalános Munkaszövetség (CGT) már január 17-én követelte a kormánytól az új, biztosított bérminimum megállapítását. Valójában 1950 augusztusától kezdve az élet több mint 15 százalékkal megdrágult Mindehhez még hozzájárultak klönböző miniszterek nyilatkozatai, akik sejtetni engedték, hogy újabb áremelés várható a közszolgáltatások legfontosabb ágaiban, a szén, gáz-, áromszolgáltatás. a közlekedés, valamint az élelmiszerek, ruházati cikkek, stb. terén. A munkások követelései a kormánynál süket fülekre találtak. Sőt Pleven. az akkori miniszterelnök washingtoni zarándokútja alkalmával kijelentette: Franciaország népének ké?zen kell állnia arra. hogv újabb áldozatokat hozzon az Atlanti Tömb oltárán Ugyanakkor a francia kormánykörök és az előttük hajbókoló parlamenti többség — arra törekedve, hogy lefegyverezzék a munkásosztályt, elfojtsák haragos tiltakozó szavát, megfosszák a demokratikus szabadságjogok utolsó foszlányiaitól. eltapossák a munkásmozgalmat és szabaddá tegyék az utat a fasiszta diktatúra számára — új választási törvényt készítettek elő, amelynek az a célja, hogy megfossza a munkásosztályt parlamenti képviseletétől. A tömegmozgalom mindent elsöprő lendülete keresztülhúzta a burzoáziának és szekértolóinak — a jobboldali szocialista vezetőknek — minden számítását. Rettegés és őrjöngő düh fogta el a kormányt és a vállalkozókat. A sztrájk elfojtása céljából hasztalan vették igénybe a megfélemlítés és megtorlás klasszikus módszereit, hiába vezényelték ki a katonaságot és rendő|j;éget Minden erőfeszítésük megtört az alulról, az üzemekből kezdeményezett akciósegység gránitfalán, az összes harcbalépett dolgozók egységén. Párizsban és környékén a földalatti vasút és az autóbuszközlekedés négy Szakszervezete — a CGT, a „Force Ouvriere", a keresztény és autonóm szakszervezetek — együttesen folytatták a sztrájkot. Egységesen léptek föl a vasutasok is A dolgozók szakszervezeti hovatartozásukra való tekintet nélkül. mindenütt egységfrontban harcoltak. E hatalmas erejű mozgalom nyomására a kormány kénytelen volt március 22-én összehívni a kollektív szerződések főbizottságának ülését, amelynek összehívását a CGT több hónapon keresztül követelte. Ezután a kormány határozatot hozott a biztosított bérminimumnak 11.5 százalékos felemeléséről. Ez a munkásosztály hatalmas győzelmét jelenti. Noha a kormány csupán a biztosított minimumot emelte f6l (ami azt jelenti, hogy a munkírbéremelés csak az alacsonyan fizetett kategóriákra vonatkozik), a francia dolgozók ki tudják harcolni (és már egész sor iparágban ki is harcolták), hogy a béremelést kiterjesszék az összes munkásokra és alkalmazottakra. A győzelem még jelentősebb lehetett volna, ha a jobboldali szocialista és keresztény vezetők nem árulták volna el ezúttal is a munkásosztály érdekeit. Ezek az emberek, akik nagyhangú nyilatkozatokban bizonyítgatják a kormánytól való ,,függetlenségüket", a valóságban nem mások, mint a kormány legbuzgóbb szolgái, a kapitalisták hűséges lakájai. Amikor a CGT a a kollektív szerződések főbizottságában előterjeztette a dolgozók követeléseit (a munkabéreknek legalább 15 százalékos emelése, vagyis 116 frankos órabér elérése a segédmunkások számára, mozgó bérskála megállapítása és a munkabérövezetek megszüntetése), akkor éppen a „Force Ouvriere" és a keresztény szakszervezetek vezetői buktatták meg ezeket a követeléseket. A párizsi és párizskörnyéki földalatti gyorsvasút; és autóbuszközlekedési dolgozók szervezett