Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-10 / 59. szám, szombat

1951 mácius 10 UJSZÖ Az ukrán nép nagy költője 90 évvel ezelőtt, 1851 március 10-én halt meg Tarasz Sevcsenko, a nagy ukrán író. Kievben, Szovjet-Ukrajna kék ege alatt áll Tarasz Sevcsenko szobra. Ez a szobor bizonysága annak, mennyire szereti és elismeri a nép a nagy ukrán költőt, aki hazájának és népének áldozta csodálatos tehetségét. Szülőföldje, Ukrajna iránt érzett forró szeretetét Sevcsenko összhangolta az orosz nép iránt érzett ugyanolyan mély szeretetével. Egész életében szívén viselte az igazság eszméjét, egész életében arról a hőn óhajtott napról álmodott, amikor az orosz töld egyszerű emberei fellázadnak és lerázzák magukról a cár igáját. Sevcsenko megfestette a jogfosztottság és elnyomatás szörnyű képét az önkényuralom idején és harcba szólította a népet, a szabadság, a népek közti borátság és béke kivívására. Tarasz Szevcsenko 1814 március 9én született a kievi kormányzóságban lévő Morinciban. Mint jobbágysorban élő paraszt fiának szomorú gyermekkora volt. Szüleit korán elvesztette, így már gyermekfővel pásztorkodással kellett megszereznie betévő falatját. 15 éves korában Engelhard földbirtokos személyes szolgálatába fogadta a tehetséges serdülő fiút, aki átlagon felüli festői tehetséggel rendelkezett. Sevcsenko 1831-ben Péter várra utazott urával. Véletlen szerencse folytán itt találkozott földijével, Szosenko tiatal festővel, itt ismerkedett meg Zsukovszkijjal, a neves orosz költővel és Brullovval, a kiváló orosz> festővel, ami döntő hatással volt sorsa további alakulására. A tehetséges fiatalember nagyrészt új barátainak köszönhette, hogy kiszabadult a jobbágyi függőségből. Bullov kisorsolta Zsukovszkiiról festett portréját, s a befolyt összegből megvásárolta Tarasz Sevcsenka szabadságát. Sevcsenko költeményeinek tárgyát, az ukrán nép történetéből merítette. Megénekelte az ukránok hősi szabadságharcát. („Iván Potkova", „Tavasz éjszakája", „Gajdamakok"). A nép hősi múltjának eszményeivel akarta kortársait az elnyomók elleni harcra lelkesíteni. Egyik versében a népet Prometheus óriási alakjában személyesítette meg, akivel szemben tehetetlen az önkény és elnyomás fekete sasmadara. A költemény vezéreszméje, hogy a nép nagy, hatalmas és szive örökké dobogni fog. Évről évre növekszik politikai éleslátása. Mind következetesebb forradalmán á lesz. „Alom" című versében (1844) Sevcsenko gúnyosan ostorozza I. Miklós cár Oroszországát, kigúnyolja a pétervári udvar nemeseit és rámutat az önkényuralmi jobbágyrendszerben sínylődő egyszerű emberek szenvedéseire. Sevcsenko 1845 ben, a népi felszabadító mozgalom fellendülése idején tér vissza Ukrajnába. Ukrajnán egymásután hullámzanak végig a parasztlázadások és Sevcsenko a nép költője, a nép reményeinek, gondolatainak szószólója, lobogó verssoraiban a földesurak hatalmának megdöntésére s a jobbágy rendszer megsemmisítésére szólítja fel a népet. 1847-ben a cári csendőrség a szabadság eszméjének hirdetése miatt letartóztatja a költőt. Tarasz Sevcsenkot a cári bíróság ítélete alapján besorozzák katonának és szigorú felügyelettel az orenburgi kormányzóságba szállítják. Tíz esztendőt tölt száműzetésben, de ezekben a nehéz években sem veszti el soha a nép ügyének igazságába vetett mélységes hitét. Üj versei azt a reményt fejezik ki, hogy még meglátja „az igazság napját". Száműzetésből való visszatérése után, betegen bár, de tovább írja engesztelhetetlen, bátor, forradalmi terseit Tarasz Sevcsenko 186i-ben halt meg, de költészete ma is él és lelkesíti késői utódait, a sztálini kor embereit. Napjainkban is erős hatással van a szovjet írókra. Tarasz Sevcsenkot mélyen áthatja a leigázott és függetlenségükért küzdő