Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-14 / 62. szám, szerda

1051 március 14 ÜJS10 Nemzeti felszabadító mozgalom Marokkóban LÉON FEIX a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja Az amerikai imperialisták és csatlósaik, az angol és fracia imperialisták a Földközi-tenger partvidékén fekvő afrikai országokat is bekapcsolták a támadó Északatlanti Tömb rendszerébe. E gyarmati és függó országok népeinek megkérdezése női kiil tették ezt. Igy jártak el többek között a francia imperialisták köz vetien uralma alatt álló Tunisszal Algírral és Marokkóval. A háborús gyújtogatok azonban a világnak ezen a részén is, mint mindenütt, szemben találják magukat a népekkel, amelyek eltökéltek, 5hogy kivívják felszabadulásukat a kizsákmányolás és elnyomás alól megvédik a békét. Marokkóban mindinkább erősödik a felszabadító harc a rabló imperializmus ellen. Marokkó, különleges földrajzi fekvése miatt fölöttébb érdekli az imperialistákat. Az országnak az At lanti-óceán mellett húzódó partvonala 1500 km., a Földközi-tengernél pedig 600 km hosszúságú. Marokkó bővelkedik mindenfajta természeti kincsekben. Nem csoda tehát, ha a második világháború befejezése után az amerikaiak nem vonultak ki az országból. Meg kell említeni, hogy az 1906ban kötött algecirasi szerződés óta az amerikai imperialisták, a „nyitott kapu" elvének alkalmazásával, az or szagban fokozatosan kiterjesztették befolyásukat. 1945 óta a gazdasági élet valamennyi területén egyre erősítették hatalmi pozícióikat. Az angol és amerikai csapatoknak 1942 novemberi partraszállása óta a PortLyautey-i légi és tengerészeti támaszpont az amerikaiak kezén van. Ezen a támaszponton állandóan né' hány tucat hadirepülőgép állomásozik. Az amerikai személyzet többezer f öt számlál. Sajtóközlemények szerint a francia kormány nemrégiben bombavetögépek számára további hét légitámaszpontot adott át az amerikaiaknak. E támaszpontok fölszerelésére sok amerikai haditechnikus érkezett az országba. Említésreméltó, hogy az az amerikai „B 29"-es „légierőd", amely 1950 áprilisában a balti partvidéken szovjetellenes provokációt hajtott végre, ugyancsak Port-Lyau teyböl szállt föl. Túlságosan kirivó a francia kormány határtalan meghunyászkodása az amerikai agresszorok előtt. A kormány voltaképpen nem is hét katonai támaszpontot adott át. Mindent odaad, amit csak a „Pentagon" tábornokai és a Wall Street bankárai követelnek. (És meg kell hagyni, az amerikai urak igen követelődzők!) Marokkóban 40 légitámaszpont építését tervezik. A marokkói kikötök 1940-ben 3,600.000 tonna forgalmat bonyolítottak le. Ezt a mennyiséget 1952-ben 12,000.000 tonnára akarják emelni. Fölvetették azt az ötletet, hogy az atlanti- és a földközitengeri partvidéken — Casablancától Oianig- (Algír) a spanyol Marokkó egy részének bekapcsolásával — széles „szabad" — vagyis amerikai — övezetet alakítsanak. Marokkó egész stratégiai nyersanyagtermelését amerikai trösztöknek adják át. 1950-ben több mint 500.000 tonna ólmot, kobalt-, cinkés mangánércet bányásztak. A legközelebbi hónapokban nagyszabású munkálatokat végeznek a stratégiai nyersanyagtermelés fokozására. Végül meg kell említenünk, hogy az imperialisták tervében Marokkónak, mint olcsó ,,ágyutöltelék"-száHitónak is jelentős szerep jut. A Vietnamban müködö francia expedíciós hadtestben már több mint 40.000 marokkói katona van. (vagyis a hadtest létszámának 30 százalékai ^kiket az imperialista propaganda elámított, vagy erőszakkal mozgósított. Az amerikai imperialisták célja, hogy agresszív terveik megvalósítása érdekében Marokkót szilárd támaszponttá változtassák. De ehhez az kellene, hogy leigázzák a népet. Viszont kezdenek rájönni arra, hogy ebben a tekintetben nem használ nekik sem francia lakájaik alázatossága. sem pedig a dollár. A marokkói nép a hűbéri rendszer és a francia-amerikai gyarmatosítás szörnyű kettős járma alatt szenved. A marokkói munkás a legtöbb esetben mindössze napi 80—100 frankot keres. Ez a hihetetlenül csekély öszszeg- még szűkös táplálékra sem elegendő. A fellahokat (parasztok) évente- tízezrével űzik el földjükről. A férfiak, nök és gyermekek százezrei élnek összezsúfolva a „Bidonvilles"-ekben, vagyis ócska, rozsdás benzineskannákból és ládákbői öszszetákolt. szennyes kalvibákban. Marokkó elnyomott tömegei harcra kelnek, ho

