Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-04 / 54. szám, vasárnap

1951 március 4 Á DOLGOZÓ NEP VÁLASZA Nyugat-Németország felfegyver­zésének kérdése az új világháború ki­robbantását célzó amerikai lázálmok legveszélyesebbike. A német fasisz­ta, militarista szellem állati kegyet­lenkedéseit még nem felejtettük el, mindannyian emlékezünk még a má­sodik világháborúban embert és ér­téket nem kímélő gyilkos pusztítá­saikra. A második világháború után a békére vágyó emberiség megelége­déssel vette tudomásul, hogy Nürn­bergben nemzetközi bíróság elé állí­tották mindazokat a fenevadakat, akik kezdeményezték és nagyban véghez is vitték azt, hogy Európa nagy része rommá lett, hogy váro­sok, falvak pusztultak el, hogy az emberek milliói a háború áldozatává váltak. A nürnbergi bíróság Ameri­ka, Anglia, Franciaország és a Szov­jetúnió közreműködésével ítéletet mondott a fasiszta német Imperia­lista militarizmus felett és annak megszemélyesítőit súlyos börtönnel vagy halállal büntette. És ma mit látunk? Az amerikai és angol tőkések, imperialisták a bör­töntöltelékekkel, Európa és a világ megrontóival szövetkezve, Nyugat­Németországot újra fel akarják fegy­verezni, hogy az SS és Gesfcapo-ala­kii latok bérgyilkosaival újabb táma­dást indítsanak a békéért harcoló és a szocializmust építő népek ellen. És vájjon hogy reagál ezekre a háborús tervekre az a dolgozó em­ber, aki egész akarata és minden ereje megfeszítésével a békét és a szebb emberi életet építi, aki a nagy Szovjetunió segítségével lerázta ma­gáról a kizsákmányolást és a meg­aláztatást, aki ma boldogan halad a szocializmus felé vezető úton? Szlovákia dolgozói a leghatározot­tabban visszautasítják az amerikai imperialistáknak és szövetségeseik­nek, a Gestapo és SS-legényeknek, a gyilkos fenevadaknak aljas törek­véseit. Koreny István rozsnyói dolgozó szerkesztőségünknek írt levelében ezeket írja: „A munkásosztály és a dolgozó parasztság egységes, törhetetlen el­határozással nem tűri és nem engedi meg, hogy újabb árvák ezred, a há­borús rokkantak tízezrei keletkezze­nek szerte a világban. Felemeljük tiltakozó szavunkat Még nagyobb lel­kesedéssel fogunk a munkapad mel­lett dolgozni, még lelkiismereteseb­ben fogjuk teljesíteni feladatainkat, hogy megvédjük a békét. Nekünk elég volt a német Gestapoból, a nácá bandákból, az imperialisták véres cselszövéseiből, a tőkések kizsákmá­nyolásából. Mindegyikünk előtt emlé­kezetes még, hogy amikor a háború­ba kényszerített magyar kisparaszt, dolgozó ember, az elmúlt világhábo­rúban megrokkanva, megsebesülve arra kérte őket, hogy vegyék fel az autójukra, puskatussal verték le a magyar katona kezét. Míg a magyar katona éhezett, a német SS-legények harácsoltak, raboltak és dúslakod­tak az ételben, amit tőlünk elrabol­tak. Ez volt az imperialista célokért küzdő hitlerista csapatok módszere és ebből mi többet nem kérünk. Nem kérünk egy újabb vérfürdőből, mert nekünk a béke kell. Mi mindany­nyian, ha kell, fegyverrel is, de sík­ra szállunk felszabadult hazánk vé­delmére és a béke biztosításáért. A nagy Szovjetúnió oldalán Sztálin ge­neralisszimusz vezetésével megvéd­jük a békét s ahogy a dicsőséges Vö­rös Hadsereg eltaposta a hitleri náci hadsereget, úgy fogja a béketábor eltaposni az amerikai imperialisták zsoldos csapatait." Gál Petik László, munkáslevelező a nyugati imperialisták és SS-szövet­ségeseik újabb háborús provokáció­járól ezeket szögezi le: „Hitler féktelen gőgjében meg akarta szerezni a maga számára és az öt liatalomra juttató konszernek urai számára a félvilágot. Hadigépe­zetével a legállattibb módon legá­zolta a kisebb államokat s a fasisz­ta hordák útját minlenütt patakok­ban folyó vér és esztelen rombolás jelezte. Százezrével hurcolták