Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-30 / 75. szám, péntek

m srn 1951 március 30 Látogatás a losonci Sztavokombinátban Uj gyárak nőnek és épülnek szerteszéjjel az egész országban, mert a munkáskezek csodát tudnak művelni. Termel, épít és alkot a munkás. Ujjá formálja a régit, szebbé és örömteljesebbé teszi az életet. De ezt csak úgy tudja megtenni, ha szabad és szabadon dolgozhat. Gondolatát alkotásokban meg tudhatja valósítani. Igy valósult meg a losonci Sztavokombinát üzeme is. Semmiből lett, de a munkáskezek csodát műveltek. Műhelyeket, irodahelyiségeket rendeztek be ott, ahol a régi kapitalista világban dorbézoltak és mulattak. — A kezdeti nehézségek már elmúltak — mondja Hódosi József káderes — és ha ebben az évben annyit fejlődik az üzemünk, mint 1950-ben, akkor nagyon szép eredményeket tudunk felmutatni. És a fontos az, hogy semmiből létesítettünk egy olyan üzemet, amelyre büszke lehet minden itt dolgozó munkás. Ma már az üzemünkben olyan politikailag érett munkások dolgoznak, akikkel minden nehézséget le tudunk győzni. A munkások megértik azt. hogyha dolgoznak, többet termelnek, jobb a megélhetésük. De egyúttal szilárdítják az országot, hogy meg tudjuk állni a helyünket a békeharcban. Ketten vállaltuk, hogy az Uj Szót a a munkásokkal megismertetjük. Én versenyben állok Sztrizs Jánossal, jelenleg ő az első. 50 előfizetőt szerzett, én még csak 25-öt, de igyekszem ezt az elmaradást minél előbb behozni, mert minden munkásunknak meg kell ismernie és megszeretnie az Üj Szót. Fábry Pál, aki önálló mester volt, elmondja, hogy miért jött a Sztavokombináthoz dolgozni. — Én mint önálló mester — mondja Fábry Pál — a mult kapitalista rendszerben dolgoztam, látástól vakulásig és még sem tudtam semmit elérni. Anynyit nem tudtam keresni, hogy' elég lett volna adóra, meg betegsegélyzőre. Mikor megalakult ez az üzem, láttam, hogy könnyebb és jobb lesz a megélhetésem. Felhagytam a kínlódással és eljöttem ide dolgozni. Már nem vagyok fiatal. Hatvankettedik évemet járom, de minden munkában megállom a helyemet. Munkámra nem panaszkodom. A munkámat becsületesen elvégzem és meg Is kapom érte a fizetésemet. Hat-hétezer koronát keresek egy hónapban, amiből szépen megélhetek. Én voltam az első önálló mester, aki jelentkeztem az üzembe, de már vannak, akik megértették, hogy itt a helyük közöttünk, az építőmunkában. Mert csak úgy tudunk harcolni a békéért, ha az egész ország munkássága összefog. Kiabálhat .Amerika Hangja, amit akar, ott is meg fogják dönteni a munkások a hatalmat, mert nem lehet, hogy egy pár ember uralkodjon milliók felett. A Sztavokombinát tisztviselői május elsejére, a dolgozók ünnepére kötelezték magukat, hogy a tégla- és kályhaüzem javára ledolgoznak 8 órát. Az autójavító műhelv dolgozói májusi kötelezettségül vállalták, hogy brigádmunkában ledolgoznak 224 órát. A Párt és a szakszervezet politikailag felvilágosítja a munkásokat. A mérnökök, technikusok segítenek a munkásoknak mindenben. A munkások tanfolyamokon, politikai iskolázáson vesznek részt, hogy ismereteiket még jobban kibővítsék. Az egész üzemvezetőségnek minden héten megbeszélése van, ahol megkapnak minden felvilágosítást. Ahogy végigmegyünk a lakatosműhelyen és beszélgetünk a munkásokkal, az arcukról az öröm sugárzik. Érzik, hogy ez az üzem sajátjuk, mert mindegyiknek ott van a keze munkája az egyes részeken, amire nagyon büszkék. Az egyik fiatal göndörhajú lakatos mosolyog felénk és mintha beszélni akarna. Közelebb megyünk hozzá, és megtudjuk, hogy Swarftner Józsefnek hívják Élmunkás, normáját 120 százalékra teljesíti