Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-07 / 56. szám, szerda

UJSZG 1951 március 7 UJS70 A munkásosztály hatalmas termelési sikerekkel gazdagította az MDP II. kongresszusának eredményeit A Magyar Népköztársaság még bátrabban és gyorsabb ütemben folytatja útját a szocializmus A Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusa nagyjelentőségű határozatot hozott, amely fokozza az ötéves terv termelési feladatait Végetért a Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusa, amelv választ adott a Magvar Népköztársaság minden dolgozójának: mit kell tenniök, hogy megvédhessék az ország békéjét, hogy boldog életet teremthessenek az ország minden dolgozó iának, hogy megalapozzák gyermekeik boldog jö­vőjét. A magyar nép szélesre nvitotta kapuit a szocializmus építését szolgáló s/ovjet tapasztalatok előtt, hegy az edd ginéi is még fokozottabb mértékben szolgálhassák a szabad és független Magyar Népköztársaság építő munkáját. A Magyar Népköztársaság minden dolgozója tudatában van annak, hogv ha nagy céljait, a béke megteremtését és a szocializmus megvalósulását szol­gálni akarja, úgy mindenekelőtt az szükséges, hogy még jobban elmélyítse és megszilárd tsa kapcsolatait es őszinte barátságát a nagy Szovjetunióvá!, mert a Szovjetúnió barátsága minden békéért küzdő ország legjobb b ztosí­téka. A háborúra törő imperialista erőkkel szemben, ahogv azt a MDP II Kongresszusának határozata is leszögezi „hatalmas gátként áll a béke­tábora élén a kommunizmust diadalmasan építő Nagy Szovjetúnió." le az ellenség alattomos, kártevő mun­kájút^ A kongresszus megállapította, hogy az egységes munkáspírt megterem­tése teljesen helyes volt, hogy a volt szociáldemokrata munkások és funkcionáriusok — egyes szociálde­• A Magyar Dolgozók Pártja máso­dik kongresszusa határozatilag meg­állapította a Pártra váró feladatokat is. Ezeket hat pontban szögezte le. Az első pont leszögezi, hogy az ötéves terv előirányzatainak felemelése út­ján az iparosítást meg kell gyorsíta­A kongresszus utolsó nap ián Kovács István elvtárs előterjesztette a Ma­gyar Dolgozók Pártja Központi Veze­tősége és a MDP Központi Ellenőrző Bizottság tagjainak és póttagja'nak listáját. A jelölőbizottság javaslata a régi összetétellel szemben még jobban megnövelte a munkások arányát a Központi Vezetőségben, amennyiben a 90 tag és póttag között 65 ipari munkást javasoltak és a nők számát 12-re emelték. A kongresszus a jelölő bizottság ja­vaslatát magáévá tette és a következő tagokat és póttagokat választotta a Központi Vezetőségbe és a Központi Ellenőrző Bizottságba. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Tagok: Rákosi Mátvás, Andics Erzsébet. Antal János, Apró Antal. Badari László, Berei Andor. Biró Zoltán, Bottyánszky Pálné. Czottner Sándor. Dabronaki Gvula, Dénes István, Dögei Imre. Drahos Laios, Erdei Mihály, Farkas Mihálv. Friss István. Galló Ernő. Gáspár Sándor. Gerő Ernő, Győré József. Házi Arpád, Harustyák József. Hegedűs András, Hidas István, Horváth Márton, Jegyi­nák János, Jóboru Magda, Kádár János, Káltay Gvula. Katona Antal, Kiss Károly. Koczina Gvula, Kovács István, Köböl József. Kristóf István, Mekis József, Molnár Imre. Molnár Erik, Nagy Imre, Nagy Mária, Nógrá­di Sándor, Non György, Olt Károly, Papp Imre, Pataki János. Péter Gábor, Péteri István, Piros László. Pongrácz Kálmán, Pothornvik József. Pőcze Tibor, Prieszo! József. Ratkó Anna, Révai József. Rónai Sándor. Somogyi Antali Suhajda József. Schumeth Já­nos, Szabó István. Szabó László, Szász Ferencné. Szobek András, Szűcs Lajos, Tausz János. Vas Istvánné. Vas Zoltán, Vágvölgvi Tibor. Vida Gyula, Zelei Ferenc. Zöld Sándor. Zsofinecz Mihálv. Póttagok: Acs Lajos, Bata István. Benke Valé­ria. Betlen Oszkár. Czett József. Csikesz Józsefné. Dávid Ferenc. Döbrentei Károvné. Harmati Sándor, Janza Károlv. Keresztes Mihály. Kossá István, Molnár Ernő, Nagy Józsefné, ifj. Nvets Rezső. Sándor József, Sárfi Rózsi. Szirmai István. Tatár Kiss Laios. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Ellenőrző Bizottsága Tagok: Alapi Gvula. Bárd András, Házi Arpád, Kiss Károlv. Konok Ferenc, Lakatos Dezső, Maróti Károly, Nez­vál Ferenc, Pécsi József. Szabó Piros­ka, Szabó János Póttagok: Bernáth Lászlóné. Verlein Ferenc. A kongresszus a továbbiak során határozatilag leszögezte, hogy a szo­cialista építés megkezdése érdekében folytatott politikai irányvonal helyes volt. A hároméves tervnek két év és öt hónap alatt történt megvalósítá­sával 1949 végén befejeződött a hely­reállítás szakasza. Az ötéves tervvel pedig megkezdődött a népgazdaság újjáalakítása. A rejtett tartalékok feltárásával, a szocialista munkaver­seny. az újító- és sztahanov-mozgalom kibontakozásával, a Magyar Népköz­társaság dolgozó népének odaadó munkájával, a Szovjetunió hathatós támogatásával jelentékenyen na­gyobb feladatokat sikerült megolda­nia a Magyar Népköztársaságnak, mint amilyeneket az ötéves terv alap­ján 1950-re eredetileg kitűztek. A gyáripar termelése 21.4% helyett 35.1%-kal emelkedett. A beruházások összege az előirányzott 7.6 milliárd forint helyett 10 2 milliárd forint volt. A nemzeti jövedelemnek terv­bevett 12-4%-os növekedése 20%-kal volt magasabb. A munka termelé­kenysége az előirányzott 10% helyett 20%-kai nőtt. Ezekután a határozat megállapít­ja. hogy az ipar fejlődése mögött a mezőgazdaság fejlődése elmaradt és az ötéves terv megvalósítása megkö­veteli, hogy az ipar és a mezőgazda­ság közötti arány talansrgot felszá­molják. A határozat kimondja a me­zőgazdasági árutermelés jelentékeny emelését, ami csak a nagyüzemi me­zőgazdasági termelésre való fokoza­tos áttérés útján történhetik. A kongresszus foglalkozott ezután a munkásság és a dolgozó parasztság szövetségével és határozatában meg­állapította. hogy a Központi Vezető­ség politikája a munkásság és a dol­gozó parasztság szövetségének meg­erősödésére helyes és eredményes volt. Az értelmiség zöme is a népi demokrácia felé fordult. A dolgozó nép egysége megerősödött, széles ala­pon létrelött a magyar függetlenségi népfront E politika következtében az osztályellenséget egyre inkább si­került elszigetelni. A Magyar Nép­köztársaságban a dolgozó parasztság­gal szövetséges munkásosztály állam­hatalma t széles népi egységre tá­maszkodva. a Magyar Dolgozók Párt­ja vezetésével eredményesen küzdi Képünk a Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusát megelőző nagygyűlés dísztribünjét ábrázolja, amelyen helyet foglaltak az MDP politikai bizottsá­gának tagjai, a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke és több minisz­tere, a kongresszuson résztvevő munkások, dolgozó parasztok és értelmisé­giek küldöttei, valamint a Bolsevik Párt és még 25 ország kommunista pártjainak képviselői. mokrata. vezetők árulása ellenére — a marxizmus-leninizmus alapján ösz­szeforrtak a kommunistákkal. A Párt az egyesülési kongresszus óta szer­vezetileg megerősödött, ideológiai színvonala emelkedett és a pártszer­vezetek az iparban munkájuk köz­pontjába a termelés feladatait állí­tották. ni, mégpedig olymódon, hogy a gyár­ipar termelése az 1949-hez képest leg­alább 200 százalékkal emelkedjék. A népgazdaság beruházásainak az eredetileg előirányzott 50.9 milliárd forint helyett legalább 80 milliárdot kell elérnie. A nemzeti jövedelem­nek az eredetileg előirányzott 63% helyett legalább 120%-kai kell emel­Kormányválságok a marshallizáit országokban PÁRIZS