Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-03 / 53. szám, szombat

1951 márdw! 3 m sió of WemgeiWósti Vívna ft elökéls.ületei Dolgozó nőink nagy mankalendülettel és lelkesedéssel készülnek a Nemzetközi Nőnap megünneplésére A március 8-i Nemzetközi Nőnap előkészületei az idén különös lelkesedés­sel és gondos szervezőmunkával foly­nak. Minden alapfeltétel megvan arra hogy í Nemzetközi Nőnapot eddig még soha nem látott külső fénnyel és belső tartalommal ünnepeljék meg. Asszonyaink különösen a falvakban minden tudásukat latba vetik, minden lehetőséget megragadnak, sőt mord­hatni versenyeznek abban, hogy a Nemzetközi Nőnap méltó legyen jelen tőségéhez. Az asszonyokat mély és rendíthetetlen békevágy tölti el és eb ben a szellemben rendezik az ünnepsé­geket. Ennek a békevágynak kifejezést is fognak adni a Nemzetközi Nőnap ünnepségei. Az előkészületek szorgos munkája vonatkozik a külsőségekre ugyanúgy, mint az ünnep lényegének mély meg­győző politikai alátámasztására. Az első munka, amely biztosítja az ünnep sikeres és szép lefolyását, a házi agi­táció. Ne legyen olyan család, ne le­gyen olyan asszony, akinek ne volna tiszta képe ennek az ünnepnek a je­lentőségéről Természetesen azt is akarjuk elérni vele, hogy minél többen vegyenek tevékeny részt, mind az előkészületek munkájában, mind ma­gán az ünnepségen. Az agit-kettősök szervezési munká­jában a somorjai nőszövetség vezet. Február 27-én 60 pár látogatta a há­zakat, az agitációs munkában részt­vett a tömegszervezetek ' minden ala­kulata. Dunaszerdahelyről már jelen­tést kaptunk konkrét eredményekről, a családok szívélyesen, megértéssel fo­gadták az agit-kettősöket és legmé­lyebb együttérzésüket és megértésüket feiezték ki a béke jegyében rendezett ünnepségek iránt. Az előkészületek második legfonto­sabb része a Nőszövetség tagjainak kötelezettségvállalása. Természetesen ezen a vonalon vezetnek a gyárak, üzemek, ahol a kötelezettségvállalások abban csúcsosodnak ki, hogy a női munkaerők átveszik a férfiak munká­ját és ezáltal felszabadítják őket a nehézipar részére. Dolgozó asszonyaink szilárdítják normájukat és kötelezték magukat női munkaerők további tobor­zására. Az ekecsi Trepa Kenderkiké­szítö-üzemben két derék női munkás átvette két férfi munkakörét és ezek átmennek a nehéziparba. A bratisla­vai kerületben az eddig ismert kötele­zettségvállalások közül kiemelünk egy párat. A sztovákiai Földművesek Egy­séges Szövetségének asszonyai pl. a következő kötelezettséget vállalták: március 8-ig 890 asszonyt nyernek meg az EFSz-nek; 15.662 munkaórát dolgoznak le az EFSz-nek és a közös istállók munkálatain; tíz asszonyt fel­szabadítanak az ipar részére; 300 tojást és 400 liter tejet szolgáltatnak be a kiírt beszolgáltatáson felül. Nagyfödí­mes asszonyai vállalták, hogy állandóan fognak dolgozni az EFSz dohányül­tetvényén. A kolozsnémai Nőszövet­ség például, amelynek munkáját már régebben figyelemmel kísérjük, nagy­ban hozzájárul a kolozsnémai Egysé­ges Földműves Szövetkezet munkájá­nak eredményességéhez, amely jövőben a legszebb reményekre jogosít. A Nemzetközi Nőnappal kapcsolatban a kolozsnémai Nőszövetség 265 óra le­dolgozását vállalta az EFSz-ben ápri­lis l-ig. A Csehszlovákiai Nőszövetség cso­portjainak legnagyobb része a Nem­zetközi Nőnap alkalmából