Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-11 / 60. szám, vasárnap

Vtlág proletárjai egyesüljétek! BratMava, 1951 március M, vasárnap 2 Kés IV. évfolyam, 60. szám ..Iparunk beruházási tételeibe csupán az utolsó két esztendőben, 1049-ben és 1950-ben úgyszólván 125 milliárd Kés-t állítottunk be, tehát olyan összeget, amilyenről a régi urak még csak nem is ál­modtak. A tervezett beruházások élesen mutakoznak meg Szlová­kiában, amely folyamatosan, de gyorsan válik agrár országból mező­gazdasági ipari országrésszé. 1950 ívben Szlovákiában a nehézipari termelés több mint egynegyedével növekedett, tehát k országos át­lagnál lényegesen erősebben. Az Hyen növekedés nem JBn magától, hanem alapos beruházási tevékenység a feltétele. Igy lesz ez tovább­ra Is: továbbra Is meg fogjuk sokszorozni termelésünk anyagi feltételeit, mert tudjuk, hogy enélkül nem tudnánk megvédelmezni országunk füg­getlenségét és szabadságát, egyben nem haladhatnánk előre a szodaliz­I1HM Wé." Klement Qottwald elvtáM M61. február • 22-i beszédéből. Az 1951. évi állami költségvetés népünk országépítő és békeerőfeszítéseinek bizonyítéka Kabei pénzügyminiszter nemzetgyűlési beszámolója az 1949. évi zárszámadásról és az 1951. évi állami költségvetésre Klement Gottwald elvtárs, a Köztársaság elnöke a napokban tavaszi ülésszakra hívta össze Köztársa­ságunk nemzetgyűlését, amelynek legfontosabb fel­adata lesz az 1951. évi állami költségvetés megtár­gyalása. Március 9-én a Nemzetgyűlés első ülésén az 1951. évi költségvetés törvényéhez bevezető be­szédet mondott Kabeš elvtárs pénzügyminiszter. A költségvetési parlamenti munka ünnepélyes megkez­désén résztvettek a kormány tagjai, a Nemzetgyűlés szűkebb elnöksége és az össz i á képviselők. A karza­ton nagy figyelemmel követték a tárgyalásokat a -köztársaság elnöki irodájának képviselői és a magas állami hivatalok és kerületi Nemzeti Bizottságot> pénzügyi előadói. Kabeš pénzügyminiszter kétórás beszámolójába p az 191$. és 1950. év állami gazdálkodásáról hű képet adott. Kifejtette az új kormányjavaslat fő élveit, ame­lyek a Csehszlovák Köztársaság állami költségveté­sét az 1951. évre meghatározzák. A törvényhozó testület örömmel fogadta a pénzügyminiszter beszá­molóját, új politikai és gazdasági rendszerünk hű tükörképét. Az 1951. évi új állami költségvetés tar­talma népi demokratikus államunk dolgozóinak or­szág építő és békeerőfestítése. Egyedül ezek az élvek döntőek nálunk a költségvetés pénzügyi eszközeir nek elosztásában és ezek ha: ár ózzák meg a szocia­lista országépítés fedez- tét, ameTlyel biztosítjuk a termelő erők fejlődéser., népünk anyagi és Iculturális színvonalának állandó emelkedését és ezzel a tár­sadalmi jólétet. Kabeš miniszter beszámolója után a Nemzetgyűlés jóváhagyta a megüresedett képviselői mandátumok helyére új képviselők behívását. Az erről szóló tör­vényjavaslat nem jelent semminemű új választójogi reformot, csupán a póttagok egyszerűbb és gyorsabb behívását. Az eddigi eljárást azzal egyszerűsítik, hogy azt a választói csoportot, amely a megüresedett kép­viselői mandátumra kijelöli az új képviselőt, megbíz­zák azzal, hogy az új képviselők behívásáról gondos­kodjék, illetőleg erre javaslatot nyújtson be. A vá­lasztási csoport a póttagot