Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-30 / 75. szám, péntek

Filág proletárjai e gyesüljetek í A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1951 március 30, péntek 2 Kčs IV. évfolyam, 75. szám Lengyel, német és csehszlovák ifjúság tüntetett Liberecben a békéért Megakadályozzuk Nyugat-Németország újrafelfegyverzését A konferencia megkezdése előtt a Jibereci színháznál a helybeli ifjúság nagy tömege gyűlt össze, hogy mele­gen üdvözölhesse a német és lengyel elvtársakat. Mikor megjelentek a szín­ház előtt az autóbuszok, az ifjúság él­jenzéssel fogadta a küldötteket. Egészen a konferencia megnyitásáig a tömeg felváltva német, cseh, szlo­vák, lengyel és orosz dalokat énekelt. Mikor az elnöki asztalhoz vonult a ve­zetőség, 6zaz és száz ifjú torokból hangzott a kiáltás: Éljen a béke — éljen Sztálin, Klement Gottwald, Wilhelm Pieck és Boleslav Bierut! A konferencián megjelent Jaques Denis, a DIVSz központi titkára, Ho­csi-Szuo, az Ifjúsági Diákszövetség helyettes titkára, Erich Honnecker, az FDJ elnöke, Leon Jaszak, az SMP tit­kára, Zdenek Hejzlar, a CslSz elnöke, a GsISz Központi Bizottságának veze­tő titkára. Ünnepi hangulatban liall­gatták végig a küldöttek a csehszlovák, lengyel, német és orosz himnuszokat. Mikor lecsendesedett az ifjúság ismét­lődő lelkes, ütemes jelszó kiáltása, Zdenek Hejzlar, a CslSz elnöke, meg­nyitotta a konferenciát. Hangsúlyozta, hogy Nyugat-Németország felfegyver­zése közös veszélyt jelent a lengyel, csehszlovák és a német ifjúságnak is. A DIVSz nevében Jaques Denis köz­ponti titkár szívélyesen üdvözölte a konferenciát és sok sikert kívánt neki. Erich Honnecker, a konferencia főszóno­ka, gazdag bizonyítékokkal alátámasztva beszélt arról, hogy Nyugat-Németor­szág amerikai megszállói miként fegy­verzik fel és készítik elő Nyugat-Né­metország népét egy újabb háborúra. Beszédében rámutatott arra, hogy mily lelkesedéssel harcol a német ifjú­ság a felfegyverzés ellen. A lengyel ifjúság nevében Leon Ja­szak, az SMP központi titkára Len­gyelország ifjúságának elszánt béke­harcáról beszélt. — A lengyel delegációban — mon­dotta Jaszak elvtárs — vannak olya­nok, akik szenvedtek a náci Gestapo kegyetlenkedéseitől és akik ma szaba­don építhetik a szocializmust. A len­gyel ifjak tudatában vannak, hogy fel­szabadulásukat a dicsőséges szovjet­hadseregnek köszönhetik. Az ifjúság mindent elkövet, hogy megszilárdítsa a világbékét Az eső és a havazás nem tudta megzavarni az örömteljes hangulatot, amelyben küldötteink a Német Demo­kratikus Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság békeküldötteivel ta­lálkoztak. Az összes terek, az összes utcák, minden ház, minden ablak és minden kirakat díszítve volt zászlókkal, bé­kejelmondatokkal, békegalambokkal és ifjúsági címei ekkel. A városba nagy tömegekben érkeztek a béke védői és itt kifejezték harcos követelésüket, hogy soha nem fogják engedni az amerikai atomőrültek háborús tervé­nek megvalósulását A nagyszabású tüntetés előestéjén kifejezték harcos akaratukat, hogv megvédik a békét. Az összes esti ifjúsági kultúrműsorok foglalkoztak avval, hogy a háborús uszítók hiába foglalják költségveté­sükbe az új generáció ezreinek életét. Az összes beszédek, az összes dalok és az ifjú emberek beszélgetései ta­núskodnak arról, hogy Németország, Lengyelország és Csehszlovákia dol­gozó ifjai mindent elkövetnek, hogy megszilárdítsák a világbékét és hogy kiüssék a háborús uszítók kezéből a fegyvert és megakadályozzák a német Wehrmacht felújítását. A béke ifjú úttörői Liberecben ki­fejezték elhatározásukat, hogy meg­akadályozzák a háború kirobbantását, megakadályozzák azt, hogy országuk az amerikai imperialisták érdekeiért rommá legyen, és minden erejüket ki­fejtik az irányban, hogy a béke világ­frontja sziklaszilárddá és legyőzhetet­lenné