Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-14 / 62. szám, szerda

s msm 1951 március 14 Sztálin elvtárs szavaínak visszhangja Mochovce községben a CSEMADOK helyicsoportiának tagjai békegyűlési rendeztek, amelyen felolvasták Sztálin elvtárs nagyjelentőségű békenyilatkozatát. A felolvasás után vita indult meg, amelyben több kultúrtárs részt vett. A vita után a gyűlés résztvevői a következő egyhangú határozatot hozták: Mi, a CSEMADOK mochovcei helytcsoportjának tagjai, telies mértékben azonosítjuk magunkat Sztálin elvtárs nagyjelentőségű nyilatkozatával. Örömmel tölt el bennünket a nyilatkozat azon része, amely szerint — a béke fennmarad, és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és végig kiitartanak mellette.« A béke fenntartásához mi is teljes erőnkkel hozzájárulunk azzal, hogy mind fizikai, mind kulturális téren jobban és többet dolgozunk, meri csak a békében valósithatjuk meg a Csehszlovák Köztársaság minél gyorsabb szocialista felépítését. Magunkévá tesszük a jelszót: építsd hazádat, erősíted a békét. Szántó Ernő, elnök, Bokros János, titkár Mochovce. Hogyan ünnepelték a Nemzetközi Nőnapot dolgozóink? Komáromban a Nemzetközi Nőnap nagyszabású felvonulással kezdődött, amelyen az összes komáromi üzemek és hivatalok alkalmazottai résztvettek. A többezer főnyi tömeg teljesen megtöltötte a nagy Stefanik-teret. A csehszlovák és a szovjet himnuszok elhangzása után több

1 szónok méltatta a hatalmas manifesztáció értelmét és célját. A szónokok összefogásra, békeharcra és e harcot erősítő munkára lelkesttették a dolgozó nőket, az anyákat, aszszonyokat és leányokat. A manifesztáció résztvevői őszinte lelkesedéssel fogadták a beszédeket és egy emberként hangoztatták, hogy megsemmisítik a háború rémét, a lelketlen háborús agresszorokat, megakadályozzák, hogy azok a világ békeszerető dolgozó népeit vágóhídra hajtsák. Holczer László munkáslevelező, körzeti műhely, Komárom. Ipolyvisken hat kettős csoport házi agitációt végzett, hogy a község aszszonyait felvilágosítsa a Nemzetközi Nőnap jelentőségéről. A felvilágosító munkának meg is lett az eredménye, mert a nőnapi manifesztáción az ipolyviski nők vállalták, hogy a béke megvédése és hazánk erősítése érdekében 1104 önkéntes munkaórát ledolgoznak az EFSz földjein. Ipolyvisk dolgozó nöi hitet tettek a béke mellett, mert ott még soha ennyi nő nem jelent meg gyűlésen, mint most ezen a Nemzetközi Nőnapon. Ipolyvisken pedig sok gyűlés volt már, de eddig a nők nem igen vettek azokon részt. Kettő-három kivételével alig érdeklődtek a közügyek iránt. Most zsúfolásig meglelt a kultúrház, ahol a béke ünnepét az iskola igazgatója nyitotta meg. Az iskolásgyermekek szlovák-magyar vegyes műsora után Szabó Borbála és Molnár Mária elvtársnők beszédeikben rámutattak, mennyire fontos nekünk nőknek összefogni és harcolni a tartós békéért, mert csak építő munkával védhetjük meg családunk boldog jövőjét. Bár Ipolyvisken a Csehszlovák Nőszövetség szervezete még nem alakult meg, reméljük, hogy a békegyülés hatása alatt május elsejéig megalakul és ezentúl céltudatosan és szervezetten harcolhatunk a nagy Szovjetunió oldalán és annak hős asszonyai példájára a világbékéért. Dolinszki/ Mária, Ipolyvisk. Éppen egy éve, a tavalyi Nemzetközi Nőnap alkalmából számoltam be arról, hogy a Csehszlovák Nőszövetség luciabányai helyi szervezete egy hársfát ültetett el annak melékére, hogy népi demokráciánk megadta a nők teljes egyenjogúságát és most már a férfiakkal egyformán harcolhatnak a munka és a béke frontján. A idei Nemzetközi Nőnap alkalmából a bányatelep minden munkása, a tűzoltók és az iskolások fúvószenekar kíséretében felvonultak dolgozó nőink megünneplésére. A