Megkérdezzük, hogyan érte el ezt a szép eredményt. Egyszerű szavakkal ezeket mondja: — Szeretem a munkámat, azért is, mert ma már tudom, miért dolgozom. Munkám után megkapom a fizetést és 6000 koronát keresek egy hónapban. Igy van itt mindenki, — teszi még hozzá, — aki dolgozni akar, az munkája után megkapja a megérdemelt fizetést. Nem úgy mint a kapitalista országokban, hogy a munkások munka nélkül vannak, családjuknak nem tudnak eleget keresni. Nálunk mindenkinek meg van a biztos megélhetése. Nem kell attól félni, hogy az utcára kerül. A Szovjetunió segítségével építjük hazánkat, minden munkás érzi, hogy nékünk még fokozottabb munkával kell igyekeznünk, hogy megszilárdítsuk azt, amit eddig elértünk. A losonci Stavokombinát üzemében a munkások, mesterek, a vezetőséggel együtt azon 1 vannak, hogy ezt a szép eredményt, amit eddig elértek, még tovább fejlesszék. Egy a céljuk a munkásoknak: hazánkat építeni s az ötéves tervet minél sikeresebben befejezni, mert csak így tudjuk megvalósítani a szocializmust. K. B. így emelkedik a dolgosok életszínvonala

9 így erősödik a béke hasúnkban A München-előtti tőkés köztársaságban a dolgozók ki voltak zsákmányolva, nyomor ós éhség jutott nekik osztályrészül És ma? Klement Gottwald köztársasági elnökünk újévi beszédében rámutatott arra, hogy mennyivel növekedett dolgozóink életszínvonala egy év alatt. Nagyszerű, örömteli tények ezek. Ha összehasonlítjuk őket az első köztársaság tényeivel, a legjobban megmutatkozik, hogy milyen alapvetően, mi1933 1950 lünk, amely megmutatja, hogy mit vehetett egy átlagos munkás napi béréért 1933-ban és mit vehetett egy átlagos munkás és élmunkás 1950-beü napi béréért. Hasonlítsuk csak össze, milyen óriási különbséget fejez Id w a diagramm: 1933-ban egy átlagmunkás napi 14 korona 90 fillért keresett. Egy kiló kenyér 2 koronába, a kanyérliszt kilogrammja 2.85 koronába, a burgonya 1«?50 Hrübá m

ouka lpitniináI •5b tmm Hbvi

zhmaso tzodníi MdsJo QflSkg. m& ÍZikusi Jablka CuU

r' SS A? mrnsmM — mmrnm. 12? tg nmmn namnož 93,*cig Í,W kg lk

9 íS.íkusü. 13 kg rOk

t wwm mmmti iOMg timnnmü. annn-sL • 158 kg 12,8 kusú 20Ug lyen óriási mértékben fokozódott élet- | kilogrammonként 0.60, a jobbminőségű szinvonalunk, hogy jobban ós gazda- marhahús 11.30, a vaj 17.20, 1 tojás 0.65, kockacukor 6.40 és az alma 4 gabban élűnk. Az alábbiakban egy diagrammot közkoronába került kilogrammonként. • / Jelentés a bratislavai Állami Balík építkezésének összüzemi gyűléséről A bratislavai Állami Bank építkezésének dolgozói szerdán, március 28-án összüzemi gyűlést tartottak. Hubina elvtárs üzembizottsági elnök bevezető beszéde során tudatta a megjelentekkel, hogy a Szovjetbarátok Szövetsége üzemi csoportja március 29-én tartja tisztújító gyűlését. Ezen a gyűlésen — mondotta — kinyilvánítjuk a Szovjet-' unió, a nagy Sztálin és a dicsőséges Vörös Hadsereg iránti szeretetünket és hűségünket. A Szovjetuniónak sok mindent köszönünk. Köszönjük szabadságunkat, amelyért többtízezer vörös katona öntötte ki vérét. Köszönjük továbbá nagyarányú segítségét, amely által képesek vagyunk jobban gazdálkodni, mint a kapitalisták. Hiába igyekszik a maroknyi reakció munkánkat gátolni és egységünket bomlasztani. Hiába terveznek a nyugati kapitalisták háborút ellenünk, tervük nem sikerül. Háború nem lesz, mert dolgozóink nem engedik meg, hogy újabb vérfürdő, pusztulás és rombolás áldozatává váljon népünk. Pártunk és Klement Gottwald elvtársunk éberen őrködnek népünk békéje fölött és szigorúan lecsapnak a dolgozók ellenségeire. Sling, Svermová, Clementis, Husák és Novomesky bandája nagyon