csupán a jelöltlistákon sze­replő egyénék közül javasolhatja. A Nemzetgyűlés a Kabeš pénzügyminiszter beszá­molójáról szóló vitát legközelebbi plenáris ülésén kezdi meg. Kabeš pénzügyminiszter beszámo­lója bevezetőjében megemlítette, hogy a legfontosabb feladatok egyi­ke, amely elé az országot a IX. kon­gresszus és elnökünk, Klement Gott­wald elvtárs állította, az, hogy nem­zetgazdaságunk minden szakaszán teljesítsük és túllépjük az ötéves gaz­dasági tervet, még pedig nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is. Ezért, amikor benyujtjuk az 1949-es évi zárszámadást és az 1950-es évi gazdálkodás eredményeiről szóló elő­zetes jelentést, az a feladatunk, hogy bemutassuk, mit értünk el az ötéves terv első két esztendejében és mi vár ránk a harmadik évben. Az állami gazdálkodás eredményei az 1949-es évben kedvezőek és az 1950-es év eredményei bizonyítják azt, hogy ezek az eredmények nem voltak véletlenek, igy azután az 1951. évi feladatok ezekhez az eredmé­nyekhez igazodnak. Kabeš pénzügy­miniszter a továbbiakban az 1949. évi állami gazdálkodás sikereiről be­szél. Az eredeti költségvetés szerint 42 millió koronás felesleggel kellett volna zárulnia az 1949-es évi költség­vetésnek. Azonban a költségvetésben az év folyamán olyan változásokra került sor, hogy a költségvetési fö­lösleg 2498 millió koronára emelke­dett. Mi idézte ezt elő? Főleg a munkások és dolgozók kezdeménye­zése, lelkesedése, alkotó ereje. Az or­szág építésének az üteme sokkal job­ban változott előnyére, mint ahogyan mi magunk azt feltételeztük, a terv belső ereje hatalmasabban fejlődött, mint ahogy vártuk. A fölösleg több, mint kétharmada költségvetésen fe­lüli bevételekből és egyharmada meg takarításokból ered. Amikor ezt megállapítjuk, egyúttal önkritikai­lag kijelentjük, hogy ezek az ered­mények még jobbak lehetnének, ha nem követtünk volna el hibákat. Az álcázott reakció és a most le­leplezett árulók és összeesküvők Sling, Svermová, Clementis és társai tevékenységükkel sokat ártottak ne­künk, de ezek az egyének nem tud­ták megakadályozni egészséges gaz­dálkodásunknak, a tömegek munká­jának sikereit. Az 1949-es esztendő a Pártkongresszus éve és megmu­tatkozott benne a Párt óriási mozgó­sító ereje. Az alkotó erők februárban felszabadult tömege az 1949. évben az ipari termelést 8 százalékkal emel­te az 1948-as év eredményei fölé és 11.5 százalékkal lett magasabb, mint a háború előtti évek termelése. Elö­ször történt meg, hogy termelőeszkö­zeink gyártása a háborúelötti szín­vonalat 40 százalékkal meghaladta és ezzel párhuzamosan emelhettük dolgozóink életszínvonalát, fokozhat­tuk a fogyasztást, bevezethettük a szabad piacot, fokozhattuk kivitelün­ket és passzív kereskedelmi mérle­günket aktívvá változtathattuk. A továbbiakban a pénzügyminisz­ter a pénzügyi rendszerünkben beál­lott nagyjelentőségű szerkezeti vál­tozásokról beszélt. Megemlítette azt, hogy maga az 1949. évi állami költ­ségvetés is egészen más jellegű volt, mint az elözö éveké és az általános adó hozzásegített bennünket ahhoz, hogy deficites költségvetésünkből ki­egyensúlyozott költségvetésre tér­jünk át, még ha az magában foglal­ja az összes állami beruházásokat is. Az összes állami jövedelmeknek több, mint 46 százalékát és a