Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-08 / 57. szám, csütörtök

Világ proletárjai egyesüljetek J A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1951 március 8, csütörtök 3 Kčs IV. évfolyam, 57. szám A szovjet delegáció által előterjesztett program-tervezet az európai béke és biztonság megszilárdítását szolgálja A négy nagyhatalom kiilügyminiszterhelyetteseinek párizsi tárgyalásán Gromyko elvtárs szoviet külügyminiszterhelyettes leleplezte a nyugatiak i útabb békeellenes mesterkedéseit Páriában) ínárďus'ä-én a rózsámáívény palota' tanácskozási termében megkezdődött a négy nagyhatalom k,ülügyminiszterhejyetteseinek előzetes tanácskozása. Mint nW jelentettük, a Szovjetuniót A. Á..Gromyko elvtárs, a Szovjetunió .külügyminiszterhelyettesé- képviseli. Franciaországot A. Parodi, a külügyminisztérium főtitkára, az Északamerikai Egyesült Államokat F. Jessup nagtykövet, Nagy-Britanniát pedig D. FI. Davies. A Szovjetúnió • delegációjának : tagjai Qromyko elvtárson "kívül Á. I. Lavrentyev. V.~S-< Szerr»D»v'éB.'A. P. Pavlov. Mint a TASZSZ iroda ieienti Párizsból, a négy nagyhatalom külügyminisztehelyetteseinek előzetes tárgyalásai március fi-án folytatódtak. Az ülésen Davies Nagv-Britannia képviselője elnökölt A Szovjetunió delegációja kormánya nevében javaslatot: terjesztett elő még, az első napi ülésen a külügyminiszterek tanácskozásának napirendjéről, atilelv a. nemzetközi béke és biztonság megőrzésére irányuló kérdéseket tartalmazott. Első helyen áll ezek körött a potsdami egyezmény Németország dem litarizálására vonatkozó megállapításainak teliesítése és az újra felfegyverzés megakadályozása a négy nagyhatalom ellenőrzésével. Az európai államok — beleértve a német népet — alapvető' érdekeinek legégetőbb problémája ez a kérdés. A Szovjetunió kormánya abból a törekvésből indult ki, hogy a külügyminiszterek tanácsa munkásságát azon problémák megvitatásáriak szentelte, amelyek valóban nagy jelentőséggel bfrnak a béka biztosítására és a fennálló neifizetközi helvzetj feszültségének kiküszöbölésére. Ezt'szem előtt tartva, a Szovjetunió kornlánva azt javasolta, hogy a külügyminiszterek tanácsának ; tárgyalási programúi iába sóro?rák b« a német békeszerződés sürgős megkötését és ezzel kapcsolatosan Németországból a megszálló hadsereg kivonásának kérdését, az európai helyzet megjavítását, valamint a négy nagyhatalom fegyveres ereiének azonnali csökkentését. Nagv-Britannia. az USA és Franciaország delegációi külön napirendi javaslatot terjesztettek elő, mely kitér a béke és a biztonság megszilárdítására irányuló alapvető kérdések elől, elsősorban pedig kitér Németország demilitarizálásának megvalósítását és újrafelfegyverzésének megakadályozását biztosító intézkedések tárgyalása elől A március 6-i ülésen Jessup, Parodi és Davies is felszólaltak. Mindhárman saját javaslataik meilett szálltak síkra és azt igyekeztek bizpnygatni, hogy javaslatuk lehetőségét ad arra. a külügyminiszterek tanácsának, hogy sorra kerítsék azokat a konkrét iavaslatokat is, amelyeket a Szovietúnió delegációja javasolt ezen az ülésen. A három nyugati nagyhatalom képviselője főkép az ellen van, hogy a négy nagyhatalom külügyminisztereinek | tanácskozási programmjába besorolást nyerjen a potsdami egyezménybő! eredő köteíezetts.