Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-01 / 51. szám, csütörtök

10 UJSZ0 1951 március 1 A Szovjetúnió kormányának jegyzéke Nagy-Britannia kormányához ,. ' ®

y február l/-en Strang, Nagy-Britannia külügyminiszterhelyettese átnyújtotta U. IV ZarubinnaW a Szovjeúrtió nagybritanniai nagykövetének ISagy-Britannia kormánva válasz jegyzékét a Szovjetúnió ez év január 20-i jegyzekere arról a kérdésről, hogy Nagy-Britannia kormánva megsértette a „azovetseg a hitlerista Németország és európai segítőtársa elleni háborúban es egyuttmukodés és kölcsönös segélynyújtás a háború után" címmel 1942 május 26-án kötött angol-szovjet szerződést. A. A. Gromiko. a Szovietúnió küliigyminiszterhelvettese febr 24-én fogadta Kellyt, Nagv-Britannia nagykövetét és átnyújtotta neki a szovjet kormány válasz jegyzékét a fentemiitett angol jegyzékre. A szovjet kormány jegyzéke megáiiapit ja, hogy Nagy-Britannia kormánya február 17-i jegyzékében koholmányokhoz és rágalmakhoz folvamodotf a célból, hogy Nagv-Britannia kormányának agresszív politikáját békés politikának tűntesse fel. a Szovietúnió békepolitikáját pedig agresszív poliikának állítsa be. Az a kísérlet azonban, hogy kibújjon az angol-szoviet szerződésben vál lalt kötelezettsége betartásának kérdésében adott válasz alól. hiábavaló, mert a tények leleplezik, hogv az angol kormány, a szerződés ellenére, nem a béke megőrzésére irányuló politikát, hanem agresszív, a háború kirobbantására irányuló politikát folytat. 1. Az 1942. évi angol-szoviet szerződés harmadik cikkelvének első része arra kötelezi az egyezmény részvevőit, hogy együttműködési politikát valósítsanak meg minden kérdésben az -gresszió elhárítására, beleértve a német kérdést is. Ezzei szemben Nagv-Britannia 1946tól kezdve más útra tért. mégpedig az együttműködés megbontásának és a szerződés aláásásának útiára. A szovjet jegyzék felsorolja NagyBritannia kormányának Németországgal kapcsolatban elkövetett egyoldalú cselekedeteinek egy sor példá iát. kezdve Németország angol és amerikai megszállási övezeteinek önhatalmú egyesítésétől egészen a Németország nyugati övezeteire kénvszerített megszállási statutum életbeléptetéséig. Ezután a jegyzék így folytatja: 2. A szerződés harmadik clkkelyének nek második része arra kötelezi a szerződésben résztvevőket, hozzanak meg minden intézkedést, hogv lehetetlenné tegyék az agresszió megismétlését és a béke megsértését Németország által. Az angol korinánv ennek ellenére nem demokratizálja Németországot, hanem visszahelyezi a fasiszta vezetőket, fokozatosan fasizálja Nyugat-Németországot. Krupp szabadonbacsátása után a Ruhrvidéken ismét hatalomhoz juttatta Kruppot és imperialista barátait, szabadonbocsátotta és ismét hatalomhoz juttatta a hitlerista tábor ismert fasiszta tábornokait, elnyomta és továbbra is elnyomja Nyugat-Németországban a demokratikus és békeszerető elemeket. Az angol kormány ezzel egyidejűleg Németország dem litarizálása helyett visszaállítja Németország hadiiparát, azáltal, hogy a Ruhrvidéket a hadiipar támasztpontjává tette, hozzákezdett a német reguláris hadsereg ú i jászerve zéséhez fasiszta tábornokokkal az élen és hozzákezdett ahhoz, hogy NyugatNémetországot az új agresszív háború felvonulási terepévé tegve. Az angol kormány ezeket az intézkedéket folytatta és folytat ia a szovjet kormány ismételt tiltakozásai ellenére és annak ellenére, hogy ezáltal megsérti az angol-szoviet szerződés harmadik cikkelyének második részét. 