sztrájkjának győzelmes befejezése is bizonyítja, hogy a kormányt a szakadárvezérek minden agyafúrt mesterkedése és árulása ellenére is vereség érte. A hatóságok katonai teherautókat vettek igénybe az utasszállitás céljaira, a kormány utasítást adott ki a sztrájkolok kényszermozgósítására. A párizsi közlekedési dolgozók azonban 19 napos harc után 3140-től 8270 frankig terjedő munkabéremelést értek el, ahelyett az 1450 frank helyett, amelyben kezdetben a Queuiile—Mollet-kormány hajlandó volt hozzájárulni. A párizsi közlekedési doHjozók hősiesen megvédték a sztrájkhoz való jogukat, sőt a sztrájk meghosszabbításával elérték azt is. hogy résztvevővil szemben nem alkalmaztak semmiféle büntető rendszabályt. Hogy a dolgozók tovább folytatják legforrtoaabt követeléseik teljesítéséért inSftoft harcukat,, azt a haditengerészeti fegyverraktár dolgozóinak minap lezajlott 24 árás sztrájkja is mutatja. Jelenleg az állami alkolmazottak és a közüzemi intézmények dolgozói körében is komoly zúgolódás tapasztalható. Az uralkodó körök nyugtalansága olyan nagyfokú, hogy a „Populaire", a jobboldali szocialista vezérek sajtóorgánuma március 24-én ezt írta: „El kell érni azt, hogy a kormány intézkedései ne bizonyuljanak egyszerű !élekzetvételi szünetnek s hogy bizonyos idő múlva ne álljon elő hasonló helyzet". Ámde a francia vezetők politika! irányvonala csupán a népharag újabb kirobbantásait idézheti elő. A kormány már bejelentette a szén. gáz, villanyáram, közlekedés árának további igen jelentós emelését. Áremelés várható más fogyasztási cikkeknél Is. Ez az áremelés fokozza az inflációt, ami az állami költségvetés deficitjének növekedését, továbbá a dolgozó tömegek helyzetének nagymértékű leromlását jelenti. A francia munkáosztály szilárdan eltökélte, hogy megvédi az élethez való jogát és a kapitalistáknak, valamint a kormánynak nemrég elszenvedett veresége újabb, még nagyobb vereségek érnyékát veti előre. A mai franciaországi mozgalom legfontosabb jellemvonása » dolgo-' zók alulról kezdeményezett tjfysége. H Szovjetunió költségvetésének számadatai a szovietkormány békepolitikájának ragyogó bizony téka Az Oroszországi összszövetségi Legfelső Tanács első ülésezése ápitlis 16-án folytatta tanácskozását. A Kreml-palotában az Oroszországi Összszövetség' Tanács harmadik tanácskozását tartotta az 1951-es évi költségvetésről. A felszólalók egyöntetűen mega lapították, hogy a költségvetés a köztársaság további gazdasági és kultur.ľs fe'ľídését biztosítja. Kursz. kváls képviselője, Grlgor.j Kovalszkij beszédében megalapította, hogy az 1950-es évi költségvetés teljesítéséről szóló jelentés, valamint az 1951-es új költségvetésnek adatai a Szovjetunió őszinte békepolitikájának újahb bizonyítéka. A békevédelem jellemzi » szovjetkormány sztál nl külpolitikáját. A Szovjetunió mindent elkövet a tartós béke biztosítása érdekében. Zoia Gorjajinova képviselőnő felszólalásában hangsúlyozta, hogy a szovietnép minden figyelmét a békés építőmunkára összpontosítja s minden igyekezetével azon van, hogy Iparát, mezőgazdaságát fejlesztve, a lakosság knlturál's és anyagi jŕl^ét b'ztosítsa. A képviselők hozzászólásaikban az ország nagv gazdasági és kulturális' sikereiről adtnk számot. A kurszki kerületben, aM a mrlt háború során véres csaták folytak, hat-lmas újjáépítési munkáhtok mentek végbe. 