Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-14 / 62. szám, szerda

1051 március 14 ÜJS10 Nemzeti felszabadító mozgalom Marokkóban LÉON FEIX a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja Az amerikai imperialisták és csat­lósaik, az angol és fracia imperialis­ták a Földközi-tenger partvidékén fekvő afrikai országokat is bekap­csolták a támadó Északatlanti Tömb rendszerébe. E gyarmati és függó országok népeinek megkérdezése női kiil tették ezt. Igy jártak el többek között a francia imperialisták köz vetien uralma alatt álló Tunisszal Algírral és Marokkóval. A háborús gyújtogatok azonban a világnak ezen a részén is, mint mindenütt, szemben találják magu­kat a népekkel, amelyek eltökéltek, 5hogy kivívják felszabadulásukat a kizsákmányolás és elnyomás alól megvédik a békét. Marokkóban mind­inkább erősödik a felszabadító harc a rabló imperializmus ellen. Marokkó, különleges földrajzi fek­vése miatt fölöttébb érdekli az im­perialistákat. Az országnak az At lanti-óceán mellett húzódó partvo­nala 1500 km., a Földközi-tengernél pedig 600 km hosszúságú. Marokkó bővelkedik mindenfajta természeti kincsekben. Nem csoda tehát, ha a második világháború befejezése után az ame­rikaiak nem vonultak ki az ország­ból. Meg kell említeni, hogy az 1906­ban kötött algecirasi szerződés óta az amerikai imperialisták, a „nyitott kapu" elvének alkalmazásával, az or szagban fokozatosan kiterjesztették befolyásukat. 1945 óta a gazdasági élet valamennyi területén egyre erő­sítették hatalmi pozícióikat. Az an­gol és amerikai csapatoknak 1942 novemberi partraszállása óta a Port­Lyautey-i légi és tengerészeti tá­maszpont az amerikaiak kezén van. Ezen a támaszponton állandóan né' hány tucat hadirepülőgép állomáso­zik. Az amerikai személyzet többezer f öt számlál. Sajtóközlemények szerint a fran­cia kormány nemrégiben bombavetö­gépek számára további hét légitá­maszpontot adott át az amerikaiak­nak. E támaszpontok fölszerelésére sok amerikai haditechnikus érkezett az országba. Említésreméltó, hogy az az amerikai „B 29"-es „légierőd", amely 1950 áprilisában a balti part­vidéken szovjetellenes provokációt hajtott végre, ugyancsak Port-Lyau teyböl szállt föl. Túlságosan kirivó a francia kor­mány határtalan meghunyászkodása az amerikai agresszorok előtt. A kormány voltaképpen nem is hét ka­tonai támaszpontot adott át. Min­dent odaad, amit csak a „Pentagon" tábornokai és a Wall Street banká­rai követelnek. (És meg kell hagyni, az amerikai urak igen követelőd­zők!) Marokkóban 40 légitámaszpont építését tervezik. A marokkói kikö­tök 1940-ben 3,600.000 tonna forgal­mat bonyolítottak le. Ezt a mennyi­séget 1952-ben 12,000.000 tonnára akarják emelni. Fölvetették azt az ötletet, hogy az atlanti- és a földkö­zitengeri partvidéken — Casablancá­tól Oianig- (Algír) a spanyol Marok­kó egy részének bekapcsolásával — széles „szabad" — vagyis amerikai — övezetet alakítsanak. Marokkó egész stratégiai nyers­anyagtermelését amerikai trösztök­nek adják át. 1950-ben több mint 500.000 tonna ólmot, kobalt-, cink­és mangánércet bányásztak. A leg­közelebbi hónapokban nagyszabású munkálatokat végeznek a stratégiai nyersanyagtermelés fokozására. Végül meg kell említenünk, hogy az imperialisták tervében Marokkó­nak, mint olcsó ,,ágyutöltelék"-száHi­tónak is jelentős szerep jut. A Viet­namban müködö francia