el az ártatlanokat, akiknek nagyrésze a koncentrációs táborokban lelte halá­lát. Kíméletet nem ismerő, hírhedt szadista SS-legények gyilkolták ha­lomra a csecsemőit és aggok százez­reit. Milliós tömegek váltak nyomo­rékokká azért, hogy néhány Krupp­szerű tőkés vagyona még nagyobbra növekedjék. De ez sem elégítette ki őket. A milliárdos nyereségek cs?k növelték étvágyukat s Európa népei még: ali" láttak hozzá, hogy a háború okozta kiírókat helyrehozzák, még a'ig hegedtek be a háborúütötte se­bek s a tőkések agyában már újabb pusztító háború ördögi gondolata vert fészket. Aljas, hazug rágalma­kat terjesztenek a Szovjetunióról, a népi demokráciákról. Kémekkel, pro­vokátorokkal igyekeznek megboly­gatni a népi demokráciák építő mun­káját. Fel akarják éleszteni Nyugat­Németországban a fasizmust, fegy­vert adnak az SS-brigantik kezébe, szabadon engedik börtöneikből a náci háborús bűnösöket, Kruppnak, a ha­lálgyárosnak -visszaadják elkobzott vagyonát, hogy az európai népek megátalkodott ellenségeivel szövet­kezve, Korea után Európára is kiter­jesszék a háború pusztító viharát." De mindezek az aljas cselszövések a dolgozó nép éberségén szét fognak foszlani. Az emberek százmillióinak békeakarata erösebb, mint néhány aranyőrületének kielégítésére törekvő telhetetlen tőkés lázálma. Nemcsak a Német Demokratikus Köztársaság­ban, a népi demokráciában sem haj­landó a dolgozó nép fegyvert fogni a tőkések érdekében; de nem haj­landók vérüket ontani idegen érde­kekért az amerikai, angol és francia megszállás alatt nyögő német dolgo­zók sem s nem hajlandó ágyútöltelé­kül jelentkezni Nyugat-Európa egyetlen becsületes dolgozója sem. A béketábor mellé felsorakozott száz­milliók, a Trumanok, Morganok, Att­leek és a londoni City tőkései, az Adenauerek és Kruppok nélkül akar­nak élni. „A népi demokratikus államokban a dolgozók hatalmas lendületű mun­kafelajánlásaikkal, a nyugati impe­rializmus világában a dolgozók sztrájkokkal és tüntetésekkel bizo­nyítják be — írja Gál Petik László —, hogy mindenre elszánt harci fel­készültséggel éberen állnak őrt és nem tűrnek semmi olyan provoká­ciót, amely egy új világháború kirob­ban tusához vezetne." Kurali József a csehországi Zsulo­vóról írt levelet: „Mialatt a népi demokratikus or­szágok dolgozói örömteljes és hatal­mas eredményeket érnek el a szocia­lizmus építésében, addig nyugaton a kapitalisták egyre fokozódó fegyver­kezési hajszát folytatnak. Arra tö­rekszenek, hogy hatalmas gyárain­kat felperzselhessék, hogy állandóan növekvő jólétünket, életszínvonalunk emelkedését tönkretegyék s a pusz­tításból maguk gazdagodjanak. Nyu­gat-Európa országait a béke hatal­mas tábora ellen szeretnék felfegy­verezni. Tudjuk, mit felel erre Olasz­ország, Franciaország, Belgium és Nyugat-Németország dolgozó népe. Ugyanazt, mint mi. Még egysége­sebb, még határozottabb harcot fog folytatni az imperialisták tábora el­len. Mindenütt a világon, ahol az im­perialista tőkések aknamunkájukat a háború kirobbantására megindítot­ták, mindenütt, ahol hazug hírveré­sükkel a fegyverkezést sürgetik, a dolgozó nép hatalmas sztrájkokkal válaszol háborús politikájukra. A nyugati imperializmus országaiban a dolgozó nép nem hajlandó az ingyen­élő kapitalistákért áldozatokat vál­lalni, nem hajlandó ágyútöltelék len­ni. Trumanék minden kísérlete cső­döt mondott és a legbrutálisabb ter­rorral sem képesek tervbevett had­kiegészítésüket Európában végrehaj­tani. Most utolsó mentsvárukhoz fordultak, a magukhoz hasonló náci tábornokokhoz, az elmúlt világhábo­rú hóhéraihoz, akiknek kezéhez mil­liók vére tapad. Hozzájuk fordult most Truman, Eisehower és a többi amerikai gyújtogató kétségbeesett segítségkéréssel. Alfréd Krupp és a többi német gyilkos támogatását ugyan