Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-03 / 53. szám, szombat

1951 március 3 wsm A nagyabonyí EFSz-ben 132 Kčs jut egy munkaegységre Nagy Ftmnepe volt az őszi munkák versenyében első díjat nyert nagyabonyí EFSz-nek. A faluban minden munka leállt és délután ünneplőbe öltözött férfiak és nők tömege sietett a kultúrházba, ahol a negyedik típusú EFSz tartotta első évi közgyűlését. A kultúrház nagyterme zsúfolásig megtelt szövetkezeti tagokicai és vendégekkel. A közgyűlést Kántor József, a szövetkezet elnöke nyitotta meg, aki részletesen beszámolt a szövetkezet eddigi munkájáról és a szövetkezet további terveiről. Utána a CSEMADOK helyicsoportjának az elnöke emelkedett szólásra, aki a CSEMADOK tagságának támogatásáról és együttműködéséről biztosította a szövetkezetet, annál is inkább, mert minden CSEMADOK-tag tagja az EFSz-nek Is. A kultúrszátnok után megválasztották a szövetkezet új vezetőségét. A közgyűlés jóváhagyta a multévi elszámolást és a szövetkezet tiszta jövedelméről úgy döntött, hogy a mult évre minden munkaegységre 132 korona jutalmazást ad. Évközben 80 korona előleget fizettek ki munkaegységenként, úgyhogy most minden munkaegység után még 52 korona osztalékot fizetnek. A szövetkezet tagjai közül sokan vannak olyanok, akik most 12.000 korona osztalékot kapnak. A nagyabonyi EFSz közgyűlése, a multévi jövedelem elszámolása jelentős mértékben hozzájárul a szövetkezet további fejlődéséhez. A szövetkezet tiszta jövedelmének a végzett munka arányában történő szétosztása meggyőzte a szövetkezet tagjait arról, hogy a szorgalmas dolgozó meg is kapja a munkájáért járó jutalmazást. (:f. k.:) Gömörhorka az első a tornaijai járásban Az imperialisták h'áborús mesterkedéseire dolgozó parasztságunk azzal válaszol, hogy megvalósítja a jelszót: ,.Építsd a hazát — a békét erősíted." Ezt tették a gömörhorkai pártszervezet tagjai is, amikor a járási politikai bizalmival együtt helyesen fogták fel a Párt falusi politikáját és háziagitéció keretében megmagyarázták a falu dolgozóinak a jelenlegi nemzetközi helyzetet és azt, hogy mit jelent egész dolgozó népünk számára, ha a falun megteremtjük a nagyüzemi gazdálkodást, A gömörhorkai üzemi pártszervezet és a helyi pártszervezet két héttel ezelőtt tartott közöt gyűlésükön elhatározták, hogy akció/ indítanak annak érdekében, hogy Gőmörhorkán megalakítják a tornaijai járás első negyedik típusú EFSz-ét. A háziagitáció módszerét használva, jelentős eredményeket értek el a pártszervezet tagjai a terv megvalósítás, különösen, ha számadásba vesszük, hogy Gömörhorkán a II. típusról térnek át a IV. típusra. Gömörhorkán is bebizonyult, hogy ott, ahol a falu irányítását a pártszervezet tartja a kezében, a falu újjáépítése, átalakulása a szocializmusra, biztos úton halad. Nem mondhatjuk el azért, hogy a gömörhorkai EFSz előtt ez az út teljesen akadálymentes volna. Itt is akadnak még elég olyanok, akik a reakció felé kancsintgatnak vagy olyanok, akik csak várakoznak. Azt várják, hogy más kaparja ki számukra a sültgesztenyét. Ezek azok az emberek, akik a legkényelmesebb álláspontra helyezkednek. Az* várják, hogy milyen eredményeket hoz a szövetkezeti gazdálkodás, meg hogy mi igazolódik be a reakció meséiből. Lesze- csajka a szövetkezetben, vagy nem lesz csajka. Az egyéni gazdálkodás hátrányát még Gömörhorktén sem ismerte fel mindenki. Sok még a 2—