t.y a munkások számára jobb megélhetést, béremelést vívjanak ki, a í'ellahok és felesbérlők számára főidet és vizet, biztosítsanak. A marokkói nép tudja, hogy minden szenvedése a protektorátus gyarmati rendszeréből származik. Éppen ezért mindenekelőtt nemzeti függetlenségre törekszik. Harcol, hogy Marokkó felszabaduljon az imperializmus járma alól. hogy egységessé tegye országát, — amelyet a francia és spanyol imperialisták ket részre szakítottak és amelynek számára az amerikai uralom a valóságban új, további megszállást jelent. Marokkó népe harcol a demokratikus szabadságjogokért, amelyektől megfosztották. A marokkói burzsoázia egves körei arra, számítottak, hogy az amerikai és francia imperializmus közti ellentéteket felhasználva, az USA segítségével megszabadulhatnak a francia gvar mati járomtól Az a támogatás azonban, amelvet Washington Juin tábornoknak, a francia rezidensnek elnvomó politikájához nvújt. könvörtelenül széttépi ezeket az ábrandokat Az amerikai imperialisták a háborús előkészületek meggvorsitása erdekében jobbnak látják, hogv Marokkóban az agreszszív Atlanti Egyezmény alapján szövetségesükké vált francia gyarmatosítókra — nem pedig a nemzeti burzsoázia valamelyik rétegére támaszkodjanak. Juin tábornok — Eisenhower helyettese az Eszakatlanti Egvezménv országai fegyveres erőinek vezérkarában — mindenáron meg akarja törni a marokkói nép ellenállását A fajelmélet legocsmánvabb , megnyilatkozásaival érvel, hogv az arabokkal és a szultánnal szemben kijátssza a marokkói berbereket. El Glaouira. a kegyetlen hűbérúrra t maszkodik. akiről a marokkói nép jól tudja, hogy már a francia hódítás óta áruló El Glaoui segítette a franciákat az ország meghódításában és ezen óriási vagyont szerzett A napokban a Juin és El Glaoui fegyveres bandáit tüntetően Fez és Rabat városába indították, ahol a nemzeti szabadságmozgalom különös erővel bontakozott ki A francia gyarmatosítók erőszakkal kényszerítették a szultánt, hogv jegyzőkönyvet írjon alá, amelyben elitéli az országban folyó nemzeti mozgalmat. Ámde ennek a »jegyzőkönvvnek«, amelyet arcátlan kényszerrel erőszakoltak ki, a marokkói nép szemeben nincs nagyobb jelentősége, mint a hasonló körülmények között megkötött rotektorátusi »szerződésnek«. A jegyzőkönyv aláirasa egész Marokkóban nagy felháborodást keltett. A francia gyarmatosítók az amerikai imperialisták által buzdítva, még kegyetlenebb terrorral feleltek. Juin a polgári lakosság eltiprására katonaságot vesz igénybe. A legkegyetlenebb erőszakot Marokkó déli vidékén alkalmazták. Országszerte újabb és újabb hazafiakat tartóztatnak le. A gyűléseket, meg a magánjellegű összejöveteleket is betiltották A gyarmatosítók cenzúrája még a korábban engedélyezett csekélyszámú lap megjelenését is akadályozza. Különös kegyetlenséggel üldözik az imperialisták a Kommunista Pártot, a dolgozók érdekeinek legkövetkezetesebb és legelszántabb védelmezőjét A Marokkói Kommunista Párt harcol az imperialistákkal való minden kompromisszum ellen A kommunisták széles nemzeti harci frontot követelnek, hogy az ország felszabadulhasson az idegen ga alól Hogy a Kommunista Pártot megfosszák vezetőjétől, a gvarmatosí tók ez év február 27-én kétévi börtönre ítélték Ali Yatát. a Párt főtitkárát és Mohamed Ferhatot, a Politikai Bizottság tagját Mindezek a tények azt bizonyítják, hogy az amerikai és francia imperialisták provokációval akarják vérbefojtani a ma'okkói nemzeti felszabadító mozgalmat „Érvágást" hajtottak végre, éppúgy, mint Algírban történt, ahol az 1945-ös vérfürdő idején 40.000 embert öltek meg. De az imperialisták