expedíciós hadtestben már több mint 40.000 ma­rokkói katona van. (vagyis a had­test létszámának 30 százalékai ^ki­ket az imperialista propaganda el­ámított, vagy erőszakkal mozgósí­tott. Az amerikai imperialisták célja, hogy agresszív terveik megvalósítá­sa érdekében Marokkót szilárd tá­maszponttá változtassák. De ehhez az kellene, hogy leigázzák a népet. Viszont kezdenek rájönni arra, hogy ebben a tekintetben nem használ ne­kik sem francia lakájaik alázatossá­ga. sem pedig a dollár. A marokkói nép a hűbéri rendszer és a francia-amerikai gyarmatosítás szörnyű kettős járma alatt szenved. A marokkói munkás a legtöbb eset­ben mindössze napi 80—100 frankot keres. Ez a hihetetlenül csekély ösz­szeg- még szűkös táplálékra sem ele­gendő. A fellahokat (parasztok) évente- tízezrével űzik el földjükről. A férfiak, nök és gyermekek száz­ezrei élnek összezsúfolva a „Bidon­villes"-ekben, vagyis ócska, rozsdás benzineskannákból és ládákbői ösz­szetákolt. szennyes kalvibákban. Marokkó elnyomott tömegei harc­ra kelnek, ho t.y a munkások számá­ra jobb megélhetést, béremelést vív­janak ki, a í'ellahok és felesbérlők számára főidet és vizet, biztosítsa­nak. A marokkói nép tudja, hogy minden szenvedése a protektorátus gyarmati rendszeréből származik. Éppen ezért mindenekelőtt nemzeti függetlenségre törekszik. Harcol, hogy Marokkó felszabaduljon az im­perializmus járma alól. hogy egysé­gessé tegye országát, — amelyet a francia és spanyol imperialisták ket részre szakítottak és amelynek szá­mára az amerikai uralom a valóság­ban új, további megszállást jelent. Marokkó népe harcol a demokratikus szabadságjogokért, amelyektől meg­fosztották. A marokkói burzsoázia egves körei arra, számítottak, hogy az amerikai és francia imperializmus közti ellenté­teket felhasználva, az USA segítségé­vel megszabadulhatnak a francia gvar mati járomtól Az a támogatás azon­ban, amelvet Washington Juin tábor­noknak, a francia rezidensnek elnvomó politikájához nvújt. könvörtelenül szét­tépi ezeket az ábrandokat Az ameri­kai imperialisták a háborús előkészüle­tek meggvorsitása erdekében jobbnak látják, hogv Marokkóban az agresz­szív Atlanti Egyezmény alapján szö­vetségesükké vált francia gyarmatosí­tókra — nem pedig a nemzeti burzsoá­zia valamelyik rétegére támaszkodja­nak. Juin tábornok — Eisenhower helyet­tese az Eszakatlanti Egvezménv orszá­gai fegyveres erőinek vezérkarában — mindenáron meg akarja törni a ma­rokkói nép ellenállását A fajelmélet legocsmánvabb , megnyilatkozásaival ér­vel, hogv az arabokkal és a szultán­nal szemben kijátssza a marokkói berbereket. El Glaouira. a kegyetlen hűbérúrra t maszkodik. akiről a ma­rokkói nép jól tudja, hogy már a fran­cia hódítás óta áruló El Glaoui segí­tette a franciákat az ország meghódí­tásában és ezen óriási vagyont szer­zett A napokban a Juin és El Glaoui fegyveres bandáit tüntetően Fez és Ra­bat városába indították, ahol a nemze­ti szabadságmozgalom különös erővel bontakozott ki A francia gyarmatosí­tók erőszakkal kényszerítették a szul­tánt, hogv jegyzőkönyvet írjon alá, amelyben elitéli az országban folyó nemzeti mozgalmat. Ámde ennek a »jegyzőkönvvnek«, amelyet arcátlan kényszerrel erősza­koltak ki, a marokkói nép szemeben nincs nagyobb jelentősége, mint a ha­sonló körülmények között megkötött rotektorátusi »szerződésnek«. A jegyzőkönyv aláirasa