Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-01 / 51. szám, csütörtök

1951 március 1 UJSZO V. Clementis kém és kártevő ténykedésének leleplezése a burzsoá-nacionalista frakciós pártellenes csoport ténykedéséről az SzKP-ben Štefan Mfwamký elvtárs jelentése 1f51 febraér 21-én Jisttelt eietáxsak és ekriátsttUt, a Központi Bizottság elnöksége felhatalmazott, hogy Clementis és társainak, a burzsoá nacionalisták gonosztevő csoportjának esetéről jelentést tegyek, akik a Szlovákiai Kommunista Párt IX. kongresszusáig Szlovákiában fejtettek ki kártevő tevékenységet, nagy és súlyos károkat okozva a Pártnak, a dolgozó népnek és a szocializmus építése ügyénekA Szlovákiai Kommunista párt IXkongresszusa, amely értékelte mindazokat az eredményeket és sikereket, amelyeket Szlovákia népe attól az időponttól elért, hogy a dicsőséges Vörös Hadsereg hazánkat felszabadította, egyszersmind a burzsoá nacionalista ideológiával való kérlelhetetlen leszámolás jegyében is állt. Ezt az ideológiát Pártunkba céltudatosan vitte be a Husák-Novomeský csoport, amelyet romboló működésében, mint most kiderült, a nyugati imperialisták kéme, ügynöke és kártevője irányított és buzdított — azaz Clementis. A Szlovákiai Kommunista Párt IX. kongresszusán a Szlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságába Husákon éa Novomeskýn kívül Clementist sem választották be. Milyen tények alapján történt ez? Mindenekelőtt annak felismerése alapján, hogy Husák éa Novomeský vonakodtak a Párt marxi-lenini vonalának követésétol, e vonallal ellentétesen tevékenykedtek, küzdöttek ellene éa a Szlovákiai Kommunista Párt politikájába bevitték és ott érvényesítették a burzsoá-nacionalista ideológiát, egy olyan ideológiát, amely idegen és ellenséges a munkásosztályhoz, a szocializmus ügyéhez, valamint a szlovák nép nemzeti érdekeihez. Nem szükséges mindazokat az indokokat megismételni, amelyek a Szlovákiai Kommunista Párt IX. kongresszusát ilyen döntésre bírták. Én csak egy-két újabb momentumra akarok rámutatni, amelyeket a vizsgálat sonán állapítottak meg. Mindenekelőtt ma már világosan be van bizonyítva, hogy Besztercebányán a Nemzeti Felkelés idején Husák és Novomeský a forradalmi kormány egyes legfontosabb hatalmi pozícióit céltudatosan kiadták a kapitalista és a nagybirtokos reakció képviselőinek. Az is ismeretes, de most egészen új megvilágításban mutatkozik, hogy ez a klikk kísérletet tett arra, hogy szabotálja Szlovákiában a közigazgatás reformját. Vonakodott attól, hogy a Nemzeti Bizottságokat valóban népi szervekké építsék ki, bár Gottwald elvtárs és a Központi Bizottság nem egyszer hangsúlyozták, milyen jelentőséget kell tulajdonítani népi közigazgatásunk kiépítésének. Ez a klikk azért húzódozott a Nemzeti Bizottságok igazi népi szervekké való kiépítésétől, hogy életben tartsa a bürokratikus jegyzői inttézményt, amelynek csökevényeit a Szlovákiai Kommunista Párt IX. kongresszusa után felszámoltuk. Most már az is világosabb előttünk, hogy Husák, Novomeský és klikkjük miért védekeztek oly szívósan az ellen, hogy Szlovákiában is kiépítsük a népi miliciát. Az államvédelmi szervektől végrehajtott vizsgálat legújabb eredményei, hogy Husák és Novomeský és csatlósaik arra törekedtek, hogy a megújított Csehszlovák Köztársaság keretében a lehető leghosszabb ideig és töretlenül fenntartsák a fasiszta Tiso-állam hatalmas apparátusát. Husák, mint az első belügyi megbízott a felszabadulás után e fontos reszort szolgálatába átvette a régi Tiso-féle bürokratákat, járási főnököket, gárdistákat, sőt a Mach-féle állambiztonsági központ (USB) volt ügynökeit is. Ma már bizonyos, hogy Husák, Novomeský és Mach egy korlátlan kölcsönös felelősségű társaság volt, amelyben „kéz kezet mos" jelszóval kölcsönösen messzemenő szolgálatokat tettek egymásnak. Az iskolai, tudomány és művészeti megbízotti hivatal Novomeský vezetése alatt és jóvoltából a tudomány, irodalom és iskolaügy minden koliaboráns elemének