Auriol köztársasági elnök Guy Mollet-nak, a jobboldali szocialista párt főtitkárának személyében már a negyedik miniszterelnökjelötet de­zignálta. Mollet lázas tevékenységet fejtett ki. hogy új kormányt alakít­son nem törődve avval sem. hogy a kormánya csak a háború és nyomor kormánya lehet. Kedden Mollet be­mutatja a parlametnek Franciaország reakciós pártjainak azon kiválasz­tottjait. akik hajlandónak mutat­koztak, hogy tovább vezessék az or­szágot a háborús úton a szakadék j e­lé. Mindenesetre 311 szavazatot kell még biztosítania, hogy kormányával átvehesse az ország vezetését. Ha a francia nemzetgyűlés beleegyezését is adja a Mollet-kormány megalakulá­sához. továbbra is fennáll az a tény, hogy a kormánynak ugyanazokkal a nehézségekkel kell megküzdenie, amelyekkel a Pleven-kormány nem tudott megbirkózni, mert a francia nép nem hajlandó tovább tűrni azon árulók politikáját, akik a béke he­lyett a nyomor, a háború útjára akar­ják taszítani Franciaországot, akik az országot teljes mértékben az im­perialistáknak és hazai lakájaiknak, a reakciósoknak és fasisztáknak akarjáik kiszolgáltatni. I LONDON Sussex tartományban 52 helyi pártszervezet csatlakozott ahhoz a határozathoz, amely élénk kritika tárgyává teszi a Labour-kormány mai külpolitikai irányvonalát. A ha­tározat elutasítja a Nyugat-Németor­szág felfegyverzésére irányuló terve­ket, határozottan ellenzi a távolkeleti háború kiterjesztésére irányuló im­perialista politikát és felszólítja a brit kormányt, hogy lépjen közbe a fegyverkezés csökkentése és Mac Ar­thur félreállítása érdekében. Az an­gol munkáspárt Sussex tartomány 52 helyiszervezetének határozatát Dél­Wembely tartomány pártszervezetei is magukévá tették. A Reuter-iroda jelentése szerint londoni diplomáciai körökben szom­baton elterjedt a híre, hogy Bevin külügyminiszter benyújtotta lemon­dását Attleenek. A hírt mindeddig azért nem erősítették meg, mert lá­zasan keresik Bevin utódját. Attlee­nek számolnia kell ugyanis az elége­detlen munkáspárti képviselők köve­teléseivel, akik nemcsak Bevin sze­mélye ellen indították meg a táma­dást, amely Bevin lemondásához ve­zet, hanem az eddigi külpolitikai vo­nalvezetéssel sem azonosítják magu­kat. RÓMA Olaszországban De Gasperri kor­mánya február 28-án komoly poli­tikai vereséget szenvedett a parla­mentben. Az „Unita" ezzel kapcso­latosan megállapítja, hogy a parla­ment a De Gasperri-kormány egész politikájáról mondott kritikát. A zsarolás, az állandóan súlyosbodó nyomás, a képviselők katonai szol­gálatra való behívása nem mentesíti De Gasperrit attól, hogy politikáját véglegesen elítéljék és nemcsak a haladószellemű politi­kusok fogják ebben elmarasztalni de Gasperrit és kormányát, ha­nem maguk a Keresztény Demo­krata Párt képviselői is. Számtalan olasz városban az el­múlt napok során tüntetések foly­tak le, amelyben a dolgozó nép követelte De Gasperri azonnali le­mondását. A parlament döntése ellenére — amely csütörtöki ülé­sén nagy szótöbbséggel elutasítot­ta a kormány gazdasági politiká­ját, amelyet különben maga az olasz nép már régen a leghatáro­zottabban visszautasított — De Gasperri úgy döntött, hogy még­sem mond le. De Gasperrinek és kormányának felháborító magatar­tása a dolgozó népet arra ösztönözte, hogy sztrájkokkal tiltakozzék a kormány önkénykedése ellen. kedni. A munka termelékenységének 90 %-kai kell emelkednie az eredeti­leg tervezett 50% helyett. , A feladatok meghatározásának miár sodik pontja megállapítja, hogy dön­tő lépéssel kell előbbrevinni a mező­gazdaság elmaradásának felszámolá­sát. a termelőszövetkezetek fejlesz­tésére elengedhtetlenül szükséges a kulákok további elszigetelése és a munkásosztály sokoldalú segítsége a