pénz­ügyi bevételeknek több, mint felét, mint már említettük, új és jól bevált általános adónk jelentette. Ez az adó fogta fel és adta át az államkincs­tárnak a szabadpiac hasznát. Ez az adó vált nagyszerű eszközünkké a fekete kereskedelem letörésében. Eb­ben az adóban találtuk meg a fo­gyasztás szabályozásának eszközét. Az általános adó azt hozta magával, hogy emelkedett a nemzeti értékek termelése és a nemzeti jövedelem, emelkedett a munka termelékenysége és a nép életszínvonala. Igen nagy bevételi tételt jelentett számunkra az eddigi különleges ke­reseti adó. Mindezen bevételi tételek hozama mindenekelőtt üzemi gaz­dálkodásunk fejlődéséből ered. Az 1949. évi felesleg termékekben, ki­termelt beruházási cikkekben és áru­tartalékban fekszik, nem pedig a pénz tömegében. A pénz csupán ezen áruk értékének mérője. Hogyan használták fe! az állam által kiadott pénzt? Köztársaságunk politikájának irá­nyát és tartalmát nem lehet hatéko­nyabban jellemezni, mint azzal a ténnyel, hogy az állami kiadások ösz­szegéből a nemzetgazdaságba eszkö­zölt befektetések adják a költségve­tés legnagyobb tételét, vagyis 44.8 százalékot. s rögtön ezután követke­zik a szociális és egészségügyi gon­doskodás, amely a nyugdíjakkal együtt 21.9 százalékot tesz ki, kisebb tétel a közigazgatás 13.3 százalékkal, kultúrára és tájékoztató tevékeny­ségre az egész állami költségvetés 10.4 százalékát fizettük ki és a nem­zeti védelemre 9.6 százalékot. Emellett mégsem lehetünk meg­elégedve ezekkel az eredményekkel, mert igen sok esetben rájöttünk arra, hogy egyes gazdálkodási egységek ismételt figyelmeztetés ellenére is minden áron a maguk egyéni előnyé­re akarták kihasználni eszközeiket a költségvetési év végéig. Igy például előfordult, hogy néhol, kapitalisták módjára nagyon helytelenül arra tö­rekedtek, hogy pénzüket bánit köny­vecskére helyezzék el, mint ezt tette pl. az egyik helyi Nemzeti Bizottság. Egy másik Nemzeti Bizottság pedig az Állami banknak csekket küldött, amelyen nem töltötte ki az összeget és azt követelte, hogy a bank utalja át költségvetési eszközeinek felesle­gét készpénzben. Másutt a helyi Nem zeti Bizottság arra vetemedett, hogy folyószámlán lévő saját betétjéből 36.800 koronás összeget egy nem lé­tező erdőszövetkezet betétkönyvére helyezett el és 109.900 koronát mint ajándékot átutalt a vízgazdálkodási szövetkezet betétkönyvére. Kabeš pénzügyminiszter megjegy­zi, hogy sokszor a központi hivatalok is segítettek a NemzetiBizottságoknak az ilyen ügyeskedésben, amely csu­pán arra szolgál, hogy a következő évi magas költségvetési tételek elő­feltételeit megteremtse. Mindenki kénytelen elismerni, hogy ez nem he­lyes és nem felel meg a rendes gaz­dálkodás feltételeinek és így ártal­mas. Az állami zárszámadás egyik Ieg­pozitivebb jelensége, hogy az állami költségvetés feleslegében Szlovákia része majdnem 20 százalék és Szlovákia az állami bevételek költ­ségvetését 145 százalékra túlteljesí­tette és így abban a helyzetben van, hogy a költségvetés által rárótt fel­adatokat teljes mértékben teljesítse. Szlovákia azonkívül túllépte 3 szá­zalékkal a beruházási költségvetést, míg a es h országrészekben 10 szá­zalékra kihasználatlan maradt. A kormány javaslata az, hog? fölösleg egész összege, kb. 35 liárd korona, AtVltessék az állai tott gazdálkodás alapjára szocih üzemeink törzsvagyonának gaz' .