szórzerinti mentsvára lett. Az iskolaügyi megbízotti hivatalban Novomeský védnöksége alatt volt működést tere, még pedig nagyon jelentős funkciókban Ernest Ottónak, az ismert Tito-ügynöknek, akit tavaly kém- és kártevő tevékenységért halálra ítéltek. . És az sem véletlen, hogy Husákot mind 1948 február előtt, mind február utón is a szlovákiai reakció zászlótartójának tekintette, hogy például a bratislavai reakciós elemeknek 1948 nyarán végbement államellenes tüntetésen „Éljen Husák" kiáltások hangzottak fel, vagy hogy Alexander Mach, a volt Tiso-íéle fasiszta belügyminiszter a bíróság előtt azt vallhatta, hogy Clementissel és Husákkal lényegében egyforma ideológiai plattformon van. Ma már világosan be van bizonyítva, hogy Clementis, Husák és Novomeský egész működésében nem a szocializmus kérdésének „helytelen értelmezéséről" volt szó, hanem egy szervezett gonosztevő frakció céltudatos tevékenységéről, amely a népi demokratikus rendszer, Pártunk egysége, Köztársaságunk és a szocializmus építése ellen irányult. Szükséges lesz külön és részletesen megvizsgálni e csoportnak a Szovjetunióhoz való viszonyát, leleplezni szovjetellenes arcát, mert sok jelenség azt igazolja, hogy nemcsak Clementis, hanem Husák és Novomeský is a szovjet népnek és szocialista rendszerének megrögzött ellenségei voltak és ma is azok. Clementis vallomása és a vizsgálat legutolsó eredményei azt bizonyítják, hogy Husák és Novomeský csoportjánál sem lehet szó „hibákról vagy elhajlásokról", hanem itt egy megszervezett pártellenes pártütő-banda ténykedésével állunk szemben, amely szeparatista, felforgató munkájával tudatosan és szándékosan tört a Köztársaság egysége ellen, és arra törekedett, hogy keretében ténylegesen fenntartsa az úgynevezett „önálló szlovák államot", hogy alkalmas pillanatban elszakítsa Szlovákiát a Köztársaságtól és amely tudatosan gátolta a szocializmus fejlődését és alapjában véve a kapitalizmus visszaállítására törekedett. Egyszóval a Tito-féle bonapartista-pucscsista kaland megismétlésének kellett volna ennek lennie. Ezzel kapcsolatosan érdekes, hogy Clementis, aki Prágában nagyon szívesen adta ki magát sziklaszilárd fémjelzett „csehszlováknak", ugyanez a Clementis, ahogy maga beismeri, Husákkal és Novomeskývel pártütő tanácskozásokat folytatott, amelyeken őket felforgató és szeparatista csehellenes ténykedésre utasította és buzdította. Szlovákia elszigetelésére és a cseh munkásosztály, a cseh haladó erők befolyásától, hogy így aláássa a népi demokrácia alapjait, az állam egységét és előkészítse a kapitalista viszonyok visszatértét. Clementis már 1944 őszén, a Szlovák Nemzeti Felkelés idején összejátszott Novomeskývel, aki akkor Londonba repült a Szlovák Nemzeti Tanács delegációjával és ezzel akkor frakciójuk felforgató politikai platformjának ténykedéséről tárgyaltak. Es nagyon megemlítésre méltó az a tény is, hogy a felszabadulás után éppen Husák és Novomeský voltak azok. akik nagyon szívósan és tüzesen harcoltak azért, hogy Clementist, akit 1940-ben kizártak a Pártból, a Pártba visszavegyék. Ennek a pártellenes összeesküvő frakciónak tevékenysége Clementis-szel az élen egyrészt azért volt veszedelmes, mert szervezett volt, másrészt azért, mert néhány igen jelentős poz/.cióva) rendelkezett és pedig a kf tnányban a külügyminiszter igen foltos r.oziciójával, Szlovákiában a M Égbízottak Testülete elnökségéve', és más nagyon jelentős közéleti fun/i diókkal, végeredményben az egész '/égrehajtó hatalommal. Ha nem lep/ ezlk le és nem teszik ártalmatlanná «>zeket a gonosztevőket, Pártinknak, 1, népnek, a Köztársaságnak és a sr ,,ocializmus építésének beláthatatlan Tf&'.ôkat okoztak volna. A gonosztevő Clemer/fe letartóztatásáról az elnökségi lí párázat értelmében a Párt már érteit. A Központi Bizottságnak be alf arom jelenteni, hogy a kárte-ő ellet* jéggel, Clementis kémmel való .zoros kapcsolataik, felforgató ténykedésig .< miatt és tekintettel a külföldre ?,.