népének felszabadításának, a humanizmusnak és a forradalmi hazafiságnak eszménye. Nagy kultúrája, tisztasága, nyelvének, a népnyelv kincseivel való gazdagítása teszi Tarasz Sevcsenkot, aki új, magasabb fokra emelte hazája irodalmát, Ukrajna legnagyobb írójává. A nagy ukrán költő neve bevonult a világirodalomba. Minden szovjetember forrón szereti és nagyra becsüli Sevcsenko műveit. Büszkék az ukrán nép dicső fiára, aki nagy reális értékű alkotásaival segítette népeinknek a cári Oroszország ellen vívott felszabadító harcait. Nyikolij Belcsikov. MEGJELENT az „Igazat mondunk a népnek" új kettős száma (Dégrewdelel — Tárász Sevcsenko verte — Ha meghalok, uhrán földbe temessétek csontom. Ha a roppant róna föd be, könnyebb lese nyugodnom. Domb tetején rejtsetek el, folyó közelében, hadd hallgassam: a vén Dnyeper hogy harsog a mélyben. S ha majd a víľ valamennyi ellenségünk vérét elsodorta — elhagyom én akkor a sír mélyét. Szállok: vár a fényhabos ég s imádkozom is fent — Boldog leszek! — de most, most még nem ismerek istent. Temess el és kelj föl, népem, szakítsd szét a láncot! Vívd ki véres harc tüzében a szent szabadságit! S ha a népek egyesülnek nagy szabad családban: gondoljatok rám, ki mindig értetek csatáztam! (Száműzetésben. lS4T-ben.) Képes Géza fordítása. E napokban jelent meg az „Igazat mondunk a népnek" kettős száma (.3—4. sztóm), amely nagyon ton tas anyagot tartalmaz a népnevelök szamára. Az első rész „Válaszolunk a Németországról feltett kérdésekre" rovata érveitkel szolgál az agitációs bizalmiaknak Németország remilitarizáeiójával kapcsolatban s a némtt nép magatartásiról ebben a kérdésben. Megvilágítja továbbá, hogy miként fáradozik a Szovjetúnió az egységes demokratikus Németország megalakításán, amely a béke biztosítéka lenne Európában. A pobezsovicei EFSz példái rámutatnak az egészévi termelési terv nagy jelentőségére az Egységes Földműves Szövetkezetek sikeres gazdálkodása szempontjából. A „Hogyan gazdálkodtak az EFSz-ek az elmúlt esztendőben" című írásban az agitátorok meggyőző számadatokat találnak a társasgazdálkodás előnyeiről, amelyeket felhasználhatnak a falvakban tartott vitaestéken. A „Beszélgetünk az üzemekben" című rész példákat hoz üzemeink raájuselőttj felajánlásairól. Felsorolja, hogy a munkások mire kötelezték magukat és milyen módszerekkel biztosítják kötelezettségeik teljesítését. A cikk továbbá megvilágítja a májuaelőtti felajánlások nagy jelentőségét a szocializmus felépítésében és békeharcunkban. , A Csehszlovák Nőszövetség ednök' sége tagjának, B- Holecskovának cik. í ke megvilágítja a március 8-án meg! tartandó Nemzetközi Nőnap jelentőségét. Példákat sorol fel arról, hogyan harcolnak az asszonyok a világbékéért és közli a Nemzetközi Nőnap jelszavait. A továbbiakban a prágai Tatraüzem CsICP üzemi szervezete titkárának egyik cikkét hozza, amelyben agitációs munkájának tapasztalatairól ír a népnevelők számiára. Az „Igazat mondunk a népnek" februári kettős száma gazdag tartalmával és értékes érveivel nagymértékben elősegíti a népnevelők min! dc-nnapi meggyőző munkáját. Ezért i miden agitációs bizalmi kérje ki ezt a füzetet a járási pártbizottságtól I szervezete útján. A gyári agitátorok nevelő munkája A moszkvai síngyár a főváros egyik legfiatalabb üzeme. Akkor kezdték építeni, mikor elhangzott az első üdvlövés a hős szovjetkaton'ák tiszteletére, akik felszabadították a fasiszta megszállás alól Orelt és Bjelgorodot. A moszkvai síngyár igen szép eredménnyel határidő előtt befejezte a háború utáni sztálini ötéves terv feladatait. Példáján jól láthatjuk a szovjetnép grandiózus alkotó erejét. A gyár a mult év első tíz hónapja alatt miár annyi árut termelt, amenynyit az egész következő tervév alatt kellett