Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-01 / 51. szám, csütörtök

1951 március 1 UJSZO V. Clementis kém és kártevő ténykedésének leleplezése a burzsoá-nacionalista frakciós pártellenes csoport ténykedéséről az SzKP-ben Štefan Mfwamký elvtárs jelentése 1f51 febraér 21-én Jisttelt eietáxsak és ekriátsttUt, a Központi Bizottság elnöksége fel­hatalmazott, hogy Clementis és tár­sainak, a burzsoá nacionalisták go­nosztevő csoportjának esetéről jelen­tést tegyek, akik a Szlovákiai Kom­munista Párt IX. kongresszusáig Szlovákiában fejtettek ki kártevő te­vékenységet, nagy és súlyos károkat okozva a Pártnak, a dolgozó népnek és a szocializmus építése ügyének­A Szlovákiai Kommunista párt IX­kongresszusa, amely értékelte mind­azokat az eredményeket és sikereket, amelyeket Szlovákia népe attól az időponttól elért, hogy a dicsőséges Vörös Hadsereg hazánkat felszaba­dította, egyszersmind a burzsoá na­cionalista ideológiával való kérlelhe­tetlen leszámolás jegyében is állt. Ezt az ideológiát Pártunkba céltuda­tosan vitte be a Husák-Novomeský csoport, amelyet romboló működésé­ben, mint most kiderült, a nyugati imperialisták kéme, ügynöke és kár­tevője irányított és buzdított — azaz Clementis. A Szlovákiai Kommunista Párt IX. kongresszusán a Szlovákiai Kom­munista Párt Központi Bizottságába Husákon éa Novomeskýn kívül Cle­mentist sem választották be. Milyen tények alapján történt ez? Mindenekelőtt annak felismerése alapján, hogy Husák éa Novomeský vonakodtak a Párt marxi-lenini vo­nalának követésétol, e vonallal ellen­tétesen tevékenykedtek, küzdöttek el­lene éa a Szlovákiai Kommunista Párt politikájába bevitték és ott ér­vényesítették a burzsoá-nacionalista ideológiát, egy olyan ideológiát, amely idegen és ellenséges a munkásosztály­hoz, a szocializmus ügyéhez, vala­mint a szlovák nép nemzeti érdekei­hez. Nem szükséges mindazokat az in­dokokat megismételni, amelyek a Szlovákiai Kommunista Párt IX. kongresszusát ilyen döntésre bírták. Én csak egy-két újabb momentumra akarok rámutatni, amelyeket a vizs­gálat sonán állapítottak meg. Mindenekelőtt ma már világosan be van bizonyítva, hogy Besztercebá­nyán a Nemzeti Felkelés idején Hu­sák és Novomeský a forradalmi kor­mány egyes legfontosabb hatalmi po­zícióit céltudatosan kiadták a kapi­talista és a nagybirtokos reakció képviselőinek. Az is ismeretes, de most egészen új megvilágításban mutatkozik, hogy ez a klikk kísérletet tett arra, hogy sza­botálja Szlovákiában a közigazgatás reformját. Vonakodott attól, hogy a Nemzeti Bizottságokat valóban népi szervekké építsék ki, bár Gottwald elvtárs és a Központi Bizottság nem egyszer hangsúlyozták, milyen jelen­tőséget kell tulajdonítani népi köz­igazgatásunk kiépítésének. Ez a klikk azért húzódozott a Nemzeti Bizottságok igazi népi szervekké való kiépítésétől, hogy életben tartsa a bürokratikus jegyzői inttézményt, amelynek csökevényeit a Szlovákiai Kommunista Párt IX. kongresszusa után felszámoltuk. Most már az is világosabb előttünk, hogy Husák, No­vomeský és klikkjük miért véde­keztek oly szívósan az ellen, hogy Szlovákiában is kiépítsük a népi mi­liciát. Az államvédelmi szervektől végre­hajtott vizsgálat legújabb eredmé­nyei, hogy Husák és Novomeský és csatlósaik arra törekedtek, hogy a megújított Csehszlovák Köztársaság keretében a lehető leghosszabb ideig és töretlenül fenntartsák a fasiszta Tiso-állam hatalmas apparátusát. Hu­sák, mint az első belügyi megbízott a felszabadulás után e fontos reszort szolgálatába átvette a régi Tiso-féle bürokratákat, járási főnököket, gár­distákat, sőt