zökés lehetőségére, Husákot és Novo r

.<ieskýt is vizsgálati fogságba kellett 'helyezni. Tisztelt elvtársnök és elvtársak, most eigedjéte' ^ meg. hogy egy pillanat] visszaté fjek Clementis eltére. Isme etes, Clementis a háború előtt a DAV^féie intellektuális csoporthoz ta" vtozott, amelyet az SzKP IX. kongre jsszusa a Párthoz, a munkásosztályho' z Való helytelen viszonva, valamint nacionalista tendenciája miatt élesen kritizált Clementist helytelen viszorj y

a a Párthoz, arra az alias árulásra '/ezette, amelyet, mint ismeretes 1939. .ben követett el, amikor is a szrwjet^ aémet paktum idején mint a Párt tn/gas. funkcionáriusa szovjet ellenes, alapjában véve tehát imperialista álláspontot foglalt el. Hasonlóképpen a finn-szovjet háború kérdésében, amelyet az angol-amerikai imperialisták buzdítására a reakciós finn burzsoázia provokált ki, valamint Ukrajnának a hősi Vörös Hadsereg által való felszabadításának kérdésében is. Clementis az első szocialista állam imperialista megrágalmazóinak oldalára állt, a Szovjetúnióval szembehelyezkedett. Ma már egészen világos előttünk, miről is volt akkor szó. A vizsgálat során kétséget kizárólag beigazolodott és Clementis teljesen be is ismerte, hogy 1939-ben a francia titkos rendőrség őt ügynökéül megnyerte, és ő kötelezettséget vállalt, hogy hírszolgálati és felforgató ténykedésben együtt fog velük dolgozni. Bebizonyult tehát, hogy Clementisn«ü továbbra is nem „kudarcról" volt stzó a háború kritikus éveiben, hogy nemcsak burzsoá nacionalizmusról és valamilyen intellektuális elhajlásról volt nála szó, illetőleg a káderpolitika „hibáiról", hanem Clementis politikai ellenség vodt, kártevő, kém, az imperialisták ügynöke, annál alattomosabb és veszélyesebb ellenség, mert sikerült neki a kormányban és a Pártban jelentős funkciókba betolakodnia és bűnös összeesküvő céljaira Husák és Novomeský nacionalista csoportját megnyernie. Ezen újonnan szerzett adatok alapján ma már teljes mértékben világos az is, hogy miért volt Clementis a háború éveiben a dr. Beneš körül csoportosuló londoni csehszlovák burzsoá-emigrációnak oly lelkes csatlósa, valamint érthető az a feltűn/

i tény is, hogy dr- Beneš oly szívós/ ,n igyekezett keresztülvinni, hogy Cf tementist 1945-ben államtitkári fur akcióval ruházzák fel és hogy ké-f/őbben. 1948 februárja után a külügyminiszteri funkciót megkapja. Világos, hogy dr. Beneš ezt nem C Icmentis szép szemeiért tette, hanei n azért, mert benne megbízható sziöví jfcégesét és ügynökét látta. A vizsgálat során kéfteégtelenül megállapítást nyert, hogy Clementis az imperialista államok képviselőinek rendszeresen n agy c ,