megsze­rezték a háborús fenevadak arra, hogy gyilkolni, ölni és rombolni kész hordákat szervezzenek, de itt is gaz­da nélkül csinálták a számítást, mert a német nép, a német dolgozók tíz­és tízmilliói már egy új eszme har­cosainak sorába szegődtek őszinte becsületességgel s hiába ordít, tom­bol mérgében és tehetetlenségében a kapitalisták kis csoportja, a német dolgozók többsége a felfegyverzéssel szemben a demilitarizáció mellett száll síkra, követeli az egységes, de­mokratikus és békeszerető Németor­szág megvalósítását, amelyben a ná­ci vezérek, az Adenauer formátumú imperialista lakájok, az SS-legények helyett valóban a német dolgozó tö­megek, a német munkásosztály s vele együtt a dolgozó parasztság veszi át a hatalmat, hogy biztosítsa hazájá­ban a tartós és oszthatatlan békét és hozzá járuljon a világbéke megterem­téséhez.' -ÜJSZÖ A béketábor zászlaja Helgoland szigetén R nyugatnémetországi ifjúság kikényszeritette az imperialisták háborús előkészületeinek azonnali beszüntetését Helgoland szigetén A brit légierő főparancsnoksága Nyugat-Németországban bejelentette, hogy beszünteti Helgoland szigetének katonai célokra való felhasználását. Mint ismeretes, a brit légierők Hel­goland szigetét bombázó gyakorlataik­ra használták fel és a nyugatnémet­országi békeharcosok, főleg a demok­ratikus ifjúság ez ellen már hosszú 'idő óta éles harcot folytatott. Kirk­patric, ai angol t megszálló erők főko­missziáriusa bejelentette, hogy március 1-től Helgolandot teljesen szabaddá teszi. Kirkpatric és az angol megszálló csapatok főparancsnoksága ezt a dön­tését nem önként tette, hanem erre a német hazafiak, a német békeharcosok szervezett harca késztette. E szigeten néhány nappal ezelőtt a szabad német ifjúság 7 ifjú békeharcosa kötött ki. A szigeten, amely 1945-ig a német haditengerészet főbázisa volt, kifűzték a Béke Hívei világtáborának kék lobo­góját, amelyet Picasso békegalambja díszít. A demokratikus ifjúság Ham­burgból táviratot küldött Grotewohl elvtársnak, a Német Demokratikus Köztársaság elnökének, amelyben be­jelentetté t. a nyugatnémet ifjúság a béketábor nevében birtokába vette Helgoland szigetét, mert nem tűri, hogy a német föld háborús előkészüle­tek célját szolgálja. A Neues Deutschland az események­kel kapcsolatosan megjegyzi, hogy A Német Demokratikus Köztársaság képviselőinek felhívása a bonni parlamenthez A Német Demokratikus Köztársaság nemzetgyűlésének legutóbbi ülé­sén a parlament valamennyi politikai pártjának képviselői közös javaslatot terjesztettek elő a külügyminiszterek tanácsának konferenciájával kapcsola­tosan, amelyet határozatilag is elfogadtak. A Német Demokratikus Köztársa­ság nemzetgyűlése képviselőinek közös határozata a következőképpen hang­zik: A Német Demokratikus Köztársa­ság nemzetgyűlése a Német Szövetsé­ges Köztársaság parlamentiéhez az­zal a sürgős kéréssel fordul, hogy a négy nagyhatalom képviselőinek, akik Párizsban március 5-én ülnek össze, hogy előkészítsék az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia, a Szovietúnió és Franciaország külügyminisztereinek tanácskozási programmját. közös ja­vaslatot küldjenek, hogv a 4 nagyha­talom külügyminiszterei konferenciá­jának programm fán szerepeljenek a Németországgal való békeszerződés előkészítésének és megkötésének kérdé­se is és hogy ez még az 1951-ben meg­valósuljon. A békeszerződést a követ­kező alapelvek irányítják: Lefegyver­kezés, demokratizálás. Németország egységének felújítása, a szabad kül­kereskedelem, a békecélokat szolgáló termelés szabad fejlődése, a megszálló katonaság visszarendelése a békeszer­ződés megkötésétől számított egy éven belül. Mivel a nép szempont iából a legfon­tosabb kérdés a Németországgal való szerződés megkötése, ezért