a Mach-féle állambizton­sági központ (USB) volt ügynökeit is. Ma már bizonyos, hogy Husák, No­vomeský és Mach egy korlátlan köl­csönös felelősségű társaság volt, amelyben „kéz kezet mos" jelszóval kölcsönösen messzemenő szolgálato­kat tettek egymásnak. Az iskolai, tudomány és művészeti megbízotti hivatal Novomeský veze­tése alatt és jóvoltából a tudomány, irodalom és iskolaügy minden kolia­boráns elemének szórzerinti ments­vára lett. Az iskolaügyi megbízotti hivatalban Novomeský védnöksége alatt volt működést tere, még pedig nagyon jelentős funkciókban Ernest Ottónak, az ismert Tito-ügynöknek, akit tavaly kém- és kártevő tevé­kenységért halálra ítéltek. . És az sem véletlen, hogy Husákot mind 1948 február előtt, mind feb­ruár utón is a szlovákiai reakció zászlótartójának tekintette, hogy pél­dául a bratislavai reakciós elemek­nek 1948 nyarán végbement állam­ellenes tüntetésen „Éljen Husák" ki­áltások hangzottak fel, vagy hogy Alexander Mach, a volt Tiso-íéle fa­siszta belügyminiszter a bíróság előtt azt vallhatta, hogy Clementissel és Husákkal lényegében egyforma ideo­lógiai plattformon van. Ma már világosan be van bizonyít­va, hogy Clementis, Husák és Novo­meský egész működésében nem a szocializmus kérdésének „helytelen ér­telmezéséről" volt szó, hanem egy szervezett gonosztevő frakció céltu­datos tevékenységéről, amely a népi demokratikus rendszer, Pártunk egy­sége, Köztársaságunk és a szocializ­mus építése ellen irányult. Szükséges lesz külön és részletesen megvizsgálni e csoportnak a Szovjet­unióhoz való viszonyát, leleplezni szov­jetellenes arcát, mert sok jelenség azt igazolja, hogy nemcsak Clementis, hanem Husák és Novomeský is a szov­jet népnek és szocialista rendszerének megrögzött ellenségei voltak és ma is azok. Clementis vallomása és a vizsgálat legutolsó eredményei azt bizonyítják, hogy Husák és Novomeský csoportjá­nál sem lehet szó „hibákról vagy el­hajlásokról", hanem itt egy megszer­vezett pártellenes pártütő-banda tény­kedésével állunk szemben, amely sze­paratista, felforgató munkájával tuda­tosan és szándékosan tört a Köztársa­ság egysége ellen, és arra törekedett, hogy keretében ténylegesen fenntartsa az úgynevezett „önálló szlovák álla­mot", hogy alkalmas pillanatban elsza­kítsa Szlovákiát a Köztársaságtól és amely tudatosan gátolta a szocializmus fejlődését és alapjában véve a kapita­lizmus visszaállítására törekedett. Egy­szóval a Tito-féle bonapartista-pucs­csista kaland megismétlésének kellett volna ennek lennie. Ezzel kapcsolato­san érdekes, hogy Clementis, aki Prá­gában nagyon szívesen adta ki magát sziklaszilárd fémjelzett „csehszlovák­nak", ugyanez a Clementis, ahogy ma­ga beismeri, Husákkal és Novomeský­vel pártütő tanácskozásokat folytatott, amelyeken őket felforgató és szepara­tista csehellenes ténykedésre utasítot­ta és buzdította. Szlovákia elszigete­lésére és a cseh munkásosztály, a cseh haladó erők befolyásától, hogy így aláássa a népi demokrácia alap­jait, az állam egységét és előkészítse a kapitalista viszonyok visszatértét. Clementis már 1944 őszén, a Szlovák Nemzeti Felkelés idején összejátszott Novomeskývel, aki akkor Londonba repült a Szlovák Nemzeti Tanács dele­gációjával és ezzel akkor frakciójuk felforgató politikai platformjának tény­kedéséről tárgyaltak. Es nagyon megemlítésre méltó az a tény is, hogy a felszabadulás után ép­pen Husák és Novomeský voltak azok. akik nagyon szívósan és tüzesen har­coltak azért, hogy Clementist, akit 1940-ben kizártak a Pártból, a Pártba visszavegyék. Ennek a pártellenes összeesküvő frakciónak tevékenysége Clementis-szel az élen egyrészt azért volt veszedel­mes, mert szervezett volt, másrészt azért, mert néhány igen jelentős poz/.