­gltására. Kabeš pénzügyminiszter bes^ „mó­lójának e részét azzal a kéréssel fe­jezte be, hogy az előterjesztett állami zárszámadást az 1949-es évre a nemzetgyűlés eredeti szövegezésében hagyja jóvá Ezzel kapcsolatban ki­fejezte köszönetét mindenkinek, aki érdemeket szerzett e győzelem eléré­sében, a dolgozó nép egész tömegé­nek, a munkások, parasztok, mérnö­kök, műszakiak, hivatalnokok, szer­vezők, tervezők és politikai munká­sok millióinak. Az 1950-es évi állami gazdálkodásról Valaki azt is állíthatná, hogy az 1949-es eredmény kivételes, véletlen­szerű jelenség. Azonban az 1950. év eredményei, amelyekről Kabeš pénz­ügyminiszter előzetes jelentést tett, bizonyítják a fejlődés törvényszerű­ségét. Kabeš pénzügyminiszter megemlí­tette azt, hogy Sztálin elvtárs a szo­cializmus alapvető törvényeként azt a tényt hangsúlyozta, hogy a szocia­lizmust csupán a termelő erők roha­mos fejlődésének alapján lehet fel­építeni, ha van bőven áru és termék, ha biztosítjuk a dolgozó nép boldog életét a kultúra rohamos fejlődésé­nek alapján. Csupán a szocializmusban képezik ezek a tényezők a fejlődés feltéte­leit. A kapitalizmusban a jólét csu­pán a burzsoázia számára létezik, mert ott az emberhez méltó életszín­vonalat a dolgozók egésze nem tudja elérni. Lássuk csak, hogyan fejlődtek nálunk a termelő erők. Az ötéves terv második évében az ipari termelés további 15.3 százalék­kal emelkedett. A nehézipar terme­lésének fejlődése 15.6 százalékot tett ki. Életszínvonalunk emelkedéséről a következő adatok tanúskodnak: az élelmiszerek legfontosabb fajtáinak eladása a kötött és szabad piacon az 1949. évvel szemben a következőkép­pen emelkedett: Hús és hústermékek 40 százalékkal, zsír 59 százalékkal, sajt 29 százalékkal, tojás 16 száza­lékkal és a búzaliszt 28 százalékkal. Figyelemreméltó a behozott termé­kek fogyasztása. Igy pld. a kávéfo­gyasztás 84 százalékkal és a teafo­gyasztás 80 százalékkal emelkedett. Textilárut 21 százalékkal, kész ru­házati cikkeket 49 százalékkal és ci­pőt 231 százalékkal adtunk el többet, mint az előző évben. Rádiókészülé­keket 18 százalékkal, kerékpárokat 2 százalékkal, motorbiciklit 8 száza­lékkal és varrógépet 37 százalékkal adtunk el többet, mint 1949-ben. Ez­zel párhuzamosan növekedett kultu­rális életünk színvonala is. 811 új óvodát és napközi otthont, 782 nem­zeti és középiskolát létesítettünk, amelyből 668 új iskola Szlovákiára esik. Fejlődtek a főiskolák és javult a diákság osztályszerkezete. Míg 1946-ban és 1947-ben főiskoláinkon a beiratkozott diákoknak csupán 7.15 százaléka volt munkáseredetü, addig az 1950—1951 tanévben a főiskolá­kon a hallgatók 37.5 százaléka már munkáseredetü és 10.5 százaléka 15 hektáron aluli birtokú földműves csa­ládokból származik. Kabeš elvtárs a továbbiakban még egy egész sor érdekes számadatot sorol fel, amelyek közül a legjellem­zőbb az, hogy a könyvek és brosúrák példányszáma az elmúlt évvel szem­ben 45 százalékkal emelkedett. 