a Német Demokratikus Köztársaság nemzet­gyűlése felhívja a Német Szövetséges Köztársaság parlamentiét. amely mindezideig nem válaszolt a NDK nemzetgyűlésének január 30-i felhí­vására, hogy hagyja abba minden ed­digi formális huzavonáját és 1951 március 4-ig bezárólag válaszoljon e javaslatra. E kérés azért fontos, mert négy nagyhatalom külügyminisztere képviselőinek ülésezése március 5-én ve«zi kezdetét Párizsban. A Német Demokratikus Köztársaság nemzetgyűlésének parlamenti klubjai nevében ezt a határozati javaslatot a következők írták alá: Matern képvise­lő, a Németországi Szocialista Egy­ségpárt részéről, dr Hamann képvise­lő, a német liberál-demokrata párt ré­széről, Bach képviselő, a keresztény­demokrata únió részéről. Müller kép­viselő, a nemzeti demokrata párt nevé­ben, Rose képvselő. a német demokra­tikus földműves párt részéről, Feist képviselő, a szabad német ifjúság szervezete nevében. Warnke elvtárs, a szabad német szakszervezetek ré­széről, Went. a német demokratikus megújulás kultúrszövetsége nevében. Schiermen-Pröscher képviselőnő a de­mokratikus német asszonvszövetség nevében, Beyling képviselő a nácizmus ge áldozatainak szövetsége nevében,Bie­ring képviselő, a földműves szövetség parlamenti csopórtia nevében. Goetzelt képviselő, a szövetkezetek és a demo­kratikus parlamenti frakció nevében Qeske képviselő. Kirkpatric nyilatkozata és a brit hábo­rús előkészületeknek beszüntetése Helgoland szigetén annak a nemzeti akciónak sikerét jelenti, amelyet a né­met nép folytat Németország lefegy­verzése és a béke biztosítása érdeké­ben. A háborús uszítók a helgolandi bé­keharcosokat, akik országuk népének követelését Helgoland szigetén kife­jezésre juttatták, most letartóztatták és börtönbe vetették. Nyugat-Németor­szágban az angol és amerikai háborús uszítók parancsolnak és az áruló adfe­nauerék és rendőrségi csapataik az amerikai érdekeket szolgálják a né­met nép jogos követelésével szemben, amely az egységes és demokratikus,­békeszerető Német Köztársaság meg­alakításán fáradozik. A helgolandi pél* da is azt mutatja, hogy Nyugat-Né-' metországban napról napra nő és ha­talmasodik azoknak tábora, akik egy szép napon véget vetnek a háború3 uszítók németországi aljas mesterke' déseinek. A békemozgalom megerősödése Japánban A Béke Hívei japáni bizottságának ülésén, amely Tokióban február 21-éií folyt le, határozatot fogadtak el a bí-í zottság szervezetének alapelveiről, á közös akciók előkészítéséről, amelyek^ kel a japán békehívők harcra indulnak az amerikai és a japáni imperialisták háborús tervei ellen és Japán felfegy­verzésének megakadályozására. A japán békehívők bizottsága egyben határozatában kimondotta, hogy szor^ galmazni kívánják a többoldalú béke-i szerződés megkötését és az atombom­ba használatának tilalmát. A Hejva No Tame című japáni lap bejelentette, hogy a stockholmi fel­hívást Japánban eddig 6,359.507 bé-i keharcos irta alá. Japánban a békemozJ galom egyre terjed, szervezetei hatá­rozott akciót folytatnak, amelyek a békeszerződés megkötésére irányul­nak. Pleven, Bidault után Auriol köztársasági elnök újabb jelöltet keres x B francia nép tiltakozik a reakciós kormánv megalakítása ellen Vincent Auriol államelnök minden kísérletet megtett arra, hogy meg­mentse a reakciós P'event és annak kormányát, hogy a kormánykoalíció­ban kiélesedett ellentéteket elsimítsa, hogy megvalósítsa a választási tör­vénynek azt a módszerét, amely nél­kül a Kommunista Párt kétségtelen győzelmet aratna Franciaországban. Miután kénytelen volt mégis Pleven lemondását elfogadni, azon volt, hogy az új kormány megalakítását ismét Plevenre bízza és a régi koalíció reak­cii* elemeiből tevődjön össze az új jfcormány. Pleven azpnban jobbnak látta a