Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-08 / 57. szám, csütörtök

— ÜJSI0 • SÍ agy. élet pH d úja 1951 március 8 RAYMONDE DIEN: Folytatom a harcot a békéért! A francia nép békeharcosai­nak, a viág asszonyainak har­cos együttérzése és szakadat­lan tiltakozása kiszabadította börtönéből Raymonde Dien hős francia lányt. Január 12-én a párisi Mutualité termében ren­dezett hatalmas nögyűlésen, ahol a francia asszonyok tömege tüntetett és tiltakozott Nyugat­Németország felfegyverzése, Eisenhower amerikai tábornok Párisba érkezése ellen, már Raymonde Dien is beszédet mondott. „NAGYON BOLDOG VAGYOK..." Ez a néhány szó szüntelenül vissza­tér Raymonde Dien ajkára. S közben meséli kiszabadulását: „December 24­én vasárnap este hét órakor már le­feküdni készültem, amikor a felügye­lőnő szólít: „Dien-né, hívatja az igaz­gató." Kicsit meglepetten mentem fel az irodába. Azt mondta: „Közlöm ön­nel, hogy a katonai törvényszék elnö­ke azonnali szabadlábra helyezését ren­delte el." Nem akartam hinni a fülem­nek. Néhány perc alatt összeszedtem holmiaimat s kiléptem a börtön kapu­ján. Még a villamost is elvélettem, de mégis megérkeztem a pályaudvarra. Az éjszakát egy szállóban töltöttem, másnap már én vártam Paul-t, a fér­jemet a vonatnál. Ha látták volna azt a meglepetést!" Raymonde Dien első ténykedése az volt kiszabadulása után, hogy aláírta a Nyugat-Németország felfegyverzé­se elleni tiltakozó ívet Harcosan és méltósággal védte a börtönben jogait. Az Ítélet után kije­lentette a börtönigazgató: „Most már csak egy csomag havonta, mint a töb­bieknek." De a francia dolgozók sze­retetcsomagjait, könyvajándékait, le­veleit nem lehetett egyszerűen vissza­dobni. S érkeztek az apró névtelen kis csomagok tucatjával. „A világ minden tájáról kaptam le­veleket: német, magyar, angol, cseh asszonyoktól. .. Mélyen büszke, rá­gó volt az arcom azon a napon, ami­kor a Szovjetunió asszonyainak leve­lét olvastam!" Raymonde néhány megható levelet mutat: egy öregembei ezt Írja levele alá: „Nagyapád" és minden héten irt. A férje üzeméből való munkásnők sze­retetteljes asszonyi gondoskodással férjéről beszéltek: „A te kedves Paul­od, most is olyan, mint volt. Biztosí­tani akarunk róla, mennyire becsüljük őt s mennyiszer fejezzük ki óhajunkat mielőbbi találkozáítokért." „— Folytatom a békéért vívott har­cot — módja Raymonde Dien. — Cot­ton asszony üldöztetésének megszün­tetéséért, Henri Martin, Michel Mot­tin és az elnyomás még többi letartóz­tatott áldozatának kiszabadításáért. Az én karácsonykor történt kiszabadulásom bizonyítja, hogy milyen hatalmas erő a becsületes emberek egyhangú tilta­kozása." ... És mint Raymonde Dien, a töb­bi bebörtönzött békeharcos is, népével együtt, folytatja a békéért, a .jövőért vívott magasztos harcot, — mert nincs olyan vastag börtönfal, amely elzárhat­ná az igazságot. „Az emberiséget háború fenyegeti. A háború egyaránt fenyeget gyerme­ket, nőket, férfiakat. Az emberek élete és az emberiség minden vívmánya ve­szélybe került. A világ népei önma­gukra, saját jóakaratukra és eltökélt­ségükre építik reményeiket. Vegyetek részt a legszebb küzdelem­ben, amelyet a jövőért bizakodó em­beriség vív. A békét nem elég kívánni, a békét ki kell harcolni." (A varsói Békevilágkongresszus ha­tározataiból.) „A leghatározottabban elítéljük azo­kat a kísérleteket, hogy újra felfegy­verezzék Németországot és követel­jük a békeszerződés megkötését az egyesitett és lefegyverzett Németor­szággal." (A varsói határozatokbél.) A jövő iskolai évben minden magyar tanuló kezébe magyar tankönyvet adunk Az iskolaügyi megbízotti hivatal a tanítók