egységesen és ünnepélyesen belép az EFSz-be és az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a nők lelkes és becsületes rész­vétele az EFSz munkáját és 'ejlődését hatalmasan fellendíti. Azok az üzemek, amelyeknek védnök, ségük van EFSz-ek felett, az EFSz­ekkel közösen rendezik a Nemzetközi Nőnapot és nagyon szép külsőségek között megajándékozzák kölcsönösen a legkiválóbb munkásnőket. A Nemzetközi Nőnapon március 8­án városainkban és falvainkban új böl­csődéket és gyermekotthonokat avat­nak fel. Ezen a téren szorgos előké­születek folynak, mert a Nőszövetség tagjai megértették azt, hogy ez fontos alapfeltétele a nők bekapcsolásának a munkafolyamatba. Ugyancsak több he­lyen mosodákat helyeznek üzembe erre a napra, ami szintén megkönnyíti a dolgozó asszonyok háztartásának ellá­tását. Igy Alistálon és Nemesócsán óvodát avatnak március 8-án. > Országszerte gyönyörű ünnepsége­ket készítenek elő, amely ünnepségek legkiemelkedőbb pontja a legkiválóbb munkásnőknek kitüntetése lesz. Az ünnepségek rendezésiben résztyesznek . az összes tömegszérvezetek, pl. Sžéň- | cen az ONV, a Szovjetbarátok Egye­sülete, a tanítók és a közigazgatás ve­zető funkcionáriusai vállaltak felelős­séget azért, hogy az ünnepséghez méltóan feldíszítsék a vasútállomást, az j iskolákat, az üzleteket és az ünnepség | színterét. Megemlitésreméltó kedves kezdeményezése a Nőszövetség szenei csoportjának, hogy pionírstaféták fog­ják a hivatalokban és üzemekben vi­rággal üdvözölni a dolgozó anyákat. Nagymegyeren szép idő esetén ma­nifesztációra készülnek március 8-án. Az ünnepségen tartalmas kultúrműsor! fognak adni a CsISz, a CSEMADOK és a Pionírok. Eltérően az eddigi Nemzetközi Nőna­poktól ezidén nemcsak a Nőszövetség gondoskodik az ünnep sikeréről, hanem egész dolgozó társadalmunk szeretet­tel és lelkesedéssel készül kifejezést adni annak a megértésnek, hogy szo­cialista építésünkben milyen fontos szerepe van a noi munkának és hogy a nők kezdeményezése és a nők lelkes munkája nélkülözhetetlen lendületet ad a munka folyamatának. Másrészről dolgozó társadalmunk minden egyes munkása ezen a napon akar kifejezést adni az egész világ ha­ladó asszonyaival érzett szolidaritásá­nak. Bizonyságot akar adni arról, hogy úgy mint a Szovjetunióban, a többi népi demokráciákban is a nők ügye közügy. A nyugati imperialista álla­mokban és a gyarmatokon szabadsá­gukért harcoló nőknek ezen a napon harcos üdvözletüket és együttérzésüket küldik, hogy erőt merítsenek belőle a további küzdelemre. Karda Jolán, a bratislavai kerületi párttitkárság oktatója. BEN CORLACIU: R, ionian asszony leoeh Én, Vale Szeáka vadon nőtt virága, ki Moldvában jártam iskolába s lé&tam sok-sok nehéz éven át jármot a népen, látom, most is látom: féreg rág dús fákon, pusztítani készül azt, ami itt szépül, vért cserélni pénzre és megint a népre rakni nehéz jármot. Az úri zsiványok, nosza, szívleljék meg: ahány beste lélek, szipoloyozó maradt még az égbolt alatt, jól megjegyezze mind: tudják már népeink, hogy hogyan védjük meg beért vetésünket, gyermekeink hónát, jó szőlleink borát, gazdag jószágunkat, békés nyugalmunkat. Mert hatalmas az a szó, mely minket arra tanított: mit védjünk, mi legdrágább nékünk, szeretnünk hogy mit kell, s hadakoznunk kikk«l­Szeretjük a békét, de nem ellenségét, s