a fontos és részletes információkat adott kormányunk és pártszervező iíeink határozatairól és intézkedés Ärôl, hogy nekik fontos államtitkr jkat árult el és hazaáruló, valamint kémjellegű jelentéseket tett. Cf .eme n tis imperialista kenyéradói parancsát követve, amelyeket a k; .pitá Lista hatalmak külképviseleti /.hivatalaitól kapott, céltudatos és rendszeres kártevő ténykedést foy tátott a Párt és a népi demokparil/i>s rendszer ellen. Maga is beismer.-}, hogy ezt a szocializmus építésééinek gátlása céljából követte el, hc gy támogassa az osztályellenség jot törekvését, amely a népi demokratikus rendszer megbuktatást ira és a kapitalista rendszer megújít? ,gár

a irányult. Az úgynevezett „ki iderpolitikát" a külügyminisztériuro'.oan Clementis ugyancsak ezen irány elvek szerint „intézte" kapitalista. kenyéradóinak parancsait és mir.i'áenekelőtt érdekeit tartva szem «VSa. 'Clementis, mint már említettük, informátora, ügynöke és segítőtársa volt dr. Ben

ešnek a februári események után is, sőt még a köztársasági elnöki funkcióról való lemondása után is azokban a reakciós cselszövényekbeh, amelyek arra irányultak, hogy Csehszlovákiát eltérítsék a szocializmus útjáról, elszakítsák a Szovjetuniótól és betaglaljisk a Marshallterv segítségéve! az imperializmus és a háborús uszítók táboróba. Világos, hogy Clementisnek, mint a szocializmus építése és saját nemzete alattomos, esküdi ellenségének és kártevőjének nemcsak, hogy nincs mit keresnie a Központi Bizottság soraiban, hanem, hogy mint államellenes gonosztevőt ki kell űznünk Pártunkból, amelynek soraiba aljasul betolakodott és amelynek tagságával oly gyalázatos módon visszaélt. Nemcsak minden kommunista, hanem nemzetünk minden egyes becsületes tagja a legnagyobb undorral és felháborodással ítéli el azt az árulást és goinosztettet, amtiyet Clementis tudatosan és rendszeresen elkövetett, elárulva júdáspénzért kémként és hazája megrortójaként saját nemzetét. Clementis esete többé miár nem politikai eset, hanem bűnügy, az államvédelmi és bírósági szervek ügye. Ügy, mint annakidején a trockista b-'nda, Clementis is karrierjét úgy végzi be, mint kém, mint a sr xrializmi is és saját népének ellensége, mint az imperialisták és háborús uszítók ügynöke. Ha múltjából indulunk ki, a Párthoz való rossz visatf nyából, a munkásosztá'llyal és a ck igozó néppé lsssemben tanúsított %! >lényes magatartásából, a SzovjeV úriió iránti gyűlöletéből, politikai a pportunizmusábói, személyes gyávv ságából, akkor Clementis „politilf .ájának" ez a vége teljesen logik/Uí? ,iök és elkerülhetetlennek látszik e" rőttünk. Éa bármennyire is igyekszik a külkülföldi ellenséges ť ídió ezt az ügyet felfújni és Clema .ítisből nagyjelentőségű politikai V ínyezőt, sőt végül „hőst" faragni, a .mái nagyobb gyűlölettel és átokká 1 f

0gj

a emlegetni a dolgozó nép enne k a renegát kreatúrának, e mérfyes kígyónak nevét, aki kétszínűsé/iével, jellemteleségével és elképzel hetetlen erkölcsi romlottságával o/ Aasorakozik a spiclik, ügynökök, kJ /rtevók utálatos körébe, a Tito-band? t