1950-ben Kursík város para túlhaladta a háboriielőtti színvonalat. A kolho. zok és szovhozok vetés" területe elérte a háboriielőtti színvonalat, sőt búzában a háborúelőtti szinvonalat jelentős mértékben túllépte. A groszznyenszki vidéken a veté'l terület a háborúutáni öt év alatt 47%.kai emelkedett. Ivan Kairov elvtárs m'niszter hang. súlyozta, hogv az új költségvetés összegének több mint egyharmada a népi iskoláztatás ügyét fogja szolgálni. A Szovjetunióban az elmúlt év folyamán az elsőfokú iskolák hálózata 3173-val bővült, a középiskolák száma 527-tel. Az iskolák száma ma 119.000, tizennyolcm'llió növendékkel. Az iskolákban 760.000 tanító neveli a gyermekeket. Az elmúlt öt év során 750.000 új tanító kezdte meg munkáját. Nagy figyelemmel halgatták meg Ivan Komzin elvtárs a kujbisevi vízierőmű építkezési vezetőjének beszámolóját, aki jelentést tett a gigantikus volgai építkezések -menetéről. A dolgozók kezdeményezése nagy mérték, ben elősegíti ennek a gigantikus építkezésnek soha nem látott ütemű megvalósulását. Minden minisztérium, m'nden tudón ^nyos intézet, minden üzem becsületbeli ügyének tartja, hogy a nagy építkezés számára rendelt munkákat a megállapított időn betiil szá'ľtsa le. A Szovjetunió minden részéből a levelek ezrei érkeznek, amelyekben a szovjetpolgárok az .építkezési munkálatokra jelentkeznek, ímert részt akarnak venni a kommujnizmus nagy építkezéseiben. Ezek a nagyarányú építkezések, amelyek nagyságuk és technikai összetettségük következtében eddig egyedülállóak. hathatós bizonyítékul fognak szolgálni az egész világ dolgozói előtt a szov. jetnép békeharcáról. Megváltoztatjuk a természetet, megváltoztatjuk hazánk, arculatát, vízierőmüveket,'csatornákat, üzemeket építünk, új városokat létesítünk, mindezt azért tesszük, mert fő törekvésünk a tartós és szilárd béke, mert életünket még kulturáltabbá, örömtelibbé és boldogabbá akarjuk tenni. Valamennyi felszólaló egyhangúan azonosította magát a költségvetés tétebivel, kifejezésre juttatva, hogy az megfelel a szovjetnép érdekeinek. Mária Kovriginova egészségügyi miniszternö beszédében hangsúlyozta, hogy az 1951-es év költségvetésének számadatai a Bolsevik Párt és a kormány rendkívüli gondosságáról tesznek tanúbizonyságot. A Párt és a kormány a szovjetember, a szovjet városok és szovjet vidék anyagi és kulturilis életszínvonalának magasabbrendűségéért küzdenek. A haladó népek milliói tiltakoznak a francia kormány fasiszta provokációi ellen Az a mély felháborodás és ellenkezés a francia kormány fasiszta intézkedése ellen, amellyel betiltotta a Békevilágtanács titkárságának működését Franciaország területén, állandóan terjed a népi demokratikus országok lakosságának minden rétegében. A tömegszervezetek és az egyes üzemek alkalmazottai tiltakozó gyűléseket tartanak, amelyeknek résztvevői felháborodó tiltakozásokat küldenek a francia kormánynak vagy szövetségeiknek. Infláció Franciaországban A francia állami bank hivatalos mérlege szerint a mult héten Franciaországban a forgalomban lévő pénz 33 milliárd 742 millió frankkal növekedett, úgyhogy a forgalomban lévő papírpénz ma összesen 1609 milliárd 972 milliót tesz ki. Ez a legnagyobb inflációs „rekord", amelyet Franciaország valaha is elért. A francia franknak ezt a hallatlan inflációs elértéktelenedését a fegyverkezés költségeinek állandó emelkedése okozza, amelyet Queuiile reakciós kormánya tovább gyorsít az amerikai imperialisták parancsára. A Béke Hívei lengyelországi bízottsága a lengyel nép nevében tiltakozott a fasiszta tilalom ellen és nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a háborús uszítóknak és