és más iskolai dolgozók fel­világosítására a következő jelentést teszi közzé: 195I január végéig 10 új tankönyv jelent meg a magyar tanításnyelvfl is­kolák szükségleteinek ellátására. Ezek a tankönyvek a következők: „Előre* olvasókönyv a nemzeti isko­lák II., III. és V. évíoyama számára. Magyar nyelvtan és gyakorlókönyv a középiskolák első osztálya. Polgári neveléstan a középiskolák I. és II. osz­Olga Borisszovna Lepesinszkája, az élettan nagy szovjet tudósnője 1871-ben született Permben. (Ma Mo­lotov.) Családja, a jómódú Protopopo­vék a kilencvenes évek kezdetén a tő­városba küldték tanulni. Az ifjú lány figyelmét azonban azok a szervezke­dések és harcok keltették fel, melye­ket az ipari munkások fiatal osztálya indított el a cári zsarnokság lerázá­sára. Olga tagja lett a munkások ta­nulóköreinek. részt vett szervezkedé­seikben és 1894-ben Leninnel is meg­ismerkedett. A marxista vezetők szá­mos megbízatást adtak neki. Igy egy­ízben azt, hogy menyasszonyának adva ki magát, — látogasson meg a bör­tönben egy Pantelejmon Lepesinszkij nevű politikai toglyot. A színleges me­nyasszonyság később valódivá alakult Olga férjhez ment Lepesinszkijhez, akivel 49 éven át élt boldog házasság­ban. Az üj házasok együtt folytatták a harcot a szocializmusért. Nehéz évek következtek. A cárizmus államhatalma elől illegalitásba kellett menniök és börtönök, száműzetésekkel váltogatták egymást életükben. Végül a Lepesinsz­kij-pár egy időre Genfbe költözött és itt vett részt a Bolsevik Párt külföldi csoportjának tevékenységében. Harminckilenc éves volt már Olga, amikor hazatérve megvalósíthatta régi vágyát, hogy az élettan tudományával foglalkozzék. 1915-ben kitüntetéssel nyerte el a moszkvai egyetem orvosi oklevelét. Két év múlva győzött Lentn és Sztálin Nagy Októberi Forradalma, mely új irányt adott az emberiség fej­lődésének. Ezekben az években Lepesinszkája újra az aktív mozgalom frontján küz­dött. Segített az értelmiség szakszer­vezetei megszervezésében, Bjelorusz szia iskolaügyének újjáalakításában és amikor a Volga mentén a nagy éhín­ség dúlt, a segítőszervben tevékeny­kedett. A húszas évek kezdetén, az egyetemeken megmaradt reakciós ta­nársággal kellett még megküzdenie és amikor a bolsevik tudomány kitár­hatta a tanintézetek ajtajait a tanulni vágyó tömegeknek, Lepesinszkája is elmélyedhetett szaktudományában. M. JURIN: ÉSZA M Aszja véletlenül tűnt fel életemben > egy északi halásztelepülésen. Mezítláb futott kartonruhácskában s méltóság­teljesen követte őt egy délceg rén­szarvas. A halászbrigád vezetőjének kunyhója előtt megálltak, a kislány bement s kísérője büszkén felvetett fejjel várt reá Kisvártatva jött a kis­lány s a tajga felé indult az állattal. Meg akartam állítani, hogy beszéljek vele, de Aszja nem állt kötélnek, az erdő felé menekült, A rénszarvas kö­zénk állt és jobb első patájával kettőt dobbantott, mintha ezt akarta volna mondani: „Nem szabad bántani a gye­reket!" — aztán nekiiramodva a lány után szaladt. A brigádvezető felesége elmondta, hogy Aszja teljesen árva Nagyapjával lakik a tajgán és a kolhoz rénszarva­sait őrzi. — Mint valami félénk állat, úgy nőtt eddig a kis vadóc. Megszokta már a rénszarvasokat és az állatok is meg­szokták őt — mesélte Anna Petrovna —, hiszen olyan okosak egytől-egyig. Nem lehet őket nem szeretni . . Lát­tad. hogy szalad a kislány után? Tai­myrnak hívják é% állandóan a lány sar­kában van. Megkértem az asszonyt, hogy ke­rítse elő Aszját Anna Petrovna a tajgára ment érte Naplementekor jött meg Taimyr büszként, mint mindig s megállt az ablak alatt. Közben a tele­pülés pékjénél pástétomokat