S holdas kétlaki munkás vagy földmunkás. — az ember azt sem tudja, hogy minek nevezze őket, mert sem munkások, sem földművesek —, aldk egyik lábbal a gyárban, a másikkal pedig a földjükön vannak. Nehezen értik meg, hogy ennek a kétlakiságnak nem hogy haszna volna számukra, hanem ép• pe-n ellenkezőleg: csak káruk származik belőle. A helyzet ugyanis az, hogy az ilyen kétlaki munkás reggel, mire az üzembe megy dolgozni, már fáradtan érkezik oda, mert kora hajnalban kelt fel. hogy gazdaságában a munkát elvégezze. így aztán megesik, hogy mert az üzembe már fáradtan érkezik, távolról sem tud olyan munkát végezni, mint az a munkás, aki csak az üzemben dolgozik. Természetes dolog aztán az is, hogy jóval kevesebb a keresete is. A keresetkülönbséget aztán nem tudja kiegyenlíteni az a néhány hold földecske sem, mert a kétlaki földműves a földjein sem tudja a munkáját rendesen elvégezni, tekintve, hogy üzemben is dolgozik s így sem ideje, sem ereje nincs már ahhoz, hogy a munkaidőn kívül még a földjeit is rendesen megművelje. De mindezek a gátló körülmények dacára is a gömörhorkai EFSz tagsága február 21-i gyűlésén elhatérozta, hogy éttérnek a szövetkezeti gazdálkodás IV. típustára. Gömörhorka dolgozói hűen harcos multjukhoz újból bebizonyították, hogy tevékeny részt akarnak venni hazánkban a szocializmus felépítésében s ugyanakkor a többtermeléssel harcolnak a békéért. BREZINA LAJOS A közgyűlés megtartása és az új könyvelési rendszer bevezetése — ezek a panyídarócí EFSz legsürgősebb feladatai A panyidaróci EFSz-tagjai alaposan és tervszerűen felkészültek a tavaszi munkákra. Már a mult évben is szép eredményeket értek el a tervszerű szö. vetkezeti munkával, de ezévi tervüket az elmúlt évinél is sikeresebben akarják végrehajtani A szövetkezet nemrég fejezte be a tehénis'álló építését, amelyben a közeli napokban elhelyezik a szövetkezeti állatállományt. Az istállóban egyelőre 170 juh van, a sertéstenyészdében pedig 15 anyadisznó és 97 malac. A szövetkezet tagjait, mint Molnár Lsjos szövetkezeti tag is mondja, elkedvetleníti és bizonytalanná teszi az, hogy egyáltalán nincsenek arról tájékozódva, hogy a szövetkezet hogy-n gazdálkodott, haszonn. l-e vagy pedig ráfizetéssel zárult-e a mult év? A szövetkezet vezetősége nagyon jól tudja, hogy a tagok bizonytalanságban vannak és eddig még csak a csűréscsavarás van a beszámoló helyett. Fel kell tenni a kérdést: miért van ez a huzavona és meddig tart még? Ahhoz, hogy a panyidaróci EFSz »t idei tervét sikeresen végrehajthassa és a termelésben jó eredményeket érjen el, feltétlenül fontos, hogy a szövetkezet záros határidőn belül tartsa meg évi közgyűlését, amelyen meg kell tárgyalni a mult évi elszámolást, részletesen meg kell beszélni az ezévi munka- és pénzügyi terveket és lefektetni az új könyvelési rendet, amely lehetővé teszi, hogy a szövetkezet bármely tagja bármikor pontos képet nyerjen a szövetkezet anyagi helyzetéről. Ha a szövetkezet mindezeket végrehajtja, akkor ezzel nemcsak az eddigi hibákat küszöböli ki, hanem megteremti az alapfeltételét annak, hogy a II. típusról a szövetkezeti gazdálkodás magasabb formáira térjenek át. A szövetkezet tagjaiban meg van az akarat arra, hogy áttérjenek a III. típusra, csak segítő kezet kell nekik nyújtani ehhez a lépéshez. Ez pedig nemcsak a szövetkezet vezetőségének a feladata, hanem a helyi pártszervezeté és a járási pártvezetőségé is. KERTÉSZ IMÜE. Azt hittük, hogy az úr is végrehajtó... 