dolgozó parasztságnak. A harmadik pont leszögezi, hogy támogatni kell a kultúrforradalom további kibontakozását, az egész dol­gozó nép szaktudásának és általános műveltségének nagyarányú emelését. Tovább kell erősíteni a népi dei mokratikus államhatalmat. Az állam­gépezet munkájának további javítá­sára — állapítja meg az MDP IL kongresszusinak határozata — követ, kezetesen folytatni kell a közigazga­tás valamennyi állami szervének de­mokratizálását és a bürokratizmus elleni harcot. A határozatnak az a része, amely a Párt jövő feladatait taglalja, ki­mondja, hogy fokozni kell a békéért folytatott harcot és a békemozgalmat általános népmozdaiommá kell fej­leszteni, amelyben részt kell vennie a Magyar Népköztársaság minden becsületes polgárának. Végül a hatodik pont leszögezi, hogy meg kell erősíteni a pártszer­vezeteket, mindenütt meg kell javí­tani a pártmunkáit, de elsősorban és döntően a falun. A falun dolgozó kommunistáktól a Magyar Dolgozók Pártja elvárja, hogy ne nézzék kö­zömbösen a termelőszövetkezeti moz­galmat, hanem támogassák. Biztosí­tani kell a Magyar Dolgozók Pártjá­nak további egészséges növekedését, a pírtonbelüli demokráciát, az építő bírálat és önbírálat feltétlen érvénye­sülését, valamint a Párt ideológiai színvonalának további emelését. A Magyar Dolgozók Pártja II. kon­gresszusának határozata öt részben tagi; Ija a nagy és történelmi jelentő­ségű összejövetel eredményeit. A ha­tározat megállapítja, hogy a Központi Vezetőség az Egyesülési Kongresszus óta eltelt időben helyesen értékelte a nemzetközi helyzetet. Az amerikai imperialisták és csatló­saik a háború előkészítése érdekében fokozzák az elnyomást, a terrort és összefognak a legreakciósabb, népel­lenes erőkkel. Az új világháború kirobbantására készülő sötét imperialista erőkkel szem­ben hatalmas gátként áll a béke tábora, élén a kommunizmust diadalmasan építő, nagy Szovjetúnióval. A Szovjet­únió rendíthetetlenül folytatja a le­fegyverzésre, az atomfegyver eltiltá­sára, nemzetközi békeegyezmény létre­hozására irányuló békepolitikáját. Dön­tően a béketábor javára változtatta meg a nemzetközi erőviszonyokat a nagy kínai népnek az imperialista gyar­matosítók és kínai zsoldosaik felett aratott győzelme, mely hatalmas lö­kést és bátorítást adott a gyarmati né­pek szabadságharcainak. Politikailag és gazdaságilag meg­szilárdultak a szocializmust építő népi demokráciák országai. Létrejött és erősödik a békéért, a német nép egy­ségéért küzdő Német Demokratikus Köztársaság. A háborús uszítókat leleplezi, tervei­ket keresztezi a hatalmas nemzetközi békemozgalom, amely az imperialista országokban is az egyszerű emberek tíz- és százmillióit állítja csatasorba a munkásosztály vezetésével a béke ügyéért. „A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke meg­őrzésének ügyét és végig kitartanak mellette. A háború elkerülhetetlenné válhat, ha a háborús uszítóknak sikerül hazugságaikkal behálózniok a néptö­megeket, megtéveszteni és új világ­háborúba sodorni őket." (Sztálin.) A Kongresszus megáll pította, hogy a Központi Vezetőseg pelitikája, mely a magyar népet a béke ügye mellett sorakoztatta fel, helyes volt. A Kon­gresszus teljes szel daritásáról bizto­sítja a hős koreai és kínai népet, a ko­reai és kínai testvérpártokat az impe­rialista támadók elleni hősies, önvé­delmi harcukban. A Kongresszus he­lyesli, hogy a Magyar Népköztársaság Kormánya a Szovjetúnióval és a népi demokráciákkal kötött barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezmények értelmében a magyar függe'bnségre különösen veszélyes német imperia­l'zmus feltámasztása, a Nyugat-Né­metországban folyó fegyverkezés ellen foglalt állást.

Next

/
Thumbnails
Contents