Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-10 / 59. szám, szombat

1951 mácius 10 7 NEM AKARUNK ÁRVÁK LENNI! — mondták a pionírok a Nemzetközi Nőnap bratislavai maniSesztációján A Turkmén Szocialista Szovjetköz ársaság m nisztersiőiének felszólalása Jtlegoédjiík a békét! Csütörtökön délután a Slavianska cesta felé vezető utakon a dolgozók hatalmas áradata hömpölygött zász­lókkal és feliratos táblákkal a kiál­lítási csarnokba, hogy résztvegyenek a Nemzetköm Nőnap alkalmából ren­dezett békemanifesztáción. Eljött Bratislava minden becsületes dolgo­zója és őszinte lelkesedéstől áthatva tüntetett a béke mellett, a háborús uszitók ellen és fogadalmat tett ha­zánk szocialista építésének meggyor­sítására. Ezen a nagyszabású meg­mozduláson dolgozóink meleg szere­tettel üdvözölték Bašťovanský elv­társat, a Szlovákiai Kommunista Párt vezértitkárát, Mosko elvtársat, az ö helyettesét, Gažik elvtársat, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökét és K. Bacilek elvtársat a Megbízot­tak Testületének elnökét, valamint a népi demokratikus államok kon­zuljait, élükön Viszotiň elvtárssal a gzovjet konzullal. Amikor Tvaroskova képviselőnő bejelentette a gyűlésnek a szovjet de­legáció tagját Aszji Atanepeszovát, a turkmén szocialista köztársaság miniszternőjét, szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel ünnepelték és ez a lelkesedés csúcspontját érte el Sztálin elvtárs és a Szovjetunió ün­neplésével. A manifesztáció föszónoka dr. í. Puli, a Megbízotti Testület alelnöke volt. Beszéde nagy hatást tett az egybegyűltekre és mind lelkesen he­lyeselték szavait, amikor leszögezte azt, hogy mindent meg iogunk tenni, hogy a békét megvédjük. A gyűlés fokozott lelkesedéssel fogadta Puli elvtárs szavait, amikor a pártellenes összeesküvőkről Slingről, Svermová­ról, Clementisről, Husákról és No­vomeskyről ítéletet mondva, leszö­gezte azt, hogy leleplezésükkel a szocialista építésnek nagyon jelen­tékeny akadályát hárították el. Beszédének további részében még ezeket mondta: Előttünk a szocializ­mus építésének nagy feladatai áll­nak. Üj nagy gyárak, áramfejlesz­tők, vasúti hálózatok készülnek és ezeket nem lehet felépíteni, hogy hl újabb tízezer asszony nem vesz tevé­keny részt ebben az épitömuhkánk­ban, és nem foglalják el a termelés­ben és a többi foglalkozási ágakban, a disztribúcióban, a kereskedelemben, a hivatalokban a férfiak helyét. Az asszonyokat nemcsak a termelőmun­kába hívjuk, hívjuk őket kultúréle­tünkbe, mint tanítónőket, mint ápo­lónőket, hívjuk őket a politikai élet­be is. Puli elvtárs beszédét igy végezte be: Dolgozó asszonyok! Tömörüljetek a békeharc első soraiba! Legyetek az első sorokban a szocializmus épí­tésében. Az érdeklődés, a rokonszenv meg­nyilvánulása valósággal túlfűtötté a levegőt, amikor a Turkmén Szocia­lista Szovjetköztársaság népjóléti miniszternője Aszji Atanepeszova lé­pett a szónoki emelvényre és beszélt közvetlen szavakkal az ö turkmén hazájáról, amelyet a szovjet állam­hatalom régi, szegény, elmaradott, terméketlen állapotából a mai virág­zó turkmén köztársasággá fejlesz­tett. — A régi turkmén falvak helyén új szocialista falvak keletkeztek is­kolákkal, klubokkal, gyermekottho- , , . ... nokkal, mozival, rádióval - folytatta ! ^ aj^kozták meg beszámolóját a szovjet kiküldött — és hála a Kommunista Pártnak, a ,. , , szovjet kormánynak, hála Sztálin I ket t^ te n? e g/ ez v o" dolgozomk ko­elvtársnak és a testvéri orosz nép saonetenek es szeretetének kifejezess használatának betiltását. A turkmén