1937. Ha az ember Pozsonyban vonatra til s leunatkozik a cammogó vicinálissal Szerdahelyre, innen tovább utazhatik autóbusszal dél felé. Ollétejed, Várkony, Nyék, végállomás Bős. Bős egyike a Csallóköz legnagyobb községeinek. A faiu már kint a határban kezdődik. Az országút mellett kis emberek vályogházai vannak épülőfélben. Munkájukat megakasztotta az esővel terhelt ősz, meg a szegénység, pénztelenség. Szemben az épülő házakkal a bérbeadott grófi uradalom majorja van. A majorban szeszgyár, amely téli időben, mikor üzemben van, néhány munkásnak kenyeret ad. Távolabb vannak a cselédházak, meg a lóistálló, amit most gabonaraktárrá alakítottak át. Megkérdem az egyik cselédet, milyen az élet itt? — Hát bizony, rosszabbul nem is mehetne. Munka van reggel öttől késő estig és bizony nem ritkaság, amikor vasárnap is dolgozni kell. A kommencióért, meg a fizetésért mindig veszekedni kell, hogy kiadják, mert az uraság azt mondja, hogy nincs pénze. Most még- a fizetésünkből, meg a kommenciónkból is lefogtak. Még azt a keveset se tudják megadni. Éljen meg az ember, ha dolgozik, mint a barom, fizetés meg nincs... A munkások bére elszomorító. Nyári időben 10—12 korona, ősszel meg csak 7—8 korona. Hiába van kollektív szerződés, a munkabérek most is ceak olyanok, mint azelőtt voltak. Az úr, aki nem tud a munkásainak fizetni — azt mondják — nyolchengeres autón jár, parádés fogatot tart és Abbáziában nyaral. A grófi birtokon mindjárt a falu végén gyönyörű park van hatalmas kastéllyal. A grófi család ugyan nem tartózkodik itt, csak nyárra jön le két hétre nyaralni és az ötven termes kastély egész éven át üresen áll. A faluban sok szegény ember lakás nélkül van és töri a fejét, hogy honnan fizesse ki a havi 50 koronát egy szegényes lyukért. A földmüvelésnek nagy hátrányára van az úgyszólván egész éven át tartó árvíz, illetve talajvíz. A tavaszi és az őszi esőzéskor felszínre jönnek a talajvizek s a földeket hetekig víz borítja. így aztán megtörténik elég sokszor, hogy a földek üresen maradnak, vagy a vetésekre jön a víz s akkor megint vége mindennek. Ilyenkor bizony nem ritkaság, ha a gazdának még annyi sem terem, mint amennyit elvetett. — Fizetjük a méregdrága ármentesitési adót — mondja az egyik földműves —, de semmi hasznát nem látjuk. Arra nincs gondjuk, hogy a vizeket levezessék. A végrehajtó már két hónapja a faluban nyaral és nap-nap után vannak végrehajtások és foglalások. A falu gondolkodására jellemző a következő kis eset: Az egyik környékbeli földbirtokos autójával a faluban járt. A határban a gondozatlan úton megsüllyedt az autója a nagy sárban és nem tudtak továbbmenni. Próbálkozott a soffőr, az úr is segített neki, hogy az autót kimozdítsák a feneketlen sárból, de nem ment sehogysem. Mellettük a földeken emberek dolgoztak, akik kárörvendve nézték az autósok baját, de nem menték segítségükre. A földbirtokos végül is pénzt ígért nekik, ha kisegítik. A „pénz" szó megmozgatta az embereket s kilökték a sárból az autót. Az autó tulajdonosa erre megkérdezte az emberektől, hogy miért nem akartak neki segíteni. — Azért, mert azt hittük, hogy az úr le végrehajtó... — hangzott az egyértelmű válasz. (A „Magyar Nap" 1937 október 17-i számából.) Eltűnt az úri rendszerrel együtt.