rendeltem és csokoládét készítettem elő. — Jónapott, Aszja — köszöntöttem a lánykát és előhoztam a zsebemből az ajándékokat. — Szereted ezt? Aszja hallgatott. Vonakodva vette el az édességeket anélkül, hogy szemét rámemelte volna és ismét visszalépett. — Nem érzed magad egyedül a rén­szarvasokkal? — törtem meg a csen­det. — Nem akarsz tanulni. Aszenyka? Sok könyvet veszek neked. — Nos, Aszja, akarsz tanulni? — ösztökélte Anna Petrovna is. — Akarok — mondta a leány, vára­kozásunk ellenére. — Jól van. Magunkkal visszük nagy­apát és Moszkvába utazunk. A kislány lesütötte szemét, arcán Jltpjtwiizkaia auzflnjp Húsz esztendőn át kutatott, keresett, kísérletezett, hogy fényt derítsen az élettan nagy kérdéseire. Fontos és vasszorgalommal végzett munkáját csak a nagy honvédő Háború ideje alatt szakította meg, de 1943 mái dú­cában, a Szovjet Hadsereg győzelme után újra folytathatta. Húszévi munkája eredményét »A sejt keletkezése az élő anyagiról és az élő anyag szerepe a szervezetben* című munkájában tette közzé. Köny­ve révén világhírűvé vált, munkájá­ért megkapta az I. osztályú Sztálin­díjat. Lepesinszkája beszámolt arról, hogy mint bizonyította be a régi, (a német Virchov által még 80 év előtt felállí­tott) sejtelméletnek, — amely szerint az élő anyag legkisebb egységei, a sej­tek mind, állandó osztódás által egy ős sejtből keletkeztek — téves voltát Lepsiszkája kimutatta, hogy a sejtek életük során kölcsönösen hatnak egy­másra és ez a kölcsönösség megvan köztük és a környezetük között is. Kimutatta még, hogy nem a sejtek az élő anyag legkisebb részei, hanem a sejtnél kisebb élő részek is vannak, hogy ebből, a sejtforma nélkül létező élő anyagokból kedvező körülmények között élő sejt válhat. Lepesinszkája VERA INBER: J)zovjel Bár még a földre hó terül s nem langyosabb a lég, s vidám-zöld, fényét még belül rejtegeti a rét, már fönn az égen kék a szín s a szovjet nők szavát már friss tavaszi szél viszi minden határon át. Külföldi asszonytársaink, köszöntünk titeket! Testvériségünk meg nem ing rágalmak közevett. •n ÍL m in y 1 finom mosoly villant. Közelebb léptem hozzá: — Asszenyka, ismertess meg en­gem Taimyrodda!. . Jó barátja leszek. A rénszarvas éppen most fordult a tajga felé, Aszja gyorsan utánafutott. — Add át üdvözletem nagyapádrak — kiáltottam utána és az elválasztha­tatlanok máris eltűntek az erdő sűrű­jében. Ezután még többször találkoztunk. Meséltem Moszkváról, a Volgáról, a Kaukázusról A leánv áhítatta! hall­gatta szavaimat, de még mindig fé­lénk voJt Aszja nyolcadik évét töltöt­te be, éppen ideje volt, hogy iskolába járjon. Az iskolaév kezdetekor a kolhoz veztősége vette kezébe Aszja neve­lését. A nagyapának házat adtak és jövedelemhez juttatták A kolhoz tető­tő! talpig feöltöztette a lánykát. Vera Ivanov na fiatal tanítónő pedig meg­kezdte oktatását Az első évben Aszja gyakran enge­detlen és makacs volt Barátnői néha csúfolódtak vele, ha ;> tanítónő kérdé­seire nem tudott válaszolni; ilyenkor visszamenekült a tajgára. Napokig mindenki a szökevényt kereste. Öt év múlva vezetett vissza utam a kolhozba. Amikor a Jeniszej meredek partját megmásztam. folyton arra gondoltam, viszontlátom-e kis barát­nőmet és büszke kísérőjét. Taimyrt. A településre alig ismertem rá. A hat roskatag kunyhó helyett a part men­tében a kolhoztagok csinos házai állot­tak és a tajga felé mélyen benyomul­va, új iskola emelkedett Aszja úgy köszöntött engem, mint nagyon kedves barátot szokás. Tiszta, viiágos szobájában gombabefőttel és északi eperrel kínált meg. Ekkor má r a hatodik osztályt is be­végezte és mint nevelőnő dolgozott a kicsinyek