megbízatást nem vállalni. Auriol Titoék gyorsított ütemben folytatják Jugoszlávia áruba bocsátását A szkupstyina február 28-d ülésén Popovics, a Tito-féle banda külkeres­kedelmi minisztere az angol kölcsön letárgyalását sürgette. Mi az igazi oka annak, ami Nagy-Britanniát ar­ra készteti, hogy Jugoszláviának pénzügyi „segítséget" nyújtson? Ezt Bridwood alezredes legutóbbi meg­állapítása igazolja a legjobban, aki nemrég mint angol „szakember" meglátogatta Titoék Jugoszláviáját. A célunk az, hogy megmentsük Ju­goszláviát a gazdasági összeomlás elől —< írja Bridwood alezredes a World Affaires című reakciós lap­ban — és ezt nem lehet másképpen elképzelni, minthogy a kapitalista vi­lág még nagyobb érdekeltséget vál­laljon Jugoszlávia felépítésében. Bridwood ezután beismerte, „hogy az ilyesmit nem lehet másnak nevez­ni, mint kizsákmányolásnak. De,a brit nagytőke képviselője sietett a kima­gvarázkodássai is, hogy a nemzetek kizsákmányolása gyakorta „tetszésre talál", ha valójában „csak" a termé­i szeti kincsek kiaknázásáról van szó, amelyből a kizsákmányolt nemzet él. Hogy világos legyen, a brit kapita­listák a Tito-féle Jugoszláviát, mint gyarmatukat tekintik, amelyet a brit kapitalisták „jogosultak" kizsákmá­nyolni. Bridwoord a World Affeires­ben a továbbiak során így ir: „Ez az. alapelv, amelyet a Brit Birodalom a mai gyarmati országokkal kapcsolatai­ban juttat érvényre... és a megsegí­tésnek is ez a faja az, amely Jugo­szláviát megmentheti" — fejezi be cikkét Bridwood. Mondanunk sem kell, hogy a brit nagytőke szócsövének, e World Af­fairesnek és Bridwood alezredesnek, a brit nagytőke képviselőjének meg­állapításai minden kétséget kizáróan bizonyítják a titoisták aljas népáru­lását és leleplezik Titoék piszkos po­litikáját, amely kizárólag csak anra irányul, hogy az angol-amerikai im­perialisták minél jobban kizsákmá­nyolhassák és elnyomhassák Jugo­szlávia népét. ezt követőleg Georges Bidault, volt miniszterelnököt bízta meg a kormány megalakításával. A volt miniszterei­nők a dezignálást elfogadta és meg­kezdte tárgyalásait a különböző jobb­oldali frakciók képviselőivel. A L'Humanité a kormány válsága/ val kapcsolatosan megállapítja, hogy_ a szerkesztőség a leve'ek ezreit kapja, amelyben a dolgozó nép követeli az olyan kormány összeállítását, amely valóban kifejezője lenne a nép akara­tának és amely mindenekelőtt a nép érdekeit tartaná szem előtt. Francia­ország dolgozó népe tiltakozik az olyan kormány létrehozása ellen, amely is­mét csak az amerikai háborús uszítók bűnös mesterkedéseit támogatná és ugyanakkor nem venné tekintetbe a francia nép érdekeit, amelynek első kö­vetelménye a béke biztosítása. Fran­ciaországban a dolgozók hatalmas gyűléseket, manifesztációkat tartottak, követelve, hogy Párizsban olyan kor­mány alakuljon, amelynek programm­jában a béke biztosítása szerepel, nem pedig a háború és az amerikai imperia­listák támogatása. Mint a Párizsból érkezett legújabb hírek igazolják a francia kormánykri­zis, amely február 28-án robbant kl Pleven kormányának lemondásával, egyre tart és egyre jobban elmélyül. Bidault volt francia miniszterelnök, akit Auriol az imperialisták ösztönzésére új miniszterelnökül kiszemelt, Auriol ter­veit megvalósítani mindezidáig nem tudta. A jelentések szerint Bidault kormányalakító kísérletei csődöt mon­dottak. A dezignált francia miniszter­elnök az új kormánykoalíciót De Gaulle fasiszta képviselőivel akarta kjbővíteni, azonban pénteken a késő délutáni órákban kihallgatáson jelent meg Auriolnál, bejelentve a francia köztár­saság elnökének, hogy kormányalakí­tási kísérleteit abbahagyja, mert mind mondotta a „mostani kormányválság" megoldásának feltételei és körülményei igen nehezek.

Next

/
Thumbnails
Contents