asszonyok nem szavakkal, hanem munkával harcolnak a békéért. A gyárakban, az üzemekben, a kolho­zok mérhetetlen földjein odaadóan ós áldozatosan teljesítik termelési fel­adatukat. A iTurkmén Szovjet Köz­társaság messze van Csehszlovákiá­tól, de a szivünkben közel vagyunk a csehszlovák dolgozó asszonyokhoz. Éljen a nemzetek barátsága és él­jen a szovjet földön élő asszonyok és a csehszlovák népi demokrácia dol­gozó asszonyainak barátsága! A szovjet kiküldöttnő beszéde után öt bratislavai asszony iépett a szóno­ki emelvényhez és gyönyörű virágok­a Turkmén Szovjet Köztársaság miniszternő j jét. A termet hatalmas hurrá resz­segítségének, a turkmén földön fel virágzott az ipar és mezőgazdaság és kinevelődött hozzá egy nemzeti Ká­der, a nemzet népi értelmisége. Száz évig szenvedett a turkmén nép és harcolt azért, hogy vízzel lássák el földjüket és ezáltal termékennyé te­gyék és ezt a vágyukat teljesítette a szocialista építkezés, amelyen az egész szovjet nép dolgozik Sztálin vezetése alatt. A turkmén asszonyok az új Turkménia felépítőinek első soraiban állnak. Köztársaságunkban az ipari dolgozók 44 százaléka nö, a közlekedés dolgozói szintén nagyrészt asszonyok. A szocialista versenyben kitűnő helyet foglal el a Zsardzsusz­kaji selyemgyárnak legjobb sztaha­novistája, Zaraguli Aksimuradova, aki már az 1952-es év teljesítményét dolgozza 121 százalékra naponta. Több mint ötezer asszony dolgozik nálunk szőnyegek készítésén, ame­lyek az egész világon hírt szereztek a turkmén asszonyok ügyességének. A szovjet kiküldött ezután még felsorolta a nagyszerű turkmén asz­szonyok teljesítményeit a munka, a kultúra és a politikai élet minden ágában. Beszélt a kitűnő gyermekjó­léti intézményekről,'az aggkori bizto­sításról, a Bolsevik Párt különös gondoskodásáról. A turkmén asszo­nyok tudják értékelni azt, hogy a szovjet hatalom egyenlő jogot adott nekik a többi nemzetekkel és öröm­teli és szabad életet és ezért a turk­mén asszonyok a többi szovjet nép­pel és az egész világ haladó emberei­vel együtt nem tűrik, hogy a gyalá­zatos angol-amerikai uszitók boldog életüket megzavarják. A szovjet Turkménia minden asszonya csatla­kozik Sztálin elvtárs békepolitikájá­hoz és aláírta a stockholmi békefel­hívást és követeli az atombomba a szovjetgyár, a szovjetfalu és a szov j etváros iránt. Ezután a Mély-úti XIII. középisko­la pionírjai sorakoztak fel a tribünön és J. Očenáš 12 éves pionír megille­tődve így beszélt: „Anyáónk, mi gyer­mekek nem akarunk háborút. Mert a háború borzalmas, elpusztítja atyáinkat, bátyáinkat, nem akarunk árván maradni, nem akarunk meg­halni, mi élvezni akarjuk a mi bol­dog és örömteli gyermekkorunkat, mi nyugodtan akarunk tanulni." Az asz­szonyok szemében könny csillogott. Mindenki arra gondolt, aki a legdrá­gább neki és a kis pionír felhívta a gyűlést: „ ... Ne engedjétek, hogy új háború zúduljon ránk. Minden gye­rek köszönetet fog mondani nektek, ha megakadályozzátok a háborút és ígérjük nektek, hogy ebben a bé­keharcban gyermeki erőnkkel mi is segíteni fogunk nektek." A manifesztáció Gottwald köztár­sasági elnökünknek küldött levél fel­olvasásával fejeződött be ünnepi han­gulatban. T. M. A Nemzetközi Nőnapot megelőző előkészítő munkálatokról akarok beszá­molni, amelyek bizonyságot tesznek ar­ról, mennyire él az emberekben a bé­kevágy. A váraljai csoportba kaptam beosztást házi agitációra. Ezen a ré­szén a városnak a hangulat azelőtt nem volt egységes. Ezért igen nagy meglepetés volt részemre a családok­ban uralkodó jelenlegi hangulat. Egyet­len