volna termelnie. A gyár, mint a kerületi és az országos munka ve r sen y tavalyi győztese, két vörö* vándorzászlót kapott. Ennek a nagy siksmek az eléréséhez nagymértékben hozzájárult a gyári agitációs gárda, melyben körülbelül 100 párttag és pártonkívüli aktivista tevékenykedik. Az agitátorok a szovjethazafiság lehettek. Mire ti hazamentek, már földetek is lesz, mert kioszt iák_ köztetek! Szívott egyet marokbareített cigarettájából és ránézett Kocsorra: — Az aknától se télietek ... a szovjet csapatok nagyon vigyáznak az emberéletre! A csoport tagjai megütődve hallgattak Szűcs olyan magabiztosan besžélt, hogy már maga ez a hang is új volt mindenki előtt az eddigi bizonytalan találgatások után. Herpai ocsúdott fel legelébb: — Osztán. . . . honnan veszed te ezt a dolgot ... az intézővel meg a földekkel! . . . Es a tekintetében annvi kíváncsiság, annyi bizonyságkívánás és annyi hinniakarás volt, hogv ahogv ránéztem, önkénytelenül is megsajnáltam, ezt a vergődő embert. — Honnan? . . . Onnan, hogy Debrecenben megalakult az úi magyar kormány és első dolga a földosztás lesz. már készítik a törvénvt! — felelte Szűcs, majd eloltotta félig szívott cigarettáját, bedugta . a katonasapka hajtásában oldalt, hátratette kezét és elballagott. Igy beszélgetett, észrevétlen rendszerességgel, keresve az alkalmakat u vitatkozó, hazavágyó, biztatást kívánó katonák között. A vacsoránál, amelvet egv tuskón ülve, a kocsmaudvar kocsiszínjében kanalazgattam, a közelgő szökés gondolatától feszült idegzettel. — Szűcs odajött hozzám. Volt ott a színben egy lekvárfőző rézüst, azt felfordította, tett rá egv csóva szalmát és ráült. Csajká ;át ölébe fogta és szótlanul hörpölgette a gulyást. Az eső mán kitisztult az égbolt, s a lebukó nan különös vörös fénnyel vonta be az üstön kuporgó alak iát. Észrevettem, hogv étkezés közben, néha .depillant rám. Ez felvillanyozott. Már délután, arrr'kor h-Ugattam beszédét, arra gond- ltam. hogv beszélnem kellene vele, külön, bizalmasan. Most hirtelen újra feléledt bennem ez a vágy: úgy éreztem, hogv ez az ember tudna segíten, útbaigazítani, vagy valami... 0 azonban jó emberismerő volt. Nem várta meg, amíg én megszólalok. — Te szökni akarsz úgy-e? — nézett rám nyíltan. Meghökkenve, zavartan kaptam fel a fejem: — Én? ... homnaíi veszi ezt? ... (Érdekes, hogy nem mertem visszategezni.) — Hallottam már rólad, meg a másik háromról... előttem nem kell titkolózni! Hallgattam, feszülten várva, hogy tovább beszéljen. — Mikor akartok indulni? —• kérdezte kis idő múlva — Ma éjjel — feleltem ugyanolyan halkan, miközben befelé azon csodálkoztam, hogy lehet az, hogy ilyen könynyen kitálalok neki. Aztán hózzáhajoltam s türelmetlenül kérdeztem: — De hát kicsoda maga?... és ki küldte ide? ... — Nem fontos — legyintett. Majd hozzátette — erről majd később beszélünk. Cigarettát vett elő, egy darabig még kotorászott a zsebében, másik után, de nem talált többet Kettétörte azt az egyet és felét idenyújtotta. Adtam neki tüzet Fél cigarettáját sajátságosan a markába rejtve nagyot szippantott, közelebb húzta az üstöt maga alatt és beszélni kezdett: — Keresd meg a másik hármat még ma este és mohd meg nekik, hogy ma éjjel még nem mehettek el. Nekünk ötünknek előbb még meg kell szervezni az egész századot a szökéshez. Az a feladatunk, hogy mindenkit hazavigyünk, érted? Bólintottam, komolyan, elszántan. 