11 százalékai több mozi nyílt meg az 1950. évben, mint a mult évben. A dolgozók üdültetésének fejlődé­se is igazolja, hogy a magánfogyasz­tás és a közintézmények által szer­vezett fogyasztás is rohamos fejlő­désen megy keresztül, rohamosan emelkedik a nemzeti jövedelem és ezzel a dolgozó nép életszínvonala is. A dolgozók keresetének reális érté­két növelték azzal, hogy a fogyasz­tási cikkek árát néhányszor csök­kentettük. Az országépítés folyamata termé­szetesen a külső és belső ellenségek elleni osztályharc formájában is megnyilatkozik. Megbirkóztunk az ellenség által szított átmeneti jelenségekkel és dol­gozó népünk általános jóváhagyásá­val megszüntettük a közellátás terén mutatkozó zavarokat is. Az élelmi­szerjegyek mindenkinek biztosítják kenyérrel és liszttel való kellő ellá­tást és egyúttal megakadályozzuk velük a kenyérgabona pocsékolását. A fogyasztás növekedésével az álta­lános adó tételei is növekednek és az állami költségvetés támaszát alkot­ják. Az 1950-es évben az egyéni te­vékenység utáni külön jövedelmi adó az 1949-es évvel szemben 738 száza­lékkal emelte az államkincstár bevé­teleit Emelkedett a bérek és fizeté­sek adótétele is, amely párhuzamo­san haladt a dolgozók Jövi ^elmének és számának fokozásával. Álti '4-ban azt mondhatjuk, hogy az állam, is­tár az 1950-es évben vállalkozásunk pénzügyeinek döntő központjává vált. Már a mult - vben is bebizo­nyult, hogy dolgozó népünket óriási belső erő fűti és kezdeményezése, lelkesedése, alkotó ereje csodákat művel. Ennek az alkotó erőnek eredmé­nyei pénz formájában befutnak, még pedig hatalmas áramlatban az álla­mi bank folyószámláira, amelyekről azután ugyanilyen hatalmas áram­latban visszakerülnek gazdasági szervezetünk vérkeringésébe. Gondos­kodunk róla, hogy népünk munkájá­nak eredményeit célirányosan hasz­náljuk fel. A Párt politikájának ér­deme, hogy a felelősség érzete egyre inkább áthatja gazdasági életünk minden munkását. Ezzel ellentétben néhány zavaró eset is mutatkozik. Igy pld, a bory-i üveggyárban az az eset, hogy a z exportáruval telt ládákat védetlen helyen raktározták el, ahol az idő­járási viszonyok tönkretették dolgo­zóink munkájának eredményét. A munkások kifogásolták is a rossz raktározást, de nem hallgatták meg szavukat. A Dereda nemzeti válla­latnál megállapították, hogy a karto­tékokban olyan hibák voltak, ame­lyek részben könyvelési jellegűek voltak, részben azonban hiányok fe­dezésére szolgáltak. Ezt a rendetlen­séget titkolták. És e mögött az volt, hogy az üzem reklám, és díszítőmü­helyeiben magánosok számára gyár­tottak bútort és pedig olyan árakért, amelyek nem feleltek meg a tényle­ges költségeknek. Az usty-i hús­üzemben meg olyan élelmiszert áru­sítottak, amelynek minősége kifogá­solni való volt. Sok esetben nemcsak ilyen köz­vetlen károkról van szó. Sok üzem eddig még nem mérlegelte megfele­lően azokat a károkat, amelyeket a készletek terven felüli felhalmozása okoz. Igy például a vermezsicei nem­zeti vállalat hosszú időn át gyártott ipari keféket, amelyekre nem volt semmiféle megrendelés és ezzel csak feleslegesen növelték a raktár­készletet. Meg kell valósítani tehát a mun­ka következetes ellenőrzésének leni­ni jelszavát, s akkor azután nem fog előfordulni, mint például Hornátkán e'öfordult, hogy a gépállomáson egy traktorista olyan kimutatást ter­jesztett elő, mely szerint szeptember 15-én a középszántást 11 munkaóra alatt 3 hektáron és 78 négyszögölön

Next

/
Thumbnails
Contents