egész Ma­rokkóban nagy felháborodást keltett. A francia gyarmatosítók az amerikai im­perialisták által buzdítva, még ke­gyetlenebb terrorral feleltek. Juin a polgári lakosság eltiprására katonasá­got vesz igénybe. A legkegyetlenebb erőszakot Marokkó déli vidékén alkal­mazták. Országszerte újabb és újabb hazafiakat tartóztatnak le. A gyűlése­ket, meg a magánjellegű összejövetele­ket is betiltották A gyarmatosítók cen­zúrája még a korábban engedélyezett csekélyszámú lap megjelenését is aka­dályozza. Különös kegyetlenséggel üldözik az imperialisták a Kommunista Pártot, a dolgozók érdekeinek legkövetkezetesebb és legelszántabb védelmezőjét A Ma­rokkói Kommunista Párt harcol az im­perialistákkal való minden kompro­misszum ellen A kommunisták széles nemzeti harci frontot követelnek, hogy az ország felszabadulhasson az idegen ga alól Hogy a Kommunista Pártot megfosszák vezetőjétől, a gvarmatosí tók ez év február 27-én kétévi börtönre ítélték Ali Yatát. a Párt főtitkárát és Mohamed Ferhatot, a Politikai Bizott­ság tagját Mindezek a tények azt bizonyítják, hogy az amerikai és francia imperia­listák provokációval akarják vérbefoj­tani a ma'okkói nemzeti felszabadító mozgalmat „Érvágást" hajtottak vég­re, éppúgy, mint Algírban történt, ahol az 1945-ös vérfürdő idején 40.000 em­bert öltek meg. De az imperialisták terrorja azelőtt sem tudta és most sem tudja elnyomni a marokkói nemzeti felszabadító moz­galmat, amely egyre nagyobb arányok­ban és egyre szervezettebben bontako­zik ki Ezt bizonyítja, liogy Marokkó lakos­ságának egyre szélesebb rétegei — ideértve még a nemzeti burzsoáziát is kapcsolódnak be a har«ba. Ez az oka annak, hogy a francia gyarmatosítók üldöző hadjáratot indítottak az „Isztik­lal" Párt (Függetlenségi Párt) ellen is, atnely a marokkói burzsoázia érdekeit képviseli. A marokkói nép nemzeti-szabadság­harcát támogatják Észak-Afrika és a Közel-Kelet gyarmati és függő orszá­gainak népei, támogatja az egész hala­dó emberiség. Juin tábornok vérengzé­Az amerikai imperialisták bekapcsolják a japán ipart a háború előkészületeibe A „Christian Science Monitor" tudó­sítója Tokióból jelenti, hogy Tokióban és Washingtonban a japán iparnak Tá­volkeleten való kihasználásával ter­vekei készítenek a kommunizmus el­len. Egy küldöttség, mely befolyásos japán iparmágnásokból áll, hat hónapi látogatasra megy az Egyesült A.'a­mokba A küldöt'ségnek feladata a ja­pán iparnak a kérdéseit megtárgyalni a nemrégen megalakult amerikai bi­zottsággal. mely a külföldre való szál­lásokat es a japán iparnak az ame­• :kai fegyverkezésbe való bekapcsolá­sát intézi. A tudósító továbbá azt írja, hogy Dulles japáni látogatásának eredmé­nye az az egyezmény, mely szerint a békeszerződés alá'rása után az USA Japánnak 2.400 millió dolláros köl­csönt nyújt. Ebből az összegből a Marshall-terv szerint fognak gazdál­kodni és legnagyobb részét vízi vil­lanymíívek kiépítésére és a japán acél- és bányaipar kibővítésére hasz­nálják fel. Cromley, a „Wall Street Journal" tudósítója Washingtonból jelenti, hogy a japán monopolisták minden igyeke­zete arra irányul, hogy az Egyesült I Államokból amerikai tőkeberuházáso­kat és új iparágak fejlesztésére tech­nikai segítséget kapjanak, amivel a háborús, előkészületeket szolgálják. Az amerikai hadügym.niszter jelentése szerint különféle amerikai társaságok ' tőkéjüket befektették, vagv befekte­tik a japán iparba. Cromley továbbá azt írja, hogy a japánok az amerikai tőkéseknek, akik az amerikai-japán társaságoknak tagjai hajlandók lenni, kíi'önleges előnyöket ajánlanak föl. A társaságok nyereségei fölött fel 1 étlen rendelkezési jogot ad­nak nekik. Altalános sztrájk Barcelonában Március 12-én a barcelonai munkás­ság altalános sztrájkot kezdett, amely megrendítette a kétmillió lakosú város egész gazdasági életét. A sztrájkot kb 300.000 textilgyári és más vállalati .mun­kások indították meg. akikhez csatla­koztak a kikötőmunkások is. A spanyol munkásság hatalmas sztrájkja fényesen igazolja azt a tényt, hogv Hitler és Mussolini segítségével uralomra jutott Franco terroruralma, amelv most az amerikai imperialisták segítségére támaszkodik, nem törte meg a spanyol munkásság harcias lel­kületét Az általános sztrájk inditóoka: az életszínvonal állandó rosszabbodása, a napi közszükségleti cikkek árainak emelkedése, valamint a Franco diktá­tor militarista-fasiszta politikája ellen indított általános tiltakozás Barcelo­Korea asszonyai tiemzeti függetlenségükért harcolnak A moszkvai Pravda tudósítója, Krav­csenko, Korea hős lányairól többek között a következőket írja: A koreai asszonyok százezrei már a háború kez­dete óta kérték, hogy őket mint önkén­teseket, ápolónőket vagy gépkocsiveze­tőket küldjék ki a frontra. Csak az or­szág északi részéből 1950 augusztus végéig 344.000 ilyen kérvényt adtak be. A háború kitörése óta különféle ipari szakmába az asszonyok tízezrei jelent­keztek férjeik, fiaiak és testvéreik he­lvére, akik harcolnak a fronton. A vi­déki asszonyok városi testvéreikkel karöltve haladnak és igyekeznek, hogy férjeiket a munkában teljesen pótolják és ígv kellőképpen ellássák a néphad­sereget. Kravcsenko tudósító kiemeli, hogy a koreai hazafias asszonyok a partizán­mozgalomban is tevékeny részt vesz­nek. A legjobb partizánnők egyike Pak En Szuk, aki az ellenséges vonalak közelében aknákat helyez el. Korea asszonyai áldozatkészen dol­goznak és harcolnak — írja befejezé­ül Kravcsenko. Közösen hangoztatják: »Nem engedjük, hogv az amerikai kan­nibálok hazánkat gyarmattá változtas­sák és egvben nagv felszabadítónk, a Szovjetúnió ellen és a baráti Kínai Köztársaság ellen hadibázisul felhasz­nálják.« na munkásai, akiknek helvzete már tűr­hetetlenné Cált. semmiféle falangista terrortól sem riadnak meg, sőt nagy tüntető felvonulásokat rendeznek a drágaság állandó emelkedése ellen. A falangista rendőrség, amelyet a kör­nyékről gyorsan Barcelonába rendel­tek, egves helveken lövöldözni kez­dett a tüntető tömegbe és több mun­káit megsebesített Nyugati kapitalista országok hír­ügynökségeinek ielentése szerint Bar­celonában a helyzet rendkívül feszült és a durva, kegvetlen terror ellenére sem sikerült Franco rendőrségének, csendőrségének és falangista alakula­tainak elnyomni a munkások tüntetését. A forrongás Barelonában már na­pok óta tart A diáktüntetésekre Franco a barcelonai egyetem bezárásával vá­laszolt A barcelonai munkások nagy tiltakozó mozgalma, amelv különösen pár nappal ezelfitt a városi szállító vál­lalatok bojkottálásában nyilvánult meg. hétfőn nagv általános tiltakozó sztrájkká fejlődött. A Német Kommunista Párt az egyetlen párt Nvuaat-Németországban, ame!y következetesen vezeti a népnek a békéért és Németország