internátusában. Meg volt elégedve a munkájával. Mindennap felolvasott a gyere!,eknek és nyáron kivitte őket a tajgára. Mesélt nekik Moszkváról. Lenin városáról, a mesz­szi napsütötte Grúziáról, bár soha nem járt ott. Mikor ősszel újra vissza kellett tér­eredményei új utakat nyitnak meg az élettan tudományában. Eredményei se­gienek megdönteni a reakciós Weiss­mann—Morgan-féle öröklési elméletet is, amely szerint már az ős sejtfien benne voltak minden később eljövendő sejteknek a tulajdonságai. A gyakorlati élet, a gyógyítás sza­mára is nagyon jelentős Lepesinszkája életműve. Bebizonyosodott, hogy a seb gyógyulási folyamatában, az újra­növő friss sejtek, sejtszerkezetné'.küli élő anyagból alakulnak ki. Ez új irányt mutat a sebkezelés számára A sejtek keletkezési módjának a megismerése pedig különösen fontos most, amikor a rosszindulatú daganatok (rák) sejt­jeinek keletkezését akarjuk megismer­ni, hogy leküzdhessük azokat. Olga Lepesinszkája mélyen járó és jelentős kutatása kifejezően tanúsko­dik a dialektikus materialista világné­ze* mellett. Ez az elmélet biztos tá­jékozódást adott a tudósnak és felfegy­verzi őt az elavult elméletek elleni harcra. Lepesinszkája tudományos munkássága a szovjetkultúra új győ­zelmét jelenti. Annak a társadal­mi rendnek győzelmét, amelyben a kommunizmus magasztos eszméit szol­gáló tudomány előtt megnyíltak a kor­látlan fejlődés távlatai. szava sem óceánok sem fiegyek el nem választanak; azért s abban vagyunk egyek, hogy gyermekünk kacag. s küzdünk, hogy őt ne keltse fel szörnyű sziréna-szó. s a háború ne nyelj e el, mint szennyes öblű tó. Alombombák ne hulljanak, A kertek kiviruljanak.' S a g&z halálkereskedök Pusztuljanak, de ők, — csak ők! Örökre fényes kikelet ragyogóan minden név felett! nem Moszkvába. Aszja elkísért a mo­toroson az első kikötőig. Nagyon sze­retett volna velem jönni. Ekkor meg­ígértem neki, hogy egy éven belül az anyaországba segítem. A Nagy Hon­védő Háború azonban keresztülhúzta számításainkat További négy évig nem találkoztunk. Aszia tizennyolcéves, kedvesarcú, karcs-. leánnyá serdült. Vállára sötét hajfonatok hulltak. Csak keskeny, kissé vágott szeme nézett nagyon szomo­rúan. Hiába múltak el az évek, az a kis Aszja tilt velem szemben, akire a Taimyr tíz- évvel ezelőtt olyan aggódva vigyázott. — Hogy érzed itt magad, Aszja? — Nincs szerencsém az életben, boldogtalan vagyok. — Miért vagy boldogtalan? — Kettétört a bo.dogságom — fe­lelte Aszja. — Ez minden, ami a bol­dogságomból megmaradt. S ezzel szelyemszalaggal átkötözött kis csomagot mutatott. A csomagban szépen elrendezett nyúlfarknyi levelek voltak. Az egyik így hangzott: „Ked­ves Északi Lánykám! Tegnap pompás csomagot kaptunk. Tiszta szívünkből hálásak vagyunk magának, hogy fi­gyelmével megö rvendeztetett bennün­ket. akik a fronton küzdünk a hazáért. Levelét hangosan felolvastuk. Maguk­nál most vad hóviharok dúlnak, de itt meleg van Szabad időnkben a tenger­ben fürdünk. Csomagját elosztottuk. A pipát Vanja Dibikov egy hazájabeli kapta. A viszontlátásra, Aszenyka! Nálunk úgy megy minden, mint a ka­rikacsapás Ha a fasisztákkal végez­tünk, meglátogatjuk, Sura Sedih szá­zados." — Aszenyka, drága, talán elesett a százados? — Nem — Családja van? — Nincs családja. — Akkor nem értem, miért tört ketté a boldogságod? — Hogy is értené meg, Misa bácsi — s mosolyogva hozzátette —, a szá­zados egy leány. — Mit, leány? — Igen. De még milyen rendes lány. Most tanítónő egy moszkvai közép­iskolában Tévedés volt ez a szere­lem ... Aszja férfinak hitte Sedih száza­dost. Sura a keresztnévnek olyan rö­vidítése, amelynél nem lehet