tévedtek, mikor azt hitték, hogy judáspénzért eladhatják a dolgozók vérrel szerzett jogait. A Szovjetbarátok Szövetsége üzemcsoportjának tisztújító gyűlésén bebizonyítjuk azt — mondotta Hubina elvtárs —, hogy szeretjük a Szovjetuniót és vezetésével, baráti együttműködéssel boldogan építjük szocialista jövőnket és szilárdítjuk a világbékét. Hubina elvtárs továbbá részletesen foglalkozott Schlapfer és Kment bécsi elvtársak kötelezettségvállalásának teljesítésével. A nevezett műszaki elvtársak egy idegen osztrák cég alkalmazottai. Nyugati imperialistákat kiszolgáló csatlósállamból jöttek hozzánk és segítik építőmunkánkat. Hubina elvtárs üzembizottsági elnök beszámolója után Spevár elvtárs ismertette a megjelentekkel az első negyedévi terv eredményeit. Januárban a tervet 129.6 százalékra, februárban 150 százalékra, márciusban 132 százalékra teljesítették. Ezekből a számokból láthatjuk, hogy az építkezés dolgozói megértették az építőmunka fontosságát. Megértették azt, hogy munkájukkal a boldogabb jövőt építik. Spevá elvtárs beszámolója után Fojtik elvtárs az osztrák műszaki dolgozóknak átnyújtotta az építőinarügyl minisztérium köszönőleveleit. Ez alkalomból a minisztérium a következő levelet küldte az építkezési üzemek üzembizottságának: Tisztelt elvtársak! Az építőiparügyi minisztérium Róbert Schlapfernak és Emil Kmentnek, idegen (osztrák) cég alkalmazottainak, akik az önök üzemében mint vezető szerelök dolgoznak a bratislavai Állami Bank és színház építkezésén, munkájukért levélben köszönő elismerését küldi. Kérjük, adják át e leveleket a nevezett elvtársaknak, akik oly értékes kötelezettségvállalást teljesítettek és evvel a csehszlovák dolgozókkal együtt a békeharc oldalára álltak. Az osztrák elvtársak ezen elismerésen kívül anyagi és pénzbeli jutalomban is fognak részesülni. Kment Emil osztrák műszaki dolgozó megköszönte a bajtársa nevében is az elismerő levelet. Kment elvtárs bírálta az üzem vezetését azért, hogy nem tudták húsAz itt felhozott árak a Csehszlovák Köztársaság statisztikai évkönyvének 1938. évi évfolyamából vannak átvéve. Ez az átlag azonban még alacsonyabb volt, különösen a mezőgazdasági termékeknél a szlovákiai árak behatásaképpen. Prágában, valamint a többi Ipari központban aa árak mindig valamivel magasabbak voltak. Ez annyi® jelent, hogy ipari vidéken lakó átlagmunkás 14.90 koronáért kevesebbet vehetett, mint amennyi s diagrammban fel van tüntetve. Például csak 4.7 kg kenyérlisztet, 0.8 kg húst, 0.6 kg vajait, 11.9 drb tojást. A felsorolt élelmiszerek mennyisége, amelyeket egy átlagos munkás 158.80 korona napi béréért 1950-ben vásárolhatott, a termékek legnagyobb részénél néhányszorosan fölülmúlja az 1933-ban vásárolható mennyiséget. A kulcsiparban dolgozó élmunkásnál, akinek átlagos napi keresete 1950-ben 269.60 korona volt, még sokkal érezhetőbb ez a különbség. A felsorolt élelmiszerek közül a kenyér, a liszt, a hús, a vaj és a cukor eddig jegyre van. A diagrammban ezért ezeknél az élelmiszereknél az 1950. évi kötött piaci árakat hozzuk fel. Ezek alapján mutatjuk be dolgozóink tényleges vásárló erejét. Dolgozóinknak azonban meg van aa a lehetőségük is, hogy a kötött árucikkek mellett a szabadpiacon is kiegészítsék szükségleteiket. Erre elég pénzük maradt. Ezt éppen legjobban a diagrammból láthatjuk. Egy átlagos munkás napi béréért például több mint 31 kilogramm kenyeret vehet magának. Ilyen mennyiséget természetesen naponta senki sem vásárol, mert ilyen mennyiséggel egy átlagos család egy hónapra el van látva. És ugyanez a helyzet a többi élelmiszernél is. Dolgozóinknak tehát a szükséges