­cióva) rendelkezett és pedig a kf tnányban a külügyminiszter igen fol­tos r.oziciójával, Szlovákiában a M Ég­bízottak Testülete elnökségéve', és más nagyon jelentős közéleti fun/i diók­kal, végeredményben az egész '/égre­hajtó hatalommal. Ha nem lep/ ezlk le és nem teszik ártalmatlanná «>zeket a gonosztevőket, Pártinknak, 1, népnek, a Köztársaságnak és a sr ,,ocializmus építésének beláthatatlan Tf&'.ôkat okoz­tak volna. A gonosztevő Clemer/fe letartózta­tásáról az elnökségi lí párázat értel­mében a Párt már érteit. A Közpon­ti Bizottságnak be alf arom jelenteni, hogy a kárte-ő ellet* jéggel, Clementis kémmel való .zoros kapcsolataik, fel­forgató ténykedésig .< miatt és tekin­tettel a külföldre ?,. zökés lehetőségére, Husákot és Novo r .<ieskýt is vizsgálati fogságba kellett 'helyezni. Tisztelt elvtársnök és elvtársak, most eigedjéte' ^ meg. hogy egy pilla­nat] visszaté fjek Clementis eltére. Isme etes, Clementis a háború előtt a DAV^féie intellektuális cso­porthoz ta" vtozott, amelyet az SzKP IX. kongre jsszusa a Párthoz, a munkás­osztályho' z Való helytelen viszonva, valamint nacionalista tendenciája miatt élesen kritizált Clementist helytelen viszorj y a a Párthoz, arra az alias áru­lásra '/ezette, amelyet, mint ismeretes 1939. .ben követett el, amikor is a szrw­jet^ aémet paktum idején mint a Párt tn/gas. funkcionáriusa szovjet ellenes, alapjában véve tehát imperialista állás­pontot foglalt el. Hasonlóképpen a finn-szovjet háború kérdésében, ame­lyet az angol-amerikai imperialisták buzdítására a reakciós finn burzsoázia provokált ki, valamint Ukrajnának a hősi Vörös Hadsereg által való felsza­badításának kérdésében is. Clementis az első szocialista állam imperialista megrágalmazóinak oldalára állt, a Szovjetúnióval szembehelyezkedett. Ma már egészen világos előttünk, miről is volt akkor szó. A vizsgálat során kétséget kizárólag beigazolodott és Clementis teljesen be is ismerte, hogy 1939-ben a francia titkos rend­őrség őt ügynökéül megnyerte, és ő kötelezettséget vállalt, hogy hírszol­gálati és felforgató ténykedésben együtt fog velük dolgozni. Bebizonyult tehát, hogy Clementis­n«ü továbbra is nem „kudarcról" volt stzó a háború kritikus éveiben, hogy nemcsak burzsoá nacionalizmusról és valamilyen intellektuális elhajlásról volt nála szó, illetőleg a káderpolitika „hibáiról", hanem Clementis politikai ellenség vodt, kártevő, kém, az impe­rialisták ügynöke, annál alattomosabb és veszélyesebb ellenség, mert sikerült neki a kormányban és a Pártban je­lentős funkciókba betolakodnia és bű­nös összeesküvő céljaira Husák és Novomeský nacionalista csoportját megnyernie. Ezen újonnan szerzett adatok alap­ján ma már teljes mértékben vilá­gos az is, hogy miért volt Clementis a háború éveiben a dr. Beneš körül csoportosuló londoni csehszlovák burzsoá-emigrációnak oly lelkes csat­lósa, valamint érthető az a feltűn/ i tény is, hogy dr- Beneš oly szívós/ ,n igyekezett keresztülvinni, hogy Cf te­mentist 1945-ben államtitkári fur ak­cióval ruházzák fel és hogy ké-f/őb­ben. 1948 februárja után a külügy­miniszteri funkciót megkapja. Vilá­gos, hogy dr. Beneš ezt nem C Icmen­tis szép szemeiért tette, hanei n azért, mert benne megbízható sziöví jfcégesét és ügynökét látta. A vizsgálat során kéfteégtelenül megállapítást nyert, hogy Clementis az imperialista államok képviselői­nek rendszeresen n agy c , a fontos és részletes információkat adott kormá­nyunk és pártszervező iíeink határo­zatairól és intézkedés Ärôl, hogy ne­kik fontos államtitkr jkat árult el és hazaáruló, valamint kémjellegű je­lentéseket tett. Cf .eme n tis imperia­lista kenyéradói parancsát követve, amelyeket a k; .pitá Lista hatalmak külképviseleti /.hivatalaitól kapott, céltudatos és rendszeres kártevő ténykedést foy tátott a Párt és a né­pi demokparil/i>s rendszer ellen. Ma­ga is beismer.