helyen sem tapasztaltuk, hogy be­zárták volna előttünk az ajtót vagy elutasító módon viselkedtek volna, ami ezelőtt, ha felkerestük őket napi­renden volt. Mindenütt vasárnapi, pi­henő hangulatban voltak a csaladok és kedvesen fogadtak bennünket. Mondhatnám testvéri meghitt beszél­getés közben, nagy megértéssel fej­tegettük a közös gondolatot: soha töb­bé háborút! Kedves jelenetek*játszód­tak le a kisgyermekes anyáknál, ahol mindenütt örömmel állapítottuk meg, hogy az anyák nyugodtak, higgadtak, a kicsinyek jól tápláltak és tiszták. Valósággal új asszonytípus állt előt­tünk, nem a régi, jajveszékelő, hanem új öntudatos asszony, aki tudja, hogy miért dolgozik és mit kell tennie, hogy megvédje otthonát. A férjek is meg­értéssel fogadták munkánkat és szí­vesen látták azt, hogy látogatásunk célja megnyerni őket, hogy velünk együtt manifesztáljanak a Nemzetkö­zi Nőnapon és hogy manifesztációnk tartalma az, hogy ne zavarja meg bol­dog családi életünket a háború vesze­delme. így láttuk azt az örvendetes tényt, hogy ma minden becsületesen dolgozó ember a milliós béketáborhoz tartozik. Érdekes hosszú beszélgetésünk volt négy-öt 70 és 80 éves magas kort el­ért nénikékkel, akik ma aggkori se­gélyben részesülnek és meg vannak kímélve attól, hogy könyöradományok­ra szoruljanak, ők is megígérték, hogy eljönnek a békegyülésre, hogy kifeje­zést adjanak békeakaratuknak. Még egy igen kellemes meglepetés ért Váralján. Nagyon sok dolgozó nő­vel találkoztunk, akik üzemben, hiva­talban, a postánál, a vasútnál dolgoz­nak. Vasárnap délelőtt volt, mindnyá­jan otthon sütöttek-főztek a gáj. és villanytűzhelyeken. Kb. negyven csa­ládot látogattunk meg és ezekből talán csak tíz asszony volt, aki nem kenyér­kereső. Es akit nem köt a háztartás, vagy gyermek, azok egyenesen vá­gyódnak munka után. Itt meg kell azonban említenem, ezen a vidéken nincs elegendő számú napközi otthon. Hogyha ezeket az intézménye­ket jobban meg tudjuk szervezni, ak­kor sok v nőt fogunk megnyerni a ter­melő munkának. Sokat meséltünk nekik a Csehszlo­vákiai Nőszövetség munkájáról és min­degyik azt az óhaját fejezte ki, hogy szeretne belépni a szövetségbe, hogy így erősítse a béke táborát, örömmel állapítottuk meg azt is, hogy dolgozóink megértik Pártunk politikáját és jól lát­ják kormányunknak azt az igyekeze­tét, hogy népünkről minél jobban gon­doskodjék. Boldog megnyugvással tér­tünk haza, láttuk a nagy és szilárd békeakaratot az emberek szívében. És ott voltak mindnyájan a békemani­fesztáción és odakiáltották a háborús uszítóknak, hogy békét akarunk és ér­te körömszakadtáig harcolni fogunk. A bratislavai asszonytársak nevében: Kopacsek Irén. Asszonyaink felajánlásai a Nemzetközi Nőnap alkalmából Az egész országban, minden város­ban, mindén faluban különös gondos­sággal és szeretettel készültek az idei Nemzetközi Nőnap megünneplésére. Az idei ünnepségeken kivétel nélkül min­den dolgozó résztvett és minden ünnep magán hordja a jellegét annak, hogy dolgozó asszonyaink megértették azt, hogy a nemzetközi politika komolysága következtében különös jelentőséggel bírt ez a nap. A Csehszlovákiai Nőszövetség somor­ANDREJ SPANKEVICS: A JÓKEDVŰ MEDVE A medvékről sok igazságot és va­lótlanságot mesélnek.. En is ismerek egy ilyen históriát, a tajga íőserdö) egyik öreg lakója mesélte nekem. Egy távoli szibériai falucskában élt — a legközelebbi városka háromnapi jiárásra volt. . Az apónak ki kellett cserélnie az oszlopokat a kapu mellett Vette a fejszéjét és kiment a tajgaba Nem kellett messzire mennie — köröskörül