terrorja azelőtt sem tudta és most sem tudja elnyomni a marokkói nemzeti felszabadító mozgalmat, amely egyre nagyobb arányokban és egyre szervezettebben bontakozik ki Ezt bizonyítja, liogy Marokkó lakosságának egyre szélesebb rétegei — ideértve még a nemzeti burzsoáziát is kapcsolódnak be a har«ba. Ez az oka annak, hogy a francia gyarmatosítók üldöző hadjáratot indítottak az „Isztiklal" Párt (Függetlenségi Párt) ellen is, atnely a marokkói burzsoázia érdekeit képviseli. A marokkói nép nemzeti-szabadságharcát támogatják Észak-Afrika és a Közel-Kelet gyarmati és függő országainak népei, támogatja az egész haladó emberiség. Juin tábornok vérengzéAz amerikai imperialisták bekapcsolják a japán ipart a háború előkészületeibe A „Christian Science Monitor" tudósítója Tokióból jelenti, hogy Tokióban és Washingtonban a japán iparnak Távolkeleten való kihasználásával tervekei készítenek a kommunizmus ellen. Egy küldöttség, mely befolyásos japán iparmágnásokból áll, hat hónapi látogatasra megy az Egyesült A.'amokba A küldöt'ségnek feladata a japán iparnak a kérdéseit megtárgyalni a nemrégen megalakult amerikai bizottsággal. mely a külföldre való szállásokat es a japán iparnak az ame•

:kai fegyverkezésbe való bekapcsolását intézi. A tudósító továbbá azt írja, hogy Dulles japáni látogatásának eredménye az az egyezmény, mely szerint a békeszerződés alá'rása után az USA Japánnak 2.400 millió dolláros kölcsönt nyújt. Ebből az összegből a Marshall-terv szerint fognak gazdálkodni és legnagyobb részét vízi villanymíívek kiépítésére és a japán acél- és bányaipar kibővítésére használják fel. Cromley, a „Wall Street Journal" tudósítója Washingtonból jelenti, hogy a japán monopolisták minden igyekezete arra irányul, hogy az Egyesült I Államokból amerikai tőkeberuházásokat és új iparágak fejlesztésére technikai segítséget kapjanak, amivel a háborús, előkészületeket szolgálják. Az amerikai hadügym.niszter jelentése szerint különféle amerikai társaságok ' tőkéjüket befektették, vagv befektetik a japán iparba. Cromley továbbá azt írja, hogy a japánok az amerikai tőkéseknek, akik az amerikai-japán társaságoknak tagjai hajlandók lenni, kíi'önleges előnyöket ajánlanak föl. A társaságok nyereségei fölött fel

1 étlen rendelkezési jogot adnak nekik. Altalános sztrájk Barcelonában Március 12-én a barcelonai munkásság altalános sztrájkot kezdett, amely megrendítette a kétmillió lakosú város egész gazdasági életét. A sztrájkot kb 300.000 textilgyári és más vállalati .munkások indították meg. akikhez csatlakoztak a kikötőmunkások is. A spanyol munkásság hatalmas sztrájkja fényesen igazolja azt a tényt, hogv Hitler és Mussolini segítségével uralomra jutott Franco terroruralma, amelv most az amerikai imperialisták segítségére támaszkodik, nem törte meg a spanyol munkásság harcias lelkületét Az általános sztrájk inditóoka: az életszínvonal állandó rosszabbodása, a napi közszükségleti cikkek árainak emelkedése, valamint a Franco diktátor militarista-fasiszta politikája ellen indított általános tiltakozás BarceloKorea asszonyai tiemzeti függetlenségükért harcolnak A moszkvai Pravda tudósítója, Kravcsenko, Korea hős lányairól többek között a következőket írja: A koreai asszonyok százezrei már a háború kezdete óta kérték, hogy őket mint önkénteseket, ápolónőket vagy gépkocsivezetőket küldjék ki a frontra. Csak az ország északi részéből 1950 augusztus végéig 344.000 ilyen kérvényt adtak be. A háború kitörése óta különféle ipari szakmába az asszonyok tízezrei jelentkeztek férjeik, fiaiak és testvéreik helvére, akik harcolnak a fronton. A vidéki asszonyok városi testvéreikkel karöltve haladnak és igyekeznek, hogy férjeiket a munkában teljesen pótolják és ígv kellőképpen ellássák a néphadsereget. Kravcsenko tudósító kiemeli, hogy a koreai hazafias asszonyok a partizánmozgalomban is tevékeny részt vesznek. A legjobb partizánnők egyike Pak En Szuk, aki az ellenséges vonalak közelében aknákat helyez el. Korea asszonyai áldozatkészen dolgoznak és harcolnak — írja befejezéül Kravcsenko. Közösen hangoztatják: »Nem engedjük, hogv az amerikai kannibálok hazánkat gyarmattá változtassák és egvben nagv felszabadítónk, a Szovjetúnió ellen és a baráti Kínai Köztársaság ellen hadibázisul felhasználják.