váljon. Az ősi libereci városháza homlokza­tán orosz, lengyel, német és cseh fel­irat van: „A Szovjetunióval a szocia­lizmusért és a békéért!" A szovjetem­berek százmillióinak hősi példája alap­ján és hálával gondolva a dolgozó nép szeretett vezérére és tanítójára, Sztálin elvtársra összegyűlt Lengyel­ország, Németország és Csehszlová­kia ifjúsága, hogy tiltakozását fejezze ki Hitler utódainak, az amerikai impe­rialistáknak háborús tervei ellen. Március 27-én, kedden délután 5 órakor érkezett a német ifjúság autó­buszokon a csehszlovák-német határra. A szabad német ifjúság harsonák ün­nepi hangja mellett vonult át a hatá­ron, ahol szívélyesen fogadta őket a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség nevé­ben Karel Cervinka, a CslSz központi titkára. A német úttörők lelkesedve daloltak, az idősebb elvtársak is köz­ismert éneket daloltak: „Ami, go ho­rne!" — „Amerikai, menj haza!" A határsorompó felemelkedik. A határon átvonulnak a német autóbuszok, ame­lyek ablakából az ifjak integetnek. Hasonló szívélyes fogadtatásban ré­szesültek a hrádoki ifjúságtól a hrá­doki Munkásházban és libereci útjukon is. * Habarticén, a csehszlovák-lengyel határon az ifjúság lelkesen fogadta a lengyel küldöttséget. Ezen az örömtel­jes találkozón resztvettek F. Vaeek, M. Rázus és Lánský elvtársak, továb­bá a CslSz kerületi bizottságának el­nöke, Jaroslav Prazma. Rázus elvtárs a CslSz nevében melegen üdvözölte a lengyel testvéreket. A lengyel ifjúság nevében Szalojová elvtársnő beszéit és megköszönte a szívélyes fogadta­tást. A lengyel és csehszlovák ifjúság találkozása a két testvérnemzet barát­ságának jegyében folyt le. A lengyel­küldöittség a legjobb dolgozókból, diá­kokból, minta-gazdákból alakult. Ilyen például Kawarick bytomei bányászta­nonc, aki 200%-os munkateljesítmény­nyel dolgozik. Este a lengyel és német ifjúság résztvett a libereci Lidový sad termében rendezett békeműsoron'. Fe­lejthetetlen est volt ez a világifjúsági hét keretében. Uj munkamódszerek a kékkői szénbányában Oj munkamódszerekkel sikerült emelni a kitermelést bányáinkban. A kékkői szénbányákban ú i munka­módszert vízettek be egv „Moska" jelzésű géppel, amelvet a ratiskovicei JML védnökségi üzemtől kaütak. A védnökség! együttműködés keretén belül a kékkői szénbányák két gépet kaptak és a védnökségi üzem két él­munkást is' küldött, akik betanították a kékkői bánya dolgozóit az új gépek használatára. Különféle nehézségek következtében, mint Déldául kemény réteg és egyebek. Kékkőn nem érték el a kivánt eredménvt. Ezért mult év októberében munkáscserével Kékkőre további hat élmunkás jött a rafiskov­cei védnökségi üzemből, akik rövid idő alatt új munkamódszert dolgoztak ki a Moska-géppel, hozzáalkalmazták a kékkői bánya viszonyaihoz. Ez új módszer alapján a bányászok kitűnő eredménveket értek el. A főműszak idején 90—95 cm teljesítménnyel el­érték a munkateljesítmény 60 százalé­kos emelését az azelőtti kézzel végzett folyosókészítéshez viszonyítva. Meg­takarítottak továbbá több mint 20% robhantóanvagot. A kékkői szénbányában március ele­jén a dolgozók máiuselőtti felaján­lásokat tettek Hái-üzem dolgozóinak 74.24 százaléka, a Slatinka-iizem dol­gozóinak pedig. 57 70 százaléka tett májuselőtti felajánlást. A felajánlá­sok a szétirt kitermelés teljesítésére irányulnak. Ezenkívül a közénműszaki káderéknek 55.5 százaléka vállalt má­juselőtti kötelezettséget. Ezek ugyan­csak a szétírt termelés teljesítésére és a szocialista munkaversenybe való bekapcsolódásra vonatkoznak. A bányászok és a műszakiak köte­lezettségvállalása biztosít ia a kékkői bányában a terv túlteljesítését, éspedig a Háj-üzemben 105.85 százalékra és a Slatinka-üzemben 164.30 százalékra. A további gépesítés és új módszerek bevezetése a Miszka. Duchon és más újítók módszerei szerint biztosítja a