< Rajk, Trajceo Kosztov reprezentán sainak és ezekhez hasonló gonoszti /vöknek körébe. Clementis, sling, Svermová, Novomeský, Fiusák példája nagyon is draszti'lo l

sa

n bizonyítja, hogy a leBini-sztr -vöini elmélet a osztályharc kiélezd .déséről a szocializmusba való átmér* et idején változhatatlan történei'.ni törvényszerűség, amely mai kor u jikban is érvényes, teljes mértéW»en a mi viszonyainkra is. *,izen esetek leleplezése tehát mindenekelőtt arra késztet bennünket, hogy még fokozottabb éberséggel és 'k>rradalmi elővigyázatossággal legyünk •az osztályellenséggel és ügynökeivel szemben. Clementis és bűntársainak leleplezése egyúttal mutatja Pártunk mérhetetlen erejét. Bizonyítja, hogy a Párt senkit sem kímél, hogy a legmagasabb funkcionáriusokra is le tud csapni, ha a feladataikat nem végzik becsületesen és következetesen, ha elszakadnak a dolgozó néptől vagy az árulás útjára lépnek . Clementis, Husák és Novomeský esete egyszersmind bizonyítja azt is, miért kell oly szívósan és könyörtelenül harcolni a burzsoá nacionalizmus ellen. A burzsoá nacionalizmus ma a kommunista pártok soraihan nemcsak az idegen oszfályelem befolyásának ideológiai megnyilvánulása, tehát nemcsak politikai elhajlás, hanem 99%-ban az osztályellenség és az imperialisták fegyvere, kártevő, felforgató, pártellenes és államellenes ténykedése. Hisz nem véletlen, hogy mind a Rajk és Trajcso Kosztov, mind nálunk Clementis, Novomeský és Husák frakciója burzsoá nacionalizmusba „estek". És ezek az esetek egyúttal igazolják, hogy az ügynököket és az osztályellenséget nemcsak, hogy lehet, hanem le is kell leplezni és hogy az ügynök és az osztályellenség piszkos kártevő munkája, valahogy feltűnővé teszi, illetőleg elárulja magát. Nem lehet kétség a tekintetben, hogy amint leálcázodott a Sling-ügynökség, amint leálcázodott Clementis és az ô utálatos kém- és kártevő tevékenysége, amint Ieálcázódtak Husák és Novomeský, ugyanígy zúzódnak szét és lesznek porrá az imperialisták összes többi tervei és cselszövényei és úgy buknak el és bűnhődnek könyörtelenül ügynökeik. Clementis esetével és a burzsoá nacionalista Husák, Novomeský-klikkel összefüggésben még egy tanulságot kell megállapítani, éspedig azt, hogy a Szovjetúnióhoz való viszony egyben próbaköve, a Párt, a szocializmus és saját népünk iránti odaadásnak. Ha Clementis az 1939—40. években és a háború éveiben Szovjetúnió ellenes magatartást tanúsított, ezzel egyúttal elárulta a Pártot, a szocializmusért és népe nemzeti szabadságáért folytatott harcot. És jellemző, hogy mint köztudomású, mind Husák, mind Novomeský a Szovjetúnió iránt gyűlölettel viseltettek. Am Pártunk és népünk előtt világos, hogy a győzelmes Októberi Szocialista Forradalom óta nem lehet a békéért, szocializmusért és a nemzeti boldogulásért igazi harcot elképzelni a Szovjetúnió éš Sztálin elvtárs iránti mély, őszinte és határtalan szeretet nélkül. Elvtársak és elvtársnők, a Központi Bizottság elnökségének megbízatásából előterjesztem azt a javaslatot, hogy Clementist, mint államellenes gonosztevőt, kémet az imperialisták ügynökét fosszák meg a Központi Bizottsági tagságától, képviselői mandátumától és zárják ki a Pártból. Ami Husákot és Novameskýt illeti, ezeket súlyos politikai kártevésük miatt a Szlovákiai Kommunista Párt IX. kongresszusán nem választották be az SzKP Központi Bizottságába. Mindezekhez azonban újabb és még jelentőségteljesebb megállapítások és tények csatlakoznak, amelyekről fenntebb már beszámoltam. Világos, hogy a párt- és államellenes illegális frakció szervezői nemcsak, hogy nem lehelnek tagjai oly jelentős vezető szervnek, mint a Központi Bizottság, hanem nem lehetnek tagjai dicső és szeretett Pártunknak sem. Javaslatot terjesztek tehát elő, hogy hasonlóképpen mint Clementist, Husákot és Novomeskýt is