égek teljesítése, főleg ami Németország demititarizálását és felfegyverzésének megakadályozását illpti. A három nyugati nagyhatalom kültigyminlszterhelyettesei azt igyekeznek bizonyítani, hogy - ezt a kérdést nem leheti elkülönítetten tárgyalni, hanem csakis egybekapcsolva az általános feszültség kérdésévei, amely ma az egész világot nyugtalanítja. E kérdés megvitatásának, valamint a szovjetkiildöttség további világos és konkrét javaslatai megvitatásának megakadályozására, — amelyektől pedig a mai. feszült helyzetnek felszámolása és az európai béke és biztonság megőrzése függ, — a három nyugati nagyhatalom képviselői azzal hozakodnak elő, hogy e kérdéseknek már a puszta fogalmazása kizárja megoldásuk lehetőségét. Gromyko elvtárs, a Szovjetunió delegációjának vezetője a nyugati nagyhatalmak megbízottainak adott válaszában leleplezte azon állítások teljes alaptalanságát, hogy az általuk javasolt napirendi javaslat lehetőséget adna a Szovjetunió megbizottainak mindazon kérdések letárgyalására, amelyek a szovjet kormányt érdeklik. Gromyko a három nagyhatalom megbízottjainak állításait úgy minősítette, hogy törekvésük ezekkel az, hogy a Szovjetunió konkrét és félreérthetetlen javaslatait oly javaslatokkal helyettesítsék, amelyek a külügyminiszterek tanácsának nem állapítanak meg világos és megszabott feladatokat, amely feladatok valóban a béke biztosítását s az európai helyzet javulását szolgálnák. Gromyko ezután hangsúlyozta, hogy a szovjet delegáció által előterjesztett progranim, főleg ami Németország demilitarizálására és a felfegyverzés megakadályozására vonatkozik, teljes összhangban áll azzal a feladattal, amely az európai béke és biztonságmegszilárdítását szolgálja. A Központi Szaktanács plenáris ülésének záró napja A szakszervezetek tevékenységének fokozásával a munka magasabb termelékenysége felé Zápotocký elvtárs bíráló szavai a szakszervezeti muoka hiányosságaira! A ROH üzemi klubjában, a rádiópalotában szerdán* március 7;én folytatták a szakszerveitek' központi tanácsának plenáris ülését,, amelyen Cipro eivtárs, a szaktanács elnökhelyettese elnökölt. A jeleniévőft megemlékeztek Kolszký elvtárs születésnap járói,, aki hosszú évtizedek óta dolgozik a forradalmi munkásmozgalomban.:- A szerda délutáni vitát Zápotocký miniszterelnök zárószavai fejezték be,?amelyeket a következőkben kivonatosan köziünk: Zápotocký miniszterelnök mindenekelőtt beszélt a bérek ós fizetések aránytalan emelkedéséről, és rámutatott'arra. hogy béralapunk az utolsó Öt 'esztendő alatt megkétszereződött. Az átlagos bérek 18.2%-kai emelkedtek a mult évben. A szakszervezetek számára ez bizonyára nagy sikert jelent, — mondotta Zápotocký elvtárs, —' hiszen az első köztársaságban a-burzsoázia uralma alatt nérri is álmodhattunk arról, hogy ilyen magas arányú béremelést harcoljunk ki. Ebből megállapíthatjuk a-zt, hogy alapvető jelszavunk első részét: a dolgozók életszínvonalának javítását teljesítjük. Másképpen áll ez a dolog másik részével, amelyben megalapíthatjuk azt, hogy, hacsak munkálsságun-k vásárló ereje, de, a rhunka termelékenysége nem, vagy csupán lassan, fog növekedni, akkor azért a pénzért, amit dolgozóink .kezébe adönk, nem fogunk tudni ellenértékképpen elegendő árut adni. Hogy mit tudunk adni a nép-nek, azt nem lehet semmiféle szociális szemszögből, vagy emberbaráti szemszögből megítélni, mert. mi a-mtyit adhatunk és annyit oszthatwik-sz^ afnenynyit saját magunk tecmeíü'pfcZápotocký elvtárs a továbbiakban azután foglalkozott a közellátás kérdéseível és megalapította azt, hogy az elosztásban mekkora hibákat követtek el egyesek. Igy például a bérpolitikában prémium-jutalmakat adtak mindenféle piacon lévő áruból, lisztből, kenyérből, stb. Mi volt ennek a következménye, kérdezzétek- csak meg falun. Sok raktáros-.elárusító azt mondta az embereknek: Vásároljatok kenyeret, vásároljatok lisztet, vehettek- egész zs'á-kkal is,' hiszen olcsó' és f eletethetitek. Ö tudniillik a liszt zsákja, szerint kapta a jutalmát és .keresett ezen. És amikor a havi alapot' kimerítették, akkor á-ilandóan azt mondogatták, hogy a termelés nem adja meg nekünk azt, amit el tudnánk adni az .elosztásban. Adjatok több lisztet, kenyeret, süteményt, stb. Nem törődtek azzal, hogy közellátásun-kát megrontják. Itt van például a szociális segéfy ügye. Háromszázezer aggnak, munkaképtelen öregnek, akiknek semmiféle biztosítási igényük nem volt. havi 700.