kitermelés emelését és a terv sikeres teljesítését a kékkői bányában. A brnoi olvasztárok növelik a gyorsöntések számát Az állami tervhivatal elnökének, Dolánský elvtársnak szavai, amelyeket a CsKP Központi Bizottságának történelmi ülésén mondott, széleskörű vissz­hangra találtak a brnoi üzemek olvasz tárai között. A dolgozók egyre nagyobb mértékben váltják valóra Pártunk Központi Bizottságának határozatait, nap jaink ragyogó valóságává, hiszen a Párt szava a tömegek szava, amit a Párt akar, a dolgozó nép széles rétegei akarják és építik. A szlatini új acélművek olvasztáraí, akik már a májust köszöntő munka­verseny során -azt a kötelezettséget vállalták, hogy nagyobbszámú gyors­öntést érnek el, most jelentik első győzelmeiket. Ezek a győzelmek igen jelentősek, mert február 14 óta tizen­négy gyorsöntéssel többet eresztettek ki, mint amennyire kötelezték magukat és március 1 és március 20. közti idő­ben eddigi teljesítményüket jóval túl­lépték. De nemcsak a szlatinai olvasztárok hőstetteiről számolhatunk be, hanem igsn jó eredményeket jelenthetünk a Smerál-üzem olvasztáralnak munkájá­ról, akik egyes speciális fő feladatokban és a legkülönfélébb rendelésekben is jóval túllépik tervük irányszámait Az öntések száma egyre növekszik s a magaskemence gondozásával és tisz­<Mítelb«re rai» % I/Hu­manitébnl) Munkáskézfogás: békét teremtünk, — megmentjük Európát az imperialistáktól s megvalósítjuk a dolgozók szabad életéi így készülünk májusra A lónyabányai munkások megbecsülik a békét, a szocializmus áldásait és harcolnak értük togatásával a mult évi egyhónapi ki­lencven öntéssel szemben januárban 103 gyorsöntést értek el és márciusban 109-et jegyeztek fel. Ez év eleje óta a Smeral-üzem ter­vét minden speciális feladatban 102 százalékra teljesíti. Természetesen nem szükséges megjegyezni, hogy itt már felemelt tervről van szó. A formáló­ban a termelés főleg a selejt csökken­tésével emelkedik. Március 5-tn a Smerál-acélművek áttértek a két mű­szakra, amivel jobban használják kí a termelési berendezéseket s igy segítik^ Pártunk Központi Bizottsága határo­zatainak gyakorlatba való átvite'é f. A brnoi olvasztárok példája egyre terjed a Brno-környéki üzemek dolgozói kö­zött és így egyre több az acél neiiéz­ipari üzemeink számára. A lónyabányai üzemi pártszervezet a szakszervezettel együttesen segít a munkásoknak. A tizesbizalmiak min­d n politikai felvilágosítást megkapnak és azt csoportjukban a munkásokkai megbeszélik. A politikai és agitációs munkának legszebb eredménye az, hogy ma már az üzemben a munkások 92 százaléka bekapcsolódott a munkaversenybe. A februári terv teljesítése 107 százalék. Március második hetében 105 százalék­ra teljesítették a tervet. Végigmegyünk a „tuneľ'-kenience üzemrészen, ahol fiatalos kedvvel dol­gozik és irányítja a munkát Horváth Lajos. Ma 58 éves, jókedvű és nem lát­szik meg rajta az átélt sok szenvedés, mert új országot épít, a dolgozók or­szágát, ahol nincs elnyomás és kizsák­mányolás. 26 éve dolgozik a lónyabá­nyai Magnezit-üzemben. Átélte a ka­pitalizmust és nagyon tudja értékelni azt, amit megadott a szocilizmus építé­se. — Átéltem két világháborút — mondja, — résztvettem a magyar ta­nácsköztársaság megalakításában. Harcoltam a Vörös Hadsereg oldalán Miskolc és Léva alatt. Mint öreg párttag örömmel üdvö­zöltem az 1948-as győzelmes feb­ruárt, amely végkép elűzte a régi ka­pitalista reakció maradványait és ma is gyűlölöm azokat, akik el akarták adni az országot. De a Párt ébersége és szilárdsága megakadályozta, hogy ismét visszatérjen a nyomor és a szen­vedés. És megvalósulhatott az, amiről évszázadokon át csak álmodhatott a munkás, a szocializmus. A munkások kezükbe vették a termelőeszközöket, és sorsuk irányítását. Ma örömmel és jó kedvvel dolgozunk, mert tudjuk, hogy nem a kapitalistáknak