állottak a fák, egyik szebb, mint a másik. Kiválasztott egy megfelelő vörösfenyőt és hajrá, csapkodja a fejszével. A dolog egyébként hétköz­napi. Bár vastag volt a vörösfenyő, mégis hamarosan recsegni kezdett és ledőlt a hóra. Pihent egy keveset az apó, elszítt egy pipát és bele akart kezdeni az ágak levágásába. Amint nekilátott a munkának, ledobta a kesztyűit, te­nyerébe köpött és éppen a fejsze után akart nyúlni, mikor valaki hátulról barátságosan a vállára csapott. Meg­fordult az apó — *egy embermagas­ságú medve áll előtte­Az apó erdei ember volt, nem az első ilyen vadállatot látta és tüstént megállapította, hogy a medve fiatal. De 9cmml kedve nem volt megküz­deni vele. És mégis, akarva-nemakar­va. j'átszani kellett a vidám Talpas­sal. Alighogy jobbra fordult — a med­ve utána. Apó balra — a mackó is balra fordult. És így forogtak-ke­ringtek egymással szemben: egyik a fa egyik oldalán, a másik a másikon. Apó mondta később, hogy vagy negyvenszer futotta körül a fát, egész beleizzadt És bár a medvéről is dőlt a pára. mégsem engedte az öreget ié­tekzethez jutni. Apóka könyörgött, meg akarta szé­gyeniteni a mackót: — Hagyd abba, ta átkozott, mi is jutott eszedbe! Én már túl vagyok a hetvenen, te meg, gonosz erdei lé­lek, bizony kétéves sem vagy . . Ló­dulj a barlangodba. Miféle erdei szel­lem keltett téged fel tél közepén? Ügy agyongyötrődött már, hogy semmit sem Látott maga előtt. Maga sem tudta, hogyan történt, de bele­ütközött a medvébe és egyenesen a hátára dőlt. A mackó felordított és topogni, ráncolni kezdett, öregapó félelmében belevájta ujjait a mackó bundájába és úgy megülte, mint egy versenylo­vat. Á medve megvadult, megfordult és rohant az apóval a tajgába ... Nem is tudjuk megmondani, ki ijedt meg jobban — öregapó-e vagy a medve. A Talpas úgy száguldott, hogy a hó felhőként csapott fel mö­götte, de az öregapó csak öleli kar­iával. csak szorítja lábával, igyekszik erősen belekapaszkodni a mackó bun­dájába. Valahogy úgy történt, hogy apó erősebben húzta jobb kezével a mackó gyapját (eddig csaknem a fü­lénél tartotta a medvét) — és a mac­kó jobbár fordult. Balra búzta az apó — a medve balra fordult. Apóka szíve egyre hevesebben do­bogott a vágtatóstól, mégis megér­tette, hogy a medvét is lehet irányí­tani. Kivezette a m ackót a faluhoz vezető útra — az úton a vadállat még fürgébben haladt. Egy egész óráig tartott, míg az apó kijutott az erdő­ből. ir.nei még öt perc alati elgalop­poztak a falu széléig. Ügy felbátoro­dott, hogy elhatározta, a kolhozpa­rasztok bámulatára az egész falun keresztülszáguld. De a bozoncos pari­pa l'ábai hirtelen felmondták a szol­gálatot és a medve elnyúlt az úton Az apó sem tudta tartani magát, a medve fején át fejjel egy hóbuck'ába bukott. Mikor pedig a hóbuckából ki­mászott. látja, hogv a medvének bot­tal ütheti a nyomát Megörült a mac­kó. hogy megszabadult a lovasától, így is volt. És ki tudja- Lehet, hogy kó jobbra fordult. Balra húzta az apót ledobja! A szlovák dalocskák Hol termettek vájjon A szlovák dalocskák? Tán a z égből jöttek? Tavaszi fán hozták? Nem az égből jöttek, A tavasz sem adta. Úgy talált rájuk a Legény, leány ajka. Szlovák népdal. Tavaszodik Itt a tavasz, itt van, itt, Mesélek h'át valamit. Méhe mondja: züm, züm, züm, Teljél, teljél, kiis köpüm! Kis fürj mondja: pittypalatty! Szép tavasz, nyár, itt ne hagyj! Csikó mondja: nyehehe, Kizöldült már a here. Kovács Dezső. jai járási vezetősége gyönyörű és ben­sőséges ünnepet rendezett, amelyen résztvett a város minden tömegszerve­zete