« na munkásai, akiknek helvzete már tűrhetetlenné Cált. semmiféle falangista terrortól sem riadnak meg, sőt nagy tüntető felvonulásokat rendeznek a drágaság állandó emelkedése ellen. A falangista rendőrség, amelyet a környékről gyorsan Barcelonába rendeltek, egves helveken lövöldözni kezdett a tüntető tömegbe és több munkáit megsebesített Nyugati kapitalista országok hírügynökségeinek ielentése szerint Barcelonában a helyzet rendkívül feszült és a durva, kegvetlen terror ellenére sem sikerült Franco rendőrségének, csendőrségének és falangista alakulatainak elnyomni a munkások tüntetését. A forrongás Barelonában már napok óta tart A diáktüntetésekre Franco a barcelonai egyetem bezárásával válaszolt A barcelonai munkások nagy tiltakozó mozgalma, amelv különösen pár nappal ezelfitt a városi szállító vállalatok bojkottálásában nyilvánult meg. hétfőn nagv általános tiltakozó sztrájkká fejlődött. A Német Kommunista Párt az egyetlen párt Nvuaat-Németországban, ame!y következetesen vezeti a népnek a békéért és Németország demoxratikus egységéért folyó harcát Közlemény a Német KP kongresszusáról Ujabb brit katonai szállítmányok Jugoszlávia részére A háborús előkészületek keretén belül a Titóisták a legmodernebb harci lepülőgépeket vásárolhatják meg Nagv-Britanniától — jelentette az ankol külügyminiszter helyettese, aki március 6-án azt mondta, hogv az angol kormánv bármiiven polgári vagy katonai repülőgépek eladását Jugoszlávia részére megengedi. A brit kormánynak ez a lépése nem egész egv hónappal Tito legközelebbi munkatársának. Milovan Djilasnak. angliai látogatása után történt. Djilas látogatása után jugoszláv parlamenti küldöttség utazik Nagy-Britanniába, Mosom Pijadom vezetése alatt, melynek célja a titoistáknak szállítandó brit fegvverszállítmánvok megtárgyalása és a titoistáknak az angoi-amerikai katonai blokkba való szorosabb bekapcsolása. A Német Kommunista Párt a következő közleményt adta ki: „1951 március havának elején tartották meg a Német Kommunista Párt kongresszusát, amelyen 1148 megválasztott küldött és 154 vendég vett részt. A küldöttek percenkig tartó tetszésnyilvánítással fogadták "a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottságának üdvözlőtáviratát. A kongresszusra eljöttek testvérpártjaink képviselői Kínából, Magyarországból, Lengyelországból, Romániából, Bulgáriából, Franciaországból, Angliából, Olaszországból, Ausztriából és Hollandiából. A küldöttek viharos lelkesedéssel üdvözölték a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagjait, akik Wilhelm Pick és Walter Ulbricht elvtársak vezetésével jelentek meg." „Max Reimann elvtárs nagyszabású beszámolójában „A német Kommunista Párt feladatairól a béke fenntartásáért és a demokratikus Németország egységéért vívott küzdelemben" jelentést tett az elnökség munkájáról. Beszámolója végén kijelentette: minden erőfeszítésünk a következő célokra irányul: 1. Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének megakadályozása és a Béke Világtanács határozatainak megvalósítása. 2. Németország egységének megvalósítása az össznémet alkotmányozó tanács megteremtése útján. 3. A békeszerződésnek még 1951ben való megkötése. A békeszerződés mondja ki valamennyi megszálló csapatnak egy éven belül való kivonását. 4. Az akcióegység megteremtése az újraíelfegyveizés ellen. Akcióegység a békéért, az egységes és demokratikus Németországért és a dolgozó tömegek jogaiért vívott küzdelem érdekében. 