0 folytatta: — A szökést alaposan elő kell készíteni. Okmányokra, fegyverre, lőszerre és élelemre van szükség. Csoportokat kell szervezni, amelyek különkülön önállóan indulnak útba Négycsoport legyen, az egyes csoportokat ti vezetitek majd. Fel kell készülnötök a harcra is! — És mikor indulhatunk? — kérdeztem izgatottan. — Ezt majd megbeszéljük, a többi részletekkel együtt, holnap reggel. Addigra keress egy helyet, ahol zavartalanul. egyszerre beszélhetek veletek, négyötökkel Vigyázzatok a beszédre, váltogassátok meg, hogy kinek mit monďtok, nehogy megint lebukjatok! — A szökésről pedig, amíg én nem mondom, egy szót se szóljatok senkinek! Na szervusz, reggel majd találkozunk! Aznap éjjel a mi századunkban alig aludt valaki. Izgatottan, éledő reménynyel vitatták azt, amit napközben Szűcstől hallottak. Érdekes, hogy eszükbe se jutott kételkedni abban, amit Szűcs mondott, hitték az utolsó szóig, olyan volt az egész ember, mint akinek hinni lehet. És a mi embereink ebben az időben már amúgy is szívesen hittek mnident, ami biztató volt. Mi öten pedig ezalatt egy Kaszás János nevű szegényparaszt istállójában, a jászol szélén üldögélve tárgyaltunk és miután Szűcs ismertette egyénként és részletesen a szökést előkészítő feladatokat, az ő egyszerű, komoly hangián— a szovjet hadseregről beszélt nekünk ... Jó óra múlva új emberként könnyű szívvel és a közeli hazajutás bennünk ujjongó izgalmával széled tünk szét. Aznap délután már nyoma volt a munkánknak. Az emberek rakosgattak. Szótlanul, csendben osztotta ketté eddig huredt motyóját a többség. Egyik bátyú: amit mag tik kai hoznak, másik, ami ittmarad. (Csak a leventeoktató Pocsai, a géhás őrmester, meg a két szakács nem sejtettek semmit: ezek itták szokás szerint a század rumját Tisztjeink meg a falu papjánál ünnepeltek valami névnapot, ránk se bagózott egy sem. Még a postázandó ügydarabokat Is oda kellett vinni Reszegihez aláíratni.) Este büszkén számoltam be Szűcsnek. Még csak okmányokat kell szerezni, éjjel majd Reszegi megszerzi Fátyoltól a bélyegzőt, — s indulhatunk. — Ugye, holnap éjjel mehetünk? — kérdeztem türelmetlenül. De azt nem árultam el, hogy én ezt már megígértem, mert nem volt szívem ellená'lni az emberek örömteljes, izgalomtól remegő hangú sürgetésének. — Ha elkészültök, akkor mehetünk! — felelte Szűcs és egy picit ő is elmosolyodott. Aznap éjjel egyszercsak arra ébredtem, hogy valaki rázza a vállamat. Meglepődve ültem fel és talpra akartam ugrani, de egy erős kéz visszanyomott és meleg lehéllet csapta meg az arcom: — Pszt! — maradj csendben ... gyere utánam az istállóba ... Csak most ismertem fel Szűcs hangját. Ahogy beléptem az istálló küszöbén, megfogta a karomat: — Tudod, liogy hol alszik a másik három? — Tudom! — Eredj és hívd ide őket! De vigyázz, a többi fel ne ébredjen. Hamarosan együtt voltunk. — Idefigyeljetek! — szólt Szűcs — azonnal indulni kell! Győry főhadnagy visszajött Pestről, három másik nyi-. lassal, meg két nővel. Ott mulatnak ők ihs a papnál, a többiekkel... azonnal szedje össze mindenki a csoportját és hagyjátok el a fakít, menjetek be az erdőbe. Onnan félórás időközökben, egymásután folytatni az útat a megbeszélt menetvonalon. Vigyázzatok, csendben, észrevétlenül öltözzenek az emberek. Majd hozzámfordult: — Te a csoportoddal utoljára maradsz és biztosítod a többiek elvonulását. Fegyveres figyelőt bujtatsz el a paplak és a parancsnokság közelében, hogy meg ne lepjenek benneteket. Utána te is elindulsz a csoporttal .. ha el akarnak fogni benneteket: harc a végsőkig, kivágni magatokat. Élve ne hagyjátok magatokat elfogni, az roszszabb a halálnál. Ügyesen, óvatosan és bátran, tőletek függ minden! ... Én most elmegyek, egy másik alakulathoz ... Elhallgatott, azután megkérdezte: — Van valakinek kérdeznivalója? Odaléptem hozzá: — Mondja... ki küldte magát közénk? ... Tegnap megígérte, hogy megmondja ... Vállamra tette a kezét: — Úgyis megmondtam volna a búcsúnál! ... A hangja feszültebbé vált s valahogy átmelegedett. Most éreztem benne a büszkeséget, ahogy kimondta: — Engem fiúk, a Magyar Kommunista Párt