élelmiszerek megvásárlása után elég pénzük marad a többi életszükségletre is. A számok, amelyeket a diagramm feltüntet, meggyőznek minket, hogy ott, ahol a tőkések helyett a dolgozó nép van hatalmon és a Kommunista Párt vezetésével gazdálkodik, ott jobban és örömteljesebben élnek. Ez bizonyítja, hogy helyes úton haladunk. vétkor számukra megszerezni a haza* utazási vízumot. Őnekik maguknak kellett utánajárniok, hogy ezt elintézzék. Ez gátolta kötelezettségvállalásuk idő előtti teljesítését, de mindennek ellenére sikerült vállalásukat 100 százalékra teljesíteniük. v Az osztrák műszakiakkal együtt dolgoznak Maehu, Guldan és Rummel élmunkás elvtársaink, akik normájukat 140 százalékra teljesítik. Ezek az élmunkások annak ellenére, hogy nyelvi nehézségekkel küzdenek, a műszakiakkal jó egyetértésben dolgoznak. Nagyban elősegítették az osztrák, vezető szerelők szocialista munkakötelezettségvállalásuk teljesítését. Hubina elvtárs, az üzembizottság elnöke, köszönetet mondott a gyűlésen résztvevőknek megjelenésükért és a Munka dalával befejeződött a bratislavai Állami Bank építkezése dolgozóinak összüzemi gyűlése. D. V. TJöol a hiba? Havran Ferencné munkáslevelezőnk a partizánskei Augusztus 29. üzemből a következő levelet intézte hozzánk: Azzal a kéréssel fordulok ex Üj Szó szerkesztőségéhez, hogy egy helyi problémánkat veeve kezébe és mielőbb oldja meg. A CsISzgyűlésén hangzott el üzeműnk magyarafkú dolgozóinak az a kritikája, hogy bár a munkások nagy része a Pravdát nem érti. üzemünkbe többszöri kérésre nem érkezik Üj Szó. Igy kül- és belpolitikai eseményekben tájékozatlanok vagyunk. A gyűlésen magam voltam az, aki biztosítottam a jelenlevőket arról, hogy ezt a kérést a legrövidebb időn belül teljesíti az üzem. Természetes, hogy a pártszervezethez fordultam írásban, azonban eddig még semmi eredménv. Az üzemi gyűlésünkön is szóvátettem ezt, ugyancsak minden eredmény nélkül. Az újságelárusítónál a városban pedig örülök, ha hetenként kétszer meg tudom kapni az Üj Szót. Ügy látom, ez az eset is bizonyítja, hogy egyes személveknél még tartja magát a régi szellem. Az eredménv mutatja meg, hogy az Üj Szó szerkesztősége mily hamar teszi magáévá a partizánskei magyar dolgozók kívánságát. Havran Ferencné munkáslevelező, Partizánske. Eddig szól Havranné munkáslevelezőnk hozzánk intézett levele. És nekünk is van néhánv mondat hozzáfűzni valónk. A gottwaldi ötéves terv teljesítése nagy feladatokat jelent számunkra. És ezeket a feladatokat csak akkor teljesíthetjük hiánytalanul, ha minden dolgozó bánni fog tudoä a marxleninizmus legyőzhetetlen fegyverével, ha minden dolgozónk állandóan fejlődni, öntudatosodni fog. Ennél* pedig egyik alapfeltétele az is, hogy a napisajtót kövesse. A partizánskei üzemben sok dolgozónk van, akik nem tudják követni megfelelően a pártsajtót, mi. vei a Pravdát nem értik, az Üj Szó pedig, — mint azt nemcsak Havranné, de egv másik munkáslevelezőnk írása bizonyítja — nem jár az üzembe. Nagyon világosan kell ma tudatosítani a partizánskei üzemben is, hogy népi demokratikus köztársaságunkban kötelesséerünk minden dolgozó szocialista fejlődését elősegíteni. Tehát Partizánskén Is olyan sajtót kell juttatnunk a magyar dolgozók kezébe, amelynek minden sorát megértik és magukévá teszik. Igy válnak a szocializmus felépítésének még öntudatosabb harcosaivá. Ezért kellett volna figyelmesebben meghallgatnia a partizánskei üzemi pártszervezetnek a munkásoknak ezt a megszólalását. És ezért kérdjük az elvtársaktól, hogy miért kezelik félvállról ezt a fontos kérdést? Elvár iuk, hogy az üzem pártszervezeti bizottsága