5. Pártunk megerősítése, mint az egyetlen párt Nyugat-Németországban, amely következetesen vezeti népünk nagy harcát a békéért, Németország egységéért, demokráciájáért és békés fejlődéséért. A vitában elhangzott beszédek és a testvérpártok küldötteinek üdvözlőbeszédei újra és újra hangsúlyozták azt a nagy politikai felelősséget, amely Európa békéjének fenntartásában a nyugatnémetországi kommunistákra hárul. A remilitarizáció elleni sikeres harctól és a békeszerződéstől függ a béke fennmaradása és ezzel együtt a seinek híre a népi tiltakozás hullámát indította el Egyiptomban, Irakban, Szíriában és Libánonban. A fran.cia dolgozók, élükön a Kommunista Párttal, meleg rokonszenvvel kísérik és támogatják a marokkói népnek a nemzeti függetlenségre irányuló követeléseit. A Francia Kommunista Párt kinyilatkoztatta, hogy a francia kommunisták támogatnak minden mozgalmat, minden pártot, minden személyt, ha a tengerentúli területeken elősegíti az imperialista tábornak — a háborús gyújtogatok táborának gyöngítését. A mostani marokkói helyzet mutatja, hogy az imperialisták az új világháború kirobbantását szolgáló bűnös előkészületeik meggyorsítása érdekében mindenre képesek. Mutatja azonban azt is, hogy ezeknek a terveknek megvalósítása a marokkói nép határozott ellenállásába ütközik. Az afrikai kontinens népei fokozzák harcukat a nemzeti függetlenségért, a szabadságért a békéért és minden nép biztonságáért. (A tartós békéért, népi demokráciáért 1951 március 11-i számából.) német nép, valamint az európai népek sorsa. Walter Ulbricht elvtárs felszólalásában behatóan • rámutatott a háború rendkívül komoly veszedelmére és arra az útra, amelyen a német népnek haladnia kell, hogy elhárítsa ezt a veszedelmet Ulbricht elvtárs kifejtette, miként kell a Pártot egy, a tömegekkel szoros kapcsolatban álló, újtípusú p'rttá fejleszteni. Mind a beszámoló, mind a vita több szónoka alapos bírálat tárgyává tette a pártelnökség és a tartományi szervezetek vezetőségének eddigi munkásságát A pártkongresszus küldöttei felismerték a bírálatot és önbírálatot mint a pártmunka megjavításának feltétlenül szrkséges eszközét és általában mint a Párt fejlődésének törvényét. A pártkongresszus határozottan elítélte az opportunista és szakadár elhajlásokat. A rendszabályok egész sorát határozta el a politikai és ideológiai szilárdság biztosítására, a szervezetek ütőerejének fokozására és a Párt tisztaságának megóvására. A pártkongreszszus egyhangúlag jóváhagyta az ebből eredő személyi változásokat. Wilhelm Pieck elvtárs üdvözlőbeszédében az újrafelfegyverzés elleni fokozott küzdelemre szólította fel a Pártot. A pártkongresszus — Reimann elvtárs beszámolója alapján — határozatot fogadott el és elfogadta a szervezeti szabályzatot. Elhatározta továbbá, hogy táviratot intéz a békevilágtábor vezéréhez és tanítójához, Joszif Visszárionovics Sztálinhoz, Boleslaw Bieruthoz, a Lengyel Népköztársaság elnökéhez és a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságához. A pártkongresszus elhatározta, hogy kiáltványt intéz Nyugat-Németország lakosságához és levélben üdvözli azokat a nyugatnémetországi asszonyokat, férfiakat és fiatalokat, akiket a békéért és Németország egységéért vívott küzdelmük miatt elítéltek és bebörtönöztek. A küldöttek titkos szavazással megválasztották a Német Kommunista Párt elnökségét. Nagy lelkesedést és viharos éljenzést váltott ki Max Reimann elvtársnak a Német Kommunista Párt elnökévé történt egyhangú megválasztása. Ezután átadták a hamburgi pártszervezet zászlaját az újonnan megválasztott pártelnökségnek. Ezt a zászlót annakidején a német munkásosztály felejthetetlen vezetője, a fasiszták által meggyilkolt Ernst Thaelmann elvtárs adta át a hamburgi pártszervezetnek, mint a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának ajándékát. Hűséges elvtársak rejtegették a fasizmus évei alatt és így megmaradhatott a Párt számára. Ennek a zászlónak átadása azt fejezte ki, hogy a Párt Ernst Thaelmann szellemében" becsülettel teljesíteni fogja nagy történelmi feladatait. A pártkongresszus Max Reimann elvtárs, a Német Kommunista Párt elnöke záróbeszédével ért véget." %