— korona nyugdíjat juttattunk. Néhány böfes azt kérdezte: Ugyan mit vehetnek azért a hétszáz koronáért havonta. Ezek az emberek elfelejtik azt, hogy :ez a ' 300.000 és még több ember a háború előtt egy fiHért ,se kapott. Mi adunk nékik 700.— koronát havonta. Ez rettenetes megterhelése nemzetgazdaságunknak. És ezt csak úgy tudjuk megkeresni, ha a munka termelékenységét emeljük. Sok {^fl&cioná-rius - ezekre a kérdesek*sB;f$»aí¥&i|6n saeíBsröebőj tekint. Egy másik égető kérdés a vasárnapi rohammunka, a vasárnapi műszakok kérdése. Ezen a módon segítettük a terv teljesítését pillanatnyilag, de tudatában kell lennünk annak, hogy csökkentjük a munka termelékenységét. Hiszen a vasárnapi munka jelentősen többe' kerül. A munkát úgy keli megszerveznünk, hogy a rendes műszakokban teljesítsük a tervet, és ne emelkedjenek a termelési költségek. Sokszor már az is megtörténik, hogy egyesek nem akarnak hétköznap dolgozni, csakhogy vasárnap dolgozhassanak. Az egyik bányában a bányászok ellene voltak annak, hogy bevezessük szombatra is a 8 órás műszakot. Es azt hozták fel ellene, hogy a háború előtt harcoltunk a 6 órás munkanap bevezetéséért a bányákban. Igen, de miért? Azért, mert akkor sok tízezer bányászunk volt munka nélkül. Sok tízezer bán-vász volt. aki egy héten csak két vagy három műszakot dolgozott; Mindesetet a kérdéseket alaposan még kel! rárgyakri, aktivizálni kell síervezeteiaket, tagsági kádereinket és afckor teljesíteni tudjuk a tervet is, fokozná, fcud'juk a béreket is, de fokozni t uc^ak a.munka termelékenységét is. En teszem, hogy teljesítjük kötelességeinket, mert minden feltétel meg van erre adva és ezért további győzeimerhrtkhez. a szakszervezetek tevékenységének fokozáséhoz sok sikert kívánok — fejg&ie be záró szavait 2ápo

*oeitý eívtíŕ ) TURÍ MARIA: Köszöntjük a nők békeszerető világtáborát A francia kommün egyik burzsoá megfigyelője 1871 májusában ezt irta egy angol újságban: „Ha a francia nemzet csak nőkből állna, rettenetes nemzet volna!" A kommün idején a nők és a 13 éves gyerekek egy sorban harcoltak a férfiakkal. „Nem lehet máskép a közelgő csatákban sem, mikor a burzsoáz.a megdöntéséért fogunk harcolni. A proletárasszonyok nem fogják tétlenül nézni, hogy a jól felfegyverzett burzsoázia hogyan lövi halomra a rosszul felfegyverzett vagy fegyvertelen munkásokat. Fegyvert fognak ragadni éppúgy, mint 1871-ben és a mostani, megfélemlített nemzetekből, — helyesebben a jelenlegi munkásmozgalomból, amelyet az opportunisták a kormányoknál is alaposabban dezorganizáltak, előbb-utóbb, de feltétlen bizonyossággal ki fog nőni a forradalmi proletáriátus „rettenetes nemzeteinek nemzetközi szövetsége." Ezt mondta Lenin 1916 szeptemberében. És a „rettenetes nemzetek" aszszonyainak nemzetközi szövetsége megnőtt, óriási mozgosító erővé vált a világon. Ez a szövetség ma a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség, amely 1945 november 26-án, néhány hónappal a második világháború után alakult meg. Ebben az időben összegyűltek a világ minden tájáról Párizsban a háború és a fasizmus elleni harc legjobb nőharcosai. Orosz partizánnők, a francia fegyveres ellenállás hős aszszonyai, a spanyol szabadságharc fegyveresei, a Kína felszabadulásáért vérüket ontott nők kiküldöttei, a bolgár ellenállási mozgalom kitüntetettjei, stb. Ekkor a háború után nehéz közlekedési viszonyok voltak, azonban ez nem akadályozta meg ezeket az öntudatos harcos asszonyokat, hogy minden nehézséget leküzdve és fáradságot nem kiméivé összejöjjenek Párizsban, hogy megalakítsák a világ asszonyainak békefrontját, hogy áttörhetetlen egységet alkossanak a háborút okozó bűnös törekvésekkel szemben és tántoríthatatlan harcot indítsanak az imperializmus és a reakció ellen. Ezek az asszonyok a saját szenvedésükből, a legdrágábbjaik elvesztése feletti fájdalmukból és az ezekből eredő fájó tapasztalatukból indultak ki, amikor — szemük előtt tartva, hogy a béke ügye egy és oszthatatlan, — elhatározták, hogy a világ minden békeszerető asszonyának össze kell fognia a béke védelmében. Megteremtették a világ összes demokratikusan érző és gondolkodó asszonyainak egységfrontját a BÉKE védelmére. 