szolgáiknak semilyen határozata és tilalma ném akadályozhatja a hatalmas békemozgalom terjedését. A nováhutai békegyűlésen a gyűlés résztvevőinek ezrei ítélték el a francia Kormány intézkedéseit és követelték a tilalom azonnali visszavonását. A Békevilágtanács titkársága működésének eltiltása nem tarthatja vissza a békemozgalom győzelmes előretörését. mondotta Georgi Nakadov bolgár akadémikus, a Béke Hívei bulgáriai bizottsága nevében. A francia kormány szégyenteljes eljárása, amely mély utálatot keltett a román népben — mondja a Béke Hívei román bizottságának nvilatkozata — bebizonyítja az egész világ előtt, hogy a francia kormány háborús politikát folvtat, amelyet a francia nép gyűlöl. A bukaresti gumigyár alkalmazottai, úgyszintén más üzemek alkalmazottai is tiltakozó táviratban hívják fel a francia kormányt, hogy vonja vissza tilalmát, amelyet az amerikai imperialisták parancsára adott ki. A francia kormánv új intézkedései az állandóan növekedő békemozgalom miatt érzett félelméről tanúskodnak —»' írta a Magyarországi Demokratikus Nőszövetség távirata. Ez a törvényellenes intézkedés még jobban fokozza az egész világ nőinek evűlöletét azok elellen, akik gyermekeiknek életét fenyegetik. A francfa kormánv elnökéhez intézett táviratában az Albán Szakszervezetek I Központi Tanácsai fasiszta tettnek nvilvánította é francia kormány rendeletét és annak azonnali visszavonását követeli. A Béke Hívei Franciaországi Központi Bizottságának ülésezése. Április 15-én Párizsban, a Béke Hívei franciaországi bizottsága rendkívüli ülést tartott, amelyen a francia békevédők mostani legiFontosabb feladatait tárgyalták. Az ülésen beszámolókat tartottak a »háború fokozódó veszélyéről és a békemozgalom növekedéséről*, »a Békevilágtanács elleni kormányhatározatról és a Béke Hívei tevékenységének megerősödéséről*. E beszámoló tárgyalása után az ülés résztvevői egyhangú határozatot hoztak a Béke Hívei össznemzeti tömegkongresszusának megrendezéséről Párizsban július 15-én, melyet az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötéséért folytatott harc jegyében tartanak. A Béke Hívei franciaországi bizottsága továbbá elhatározta, hogy az egész országban gyűléseket tartanak, amelyeken megválasztják erre a kongresszusra a kiküldötteket. Továbbá jóváhagyták a Békevilágtanács működésének franciaországi betiltásáról szóló kormányrendelet elleni tiltakozó határozatukat. Yves Farge, a Béke Hívei franciaországi bizottságának élnöke, befejező beszédében hangsúlyozta annak' szükségességét, hogy még jobban ki kell terjeszteni a Béke Hívei mozgalmát Franciaországban és fokozni kell tevékenységüket a béke védelmére. Ottó Grotewohl a meráni békemanifesztáción A meráni békemanifesztáció 35.000 résztvevője felhívással fordult a Német Demokratikus Köztársaság kormányához, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést a felfegyverzéssel kapcsolatos népszavazás megvalósítása érdekében. A békemanifesztáció résztvevői üdvözlő táviratot küldtek a népszavazás esseni főbizottságának, amelyben hangsúlyozták, hogy minden erejükből támogatni kívánják a nyugatnémetországi békeharcokat, hogy nagy céljalkat mielőbb megvalósíthass sák. Ottó Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke, aki a meráni békemanifesztáció szónoka volt, megnyilatkozásában hangsúlyozta, hogy a felfegyverzés elleni népsza« vazást, valamint a német békeszerződés 1951-ben való megvalósítását követe* lő népszavazást a kormány mindért erejéből