békegyűlésen igen szépen szerepeltek a CsISz tagjai, akik szavalatokkal, énekszámokkal örvendeztették meg az egybegyűlteket. A műsorhoz hozzájárultak az óvónők és a kis óvodások is. Az elemi iskola tanítónője az iskolásgyermekeket léptették fel. A békegyűlés résztvevői lelkesen ünnepelték a béke új nemzedékét és erős fogadalmat tettek, hogy még nagyobb erőkifejtéssel bizonyítják be a ránk és gyermekeink békés életére leselkedő imperialistáknak, hogy megakadályozzák egy újabb vérfürdő rendezését. Egyre jobb és szervezettebb munkával ütjük ki a háborús uszítók kezéből a fegyvert. Egyetlen dolgozó, egyetlen apa, anya, fiú vagy lány sem cserélné fel mai biztos, nyugodt életét a harctérrel s a lövészárkokkal, munkahelyét a gránáttölcsérrel vagy a gépfegyvertűzzel. A bányatelep pártszervezete védnökséget vállalt Perény község felett, ahol a Csehszlovák Nőszövetség minden tagja együttesen belépett az EFSz-be, így téve bizonyságot arról, hogy nemcsak a háztartásban, hanem a földműves munkában is megállják helyüket, így akarnak harcolni a békéért és így akarják őrökre megőrizni a drága, véren szerzett szabadságot. Varhola Mihály élmunkás, Luciabánya. Szelice községben a Nemzetközi Nőnapon Pospis elvtárs járási kiküldött ünnepi beszéde után kultúrműsor következett. A békéről énekeltek, a békéről szavaltak felnőttek és gyermekek és mindegyikük szemében látni lehetett, hogy valóban átérzik azt, amit előadnak. Az ifjú és idősebb békeharcosok minden szavának súlya és értéke volt. A megjelent közönség mélyen átérezte, hogy bátor és elszánt harcot kell vívjunk a háborús uszítók ellen. Ki kell harcolnunk és ki is harcoljuk gyermekeink szabad, boldog jövőjét. Nem félünk a fenyegetődzőktől és soha el nem fáradunk a békeharcban. Munkánkkal megmutatjuk, hogy most és mindenkor a béke hívei vagyunk. A szelicei dolgozó nők 250 órás munkafelajánlást tettek, amelyet az EFSznek dolgoznak le az első tavaszi munkálatoknál. A Csehszlovák Nőszövetség helyi szervezetének egyik tagja 100 tojás beszolgáltatását ajánlotta fel kötelezettségén felül. Mint a Nőszövetség egyik lelkes tagja, békeakaratom kifejezésére egy kis verset is írtam, amelyet beszámolómhoz itt mellékelek. BEKET AKARUNK Mi lányok, asszonyok, békét ünnepelni jöttünk, De látnunk kell a vészterhes felhőket felettünk. Koreában pusztul férfi, asszony, gyermek, De ezzel a fenevadak még nem elégednek meg. A mi szép hazánkat is megsemmisítenék, Ha ezt a világ béketábora engedné. De mi lányok, asszonyok békét kiáltunk. Béke legyen, béke, mit annyira vártunk. Nem engedjük rombadönieni hazánkat, Tönkretenni, porrázúzni gyönyörű munkánkat. Az imperialista had. mely sírunkat ásná Legyen szörnyű bűnének terhes tudatában Mi lányok, asszonya? r-t ket követetünk, De ha kell, a harcba ;s há'rar. nu-Miink. Nem akarunk látni rémült gyermekarcot, Nem háborút, amely annyi kínt és jajt hoz. Szívünkben szeretet s béke hő lángja ég A világ dolgozói bízva néznek felénk. Erősen állunk helyt békénk táborában. S győzni fog a béke ez egész világban. tauro Ferencné, Szelice, -ÜJSZ0 c/t kiiit

e és a bürvUváeia Levél fekszik előttünk. Az olvashatatlan aláírás sejteti, hogy egy közigazgatási dolgozó írta, aki már jónéhány hivatalt vezetett. Levele afféle önvallomás. Címe ez lehetne: „Találkozásom Majakovszkijval". „A dolog úgy áll, — mondja a vallomás — a költőt nem ismerem, de ő úgylátszik ismer engem. Erre az alábiakból következtetek. 19 . . .