összefogva, hányan csak vagyunk a Pártban, ' mint a tejtestvérek, mi is az ekések, és az esztergások, követjük a Pártot. Kik rongyokban jártunk, verejtékben áztunk, s kiknek termel me már a a mező és a gyár, és kik erős bástyát, dolgozók országát építjük szilárdan. Termést' a határban, békénket veszélyben ne hagyjuk, de minden szegezzük harcunkat szembe háborúnak békével, munkával, győztes, új világgal. Fordította' Szüct Lástló Március 8-i ka a Nemzetközi Nőnap, a békemozgalom ünnepe Munkában lintUgbu él ott honibon alto»éke mindig •tl««*« Imi! M<««mmú aiabODiamiot kap »••»» • V*us - Meiosnitk aruti'oke'v*-* II |i»U'iSik* ui 1 (•S',ils»a S<si,»«»o hi> II Kéh>c* ltii*t*» ifl T rw«*a * Vó»Oet *'»lo«iko*o móm t M.»d*» aoqvobb »dro«b< j^ciSclj TunZcícb asz. Erre a nagyjelentőségű napra a szen­ei járásban lévő asszonyok és lányok nagy előkészületekel tesznek, mert ma minden nő tudja, hogy a helye a vi­lágbéke harcosainak sorai közt van. A nők, illetve az anyák tekintet nélkül •nemzetiségre, pártállásra nem felej­tették el a második világháború okozta fájdalmakat, még ma is érzik ezeket a sebeket és ma már tudják, hogy az elmúlt világháborút is a kapitalisták provokálták ki. Dollárokért és hatalo­mért okozták ezeket a gyógyíthatat­lan sebeket a nők szívében. Ha haszon­ról van szó, a kapitalisták nem ismer­nek tekintetet, emlw'ek feláldozásától nem riadnak" vissza, csakhogy vagyoni I hajhászó szenvedélyüknek eleget tegye­' nek. Azonban a kapitalista országok asszonyai és anyái is éreznek a koreai és vietnami anyákkal, akik most küldik • legdrágábbjaikat a harcba és velünk I együtt várnak azokra az időkre, amikor Ü. Olga meséi: Öa megnövök. Ha megnövök Traktorista leszek én Én leszek a Legjobb traktoros legény Ha felülök A traktorom nyergébe Hét faluban. Hét megyében Engem senki se ér be. Édesanyaim, Ha majd meglát engemet. Kendőjével Büszkén felém integet. Én pedig majd Lemosolygok reája, Igy indulok Minden reggel A traktoros csatába. Piros rózsa Lesz a traktorom orrén Minden reggel, Odatűzi egy kislány Hét falunak Ez a lány lesz a szépe Traktorosnak A szépből is A legszebbik része. SMese a kétfejű szamárról Az egyszeri csacsi nagyon rossz néven vette, hogy őt mindenki csak szam.rnak csúfolja. Elhatározta hát, hogy ezt a szégyent nem fogja tovább tűrni s ezért egy ragyogó tervet fő­zött ki buksi kobakjában. Egy óvat­lan pillanatban eloldalgott hazulról és meg sem állt addig, amíg a csoda­tevő erdei manó kunyhójához nem ért. „Jaj, jaj, édes manó apó! — ron­tott be ajtóstól az éppen szunyókáló nagyszakállú törpéhez —, segíts az én keserves sorsomon! B'rmílyen okos dolgot is igyekszem otthon cse­lekedni, az emberek folyton csak gúnyt űznek belőlem és folyton csak szam'rnak csúfolnak. Ajándékozz hát meg egy kis jófajta eszecskével, hadd mutassam meg nekik, hogy nem mindenki szamúr, aki csacsinak szü­letik!" „Szívesen segítenék rajtad, ked­ves csacsi öcsém — válaszolta a tör­pe részvevőén —, de lásd, ebből a portékából, amiből te kívánsz, ép­pen a napokban fogytam ki- Hanem tudod mit! Egy-két csacslfej akadna még a ládafiában, azokból tudnék adni egyet, talán ennek is hasznlát tudnád venni. Elvégre két fejben mégis csak több ész van, mint egy­ben!' Hej, megörült ám a csacsi a törpe ajánlatának! Alig várta, hogy a nya­klén