demoxratikus egységéért folyó harcát Közlemény a Német KP kongresszusáról Ujabb brit katonai szállítmányok Jugoszlávia részére A háborús előkészületek keretén be­lül a Titóisták a legmodernebb harci lepülőgépeket vásárolhatják meg Nagv-Britanniától — jelentette az an­kol külügyminiszter helyettese, aki március 6-án azt mondta, hogv az an­gol kormánv bármiiven polgári vagy katonai repülőgépek eladását Jugo­szlávia részére megengedi. A brit kormánynak ez a lépése nem egész egv hónappal Tito legközelebbi munkatársának. Milovan Djilasnak. an­gliai látogatása után történt. Djilas látogatása után jugoszláv parlamenti küldöttség utazik Nagy-Britanniába, Mosom Pijadom vezetése alatt, mely­nek célja a titoistáknak szállítandó brit fegvverszállítmánvok megtárgya­lása és a titoistáknak az angoi-ameri­kai katonai blokkba való szorosabb be­kapcsolása. A Német Kommunista Párt a követ­kező közleményt adta ki: „1951 március havának elején tar­tották meg a Német Kommunista Párt kongresszusát, amelyen 1148 megvá­lasztott küldött és 154 vendég vett részt. A küldöttek percenkig tartó tet­szésnyilvánítással fogadták "a Szovjet­unió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottságának üdvözlőtávira­tát. A kongresszusra eljöttek testvér­pártjaink képviselői Kínából, Magyar­országból, Lengyelországból, Romániá­ból, Bulgáriából, Franciaországból, Angliából, Olaszországból, Ausztriából és Hollandiából. A küldöttek viha­ros lelkesedéssel üdvözölték a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bi­zottságának tagjait, akik Wilhelm Pick és Walter Ulbricht elvtársak vezetésével jelentek meg." „Max Reimann elvtárs nagyszabású beszámolójában „A német Kommunista Párt feladatairól a béke fenntartásáért és a demokratikus Németország egy­ségéért vívott küzdelemben" jelentést tett az elnökség munkájáról. Beszá­molója végén kijelentette: minden erőfeszítésünk a következő célokra irá­nyul: 1. Nyugat-Németország újrafelfegy­verzésének megakadályozása és a Béke Világtanács határozatainak meg­valósítása. 2. Németország egységének meg­valósítása az össznémet alkotmányozó tanács megteremtése útján. 3. A békeszerződésnek még 1951­ben való megkötése. A békeszerződés mondja ki valamennyi megszálló csa­patnak egy éven belül való kivonását. 4. Az akcióegység megteremtése az újraíelfegyveizés ellen. Akcióegység a békéért, az egységes és demokratikus Németországért és a dolgozó tömegek jogaiért vívott küzdelem érdekében. 5. Pártunk megerősítése, mint az egyetlen párt Nyugat-Németország­ban, amely következetesen vezeti né­pünk nagy harcát a békéért, Német­ország egységéért, demokráciájáért és békés fejlődéséért. A vitában elhangzott beszédek és a testvérpártok küldötteinek üdvözlőbe­szédei újra és újra hangsúlyozták azt a nagy politikai felelősséget, amely Európa békéjének fenntartásában a nyugatnémetországi kommunistákra hárul. A remilitarizáció elleni sikeres harctól és a békeszerződéstől függ a béke fennmaradása és ezzel együtt a seinek híre a népi tiltakozás hullámát indította el Egyiptomban, Irakban, Szí­riában és Libánonban. A fran.cia dolgo­zók, élükön a Kommunista Párttal, me­leg rokonszenvvel kísérik és támogat­ják a marokkói népnek a nemzeti füg­getlenségre irányuló követeléseit. A Francia Kommunista Párt kinyilatkoz­tatta, hogy a francia kommunisták tá­mogatnak minden