-ben főnököm hivatott és egy költeményt tett elém, amelynek címe „Ön-agyonülésezők" és kijelentette, fíogy ezt rólam és a vezetésem alatt álló hivatalról írták. Hivatalomban megtanácskoztuk a dolgot és elhatároztuk, hogy a költeményt áttanulmányozzuk. Három ülésen át tanulmányoztuk, végül is arra a megállapításra jutottunk, hogy nem rólunk szól. (Jegyzőkönyv nem maradt fenn, de megmaradt a dorgálás.) Másodszor 19.. -ban ütköztem öszsze Majakovszkijvai. Behivattak a pártirodába és megkérdezték: ismerem-e ezeket a verssorokat: „A közhivatal — az a hely, eltűnik ott az ember ..." — Nem ismerem — feleltem őszintén. — Biztos abban, hogy eddig még nem olvasta? — Egészen biztos! — Érdekes Ezek a verssorok benne voltak abban a levélben, amelyet félévvel ezelőtt adtak át önnek. A levél pedig, amiatt a figyelmetlenség miatt panaszkodott, amellyel önöknél a dolgozók leveleit kezelik. Szóval nem olvasta? ... (Szigorú dorgálás, figyelmeztetéssel! Csupán azért mert nem olvastam Majakovszkijt!) 19.. -t írunk. Felkészültem Majakovszkij szellemében. Mikor elővettek a hivatalöm által irányított szerv munkája iránt tanúsított közömbösségemért, a költő idézetével feleltem: „A közintézmény van értünk. Nem pedig Mi a közintézményért!" — Tessék, — mondtam — így az önök Majakovszkija! — Igen, — felelték nekem. — Csakhogy ez nem - önre, hanem a közhivatalt látogató közönségre vonatkozik! 19 ... Leváltottak. Közben Majakovszkijt idézték: „Ideje, hogy • kitisztuljon államaparátusunk!" 19 .. .-ben cikk jelent meg az újságban az általam vezetett szövetkezetben uralkodó aktagyártásról. A cikk jeligéje: „Tervezz meg valami különleges csatornát, Amely levezeti az átiratok áradatát." Mondhatom gyönyörű dolog. A költő meghalt, utána már az irodalomtörténetben a helye és kész. Nem kell okvetlenül összefüggésbe hozni a mi rrtindennapi dolgainkkal. Ebből sohasem sül ki valami jó. Leváltottak ..." Itt vége szakad a visszaemlékezéseknek. Majakovszkij hagyatéka azonban nem évül él, amíg harcolni kell a bürokraták, az aktagyártók ellen. Egy sereg olyan típus van, amelyről a költő megírta: „Persze, hogy megbirkózunk velük De rémes nehéz ,a harc ezek ellen." Szükséges, hogy Majakovszkij hagyatékát ellenőrizzük abból a célból, miképpen teljesítették. S szüntelenül ellenőrizzük, vájjon hány aktagyáros van, aki azt hiszi, hogy Majakovszkij költeményének gúnyos nyilai és a szovjetemberek megvetése nem reá vonatkozik. A végrehajtás ellenőrzésének ebben a szellemében engedték meg nékünk, hogy megszakítsuk annak a vállalati jubileumi gyűlésnek ünnepélyes menetét, amely folyik, folyik, folydogál, immár órákon át — munkanapon. Sőt, még a soron következő szónok beszédét is félbeszakítjuk, hogy megkérdezzük: — Mit tettek' önök elvtársak azért, hogy minden fő és minden helyettes kézbe vegye a dolgokat és ne tartsa magasan az orrát, hanem hozzon azonnal határozatot? Vegyék csak elő X. ügyosztály dolgozói Majakovszkij kötetét és üssék fel azt a lapot, amelyen ez áll: — Járt oda, mint csecsemő, majd ifjú járt oda kis szakáll is nőtt már az állán, megőszült és oda járt, oda járt és elnyúlt, s végül kimúlt..." Vagy ez: „Táncolj csak hivatalrói-hivatalra előirányzat és terv! A hivatalok úgy látszik sosem érnék véget, Üj Mont-Blanc: az 50. hivatal árnya emelkedik." Egyre növekedik a Tito-banda terrorja 700 újabb letartóztatás a Crna Cora vidékén Üjabb hatalmas terrorhullám öntötte el Crna Gora vidékét. A Tito fasiszták tűzzel-vassal pusztítják a vidéknek a béketáborhoz, a dolgozó nép érdekeihez hű lakosait. A legutóbbi időben több mint 700 komnunistát, becsületes hazafit tartóztattak le és vetettek börtönbe, vagy a Tito-Gestapo szörnyű haláltáboraiba Kobila, Goii Ótok koncentrációs táborai zsúfolásig telve vannak a letartóztatott és megkínzott hazafiakkal. Eletük nagy veszélyben forog. A már régebben letartóztatott Zogovicson, az ismert írón, Milovan Csukovicson, a felszabadító háború kiváló