* 1951. Nagyszerűen jellemzi a két világ, a műit és a ma közötti különbséget az is, hogy a múltban is közlekedett autóbusz Dunaszerdahely és Bős között. Abban az időben egy útért 7 koronát kellett fizetni, ami egynapi napszám volt, — feltéve, ha volt napszám. Tele is volt akkor a szerdahelyi országút gyalogosokicai éa nagybetegnek kellett annak az emibernek lennie, aki autóbusszal ment Dunaszerdahelyre. Ma? Tizenhárom koronába kerül az út, naponta vagy tíz autóbusz is fut Dunaszerdahely és Bős között, akkorák, mint egy kisebb ház és mégis mindig zsúfolva vannak. Gyalogos embert még csak véletlenül sem lehet az úton látni, mert hát az csak a legelemibb valami, hogy ha az ember Dunaszerdahelyre megy, akkor ne gyalog, hanem autóbusszal menjen. Van miből mindenkinek, — mi az a tizenhárom korona? A volt grófi uradalom majorja most is megvan, da most már nem a léhűtő uraké, hanem a dolgozó népé lett. A grof munkásnyúzó nagybérlőjét elsöpörte a dolgozó nép hatalma. A major is, meg a birtok nagyrésze is most a szövetkezeté. A majorban a gazdasági épületek az utóbbi évek alatt alaposan tönkrementek éa a szövetkezet nagy feladat előtt áll, hogy most megjavítson és újjáépítsen mindent. De azért ninai hiba. A szövetkezetet megtisztították már a nem odavaló elemektől és ha most még kevés is a szövetkezet tagja, de megvan bennük az akarat, hogy nem hátrálnak meg semmiféle nehézség elől sem. Nemrég fejezték be egy ugyan csak erősen tönkrement istálló megjavítását, amelybe már 69 szarvasmarhát el is helyeztek. Befejezés előtt áll egy száz állat befogadására képes új istálló építése is. Megkezdték már az új kovácsmühelyek és bornármühelyeik építését is, — szóval munka van elég, de a szövetkezet tagjai tudják, hogy ennek a munkának meg is lesz a haszna és ez a haszon övéké lesz. A szövetkezet 1800 hektár földön gazdálkodik. Až ősszel 340 hektárt vetettek be, a többit a tavasziak alá hagyták meg. Már a mult hét közepén megkezdték a tavaszi búza és az árpa vetését. Az elmúlt napokban tartották meg a szövetkezet közgyűlését, amelyen megtárgyalták a szövetkezet munka- és pénzügyi tervét és megalakították a munkacsoportokat. A bösi szövetkezet sokáig tespedt; de az elmúlt őszön, mert dolgozó parasztok vették kezükbe a vezetést, határozott fejlődésnek indult. Sok nehézséggel kell még a szövetkezetnek megküzdenie. Legfontosabb, hogy a szövetkezet munkája és annak eredményei példamutatók legyenek. Ez és a szövetkezeti tagok akarata legyőz majd minden akadályt és megteremti a bősi parasztok jobb életét. Bősön nagyon sok volt ezelőtt is a munkás. Korahajnalonként az emberek százai álltak az „Öreghídon", ahol olcsó koronákért árulták munkaerejüket a nagybirtokos ispánjának. De hát nem kellett még így sem a munkás és nagyon sokszor volt úgy, hogy a kétszáz munkás közül csak tíznek akadt munka. Szinte megszokott dolog már a faluban, hogy hetenként legalább egyszer hirdetik: ez, vagy az a vállalat munkásokat keres. Havi 5000 koronát, kosztot és lakást szerződéssel biztosítják. Egyáltalán nem ritkaság a munkárajárók közül az olyan, aki havonta 8—• 10.000 koronát is megkeres. Végrehajtőt már nagyon régen nem láttak a faluban. Eltűnt az is az úri rendszerrel együtt... Szerénes élet tátlzádik a paraszton... Olyan a csehszlovákiai magyar parasztember, hogy azt hiszik róla: 1936-ban éli a körülötte való sorsot a' kor, az esztendő jellegzetességeinek sodrában, a világhelyzet háborús veszedelmei és a diplomaták béketörekvéseinek közepette. Holott éppen a parasztember az, akin legkevésbé láthatók a korszak friss jegyei. Olyan minden egyes paraszt, hogy ezeréves élet látszódik meg rajta, minden korszak külön bélyegével. Hogyha a legújabb idők fejlődésésnek valamelyik ágát el is fogadja társadalmi életében és gazdasági helyzetében: tökéletlen az az elfogadás és nem maradéknélküli annak használata. Olyan a parasztember, hogy tudja is mi