-}, hogy ezt a szocializ­mus építésééinek gátlása céljából kö­vette el, hc gy támogassa az osztály­ellenség jot törekvését, amely a népi demokratikus rendszer meg­buktatást ira és a kapitalista rendszer megújít? ,gár a irányult. Az úgyneve­zett „ki iderpolitikát" a külügyminisz­tériuro'.oan Clementis ugyancsak ezen irány elvek szerint „intézte" kapita­lista. kenyéradóinak parancsait és mir.i'áenekelőtt érdekeit tartva szem «VSa. 'Clementis, mint már említettük, in­formátora, ügynöke és segítőtársa volt dr. Ben ešnek a februári események után is, sőt még a köztársasági elnö­ki funkcióról való lemondása után is azokban a reakciós cselszövények­beh, amelyek arra irányultak, hogy Csehszlovákiát eltérítsék a szocializ­mus útjáról, elszakítsák a Szovjet­uniótól és betaglaljisk a Marshall­terv segítségéve! az imperializmus és a háborús uszítók táboróba. Világos, hogy Clementisnek, mint a szocializmus építése és saját nem­zete alattomos, esküdi ellenségének és kártevőjének nemcsak, hogy nincs mit keresnie a Központi Bizottság soraiban, hanem, hogy mint állam­ellenes gonosztevőt ki kell űznünk Pártunkból, amelynek soraiba alja­sul betolakodott és amelynek tagsá­gával oly gyalázatos módon vissza­élt. Nemcsak minden kommunista, ha­nem nemzetünk minden egyes becsü­letes tagja a legnagyobb undorral és felháborodással ítéli el azt az árulást és goinosztettet, amtiyet Clementis tudatosan és rendszeresen elkövetett, elárulva júdáspénzért kémként és hazája megrortójaként saját nemze­tét. Clementis esete többé miár nem po­litikai eset, hanem bűnügy, az állam­védelmi és bírósági szervek ügye. Ügy, mint annakidején a trockista b-'nda, Clementis is karrierjét úgy végzi be, mint kém, mint a sr xrializ­mi is és saját népének ellensége, mint az imperialisták és háborús uszítók ügynöke. Ha múltjából indulunk ki, a Párthoz való rossz visatf nyából, a munkásosztá'llyal és a ck igozó nép­pé lsssemben tanúsított %! >lényes ma­gatartásából, a SzovjeV úriió iránti gyűlöletéből, politikai a pportunizmu­sábói, személyes gyávv ságából, ak­kor Clementis „politilf .ájának" ez a vége teljesen logik/Uí? ,iök és elkerül­hetetlennek látszik e" rőttünk. Éa bármennyire is igyekszik a kül­külföldi ellenséges ť ídió ezt az ügyet felfújni és Clema .ítisből nagyjelen­tőségű politikai V ínyezőt, sőt végül „hőst" faragni, a .mái nagyobb gyű­lölettel és átokká 1 f 0gj a emlegetni a dolgozó nép enne k a renegát kreatú­rának, e mérfyes kígyónak nevét, aki kétszínűsé/iével, jellemteleségé­vel és elképzel hetetlen erkölcsi rom­lottságával o/ Aasorakozik a spiclik, ügynökök, kJ /rtevók utálatos körébe, a Tito-band? t < Rajk, Trajceo Kosztov reprezentán sainak és ezekhez hason­ló gonoszti /vöknek körébe. Clementis, sling, Svermová, Novo­meský, Fiusák példája nagyon is draszti'lo l sa n bizonyítja, hogy a le­Bini-sztr -vöini elmélet a osztályharc kiélezd .déséről a szocializmusba való átmér* et idején változhatatlan tör­ténei'.ni törvényszerűség, amely mai kor u jikban is érvényes, teljes mér­téW»en a mi viszonyainkra is. *,izen esetek leleplezése tehát min­denekelőtt arra késztet bennünket, hogy még fokozottabb éberséggel és 'k>rradalmi