érezze az ígért második fejet, máris iszkolt vele hazafelé Még el­köszönni is elfelejtett nagy sietségé- i mind a ketten megállapították, hogy ben, folyton csak arra gondolt, hogy milyen csodálatos tetteket fog ő vég­hezvinni két okos fejével! Hanem bizony nagyon hosszú volt az út meg hazaig. Igy eztán még ta­lán két óra hosszat sem gyalogolt amikor egyszerre csak irtózatos éh­ség kezdte hasogatni a gyomrát. „Hü én bizony reggel óta még egy falatot sem ettem!" —• kapott észbe a sürge tő figyelmeztetésre és kémlelve szag­lászta körül a vidéket. Ezen a tájon azonban ennivaló félének még csak a nyoma sem látszott. Mindössze egy árva vadkörtefa álldogált az út szé lén, de annak is — egyetlenegy kivé­telével olyan magasan csüngtek gyümölcsei, hogy talán még egy ágaskodó zsiráf sem érte volna el őket. „No de hát egy körte is több, mint semmi!" — bölcselkedett sava­nyú ábrázattal az éhes csacsifüles — és sietős léptekkel a körtefa alá ment. Persze, azt már kifelejtette a koma számításából, hogy neki két buksi feje van. Két fejnek két éhes szája között pedig nem könnyű dolog ám elosztani egyetlen egy körété. Igy az tán olyan parázs veszekedés tört ki két csacsifej között, hogy még a madarak is ijedten rebbentek szét a tarlókról- Tépték, cibál tó k egymás orrát, fülét s talán még meg is ölték volna egymást, ha a szegény • meg­rémült csacsi el nem iszkolt volna a bajt okozó körtefa alól. Igy aztán bandukolhatott szegény feje éhesen, fáradtan, vérző fülekkel tovább. Késő estére járt már az idő, mire az éhségtől és fáradtságtól elcsigá­zott szamtár elérté az útjába eső el­ső falucskát. „No énnekem már iga­zán elég volt mára a gyaloglásból — nyöszörögte keservesen — és elhatá­rozta, hogyha törik-szakad s, de eb­ben a faluban fogja tölteni az éjsza­kát. Kiszemelt h'át magának egy ka­pu nélküli parasztházikót és hogy fel ne költse az alvó háznépet, lábujjhe­gyen belopódzott a nyitott udvarba. Az udvar hátulján még egy puha al­mot is talált, így aztán ágyat vetett magának, hogy még egy szamárki­rály is elalhatott volna rajta. Hanem bizony most sem lett a pi­henésből semmi. A két buta csacsi­f ej ugyanis addig pislogott, addig sandított egymás fejea'jára. amíg a másiknak jutott a kényelmesebb fekvőhelye. Igy aztán a sanda irigy­kedésből olyan egetrazó ordítozás tört ki, hogy még a harmadik szóm­ban is ijedten ugráltak ki ágyuk­ból az emberek. No de kapott is olyan verést a szegény csacsi koma, hogy azt a pillnatot is megatkozta, amikor először jutott eszébe az erdei manó! Azonban hátra volt még a fekete­leves! Vad menekülésében úgy elté­vesztette szegény szamár a hazafelé vezető utat, hogy egész éjszaka e he­pe-hupás szántóföldeken kellett buk­dácsolnia. Amikor pedig hajnal fele ráakadt egy kis gyalogösvényre, ki­derült. hogy az a z út egyenesen a nagytó közepéhez vezetett. Már most. hogyan kerülje meg a tavat? A régi feje azt tan-acsolta, hogy balfelé vezet a rövidebbik út. Az új fej persze csak azért is a jobb felé vezető úton akarta megkerülni a nagy vizet Igy aztán a kétségbe­esett jószág, csakhogy ki ne törjön újból a fejek háborúskodása, azt tet­te, amit a helyében minden bölcs szamár tett volna. Egyenesen nekivá­gott a tó közepének s még boldog is volt, amikor a mély vízben fulladoz­ni kezdett. „Okosabb egy döglött