támogatni fogja. Az intervenciósok súlyos veszteségei Koreában Az intervenciós csapatok április 1 -tői április 10-ig a 38-as szélességi övezet környékén folyó harcokban több mint hatezer katonát vesztettek, kik köziil 4.771 volt amerikai. Ugyanezen idő alatt a koreai hadsereg csapategységei, valamint a kínai önkéntesek légvédelmi egységei 14 tankot, 8 motorgépkocsit és 11 ellenséges repülőgépet tettek ártalmatlanná. A dolgozók egyre nyíltabban jelentik ki: el vannak szánva arra, hogy végetvessenek a szakszervezetek szakadásának. Az 1936-os óriási sztrájkok 1 óta, még az 1947 novemberi sztrájk és a bányászok 1948-as hősies sztrájkja idején sem bontakozott ki ilyen hatalmas erejű mozgalom a francia munkásosztály akcióegysége érdekében. A „Force Ouvriére" és a szocialista párttal, valamint az MRPv 1 kapcsolatban álló keresztény szakszervezetek vezetőinek árulását most már napról-napra tapasztalják azok a dolgozók is, akik mé e vezetők demagógiájának befolyása alat állnak. A sztrájkbizottságokban minden irányzat dolgozói képviselve voltak, a sztrájk befejeztével pedig ezeket a bizottságokat akcióegységbizottságokká alakították át a további harcra. Ez igen súlyos csapás a munkásosztály ellenségeire. akiknek legfőbb fegyvere az egységbontás. Hangsúlyozni kell azt is, hogy általános együttérzés mellett folytak le a párizsi közlekedési dolgozóknak, a vasutasoknak, a gáz- és villanyáramhálózat dolgozóinak nemrég lezajlott sztrájkjai, amelyek különösen érzékenyen érintették a lakosságot. Az egész nép tanújelét adta szolidaritásának azok iránt, akik síkraszállnak azért a jogukért, hogy helyzetük megjavításáért harcoljanak. A nép annál is inkább együttérez a sztrájkoló dolgozókkal, mert (éa ebben senki sem kételkedik) harcuk megakadályozza a háborús előkészületek o.szágvesztő politikáját, amelyet a francia imperialisták folytatnak gazdáik, az amerikai imperialisták parancsára. Kétségtelen, hogy az elért eredmények a Kommunista Párt, a CGT, a béke- és szabadság harcosainak szervezetei által végzett fáradhatatlan munka gyümölcsei. Megmagyarázzák a dolgozóknak, hogy nem szabad elválasztani a kenyérért folytatott harcot a békeharctól. A francia dolgozók egyre jobban megértik, hogy a gazdasági életnek hadiútra terelése a tömegek vásárlóképességének csökkenéséhez vezet. A francia munkások, alkalmazottak és dolgozó parasztok tudnak a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban végrehajtott többszörös árleszállításokról. összehasonlítják ez országok népei életszínvonalának emelkedését saját helyzetük folytonos romlásával s ez elősegíti politikai öntudatuk növekedését. Ezen a téren hatalmas lépést tettünk előre az elmúlt hetekben. A dolgozók meggyőződtek róla, hogy az impéria* lista politika végrehajtóit az egész nép által támogatott akcióegységével visszavonulásra lehet kényszeríteni. Az újabb gazdasági és politikai g,yő< zelmeknek elengedhetetlen feltétele ä munkásosztály egysége és harca. Ebben a harcban a munkásság magakörá tömöríti a lakosság minden dolgozd, rétegét. Az egység csak akkor szilára dul meg, ha a francia demokratákj mindazok, akik nem akarják a világháború borzalmainak megismétlődéséti meg tudják hiúsítani a reakció, a nyo* mor, az árulás és a háború kormányának terveit és ki tudják harcolni a demokratikus egységkormány megteremtését, amely szabadságot, jólétet, nemzeti függetlenséget és békét hoz a francia népnek. (A Tartós békéért, népi demokráciáért. ápr," Jj-i számából.)