mozgalmat, minden pártot, minden személyt, ha a tenge­rentúli területeken elősegíti az imperia­lista tábornak — a háborús gyújtoga­tok táborának gyöngítését. A mostani marokkói helyzet mutat­ja, hogy az imperialisták az új világ­háború kirobbantását szolgáló bűnös előkészületeik meggyorsítása érdeké­ben mindenre képesek. Mutatja azon­ban azt is, hogy ezeknek a terveknek megvalósítása a marokkói nép hatá­rozott ellenállásába ütközik. Az afrikai kontinens népei fokozzák harcukat a nemzeti függetlenségért, a szabadsá­gért a békéért és minden nép biztonsá­gáért. (A tartós békéért, népi demokrá­ciáért 1951 március 11-i számából.) német nép, valamint az európai né­pek sorsa. Walter Ulbricht elvtárs felszólalá­sában behatóan • rámutatott a háború rendkívül komoly veszedelmére és arra az útra, amelyen a német népnek haladnia kell, hogy elhárítsa ezt a veszedelmet Ulbricht elvtárs kifejtette, miként kell a Pártot egy, a tömegek­kel szoros kapcsolatban álló, újtípusú p'rttá fejleszteni. Mind a beszámoló, mind a vita több szónoka alapos bírálat tárgyává tette a pártelnökség és a tartományi szer­vezetek vezetőségének eddigi munkás­ságát A pártkongresszus küldöttei fel­ismerték a bírálatot és önbírálatot mint a pártmunka megjavításának feltétle­nül szrkséges eszközét és általában mint a Párt fejlődésének törvényét. A pártkongresszus határozottan elítélte az opportunista és szakadár elhajláso­kat. A rendszabályok egész sorát ha­tározta el a politikai és ideológiai szi­lárdság biztosítására, a szervezetek ütőerejének fokozására és a Párt tiszta­ságának megóvására. A pártkongresz­szus egyhangúlag jóváhagyta az eb­ből eredő személyi változásokat. Wilhelm Pieck elvtárs üdvözlő­beszédében az újrafelfegyverzés elleni fokozott küzdelemre szólította fel a Pártot. A pártkongresszus — Reimann elv­társ beszámolója alapján — határo­zatot fogadott el és elfogadta a szervezeti szabályzatot. Elhatározta továbbá, hogy táviratot intéz a békevilágtábor vezéréhez és tanítójához, Joszif Visszárionovics Sztálinhoz, Boleslaw Bieruthoz, a Lengyel Népköztársaság elnökéhez és a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságához. A pártkongresszus el­határozta, hogy kiáltványt intéz Nyu­gat-Németország lakosságához és le­vélben üdvözli azokat a nyugatnémet­országi asszonyokat, férfiakat és fia­talokat, akiket a békéért és Német­ország egységéért vívott küzdelmük miatt elítéltek és bebörtönöztek. A küldöttek titkos szavazással meg­választották a Német Kommunista Párt elnökségét. Nagy lelkesedést és viharos éljen­zést váltott ki Max Reimann elv­társnak a Német Kommunista Párt elnökévé történt egyhangú megválasz­tása. Ezután átadták a hamburgi párt­szervezet zászlaját az újonnan megvá­lasztott pártelnökségnek. Ezt a zászlót annakidején a német munkásosztály felejthetetlen vezetője, a fasiszták ál­tal meggyilkolt Ernst Thaelmann elv­társ adta át a hamburgi pártszerve­zetnek, mint a Szovjetunió Kommu­nista (bolsevik) Pártjának ajándékát. Hűséges elvtársak rejtegették a fasiz­mus évei alatt és így megmaradha­tott a Párt számára. Ennek a zászló­nak átadása azt fejezte ki, hogy a Párt Ernst Thaelmann szellemében" be­csülettel teljesíteni fogja nagy törté­nelmi feladatait. A pártkongresszus Max Reimann elvtárs, a Német Kommunista Párt el­nöke záróbeszédével ért véget." %

Next

/
Thumbnails
Contents