harcosán, a Párt Központi Bizottságának titkárán és Vojo Novovics alezredesen kívül elhurcolták a jugoszláv hadsereg főbíróságának elnökét, aki megtagadta, hogy kommunista tisztek felett Ítélkezzék. Csudovics őrnagyot, Csulakicsot, Szosicsot és Deleticset, a Párt andrejeváci járási bizottságának tagjait és rajtuk kívül számos párttagot és katonatisztet a Titoista hóhérok ismét börtönbe vetettek. Ma a kormányban és a Titoista pártban kulákok. kémek, a megszállókkal együttműködő népellenségek viszik a szót. Csetnik kém a járási bizottság szervező titkára, és a tagok nagyrésze is volt csetnik. vagy imperialista ügynök Az UDB vezetője Gyoko Raszlovarics, ismert gyilkos az angol Iptelligence Service és a jugoszláv nagy burzsoázia megbízottjának, Mihajlovicsnak volt személyes csatlósa. Aljasságára jellemző, hogy 1944ben, amikor a jugoszláv hadsereg három magasabb rangú tisztjének legyilkolásában közreműködött, az áldozatok ruháját és csizmáját elrabolta. Minden újszülött 25 ezer dinárral tartozik az USA-nak... Amióta Titóék imperialista kölcsönöket kapnak, a nép élete egyre nyomorúságosabbá válik. A „kölcsönökért" a jugoszláv népnek súlyos árat kell fizetnie. Hogy milyen kikötéseket szabnak az imperialisták, arra elég egy példát felhozni. Annak a 300 millió dollár értékű kölcsönnek, melyet Tito az amerikai kézben lévő Nemzetközi Banktól vett fel, az volt a feltétele, hogy Jugoszlávia fizesse meg nemcsak Amerikának, hanem az összes többi tőkés országnak is mindazokat a kölcsönöket, amelyeket a háború előtti Jugoszlávia népeilenes rendszere, sőt még régebben a szerb királyság felvett. Ezek a tartozások a háború előtt több mint 1 milliárd 130 millió aranyfrankot tettek ki. Természetesen az elmaradt kamatokat is ki kell fizetni, így fest az „ajándékként" kapott kölP esőn. Üton-útfélen beszéli a nép: „a Titóisták úgy eladták az országot, hogy minden gyerek, amikor megszületik, máris 25.000 dinárral tartozik az amerikaiknak." Csak a stratégiai vasútvonal fontos... Jugoszláviában 1947-ben. 1948-ban, 1949-ben, 1950-ben több vasútvonalat építettek. Ezek a vasútvonalak elsősorban a háborút és az ország kirablását szolgálják. Ilyen vasútvonal a Lupoglav—Sztaliie vasútvonal, amelyen a Rasa-bánya jó minőségű szenét szállítják Olaszországba. A Görcse— Petrov—Radusa vasútvonalon króm-* érccel, a Koszóvó—Palv—Gracsanica vonalon ólom- és ezüstérccel megrakott vagonok gördülnek külföldre. Több vasútvonal az élelmiszerek kiszállítására szolgál. Az újonnan épült, vagy épülő vasútvon?lak a hadianyaggyárakat, repülőtereket és katonai raktárakat kötik össze. Ilyen a Sabac—Sara ievo—Plocza vasútvonal. A Titóisták erőszakkal kényszerítik a népet, hogv a stratégiai fontosságú vasútépítésekben részt vegyen. A Titóisták sietve énítik az új vasútvonalakat de teljesen elhanyagolják a már meglévő vasútvonalak karbantartását. Ezeken a vasútvonalakon sűrítek, egymást érők a szerencsétlenségek, melyek sok áldozatot követelnek. Negyven új haláltábor Tito erőszak- és terror-rendszerére jellemző, hogy Jugoszláviában hatalmas arányokban építik a börtönöket és a koncentrációs táborokat. Az ország számos különféle részén csupán az elmúlt évben több, mint negyven haláltábort létesítettek. A hazafiak tízezreit hajtották az Adria-tenger kopár szigeteire. A szigeteken működő haláltáborok közös neve — ..Márvány", mivel a foglyok itt termelik a márványt, amiből aztán paloták és villák épülnek a fasiszta rabtartónak. Tito hóhérai kihasználják azt, hogy az Adria-tenger szigeteinek koncentrációs táborai távoleső helven vannak és így a kínzások és kínvallatások legborzalmasabb módszereit alkalmazzák. Példájuk nyomán, hozzájuk hasonlóan ftvfbmmo rajzai