dolgozunk, hanem az összes dolgozók érdekében. — Mi a békéért harcolunk, — mondja Horváth Laios. — A munká­val és építéssel. Közöttünk nincs egy sem, aki mégegyszer akarná azt a szörnyű vérontást, ami a mult világ­háborúban volt. Ezért minden erőfeszí­tést meg kell tennünk, hogv megaka­dályozzuk a háborút. A békéért való harcot még fokozottabban és lelki­ismeretesebb munkával igyekszünk szilárdítani. Május elsejére, a dolgozók leg­szebb ünnepére 8 órás kötelezettséget vállaltunk, s a megállapított normán felül 450 tonna téglával termelünk többet, mert tudjuk, hogv minden ton­na tégla és minden darab, amit lera­kunk, hazánkat erősíti és ezzel egyút­tal a békét is. Janák Oldrich technikus hét újító javaslatot nyújtott be. amelveket meg is valósítottak. Az egyik újító javas­latával 10 százalékkal könnvítette a munkát. Ahol eddig nem dolgozhattak nők, csak férfiak, ott ma már nők dol­goznak. A férfimunkaerőket más munkákra alkalmazhatjuk. A kemencébe nem lehetett csak öt tonna téglát betolni. Az újító javas­lat megvalósítása után 5%—6 tonna téglát tudnak a kocsikon betolni a ke­mencébe, Az egész újítási javaslatá­val a megtakarítás két és félmillió ko­rona. A műszakiak, technikusok a munká­sokkal megbeszélnek mindent. A mű­szakiak mindenben segítik a munká­sakat, felvilágosítják és tanítják őket. Az üzemben nagy gondot fordítanak a munkások iskoláztatására. Az üzem­ből 40 munkás jár felső ipari iskolára, A technikusok, mérnökök munkaidejü­kön kívül tanítják a munkásokat, hogy minél jobb szaktudású emberek kerül­jenek ki az iskolából. Az üzemben kü­lön van iskola a fiatal lakatosoknak, technikusoknak. Politikai és szakmába vágó dolgokkal ismerkednek meg a fiatal káderek, hogy meglévő tudásu­kat továbbfejleszthessék, hogy azután a ÉCbbi munkatársukat fel tudják vilá­gosítani. A lakatosműhelyben négy fiatal lány dolgozik három hónapja, hogy kitanul­ják a lakatos szakmát. A fiatalság ki­veszi részét a munkából. Nem húzód­nak semmiféle munkától. Május elsejé­re kötelezettséget vállaltak, hogy le­dolgoznak közös brigádokban 110 órát. De még egyéni kötelezettséget is vál­laltak. Simó Emília eddig női mun­kát végzett és kérte, hogy felválthas­son egy férfi munkaerőt. És ezenkívül még vállalta, hogy egy hónapot ledol­gozik brigádmunkában. Buzma János vállalta, hogy maga helyett betanít egy munkást munkaidején kívül. He­gedűs Mária az üzemben egy brigádot szervezett, amely résztvesz az Ifjúsági Vasút építésén. Hegedűs Mária felhí­vással fordult az egész ország ifjúsá­gához, hogy szervezzenek hozzá hason­lóan brigádokat, hogy az ifjúság be­kapcsolódjon az építésbe és az Ifjú­ság legyen az, amély példát mutat mindenben. Rozsnyai József a présházban dol­gozik. Elmondja, hogy sokszor elbe­szélgetnek a többi munkatársakkal a békéről. Senki sem kívánja a háborút, mert tudják mindannyian, hogy meny­nyit szenvedtek a kapitalizmus alatt. Korim Zoltán a kezével széles kört ír le és ezeket mondja: — Nézz körül, építünk mindenütt, mi a békét építjük. A szebb életnek csírája mindez, ami gyümölcsöt hoz, boldogságot s örömet. A szovjetkatona elhozta nekünk a szabadságot, de a Szovjetunió most sem feledkezik meg rólunk. Nézd meg ezeket az új orosz rakodó gépeket, amit a bányába fo­gunk levinni, hogy a munkást megki­méljük a nehéz munkától. Az ember szivét boldogság tölti el, mert érzi, hogy a nagy Szovjetunió most sem fe­ledkezik meg rólunk. És mit akarnak a kapitalisták. Háborút és bombát kül­deni, hogy ezt, amit itt építünk, szét­rombolják Hogy kenyér néikül legye­nek a gyermekek, akik már a szabad országban születnek. Tudom, ígv gon­dolkodik minden munkás, mini én, — folytatja Korim Zoltán. — Mi dolgo­zók féltjük azt, ami olyan drágff, a szabadságot és amiben élünk, amit épitür.k: a szocializmust. KELEMEN BÉLA

Next

/
Thumbnails
Contents