elővigyázatossággal legyünk •az osztályellenséggel és ügynökeivel szemben. Clementis és bűntársainak leleplezé­se egyúttal mutatja Pártunk mérhetet­len erejét. Bizonyítja, hogy a Párt senkit sem kímél, hogy a legmagasabb funkcionáriusokra is le tud csapni, ha a feladataikat nem végzik becsületesen és következetesen, ha elszakadnak a dolgozó néptől vagy az árulás útjára lépnek . Clementis, Husák és Novomeský esete egyszersmind bizonyítja azt is, miért kell oly szívósan és könyörtele­nül harcolni a burzsoá nacionalizmus ellen. A burzsoá nacionalizmus ma a kommunista pártok soraihan nemcsak az idegen oszfályelem befolyásának ideológiai megnyilvánulása, tehát nem­csak politikai elhajlás, hanem 99%-ban az osztályellenség és az imperialisták fegyvere, kártevő, felforgató, párt­ellenes és államellenes ténykedése. Hisz nem véletlen, hogy mind a Rajk és Trajcso Kosztov, mind nálunk Cle­mentis, Novomeský és Husák frakció­ja burzsoá nacionalizmusba „estek". És ezek az esetek egyúttal igazol­ják, hogy az ügynököket és az osz­tályellenséget nemcsak, hogy lehet, hanem le is kell leplezni és hogy az ügynök és az osztályellenség piszkos kártevő munkája, valahogy feltűnővé teszi, illetőleg elárulja magát. Nem lehet kétség a tekintetben, hogy amint leálcázodott a Sling-ügy­nökség, amint leálcázodott Clementis és az ô utálatos kém- és kártevő tevé­kenysége, amint Ieálcázódtak Husák és Novomeský, ugyanígy zúzódnak szét és lesznek porrá az imperialisták összes többi tervei és cselszövényei és úgy buknak el és bűnhődnek könyör­telenül ügynökeik. Clementis esetével és a burzsoá nacionalista Husák, Novomeský-klik­kel összefüggésben még egy tanulsá­got kell megállapítani, éspedig azt, hogy a Szovjetúnióhoz való viszony egyben próbaköve, a Párt, a szocializ­mus és saját népünk iránti odaadás­nak. Ha Clementis az 1939—40. években és a háború éveiben Szovjetúnió elle­nes magatartást tanúsított, ezzel egy­úttal elárulta a Pártot, a szocializmu­sért és népe nemzeti szabadságáért folytatott harcot. És jellemző, hogy mint köztudomású, mind Husák, mind Novomeský a Szovjetúnió iránt gyű­lölettel viseltettek. Am Pártunk és népünk előtt világos, hogy a győzelmes Októberi Szocialista Forradalom óta nem lehet a békéért, szocializmusért és a nemzeti boldogu­lásért igazi harcot elképzelni a Szov­jetúnió éš Sztálin elvtárs iránti mély, őszinte és határtalan szeretet nélkül. Elvtársak és elvtársnők, a Központi Bizottság elnökségének megbízatásá­ból előterjesztem azt a javaslatot, hogy Clementist, mint államellenes gonosz­tevőt, kémet az imperialisták ügynö­két fosszák meg a Központi Bizottsági tagságától, képviselői mandátumától és zárják ki a Pártból. Ami Husákot és Novameskýt illeti, ezeket súlyos politikai kártevésük miatt a Szlovákiai Kommunista Párt IX. kongresszusán nem választották be az SzKP Központi Bizottságába. Mindezekhez azonban újabb és még jelentőségteljesebb megállapítások és tények csatlakoznak, amelyekről fenn­tebb már beszámoltam. Világos, hogy a párt- és államellenes illegális frakció szervezői nemcsak, hogy nem lehelnek tagjai oly jelentős vezető szervnek, mint a Központi Bizottság, hanem nem lehetnek tagjai dicső és szeretett Pártunknak sem. Javaslatot terjesz­tek tehát elő, hogy hasonlóképpen mint Clementist, Husákot és Novo­meskýt is fosszák meg Központi Bi­zottsági tagságuktól, képviselői man­dátumuktól és zárják ki a Pártból. A Szlovákiai Kommunista Párt IX. kongresszusán a Szlovákiai Kommu­nista Párt Központi Bizottságába nem választották be Kard Smidke elvtársat sem, akit ugyancsak éles kritika ért