küldött, hogy' hazahívjon benneteket a békébe, a szabad életbe! Ha hazatértek, keressétek fei ezt a Pártot és kövessétek bizalommal, akkor boldog emberek lesztek. Kicsit sóhajtott és éreztem, hogy keze lecsúszik a vállamról. Megfogta a kezemet. Én meleg szívvel, — mintha tulajdon édesapám kezét fognám, — visszaszorítottam és megráztam a kezét. Mégegyszer hallottam fojtott, mélyről jövő hangját: — Hát — sok szerencsét és viszontlátásra — elvtársak! Akkor szólítottak így életemben először. Polotiyi csoportja indult elsőnek, utána Balatoniak mentek el, majd a Baila csoport. Felóra múlva én is utánuk eredtem csoportommal. Szökés közfjen Vác alatt német járőrbe ütköztünk Mikor meghúztam a géppisztoly sorozatbillentyűjét. Szűcs elvtársra gondoltam .. . Három német meghalt, kettő elmenekült. Hajnalban értünk át kb. húsz kilométernyi erőltetett menet után. A szovjet harcosok, — elől egy sötétbarna grúz főhadnaggyal — élénk szaladtak a senki földjére. Mint a testvérét, úgy csókolt meg engem ez a főhadnagy ... Kicsordult a szememből a könny: hazaértem, életemben először az én szabad hazámba. szellemében nevelik a dolgozókat, megszilárdítják bennük a kötelességtudást s a rájuk bízott dol ff ok elintézéséért való felelősség érzését. Ahhoz, hogy valaki világosan, meggyőzően meg tudja magyarázni a Párt és a szovjetkormiány politikáját és a célkitűzéseket végre is tudja hajtani. az kell, hogy világosan lássa ennek a politikának a lényegét. Ezért szentel olyan nagy figyelmet a síngyár pártszervezete az agitátorok politikai oktatásiának. gondolkodik ideológiai fejlődésükről, azon igyekszik, hogy minden tekintetben szélesítse politikai látókörüket. Az agitációs gárda tagjainak rendszeresen előadásokat tartanák, oktuális politikai kérdésekről, a helyi pártszervezet és az üzem előtt álló feladatokról. Nyikiforov, a szerelőműhely mestere. előadáséiban a munkamódszerek kicseréléséről beszélt. Elmondotta, hogyan találja meg a hallgatóinak szívéhez vezető utat. Mindig olyan példákat hoz fel, melyek közel állnak a hallgatókhoz. Nyi'ldforov c mellett a műhelye előtt álló részleges feladatokat mindig kapcsolatba, hozza az ország általános érdekeivel. Az agitátorok kiegészítették Nyikiforov beszámolóját. Elmondták, hogyan használjak fel agitációs munkájukban a szépirodalmat, besziámoltak a politikai agitáció tapasztalatairól. Minden értekezlet után megkapják az „agitátor zsebkön,t/vét", melyet a gyár pártbizottsága ad ki, s mely nagy segítségére van az agitátoroknak. Adatokat tartalmaz a gyor életéből. Gyakran végeznek kiszálló agitációs értekezleteket meglátogatják a műhelyeket, előadásokat tartanák. Minden kommunista és pártonkívüli agitátor résztvesz az oktatási hálózatban, tanulmányozza a marxilenini elméletet. Állandóan beszámolókat hallgatnak a nemzetközi és belpolitikai helyzetről, az irodalom, művészet és technika kérdéseiről. A pártszervezet az agitátorok munkáját állandóan figyelemmel kíséri. Az agitátorok rendszeresen beszámolnak munkájukról a Pártnak az értekezletek alkalmával. Az agitátorok nemcsak szóval, hanem tettekkel, személyes példájukkal is agitálnak. Mindnyájan sztahanovisták, a ffyár élenjáró munkásai. az új kezdeményezések har. cos megvalósítói. Nagy lendülettel folynak az előkészületek a helyi tanácsok küldöttjeinek választásaira. Ezekben a napokban az agitátorok a választásokról beszélnek. Ismertetik, népszerűsítik azokat a dolgozókat, akik a választásokra való készülődéssel kapcsolatban újabb sztahanovista munkafelajiánlásokat tettek a szocialista munkaverseny területén.Az agitátorok munkájának nagy része van abban, hogy a moszkvai síngyár kävéíó eredményt ért el a termelésben és megérdemelten nyerte el a „dicső élüzem" elnevezést. s