3. A szovjet kormánv szükségesnek tartja, hogy ismételten felhívja NagyBritannia kormányának figyelmét az angol-szovjet szerződésnek arra a részére is, amely szerint megengedhetetlen, hogy Nagy-Britannia és a Szovjetunió résztvegyen bármelv koalícióban. amely a szerződésben résztvevő egyik fél ellen iránvul. Ami a Szovjetuniót illeti, a Szovjetunió kormánya ezt a kötelezettséget is szigorúan betart ia. Mindazok a szerződések, amelyeket a Szovietúnió más európai országokkal kötött, al árcsak az angol-szovjet szerződés, az európai béke megszilárdítására irányulnak és céljuk, hogy megakadályozzák a német militarizmus újjászületését és a német agressziót. Míg a szovjet kormánv szigorúan betartotta és betartia vállalt kötelezettségeit, addig Nagy-Britannia kormánya Franciaország kormányával egyetemben, kezdeményezőie volt az úgynevezett „nyugati szövetség" létrehozásának, amely kezdettől fogva nem leplezte ellenségességét a Szovjetúnió irányában. Ezt követően Nagv-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok létrehozták az északatlanti államcsooortosulást oly módon, hogy a hitlerellenes szövetségben résztvevő nagyhatalmak közül csak a Szov jetuniót zárták ki az északatlanti egyezményből. A tények azt mutat iák. hogy mind a nyugati szövetség, mind az északatlanti blokk egyenesen a Szovjetúnió és a népi demokratikus országok ellen irányul. Ma végérvényesen leleoleződött a nyugati szövetség és az északatlanti blokk agresszív jellege. Az angol-amerikai tömb vezetése alatt álló csoportosulások védelmi célkitűzéseiről szóló valamennyi kijelentés értelmét vesztette, miután megkezdődött NyugatNémetország bevonása ezekbe a csoportosulásokba, a revansvágvó bonni kormánnyal és a hitlerista tábornokok által vezetett nyugatnémet hadsereggel együtt. 4. Nagy-Britannia' kormánva február 17-i jegyzékében durván ráaalmazzaa Szovjetuniót, valamint Bulgáriát. Magyarországot és Romániát, amelyekben demokratikus rendszer Jött létre, mely véglegesen leszámolt a fasizmus maradványaival ezekben az országokban. Nagy-Britannia kormánva nyilvánvalóan szívesebben látna ezekben az országokban olyan kormányokat, amelyek Nagy-Britannia agresszív politikájának uszályában haladnának. Itt az ideje azonban, hogy Nagv-Britannia kormánya megértse, hogy Bulgária. Magyarország és Románia néoének, ugyanúgy, mint bármelv más áltain népének, joga van belső ügveit saját nemzeti érdekeiből kiindulva elrendezni, nem pedig abból kiindulva, hogy tetszik-e valamelv más külföldi állam kormányának az említett ors-ágokban létesített demokratikus rendszer. M'nt közismert. Nagy-Britannia kormánya abban a törekvésében, hogy erőszakos úton visszaállítsa a keleteurópai békeszerető, demokratikus «szágokban a fasiszták és egvéb agreszszív elemek hatalmát, serkenti ezekben az országokban azoknak a fasiszta csoportoknak ellenséges tevékenységét, amelyek a népi demokratikus rendszer megdöntésére irányuló összeesküvések szervezését tűzték cél"l maguk elé. E tények világában nevetségesek a Nagy-Britannia kormánya február 17-1 jegyzékében tett kísérletek, hogy önmagát az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelmezőjeként tüntesse fel és a Szovjetúnió valamely beavatkozásáról beszéljen Bulgária, Magyarország, Románia, vagy Görögország belügyeibe. Hasonló rágalmazó állításokhoz folyamodik Nagy-Britannia kormánya azzal a változással kapcsolatban, amely 1948 februárjában ment végbe a csehszlovák kormányban és amelyet NagyBritannia kormánya igyekszik úgy beállítani, mint valamiféle, a békét fenyegető puccsot. Ismeretes azonban, hogy ezeket a változásokat az idézte elő, hogy az amerikai és más külföldi ügynökök — köztük az USA hivatalos diplomáciai képviselői — vezetésével Csehszlovákiában államcsínyt készít ttek elő, amelynek célja az volt, hogy megfosszák Csehszlovákia népét nemzeti függetlenségétől és Csehszlovákiát angol-amerikai diktátumn.