szamár, mint eklármennyi kétfejű bölcs — sóhajtotta utolsó lehelletével — és megbékülten merült el a tajték­zó hullámokban. Mi pedig kedves kispajtások, tanul­juk meg a kétfejű szamár szomorú esetéből, hogy: Olyan közösségben. Hol több fej parancsol (Épp mint e mesében), Nem jár senki se jól. Találós kérdés H'árom a lábom. Kerek a képem, Télen és nyáron A csirizt nézem. Mielőtt lettem. Erdőben laktam, Tűz lesz a testem. Ha már meghaltam, Mondjátok meg K'"s:k-nagyok, M : a nevem S nvhől vagvok? ( i[3zsja;zsns-Bj nqe.iuoj H) a béke tábora végleges győzelmet arat a tömeggyitkosok felett, akik a haszon­lesés céljából egy újabb tömegmészár­lást, egy újabb háborút akarnak kí­provokáinl. A béke és a háború tábora, azaz a nyugati imperialisták és a Szov­jetúnió vezette népi demokratikus ál­lamok állnak szentben egymással. De a Szovjetuniónak éá népi demokratikus táborának igazságos .emberi harcát támogatják a nyugati irflpprialista or­szágokban élő, becsületesen gondolko­dó és érző nők is. A béketábor asszo­nyai szoros összefogásban és megér­tésben haladnak a világbéke megvé­déséért folytatott harcban, mert nem felejtették még el a kapitalista rend­szer embertelenségét a rmiltban. A szenei járás asszonyai, leányai szilárd meggyőződésükkel a világbéke táborához tartoznak és a szeretett Gottwald elnökünk által irányított épí­tő munkában ki akarják venni lészüket. Mi, a szenei járás asszonyai felhívjuk az összes békeszerető asszonyok fi­gyelmét március 8-ára, a Nemzetközi Nőnapra, hogy közös erővel, szilárd elhatározottsággal, egyhangúlag lépje­nek a világbékéért harcoló nők táborá­ba és ezt a választ küldjék a tömeg'­gyilkosoknak: ,,Mi békeszerető nők. a mi drága Csehszlovák hazánkban, ahol építjük a boldog és szép jövőnket, harcolunk a háború gondolata ellen, nem engedjük visszatérni többé a fasiszta és kapitalista rendszert és minden erőnket megfe­szítve harcolunk a világbékéért. Mi nem adjuk oda ágyútölteléknek gyer­mekeinket, hanem szeretett hazánk be­csületes építő munkásaivá neveljük őket. A világ összes női készülnek a március 8-iki Nemzetközi Nőnapra, s a szenei járás asszonyai e napra kiiidrk meleg, együttérző üdvözletüket! Ezen a napon a világ békeszerető asszonvai felsorakoznak a világbéke táborába, amely győztesen fog kikerülni ebből a harcból. Frantová Mária, a szenei járási párttitkárság női ügyeinek előadója. A Csehszlovákiai Nőszövetség vág­farkasdi csoportjának tagjaj, mind lel­kes dolgozói a helybeli EFSz-nek. Legutolsó taggyűlésükön kifejezésre juttatták legmélyebb felháborodásukat az amerikai imperialistáknak Koreában elkövetett sorozatos embertelenségei felett. Erélyesen elítélik Nyugat-Nňnetor­szág felfegyverzését, amely a világ­békét veszélyezteti Asszonyaink a falvakban szorgalmas és kitartó munkájukkal segítik elő a szocializmus felépítését és a béketábor­nak kitartó és hűséges harcosai. Ezzé! akarják biztosítani gyermekeik szebb és boldogabb jövőjét és a tartós világ­békét. A farkasdi Csehszlovákiai Nő­szövetség tagjai kötelezettséget vállal­tak, hogy az EFSz-ek tavaszi munká­lataiban résztvesznek, rendbehozzá-k a Fő-téren lévő parkot és segítene'k a bánya és nehézipari munkások toborzá­sában. Sák Jud'ta, a Csehszlovák Nőszövetség vágíarküsdi csoportjának elnöknője.

Next

/
Thumbnails
Contents