azok miatt a súlyos károk miatt, ame­lyeket a Pártnak, Köztársaságunknak, a dolgozóknak okozott burzsoá nacio­nalista beállítottságával és a Tito-féle fantazmagóriáknak a Pártba való bevi­telével. K. Smidke elvtársnál, aki meg­feledkezett munkás eredetéről és régi pártfunkcionáriusai becsületes múltjá­ról, beteges becsvágyba és önteltségbe esett és elszakadt a dolgozó néptől, annak életétől és érdekeitől, hangsú­lyozni kell, hogy önkritikáját, amelyet a IX. kongresszuson tett, nem fogad­ták el és Smidke elvtárs az SzKP IX. kongresszusa után sem vett részt és nem is vesz részt a Párt aktív harci kampányaiban, amelyet a burzsoá na­cionalizmus ellen indított és mindmos­tanáig nem adta meggyőző bizonyíté­kát annak, hogy egyszersmindenkorra végzett elhajlásaival és hibáival és hogy fenntartás nélkül, őszinte meg­győződésből követni akarja a Párt marxi-lenini helyes irányvonalát, Gott­wald elvtárs irányelvei szerint. Már pedig liyen alapvető fordulat nélkül, a pártvonalon folytatott mindennapos aktív harc nélkül nem lehet úgy véle­kedni, hogy Smidke elvtárs valóban megértette hibáinak és elhajlásainak mélységét és hogy levonta belőlük a bolsevikhez illő következtetéseket. Ezért az elnökség megbízásából javas­latot teszek, hogy Smidke elvtársat fosszák meg a Csehszlovákiai Kommu­nista Párt Központi Bizottsági tagsá­gától. Befejezésül bejelenteni kívánom, hogy az eperjesi kerületi bizottság a Pártból kizárta Arnost Pšeničkavolt képviselőt, a kerületi bizottság elnö­két, a Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának póttag­ját. A pártbeli demokrácia súlyos megsértése tette ezt szükségessé, a kritika elnyomása, a diktátori mun­kamódszer, továbbá az a tény, hogy ellenséges elemeket helyezett a Párt­ba és közfunkciókba. Mindez lehető­vé tette, hogy Pšenička, mint párt­idegen és ellenséges elem álcázódjék le. Figyelembevéve azt, hogy Pšenič­kát az eperjesi kerületi bizottság a pártból kizárta, kérem a Központi Bizottságot, hogy vegye tudomásul, hogy Arnost Pšenička megszűnt a Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja lenni és politikai mandátumáról lemondott. Elvtársak és elvtársnök, az itt elő­adott javaslatokat elbírálásre és dön­tésre terjesztem elő, abban a mély meggyőződésben, hogy igazságos és elkerülhetetlen intézkedésről van szó és hogy ezeket a Központi Bizottság jóváhagyása után a Párt, a munkás­osztály és a dolgozó nép is lelkes he­lyesléssel fogadja. A legkisebb mértékben sem kell visszariadni attól, hogy a z osztályel­lenség e kérdések körül még nagyobb lármát fog csinálni, hogy ki fogja használni őket, kísérletet fog tenni, hogy bizonytalanságot és bizalmat­lanságot vigyen sorainkba, hogy azt a látszatot keltse, mintha nem volna egység közöttünk. Közülünk azonban senki sem kételkedik és senki sem fog kételkedni abban, hogy a mai döntések után Pártunk még erősebb és egységesebb lesz, mint bármikor ezelőtt. A marx-leninizmus klasszikusat arra tanítanak bennünket, hogy az 'árulás és az elhajlás elleni harc a lárt tisztaságáért folytatott harc, a kritika és az önkritika kiterjesztése soha nem gyöngítheti, hanem mindig hatalmasan erősíti a forradalmi pár­tot. A Központi Bizottság mai ülése e tekintetben is történelmi jelentő­séggel fog bírni. Mai ülésünk után a Párt még in­kább egységbe tömörül Lenin és Sztálin dicsőcéges zászlaja alatt, még inkább egységbe tömörül Köz­ponti Bizottsága és Gottwald elvtárs köré. aki hazánkat az osztály "enség minden veszélyeztetése és kártevése ellenére is a szocializmus napos ma­gaslataira vezeti.

Next

/
Thumbnails
Contents