és az est sikeréhez nagyrészben hozzájárultak az iskolák. A somorjai tanítótestület becsületes és nagy mun­kát végzett. A Slavia-moziban folyt le a Nemzetközi Nőnap ünnepi műsora. A mozihelyiség annyira megtelt kö­zönséggel, hogy az ajtókat nyitva kel­lett hagyni, hogy a folyosókra kiszo­rult hallgatók legalább onnan hallgat­hassák a programmot A műsort Sándorné és Zsigó Mária elvtársnö. a somorjai járás női refe­rensei nyitották meg, majd gazdag kul­túrprogramm következett. A kultúr­programmot a város legkedvesebbjei, a gyermekek adták, akikért a háború és béke most felmerült kérdésének­tárgyalásánál a legtöbb féltés és aggo­dalom érezhető. A szlovák és magyar beszámolókat, amelyek a nap jelentő­ségével és az asszonyok feladataival foglalkoztak, nagy megértéssel és lel­kesedéssel fogadták a hallgatók. A kul­túrprogramm legkedvesebb pontja Jež­ková és Hručeková pionír-lányok orosz énekszáma volt, Kovács pionír harmó­nikakíséretével és a „Dumala, dumala" című orosz dal zenéjére összeállított Truman paródia. Az ünnepség befejező pontja a Csehszlovákiai Nőszövetség somorjai járási csoportjának kötele­zettségvállalása volt, amelyből egyes részleteket itt közlünk: Agit-kettősöket fogunk szervezni, akik házról házra fognak járni, hogy meggyőző munkájukkal azokat az asz­szonyokat is bevonják a termelésbe, akik még eddig a háztartásban vannak. Ez év végéig a harmóniai politikai iskolába küldünk 15 nőt. Aktivizálni fogjuk azokat a helyi­csoportokat, amelyek nem fejtenek ki kellő munkát. Szervezeteink patronátust vállalnak a gyermekotthonok és bölcsődék felett és segíteni fognak azokat kiépíteni. A somorjai helyi szervezet kötele­zettséget vállal, hogy a városi parkot rendbehozza; védnökséget vállal a so­morjai napközi otthon felett, ahová ha­vonta két testvért fog kiküldeni ellen­őrizni a gyermekotthon munkáját Hetven új tagot szerzünk az egyesü­letnek és 15 nőt alkalmazásba jutta­tunk, akik eddig még nem dolgoztak. | A szövetség minden tagja résztvesz a kulturális tanfolyamokon. Március 8-ra a járási szervezet egy új helyi csopor­tot létesít Vajkán és kötelezettséget vállalt, hogy ennek a csoportnak segí­teni fog, hogy aktíve bekapcsolódjék a kulturális és szociális munkába. Komáromba a Nemzetközi Nőnap ünnepségeire delegáció jött Magyar­országról és a tagság ez alkalomból a következő kötelezettséget vállalta: 12 asszonyt nyernek meg ipari mun­kára, 50 asszonyt az Egységes Föld­műves Szövetkezetekbe és 200 új tagot szereznek a Csehszlovákiai Nőszövet­ségnek. Az érsekújvári járásban 31 asszony kötelezettséget vállalt 5.200 órát ledol­gozni és Szimő községben 32 asszony lépett be ezen a napon az Egységes Földműves Szövetkezetbe A ógyallai járásban ezer brigádóra ledolgozását vállalták az asszonyok az Egységes Földműves Szövetkezetben, óvodát és bölcsődét avattak a Nemzetközi Nő­napon. A Csehszlovákiai Nőszövetség radványi helyi szervezete kötelezettsé­get vállalt kétezer brigádóra ledolgo­zására a tavaszi munkálatoknál az Egységes Földműves Szövetkezetek­ben. 5 A CSEMADOK központi titkár- ! j sága új helyiségekbe költözött és i J címe: Bratislavi, ul. Červenej Ar- j i mády 38. sz. Telefonszám a régi I I (335-96.) } Munkában. tArsaiAgban ét ott •uradban öllöiéha mindig •*<«>•* tett! M.»# e»»M»ú >20bOara<«iďt kerp • ••»» • VKUS — Miiemmel, „i. • ruiHOfcoi, SS *<a»o II |»a<i|ika ul » B-o-Ho-a S'oM>o»o aom II L«am«*« >0 T ma - o • ío'Ori <'»i<j»,iio»o ">«n> / • • *<*d*» Bogvobb vä'oshxm I /SfcaZ&ťi iii tm Titn XčUb cu2. 1

Next

/
Thumbnails
Contents