fosszák meg Központi Bizottsági tagságuktól, képviselői mandátumuktól és zárják ki a Pártból. A Szlovákiai Kommunista Párt IX. kongresszusán a Szlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságába nem választották be Kard Smidke elvtársat sem, akit ugyancsak éles kritika ért azok miatt a súlyos károk miatt, amelyeket a Pártnak, Köztársaságunknak, a dolgozóknak okozott burzsoá nacionalista beállítottságával és a Tito-féle fantazmagóriáknak a Pártba való bevitelével. K. Smidke elvtársnál, aki megfeledkezett munkás eredetéről és régi pártfunkcionáriusai becsületes múltjáról, beteges becsvágyba és önteltségbe esett és elszakadt a dolgozó néptől, annak életétől és érdekeitől, hangsúlyozni kell, hogy önkritikáját, amelyet a IX. kongresszuson tett, nem fogadták el és Smidke elvtárs az SzKP IX. kongresszusa után sem vett részt és nem is vesz részt a Párt aktív harci kampányaiban, amelyet a burzsoá nacionalizmus ellen indított és mindmostanáig nem adta meggyőző bizonyítékát annak, hogy egyszersmindenkorra végzett elhajlásaival és hibáival és hogy fenntartás nélkül, őszinte meggyőződésből követni akarja a Párt marxi-lenini helyes irányvonalát, Gottwald elvtárs irányelvei szerint. Már pedig liyen alapvető fordulat nélkül, a pártvonalon folytatott mindennapos aktív harc nélkül nem lehet úgy vélekedni, hogy Smidke elvtárs valóban megértette hibáinak és elhajlásainak mélységét és hogy levonta belőlük a bolsevikhez illő következtetéseket. Ezért az elnökség megbízásából javaslatot teszek, hogy Smidke elvtársat fosszák meg a Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottsági tagságától. Befejezésül bejelenteni kívánom, hogy az eperjesi kerületi bizottság a Pártból kizárta Arnost Pšeničkavolt képviselőt, a kerületi bizottság elnökét, a Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának póttagját. A pártbeli demokrácia súlyos megsértése tette ezt szükségessé, a kritika elnyomása, a diktátori munkamódszer, továbbá az a tény, hogy ellenséges elemeket helyezett a Pártba és közfunkciókba. Mindez lehetővé tette, hogy Pšenička, mint pártidegen és ellenséges elem álcázódjék le. Figyelembevéve azt, hogy Pšeničkát az eperjesi kerületi bizottság a pártból kizárta, kérem a Központi Bizottságot, hogy vegye tudomásul, hogy Arnost Pšenička megszűnt a Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja lenni és politikai mandátumáról lemondott. Elvtársak és elvtársnök, az itt előadott javaslatokat elbírálásre és döntésre terjesztem elő, abban a mély meggyőződésben, hogy igazságos és elkerülhetetlen intézkedésről van szó és hogy ezeket a Központi Bizottság jóváhagyása után a Párt, a munkásosztály és a dolgozó nép is lelkes helyesléssel fogadja. A legkisebb mértékben sem kell visszariadni attól, hogy a

z osztályellenség e kérdések körül még nagyobb lármát fog csinálni, hogy ki fogja használni őket, kísérletet fog tenni, hogy bizonytalanságot és bizalmatlanságot vigyen sorainkba, hogy azt a látszatot keltse, mintha nem volna egység közöttünk. Közülünk azonban senki sem kételkedik és senki sem fog kételkedni abban, hogy a mai döntések után Pártunk még erősebb és egységesebb lesz, mint bármikor ezelőtt. A marx-leninizmus klasszikusat arra tanítanak bennünket, hogy az 'árulás és az elhajlás elleni harc a lárt tisztaságáért folytatott harc, a kritika és az önkritika kiterjesztése soha nem gyöngítheti, hanem mindig hatalmasan erősíti a forradalmi pártot. A Központi Bizottság mai ülése e tekintetben is történelmi jelentőséggel fog bírni. Mai ülésünk után a Párt még inkább egységbe tömörül Lenin és Sztálin dicsőcéges zászlaja alatt, még inkább egységbe tömörül Központi Bizottsága és Gottwald elvtárs köré. aki hazánkat az osztály "enség minden veszélyeztetése és kártevése ellenére is a szocializmus napos magaslataira vezeti.