-' vessék alá A Szovjetúnió, amikor a Biztonság' Tanácsban felszólalt az ellen a javaslat ellen, hogy úgynevezett vizsgálatot folytassanak le Csehszlovákiában — amiről Nagy-Britannia kormányának jegyzéke említést tesz — kötél sségét teljesítette, megvédelmezve Csehszlovákia szuverén jogait és megakadályozva, hogy egyenesen megsértsék az ENSz alapokmányát, amely n-ftiltja az ENSz számára, hogy beavatkozzék egyes államok belügyeibe. A szovjet kormány továbbá igen furcsának találja Nagy-Britannia kormányának azt a kísérletét, hogy Jugoszlávia nemzeti érdekei védelmezőjének akarja feltüntetni magát. A szovjet emberek elmarasztalják és továbbra is el fogják marasztalni a inai jugoszláv vezetőket azért, mert Franco Spanyolországához hasonló fasiszta rendszert létesítettek Jugoszláviában és megfosztották Jugoszlávia népeit az alapvető demokratikus jogoktól. A szovjet emberek elmarasztalják és el fogják marasztalni Jugoszlávia vezetőit azért, mert összeesküvést szerveztek a magyar népi demokrácia kormánya ellen és ezáltal a népi demokratikus országok esküdt ellenségeivé váltak. Ami Jugoszlávia nemzeti érdekeit illeti, ezeket az érdekeket nem a Szovjetúnió veszélyezteti, amelynek fiai oly sok vért áldoztak Jugoszlávia népeinek a német megszállás alól történő felszabadításáért és Jugoszlávia függet lenségének biztosításáért, hanem Jugoszlávia mai urai, akik egész politikájukkal arra törekednek, hogy Jugoszlávia népeinek nemzeti érdekeit angol és amerikai gazdáik érdekeinek vessék alá. Nagy-Britannia kormányának — ugyanúgy, mint az Egyesült Államok és Franciaország kormányának — sem fog sikerülni kibújni a felelősség alól az osztrák békeszerződés megkötésének késleltetése miatt és nem fog sikerülni ezt a felelősséget sajátmagukról a Szovjetúnióra hárítani. Nagy-Britanniának és az Amerikai Egyesült Államoknak le kell tenniök azokról a tervekről, hogy Ausztriát saját új katonai támaszpontjukká változtassák Európa szívében, mint a hogy azt Trieszttel tették, megszegvén az Olaszországgal kötött és általuk aláírt békeszerződést. 5Nagy-Britannia kormányának február 17-i jegyzéke durva támadásokat tartalmaz a koreai nép és a Kínai Népköztársaság ellen, az agresszió rágalmazó vádjával Mletve őket. Ezzel szemben mindenki látja, hogy nem Kína és nem Korea az agresszor, ami kor nemzeti érdekeit, nemzeti területét védelmezi. Az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia az agreszszorok, amelyek elküldték csapataikat több ezer kilométerre saját határaiktól Korea területére, ahol ezek a csapatok már néhány hónapja pusztítják a koreai városokat és falvakat, fosztogatják a koreaiakat, erőszakoskodnak a koreai nőkkel, koreai gyermekeket és öregeket gyilkolnak. A szovjet kormány komolytalanoknak és nevetségeseknek tartja az angol jegyzéknek a malájföldi, indokínai és egyéb országokban folyó felszabadító mozgalomra való utalásait, amelyekben azzal vádolják a szovjet kormányt, hogy a szovjet kormány, amikor együttérzését fejezi ki az elnyomott népek felszabadító harca iránt, megszegi az angol-szovjet szerződést. Ugyanilyen komolytalan és nevetséges az angol jegyzéknek valamely kommunista imperializmusról tett kijelentése, amelyet szemnielláthatóan Hitler és Mussolini szótárából vett át. Az angol-szovjet egyezmény egyik cikkelye sem tiltja meg senkinek sem, hogy együttérzését fejezze ki valamely országban folyó felszabadító mozgalommal. Rá kell világítani arra, hogy mindaddig, amíg a világon imperialista elnyomás létezik, létezni fog az elnyomott népek felszabadító mozgalma is, függetlenül attól, hogy az egyes uraknak tetszik-e vagy sem. Ostobaság a szovjet kormányt vádolni azzal, hogy különböző országokban felszabadító mozgalom létezik, amelyet az imperialista elnyomás idézett elő, mint ahogy ostobaság lenne azzal vádolni a Szovjetúniót, hogy vanak földrengések, vagy létezik apály és dagály. 