megálla­pítani, hogy férfiről, vagy nőről van-e szó. Ez vezette őt fél'e — Nos, Aszenyka akkor együtt utazunk a te századosodhoz Ö majd előkészít téged az egyetemre és ekkor végre teljesü' régi álmod De egyben állapodjunk meg- a jövőben nem for­dulnak elő ilyen tévedések! A lányka rákvörös lett, de aztán tiszta, vidám nevetéssel nézett rám Egy héttel később Moszkvába utaz­tunk Az egész te'ep'jlés elkísért ben­nünket. Aszja nagyapja ezzel búcsú­zott: — Te boldog vagy, mert Moszkvá­ban Sztálint láthatod Ne felejtsd el Neki forró üdvözletünket átadni. További öt év rohant el Aszja Gri­gorjevna Starkova, a fiatal mérnöknő dolgozószobájában hárman találkoz­tunk: Aszja, aki még mindig olyan kedves volt, mint azelőtt, Alekszandra Nikolajevna Szedih, a Szojet Hadsereg egykori századosa és én. Aszja izga­tottan és büszkén mesélt munkájáról, családjáról. Vitja fiáról Négy éve férj­hez ment. ura Vaszilij Szergejevics Starkov két évvel ezelőtt fejezte be tanulmányait és ő is mérnök ugyaneb­ben a gyárban Aszja Starkova fel s alá járt a szo­bában. Majd kézenfog bennünket és az ablakhoz vezet, amelyből olyan a kilá­tás, mintha tavat látnék képkeretben. — Ha szomorú vagyok — mondja meghatódva —, az ablakhoz lépek, a gyári tavat nézem és a Jeniszejre gondolok, a gyermekkoromra. S akkor olyan melegség fűti át a szívemet . . . Barátaim! Mérnök vagyok!... Egy messzi, északi árvalányból mérnök lett. Megint magam előtt láttam a kis pásztorlányt és barátját. Taimyr rén­szarvast. Aszja kékmintás zsebkendő­jével megtörli szemét — Nagyapa is velünk van. Magam­mal hoztam Moszkvába. Búcsúzásnál arra kért, hogy keres­sük fel otthonában. Meg kel! ismer­kednünk férjével és látnunk kell a kis Vitjál. — De, úgy-e, Aszenyka — ugrattam tréfás kedvemben —, ez 3 szerelem már nem tévedés? És mindhárman szívbőljövő kaca­gásba törtünk ki. Fordította: Saics látván. tálya, Aritmetika középiskolák I. osz­tálya számár*. 1951 februárban a kö­vetkező tankönyvek jelentek meg: Előre ABC-s könyv a nemzeti iskolák I. osztálya, Magyar nyelvtan és gya­korlókönyv a középiskolák II. osztalya, „Munka" olvasókönyv a középiskolák I. és II. osztálya számára. 1951 márciusában a következő tan­könyvek jelennek meg: Magyar nyelv­tan és gyakorlókönyv a nemzeti Isko­lák II., IV. és V osztálya, a közép­iskolák III. osztálya számára, Honis­meret az V. osztály számára. Ezenkí­vül sajtó alá rendeznek további 30 tankönyvet a magyar tannyelvű nem­zeti és középiskolák számára. A tan­könyveket az állami könyvkiadónál kell megrendelni Bratislavában. Ezekben a napokban készül el a ma­gyar iskolák számára az új iskolai és vizsgarend fordítása, amely szintén sajtó alatt van. Még a március hónap folyamán elkészül az óvodák számára is az oktatási terv, valamint a tanterv a nemzeti és középiskolák számára. A hirdetményt az iskolaügyi megbí­zott helyettese írta alá. Lapuunk mai számához előfize­tőinknek, — akik a lapot kiadóhiva­talunktól, postán, saját címükre kapják — postai befizetőlapot mel­lékeltünk. Szíveskedjenek előfize­tésüket ennek felhasználásával ki­egyenlíteni. Előfizetőink, akik előfizetésüket az 1951-es év első negyedére már átutalták tekintsék felhívásunkat tárgytalannak. Egyúttal felhívjuk kedves előfi­zetőink figyelmét arra, hogy még e hónapban megjelenik „Tavasz 1951" címmel képeskönyvsoroza­tunk legújabb száma. Képeskönyv­sorozatunk előfizetési díja az 1951­es évre Kés 100.—. Amennyiben előfizetésüket eddig nem utalták át, szíveskedjenek azt még március 15-ike előtt átutalni és a befizető­lapon a „Képeskönyv" szócskával átutalásuk célját feltüntetni yiők

Next

/
Thumbnails
Contents