1945 novembere óta hatalmasan megnőtt, hatalmasan előrehaladt a fejlődés útján a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség. Ehhez a világot átfogó szövetséghez 55 nemzet nőszövetsége tartozik, — természetesen közöttük a Csehszlovákiai Nőszövetség is — közel 100 millió leány és asszony. Az öt világrészben különféle életfeltételek között, különféle életszínvonalon élő, különféle nyelvet beszélő, különféle vallású és pártállású, különféle bőrszínű asszonyok küzdenek a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség vezetésével az anyák békéjéért és szabadságáért, a nők egyenfö jogaiért és gyermekeik boldogabb jövőjéért. Mindezeket egyszóval Összefoglalva, még egyszer kihangsúlyozva, egy célért: a békéért! Március nyolcadikát, a Nemzetközi Nőnapot ünnepeljük ma és e rrapon hitvallást teszünk a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség munkája mellett. E napon hazánkban minden városban, minden faluban, minden üzemben beszédek hangzanak el és konkrét felajánlásokat tesznek, amelyek mindegyike egy fogadalom a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség munkájának támogatására a béke és a világ békeszerető asszonytáborának megerősítésére. Ezeken az ünnepi gyűléseken újra meg újra rá kell mutatni az imperialisták háborús törekvéseire, az egész világot fenyegető háborús előkészületekre, amelyek különösen Nyugat-Németország felfegyverzésében nyilvánulnak meg. Azonban nemcsak beszélnek a békét fenyegető veszélyről. Nem is siránkoznak és imádkoznak és nem akarják a kérdéseket olyan szempontból megoldani, hogy hátha engem megkimél a bomba, hátha az én férjem vagy gyermekem nem lesz hősi halott. A Csehszlovákiai Nőszövetség tagjai tudják kötelességüket, tudják azt, hogy csak harcos munkával, lelkesedéssel, a szocializmus építésének akadályt nem ismerő teljesítésével szolgálják a béke közős nagy ügyét. „Ha nem vonjuk be a nőket a közszolgálatba, a milíc'ába, a politikai életbe, ha nem ragad juk ki a nőket a háztartás és a konyha butító légköréből, akkor nem lehet biztosítani az igazi szabadságot, akkor — nemhogy szocializmust, de még demokráciát sem lehet építeni." (Lenin 1927 március 24-iki beszédéből.! A régi tőkés társadalomban külön képzettség, főleg kivételes társadalmi helyzet kellett ahhoz, hogv valaki politikával foglalkozzék és éppen ezért még a legfejlettebb és a „legszabadabb" tőkés országokban is elenyészően kevés volt azoknak a nőknek a száma> akik résztvettek a politikában. A mi feladatunk az, hogy minden nőt megtanítsunk arra, hogy a politika az ő ügyük is, különösen ma a békeharcban és ezért azokat, akik ezt megértik, be is vonjuk a politikai életbe. Ma már megszűnt a föld és a gyár magántulajdon lenni. Megdőlt a földbirtokosok és tőkések hatalma. Ma, amikor a munkásosztályé a hatalom, egyszerű és világos a politika feladata. Ezeket a kérdéseket a dolgozók tömege teljesen megérti. A nő a tőkés társadalomban jogfosztott volt. Ennek következtében a nők elenyészően csekélv számban jutottak arra a fejlődési fokra, hogy politikához értsenek. Ma a politika fő feladata olyan kérdések megoldása, amelyek közvetlenül a dolgozók sorsát érintik. Tehát elengedhetetlenül szükséges, hogy a munkásnők, még pcd'g nemcsak a párttagok, hanem a pártonkívüliek is, még azok is. akik ma nem öntudatosak, részt vegvenek a saját életük, a saját munkájuk kérdéseinek megoldásában. A nők tömege előtt megnyílt a munka m

:r '-' " 'ge, minden ágazatban kife''* ' • - ező képességüket, politikai t" ' >et