6. A szovjet jegyzék ezután megcáfolja Nagy-Britannia kormányának azt az állítását, mintha a szovjet kormány akadályozná az európai országok újjáépítését azzal, hogy helytelenítsen nyilatkozik a Marshall-tervről. Ez egyáltalán nem így van. A szovjet kormány azért foglal állást a Marshallteivvel szemben, mert ezáltal NagyBiitannia és a többi marshallizált állam az Egyesült Államok alárendeltjévé válik. Ezután a jegyzék így folytatja: Nagy-Britannia kormányának jegyzéke olyan feladatra is vállalkozik, mir,+ az ENSz presztízsének védelme, azzal vádolva a szovj.t kormányt, hogy az nem akarja mindenben követni azokat, akik minden teketória nélkül garázdálkodnak ebben a nemzetközi szervezetben, amelyhez a népek nemrégen még bizony is reményeket fűztek. Az ENSz-ben kialakult nem kielégítő helyiet'rt azonban — mint ez m'ndenki számára amúgyis világos — a felelősség seinmiesetre sen terheli a Szjvjetúinót. Nyilvánvalóan esztelenek Nagy-Br.ta inia kormányának azok a kísérletei, hogy a Szovjetúnióra hárítsa a felelősséget a „sztrájkokért és társadalmi rendbontásokért", vagy pedig mindezt éppen a Kominformnak tudja be, azzaz a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának, amely 1947 óta áll fenn Európában. Az angol jegyzéknek ezek az ügyetlenségei leginkább a jegyzék megszerAz angol kormány jegyzéke már nem védelmezi Attlee miniszterelnök ismert állításait, hogy a Szovjetúnió nem hajtotta volna végre csapatainak demobilizálását a háború után. A jegyzék érzi Attlee miniszterelnök állításának teljes képtelenségét, amikor azt állítja, hogy nincs ok kételkedni abban, hogy a háború után demobilizáció ment végbe a szovjet hadseregben. A jegyzék azonban ehhez hozzáfűzi, hogy a szovjet kormány a háború alatt behívottak maximális létszámának csak bizonyo részét demobilizálta. Az angol jegyzéknek ez az állítása a Szovjetúnió ellen irányuló rágalom. A valóságban a szovjet kormány gyökeres és széleskörű demobilizációt hajtott végre csapatai között, amikor harminchárom korosztályt demobilizált. Senkinek sem volt olyan nagy szüksége a szovjet csapatok széleskörű demobilizációjára, mint magának a Szovjetúniónak, mert a demobilizált emberek millióinak visszatérése nélkül a földeken és az üzemekben a Szovjetúnió nemcsak hogy nem tudta volna megszervezni háborúutáni gazdasági fellendülését, de még a német megszállók által megsemmisített területeket, a városokat, vasútvonalakat, ipart és mezőgazdaságot sem tudta volna újjáépíteni. Ezeket a tényeket csak olyan emberek tagadhatják, akiknek az a szándékuk, hogy megrágalmazzák a Szovjetúniót. Az angol jegyzék a továbbiakban azt állítja, hogy a Szovjetúnió fegyveres erői létszámukra nézve jelenleg meghaladják valamennyi nyugateurópai ország együttes fegyveres erőit. A jegyzéknek ez az állítása szintén rágalom a Szovjetúnió ellen. Jelenleg a Szovjetúnió fegyveres erői, számításba véve a szárazföldi csapatokat, a légierőt és a haditengerészetet, létszámukra nézve megegyeznek a Szovjetúnió fegyveres erőinek létszámával a második világháború kezdetén, 1939-ben. Ezzel szemben csak az északatlanti agresszív egyezmény három tagja — az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország — fegyveres erőinek jelenlegi létszáma, számításba véve mind a szárazföldi hadsereget és légierőt, mind a haditengerészetet, több mint ötmillió fő kesztésénél megnyilvánuló sietséggel magyarázhatók, minthogy Angliában nagyon jól tisztában vannak azzal, hogy „sztrájkok és társadalmi rendbontások" nemcsak jóval a jelenkor és a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának létrehozása előtt, hanem jóval a mi nemzedékünk . előtt is léteztek. és ugyanakkor a fegyveres erők létszáma az említett három államban gyorsan növekedik, az említett országok iparát pedig máris a fegyvergyártás további fokozására mozgósították. Mindenekelőtt azért beszélünk ezeknek az államoknak a hadseregeiről, mint egységes katonai erőről, mert a három említett ország fegyveres erői ma nem képeznek három önnálló hadsereget, hanem egyetlen hadsereget alkotnak, amerikai katonai személyiségek által egyesítve és Eisenhower amerikai tábornok parancsnoksága alatt. Rá kell mutani, hogy Franciaország, Anglia és az Amerikai Egyesült Államok fegyveres erőinek ez a létszáma többszörösen meghaladja fegyveres erőik létszámát a második világháború előtt, 1939-ben és több mint kétszeresen meghaladja a Szovjetúnió fegyveres erőinek jelenlegi létszámát. Miért volt szükség arra, hogy Anglia, az USA és Franciaország fegy. veres erőinek