a szövetkezés, amikor más parasztokkal egyetemben tartja meg valamijét — amikor a földjeit közösen műveli meg más parasztokkal egyetemben. Mégis csak fogyasztási szövetkezetei vannak. Gépekkel is műveli a földjeit. Traktorral szánt, sorvetővel veti el a magot, géppel kaszál, géppel kapál, géppel csépeli el a termést. De ugyanakkor aratáskor kézzel szedi a markot, mert pontosan gyűjthet fel minden kalászt. Kézzel köti meg a kévét, mert úgy nem csépeli a földre a kalász magját. Szórványos gépei mellé a gépek sorozata kellene — de pántlikaszélesre osztódott földjeire hiábavaló a gépek sora és a műtrágya. A paraszt nem a tökéletes gépi termelésmóddal, hanem csak úgy igyekszik megfogni a többtermelés elvét, hogy a megtermett, a primitíven megtermett terméseredmények minIrta: SELLYEI JÖZSEF den szemecskéjét összegyűjtögeti aprólékos gonddal. Tempó, rohanás kellene a gépes termeléshez és a pántlikaföldek tulajdonában az az érzés szorítja fáradtá a lelkiséget, hogy úgyis hiába: az osztódó föld árnyékában... Ösz időn, amikor későn jönnek az esők és már itt van az ideje a búza elvetésének, akkor a földjén a búzának való ágy előkészítésében sulykot fog, vagy nagyfejszét és úgy töri apróra — egyenként egyet — fejszével töri porrá a földjén felmeredő göröngyöket, hogy eltakargassák a beléjük vetett magot. Mert csak a földdel takart mag indulhat csírázásnak a nap erejétől. Vannak tökéletes hanttörő gépek. A parasztember ismeri őket, hiszen a mezőgazdasági gépgyár ügynöke esztendőről esztendőre megrendezett előadásában számol be a földművelés tökéletesítésére való új és új gépekről. De a parasztember azt mondja: nem szégyenli a kézzel való munkát, nem bírja el a földművelés minden felfejlődött tökéletességét — hanem sulyokkal vagy fejszével töri apróra a hantot, amíg nem lesz tőle véres a tenyere. A tökéletes társadalom fejlődési fokozása a paraszti életen kívül történt, a paraszti lélek tekintetbevételének megkerülésével A technikusok nem azért a célért fejlesztették előre a földművelés gépesítését, hogy könnyebbé tegyék a parasztnak a kenýérért való munkát, — hanem azért, hogy a gépipar új elhelyezési területet találjon a parasztemberek tájékáról. A fejlődésfokozók elfelejtették azt, hogy felemeljék a paraszti sors életnívóját. A primitív lelkiségű parasztra akkor, amikor rászabadították a gépéket: rászabadították a társadalomfenntartó terhek légiónyi súlyát is. Már pedig a géphez cserepes és cementbetonos pajta való, nem négy akácoszlopra felhányt szalmástetejű sopa. A többtermeléshez nagyobb életnívó kell, nem ugyanaz a földhözragadtság. Széles tábla kell fundamentumnak a többtermelés alá, nem az osztódással pántlikaszélesre szaggatott földecskékEgy hold földből 20 mázsa gabonát kihozni és csak azt a kultúrnívót elérni vele, amit az apja az öt mázsás hozammal is elért, — ez derékonütötte a parasztot, hogy megkonyult, akár a hervadt virág. Lelkiségében magán»ikvalóvá fejlesztették a parasztot. 1936-ban a .paraszt itt áll az esztendő forgatagában: felemásan, megkonyultan. Nem vetette le magáról a multat, amikor beállt a jövendő talajába. Lelkiségében olyan, hogy már a gépek után is nyúlkál, hogy megszabaduljon a rettenetesen nehéz munkák szapora sorától, — de ugyanakkor még visszanyúl a keze a lejárt termelési formák felé is. Hogyha modern parasztot is mondok: mégis ott cöveköl a vállain az ezer éven át egyformán a sárbahajlító vigasztalan életteher. (A „Magyar Nap" 1936. március 3-án megjelent első számából.) I