önkritikailag megtárgyalja az ügyet és megfelelő intézkedéseket léptet életbe, hogy így megszüntesse azt a hibát, amely végeredményben akadályozza az építőigyekezet teljes kibontakozását w üzemben. Az agitátorok a májusi kötelezettségek teljesítésének élenjáró harcosai A Marianské Udolyban levő Moravia-üzem nemzeti vállalat a tervét az év eleje óta teljesíti Ez annak köszönhető, hogy az agitátorok jól dolgoznak Az agitátorok minden egyes dolgozónak megmagyarázták, hogy milyen fontos a terv egyenletes teljesítése és túlteljesítése. Az öntudatosító munka eredménye az, hogy a dolgozók az összes munkahelyen kötelezettséget vállaltak, hogy május 1. tiszteletére tervüket rendszeresen 105 százalékra fogják teljesíteni. Amikor azonban a Párt üzemi bizottsága átvizsgálta a májusi kötelezettségvállalások januári teljesítését, megállapította, hogy a tervet C6ak 103.9 százalékra teljesítették Ezért határozatot hoztak, hogy az agitátorok * az üzem dolgozóival tudatni fogják, miként teljesíthetik májusi kötelezettségvállalásukat. Ebbe az akcióba bekapc'dódtaik az üzembizalmiak is. Az összes üzemekben táblákat függesztettek ki: Teljesítjük a tervet? Ezen a táblán az egyes üzemvezetők, illetve tervezők naponta feljegyzik a terv napi teljesítését darabokban és százalékban és a különbözetet az ellenterv és a terv között. A táblákon fel van jegyezve az abszencia is. Az üzem dolgozói nagy érdeklődéssel figyelik ezeket a táblákat, különösen akkor, mikor új adatok kerülnek rájuk. Az elvtársak ezek után az agitátor, a csoportbizalmi és a mester vezetésével megvitatják, hogy mik a hiányok a terv teljesítésében, vagy mi tette lehetővé azt, hogy a tervet jól teljesítették. Egyben megismerkednek osztályuk munkahelyzetével és megtudják azt is, hogy ki okozta az előfordult hibákat és igyekeznek kiküszöbölni őket. A legjobb agitátorok közül való Dosoudil László és Pitlicsek Antal elvtársak, akik a vitaestéken nemcsak a termeléssel, hanem a politikai problémákkal is foglalkoznak. Ismertetik a dolgozókkal az aktuális politikai kérdéseket és nem felejtik kiemelni munkaigyekezetiik szoros összefüggését a világbéke megtartásával. Dosoudil agitátor elvtárs például a gázcsapok szerelésénél dolgozóknak magyarázta nehéziparunk építésének fontosságát, amivel megerősítjük hazánkat. Ennek eredményeképpen a műhely elvtársnői májusi kötelezettséget vállaltak, hogy elvégzik a gázcsapok szerelését is. Ilymódón a nehézipar számára felszabadítanak egy elvtársat. A tűzhelyek és kályhák csomagolói kötelezték magukat, hogy technikai javítással évente 209 tonna faforgácsott takarítanak meg, több mint félmillió korona értékben. A takarékos csomagolást Polcer Adolf agitátor elvtá

rs segítségével sikerült elterjeszteni, aki nemcsak magyarázta az anyagtakarékosság módját, hanem példát is mutatott munkájával. Az agitátorok jó tapasztalatait átveszik más üzemek is és így az anyagmegtakarítási mozgalom átterjedt az acélcscő, a lemez- és hasonló osztályokba is. A préselde például a májuselőtti verseny keretében kötelezettséget vállalt, hogy 200.000 koronás anyagmegtakarítást fog elérni. Március közepén, amikor a terv teljesítését ellenőrizték, megtudták, hogv az elvtársak már addig is 138.708 koronát takarítottak meg, így tehát vállalásukat nagyban túlhaladják. Az agitátorok munkája elősegítette, hogy a februári tervet 107.5%-ra teljesítették és a márciusi tervteljesítés is meghaladja a 105%-ot. A terv szétírása az egyes üzemekre megteremtette az előfeltételét annak, hogy a tervet ez évben az egyes hónapokban egyenletesen, kilengés nélkül és idő előtt teljesíthessék.