létszáma kétszeresen meghaladja a Szovjetúnió fegyveres erő.nek létszámát? Természetesen nem a Németország vagy Japán részéről megnyilvánuló esetleges támadás ellen,. Egyébként az angol jegyzék sem tagadja, hogy ezek az államok az adott esetben főleg a Szovjetúnióra gondolnak. Következésképpen az angol kormánynak az az állítása, hogy a Szovjetúnió fegyveres erői számszerűen meghaladják valamennyi nyugati állam együttes fegyveres erőit, durva rágalom, amelynek célja: megtéveszteni a közvéleményt és igazolni a fegyverkezési versenyt Angliában. Ebből azonban az következik, hogy Nagy-Britannia, az USA és Franciaország, miután fegyveres erőiket a Szovjetúnióhoz viszonyítva kétszeresre emelték és fegyveres erőik további növelésére törekednek — nem védelemre készülnek, hanem agreszszióra, az új világháború kirobbantására. 8. A szovjet kormánynak nincs oka kételkedni abban, hogy Nagy-Britannia néptömegei nemcsak a háború végén, hanem ma is a legmesszebbmenő rokonszenvet tanúsítják a Szovjetúnió iránt, minthogy ez egészen természetes is, nemcsak azért, mert a szovjet nép kimagasló érdemeket szerzett hazája védelmében a hitlerista agresszióval szemben, hanem azért is, mert a szovjet nép döntő módon járult hozzá a hitlerizmus felett aratott közös győzelemhez. Ezt bizonyos mértékig NagyBritannia jegyzéke is elismeri. A Szovjetúnió népei a maguk részéről barátságot és megbecsülést tanúsítottak és tanúsítanak a brit nép iránt, ugyanúgy, mint minden más nép iránt, amely megvédelmezte szabadságát és a Szovjetúnió népeivel együtt saját erőivel hozzájárult a háború mielőbbi befejezésének és a hitíerizmus felszámolásának ügyéhez. A szovjet kormány azonban alaptalannak tartja Nagy-Britannia jegyzékének azt a kijelentését, amely szerint Nagy-Britannia kormánya is változatlanul együttműködésre törekszik a Szovjetúnióval. Nem felesleges emlékeztetni arra, hogy már 1944-ben, a Munkáspárt évi konferenciáján, a párt vezetői, akik ma hatalmon vannak, határozatot hoztak, amely szerint megtiltják a Munkáspárt tagjainak, hogy résztvegyenek olyan brit társadalmi szervezetek munkájában, amelyek célul tűzik maguk elé az angolszovjet barátság megszilárdítását. Még a toryk sem tanúsítottak ilyen nyilt ellenségességet a Szovjetúnióval szemben. Ezekután arról beszélni — mint ahogy ezt Nagy-Britannia jegyzéke teszi —, hogy Nagy-Britannia kormányának nincsenek ellenséges szándékai a Szovjetúnióval szemben és NagyBritannia kormánya a brit és szovjet népek közötti együttműködés fejlesztésére törekszik és hogy ezt az együttműködést a szovjet kormány hasonló törekvésének hiánya akadályozza, hogy a szovjet kormány izolálni akarja a szovjet népet a külvilágtól — annyit jelent, mint eltitkolni az igazságot a nép előtt és megengedhetetlen rágalmakat szórni a Szovjetúnióra. A Szovjetúnió kormánya, az egész szovjet közvéleménnyel együtt, napról napra a népek közötti barátság megszilárdításának szellemében, a béke ügyének megvédése, az új háború elhárítása, a háborús gyujtogatók mesterkedései és cselszövései leleplezésének szellemében neveli a szovjet népet. Éppen ezért tulajdonít a szovjet kormány olyan nagy jelentőséget mind az angol-szovjet szerződés, m'nd a német kérdésre vonatkozó jaltai és potsdami egyezmény becsületes és szilárd betartásának, különösen olyan időpontban, amikor ezeknek az egyezményeknek megsértése komolyan veszélyezteti a béke megőrzésének ügyét. 9. Nagy-Britannia kormánya jegyzékében készséget mutat a Szovjetúnióval folytatandó tárgyalásokra. Az elmondottak után a szovjet kormány nem nyilváníthat teljes bizalmat a brit kormány e kijelentései iránt. Ennek ellenére a szovjet kormány kész ilyen ';árgyalásokat kezdeni, nr el arra törekszik, hogy felhasználjon minden lehetőséget a kapcsolatok megjavítására Nagy-Britanniával. A szovjet kormány nagyrabecsüli Nagy-Britannia kormányának bármely lépését, amely valóban az országaink körötti kapcsolatok megjavítását célozza."